A következő írásban Pál apostol (Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásáról szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által.
Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:
Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,
ILLETVE
a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekeveredtek az eredetibe.
Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, hogy elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként.
Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak, melyeket nem azért tartanak meg, mert az ember örömmel teszi, és nem kényszerből, mert szereti Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzi, hogy a törvény nem korlátozza a szabadságában, hanem szabadságot ad, mivel az életének megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.
Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltságműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.
Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.
Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek már szellemben felnőttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes, annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.
Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.
Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő. A törvénytől nem, hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által.
Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…
Ezékiel 11:19
De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:
1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2
Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, mely egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige…Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14
János azonnal azzal kezdi, hogy Yahushua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akiket azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkező és rájuk sújtó haragot.
2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20
Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs, mivel miből kellene kegyelmezni, ha a törvény mércéjét elvágjuk!
Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól.
3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18
Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus? Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre!
Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben – a Messiás Testeként az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsák. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek.
4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13
Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. (2Korintus 5:21)
Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által, ítélete következményeit.
Törvény-bűnök ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta.
5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25
Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad.
6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8
A bűn törvénye alól, Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész:
7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4
Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni, hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog. A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse az igazságot.
Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?
8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3
Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. De erre az egyszeri áldozatnak a mintájára, milyen áldozatokat vagyok képes szellemben tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem.
A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.
A „ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől, és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.
Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre vonatkoznak. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne.
9.A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29
Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és vagyunk, tovább megtartani zsidó identitásunkat. Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.
Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.
De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.
De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világra tett nekünk és ami csak bennünket illet, illetve melyeket csak mi vagyunk képesek elvégezni.
10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galaták 3:28
Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket.
Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Különösen, ha az igehirdetőről van szó, akkor próbáljon valami női hangot utánozni hozzá és úgy prédikáljon hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végígnézték, hogy vajon mi ütött belé, írja be a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára, amit Pál-tól olvasott.
Különösen ajánlom mindenki figyelmébe, miután Péter apostol is óvva int mindenkit, hogy társának nehezen érthető szavait bárki hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.
A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.
Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített, egy, a más népekhez képest, más és különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.
A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is, akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk továbbra is a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért a törvényt továbbra is vinnünk kell.
Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.
Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem.
Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Ephraimmal.
Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?
11.Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.Jakab 2:17-26
Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van!
Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:
12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20
Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.
Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott szavaiban, nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)
Pál elemzését érdemes egy másik apostol, Péter szavaival kezdeni:
És a mi Yahuwah-ánknak hosszútűrését üdvességnek tartsátok; a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:15-16
Pál nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.
Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már egyszer az életben, hogy Pál mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, Yahushua kijelentéseivel, sőt a sajátjaival is.
Kijelenthetjük, hogy
NINCS és NEM LEHET ellentmondás
azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.
Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet rántani, hanem kitartóan kell kérni a választ ezekre a kardinális kérdésekre.
Mind zsidó, mind keresztyén oldalról megegyeznek Pál személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:
Pál az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.
Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.
Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem az ember legfőbb feladata betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yahushua HaMashiah-t nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.
Pál e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi túlhangsúlyozásának tévedésébe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.
Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yahushua követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus között a különbség.
Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli puszta szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.
Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon, nem hitből-szívből, hanem ésszel, nem Yahuwah szeretetéből, hanem annak félelméből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban tapasztalhatjuk.
A másik pedig a Szent Szellemtől betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt egyfajta ösztönös módon.
Pál egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas emberi erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak? Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
Ha bármilyen ellentmondás van Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi többlet nehézség volt Pál esetében, hogy Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.
A Törvény halált nemz
A betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
2Kor 3:6
A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, ha betűként tekintünk rá, de lehet étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.
Az erőtlenek kérdése
Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalma. Minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yahushua-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.
Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,
az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa be azt, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném. A szellemit ezáltal betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb elő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán.
A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre.
Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a
MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.
Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yahushua tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.
Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgála főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyet, további megmaradt vétekeinket végzi ki a törvény végrehajtása által.
Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.
Minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet.
Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Előbb-utóbb
kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mózes 5 könyvében olvasunk.
Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.
Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttként, Ruach HaKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint már nem tanítjuk többé egymást (Jer 31:33 és Zsid 8:11), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem.
Ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruach HaKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejükben, akkor hiába fáradoztam vele együtt.
Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.
De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, amiért számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.
Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yahushua-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.
A lényeg, hogy a Törvényt a Szent Szellem juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.
Nekünk pedig elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.
Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruach HaKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.
A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőként hangzik:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2Mózes 20:8
Valóban semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.
Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat. Ez az ószövetségben sínylő vallásos rabok számára munkának számított. Mivel
megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért
Ezért ennek a napnak minden áldása számukra átok lett, mivel pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt kell figyelniük, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.
Mert az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél
Később ki is jelenti Yahushua, hogy
Az emberfia ura a Szombatnak is.
Lukács 6:5
Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak.
De a felette váló állásból nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal
Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Hadd tegyék, amíg jól esik nekik. Pál azonban nem teszi hozzá, de egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamata következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.
Az eredeti rend viszont az, hogy a Szombatot különítsük el.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.
Kolossé 2:16-17
A Szombat, mint árnyék vs a Szombat, mint a Messiás valósága
Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep
Hasonlóan az többi Ünnepek esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra és szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Lásd erről bővebb kifejtést: Ünnepek a Messiásban
Viszont azok számára,
akik nem a Messiásé, azok még törvény alatt vannak,
és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve. Ők ezeket a törvényeket ismerik, ismerniük kell, és egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták fel, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.
Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások, és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt.
Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani, sőt hirdetni.
Mi a gond a vasárnappal
Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különös nap és szinte azonos fontosságú, mint a Szombat. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében és ezen a napon támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah, azaz mind a teremtés, mind az új teremtés ezen a napon kezdődött.
Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy módosítani kellene Szombatról Vasárnapra.
Miért is tartják sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?
Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is összegyűltek. Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
Vagy azért, mert az is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ezt zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal.
Ahogy Yahushua születésének, Yahushua feltámadásának a napját sem kérte Elohim, hogy bárki megünnepelje egy adott napon
A Vasárnapot tartani tévedés ?
Igen! Miért?
Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.
Az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a maradék vadhajtása.
Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékozta az „új vallást”, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz szent napjától ne kelljen eltérni és az fennmaradhasson. (Sunday – Zontag). Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek idejének megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név meg kell, hogy változzon. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét megtermékenyítés ünnepével sem.
Végezetül: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékeznünk kell arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:
az Embernek kell engedelmeskednie a Messiásban testté lett Yahuwah által meghatározott szabályoknak, amelyek a Szent Szellem által be kell, hogy teljesedjenek bennünk.
Néhány gondolat a szombatos egyházakról
Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi szinten, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház a hamis vasárnapjával.
Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet.
Mindeközben ezek a közösségek a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalaplítóikat bálványozzák, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya már egyes esetekben egészen visszavezette őket a nyílt, a Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is térek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákba végezték a valódi zsidókkal együtt.
Mai szombatista irányzatok is elindulnak a judaizmus irányában, vagy nevezhetjük akár egyfajta unitarizmusnak, amikor odáig is elmennek sokan, hogy elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.
Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, de
ha mindez nem a Messiásban és a Szent Szellem vezetése, újjászületésünk által történik,
akkor a gyilkos betű szerinti törvény alá megyünk vissza, amihez képest talán jobb lenne ki sem jönni egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.
Valódi és hatékony reformáció
El tudjuk-e végre fogadni, hogy
bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet.
Csak az a valódi reform, ami a szívedbe égetett és nem ami kipattan a fejedből jó ötletként, amit intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz?
A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?
Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más ügyben?
Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?
Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább.
Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.
Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel a Szent Szellemet, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját saját akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban, mert csakis mi vagyunk felelősek, ha ezeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket.
Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.
Legyünk bátrak kitartani a Szent Szellem munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, hiszen
a reformációnak addig kell továbbmenni, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.
Nem mi végezzük ezt a reformációt. Egyszerűen hagynunk kell, hogy a Szent Szellem végrehajtsa ezt a munkát elsősorban bennünk. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy eljött az idő.
Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha Yahuwah, a te Elohimod kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked Yahuwah, a te Elohimod.5Mózes 20:10-14
Ismét egy olyan rész, amelyen sokan megbotránkoznak és amelyben az ószövetség kegyetlen és bosszúálló „Istenét” látják.
Ma, akik Kegyelem alatt vagyunk a Messiásban ezek a szavak valóban nem arról szólnak, hogy támadjunk rá és öljük meg ellenségeinket, még csak önvédelemből sem
Azonban vannak harcok ma is, és egyre inkább, melyek nem test és vér ellen folynak.
A hívő ember számára a szellemi harc, külső és belső támadások ellen folyamatosan folyik. Leggyakrabban harcolnak értünk az égiek, Urunk és angyali seregei oltalmaznak, de vannak helyzetek, ahol nekünk tudatosan meg kell vallanunk Yahuwah ígéreteit és ráparancsolnunk idegen szellemiségekre, hogy távozzanak a Yahushua HaMashiah nevében, semmi joguk nincs felettünk.
Ezekkel az idegen hatalmakkal szemben, nincs kegyelem, nincs humanizmus, hanem írtani és pusztítani kell őket a ránk ruházat hatalom nevében. A győzelem viszont minden esetben hadi sarcot von maga után: a szabadság áldását elsősorban, de sok más áldást is.
Abban az esetben pedig, amikor emberek által, rajtuk keresztül állunk szemben ezekkel az idegen szellemiségekkel, akkor más a helyzet és a stratégia módosul.
Látjuk, hogy a Messiás ezen törvénye arra utasít, hogy békét – Shalomot kínáljunk fel elsőként!
Szét kell választani a bűnt hordozó és megváltásra váró embert a benne levő bűntól.
Ha a bűnös körülmetéletlenségében hallgat azokra az alapszabályokra, melyeket minden ember megkapott a szívébe megfoganásakor, akkor van esély, hogy felismeri a bűnt és megszabadul attól, elfogadja feléje nyújtott kezünket, szolgálatunkat. Te pedig, ha a Messiáshoz vezeted, szolgálatod gyümölcseként számoltatik fel neked. Viszont itt már nem a te szolgád lesz, ahogy olvassuk a törvényben, hanem a Messiásé.
Yahushua katonáiként segítenünk kell Mesterünket kivégezni felebarátainkban az óembert, hogy Új Teremtések legyenek ők is a Messiásban. Adót pedig annyiban fog fizetni neked, hogy egy új testvér megnyerése, minden esetben óriási áldással jár annak életében, aki a Megváltóhoz vezette. Egyrészt társat kapsz, másrészt gyűjtöd magadnak a kincset a Mennyekben, mely örök, nem rágja meg a moly, nem lopja el a tolvaj.
Ha viszont nem hallgat mit kell tennünk? Öljük meg, az embert is? Semmiképp nem erről van szó. Itt is ismét a Messiásnál van az ítélet. Ha ellenáll, ha behódol tudatosan a benne levő, őt bűnre kényszerítő idegen szellemeknek és kitart azok mellett a végsőkig, akkor előbb utóbb utol éri az embert is a Messiás ítélete.
Ezt a parancsolatot is megismétli Yahushua, amikor tanítványait kiküldi:
És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Lukács 9 és 10-ben
Nekünk ez utóbbi parancshoz kell tartanunk magunkat, nem ölünk saját magunk, csak a port verjük le lábainkról. Ha békénket nem fogadják el, akkor átadjuk a legfelső bíróságnak ezzel a jellel. És ha kitart a végsőkig ebben az állapotban, akkor maga a Messiás fogja az előző és eredeti törvény szerint végrehajtani az ítéletet rajta.
Összegzésként, az eredeti Ószövetségi törvény érvényben van, de nem mi és nem most, hanem a Messiás és most Ő is kizárólag szellemben kínálja fel mindenki számára a halálravivő óembereink kivégzését, hogy Örök Életet kapjunk. A Messiás visszajövetelekor viszont a fizikai-, látható síkon is, amikor a Kegyelem ideje lejár, az eredeti Ószövetségi ítélet szerint sújtja majd örök halállal azokat, akik nem éltek ezzel a Kegyelemmel.
Ismét egy Parancsolat, melyet tökéletességre emelt, azaz Kegyelemmel párosulva szellemi síkon beteljesített a Megváltó.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Ez a két Parancsolat tartalmazza az összes többit. Ez azt jelenti, hogy a 10 Parancsolat, 5+5 ennek a kettőnek a kifejtése és pontosítása: HOGYAN szeresd Yahuwah-t és HOGYAN szeresd Felebarátodat.
A Tórában (Mózes 5 könyvében) leírt összes többi parancsolat pedig tovább kifejti és magyarázza a kettőt, illetve az abból fakadó tízet, hogy konkrét esetekben, hogyan cselekedjünk.
Ha Yahushua a Testté lett Ige (János 1:14), ha Yahushua maga a Szeretet, hogyan mondhatja bárki, hogy a törvény érvénytelen? Pál sem tett ilyen kijelentést, bár annak tűnhetett (nem vagyunk a törvény alatt), de mi a kontextus, ki az aki Szellemben ezt érti? Mert, ha csak azt nézzük, hogy a Parancsolatok a Szent Szellemmel való betöltekezés által a szívünkbe vésődött, akkor már csak azért sem vagyunk a törvény alatt, mert a szívünk a fejünk alatt van, azaz kimondható, hogy a Törvény felett vagyunk. Bár ennek a ténynek talán igenis van fajsúlyos szellemi tartalma, de most a viccet félretesszük és inkább gondolkodjunk el azon,
ha bennünk a Messiás Szelleme él és Ő betartja a törvényt, akkor a törvény minket már nem tud megítélni, és így valóban nem vagyunk alatta.
Vajon a Szent Szellem onnan belülről, milyen egyéb szabályok szerint vezetne bennünket, ha nem kizárólag a Szeretet szabályai szerint, mely Szeretet szabályoknak a kibővítése az összes többi Tóra-i parancsolat?
Az ítélet végrehajtását vette el Yahushua az emberek kezéből és ültette át saját jogkörébe. Innentől fogva még a halállal járó törvények is érvényesek, csupán Yahushua az, aki a halálos ítéletet végrehajtja az emberekben. Most még Kegyelmi időket élünk, ezért a ítélet bennünket szellemben súlyt, amikor az óemberünket öli meg, hogy új teremtések lehessünk.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak. Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
A legelején le kell szögezni valami igen fontosat:
Ha bármilyen ellentmondást észlelünk Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és a-szerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd később, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi különbség volt Pál esetében, hogy kicsit bonyolultabb helyzetben volt, mint Urunk. Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete javarészt már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem létezett.
Ezért egyesek számára az egyik oldala volt fontos bizonyos dolgoknak, másoknak számára pedig egy másik aspektusa. Nem szólunk ugyanúgy mi sem egy 3 és egy 13 éves gyerekhez és nem azonos az elvárás irányukba. A kicsitől kevesebbet kérünk számon, a nagyra pedig már több szabály vonatkozik.
Ezért Pál egyfajta együttnevelési módszer szerint írta leveleit. Olyan ez, mint a pedagógus, aki két vagy több évfolyamból való diákokat oktat egy tanteremben egybeterelve és párhuzamosan tanítja őket külön-külön tananyagból. Sok falusi kis iskolában történik ez így, ahol nincs elég pedagógus, vagy hely, hogy külön oktassák az évfolyamokat. Aki pedagógus és azon belül, aki ilyen fajta differenciált oktatást végzett, tudja ennek nehézségeit. Ilyenek a gyülekezetek is, ahol Pál szolgált. Mindenki egy helyen van. Mindenki mindent hall, ami elhangzik, de nem minden szól mindenkihez – vagy még nem, vagy már nem. Ezért szükséges tisztázni, hogy a hallgató mire figyeljen és mire ne, nehogy összezavarodjon.
Ráadásul Pál szavainak rendszeres eltorzítása, mint a Biblia sok más kijelentésének az esetében, annak köszönhető, hogy
A hívők gyakran hajlamosak egyik vagy másik verset kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy olyan jelentést adjanak neki, aminek semmi köze az eredeti jelentéséhez.
Yahushua legalább enyhített a Törvényen?
A Törvény nem, hogy érvényes, hanem érvényesebb, mint valaha.
Yahushua nem törölte, hanem egy magasabb szellemi síkra emelte, azaz még szigorított rajta.
Hiszen az ószövetségi korban, csak meg kellett fékeznie magát az embernek attól, hogy tiltott dolgokat cselekedjen, Yahushua-tól azonban már a gondolati bűn is annak számít. Nem elég nem lefeküdni valakivel, még elképzelni sem szabad! Nem elég életben hagyni ellenségünket, még gyűlölni sem szabad csendben a szívünk mélyén!
Azonban a Kegyelem épp arról szól, hogy ha te bűnbánatra jutsz, bemerítkezel, majd betöltekezel Szent Szellemmel, akkor a bűnös gondolatoktól is megszabadít és megtisztít téged.
Bűnbánatra azonban a törvény megítélése nélkül eljutni lehetetlen:
A Törvény által ismerjük fel a bűneinket.
Róma 3:20
Miben más az Ó- és Újszövetség?
A két Szövetség különbsége a Törvényt hordozó anyaga: Kő a régi esetében – hús szív és Szellem a másodikéban.
Az Ó és Új Szövetség között csupán ennyi a különbség. Mert az első egy kőbevésett szövetség volt, mely erőtlen és lényegében elméleti, halálhoz vezető.
Az Új Szövetség viszont leveszi a Törvény tételes és önerőből való betartását az ember válláról, hogy szívébe ültetése és magától működjön a gyakorlatban.
A Törvény pedig egy jótányit nem változott! És úgy látom, ha nem tévedek, hogy az ég és a föld még mindig áll. Máté 5:18
Régi tömlőbe régi bor, új tömlőbe új bor. A régi bor, kőbe vésett betű volt, mely öl, az új pedig szívbe vésett és szellemi, mely életre visz.
Továbbá
nagyobb a Messiás a törvénynél. Ezért aki Őbenne van és akiben Ő él, az felette áll Vele együtt a törvénynek
és annak ítélete nem éri el, így valóban nem vagyunk a törvény alatt. De ettől még a törvény szerint működnek továbbra is a dolgok amíg a világ el nem pusztul.
További különbség a két Szövetség között: az Ószövetség előképe az Újnak, ahogy a Sinai hegy (Hágár a rabszolgaság) előképe a Sion hegyének (Sárának a szabadságnak) és ahogy Mózes előképe a Messiásnak,
úgy a kőtáblák előképei a kettős lángnyelveknek, melyek minden tanítvány szívébe belevésődött.
Illetve meg kell jegyezni, hogy az Újszövetséget sokkal inkább jellemzi a Törvény, mint az Ószövetséget. A „rabbik” 613 parancsolatot számláltak össze a Tórában a 10 parancsolat és a 2 Szeretet törvényén túl. Valójában 650-700 körül tehető a törvények (mitzvák) valódi száma, ugyanis több törvényt nem vettek figyelembe.
Az Újszövetségben viszont 1050 utasítás található
Ezek az „új parancsolatok” nem mások, mint a régiek pontosítása, új megfogalmazása, tökéletessé és végső szellemi gyakorlatiassággá tétele. Lényegében egyik sem új, hanem szorosan összefügg a régiekkel és azokat pecsételi meg a Melkishédek rendje szerinti főpapi uralom szerint, amikor a betűből élet lesz.
Ószövetség – rabság / Újszövetség – szabadság
Rabság az, amikor a törvényt igyekszed betartani, hogy megfelelj valakinek, de közben a szívedben egészen mást cselekednél. Mekkora teher, lelkiismeretfurdalás, önerőből való önmegtartóztatás és energia szükséges ehhez? Az ilyen ember hasonló sziszifuszihoz, a gályarabokhoz vagy az Egyiptom béli vályog taposókhoz.
Amikor pedig a szíved újul meg a Szent Szellem által és a Törvény szerint, minden erőfeszítés és különösebben elviselhetetlen önmegtartóztatás nélkül, jó szívvel, jó kedvvel meg fogsz felelni Yahuwah rendeleteinek, a benned élő Fia és Szelleme által.
Mi van a Szentélyt, a papokat és az áldozatokat szabályozó rendeletekkel?
Ugyanúgy működik. Csakhogy ma
egyetlen Főpap van Yahushua, mi az Ő Testének tagjai pedig mind Leviták vagyunk.
A földi Szentély, a Mennyei képmása volt, ahogy Mózes ezt megkapta. Ezért a Törvény ugyanaz, csak a rendje, az érvényre jutása módosult. Yahushua az emberek kezéből visszavette az ítélet végrehajtásának a jogát. Ő hajtja végre a büntetést, a Kegyelem korszak alatt még kizárólag szellemi síkon, majd amikor visszajön, fizikailag is elpusztítja a bűnösöket, akik nem adták át Neki halára óemberüket.
Az áldozat egyszer és mindenkorra megtörtént.
Azonban további kisebb áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a Messiás Teste a Szentély működjön ma is.
Áldozat az, amikor kimegyek szolgálni mások felé, az időmből és energiámból áldozok, sőt mi több, én vetek, de sokszor más arat. Áldozat az, amikor lemondok dolgokról, a zsíros falatokat nem fogyasztom el, hanem feláldozom, elégetem. Áldozat az, amikor böjtölök, félrevonulok imádkozni, nevelem a gyerekeimet az Úr nevében, saját akaratomat az oltárra teszem, hogy az Övé legyen meg.
A régi rendeletek ezeknek a szívből jövő szellemi és tökéletes áldozatoknak voltak csupán képmásai, illetve ígéretei.
Hiszen akkor emberek működtették, most azonban a Messiás és az Ő uralma alatt élő új teremtésű emberek szolgálnak.
De fordítva is működik, nem csak tiltó, hanem „élvezeti” törvények is vannak. A Levitának néha mégis jár a zsírból, a javakból és azokat szíve kedve szerint el is fogyaszthatja. A munkás megérdemli a bérét és sose szégyelljen elfogadni adományt bármilyen formában és élvezni annak áldásait. Csak a mértéket tartsa meg és ne fogadjon el pénzt és adomány attól, akiben érzi, hogy meg akarja őt vásárolni.
Lepel, nemcsak a zsidók szemén
Ahogy a hagyományos zsidókat, a hamis talmudi és egyéb babiloni fertőzések nem engedték felismerni a Testté lett Igét, mely megjelent Yahushua-ban, az a bizonyos lepel, mely a szemükön van, úgy látható, hogy a kereszténység szemén is rajta van egy hasonló lepel, mely ennek tükörképe. Ez a lepel nem más, mint az, amelyik nem engedi őket felismerni a törvényt Yahushua-ban, annak ellenére, hogy elfogadják Őt messiásként. Mindkét esetben a sátán gondoskodott, hogy a lepel a Törvény és Yahushua között helyezkedjen el. Így a két oldalon levő Népnek torz képe van a Messiásról.
Az egyik csoport, mely a Törvénynél van, Yahushua-t nem látja, a másik, aki Yahushua-nál van pedig a Törvényt nem ismeri fel Benne.
Ne féljünk hát a Törvénytől, ő a legjobb barátunk, mely eszköz, amit a mi Urunk bennünk használ, hogy a bűntől való megszabadításunk után, vissza ne essük abba, illetve lássuk, hogy mi van még bennünk, amit még rendezni kell hívő utunk folyamán.
A törvény tagadása nem más, mint a Szent Szellem munkájának megakadályozása, mely egy idő után az Ő megszomorításához is vezet.
A Törvény olyan, mint az útjelzések, melyek segítenek megtartani az irányt és megmaradni azon a keskeny úton, ami az üdvösséghez vezet. Nem az útitáblák a cél. Aki pedig annak veszi őket, bele is rohan és bele is halhat. A Messiás a cél és aki Felé rohan, Örök Életet kap.
A Törvény a tanítómesterünk, hogy egyre jobban megismerjük Őt és közelebb jussunk hozzá.
Amikor olvassuk az Ószövetségben a Parancsolatokat fokozatosan rádöbbenünk arra, hogy egyáltalán mit jelentenek számunkra a mai viszonylatokban. Mi a szamár, a tehén és egyéb földművelődéshez köthető fogalom, még egy mai városi embernek is megnyílik a szeme, hogy mit jelent, és hogy adott esetben egy-egy törvényt, egy-egy helyzetben tudatlanul is betartott. Nem kényszerből, hanem ösztönösen, jókedvvel, azaz Szeretetből, mert már a szívébe vésődött anélkül, hogy még tudatában lett volna a tételes formájáról.
A törvény újjászületésünk után való megismerése megerősíti hitünket, hogy valóban bennünk él a Messiás és bizonyságot tesz a Szent Szellem jelenlétéről.
A törvény veszélyei
A törvény akkor válik valóban átokká, amikor emberi kézbe vesszük. Amikor a Szent Szellem és Szeretet nélkül kezdjük ismét használni ítélkezésre, illetve amikor magunkra nézve azért tartjuk betartandónak, mert ebből remélünk valami többlet áldást.
Az ilyen folyamat/állapot igen nagy jelzés, hogy a Szövetségeddel valami gond van.
Ilyenkor jusson eszedbe, hogy talán újjászületett embernek gondoltad magad, de valaki félrevezetett. Vizsgáld meg magad és kérd a víz és/vagy tűzkeresztséget, kinek mi hiányzik, azt az adott személy és Elohim tudja.
De ha ebben vagy, akkor még a vallásosság és farizeusság rabja vagy. Az ilyenek miatt és az ilyenek hamis bizonysága miatt félnek az emberek a Törvénytől és visszautasítják. Ebben az esteben te is törvénytipró vagy, mert rosszul kezeled és emberileg lépsz be a Messiás jogkörébe, így taposod a törvényt a-helyett, hogy engednéd Őt érvényre juttatni azt benned. Sőt másokat is törvénytipróvá teszel, akik a valódi szabadságra vágynak, mert azt látják, hogy a törvény téged rabbá tett és így még távolabb fognak menekülni előle azaz a Messiástól.
Az beszéljen a Törvényről, akinek valóban a szívébe vésetett.
Tanítványi utunkon azáltal Szentelődünk meg egyre inkább, hogy a parancsolatok egymás után helyreállnak és működésbe lépnek bennünk.
Mikor te bemégy arra a földre, amelyet Yahuwah, a te Elohimod ad néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző.5Mózes 18:9-11
Alapjából mi az a jelenség, ami ma egy hívő családban beférkőzik és észrevétlenül átviszi saját gyerekeiket a tűzön, és odavonzza őket a jövendőmondó, igéző, jelmagyarázó, varázsló és más okkult praktikákhoz?
Egyszóban, az engedékenységünk: „Szegény gyereknek elég nehéz hívőként a világ gyerekei között élni.” Legyen neki is okostelefonja, internetezzen, játsszon butító és erőszakos játékokat, nézzen mindenféle anima és egyéb okkult, gyakran még keresztényinek mondott ostoba filmeket is.
Jöttek már ki saját gyerekeim keresztény gyülekezetek gyermek megőrző szobáiból istentisztelet alatt, mondván, hogy nem akarnak ottmaradni, mert mindenki telefonjával játszik és ez őket nem érdekli. Egy kis szigor és kitartás azt eredményezi, hogy a gyerekeknek nem lesz igényük semmilyen világi abberációra és igénytelenségre. Feltéve, ha az ember Szellemben van és nem a törvény száraz és betűszerinti követése mozgatja. Kicsit érdemes bemutatni nekik, hogy miről „maradnak le”. De fel kell nekik kínálni helyette a sokkal tartalmasabb és értelmesebb alternatívákat. TV helyett elég egy számítógép, melyről az ember meg tudja válogatni, hogy mit nézet velük.
Az eredménye ennek, hogy ezek a gyerekek, bár ismerik Yahushua–t, de mivel szüleik ugyanazokat a cselekedeteket megengedik nekik mint a világiak, még sokkal súlyosabb lelkiállapotba kerülnek, mint amazok. A világi gyerekeknek nincsen ellenpéldája arra, amit tesznek, ezért természetesnek tűnik számukra. A keresztény gyerek viszont érzi, hogy valami ellentmondás van és sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásban és tudathasadásban szenved. Így sajnos megjelennek a különféle démonikus megszállás látványos megnyilvánulásai, a depresszió, az önbántalmazás és egyéb lelki betegségek.
A gyerekeket emésztő tűzön engedik át engedékenységből saját hívő szüleik és meg is emészti őket.
Az iskola is ilyen mélyen fertőző közeg, ahol csak nagyon pontos és szellemi vezetés és betakarás feltételével tud egy gyerek tiszta maradni attól, ami ott folyik. Jó lenne több élő hitű megújult keresztényiskola, vagy magántanulói lehetőség, pontos tantervekkel. Eddig ez farizeuságnak tűnhetett, de nézzünk körül a rohamosan leépülő, egyre erőszakosabb és szexuálisan aberrált világra az erőltetett homokos propagandájával együtt, az idő eljött, amikor ez szükségszerűvé vált.
Ez is úgy tudna megoldódni, ha hívő közösségeink szerkezete és működése tökéletesen megegyezne az Apostolok cselekedeteiben leírtakkal. Mivel mindenünk közös lenne, közel is lennénk egymáshoz, gyerekeink oktatása közösségen belül megoldahtó lenne.
