[HU] Bereshit 8

¹Megemlékezett Elohim Noáchról és minden élőlényről és minden állatról, amely vele volt a Teváhban ➣ a Bárkában, és átvonultatott Elohim egy szelet a föld fölött, és lecsillapodtak a vizek. ²Bezárultak a Tehom forrásai és az Egek ablakai, és elzáródott az eső az Egekből. ³És visszahúzódtak a vizek a földről, menvén és visszatérvén, és megfogyatkoztak a vizek az ötven és száz nap végén. ⁴És megnyugodott a Teváh a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján, az Árárát hegyein. ⁵A vizek pedig menvén és fogyatkozván voltak a tizedik hónapig; a tizedikben, a hónap elsején, láthatóvá lettek a hegyek csúcsai.

⁶És lett negyven nap végén: kinyitotta Noách a bárka ablakát, amelyet készített, ⁷és kiküldte a hollót, és kiment, kimenvén és visszatérvén, amíg fel nem száradtak a vizek a földről. ⁸És kiküldte a galambot maga mellől, hogy lássa: leapadtak-e a vizek a föld színéről. ⁹De nem talált a galamb nyugvóhelyet a lába talpának, és visszatért hozzá a Teváhba, mert vízek voltak az egész föld színén; és kinyújtotta a kezét, és megfogta, és bevitte magához a Teváhba. ¹⁰És várt még másik hét napot, és ismét kiküldte a galambot a Teváhból. ¹¹És megjött hozzá a galamb estének idején, és íme, leszakított olajfalevél volt a csőrében; és megtudta Noách, hogy leapadtak a vizek a földről. ¹²És várt még másik hét napot, és kiküldte a galambot, és az nem tért vissza többé hozzá.

¹³És lett az egy és hatszáz esztendőben, az elsőben, a hónap elsején: kiszáradtak a vizek a földről, és eltávolította Noách a Teváh fedelét, és látta, és íme, kiszáradt a föld színe. ¹⁴A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján, megszáradt a föld.

¹⁵És szólt Elohim Noáchhoz, mondván: ¹⁶Menj ki a Teváhból, te és feleséged és fiaid és fiaid feleségei veled! ¹⁷Minden élőlényt, amely veled van, minden testből: a madárból és az állatból és minden csúszómászóból, amely a földön mászik, hozz ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, és szaporodjanak és sokasodjanak a földön! ¹⁸És kiment Noách, és fiai és felesége és fiainak feleségei vele. ¹⁹Minden élőlény, minden csúszómászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint kimentek a Teváhból.

²⁰És épített Noách oltárt Yahuwahnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és felvitt égőáldozatokat a Mizbeáchon ➣ az Oltáron. ²¹És megérezte Yahuwah a megnyugtató illatot, és mondta Yahuwah a szívében: Nem teszem többé, hogy átkozzam a földet az ember miatt, mert az ember szívének szándéka gonosz ifjúságától fogva; és nem teszem többé, hogy megverjek minden élőt, ahogyan cselekedtem. ²²Mostantól, a föld minden napján, vetés és aratás és hideg és meleg és nyár és tél és nappal és éjszaka nem szűnnek meg.