Pál apostol “ellentmondásairól

A következő írásban Pál apostol (Rav Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásáról szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által. 

Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:

Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,

ILLETVE

a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekveredtek az eredetibe. 

Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, hogy elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként. 

Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak, melyeket nem azért tartanak meg, mert az ember örömmel teszi, és nem kényszerből, mert szereti Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzi, hogy a törvény nem korlátozza a szabadságában, hanem szabadságot ad, mivel az életének megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.

Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltásgműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.

Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.

Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek már szellemben felnöttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes, annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellmi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.

Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.

Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő. A törvénytől, nem hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által. 

Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…

Ezékiel 11:19

De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:

1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2

Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, mely egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy: 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige…Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14

János azonnal azzal kezdi, hogy Yahushua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akiket azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkző és rájuk sújtó haragot.

2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20

Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs, mivel miből kellene kegyelmezni, ha a törvény mércéjét elvágjuk! 

Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól. 

3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18

Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus? Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre! 

Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben – a Messiás Testeként az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsák. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek. 

4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13

Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. (2Korintus 5:21)

Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által, ítélete következményeit.

Törvény-bűnök ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta. 

5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25

Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad. 

6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8

A bűn törvénye alól, Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész: 

7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4

Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni, hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog. A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse az igazságot.

Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?

8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3

Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. De erre az egyszeri áldozatnak a mintájára, milyen áldozatokat vagyok képes szellemben tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem.

A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.

A “ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől, és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.

Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre vonatkoznak. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne. 

9. A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29

Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és vagyunk, tovább megtartani zsidó identitásunkat. Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.

Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.

De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.

De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világra tett nekünk és ami csak bennünket illet, illetve melyeket csak mi vagyunk képesek elvégezni.

10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galata 3:28

Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket.

Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Különösen, ha az igehirdetőről van szó, akkor próbáljon valami női hangot utánozni hozzá és úgy prédikáljon hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végígnézték, hogy vajon mi ütött belé, írja be a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára, amit Pál-tól olvasott.

Különösen ajánlom mindenki figyelmébe, miután Péter apostol is óvva int mindenkit, hogy társának nehezen érthető szavait bárki hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.

A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.

Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített, egy, a más népekhez képest, más és különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.

A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk továbbra is a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért a törvényt továbbra is vinnünk kell.

Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.

Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem.

Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Ephraimmal.

Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?

11. Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. Jakab 2:17-26

Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van! 

Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:

12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20

Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.

Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott szavaiban, nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)

Kiegészítő írások: A Törvény Summája, Parancsolatok ma, Yahushua HaMashiah-ban, Pál és a Törvény 1

zeev shlomo / richard sipos / 2021.04.21

Pin It on Pinterest

Share This