A kereszténységben világszerte igen nagy és figyelemreméltó pozitív változások történnek néhány évtizede. A reformáció továbbhalad, főként olyan helyeken, mint az amerikai és az afrikai kontinens. Yahuwah nevét már évtizedek óta használják igen széles körben a Yahweh formájában, mely a mássalhangzók szempontjából azonos, a magánhangzók tekintetében enyhén eltérő az eredeti Yahuwah névtől, a lényeg mégis benne van: YHWH
A sok ferdítések közepette, természetesen nem maradhatott ki a Bárányáldozat körülményének és időpontjának a ködösítése sem. Az ellenség sosem alszik. Többen foglalkoznak ezzel a témával, mely azért fontos, mert alapjából kötelességünk mindent helyreállítanunk, amit elferdítettek az intézményes ál-egyházak. Azonban ezzel az írással arra is kitérünk, hogy vajon
mi lehet ennek a helyreállásnak a mélyebb szellemi fontossága és értelme.
Yahushua milyen napon halt meg?
Yahushua keresztáldozatát keresztény hagyomány szerint péntekre tették. Majd, ahogy az Írásokban is olvassuk, vasárnap reggelre már üres volt a sír és megtörtént a Feltámadás. Péntek lett kijelölve, mert az Írás Szombat előtti napot ír, így azt gondolják sokan, hogy az akkori Peszach ünnep épp a heti Szombat napjára esett. Az Ószövetség szóhasználata már idegenné vált számukra. Nem tudják, hogy minden nagy ünnep Szombat-nak számít, ahogy többször olvashatjuk a Tórában. Lásd 3Mózes 23. fejezetet. Továbbá:
Akárhogy is értelmezzük a nap fogalmát, akár a görög, akár a héber szemszögből, egy nap, vagy éjszaka mindig hiányzik a képletből és nem kell nagy matematikai tudás, ahhoz, hogy belássuk: péntek és vasárnap közé sok minden belefér, csak 3 nap és 3 éjszaka nem.
Az ígéret pedig így szól:
Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.
Máté 12:40
Itt a harmadnap magyar kifejezés nem helyes, hiszen a harmadnap a következő, azaz a második napot takarja.
Ezt erősítik meg a következő feljegyzések. A zsidó időszámítás szerint a napok az előző nap estéjén kezdődnek, ahogy szolgálatunk nevében is benne van az Erev. Erevshabbat a péntek esti időpontot jelképezi, mely megelőzi a reggelre virradó Shabbat-ot.
A zsidó nap az előző polgári nap estéjével kezdődik, amikor a nap lenyugszik.
A hét első napja Yom Echad (vasárnap) Szombat esténként lép érvénybe.
De akár vasárnap reggeltől, akár szombat estétől számláljuk visszafelé a 3 napot és éjszakát, semmiképp nem péntekhez érkezünk.
Innen számolva: – Szerda: KERESZTREFESZÍTÉS + ELSŐ éjszaka – Csütörtök ELSŐ nap + MÁSODIK éjszaka – Péntek MÁSODIK nap + HARMADIK éjszaka – Szombat HARMADIK nap + majd a hét első napjának beálltával Szombat este : FELTÁMADÁS
A zsidók a Szombatot várták. De ez a Shabbat a nagy ünnep volt, ahogy olvassuk az Ószövetségben és nem a heti rendszerességű Szombat. Így Peszach-ra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mert teljességgel Shabbat-nak számít.
Továbbá: A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jakob anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt.Márk 16:1
Itt is láthatjuk, hogy az egyik Szombatnak el kellett múlnia, a másiknak pedig még jönnie kellett a hét első napja előtt, hogy a kettő között meg tudják venni az asszonyok a balzsamokat és fűszereket Yahushua megkenetéséhez. Ugyanis Shabbat-kor senki nem dolgozik és minden zárva van, illetve az asszonyok sem valószínű, hogy megszegték volna a Szombat törvényét még egy ilyen cselekedetért sem.
Yahushua mely órában halt meg?
Hasonló a probléma az órákkal kapcsolatban is. A mai polgári óraszámítás azonos az akkori római időszámítással, miszerint a nap éjfélkor kezdődik, így az órák számítása is éjféltől ketyeg, majd délben újra indul egy 12 órás ciklus.
A zsidó órák számítása pedig érdekes módon nem a előest beálltával kezdődött, hanem a nappali órák a nap felkeltekor, hajnalban indultak csak el. Ilyenkor, Peszach környékén Izraelben a nap reggel 6 és 7 óra körül kel. Így azok a bizonyos óraszámok, melyeket említenek a evangéliumok, ettől az időponttól számolandók.
Yahushua-t a harmadik órában feszítették meg. Ez nagyjából reggel 9 és 10 órakor történt római/mai időszámítás szerint. Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25
A sötétség pedig dél körül terült el a világ felett. Mikor is, ha nem akkor? Abban az időpontban, amikor a nap a legmagasabb pontjához ér, amikor a legmelegebb és főként a legvilágosabb van. Egyszóval, akkor állt be a sötétség, amikor az emberek a legkevésbé számítottak rá. Elohim semmit nem hagy a véletlenre, jeleit pedig úgy rendezi, hogy ne lehessenek félreértelmezhetőek, más érvekkel kimagyarázhatóak.
Majd ez a sötétség a kárpit széthasadása után még három órán át tartott, azaz szerda kb. 15-16 óráig.
Ez után tették be a sírba és kezdődött el a 3 éjszaka és a 3 nap.
Két széder est volt?
Egy igen nagy kérdés még hátramaradt a leírt ünneppel és eseménysorozattal kapcsolatban.
Yahushua és tanítványai elfogyasztották az utolsó vacsoránál a bárányt a kovásztalan kenyerek első napján Nisszán 14-én a Mózesi utasítás szerint, ahogy olvassuk Máté 26:18-ban: A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszachi bárányt, hol készítsük el neked?
Így emlékezünk meg arra az estére – a kivonulás napja előtti napon, amikor a halál angyala pusztította az elsőszülött egyiptomiakat, amikor meg kellett ölni az 1 éves bárányt – ami fiatal kos – és vérével bekenni ajtófélfáinkat és gyorsan elfogyasztani mindent teljes felszereltségben, útra készen.
Ha ez az esemény arra a dátumra esett, amikor Yahushua a 12 tanítványánnyal együtt elfogyasztották utolsó földi vacsorájukat, miért volt annyira fontos a farizeusok és szadduceusok számára, hogy másnap gyorsan kivégezzék, mielőtt beköszönt az Ünnep, a Szombat, azaz Peszach – mely egy csütörtöki napra esett abban az évben?
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napját miért nem akkor ülte meg az akkori zsidóság, mint Yahushua és tanítványai?
Ugyanis ennek az estnek a beállta előtt kellett volna igyekezniük megölni Őt, nehogy megszegjék a Szombat törvényét és nem másnapon!
Ha a zsidóság többi része is akkor fogyasztotta volna el a bárány húsát, mint Yahushua és tanítványai, másnap már nem vihettek volna senkit bitófára, hiszen már ünnepnap, azaz szombat nap volt!
Nem tudjuk pontosan, miért volt ez az eltolódás. Talán Yahushua egy nappal korábbra hozta, hogy a zsidóság szimbolikusan akkor áldozza fel Őt bárányként, amikor a bárányáldozatok történtek törvény szerint is? Vagy esetleg ismét egy babyloni torzítás módosított az eredetin? Talán valami történhetett Babilonban, mely nem csupán a törvényt, hanem a naptári dátumokat is megváltoztatta? Egy zsidó nap ottmaradt volna Babylonba? Erre a kérdésre, nincs válaszom per pillanat. Mivel ilyen történeti feljegyzés nem létezik tudomásom szerint. De ez utóbbi magyarázat tűnik logikusabbnak, bár ez esetben a eltolódás nem terjedt ki a hét napjaira, csupán a dátumokra. Hiszen Yahushua és tanítványai a Shabbat-okat mindig akkor tartották meg, mint amikor a többi zsidó.
De ami biztos:
Yahushua áldozata arra a napra kellet, hogy essen, amikor a zsidóság a bárányáldozatokat végezte.
Az események sorrendje
Yahushua elfogyasztja az áldozati bárányt tanítványaival A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszach-i bárányt, hol készítsük el neked?(…)Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a peszach-i bárányt. Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a peszach-i bárányt. Máté 26:18 és Lukács 22:13-15
Yahushua imádkozik a Gecsemáné kertben Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére. (…) Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul. Márk 14:26, 39-41
Yahushua-t letartóztatják Yahushua-t pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó. Márk 14:53
Yahushua-t viszik Pilátus elé Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Yahushua-t megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Márk 15:1
Keresztrefeszítés 3. órában (9.00 körül) Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25
Sötétség dél körül délután 15-íg Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig. Márk 15:33
Yahushua meghal / Kárpit kettéhasad Yahushua kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Elohim-om, Elohim-om, miért hagytál el engem?” (…) Yahushua pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét. És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Márk 15:34, 37
Haláláról megbizonyosodnak Mivel előkészületi nap volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a keresztfán maradjanak, mert az a szombat nagy ünnepnap volt, arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. János 19:31
Yahushua-t sírba fektetik Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt, előállt arimátiai Joszef, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta Elohim országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Yahushua testét. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Yahushua-t a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Myriam és Myriam, Joszef anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik. Márk 15:42-47
Az asszonyok megvásárolják, majd előkészítik a kenet olaját, végül pedig megpihennek Szombaton A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jákób anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt (…) Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Márk 16:1és Lukács 23:56-57
Megjegyzés: az új angol fordításban (NIV Bible), az időpontok a fentiek szerint már módosítva lettek. A keresztrefeszítés időpontját a mi időszámításunk szerinti reggel 9-re a sötétség beálltát délre módosították. Lásd ennek a tanításnak angol változatát a zászlóra kattintva.
Beteljesedett Peszach
Tehát Yahushua megülte a Széder estet – a kivonulás előtti estet, amikor Gósen földjén élő zsidók elfogyasztották az áldozati bárány húsát, miközben a halál angyala pusztította az egyiptomi elsőszülötteket.
Ekkor a tanítványok megitták a bárány vérét, így szimbolikusan szívük ajtófélfáira kenve azt, mely által meg lettek váltva. Másnap Elohim Bárányának halála által, a Szabadulás ajtaját és lehetőségét kínálta fel az emberiségnek.
A zsidók többi része, akik nem követték a Messiást, a bárányáldozati napon megfeszítették a Megváltót, pontosan akkor, amikor a bárányokat áldozták fel a Pesszah-ra készülve.
Prófétikus módon a zsidóság feláldozta Messiását, mint Bárányt,
melyet a legtöbben azóta sem fogyasztottak el, mert kitartanak elutasítása mellett. De az idők végén, azaz most, egyre többen vagyunk, akik zsidókként szellemben szintén leülünk ahhoz az asztalhoz, ahol ült a Mester tanítványaival, és folyamatosan fogadjuk el Yahushua HaMashiah áldozatát és vérét üdvösségünk pecsétjeként.
Miért fontosak ezek a kérdések?
Ismét és ahogy már többször írtam: Nem a dátumok és időpontok üdvözítenek. Ahogy Pál is figyelmeztet. Az ünnepek beteljesedtek bennünk újjászületésünkkel, Yahushua HaMashiach-val való szövetésgünk és Ruach HaKodesh-sel való betöltekezésünk által (Lásd: Ünnepek a Messiásban)
Azért fontosak mégis a dátumok és időpontok helyreállása, mert részei a teljes képnek.
Részei az Evangéliumnak. És mint olyan, mindennek megvan a pontos szerepe és helye. Ha pedig Helyreállító munkát végzünk – Apostoli munkát -, annak mindenre ki kell terjednie. Nem azért, hogy új dogmát/törvényt/teológiát hozzunk létre további farizeusok kiképzésére, hanem Azért, mert Yahuwah így rendezte, így akarta, és ha bármilyen szinten Sátán ebbe belekavar,
akkor kötelességünk Ruach HaKodesh által a részleteket is helyreállítani, hogy a teljes igazság erősödjön ezáltal.
Leggyakrabban a világiak azért utasítják vissza az általunk hozott Örömhírt, mert látják az ellentmondásokat, melyeket a ferdülések okoztak. Ha pedig mi nem tudunk ezekre válaszokat adni, illetve a ferdülésektől megfertőzötten közelítjük meg őket, akkor nem vagyunk hitelesek és gyenge a bizonyságunk.
Még egy igen nagy probléma van ezzel:a zsidóság további távoltartása a Messiás felismerésétől. Amikor maga a Megváltó, Yahushua kijelenti, hogy ennek – a zsidó – népnek nem adatik más jel, mint a Jónás jele, akkor bármiféle megmásítása az időknek és napoknak további téglát épít bele abba a falba, mely elválasztja a választott népet saját messiásától. Így kollektív felelősség terheli azon hívők csoportjait, akik nem egyenlítik ki az utat zsidó és Yahushua között, ahogy azt valamikor Johanan (bemerítő János) elkezdte. A próféciák ellen és nem azok beteljesedésén dolgozik az ilyen.
Sose tévesszük szem elől, hogy feladatunk egyik summája a következőképpen hangzik:
A karácsonyt leleplező írásom folytatásaként mégis fontossá vált számomra azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mikor született e-világra a világ Megváltója Yahushua HaMashiah. Biblikus, így zsidó szokás sosem alakult ki a születésnapok megünneplésére, de ha már ez ennyire fontos a nem zsidók számára, akkor érdemes végíggondolni az alábbi törvényszerűségeket. Továbbá Yahushua születésének a történeteiből végül elég nyilvánvalóan kiderül, hogy mely időszakról van szó.
Szukkoth elmélete
Többen, akik elvetik már a december végi elméletet, eljutnak odáig, hogy a sátoros ünnepet tartják esélyesnek, mint Yahushua születésének az idejét. Magam is éveken keresztül ezt az időpontot tartottam a legvalószínűbbnek. A legtöbben azzal érvelnek, hogy János 1:14-ben olvashatjuk a következőket: …az Ige testté lett és LAKOZÉK közöttünk… A lakozék szó eredetileg azt jelenti, hogy „sátorozott” közöttünk, azaz a Szent Sátor eljött közénk és köztünk volt.
Azonban ismervén az embereket és azon belül a rómaiakat, egy népszámlálás megrendezéséhez, amikor mindenkinek vissza kell zarándokolni szülő falujába, bejelentett lakcíméhez, sokkal alkalmasabb egy olyan időpont, amikor az időjárás megkönnyíti az emberek utazását. Teljesen logikátlan és bölcstelen lett volna emberek tömegeit útra kényszeríteni egy olyan sátoros ünnep idején, amikor a hideg és egyéb időjárási viszontagságok már megjelennek, ráadásul az őszi nagy betakarítások befejeztével, amikor a főként még földművelődésből élő emberek a legkimerültebbek voltak.
Yahuwah Ünnepei: az Üdvtörténet stációi
Yahushua születése, csakúgy, mint az Üdvtörténet eddig ismert összes beteljesedése, mind és kizárólag eredeti biblikus „zsidó” ünnepekkor teljesedtek be. erről bővebben itt olvashat
A KeresztáldozatPesszach-kor, a Feltámadás az Első Zsengék ünnepekor, a Szent Szellem kitöltetéseShavuot-kor. Most a Shavuot és a Yom HaTruá közötti időszakban áll az emberiség lassan 2000 éve. A következő beteljesedés az Elragadtatás lesz, amikor felharsan a sófár hangja a próféciák szerint. Majd Yom Kippur-kor Izrael felismeri Yahushua-ban a Messiást és siratják, mint első szülött fiút.
Szukkoth a végső Betakarítás ünnepe, amikor a Messiás visszajön és begyűjti a népeket, melyek nem vették fel a fenevad bélyegét. Szukkoth több napos időtartama jelképezi a 1000 éves birodalom korát. Ennek az 1000 éves korszaknak végén pedig, az új ég és új föld egy új Nisszán új elsején történik majd.
Szukkoth teljesedik be utoljára. Yahushua, Elohim Báránya földre jövetele nem történhetett ekkor, hanem mindennek a kezdetén, amikor az új teremtés kezdődik.
Az Év első napja
A zsidó hagyománnyal ellentétben, mely a Yom HaTruát nevezi az év főjének (Rosh HaShana), a fizika és a természet törvényszerűségei egészen más időpontról tesznek tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, hogy mit kellene az év elejének tekinteni. Ha már Elohim szava nem elegendő az emberek számára, miszerint az év első havát és első napját rég meghatározta, mégsem azt tartja annak egyik nép sem, sem Zsidó sem Görög, a természet imádásra hajlók akkor pedig tekintsenek a természetre és annak életciklusaira. A világ teremtése csak tavasszal történhetett, amikor az Élet akkor még nem újra, hanem először kelt Életre.
Az Élet mindig Tavasszal veszi kezdetét, majd a Nyáron és Őszön keresztül végül elmúlik Tél beálltával.
Azok számára pedig, akiknek elegendő Elohim Szava, a 2Mózes 12:1-2 alapján ismét kijelentjük, hogy az új év, így a teremtés első napja:
Nisszan 1
Szólott vala pedig Yahuwah Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt…2Mózes 12:1-2
Nisszan 1, mely a polgári naptár szerint évenként március vége – április elejével szokott megegyezni, nem számít ünnepnapnak. Így József és Myriam bárhol tartózkodhattak, ahol akartak, nem szegték meg a törvényt, ha épp nem Jeruzsálembe mentek fel, ahogy a többi zsidó férfi.
Minden Yahushua által és ő-érte teremtetett. Mikor is születhetett volna, ha nem ezen a napon. Amikor az Élet megújul.
Mellesleg Yahushua születése nem csupán az Év és Nisszán hó első napján történt, hanem a hétnek első napján is, csakúgy, mint a feltámadása. Mivel a teremtés első napja is Nisszan hó 1, a hét első napja volt. Ez a tény azonban nem írja felül a Shabbat törvényét: Szombat / Vasárnap
Érdemes megjegyezni, hogy az Ókori népek többségek, köztük a Görögök és a Rómaiak is, eredetileg az év kezdetét a tavaszi napéjegyenlőség idejére tették, ami március 20-21 körül van. Ezt jelzik máig használt egyes hónapok nevei, mint a szeptember, október, november, december, melyek sorra a hetes, nyolcas, kilences és tízes görög és latin számnevek deriváltjai. Később került be a Július és Augusztus, mely kitolta két hónappal az eredeti megjelenésüket.
A pogány asztrológiai ciklus is a Kos csillagképpel kezdődik március végén, mely szimbóluma a megújúlásnak és termékenységnek. Az egy éves hím áldozati bárány is legalább annyira volt már kos ennyi idősen, mint bárány.
Áldozati bárányok születési helye és ideje Júdeában
Szokatlan történet az is, hogy este, késő este, akár éjjel kint tartózkodtak a juhászok jószágaikkal. A pásztorok csak akkor mennek ki nyájaikkal éjszaka a mezőkre, amikor ellés ideje van.
Elleni a juhok pedig egy évben egyszer szoktak: Tavasszal.
További érdekesség, hogy a pesszachi áldozati bárányok, melyek kimondottan a Jeruzsálemi Szentélyben voltak feláldozva, Betlehem térségéből származtak. Dávid király származási helyéről hozták szimbolikusan az áldozati bárányokat.
Az Üdvtörténetben megjelenő helyi pásztorok épp ezeknek a bárányoknak voltak a nevelőik. Elohim azért nyilatkoztatja ki ezeknek a Pásztoroknak a Bárány Megszületésének hírét, mert már eleve a Pesszachi áldozati bárányok születését várták.
Továbbá, a törvény szerint a pesszachi báránynak egy évesnek kellett lennie. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy
minden Pesszachi áldozati bárány, az egy évvel korábbi Pesszach idején kellett, hogy szülessen.
Yahushua élete nem egy évig, hanem annál sokkal több ideig tartott. De mint Tökéletes Áldozati Bárány, Neki is tökéletesen az egy évvel korábban született előképei idején kellett születnie, azaz egy pesszach-i időszakban.
Továbbá, Nissán 10-én kellett elkülöníteni és saját házakba bevinni az áldozati bárányt, néhány nappal feláldozásuk előtt. Ez történt Virágvasárnapkor: Yahuwah saját Fiát, a Bárányt, beviszi saját házába, Jeruzsálembe, szamárháton és Királyként ünnepelve.
Bevégzett Ünnepi ciklus
Yahushua az Alfa és az Omega, pontosabban az א (alef) és a ת (tet) héber eredeti ábécé szerint. Ő érte, és benne teremtetett minden.
Yahuwah által elrendelt Ünnepek mind Őrá mutatnak és Ő teljesíti be azokat.
Elohim Báránya a világ Teremtésének első napján jelent meg fizikailag a látható világban, hogy egy következő Pesszachi ünnepkor beteljesítse a végleges Bárány Áldozatot. Születésétől fogva magába foglalja az összes ünnepet, mely egy új ciklus kezdetén, annak első ünnepekor kezdődött születésével, majd később halálával folytatódik.
A látható világban az Üdvtörténet azonban még folytatódik. Szellemi értelemben azonban ott a ciklus bezárult és Beteljesedett.
Pünkösd után, Szent Szellemmel betöltekezve az aratás idejét éljük és várjuk az elragadtatást Yom HaTruá első, vagy második napján és annak is valamely órájában, az évet pontosan nem tudni. Addig is feladatunk gyűjteni a lelkeket, illetve a már begyűjtötteket tovább tanítani és erősíteni, hogy végig meg is maradjanak.
Ünnepeljünk akkor?
Igen lehet, szabad, sőt kell is. Bár hangsúlyozzuk, hogy külön ünnepelni születésnapként igen veszélyes és hiányos, hiszen megnyitunk egy ciklust, mely azóta továbbment. Ha csak egyik szegmensére emlékezünk, akkor elvágjuk magunkat a teljességtől.
Az Ige azért nem említi a születésnapját, mert nem akarja, hogy az emberiség a kis Jézusnál ragadjon le. Ez a szándék mind máig szemmel láthatóan nem igen teljesedett be.
A történetben azonban a jelek mégis egyértelműek, csak a tavasz jöhet szóba és akinek van szeme, füle, gyökerekről való ismerete, az tudja. Amiért nincs mégsem egyértelműen kimondva, az előbb leírt okok miatt, illetve az a megengedő akarat, hogy az emberiség beleesik-e a kísértésbe, hogy külön nagy ünnepet farag-e az eseményből, akár korábbi főisteneket bálványozó korszakából, csak azért, hogy a hagyomány, így a régi megmaradjon. A karácsony története egy ilyen próba, melybe máig sokan megbotlanak.
Minden Pesszach-kor valóban meg lehet ünnepelni Elohim Bárányának a születését de csak úgy tegyük, ha mellette még megemlékezünk egész életének szolgálatára,
a keresztáldozatra, majd a feltámadásra, a mennybemenetelre és a Ruach HaKodesh kitöltetésére.
Az Egyház rómaizálása, vagy hellenizálásának egyik nagy cselszövése történt itt is, ahogy korábban írtuk a hamis karácsonnyal kapcsolatban. Most kicsit mélyebbre ásva azt is láthatjuk, hogy egy eredeti zsidó napot, dátumot, ünnepet felülírnak.
Mert valóban Újévkor született a Megváltó. Csakhogy nem a római naptár szerinti újévkor, nem is a judaista szerintin, hanem az eredeti bibliai új év napján.
Boldog új évet most nem kívánva, hanem majd valamikor tavasszal. Szokásunk szerint inkább további jó Reformálódást!
És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek. És vive engem Yahuwah háza kapujának bejáratához, amely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván Tammúzt. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni. És bevive engem Yahuwah házának belső pitvarába, és ímé Yahuwah templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal Yahuwah templomára és orcájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a Napot. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, amilyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Ezékiel 8:13-17
Korábbi írásaink kiegészítőjeként, ahol már taglaltuk a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos szellemi problémákat és romlott gyökereket, szeretném kicsit bővebben összefoglalni, mi ennek az ünnepnek a történelmi és pogány háttere. Lásd: A „szent fa” tilalma
Legjobb esetben is a nyájak pásztorai rábízzák az emberek lelkiismeretére, hogy hívő-újjászületett keresztyénként mit kezdenek ezzel az ünneppel. Egyfajta Pilátusi gyávasággal: mosom kezem, te döntesz, nem foglalok álláspontot, így nem dobál meg senki. A továbbiakban leírtak alapján én most már kifejezetten arra biztatom azokat, akik Szellemben vannak és a Szent Szellemmel valamikor betöltekeztek, hogy ne a lelkiismeretükre, hanem a gyomrukra hagyatkozzanak, azzal kapcsolatban, hogy jövő évtől miként viszonyulnak ehhez a súlyosan sötét és hamis ünnephez.
Nagy Konstantin merényletének egyik fő aktusa volt, a világ legfőbb pogány ünnepének a keresztyénesítése, azaz, a keresztyénségbe való átmenekítése. Az új birodalmi vallás széleskörű elfogadtatása érdekében elengedhetetlen lépés volt a lázadások és ellenállások elkerüléséhez a meglevő közös nagy ünnep megtartása: összemosása.
Téli napforduló ünnepe
Ősi magyar nyelven Karacsun. Minden népnél igen nagy ünnepnek számított a világosság térhódításának a visszatérése az év legsötétebb napján. Innentől számolva a világosság elkezd erősödni és teret hódítani a sötétségen. Mondhatnánk, hogy ennél a pontnál születik újjá a világosság, melynek tetőpontja a nyári napforduló.
Remek szimbóluma ez Yahushua, a világ Megváltójának születésének a megünnepléséhez, hiszen valóban sokan ilyenkor a világ Világosságának a földre születését ünneplik. Mondhatni, hogy tökéletesen adja magát a helyzet, ahhoz, hogy a kettőt össze lehessen mosni.
A Szent Írás azonban nem jelzi, hogy pontosan mikor született Yahushua, és főként arra nem adott sosem utasítást Elohim, hogy bárkinek a születésnapját, így saját Magáét megünnepeljék az emberek. Nem tudni, hogy miért ennyire tabu ez a téma Elohim szerint és az eredeti zsidó hagyományok szerint, de a helyzet így áll, ha tetszik, ha nem.
Már önmagában gond a parancsolatokhoz, így az ünnepekhez való hozzátevés, de még súlyosbítja a helyzetet az, hogy
a legaljasabb szellemiségek ünnepének a napját jelölték ki a Legszentebb megszületésének a megemlékezéséhez,
ráadásul az összes régi pogány szimbólum megtartása mellett.
Ennek az ünnepnek a valódi és mély gyökere nem más, mint az emberek ösztönös törekvése arra, hogy a legsötétebb időszakban mindenféle esemény által felvidítsák csüggedt kedélyüket.
Mielőtt bárki beleesne abba a hibába, hogy azzal magyarázza ki saját viszonyát ehhez az ünnephez, hogy Elohim mindent megtisztít és nekünk bármit szabad a Messiásban, gondolkozzunk el, vajon miért van szükségünk megtartani egy olyan napot, melyet a pogány világ a legfontosabbnak tart. Nem akarunk kilógni, konfliktusba kerülni, további kiközösítésbe részesülni? A kérdés lényegében ugyanaz, mint a Shabbatról a Vasárnapra való áttérés esetében. Lásd: Szombat / Vasárnap
Karácsony: a Nap és egyéb istenek ünnepe
Lássuk a legfőbb példáit annak, hogy ezekben a napokban, mely népek, mely idegen szellemiségeket ünnepelték:
Nimród / Tammúz
Nimród jelentése: fel fog lázadni. Nimród, akit szarvas-nak is neveztek, a napistennek adta ki magát. Mindenféle orgiákat és ember-áldozatokkal egybekötött ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, ahol a „legmagasztosabbnak” a saját gyermek tűzrevitele számított.
Nimród saját anyját Szemiramisz-t vette feleségül, mely frigyből született Tammúz egy december 25-ei napon. A népi hagyomány szerint Tammúz, Nimród reinkarnációja, aki végül egy erdőben halt meg, majd holttestéből fenyőfa nőtt ki, mely tövében minden év december 25-e körül ajándékokat rakott le a túlvilágról a nép számára.
Nimródot a művészetekben gyakran anyja, Szemiramisz ölében ülő kisdedként ábrázolják, mely nem más, mint a Szűz Mária kultusz gyökere.
Szaturnusz
Őt is 25-én ünnepelték. Emberáldozatot az ilyenkor szokásos fokozott számban végbemenő halálkimenetelű gladiátoros játékok váltották fel. Egy egész hónapon át tartó orgiákkal, evés-ivással teli öröm és őrjöngő ünnepsorozattal hódoltak neki. Köztük a Juvenalia kimondottan az ifjúságot, a gyerekeket és a termékenységet ünnepelte. Felsőbb körökben, a római uralkodói réteg Mithra kultuszt ápolt.
Szaturnuszt gyakran kaszával és égi szekérrel ábrázolták. Itt még a Télapó rénszarvasai helyett, nem más, mint a kígyó volt a hajtó állat. Szaturnusz, a római Chronos, volt az a fejedelemség, aki a mitológia szerint saját fiát megette, nehogy trónjára törjön. Szaturnusz emléke közvetlenül a Télapó álcája mögé bújt.
Többiek
Sokáig lehetne sorolni hány idegen, a fény és a Nappal összefüggésbe hozható szellemiséget ünnepeltek és máig ünnepelnek az emberek ezeken a napokon. Néhány fő példát említenék:
Ré/Ra/Oziris, Mithra, Helios/Dionysos, Sol Invictus, Luca, …
A római merénylet, melyre gyakran hivatkozom, mikor Nagy Konstantin mindent meghamisító, megmásító és összemosó igyekezetében a legfőbb ünnepbe nemes egyszerűséggel beinkorporálta Yahushua születésnapjának a megünneplését. Mondhatnánk angolosan, hogy a Sun ünneplése „helyébe” beiktatta a Son megünneplését.
Néhány rövid év, a viszonylagos megtisztulás évei voltak: Az amerikai keresztyének tiltották a karácsony ünneplését a 19. sz-ig. Tudjuk, hogy a megújult keresztények tömegei emigráltak Amerikába. A reformáció ezt a kérdést egyszer a múltban már rendezte. Később marketing és kapitalista érdekek okából visszaállították az ünnepet, ami visszahatott a keresztyén közösségekre, akik valamiféle hiányt kezdtek el érezni a leghidegebb időszakban.
Gyerekeidet áldozod fel Moloch-nak?
Emberek milliói elhitetik gyermekeikkel, hogy létezik egy fehér szakállas, piros ruhában öltözött kedves idős cukros bácsi az Atya képébe bújva, aki a gyerekek cselekedetei alapján megjutalmazza őket ajándékkal, ha jól viselkedtek, vagy krampusszal és virgáccsal, ha rosszul. Elhitetik velük, hogy levelet, sőt akár imát is lehet intézni feléje, hogy elnyerjék kegyeit. Ekkor vajon mi történik szellemi értelemben?
Miféle bálványnak vezetik neki saját gyermekeiket emberek?
Nem már kora gyermekkorban bálványimádáshoz és bálvány alkotáshoz való hozzászoktatás történik?
Továbbá,
milyen kép alakul ki a gyermekben Elohim-ról,
ha már ilyen korán arra biztatják, hogy kérjen tőle mindenféle szép ajándékot, legyen vele kedves és akkor megkapja azt. Nem ezt nevezzük vallásosságnak, vagy akár farizeusságnak? Cselekedeteim alapján kapom az üdvösséget, vagy sem?
Csodálkozunk, hogy olyan nagy azon hívők száma, akik a Megváltóban továbbra is csak ajándékokat hozó, immár áldást és pénzt osztogató kis Jézus bálványt látják?
Az effajta idegen bálványok felállítása, illetve Yahushua-ról/az Atyáról alakított hamis képhez való vezetés, nem más,
mint szellemben feláldozni gyerekeinket a Moloch tűzében!
Ahogy más gyermekáldozati tilalomról szóló írásomban is említem, minden egyes megalkuvás a világgal, mind egy fajta szellemi áldozat, gyermekeink szellemi megégetése, aminek súlyos következményei lehetnek egész életükre nézve. Lásd: Ne kövessük a világot
Figyeljük meg, milyen reakciója van szinte az összes kisgyereknek, amikor először odaviszik egy Télapónak beöltözött férfi ölébe. Torkuk szakadtából sírnak, sokan nem is értik, hogy miért. Majd évről-évre visszajárva hozzá, a gyerek megnő, hozzászokik, majd egy idő után már nem sír. Talán a kisgyerek első találkozásnál érzi ezt a szellemi áldozatot és fertőt, melynek nem akar részese lenni és ezért zokog?
Még mindig kérdés?
Senki se áltassa magát, akinek nincsen gyereke. Akik maguk ünnepelnek, esetleg a párjukkal, felnőtt rokonsággal, barátokkal. Ez az ünnep a Sátán dicsőítéséről szól, ami minden esetben kihat az ünneplő szellemi állapotára, ezáltal a Megváltójával és az Atyával való személyes kapcsolatára is.
Az ellenséget nem érdekli, hiszel-e benne vagy sem, a karácsony mindenesetre az ő szentségtelen ünnepe marad.
Egy ilyen cirkusz elfogadása erősen befolyásolja azoknak az embereknek a lelki állapotát, akik alávetik magukat annak, vagy akik nem figyelmeztetnek a veszélyeire. A keresztények esetében ez a fajta ünnepség erősen befolyásolja személyes kapcsolatukat a Megváltóval és az Atyával, és még tovább fokozza a már sok esetben igen torz képüket Elohim-ról.
Ennek az ünnepnek a rothadt gyökerét nem áll szándékában Yahushua-nak megtisztítani. A rothadtat ki kell ásni, lemetszeni és tűzre dobni. A tisztátalan szellemiségek akkor is működnek, ha mi nem gondolunk rájuk, akkor is, ha nem tudunk róluk. Működtetjük őket a cselekedeteink által. De mint ahogy másban is igaz, úgy ebben is, a tudatlanság korát elnézi Yahuwah, az Örökkévaló. A felismerést követően azonban könnyen átcsúszhatunk a tudatos ellenszegülés és lázadás állapotába.
Ajánlom Ezékiel könyvének a 8. és 9. fejezeteinek a tovább olvasását.
Hamis ünnepek Yahushua javára
Ravaszok legyünk és lássuk mit kezdhetünk a hamissal. Karácsony ünnepe egyetlen egy dologra jó:
a kisded Jézus-ra még megemlékező hitetlenek felé való szolgálatra.
Megváltónk Yahushua HaMashiah születésére és minden más eseményre, ami Vele kapcsolatos, lehetőségünk van, bármikor megemlékezni. Az ünnepek, akár igazak, akár hamisak, számunkra lehetőség, hogy bizonyságot tegyünk arról a Megváltóról, akit még sokan nem ismernek, vagy csak ebben a kezdetleges formában.
Szolgálat lehetősége azért, hogy következő évben már semmilyen hamis ünnepet ne tartsanak meg, mivel Újjászületésük által már belépnek ők is az Örök Ünnepek Szentélyébe: a Messiás Testébe.
A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőként hangzik:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2Mózes 20:8
Valóban semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.
Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat. Ez az ószövetségben sínylő vallásos rabok számára munkának számított. Mivel
megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért
Ezért ennek a napnak minden áldása számukra átok lett, mivel pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt kell figyelniük, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.
Mert az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél
Később ki is jelenti Yahushua, hogy
Az emberfia ura a Szombatnak is.
Lukács 6:5
Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak.
De a felette váló állásból nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal
Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Hadd tegyék, amíg jól esik nekik. Pál azonban nem teszi hozzá, de egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamata következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.
Az eredeti rend viszont az, hogy a Szombatot különítsük el.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.
Kolossé 2:16-17
A Szombat, mint árnyék vs a Szombat, mint a Messiás valósága
Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep
Hasonlóan az többi Ünnepek esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra és szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Lásd erről bővebb kifejtést: Ünnepek a Messiásban
Viszont azok számára,
akik nem a Messiásé, azok még törvény alatt vannak,
és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve. Ők ezeket a törvényeket ismerik, ismerniük kell, és egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták fel, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.
Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások, és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt.
Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani, sőt hirdetni.
Mi a gond a vasárnappal
Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különös nap és szinte azonos fontosságú, mint a Szombat. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében és ezen a napon támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah, azaz mind a teremtés, mind az új teremtés ezen a napon kezdődött.
Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy módosítani kellene Szombatról Vasárnapra.
Miért is tartják sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?
Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is összegyűltek. Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
Vagy azért, mert az is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ezt zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal.
Ahogy Yahushua születésének, Yahushua feltámadásának a napját sem kérte Elohim, hogy bárki megünnepelje egy adott napon
A Vasárnapot tartani tévedés ?
Igen! Miért?
Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.
Az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a maradék vadhajtása.
Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékozta az „új vallást”, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz szent napjától ne kelljen eltérni és az fennmaradhasson. (Sunday – Zontag). Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek idejének megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név meg kell, hogy változzon. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét megtermékenyítés ünnepével sem.
Végezetül: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékeznünk kell arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:
az Embernek kell engedelmeskednie a Messiásban testté lett Yahuwah által meghatározott szabályoknak, amelyek a Szent Szellem által be kell, hogy teljesedjenek bennünk.
Néhány gondolat a szombatos egyházakról
Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi szinten, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház a hamis vasárnapjával.
Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet.
Mindeközben ezek a közösségek a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalaplítóikat bálványozzák, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya már egyes esetekben egészen visszavezette őket a nyílt, a Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is térek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákba végezték a valódi zsidókkal együtt.
Mai szombatista irányzatok is elindulnak a judaizmus irányában, vagy nevezhetjük akár egyfajta unitarizmusnak, amikor odáig is elmennek sokan, hogy elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.
Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, de
ha mindez nem a Messiásban és a Szent Szellem vezetése, újjászületésünk által történik,
akkor a gyilkos betű szerinti törvény alá megyünk vissza, amihez képest talán jobb lenne ki sem jönni egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.
Valódi és hatékony reformáció
El tudjuk-e végre fogadni, hogy
bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet.
Csak az a valódi reform, ami a szívedbe égetett és nem ami kipattan a fejedből jó ötletként, amit intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz?
A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?
Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más ügyben?
Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?
Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább.
Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.
Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel a Szent Szellemet, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját saját akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban, mert csakis mi vagyunk felelősek, ha ezeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket.
Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.
Legyünk bátrak kitartani a Szent Szellem munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, hiszen
a reformációnak addig kell továbbmenni, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.
Nem mi végezzük ezt a reformációt. Egyszerűen hagynunk kell, hogy a Szent Szellem végrehajtsa ezt a munkát elsősorban bennünk. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy eljött az idő.
És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak. És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, amint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat.ApCsel 2:1-4 – Kecskeméthy ford.
Yahushua ígéretének beteljesedése
Yahushua feltámadása után, az Ómerszámlálás idején 40 napig jelent meg tanítványainak mielőtt visszament az Atyához. Ígérete szerint közelgett a Pártfogó/Vigasztaló elérkezésének ideje. Amint őseink a bárányáldozatot követően, Egyiptomi kivonulásuk után valamikor a 3. hónapban a Sinai pusztájában és hegyének lábánál várták Mózes visszaérkezését a kőtáblákra írt Ígéretekkel, más szavakkal Parancsolatokkal, a kinyilatkoztatás nagy szélzúgás és lángolások közepette történt. Hasonlóan szél és lángnyelvek megjelenésével töltettek meg első testvéreink a Szent Szellemmel.
Shavuot ünnepe a Mózesi parancs szerint az aratás első zsengéjének félretételéről és annak bemutatásáról szól, ahogy olvashatjuk 2Móz 34-ben. Ezen a zsidó ünnepen gyűltek össze az elsők a felházban Jeruzsálemben. Erre a zarándok ünnepre sereglettek össze a világ minden tájáról a zsidók és a prozeliták.
A rabbinikus zsidóság egyik profetikus cselekedete volt az eredetileg első zsengéknek bemutatása mellé a Tóraadás ünnepévé alakítani, mivel száműzetésben, földhöz való jog híján, az aratásból való első zsenge bemutatása elveszítette értelmét mivel nem volt már mit bemutatnia a népnek. Egyedül a Tóra, mint népünk szellemének első zsengéje lehetett az ünnep központjában. Shavuot időpontja valóban úgy tűnik, hogy egyezik a Sinai hegyi kinyilatkoztatással.
Két kőtábla helyett azonban az első tanítványoknak kettős, vagy eloszló lángnyelvek jelentek meg. Kecskeméthy és Károli fordítástól függően. A kettős, vagy eloszló lángnyelvek alakjukban is emlékeztetnek a két kőtáblára. Bár itt, az ApCsel-ben más prófécia beteljesedését említi a szerző, melyet Joel 3-ban olvashatunk, ebben a pillanatban egy másik igen nagy és fontos prófécia beteljesedése is megtörtént:
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja Yahuwah; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja Yahuwah. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja Yahuwah: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek. Jeremiás 31:31-33
Az előbb a 10 Parancsolat helyet 10 Ígéretet említettem. Valóban hiányzik egy igen fontos elem a magyar bibliafordításokban. A 10 parancsolatok nem úgy kezdődnek, ahogy azt elődjeink fordították: Ne + ige (azaz tiltó mondatok). Héberül is és minden más általam beszélt idegennyelvű bibliafordításban a jövő idő áll és nem tiltó mód. A parancsolatok úgy kezdődnek: Nem fogsz … ölni, lopni, paráználkodni, bálványokat imádni, stb…
Első hallásra csak egy stilisztikai fordulatnak tűnhet és semmi furcsát nem észlelni ebben. Ahogy az akkori elődjeink is, ösztönösen a jövő idő ellenére, betartandó, követendő, kötelező szabályokként értelmezi az emberek többsége és ez így is van rendjén, mert ez az értelmezési sík is Yahuwah akaratában volt. Azért kaptuk, hogy betartsuk, illetve azért kaptuk, hogy belássuk, Elohim segítsége és Szellemének a betöltése nélkül nem megy és bárhogy erőlködünk, nem tudjuk betartani.
A jövő idő használat viszont egy mélyebb szellemi tartalommal bírt és jel volt, hogy a Parancsolatok, bármennyire kötelezőek ránk nézve, mégis egyszer majd maguktól fognak bennünk működni. Jel volt ez a jövő idő, mely arra a Jeremiási ígéretre mutatott, amit az előbb olvastunk. Nem úgy lesz, hogy fogd magad vissza és ne kövess el bűnt, hanem nem fogsz kívánni, hamis tanúbizonyságot tenni és a többi, mert nem lesz többé rá igényed. Nem leszel többé saját magad emberi vagy más idegen szellemiség uralma alatt. Nem emberi ösztöneid szerint fogsz élni, nem az óembered diktál már, és nem démonok rángatnak majd téged belülről, hanem a benned élő a Messiás vezet. Szabad leszel a bűntől, így nem fogod többé megszegni a törvényt, ezért az ítélet átkától szabad vagy és így válik teljessé a Kegyelem.
A törvény megszegése ettől a pillanattól fogva már nem tud létrejönni, amennyiben engedelmes marad az ember a benne élő a Messiás Szellemének. A törvény a Messiás-ban való beteljesedése erről szól. Szelleme belénk költözik, tűzkeresztség által újjászületve, ösztönné, impulzussá, ellenállhatatlan belső kényszerré válik a törvény betartása. Nem azért, mert ettől várjuk el a jutalmat, hiszen a végső és totális Jutalmat már megkaptuk a a Messiás vére által, hanem azért, mert jól esik jót tenni a másikkal, azt tenni vele, amit Urunk szeretne vele tenni, egyszóval szeretni felebarátunkat.
Amikor a Szeretet törvénye belénk vésődik, akkor szívünk már nem tud ellenszegülni sem a 10 parancsolatnak, sem a további 6-7 száz gyakorlati rendeleteknek.
A 613 a 10-ben, a 10 pedig a 2-ben, a 2 pedig mindegyikünk szívébe sűrűsödik. Amikor a parancsolatok, miszerint szeresd Elohim-odat és felebarátodat, élővé válnak bennünk, akkor visszafelé is minden egyes parancsolat automatikusan, ösztönszerűen működésbe lép általunk mások irányába. A szeretet így tesz szabaddá, így ment fel, nem a törvény alól, hanem annak átka alól, mikor annak be nem tartása ítéletet von maga után.
Akkor már nem kérdés, hogy felebarátomhoz odalépek, amikor bajban van és vele együtt felemelem a kifeküdt szamarát (azaz életét, egzisztenciáját, elromlott tárgyi eszközeit, autóját, stb), mert nem fogom tudni elviselni a látványát annak, hogy más bajban és létszükségletében akadályozva van. Meg fogok tenni mindent, hogy tovább tudjon lépni ezeken. Nem kérdés, hogy ha valakit megkárosítottam valamiben, rendezem a kárt, melyet okoztam és még meg is toldom egy ötöddel. (többet adok vissza kárpótlásul, és főként magamból veszek vissza, azaz alázatot tanúsítok azáltal, hogy bevallom hibámat és bocsánatot kérek a másiktól).
Az előző prófécia viszont folytatódik és szintén beteljesedik amikor a Szent Szellemmel betöltekezünk, illetve szellemben felnőtt férfiukká leszünk:
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg Yahuwah-t, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja Yahuwah, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Jeremiás 31:34
Jelek és csodák akkor és ma
A Szent Szellem kiáradását jelek követték. Prófétáltak és nyelveken szóltak. Mindez annak a következménye volt, hogy a Szent Szellem beléjük költözött és a megszentelődés folyamata elindult. A szeretet törvénye, mely summája a 10 parancsolatnak, melynek magyarázata az un. 613 további parancsolat, ekkor kezdett el beíródni szíveikbe.
Ennek következménye, hogy látásuk megtisztult, egyre kevésbé emberi testi-lelki befolyás alatt voltak gondolataik és a működő törvény, a bennük lakozó Élő Ige prófétai látást eredményezett. Ekkor nyelvük azt kezdte el szólni, amivel szívük telve volt, azaz olyan mértékű szentség, amit emberi nyelv nem tud kifejezni.
Nem az a kérdés, hogy ma nincs már szükség ezekre a fajta Szellemi megnyilvánulásokra, mert könyvnyomtatás…, biblia a kezünkbe… és egyéb érvek. Be kell látni, hogy a ma túlképzett és túltanított, lényegében a tudományok és filozófiák által lebutított, de magát igen tájékozottnak és intelligensnek tartó emberiséget egyre kevésbé lehet érveléssel meggyőzni arról, hogy szüksége van a Megváltóra. Ma épp, hogy még nagyobb szükség van ezekre a jelekre, mint valaha. Egyre fokozottabban kell kérni a jeleket és csodákat. Legyen valódi és tiszta nyelveken szólás, ennél még több prófétálás és még ennél is több látható és fizikai-lelki-szellemi gyógyulás-szabadítás, mert ez hiányzik ma és nálunk, a ma élő tanítványoknál. Kérve ezt hittel semmit sem kételkedve.
Ne ragadjunk le a Pünkösdi jelenségeknél, hanem azokat a jeleket is kérjük, melyeket Yahushua szintén megígért nekünk:
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Márk 16:17-18
Ezen a pünkösdön teljesedjen be mind a négy ígéret a Messiás Testének minden tagjánál : Joel-é, Jeremiás-é és Yahushua két ígérete, a Szent Szellem ajándékát követően, annak gyümölcseiben is bővölködjünk, ahogyan az imént Márkban olvastuk.
Az ünnepek, csakúgy, mint a törvény tisztázása és helyére tevése igen fontos része mindazok szolgálatának, akik zsidó származással, a Messiás Yahushua tanítványaként működnek.
A zsidó, pontosabban bibliai, eredeti ünnepek megtartásán és helyreállításán dolgozunk sokan, akik hordozzuk a messiási zsidó titulust. Rendezvényeket, alkalmakat, összejöveteleket rendeznek meg egyesek, hogy hagyomány szerint megüljék ezeket az ünnepeket.
Ennek a fajta szolgálatnak is lehet igen nagy jelentősége és gyümölcse egy ideig, de jó tudni, hogy
a felületes és a szellemi tartalmától megfosztott ünnepléseknek az állandósulása előbb utóbb inkább káros lesz, mint építő.
A Messiás tanítványaként mit kezdjünk az ünnepekkel, azokkal, melyeket Yahuwah elrendelt?, hiszen Pál ezt a témát is kérdőre vonja és figyelmeztet bennünket:
Most azonban, hogy megismertétek Elohimot, sőt hogy megismert titeket Elohim, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek. Galaták 4:9-11
Pál ezen szavain senki ne érezze magát felszabadítva arra, hogy tovább ünnepelje, mindazokat a pogány gyökerű ünnepeket, melyeket ráerőszakolt az idő és a görög-római birodalmi szellem az eredeti és tiszta Kereszténységre. Még mindig jobb az eredetit megélni, még ha farizeus és vallásos módon is, mint a hamisat.
Természetesen senki nem szeretné farizeus és vallásos módon visszatérni az eredeti gyökerekhez, hiszen, ahogy Pál írja, hiábavaló fáradozás lenne és nem sok előny származna belőle. A továbbiakban tisztázni fogjuk, mi motiválta Pál szavait, miként ellenzi az ünnepek, szombatok, szombatévek és jubileumi évek megtartását, miközben ő maga is Yahuwah teljes és beteljesedett Szavának a helyreállításán munkálkodott.
Visszatérni Yahuwah ünnepeihez: de hogyan?
Többször hallottam már hívő emberektől, hogy megtérésük és újjászületésük után egy ideig még igen lelkesen várták a bibliai ünnepeket és megtartották azokat. Majd egy idő után a lelkesedés alábbhagyott és nem igen tudnak mit kezdeni ezzel az állapottal. Sokaknak nagy lelkiismeret furdalást okoz a jelenség, hisz úgy érzik, hogy valami nincs rendben velük szellemi síkon és akár beindul az önvád is.
Magam is átmentem ezen az állapoton. Főként miután zsidó identitásomat rendeztem és
visszatértem a kizárólag bibliai ünnepek megtartásához, olyan hatással voltak rám, mint gyermekkorom karácsonyai, húsvétjai, melyek hamisságáról vagy kevertségéről nem tudván még akkor, mégis valódi csodaként éltem meg,
ahogy ez a legtöbb gyerekre jellemző.
Nagy várakozással és izgalommal vártam a kijelölt napokat, figyeltem a dátumokat, hogy megjelenve Budapest egyik zsinagógájába, a helyi zsidó közösséggel együtt ünnepeljük Yahuwah ünnepeit, ők még beteljesedésüket várva, én pedig tudván, hogy a Messiásban beteljesedésre kerültek. Egy két év után, már semmi kedvem nem volt ünnepelni, zsinagógákba járni, és általában másnap értesültem arról, hogy ismét elkerülte a figyelmemet egy-egy ünnep.
A lelkiismeret furdalást hamar felváltotta egyfajta megnyugvás, nem tudván valójában mi történik, de érezvén, hogy nem engedetlenség, bűn, vagy bármilyen szellemi elferdülés-eltávolodás okozza ezt az érzést, hanem kezdem tudattalanul átélni azt, amiről Pál beszélt a Galatákhoz.
Úgy gondolom, hogy ez a kezdeti érzület és lelkesedés teljesen a helyén volt, sőt segített abban, hogy megerősödjek szellemben és identitásban. Azonban jó, hogy nem tartott sokaig és továbbléptem ezen a területen is.
A beteljesedés érvénytelenné tesz?
Valódi választ akkor kezdtem el kapni a kérdésre, mikor a Szombatot ünneplő egyik egyház tagja elmagyarázta, hogy náluk a szombatokon és a bemerítkezési alkalmakon kívül, semmilyen ünnepet nem tartanak meg. Úgy vélik, hogy
a Messiás keresztre feszítésekor, mikor a kárpit a templomban kettéhasadt, az összes bibliai ünnep beteljesedett,
így többé nincs szükség azok megtartására. Azonnal felcsillant a szemem, bár érezvén, hogy némi tévedés és ellentmondás is van abban, amit mond, mégis éreztem, hogy valahol ezen a gondolatmeneten kell elindulnom, hogy megértsem az ünnepek mai értelmét a Kegyelem korában. Szombatos testvérem felé azonban jeleztem az ellentmondást, hiszen az ünnepeket Shabbatoknak tekintjük a törvény szerint. A nagy engesztelés napja, a Yom Kippur Szombatok Szombatjaként van jelezve az Ószövetségben. Nem értem, hogy a heti rendszerességű Szombatokra miért tesznek ekkora, gyakran túl nagy hangsúlyt, miközben a többi ünnepeket pedig idejétmúltnak tekintik? De most nem ez a kérdés érdekes számunkra.
Az ünnepek két dimenziója
Kértem Yahuwah-t, hogy felesleges agyalás helyett és teológikus kutakodások helyett, Ő maga nyissa meg szememet arra, hogy mit kell, hogy jelentsenek az ünnepei számunkra hívőknek, hisz az Ige az összes Ünnepet, örök érvényűnek tartja. Miért van az, hogy még megtérésem előtt, közben, illetve korai hívő éveimben, olyan fontosak voltak számomra mára pedig szinte teljesen kikopott a lelkesedés.
A választ hamar megkaptam, mikor is
megjelent előttem a pusztai Szent Sátor képe,
mely pitvaránál jelentek meg a nép tagjai a nagy ünnepek-kor, illetve a heti rendszerességű Szombatokkor.
Itt jelentek meg annak érdekében, hogy találkozzanak Yahuwah-val és áldozzanak neki. A nép tagjai kintről jöttek, a pusztából jelentek meg a Szentély bejárata elött, ahol a bent szolgáló levita papok fogadták őket és áldozataikat.
Tudván, hogy a Pusztai Sátor maga a Messiás Testének előképe, tudván, hogy mi, akik a Messiást szolgáljuk, valamennyien levitái vagyunk ennek a Szellemi Szentélynek, megértettem, hogy az ünnepeket egészen másképp éli meg a kívülálló a bent szolgálóhoz képest. A kívülállók, azaz a keresők, a felületesen hívők, a vallásosok, a hagyományokat még követők számára a kijelölt napok, az Ünnepek azok a köztudatban megrögzített pillanatok az évben, mikor találkozhatnak, közeledhetnek az Örökkévalóhoz. Ekkor megjelennek a pitvarban, mélyebben magukba szállnak és emlékeznek Teremtőjük személyére, szavára és akaratára. Nem tagjai a Szentélynek, de az ajtónál megjelennek, és szívükben is közelebb kerülnek a Megváltójukhoz. Ilyenkor fülük és szívük egyaránt nyitottabb Yahushua HaMashiah hívó és vigasztaló szavára. Az ünnepekre való készülődés és a pitvarban való megjelenés máris felkészíti őket a találkozásra. E-közben, azok számára, akik már
újjászületésünk által a Szentélyen belül már szolgálunk, és így az összes ünnep együttesének a lényegét és szellemi tartalmát éljük meg minden pillanatunkban.
Nincs már szükségünk arra, hogy figyeljük a naptárat és a dátum szerinti ünnepektől és azok megtartásától várjunk bármi szellemi előrelépést vagy változást saját életükben.
Az Ünnepek, csakúgy, mint a Törvény, beteljesedtek bennünk a Messiás által.
Élnek és működnek bennünk, ahogy a Szent Szellem és a szolgálati szükség igényli. Így érthetjük meg Pál szavait, mikor újjászületett híveket dorgál meg azért, mert túl nagy hangsúlyt és elvárást tettek az ünnepek hagyományos módon való megtartására és nem értették meg azoknak a másik oldalról nézve, új szellemi jelentőségét és töltetét. Egyszóval a Galaták visszatértek a messiást fel nem ismerő zsidó hívek vallásosan ünneplő szellemék állapotához, a vallásosság démonjához.
A Messiás által bennünk beteljesedett Ünnepek
Először is megtörténik Yahuwah hívó szavának meghallása: Yom HaTrua. Majd Egyiptomunkból való kivonulásunkat követően és a Bárány Pesszachi áldozata által megtörténik az Engesztelés, az végső Yom Kippur az ember életében. Ezt követően a Vigasztaló Szent Szellemet kapjuk meg a Shavuot ünnepének beteljesedéseként, mikor a törvény nem kő, hanem szíveink hústábláira vésődik be és élek többé nem én, hanem él bennem a Messiás.
Egyetlen ünnep maradt a személyes életünkben, mely utolsóként, egyfajta beteljesedésként, betakarításként továbbra is folyamatban van: a Szukkoth (a sátoros ünnep). Ez az ünnep jelképezi a Sátor pitvaránál való találkozásunkat levitákként azokkal, akik még nem tagjai a Messiás Testének. Szukkoth beteljesülés alatt áll, miközben mi, léviták folyamatosan új lelkeket ajánlunk fel az Úrnak szolgálataink első zsengéjeként. Szukkoth a betakarítás folyamata, az az Aratás, melyen egyre intenzívebben dolgozzunk.
Vannak egyéb zsidó ünnepek, mint a Purim, a Rosh HaShana és Hannuka melyekről itt nem ejtek szót, mivel vagy nem bibliai ünnepről van szó, vagy annak egy félreértelmezett és módosított változatáról.
Zárójelben meg kell említeni egy későbbi írásnak a témáját, méghozzá azt a tényt, hogy
az Üdvtörténet legfontosabb eseményei eddig mind egy-egy zsidó ünnepen teljesedtek be: Yahushua születése, halála, feltámadása, elragadtatása és a Szent Szellem kitöltetése
Most itt tartunk. Shavuot/Pünkösd az utolsó beteljesedett ünnep.
A következő ünnep, amely beteljesedésre vár a kürt hangjának, Yom HaTruá (mai talmudi nevén RoshHaShana), a ma zsidó újévnek tekintett két napos ünnepén következik be János, a Jelenések könyvének negyedik fejezetében rögzített látomása szerint.
A Szent Sátor, mint állandó ünnep
Akik bent szolgálunk, folyamatosan Yahuwah és Yahushua jelenlétében vagyunk, magunk is, mint templomok, bennünk él Yahuwah a Szent Szellem által. Miért is lenne szükségünk figyelni az óránkat és naptárunkat, hogy valami többlet élményt éljünk át, vagy hogy megfeleljünk valami elvárásnak? Nem lakozik bennünk a Megváltó Szelleme, nem teljesedtek be mindazok az ígéretek, melyeket tartalmaznak az Ünnepek, melyeknek csupán előképei? Bárhol, bármikor bizonyságot tehetünk saját (Yom HaTrua) megtérésünkről, majd a Messiás vérének elfogadásáról Peszach-unkról, arról a végső rendeződésről és engesztelésről melyet kaptunk ezáltal és a vezetésről, melyet belülről kapunk Szelleme által, mikor beteljesedett a Shavuot a saját életünkben?
Valóban nincs többé szükségünk a naptár szerinti ünneplésekre !
Akik bent vagyunk és szolgálunk a Szentélyben, az ünnepek valóban beteljesedtek és veszélyes azt gondolnunk, hogy a dátumok és egyéb betűszerinti szertartások számunkra szémély szerint bármi jót hozhatnak. Ugyanaz érvényes itt is, mint a Törvény esetén.
Ezek az ünnepek mégis örökérvényűek, dátum és naptár szerint is!
Ismét egy ellentmondás és ismét Pál tollából: Igen, azért érvényesek és fontosak az idősíkon, mert olyan alkalmak, amikor a kívülállók nagyobb számban, illetve szellemileg felkészültebben, megszenteltebben járulnak oda Yahuwah Szentélyének küszöbéhez, ahol Yahuwah-val és velünk is, a bent élőkkel találkozhatnak. Számunkra a dátum szerinti ünnepek lehetőség szolgálatra, bizonyságtételre és új testvérek befogadására. Mert nekik ezek a napok többet jelentenek az év többi napjaihoz képest. Ezért ne botránkoztassuk meg őket, hogy nem találnak minket az ajtónál, ahol szolgálnunk kellene feléjük. De ne gondoljuk, hogy számunkra ezeknek a napoknak több jelentőségük van a többieknél, hiszen mi egyfajta örök Ünnep, örök Szombat állapotában vagyunk és kell, hogy legyünk.
Figyeljük az időket és ünnepeket, azért, hogy adni tudjunk azoknak, akik még nem tagjai a Szentélynek, akik még nem leviták. De azon az örömön kívül, amit a szolgálat és egy új élet megfoganásának látványa tud okozni, a magunk számára semmit ne várjunk ezektől a napoktól.
Az Ünnepeket, csakúgy, mint a Szombatot, Yahuwah jelekként adta a világnak, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy Ő a világ Teremtője, Szabadítója és Ura.
Ezeket a jeleket kötelesek vagyunk tisztelni és használni a többiek miatt. Ezeken a napokon a még meg nem váltott ember, lehetőséget kap, hogy betekintsen a Mennyei Szentélybe. Betekintést kap és egyben meghívást is. Óriási alkalmak a bent szolgáló levita papoknak, hogy a meghívást el is fogadják.
Gyermeki szívvel ünnepeljünk a gyermekek miatt
Családapaként néhány év lappangó ünneplés után rájöttem annak a fontosságára, hogy gyermekeim emlékezetébe vésődjenek ezek a találkozások az Úrral. Rájöttem, hogy igen nagy hiba lenne megfosztani őket ezektől, csak azért, mert szellemben szüleik már felnőttek.
Az egyik legerőteljesebb evangelizációs eszköz ezeknek az napoknak a megünneplése.
Egy fajta alázatot és tiszteletet tanít gyerekeinknek, hitüket alapozza meg, zsidók esetén, identitásukat rögzíti. Itt tanulják meg, hogy rohanó világunkban, szükségünk van leállni és kizárólag Yahuwah-val foglalkozni, Őt keresni. Amint, magam is emlékszem gyermekkorom bár hamis ünnepeire, mégis igen fontos szerepet töltöttek be abban, hogy az Urat keressem és felismerjem a valódi ünnepeket.
Olyan jelek lesznek majdani tanítványi útjaikon, melyre támaszkodhatnak, mely erősíti őket és utat mutat számukra.
Ezeknek a jeleknek a felületénél viszont előbb-utóbb tovább kell lépniük majd.
Nem lesz elég évenként 3-szor megjelenniük a küszöbnél a nagyobb ünnepekkor, illetve a heti Shabbatokkor, hanem belépve a Szentély tagjaiként az ünnepek és szombatok esszenciájának szívükbe kell vésődniük, hogy állandósuljanak bennük.
A gyermekek miatt tartsuk hát meg az ünnepeket, azokért, akik koruknál fogva gyerekek, azokért, akik bár fizikailag felnőttek, de szellemben még gyerekek, vagy akár azokért, akik szellemben még meg sem születtek.
Lásd még: Shavuot – Pünkösd, Ünnepek, mint az idők jelei (szerkesztés alatt)
