2006 óta
A következő Reformok képviseletében
fő feladatunk
Az emberek vissza/elkísérése a Messiásnak és az Ő Ruach HaKodesh/Szent Szellemének egyedüli uralmához és vezetéséhez, hogy mindent fokozatosan helyreállítson bennünk a megszentelődés ígérete szerint.
szolgálatunk
Asszimilált zsidó családokból származunk, akiknek zsidó gyökereit a Mindenható hatalma keltette életre.
Miután éveket töltöttünk messiáshívő körökben, gyorsan rájöttünk, hogy sok mindent félreértettek és félreértelmeztek. Korhadt gyökerek, amelyek sok esetben a közösségeket a Messiástól távol vagy akár egyészen a megtagadásáíg vezettek.
A tulzott zsidózási akarás ahhoz a rabbinikus judaizmusnak nevezett fekete lyukhoz vezet, mely könnyen véglegesen be tud szippantani.
év szolgálat
Nyelven
Látogató
Tanítás
küldetésünk
Miért Erev Shabbat?
Sokkan másokhoz hasonlóan úgy érezzük, hogy a végső és a Nagy Shabbat ideje igen közel van. Megváltónk, Yahushua visszajövetelének ideje, amikor visszatér, hogy elvegye menyasszonyát és megítélje a világot. A heti szombatokhoz hasonlóan a választott nép hívő tagjai előző nap készülnek, amikor kint sötétedik.
Héber anyanyelvű
adakozzon
További nyelvek
rólunk
Hitvallásunk
hitunk pillérei
Yahuwah mint Atya
Yahuwah, a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló a mindenség alkotója, fenntartója és Ura – bár bizonyos területeket egy időre átengedett az ellenségnek. Öröktől fogva létezik és mindent ő teremtett. Valóságos szellemi személy, aki Atya, Fiú és Szent Szellem formájában nyilatkoztatta ki magát, mégis egy személy – Adonáj Echad. Igazságos, könyörületes, féltőn szerető, késedelmes a haragra és nagykegyelmű.
1Móz 1:1 / 5Móz 4:35 / 1Jn 4:8 / Jel 4:11
Yahuwah mint Fiú
A Názáreti Yahushua HaMashiah, az Atya képmása és egyszülött Fia, örökkévaló és egy az Atyával. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Emberi testben jött el, a Szent Szellem által megfogant Mirjam – Mária zsidó szűz méhében és megüresítette magát, emberi természetet vett fel, kivéve a bűnt.
Zsolt 110:1-4 / Jn 3:16; 14:9 / 1Kor 15:28 / 1Tim. 1:17 / Ézs 53:4-6 / Dán 9:25-27 / Lk 1:35 / Zsid 1:3; 2:16-17; 4:14-16; 8:1-5; 9:11-28; 10:19- 22
Egyszeri és végleges helyettesítő áldozatként meghalt a kereszten a világ bűneiért. Harmadnapon az Atya feltámasztotta őt a halálból, majd visszament a Mennyekbe, az Atya jobbjára ült és ott uralkodik felkent királyként – Messiásként. Az idők végén úgy jön el, ahogy visszatért az Atyához, ezúttal ítélni élőkön és holtakon.
Jn 1:1-3, 14; 5:22; 10:30; 14:1-3,9,13 / Róm 6:23 / 1Kor 15:3-4 / 2Kor 3:18; 5:17-19 / Fil 2:5-11 / Kol 1:15-19 / Zsid. 2:9-18
Yahushua szolgálata tovább folytatódik a Mennyei Szentélyben, ahol Melkisédek rendbeli Főpapként – szolgál az emberiség felé.
Zsid 5:6-10 / 6:20 / 7:1,10-21 / 8:1-2
Továbbá Ő a fejedelme annak az üdvözültekből álló seregnek, mely ítélkezni fog angyalok felett, azaz bukott angyalok felett. Az üdvözültek és maga a Messiás helyettesítik majd az űrt, mely Sátán és követői bukásakor keletkezett. Yahuwah nem teremtett új szellemi lényeket helyettük, a főangyal helyét, maga tölti be, mint Fiú, az angyalok helyére pedig azokat az embereket helyezi, akik Yahushua személyes megváltójukként elfogadták, és így üdvözültek.
3Móz 16 / 4Móz 14:34 / Ez 4:6 / Dán 7:9-27; 8:13, 14; 9:24-27 / Jel 8:3-5; 11:19; 14:6, 12, 7; 20:12; 22:11, 12 / Mt 17:1-13 / Lk 9:2-13
Yahuwah mint Ruach HaKodesh
Az Atyával és Fiúval egy. A Ruach HaKodesh/Szent Szellem az Atyától és a Fiútól egyaránt származik. Ő az, aki az emberek körül, jobb esetben az emberekben van. Ő az, aki megvilágosít, aki megszentel, gyógyít, tanít, és vigasztal. Ő az, aki a Szentírás szerzőit ihlette és akinek gyümölcse a szeretet, jóság, bölcsesség, jogosság, szelídség és alázatosság.
Működése ma és mindenkor ugyanaz. Az Atya szuverén akarata által az öt szolgálati ajándékon túl, prófétálás, gyógyítás és nyelveken szólás származhat tőle. Ezek a megnyilvánulások kegyelmi ajándékok és nem versenyfutás hívők között.
1Móz 1:1, 2; 2 / 2Sám. 23:2 / Ézs 61:1 / Lk 1:35; 4:18 / Jn 14:16-18, 26; 15:26; 16:7-13 / ApCsel 1:8; 10:38 / Róm 5:5 / 1Kor. 12:7-11 / 2Kor. 3:18 / 2Pt 1:21
Yahuwah mint Szent Háromság
A Szentháromság kifejezés sehol nem szerepl a Szentírásokban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs Elohim-nak egy 3-as megjelenése, identitása. Üdvösségünk az Atyával való rendeződés a Fiú elfogadása által és a Szent Szellemmel való betöltekezés által, mely három lépcsőfok megélése és megtörténése záloga Újjászületésünknek.
Üdvözülni az Atya-Fiú-SzentSzellem együttes elfogadása és működése által lehetséges.
Yahuwah Egy, mégis három megnyilvánulása van: Atya, Fiú és Szent Szellem. Mint a víznek 3 halmazállapota, mégis víz marad. Az ember maga 3 részből áll: Szellem és test-lélek, mégis e-három egy azonos egyént tesz ki.
Az Elohim név, melyet főként a Teremtés leírásánál olvasunk az eredeti szövegben, többes számú név. Elohim mondja – valakinek, valakiknek – : teremtsünk embert saját képmásunkra. A szó többes számú, mégis egyes számú személyként viselkedik, a hozzáfűződő igék egyes számú raggal íródtak.
A Szent Háromság egyik része sincs feljebb a másiknak és egyik része sem elválasztható a másik kettőtől.
1Móz 1:26 / 5Móz 6:4 / Mt 28:19 / Jn 3:16 / 2Kor 1:21-22; 13:13 / Ef 4:4-6 / 1Pt 1:2
Örökkévaló nevek
Yahuwah az ő neve, de sokféleképpen nevezik meg a Szentírás folyamán, mely szintén használandó: Él – Elohim – Adonáj – El Shaddaj – Jah – Eloah – Tzevaot. Azonban az Isten, God, Dios, Dieu-féle neveket kerüljük, hiszen kivétel nélkül, mind pogány főistenek neveinek derivált alakjai.
Ebből nem csinálunk dogmát, sem üdvkérdést, mindenki saját lelkiismerete és szíve tisztasága szerint szólítja az Atyát azon a néven, amit jogosnak tart, ameddig ezt személy szerint megengedi a Mindenható az egyén számára.
יהוה – YHWH, Yahuwah
Ennek másik véglete a hagyományos judaizmus, amely a második parancsolat túlhangsúlyozásával azt vallja, hogy még a nevét sem szabad kiejteni, nehogy véletlenül hiába vegyük. Amikor a Szentírást יהוה-nek olvassák, valami mást mondanak: Adonai (Úr) vagy HaShem (a név).
Ezt a névelhallgatást a kereszténység egy az egyben átvette a zsidóságtól, és a mai napig ápolja e-hamis hagyományt.
Igaz az évezredek folyamán az elhajlott zsidó és keresztény irányzatok miatt végül jobb is, hogy így történ. Hamisságaikkal legalább nem fertőzték meg a Szent Nevet. Többségében az emberiség valóban hiába ejtette volna ki száján, így legalább sikerült mérsékelni vétkeiket és a méltatlan szájak nem vették ajkukra a Legszentebb Nevet.
Jézus Krisztus görög neve is felvet néhány kérdést a gyökereinek tisztaságával kapcsolatban.
Ahogy senki sem fordítja le az egyszerű emberek nevét, ahogy az egyik országból, egyik nyelvből a másikba kerül, mi sem tesszük ezt és még kevésbbé a Mindenható és a Messiás esetében.
A Szent Szellemmel kapcsolatban, a magyar nyelvben nagy hiányosság a lelki szintre lefokozás. Egyéb nyelveken élesen megkülönböztetik a lelket a szellemtől. A lélek emberi és szétválaszthatatlan a testtől, illetve maga a test okozza a lelki kívánságokat, a szellem egy magasztosabb fokozat, amin az embernek már kisebb a befolyása. Szellemével az ember annyiban rendelkezik, hogy döntési joga van, יֵהְוֶה kezébe tenni Yahushua HaMashiach által, vagy az egyetlen alternatíva, mégis sok arcú gonosz hatalom alatt maradni.
A Magyar „isten” kifejezés különösen problémás. Más népeknél legalább a saját férfi főistenségük nevét alakították át, így lett zeus-ból theos, majd deus, dios, dieu, a germán got-ból lett god, stb. Azonban a magyarok egy perzsa női istenség nevét kölcsönözték a Mindenható megnevezésére. Ishtár az a babyloniában is tisztelt kisdedet dédelgető női alak, mely démoni hatását ma a szűz mária kultuszon keresztül érvényesít az alvilág.
1Móz 1 /2Móz 3 / Ézs 7:14, 60:14
Erről bővebben:
Örökkévaló Nevek
Szentírás
A Szentírás, Ó- és Újszövetség – (Tanach és Brit Hadasa) Yahuwah írott szava. Ő az egyetlen szerzője, aki Szent Szelleme által a földi szerzők elméjébe adta, hogy mit írjanak le. A Biblia két része nem mond ellent egymásnak, szétválaszthatatlan egység, egymást magyarázzák, kiegészítik, egymásra mutat és érvényt szereznek egymásnak.
Hisszük és valljuk, hogy az Örökkévaló akarata megnyilvánult, mind a földi szerzőknél a szöveg megfogalmazásakor, mind a reformkori döntéshozóknál, mikor végül 66 könyvet határoztak meg, mint valóban Yahuwah-tól ihletett oszthatatlan egység. A fordítások többsége teljesen elfogadható, azonban a héber nyelv rendkívüli kifejezőképessége miatt a többi nyelveken való fordítások kiegészítésekre szorulnak, mivel az eredeti jelentést emberileg és más nyelveken lehetetlen átadni. Ehhez nem szükséges minden megtért embernek megtanulni héberül. Elsősorban a Szent Szellem az, aki szívünkben és elménkben kell, hogy kinyilvánítsa az Ige üzenetét a szavak súlyát és tartalmát. Erre, segítségünkre is lehetnek a modern számítástechnikai eszközök – bibliai applikációk – ahol saját nyelveinken felfedezhetjük a szavak eredeti sokszínűségét.
A Szentírás ismerete elsősorban szellemi szintű kell, hogy legyen. A fejből, emlékezetből való tételes ismeret, bár hasznos, de egyben farizeussághoz és vallásossághoz vezető tévút. Csakugyan tévút ennek az ellentéte, a mindent elszellemiesítő Yahuwah szavát a szimbolizmus szintjére alacsonyító értelmezés, mely gyökere a világgal és annak tudományaival kiegyezni akaró gyáva magatartás.
Hisszük, hogy Yahuwah minden egyes szava áthatja az teljes teremtett világot, Yahuwah országától kezdve a fizikai világon át egészen az alvilágig. A világ, ahogy az ember is, több rétegű. Ha valami történik, annak van nyoma mind a fizikai, mind a lelki és mind a szellemi síkon. Így hiszünk a Szentírás betűszerinti értelmezésében és az üzenetek mélyebb, lelki, illetve szellemi síkú tartalmában egyaránt.
Zsolt 119:105 / Péld 30:5-6 / Ézs 8:20 / Jn 17:17 / 1Thessz 2:13 / 2Tim 3:16-17 / Zsid 4:2;12 / 2Pt 1:20-21
Angyalok és démonok
Yahuwah teremtményei ők is. Többfélék és rangjaik szerint is több részre tagozódnak. Az Írás kizárólag 3 főangyalról számol be, bizonyára nincs is ennél több.
Az angyalok szolgálnak Yahuwah és az ember iránt. Ők harcolnak a gonosz erők ellen. Fő szolgálatuk Yahuwah dicsőítése, hirdetése és magasztalása. Időnként Yahuwah küldötteiként nem csak szellemben jelennek meg, hanem nőtől, biológiai apa és anya által emberi testben a földre születnek valamilyen rendkívüli szolgálat elvégzése végett (pd. Mózes, Illés és sokan mások). Ilyen jellegű küldetés legfőbb példája, amikor maga Yahuwah jelent meg emberi testben Yahushua HaMasiah-ként, bár az ő esetében biológiai apa nem volt.
Mihály, egyike a két megmaradt főfejedelemségnek. Ő az aki megvívja a végső harcot az ellenség ellen. Mihály zsidó hagyomány szerint a zsidó nép védőangyala, őt azonosítják a Yahuwah angyala kifejezéssel, többek között a tűz és felhőoszlop jelenségét hozzá kötik. Yahuwah angyala belátásunk szerint leginkább magára a Felkentre utal. Mihály szerepe azonban a zsidó nép életében vitathatatlan, Mózes személyétől elválaszthatatlan tartalommal bír, a Törvény képviselője és pillére.
Dán 10:13-21 / Dán 12:1 / Júd 1:9 / Jel 12:7
Gábriel, a másik főangyal pedig a Messiás kinyilatkoztatásának szolgálója, útjának előkészítője. Személye szorosan összekapcsolódik Illésével és Bemerítő Jánoséval. Ő a Próféták alappillére.
Dán 8:16, 9:21 / Lk 1:19-26
Sátán fellázadt Yahuwah ellen. Az angyali seregek egyharmada melléállt és vele együtt kivétettek Yahuwah országából. Ezek bukása és távolléte űrt hagyott maga után egy eredetileg tökéletesen megalkotott Királyságban, ahol minden lénynek megvolt a helye és feladata. Ezek pótlására Yahuwah nem teremtett új angyalokat. Helyettesítésük viszont szükségszerű. Az ember szabad akarata szintjén folyik a harc a két erő között – sátán, aki az embert magával igyekszik rántani a kárhozatba, és akivel szemben Yahushua HaMashiah az embert üdvösségre hívja. A föld uralmát Yahuwah átengedte Sátánnak és démonjainak egy időre, Yahuwah nem pusztította el őket azonnal, csak kivetette Országából. A lázadóknak megengedte, hogy “bizonyítsanak”, ha tudnak, illetve harcba szálljanak Yahuwah ellen. Ennek a harcnak vannak szabályai, így Yahuwah bizonyos jogokat átengedett az ellenségnek. Az ember Yahuwah és sátán közötti harcnak legfőbb tétje, a föld pedig a fizikai helyszíne.
Ennek az ördögi tervnek a kivitelezéséhez, Sátánnak is hatalmában áll saját angyalait emberi formában elküldeni a földre emberi testekbe azon túl, hogy sima embereket is meg tudnak szállni. Egyszóval voltak és vannak emberek közöttünk, akik nem azért vannak e-világon, hogy eldőljön haláluk utáni sorsuk, miszerint jobbra, vagy balra mennek. Ezen a síkon beszélhetünk eleve elrendeltségről, ez semmiképp nem érvényes az összes emberre, hiszen akkor semmi értelme nem lett volna a váltságműnek.
1Móz 6 / Job 1:6-12 / Ézs 14:12-14 / Ez 28:11-19 / Róm 1:19-32; 5:12-21; 8:19-22 / Zsid 1:13-14 / 1Pt 5:8 / 2Pt 3:6 / Jel 12:4-9
Teremtés
Elohim hat nap alatt teremtette a Mennyet és a földet, benne minden élőlényt és köztük az embert saját képmására. A hetedik napon megpihent. Ebből ered a Szombat törvénye, útmutatás az ember életritmusához és szolgálatához. Hisszük, hogy Elohim-nak van hatalma akár 6 másodperc alatt, sőt egyetlen pillanat alatt összeállítani egy világnyi művet, ezért nem kételkedünk az általa közölt történetben. Bár a teremtés pillanatában valóban nem azok a fizikai és időbeli törvények uralkodtak, mint amelyeket ma ismerünk és melyek a kiüzetés pillanatától léptek érvénybe. A leírás rövidsége a teljes Íráshoz képest önmagában sugallja, hogy nem érdemes túl sok időt szánni a fejtegetésekre, az evolucionisták és hézagelméletes hívők meggyőzésére. Aki Yahuwah hitelességét már az első soroknál megkérdőjelezi, inkább evangelizálásra szorul, mintsem tudományos disszertációkra.
Róm 1:19-32
Ezzel szemben, a kreacionizmus túlhangsúlyozása valóban a Megváltás művétől, a messiással való kapcsolatunktól és a megszentelődéstől rabolja el a figyelmet és ravasz csapdaként maga az ellenség eszköze is lehet. Mégis úgy véljük, hogy súlyos hiba lenne komoly hívő tudósok, tudományos megfigyelésein alapuló, az Igét megerősítő munkásságát figyelem kívül hagyni, vagy bármilyen lekicsinylő kifejezéssel titulálni. Ez utóbbi magatartás az ellenség az előzőnél is sokkal nagyobb csapdája. Sajnos a hívők világában, az egyik vagy a másik szélsősség uralkodik. Szolgálatunk által, ezt is igyekezzük a jogos helyére tenni.
1Móz 1 / Zsolt 19:1-6; 33:6-9; 104 / Ézs 45:12-18 / ApCsel 17:24 / Zsid 11:3 / Jel 10:6; 14:7
A teremtés lényege, hogy Yahushua HaMashiah-ban, Ő általa és Ő érte teremtetett minden, az Ő hatalmának és seregének növelése érdekében.
Kol 1:16 / Zsid 1:2
Megváltás
Yahuwah törvényének betartása az ember számára lehetetlen feladattá bizonyult. Megigazulni belőle nem tudott és önmagában nem volt elegendő az ember megmentésére. Prófétai ígéretek szerint az Ige azért lett testé, hogy a benne való újjászületés által minden ember számára lehetőség legyen az Igét, a Törvényt a Szent Szellem által saját szívébe fogadni és vésetni, hogy többé ne a tételes követés, hanem a szívből jövő ösztönös élő törvény érvényesüljön életeinkben.
Jer 31:31-34 / Gal 3:13
Yahuwah helyettesítő áldozata, Yahuwah báránya, maga az emberré lett Yahuwah, mint Fiú bűntelenként a világ bűnét magára vette, az ártatlan az ártalmasok helyett lett feláldozva, hiszen vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Így teljesíti be a vörös tehén törvényét, mely a váltságmű előképeként az ártatlan állatra a nép által ráolvasott bűnök a főpapot, ebben az esetben Jósua/Yahushua főpapot, az ártatlant tette tisztátalanná. Szintén előképe volt Ábrahám fiát behelyettesítő kos áldozata. Ábrahám erős hite pecsételte meg az emberiség sorsát, miszerint az ő alázata és fiáról való lemondása eredményezte, hogy Yahuwah saját tulajdon fiát nem kímélte az emberért.
1Móz 22 / Gal 3:14
Yahushua szenvedése messze túlmutat a fizikailag megélt szenvedésein és sokkal mélyebb szellemi fájdalom és tartalom jellemzi ezt a rendkívüli és szinte felfoghatatlan tettet.
A kereszthalál, majd az ezt követő feltámadás, mennybemenetel és a Messiás uralmának kiteljesedése és érvénybelépésének az elfogadása az egyetlen út, vagy “vallás” – inkább megvallás – mely az embert az üdvösségre vezetheti. Sem a zsidó néphez, sem valamely keresztény egyházhoz való tartozás önmagában nem üdvözít, hanem kizárólag a feljebb említett ténynek elfogadása, megvallása és felfogása. Ennek alapfeltétele az ember saját bűnösségének a felismerése, az ettől való szabadulási vágy, megvallása és bűnbánat által Yahushua HaMashiah Szabadítóként és Megváltóként való elfogadása.
Hab 2:4 / Mk 9:23-24 / Jn 3:3-8, 16; 16:8 / 2Kor 5:17-21 / Gal 1:4; 26; 4:4-7 / Ef 2:4-10 / Kol 1:13-14 / Titus 3:3-7 / 1Pt 1:23; 2:21-22
Ahogy az apa kiskorú fia-fiai bűntetteiért felelősségre vonható és bár haragszik, és dühös, mégis inkább maga fizeti ki, vagy üli le a börtönbüntetést szeretett kiskorú gyermeke helyett. Egy igazán szerető apa inkább maga megy a földi poklokat megjárni, semmint engedni gyerekét, aki esetleg élve nem is élné túl. Talán ezzel a hasonlattal érthető meg Yahuwah végtelen könyörületessége az ember iránt.
Vannak azonban más bűnösök is az emberen túl és az emberek előtt. A lázadó fejedelemségek. Ők már szellemi felnöttkorúságban és annak ellenére lázadtak Teremtőjük ellen. Ott már nincs behelyettesítés és bocsánat. Rajtuk, az ítéletet végre kell hajtani és a Váltságmű maga ennek az ítéletnek a végrehajtása, mikor Yahushua a halált győzte le. Fizikai halálával a halált ölte meg, maga pedig a halottak birodalmába szállt alá, hogy onnan felszabadítson és maga is élve ismét eljöjjön a földön át vissza a Mennybe, ahonnan származik, hogy örök életet nyújtson azoknak, akik megvallják az Ő nevét.
Jel 12:4-9 / Ez 28:11-19
További előképe ennek a cselekedetnek a rézkígyó története, miszerint Mózes egy rézkígyót felemelve a nép szemeláttára, megmentette mindazokat, akik rátekintettek. A rézkígyó nem Yahushua-t jelképezte, hanem azt a lényegi tényt, hogy a kereszten nem Yahushua, hanem a Sátán halála történt valójában. Yahushua testileg és átmenetileg halt meg. A sátán pedig örökre és visszavonhatatlanul. Ez a látható világban még nem teljesedett be a mi időnkig. Ezért tombol még az ellenség, de végzete, melyet időszerint kb. 2000 éve mutattak be a golgotán, rövidesen utoléri kronológiai időszámításunk szerint is.
1Móz 3:6-8 / 4Móz 21 / Ézs 53 / Ez 33:11; 36:25-27 / Róm 1:19-32; 3:21-26; 5:6-21; 8:1-4, 14-22; 12:2 / Zsid 8:7-12 / 2Pt 1:3-4 / Jel 13:8 /
Ember
Elohim az embert saját képmására férfivá és nővé teremtette a föld porából, saját leheletével elevenítette meg. Testből, lélekből és szellemből álló élőlény. Az embert saját szabad akarattal ruházta fel. Ez tette lehetővé megkísértésükkor, hogy a bűn útját válasszák. Bűnbeesésük következménye lett a halálra ítélés. Így kerültek bele abba a fizikai, azaz halandó testbe, mely az idő elteltével elhal, és ismét porrá válik. Yahuwah kegyelme azonnal felfedezhető ebben a történetben, hiszen az ítéletet nem hajtja azonnal végre, hanem haladékot ad az embernek, lehetőséget a helyreállásra. Nem pusztította el sem ekkor, sem később Noénál az emberiséget, hanem esélyt adott az ember-Yahuwah kapcsolatának rendezésére. Később teljesedett ki ez az akarat a halál legyőzésekor a golgotai áldozattal.
A Messiás maga az egyetlen út, mely visszavezetheti az embert a halálból az életre, az eredeti éden kerti állapotba és azon túl is magába Elohim Országába, ahol az üresen maradt hely el lett készítve számukra.
Jn 14:6 / Mt 7:14
Minden teremtmény felett az Embert gyűlöli a leginkább az ellenség. Pontosan azért, mert nem tudja elviselni, hogy nála alacsonyabb rendű teremtménynek lehetősége legyen a Messiás által oda kerülni, ahonnan ő valamikor visszafordíthatatlanul kiesett.
1Kor 6:3
Az ember jóval tudatlanabb szellemi állapotban esett bűnbe, mint a bukott fejedelemségek. Sőt, mi több, az ember nem kimondottan Yahuwah ellen szállt szembe, mint ők, hanem “csak” egyik törvényét szegték meg. Ezért az előzőek bűne nem bocsátható meg, mert mind szellemi tudásuk-látásuk, mind lázadásuk sokkal felettébb állt az emberénél. Az emberiség minden egyes személyének viszont a lehetőség máig fennáll, hogy rendezze kapcsolatát az Örökkévalóval. Ez a rendezés ma már semmiképp nem a zsidóvá válás által, hanem kizárólag a messiásivá válás által lehetséges.
1Mózes 1,26-27; 2:7, 21-25; 3 / Ézs 53:6; 4:18 / Mk 7:20-23 / János 2:24-25 / Róm 5:12-19 / Ef 2:1-3 / Zsolt 8:4-7; 51:5-10; 58:3 / Jer 17:9 / ApCsel 17:24-28 / Róm 5:12-17 / 2Kor 5:19-20 / Ef 2:3 / 1Thessz 5:23 / 1Jn 3:4; 4:7, 8, 11, 20
Bemerítkezés
Bemerítkezésünk által a látható világban tanúk előtt megvalljuk hitünket a Megváltó Yahushua HaMashiah halálában és feltámadásában és megpecsételjük életünk átadásának elhatározását a Messiásban. A törvény által is előírt halálra ítélésünket ennél a pontnál hajtjuk végre, mikor az óemberünktől megtisztulva, azt megölvén, Újteremtményként jövünk fel a vízből.
Hiányos lenne, ha ennyinek tekintenénk szövetségkötésünket Yahuwah-val, hiszen hamarosan és Yahushua ígérete szerint nem csak vízzel, hanem tűzzel és az ő Szellemével kell még “bemerítkeznük, megkeresztelkednünk”, megpecsételődnünk.
Ennél a pontnál, még mindig nem fejeződik be a folyamat, mivel innentől fogva kezdődik a Megszentelődésünk folyamata.
Mt 28:19-20 / ApCsel 2:38; 16:30-33; 22:16 / Róm 6:1-6 / Gal 3:27 / Kol 2:12-13
görgesse le a sávokat az olvasáshoz
Megszentelődés
A megtérés-újjászületés, a Messiás Testéhez való csatlakozást követi a Megszentelődés folyamata. Amint a névben is szerepel, a Szent Szellemmel való betöltekezés elindít egy olyan folyamatot, amikor a hívő ember, tovább tisztul a benne levő idegen testi-lelki és szellemi “sejtektől”. Úgy gondoljuk, hogy maga az újjászületés még nem teszi teljesen tisztává és szentté az embert. Újjászületésünk és földi testünkből való eltávozásunk között további rendezni valók vannak.
Ennek a folyamatnak két alap feltétele van. A Szent Szellemmel való betöltekezés, illetve a hívő hajlandósága és alázata Vele szemben, hogy hangját, meg is hallja és engedelmeskedjen neki.
A megszentelődés az Ószövetségben kinyilatkoztatott és az Újszövetségben még gyakorlatiasabbá tett Törvény, az a mérce, mely alapján szívében látást kap az ember, arról, hogy mi a jó és a rossz, illetve milyen úton kell haladni, milyen viselkedési formákat, reakciókat tanúsítson bizonyos helyzetekben, illetve mitől kell még szabadulnia, hogy felkészüljön a Királlyal való személyes találkozásra, mikor eljön az ideje.
Ezért tartjuk fontosnak a törvény ismeretét. Nem azért, hogy visszatérjünk a törvény tételes és betűszerinti megtartásához, ettől remélve bármilyen jutalmat, hanem azért, hogy szívünkbe legyen vésve, a Messiás bennünk töltse be és magától működő mérceként segítsen bennünket utunkon, ahogy a jelzőtáblák az autóutak mentén. Nem tintával, nem kőtáblákra, hanem Yahuwah Szellemével a szívünk hústábláira vésve.
2Kor 3:3 / Zsolt 77:11-12 / 2Thessz 2:13 / 2Tim 2:21 / ApCsel 26:18 / Kol 2:11, 3:1-10 / Ef 1:13 / Gal 2:20 / Zsid 2:11, 9:14, 10:10-14, 12:10-14 / 1Kor 1:2, 6:11 / 1Jn 1:9, 3:9 / 1Pt 1:2 / 1Thessz 4:3-5, 5:23 / 1Kor 5:17, 12:21 / Jn 17:17-19 / Fil 1:6, 2:13 / Róm 6, 15:16
Úrvacsora
A megszentelődés folyamatának részeként az Úrvacsora az a lehetőség, hogy további rendezni valóinkat az Úr elé vigyük, hogy letéve őket, továbbtisztuljuk és haladjunk tanítványi utunkon. Az Úrvacsora Yahushua HaMashiah kiontott vérére és Testének, Yahuwah Igéjével való azonosulást erősíti meg, Szövetségünk felidézése, megerősítése, de nem megismétlése.
Semmiképp nem tekinthető újabb áldozatnak, ahogy ezt egyes keresztény egyházak a mai napig művelik spiritiszta szeánszhoz hasonlóan. A Bárány áldozata egyszeri volt és megismételhetetlen.
Előképei az ószövetségben, amikor Melkisédek Főpap kimegy Ábrahám elé borral és kenyérrel szövetséget kötni, illetve amikor Jethro, Mózes apósával a zsidó véneivel és Áronnal megtörik a kenyeret, hogy közéjük fogadják a világ első prozelitáját.
Mt 26:17-30 / Jn 6:48-63; 13:1-17 / 1Kor 10:16, 17; 11:23-30 / Jel 3:20 / 1Móz 14:18 / 2Móz 18:11-12
A Messiás Teste: az Egyház
Alap modellje, melyhez szükséges mindenkinek visszatérni: az Apostolok Cselekedetei szerinti minta. Amikor kiseb sejtek szaporodásához hasonló, betegségekből és démonoktól szabaduló, a Szent Szellemmel betöltekezett és nyelveken szóló/prófétáló szellemben hamar felnött ferfiúkort elérő üdvözült lelkekkel gyarapodott a Messiás Teste.
A Messiás Teste, az Egyház azokból a hívőkből áll, aki Yahushua HaMashiah-t személyes Megváltójaként elfogadják.
Ez a Templom 3 nap alatt épült fel. A Golgota és a Mennybemenetel között eltelt idő alatt. A Messiással való szövetség kötés által – bemerítkezés által – jutnak be, működése pedig Ruah HaKodes – a Szent Szellem kitöltetésével jön létre, ahogy az Savuotkor (Pünkösdkor) is történt. A Messiás Testének épülése addig folyik, amíg vőlegényként vissza nem jön, saját Testét, a Mennyasszonyt magához venni.
Ezt a Templomot fogadjuk el egyedül legitim Egyházként. Minden olyan csoportulás, mely bejegyzett szervezetként, egyházként állami támogatásban és elismerésben részesül nem tekinthető részének az Egyháznak. A bennük levő tagok közül azonban ott a maradék, akik a valódi Templom tagjaiként előbb utóbb megtalálják a hozzá vezető utat.
A tagokat pedig azon túl, hogy összejönnek és Úrvacsorát vesznek, arról ismerhetőek meg, hogy szeretik egymást.
Az Egyház a Názáreti Yahushua HaMashiah-ban hívő, újjászületett emberek összessége, melyet Ő épít, irányít és birtokol. Olyan élő szervezet, ahol a tagok kapcsolódnak egymáshoz, és a Test együttműködik a Fejjel, Yahushua HaMashiah-val.
A Messiás Testét a Menyasszonyt a Bárány vérében megtisztult szentek közössége alkotja, akik felöltöztek igazságos cselekedetekbe, és várják a Vőlegény megjelenését és a Vele való egyesülést.
Templomként, épületként is jellemzi az Ige a Messiás Testét, Yahuwah Szellemének – Ruah HaKodesh – lakóhelye és eredeti fundamentuma az apostolok és próféták, a szegletkő pedig maga a Messiás.
Az Egyház szellemi fegyverekkel hadseregként és a Mennyei seregekkel karöltve, küzd a Sátán és a gonosz erők ellen. Mindezt teszi Yahuwah dicsérete, imádata és tanúságtétele által a világ számára. Továbbá erősíti önmagát fohásszal, tanítással és egymás erősítésével.
Jn 13:35 / Mt 16:18, 28:19 / ApCsel 1:5; 2; 7:38 / 1Kor 1:2, 11:23-30, 12:13 / Kol 1:18; 3:14-15 / 2Móz 19:3-7 / Ef 1:22-23; 2:11-22; 3:8-11; 4:11-13; 5:23-27 / 1Pt 2:9 / Zsolt 133:1 / Jn 17:20-23 / Róm 12:4-5 / 2Kor 5:16-17 / Gal 3:27-29 / 4Móz 24:5
Szellemi ajándékok
A tanítványoknak, ma is részesülniük kell a Szent Szellem teljes körű adományaiban. Így mind a szolgálati, mind a Szent Szellem ajándékai és gyümölcsei szükségesek a Messiás Testének növekedéséhez és fenntartásához, azon belül az egyének életéhez és működéséhez.
Hiszük, hogy Yahushua, így Elohim és a Szent Szellem ugyanaz és változatlan ma és mindenkor. Minden Szellemi ajándék minden hívő számára örök ígéret. Így mind a nyelvek fajtái, a prófétálás, a gyógyítás és a démonok űzése ma is érvényes és minden újjászületett tanítvány kikerülhetetlen eszközei a szolgálathoz.
Ezek az ajándékok a további szolgálati ajándékokkal együtt nem egyesek kiváltsága, hanem minden egyén életében működniük kell. Azonban vannak ajándékok, melyek erősebbek és meghatározóbb szerepet töltenek be az egyes tanítványok életében Ez azonban nem jelent monopóliumot és nem zárhatja ki a többi ajándék időnkénti megnyilvánulását és működését.
ApCsel 2 / Róm 12:4-8 / 1Kor 12:7-11, 27, 28 / Ef 4:8-16 / 1Tim 3 / 1Pt 4:10-11 / 4Móz 12:6 / 2Krón 20:20 / Ám 3:7 / Joél 2:28-29 / Jel 19:10; 22:8-9
Shabbat
A Shabbat – Szombat napját fogadjuk el az Úr napjaként. A Messiás feltámadása és a Szent Szellem kitöltetésének napja valóban a hét első napján történt, azaz vasárnap, de mint minden Szombatot ünneplő keresztény irányzat, mi is azon az állásponton vagyunk, hogy az Úr napja nem változott az Újszövetségi események hatására sem. A vasárnapra való áttérés, maga az a politikai csel volt, mellyel az újonnan kereszténységre tért római birodalom elfogadhatóbbá tudta tenni az új vallást a különböző népből származó polgárai számára, akik többségénél a vasárnap volt addig is a hétnek kijelölt szent napja. (pl. germánoknál a Zontag, a nap isten napja).
Azonban semmiképp sem tesszük ezt sem üdvkérdéssé, ahogy az Örökkévaló megnevezését sem. Itt is elsősorban a hívő egyén – egyének szívének a tisztasága szerinti ünneplés a legfontosabb és hisszük, hogy lehet az Urat tisztán tisztelni vasárnap is. Ezzel nem fogadtuk el a vasárnapot, hanem úgy gondoljuk, hogy maga Yahuwah teszi minden híve számára fontossá a nap helyreállítását előbb, vagy utóbb. Akinek pedig a gondolat eljutott a szívébe, mégis kitart a vasárnap mellett a többséghez való alkalmazkodás miatt, félelemből, vagy megalkuvásból, az már átalakulhat lázadássá is. A Szombat túlhangsúlyozását pedig maga a Szombat valódi lényege elleni merényletnek tekintjük. Yahuwah ítéletével és haragjával, akár kárhoztatással támadva a vasárnaposokat, nem lehet a Szombat törvényt helyreállítani, mint ahogy semmilyen más törvényt és üzenetet sem. Akik ezt teszik, a vasárnap megtartását erősítik akaratlanul és akár a saját farizeusi istentiszteleteik is Yahuwah által gyűlölt hamis szombatokká válhatnak.
Yahuwah ezeket a fajta képmutató formális szombatokat, újholdakat és egyéb ünnepeket gyűlölte az Ézsaiás korabeli zsidóknál is és nem globálisan a Szombatot, ahogy a vasárnapot védő hívek vallják.
(Gen. 2:1-3; Exod. 20:8-11; 31:13-17; Lev. 23:32; Deut. 5:12-15; Isa. 56:5, 6; 58:13, 14; Ezek. 20:12, 20; Matt. 12:1-12; Mark 1:32; Luke 4:16; Heb. 4:1-11.)
Törvény
A parancsolatok az édenkerti eseményektől, de konkrétan a Sinai hegyi kinyilatkoztatástól egészen a világ végső felvonásáig érvényesek. A Mózes 5 könyvében, a zsidóság által is meghatározott 613 micva, törvény, magának a 10 Parancsolatnak a kibővített, gyakorlatiasabbá tett magyarázata és kiegészítője. Maga a 10 Parancsolat is kibővített változata két másik Nagy Parancsnak, miszerint szeretni kell Yahuwah-t a mi Urunkat teljes szívünkből és teljes lelkünkből és minden erőnkből és teljes elménkből, és a mi felebarátunkat, mint magunkat. Ez a 2, illetve 10, illetve 613 parancsolat maga az az Ige, mely Yahushua-ban testté lett. Ezeket teljesíti be bennünk Szelleme által.
Ha bárki bármelyikből elvesz, érvénytelennek tart, maga a Messiás személyét vonja kétségbe és csonkítja. Ugyanezt teszi, ha bárki hozzáad, mindenféle hamis szájhagyományra hivatkozva, vagy külön egyházi törvényeket alkotva. Mindkét estben Yahuwah hitelességét kérdőjelezik meg.
Mt 5:18
Ahogy Pál is sokat említette, a törvény nem lett érvénytelen, sőt érvényt szerzett a Messiásban, ezért érdemes foglalkozni vele és ismerni, hogy magát a Messiást ismerjük meg mélyebben.
A törvény tételes és rendszeres ésszel való betartása nemz halált, hisz soha semmikor nem volt képest megigazítani bárkit. A törvény akkor válik teljessé bennünk, ha szívünkbe íródik be az újjászületés által majd fokozatosan és egyre gyarapszik a megszentelődés előrehaladtával.
1Jn 3:4 / Jer 31:31-34 / 2Kor 3:3
A törvény nem cél, de igen hasznos útjelzés, mely segít bennünket megmaradni a keskeny úton.
2Móz 20:1-17 / 5Móz 28:1- 14 / Zsot 19:7-14; 40:7-8 / Mt 5:17-20; 22:36-40 / Jn 1:1-5; 14; 14:15; 15:7-10 / Róm 8:3-4 / Gal 3:3-11 / Ef 2:8-10; 14-16 / Zsid 8:8-10 / 1Jn 2:3; 5:3 / Jel 12:17; 14:12
Judaizmus: a lepel
A rabbinikus zsidó vallás Babilonban született, és nem a Sínai-hegyen, ellenben azzal, amit a mai zsidók többsége gondol. Az Örökkévaló soha nem adott szóbeli törvényeket Mózesnek. A zsidó „bölcsek” azért találták ki őket, hogy elkerüljék a Tóra parancsolatainak megsértését, így további száműzetéseket keljen elszendvedniük. Ezeket a többlet törvényeket eredetileg jóakaratból hozták létre, de mint tudjuk, Yahuwah szavaihoz hozzáadni (vagy megrövidíteni) nem igazán ajánlott.
Ez a farizeusi tan valóban szóbeli, és szájról szájra ment tovább a babiloni száműzetéstől a mai napig.
Ez a „Izrael bölcsei” által kidolgozott tan a választott nép vakságának az oka. Ez az a bizonyos lepel, amelyről a próféták beszéltek, és amelyek megakadályozzák a zsidókat abban, hogy felismerjék Messiásukat a názáreti Yahushua-ban. Mivel Yahushua az Ige, amely testté lett, az Ige tartalmazza a Tórát, így a Parancsolatokat is. Az pedig aki a törvényt félreértelmezi, módosítja, továbbfejleszti, képtelen felismerni az eredetit, amikor megjelenik előtte.
Mindezeket az extra parancsolatokat és a hozzájuk tartozó „rabbik” megjegyzéseit végül a diaszpórában a középkorban rögzítették írásban. Ez a rabbinikus irodalom magában foglalja a Talmud, a Misna, a Gemara stb. néven ismert könyvsorozatokat.
Fontos információ a rabbinikus zsidóságról, amelyről kevesen beszélnek, a babiloni pogány szellem által ihletett spiritiszta gyökerei. Az ortodox zsidók valóban úgy hisznek a lélekvándorlásban és a reinkarnációban, mint a hinduisták. A zsidó spiritizmus a Zohar-ban csúsosodik ki, a jól ismert zsidó misztika, a kabbala tanainak könyvében.
Ez az irodalom nem csak kivetni valót tartalmaz. Nagyon mély és szép bizonyságokat olvashatunk egyes zsidók hűségéről, még a Messiásba vetett hiten kívül is. Bár a szerzőket nem tekintjük bölcseknek, sokszor nagyon bölcs gondolatokat írtak le. De senki ne hagyja magát ezáltal félrevezetni. Ami az ellenségtől való gyakran igen vonzó kívülről.
A legtöbb parancsolat és megjegyzés mélyen emberi, sokszor pedig kimondottan átlépi az ostobaság határvonalát. Így ezeket az egyértelműen felesleges, de sokszor kifejezetten nevetséges esetenként kimondottan aberrált és Tóra-ellenes törvényeket Yahuwah-nak tulajdonítani önmagában Elohim-káromlás.
Ezt a hamis zsidó tudományhalmazt kell lebontani annak érdekében, hogy a Választott Nép végre felismerje Messiását.
Kevés messiási tanító foglalkozik a témával és figyelmeztet a hamis gyökerekhez való visszatérés veszélyeire. De még ennél is rosszabb, hogy a messiási közösségek többsége, miközben a Messiásban vetett hitét állítja, ezeket a farizeusi törvényeket tanítja, és megpróbálja betartani, csakúgy, mint a hagyományos zsidók.
Ésaiás 28:7-16 / János 12:37-50 / 2Kor 3:13-18 /
Zsidó nép és állam
A Messiáshoz való tartozás nem teszi a görögöt lelki, vagy szellemi zsidóvá. A zsidó néphez való tartozás feltétele a vérszerinti származás és az az alap szellemi álláspont, mely hitvallása Elohim egyetlenségének kihirdetése (S’má Izráél Adonáj Elohénu, Ádonáj ehad). A kettőből bármelyik hiányzik, nem beszélhetünk zsidóról. Aki vér szerint zsidó, de szellemben tagad, még zsidóvá válhat, ha ez utóbbit rendezi. Vérátömlesztéssel pedig nem lehet senkit zsidóvá tenni, csak látszólag, ahogy műtét által sem férfit nővé, sem nőt férfivé nem lehet valósággal “átvarázsolni”.
Ez alap kiinduló pontból, valljuk, hogy a zsidó nép, pontosabban Jákób leszármazottjai, Izráel 12 törzsének tagjai semmilyen szinten nincsenek elvetve és a Messiás által sem lettek behelyettesítve bármilyen más nép által. Minden prófécia és ígéret rájuk nézve az idők végezetéig érvényes.
A Messiás-ban újjászületett hívek nem helyettesítik a zsidóságot, hanem kiegészítik azt a Ezékiel-i prófécia ígérete szerint: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. (Ez 37:19)
A Názáreti Jesua HaMasiah elvetése, nem eredményezte az izraeliták elvetését. Ember elvethet, megfeledkezhet Yahuwah-ról, Yahuwah viszont nem feledkezik meg az emberről, népéről és ígéreteiről. A zsidóság nem elvetése, hanem inkább karanténba helyezése történt egy időre, amíg a pogányok ideje be nem teljesedik.
A Messiás, az élő törvény, azaz a testté lett Ige nem volt számukra felismerhető, a hamis rabbinikus törvényrendek miatt, mely szívükre és szemükre rakódott a Babyloni fogság óta. Ez, a zsidó népre nézve súlyos átok, az igazi áldás a Népek számára, akikhez megtisztulva és egyenesen feléjuk indult az Evangélium üzenete, egy időre elhagyva az eredetileg kiválasztott nép köreit. Behelyettesítés és hamis zsidózás helyett, a örvendezésre kellene, hogy adjon okot. Az idősebb és tékozló testvérrel szemben pedig alázatos és szeretetteljes magatartást kell tanúsítani, megtanulni a példázatból, hogy inkább érdemes azzal a féltőn szerető buzgósággal hazavárni az elkallódott bárányt, ahogy az Atya teszi. Hiszen eljön az idő, amikor szennyesen visszatér az Atyához és maga is felismervén a Messiást a Názáreti Yahushua HaMashiah-ban, visszafogadásban fog részesülni, üresen maradt helyét a családban pedig ismét elfoglalja. Aki pedig illegitim módon ott ücsörög azon a helyen, amikor eljön ennek ideje, őt magát fogják odébb hajítani. / Lk 14:8-9 / (erre az esetre is vonatkoztatható)
Ez van folyamatban 1946 óta is, mikor a látható világban és a Messiás második eljövetelét megelőzően, a még nem messiási zsidóság elkezd összegyűlni és hazatérni. Izráel állama bár világi alapokon jött létre, mégis legitim és Yahuwah kimondott megengedő akarata által történik.
Miközben a vallásos kereszténység azon elmélkedik, miként helyettesíti be a zsidók, szerintük üresen maradt helyét, nem látja, hogy miről szól a valódi behelyettesítő mű, milyen és kinek a helyét foglalja majd el az újjászületett üdvözült ember odafent.
1Móz 12:1-3; 15:17-18 / 2Móz 19:6 / 4Móz 24:9 / Ézs 52:13; 53:12 / Jer 30:7; 31:31-37 / Ez 20:33-42; 37:19 / Dán 9: 25-27 / Zak 12:10-14; 13:8-9 / Ámos 3:2; 9:8 / Lk 14:8-9 / Jn 4,21-25 / ApCsel 13,46-47 / Róm 1:16-17; 10:1-4; 11:25,28-31
A Messiás második eljövetele
Úgy jön vissza, ahogy eltávozott a tanítványok szeme előtt. Elsősorban a Mennyasszonyt, a Testét magához ragadni jön el. Visszajövetele világszerte látható nagyhatalmú, minden ember számára – élőnek és már holtnak egyaránt – nyilvánvaló esemény lesz, mivel őket jön el megítélni.
Sokan próbálták “megprófétálni” eljövetelének idejét, de mindig kudarcba fulladt. Az Ige hangsúlyosan óva int, hogy bárki tartózkodjon attól, hogy megjósolni próbálja ennek az eseménynek pontos idejét, hiszen még maga Yahushua sem tudta ezt az információt, amikor itt járt földi testben.
Az Elragadtatásról pedig tudható, hogy egy Yom HaTruá két napos „zsidó” ünnep valamelyik napján és órájában történik majd. Mai judaizált és ismertebb nevén Rosh HaShana ünnepén. Az égi jelek állása szerint és a világ történései alapján, az esemény a küszöbön áll.
Egyúttal közelebb is van ideje, mint ahogy sokan gondolják, hiszen az egyén első és fizikai halálakor, erre a bekövetkezett eseményre fog egy szempillantásnyi idő alatt újraébredni, ahol a végső ítélet/kegyelem számára is ki lesz jelentve.
Mt 24 / Mk 13 / Luke 21 / Jn 14:1-3 / ApCsel 1:9-11 / 1Kor 15:51-54 / 1Thessz 4:13-18; 5:1-6 / 2Thessz 1:7-10; 2:8 / 2Tim 3:1-5 / Tit 2:13 / Zsid 9:28 / Jel 1:7; 14:14-20; 19:11-21
Halál - Feltámadás - Örök Élet
Yahuwah megváltott népe, akik Yahushua HaMasiah halálát és feltámadását hiszik, ugyanúgy támadnak majd fel az örök életre, ahogy Urunkkal történt.
Az első halál, a testünk halála, illetve lelkünk-szellemünk alvása után következik az végső ítélet, ahol vagy kegyelem, vagy örök kárhozat várja az embereket a Messiás iránt tanúsított és tőlük elvárható elfogadási és engedelmességi szint szerint.
Job 19:25-27 / Zsolt 146:3-4 / Dán 12:2, 13 / Ézs 25:8 / Jn 5:28-29; 11:11-14 / Róm 6:23 / 1Kor 15:51-55 / Kol 3:4 / 1Thessz 4:13-17 / 1Tim 6:15 / Jel 20:1-10
Millénium - Új föld - Új Jeruzsálem
A millénium, az 1000 év, amikor a Messiás Uralma kiteljesedik az egész teremtett világra és vele együtt uralkodnak, mindazok, akik az Ő nevéért haltak meg, illetve akik nem imádták a fenevadat és annak képmását. Az első és második feltámadás közötti idő, amikor az ellenség még csak megkötözve ugyan, de semmilyen hatalmat nem gyakorol a földre és annak lakóira. Ekkor fog együtt legelni a bárány és az oroszlán és nem lesz vérontás. Hasonló állapotot élnek majd meg, mint amilyen az Éden kertben volt a bűnbeesés előtt. Ennek a korszaknak a végén a Sátánt feloldozzák és ismét magához vonz sokakat, megcsalván őket, többek között arra veszi majd rá a világ lakósait, hogy rátámadjanak Jeruzsálemre.
Góg és Magóg-nál az ellenséges tömeget Yahuwah tűzzel emészti meg. Ezek után eltörli a teremtett világot és megítél minden embert, aki valaha élt a földön. A pokol, a halál, a Sátán és minden angyala, illetve ezek uralma alatt maradt emberek a kénes tóba, a magváltottak serege pedig az alászálló Új Jeruzsálembe foglalják el végleges és örök helyüket.
Jel 20; 21:1-5
NO COPYRIGHT : Az írásokat terjeszteni, kizárólag ingyen, teljes terjedelmükben, a szerző és a forrás feltűntetésével engedélyezett.