Szerző: Sipos Richard | okt 13, 2017 | Tudományok, Berésith, Idők Jelei
A zsidóság számára ma napig érthetetlen rejtély, hogy a Szentírás, Elohim szava miért kezdődik az ábécé második betűjével a ב-tel (bet). Számukra teljesen logikátlan, hogy az első szó, első betűje ne az א aleffal kezdődjön, hiszen az eredetek eredetéről szól – elvileg – a leírás. Ez a kérdés valóban felmerülhet bárki számára és jogos a gyanakvás, hogy itt mintha valami nem stimmelne.
Bár igaz, hogy önmagában a betű veszélyes lehet, mégis jó tudni, hogy Yahuwah szavának, melyet héber nyelven rögzítettek, minden egyes betűje, azok kombinációja és szám-értéke további mély értelmezést és üzeneteket tartalmaz. Ezeket a tartalmakat kinek, mikor, milyen formában érdemes, vagy nem érdemes fejtegetni, most részletkérdés. A lényeg, hogy van és ez tény.
Mert egyébként az Elohim szó épp aleffel kezdődik. Miért nem saját megnevezésével kezdi az elbeszélést: „Elohim teremtette kezdetben, vagy Elohim, kezdetben, teremtette, stb.” Egyeseknek furcsának tűnhet ez a felvetés, de a zsidóságot ez valóban ősidők óta foglalkoztatja és a Messiásban számunkra is érdekes kérdés.
A judaizmus által adott válaszokat erre a kérdésre most átugorjuk és inkább azzal foglalkozunk, hogy miben van jelentősége ennek a látszólag apró kis „hibának” az Üdvtörténet és a Megváltás szempontjából?
Miben lett teremtve a Föld és az Ember?
A választ pedig a következő szavakban kapjuk meg : Tohu VáBohu (magyar fordításban sötétség, mélység, pusztaság – egyszóval sötét káosz) uralkodott a teremtett föld felett.
Hogyan is lehet, hogy ahol eredetileg csak Elohim létezik, ott bármilyen formában sötétség és káosz megférjen maga a Tökéletesség és az Örökkévalóság mellett?
Akkor – ha lehet idősíkot jelző kifejezést használni ebben az esetben -, amikor csak Ő volt és semmi, senki más, kizárt, hogy bármiféle tohu vagy bohu létezett volna Tőle függetlenül és rajta kívül.
a B-réshit kifejezés nem más, mint annak a jelzése, hogy egy B-tervnek a megteremtésének vagyunk szemtanúi és részesei
Ahogy az ember megváltása sem volt benne az eredeti tervben, hanem örök élete volt és amint bebizonyította volna, hogy ellen tud állni a kígyó sziszegéseinek és a tiltott tudás kísértésének, egy idő után, az Ember megelőlegezett halhatatlansága örökérvényűvé vált volna.
Mégis megtörtént, aminek nem kellett volna és bűnbe esett már az első emberpár. Ezért kellett Yahuwah-nak személyesen megjelennie a Fiú alakjában, megszületnie nőtől és emberi testet ölteni, hogy áldozati Bárányként a vérét kiontsa és elszenvedje helyettünk az ítéletet, hogy aki hisz Őbenne, Örök Élete legyen. Látni tehát, hogy az ember bűnbeesése miatt kellett elindítani a Megváltás Művét is.
Hasonló B-tervekkel van tele az egész Szentírás, lényegében az egész erről szól. Káin megölte Ábelt, ezért később Séth-el kellett helyettesíteni, hogy tovább haladjon a tiszta vérvonal. B-terv volt Noé utáni kegyelmi időnek kitolása. B-tervek voltak a száműzetések a törvényszegés következményeként. B-tervekkel volt teli Jákob élete és még lehetne sorolni.
A nép és emberiség folyamatos lázadása mindig arra készteti Yahuwah, hogy hatalmas kegyelmében, mindig hozzáigazítson egy kicsit, több időt ad, további türelmet tanúsít és az eseményeket is úgy igazítja, hogy végül a hozzá visszatérő ember javát szolgálják.
Az eredeti Teremtett Világ csak tökéletes lehetett
Amikor Elohim megteremtette saját országán belül az Őt körülvevő segítőtársakat, mindazokat a szellemi hatalmasságokat, fejedelemségeket és egyéb lényeket, amelyeket gyűjtőnevükön angyaloknak nevezünk, akkor minden tökéletesség, örökkévalóság és csupa fényesség volt. Nem volt sehol semmi sem sötét, sem keszekusza, ahová Világosságot, azaz a Messiást utólag be kellett volna emelnie. Az Atya-Fiú-Szent Szellem egyetlen Elohim-ként gyönyörködött saját teremtményein, ezek között azon az egy igen magasztoson is, aki később megváltozik.
A mi világunk teremtésének a történetét megelőzte egy másik teremtés történet, melyről nem számol be a Biblia, mégis tudhatunk róla, mivel több prófécia is utal ezekre az ősi szellemvilágbeli időkre. Továbbá azért is tudhatjuk, mert amit olvasunk 1Mózes első soraiban nem ilyen állapotokat ír le. Itt már valami sötét és zűrzavaros állapot beállt és ebbe látjuk Teremtőnket beleszólni, a földet és annak egét megteremteni, majd áthozni Világosságát, a Messiást.
Amit a mi Teremtőnk eredetileg alkotott, az maga a Tökély volt, e-felől nem lehet kétségünk.
Van egy tökéletes Világ, egy Királyság, ahol a Király megteremtette a szintén tökéletes alattvalóit, mivel Ő mint Tökéletesség, képtelen lenne mást teremteni, mint ami szintén tökéletes.
A bukás, mely következménye a Tohu VáBohu
Elohim Országa tehát nem lehetett más csak tökéletes. Ilyen tökéletes teremtmény volt maga Helel is – latin nevén Lucifer – a nem a fényhordozó, hanem a fényes / fényt legfeljebb visszatükröző – a három arkangyal közül az egyik, aki végül saját szabad akaratából és önimádatában fellázadt és elhatározta, hogy elfoglalja Yahuwah trónját, hogy uralkodhasson helyette. Vele együtt az angyali seregek harmada követte. Ezek is eredetileg tökéletes és örök angyali teremtmények voltak. Belőlük lett végül a Sátán (támadó/vádló/ellenséges) és a démonok, héberül shedim-ek (a felfuvalkodottak). Ézsaiás 14:12-14
Ekkor egy igen tragikus törés keletkezett abban a tökéletes világban, ahol többé ezek a lázadók már nem maradhattak meg. Ezeknek a bukott angyaloknak nem volt többé helyük a Mennyeknek Országában, ezért ki kellett őket vetni valahová, de ez a valahová nem létezett, nem volt betervezve.
Egy olyan külön dimenziót kellett létrehozni, melyben Yahuwah nem volt jelen. Ekkor keletkezett – egy időre – a Tohu VáBohu „légtere”.
Yahuwah megtehette volna, hogy azonnal megsemmisíti az ellenszegülőket, valahogy mégsem ez történt. Miért?, nem lehet tudni pontosan, de sejteni igen. De lényegében nem meglepő, hogy ilyen pusztító lázadással szemben még mindig valamiféle türelmet tanúsít. Atyánk itt is egyfajta tökéletes „úriember” módjára viselkedik, aki ilyen helyzetben bizony, nem felindulásból cselekszik és lesújt, hanem időpontot ad kihívójának, hogy tisztességes módon egyenlő fegyverekkel megküzdhessenek. Megadta az esélyt kihívójának, hogy bizonyítani tudjon, valóban le tudja-e győzni Őt?
A Föld szerepe
Ehhez a párbajhoz már csak egy helyszínt kellett megjelölni és ez a helyszín maga a Sátán országa volt, a sötétség és káosz birodalma, azon belül pedig egy terület és egy tét hiányzott.
Ekkor teremtette meg Elohim a Földet, mint kűzdőteret és rajta az embert, mint tétet, melyért folyik a küzdelem.
Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után Yahuwah eredetileg Tökéletes Országában.
Egy ilyen puccskísérlet esetén az emberek között nem kérdés, hogy milyen következményekkel jár, ahogy a történelem során többször szemtanúi lehettünk. A bukott puccskísérlőket ilyenkor hatálytalanul kivégzik, helyükre pedig új személyeket jelölnek ki, akik helyettesítik a fellázadt régi elvtársaikat. A puccskísérlők pedig általában katonák szoktak lenni, akiknek megvan hozzá a kellő fegyverzetük, illetve akik az uralomhoz legközelebb álló személyek.
Elohim azonban nem ember és nem a-ként gondolkodik. A lázadókat nem erővel és nem hatalommal akarja legyőzni, hanem épp az Ő gyengesége által akarja bemutatni, hogy így is hatalmasabb, mint az ellenség amikor ez teljes erejének és hatalmának a birtokában van.
Az Örökkévaló ellenségének birodalmába lép és ott, az ember megteremtése által, az emberen keresztül, annak szabadakaratának szintjén szándékozik legyőzni a Sátánt. Végül nem is egyenlő fegyverrel, hanem felajánlja az ellenségnek, hogy nála sokkal szerényebb eszköz által fog megküzdeni.
Elohim azért teremti meg ekkor az embert, hogy az ember szabad akaratának színterén győzze le a Sátánt.
A föld ennek a kaotikus világnak a közepébe lett megteremtve, mint egy sakktábla, hogy a nagy küzdelem színtereként szolgáljon. A tét és pedig az ember. Ezt az embert, ha sikerül megkísértenie és megtartani a bűnbe mindvégig, Sátán viszi magával az örök kárhozatba. Azonban, ha az embernek sikerül megmaradni (vagy visszatérni) az eredeti bűntelen állapotba, akkor elnyeri az örök életet.
A Bűneset és a Megoldás
Visszatérve a teremtéshez, a történet folytatását jól ismerjük. Az ember már az első lépéseknél megbukik. Ugyanis, a teremtett világ felett hatalmat kapott a Sátán és az azon belül, az elkülönített Mennyország részecske, az Éden kertbe is volt szabad bejárása. Így jelent meg kígyóként Évának, hogy kísértésbe ejtse.
Az ember ezzel a cselekedetével nem csak elszakította magát a Teremtő közvetlen kapcsolatától és ítélte magát halálra, hanem felhatalmazta sátánt, hogy magával ragadja abba a fizikai világba, ahol a halál és idő folyamata elvezeti az embert az első – a test halálához – majd a második – a szellem halálához – feltéve, ha a sátán mindvégig megtévesztésben tudja tartani az embert a bűn uralma alatt és távol a Megváltó személyétől.
Attól a Megváltótól, aki a Názáreti Yahushua HaMashiah, aki az egyetlen út vissza az Atyához.
Ő az, aki vére által a bűntől megszabadítja az embert és keresztáldozata által egyidőben az ősi kígyó végleges kivégzését végezte el a látható idősíkon.
Az ember célja
Azon túl amit eddig tudunk, mely szerint az ember a tét és érte folyik a küzdelem a két hatalom között, az ember teremtésének van még egy sokkal mélyebb értelme és célja. Ha ezt megértjük, akkor máris megválaszoltuk a világ legősibb és legzsigeribb kérdését, melyet valaha feltett az ember:
„kik vagyunk és miért vagyunk?”
Ahogy korábban leírtuk:
Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után Yahuwah eredetileg Tökéletes Országában. A Mennyei Királyság ebben a 2/3-os állapotban nem maradhat, mivel átmenetileg tökéletlenné vált.
Yahuwah nem semmisítette meg azonnal a lázadókat és egy ujj csettintéssel nem teremtett helyettük új szellemi fejedelemségeket és egyéb angyalokat. Legalis addig nem teszi, amíg a küzdelem véget nem ér.
De nem is fogja annak kimenetelkor sem. Ugyanis a helyettesítőket már rég megteremtette, ami nem más, mint az Emberiség megváltott része.
az Ember, Yahushua Megváltásának következményeként, az Örök Életbe belépve a bukott angyalok helyét foglalja el
Így pótolja végül Yahuwah, azt az űrt, amit mindenképp pótolni kell, hogy ismét Teljességre jusson vissza az Ő Királysága.
Sátán, mint fejedelem és démoni serege helyett, a Messiás, mint Király, maga Yahuwah Fiúként foglalja el Helel helyét, az üdvözült emberi seregek pedig a démonok helyébe lépnek.
Most már talán megértjük, hogy a világunk és az ember teremtésének mi a valódi célja. Megértjük azt az ellentmondást is, hogy amit Elohim teremt az eredetileg nem lehet tökéletlen. Ő nem teremt sötétséget, űrt és halált. Hanem amit eredetileg tökéletesen megteremtett, Helel-ból lett Halál lázadása által és aki Fényesség angyala volt megszülte a sötétséget, mely addig nem létező fogalom volt.
Látjuk, hogy az angyaloknál is volt egy „idő”, amikor az időtlen Királyságban a tökéletes teremtményeknek is megvolt a szabad akaratuk arra, hogy eldöntsék, engedelmesek maradnak örökre a Teremtő iránt, vagy más utat választanak. Mivel ez utóbbi történt, szükség volt egy B-Tervre: Ezek vagyunk mi!
Yahuwah nem teremtett újat, hogy Helel/Sátán helyét pótolja. Felajánlotta Önmagát a Fiúban, a Messiásban, hogy belépjen az üresen maradt helyére. Ezt láthatták saját szemükkel a tanítványok, amikor Yahushua elváltozott és megjelent Illés és Mózes között, mint a harmadik fejedelemség/főangyal helyébe lépve. Mózes és Illés nem más, mint Mihály és Gábriel arkangyal. Erről bővebben majd egy későbbi írásban. TERUMAH
Az apostolok (Mózes – törvény) és a próféták (Illés) alappillérein épült fel az az Egyház – a Messiás Teste – melynek feje Yahushua HaMashiah
aki a Világosság, mely pótolja a fényességes hiányát. Akik pedig Benne újjászületünk, az Ő Teste, mi lépünk helyébe annak az 1/3-os angyali seregnek, akiket a Sátán magával rántott a pusztulásba.
Így értjük meg miként fogunk mi, emberek, angyalokat megítélni 1Kor 3:6 szerint. Az ítélet többek között az lesz számukra, hogy meglátják a világ egyik leggyengébb, legkisebb, legjelentéktelenebb teremtményét, az embert, saját otthagyott helyüket elfoglalni. Nincs számukra ennél megalázóbb ítélet és ezért gyűlölnek bennünket ennyire.
Ezek a felismerések pedig azért fontosak, hogy még nagyobb hittel, meggyőződéssel és céltudattal fussunk tovább a Messiásban a Cél felé. Jobban értjük azt is miért volt fontos Yahuwah-nak Fiúként és emberként magát megüresítve eljönni a világra, hogy megmentsen ily módon bennünket. Így kell nekünk is futnunk, nem erővel, sem hatalommal, hanem Yahuwah Szellemével betöltekezve.
Lásd még: Genetikailag belénk kódolt YHWH, BERÉSITH: Legyen világosság
Szerző: Sipos Richard | nov 29, 2013 | Berésith
József felismerése
Amikor szorult helyzetbe kerül az ember, a világban elvetik, testvéri közösségekben is gyakran akadnak konfliktusok és ott is érik igazságtalanságok, akkor
az ember könnyen azonosítja magát Józseffel.
Jó érzés olvasni olyas valakiről, akivel hasonló megpróbáltatások megtörténtek, egy olyan valakiről, akit szintén testvérei löktek el maguktól. Azonban veszélyes és gyakran hamis a mi azonosításunk.
A múlt heti írásban szó esett arról, hogy József, a Messiás összes előképei közül, talán a legjobban hasonlított Yahushua-ra, mivel hasonló módon emberiről nem igen olvasunk vele kapcsolatosan. Jobb, ha az ember Józseffel csak igen elővigyázatosan azonosítja magát, hisz nagyon be tudja magát csapni ez által. Józsefnek nincs közölt, vagy bármilyen ismert bűne. Nekünk azonban van.
Rossz híreket hozott ugyan testvéreiről apjának, az azonban sehol nem szerepel, hogy bűne vagy vétke lett volna Józsefnek. Csupán az emberi “jó” akarat és humanizmus által torzul József személye, mint oly sok másé, többek között Jákobé. A mai emberközpontú és mindenben enyhítő körülményt kereső szellemiség láttatja sokak által Józsefet, mint egy besúgót, aki a rossz száj bűnét követte volna el.
Amikor valami hasonlóan rossz dolog történik velünk, bizony legtöbbször
nem Józsefek, hanem sokkal inkább Jónások vagyunk.
Ha valamilyen szorult sötét mélységbe kerülünk, az emberek leggyakrabban engedetlenségeink következményeként dobnak bele nem kutakba, hanem tengerbe, mint Jónás esetében.
Jó tisztázni, hogy valóban kút mélyén vagyok bizonyos esetekben, vagy inkább cethalak gyomrában, nehogy a rossz megítélés által ne állhasson helyre a helyzetem, ne tudjak úgy imádkozni Elohim-hoz, hogy az megbánást, bűnvallomás által valódi szabaduláshoz vezessen.
Mi mindig szeretnénk József lenni, hisz érezzük, hogy ő makulátlan volt, de sajnos leggyakrabban meg kellene elégednünk “egyszerűbb” jónási titulusokkal. Jónás maga is azért került a vízbe, majd a hal gyomrába, mert engedetlen volt. Valóban Yahuwah embere volt, valóban próféta is, nem is akármilyen, hisz egyik kiemelkedő szereplője a Szent Írásnak, mégis volt néhány rendezni valója neki is az Örökkévaló irányába.
Ez azonban nem zárja ki, hogy esetenként valóban Józsefhez hasonló igazságtalanságokat éljünk meg magunk is. Hisz ígéretünk van erre, hogy a Messiás nevéért, sokunknak igenis szenvednie kell és hamis vádakat szükséges elhordoznunk. Nem kell keresztény aszkéta módon sem állandóan vadászni magunkban azt a bűnt is, ami nincs bennünk, csak hogy jobb hívőknek láttassunk, azonban jó, ha megvan az emberbe az alázat, hogy először mindig úgy megy Yahuwah elé, mintha Jónás lenne, majd esetleg maga Yahuwah adja a gyógyító választ, hogy nem, most valóban Józsefi tisztaságod miatt vetettek el mások.
Az alázat nem áll meg ennél a szintnél. Számunkra is adatnak Józsefek, sohasem tudhatjuk kik ők és hol, mikor, milyen módon vetjük el, dobjuk kútba őket magunk is. Talán Jószefként jajgatunk egy lyuk mélyén és nem vesszük észre, hogy mi vagyunk az egyik testvére egy Józsefnek, aki őt kútba dobta.
Szerző: Sipos Richard | nov 23, 2013 | Berésith
József pásztor a pásztorok közt
József történetének kezdetén kiderül, hogy apja, Jákob szolgáitól származó fiairól hoz haza rossz híreket. Már az első mondatoknál az az érzése támad a legtöbb embernek, hogy nem egy túl pozitív személy, hiszen úgy tűnhet, hogy József egy kis elkényeztetett apa kedvence, aki besúgót játszik szegény testvérei kárára. Érdemes már itt az elején tisztázni és fejünkbe vésni, hogy Jákob az, aki erre a célra küldi ki fiát a mezőkre, valószínűleg, mert ismeri a többi fiát és tudja, hogy sajnos felügyeletre szorulnak.
Jákob sok hibát követett el, hisz ember volt, fiatalember, tele életerővel és férfi hormonnal, ami gyakran olyan lépésekre késztette őt, melyek késleltették Yahuwah akaratának beteljesedését. Azonban, Józsefnél úgy érzem, hogy elérkeztünk egy olyan állapothoz, ahol az öregedő, és így jóval tapasztaltabb és bölcsebb Jákob, már egyre tisztábban látja saját elhívásának lényegét és Yahuwah tervét vele és családjával kapcsolatban. Meglátásom szerint
nem követ el hibát azáltal, hogy Józseffel másképp bánik, és jobban szereti.
József kiválasztottsága, csak úgy, mint nála Ézsaú testvérével szemben, nem egy emberi döntésen alapszik. Nem Rebeka és Izsák döntötte el, hogy Jákob a kedvenc, hanem Yahuwah akaratából történik. Ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy a 12 fiúgyerek közül József, Yahuwah akaratából egy elkülönített személy, egy olyan küldött a küldöttek között, akinek pásztori szerepet kell betöltenie a szintén pásztor testvérei között.
A pásztorok is egy nyájat alkotnak, Yahuwah nyáját, akik olykor szétszélednek, illetve a rájuk bízott nyájjal nem úgy sáfárkodnak, ahogy kellene.
Yahuwah így küldte egyetlen Fiát Yahushua HaMashiát Népe közé, hogy számot adjon helyzetükről és összegyűjtse őket. Ezért gyűlölték meg sokan, mert a választott népen belül a Választott volt, akinek különös, közelibb és bensőségesebb kapcsolata volt az Atyával.
Jákob ez esetben tökéletesen Yahuwah szerinti módon cselekedett, mikor kivételezett fiával és testvérei után küldte cifra ruhába öltözve. Hiszen épp a testvérek érdekében tette. Ne széledjenek szét és ne tegyenek olyat, amiért büntetés vagy akármilyen rossz következmény járna. Ezt a gondviselést utasították vissza testvérei, mikor Józsefet elvetették.
József álmai
Két alkalommal álmodik József olyat, amivel még apját, Jákobot is felbőszíti. Egyik álma kévékről szól, a másik pedig égitestekről. József kévéje előtt meghajolnak testvérei kévéi, illetve a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előtte.
Az álmok beteljesedése szemmel láthatóan nem késik. Nem sokkal ezután olvassuk, hogy Fáraó-helyetteseként,
József fogadja éhező testvéreit, akik leborulnak lábai előtt.
A testvérek kévéi, meghajoltak József kévéje előtt. Mikor elfogyott a búzájuk és éhínség tört ki, József félretett gabonájáért mentek és leborultak testvérük lába elé.
Ez azonban csak az első álom beteljesedése.
Atyja, Jákob nem borul le József elé a bibliai történetírás folyamán, sőt anyja Ráhel nem is tudna leborulni előtte, hisz már az álom keletkezését megelőzően meghalt.
Hogyan teljesedik hát be az a profetikus álma Józsefnek, hogy a nap és a hold, azaz szülei, illetve tizenegy csillag, összes testvére leborul előtte?
A beteljesedés nem a látható világban történik. Hanem akkor, amikor
Jákob és Ráhel személye találkozik a Megváltóval, Yahushua HaMashiah-val
akkor borul le mindenki Előtte. Testvérei leborulása viszont nem csupán a 11 személyre vonatkozik, hanem azok leszármazottjaira.
A 11 törzs, azaz Izrael népe, és természetesen saját ivadéka is, az a bizonyos 144.000 üdvözült lélek, akik leborulnak felismert Messiásuk, Yahushua HaMashiah előtt.
Emberileg valóban megbotránkoztatónak hat, főleg ebben az ókori zsidó kontextusban, mikor egy gyermek kijelenti, hogy apját és anyát látta lábai elé leborulni álomban. Jákob is felháborodik ezen, mégis emlékezetében tartotta a dolgot, mint aki tudta, hogy valahol mégis igaza lesz a gyermeknek. De talán itt értjük meg azt az ellentétet, amit maga Yahushua magyarázott a farizeusoknak, arról,
hogyan lehet Ő Dávidnak fia és ura egyben?
Egyszerűen így, ahogy maga József, mint a Messiás előképe, hivatása egy olyan Hatalomnak a képviselete volt, ami előtt még egy Jákobnak is le kell borulnia. Bár testi, fizikai értelemben Dávid atyja, azaz felmenője Yahushua-nak testi értelemben, szellemben mégis a Messiás az Úr mindenekfelett.
Yahushua HaMashiah-nak számos előképe volt a Bibliában, mint maga Mózes is. Azonban József volt az a személy, aki a legtökéletesebb módon képviselte a Messiás szentségét. József volt a legkevésbé emberi és élete egész folyamán, az egyetlen olyan bibliai személy, aki nem követett el hibát, vagy engedetlenséget.
Azt a Názáreti Yahushua-t vetítette előre, akit testvérei hasonló módon elvetettek, akit nem 20, hanem 30 ezüstért árult el valaki közülük, és akinek lábai elé, Jákob is, Ráhel is leborult és borul le folyamatosan.
Zsidóból egyiptomi, egyiptomiból zsidó
József mai szóval élve zsidóként, de pontosabban fogalmazva Izraelitaként jött a világra. (A zsidó név csak a második szentély lerombolása után jött létre és azt a megmaradt Júdeában élő népet, zömével Júda törzséből valókat jellemzi, akik ma Izrael népének túlélői).
Testvérei bűne miatt azonban egy olyan helyzetbe kényszerült, mikor is Yahuwah megengedő akaratából egy időre más köntösbe, más identitásba kényszerült.
József testvérei számára adatott, hogy látása, bölcsessége, Yahuwah iránti hűsége és tisztasága által szolgálni tudja őket és ügyelni rájuk.
Ők azonban ezt visszautasították. Így egy időre rábízta az akkori világ egyik legpogányabb népére, Egyiptomra. Egyiptom meglátta benne a hatalmat és erőt, megtetszett neki és megvásárolta magának. Használta saját javára, miközben bár inkább érdekből, de szerette és tisztelte Őt. Oly annyira volt ez igaz, hogy a pogány világuk legfőbb méltósággá nevezték ki, akiben látták az áldások örök forrását.
Yahushua HaMashiah elvetése után ugyanez a folyamat ment végbe. Egy olyan világegyház vásárolta meg magának a jogot, hogy a Messiást hirdesse – saját szájízük szerint -, ahol a meglevő Fáraó mellett, vagy inkább alatt egy fokkal, nagy tisztelettel és emberi szeretettel fordulnak, többek között, az Egy igaz Yahuwah Fiához. Hogy kik ezek a fáraók, nem nehéz kitalálni, a hamis szűz Mária démonjától kezdve, az összes szenten és egyéb intézményes egyházakon keresztül, lényegében a Pápák és azok kisebb utánzatai, aki a Messiás helytartójának hazudva magukat, épp Jézus nevével a szájukon uralkodnak fáraóként emberek milliárdjain.
A lényeg, hogy látunk egy zsidót, aki egyiptomi főméltóság lett.
József által vonult be a nép Egyiptomba.
Később a rabság évszázadai után Yahuwah küld egy másik embert, aki egyiptomi főméltóságként kezdi életét, majd a végén ismét visszatér népéhez és eredeti identitásához,
hogy végül kivezesse népét a hamis uralom alól: ez volt Mózes.
2000 évvel ezelőtt is hasonló történt. Amikor Yahushua-t elvetették, másoknak eladták, akik javarészt idegen érdekekre használták fel. De Yahuwah mindig felkínálja és küldi a Messiás Szellemét, hogy a hamis bálványkultuszból valódi megváltás és szabadulás legyen. Így történik az, hogy sokan
a fán függő holttest hamis kultuszából eljutnak a Messiás uralkodó Szelleméig, amely által új életet kapnak.
A bíbor színű palástot is, Urunk halála előtt a római katonáktól kapta. Az Ő, Yahuwah-tól kapott cifra ruhája pedig fehér, mint a hó.
A mai zsidóság ismeri és látja Yahushua-t, mint Jézust az egyiptomi, vagy inkább római helytartót.
Számukra Ő most idegennek számít, és félelmet kelt bennük, hisz 2000 éve az Ő nevében üldözik és gyilkolják őket. Az éhínség azonban már kezdi figyelmüket feléje irányítani. Mint akkor Jákob, ma az Atya hangja pedig már szól, hogy induljanak oda, ahol most tartózkodik. Nézzék meg, azt az Egy személyt, akit a pogány egyiptomiak a hatalom élére tettek, hiszen valóban van nála gabona és életet adó eledel.
Az Ő szava az Új Szövetségben tartalmazza mindannak a beteljesedését, ami a Tanakh-ban (Ószövetségbe) ígéretként áll, és amire évezredek óta éhezik a választott nép.
Jákob nem azért küldte fiait, hogy egyiptomivá váljanak, hanem hogy életben maradjanak. Majd mikor alázattal lábai elé borulnak, felfedi személyazonosságát és akkor válik ismét azzá az izraelita Józseffé, aki volt. Küldetését teljesítette és identitását visszanyerte.
Következő hetiszakasz: MIKKÉC
Szerző: Sipos Richard | nov 15, 2013 | Berésith
Kiengesztelődés az ellenséggel
Jákob kivonul Lábán területéről egész családjával és megszerzett javaival, és követeket küld bátyához azzal az üzenettel, hogy sok jószága van. Megérkezik a hír, hogy Ézsaú elindult feléjük 400 kiképzett harcosból álló sereg élén. Húsz éve nem találkoztak és ennyi idő sem volt elég Ézsaú dühének lecsillapodásához. Jákob érthető módon megijed és első lépésként két csoportra osztja háznépét, hogy ha az egyiket megtámadják, legalább a másik megmeneküljön, majd Yahuwah-hoz fordul imában.
Bajba keveredik, támad egy “jó” ötlete, megcsinálja, majd kéri Yahuwah segítségét.
Életem talán összes problémája, minden szorult helyzet, ami nem próbaként adatott, ha nem valami ballépés következményeként éret utol, az épp ilyen fordított, elrontott folyamat következménye volt. Legtöbbször előbb támad egy emberi megoldás, egy jó ötlet, egy jól hangzó válasz bizonyos helyzetekre, majd csak akkor megyek Elohim elé segítségért, amikor látom, hogy tervem nem vált be, vagy kérem rá az áment Tőle.
Úgy gondolom sokszor, hogy vagyok elég méltó, elég Krisztusi, hogy a kisujjamból kirázzam a megoldást és a helyzeteket saját “bölcsességemre” bízom. Ekkor látom a helyzetet romlani, amitől általában kijózanodok eléggé, hogy ismét rájöjjek, hogy mi és Ki a valódi megoldás.
Majd folytatódik: Jákob kitervel egy következő stratégiát. Vissza akarja vásárolni Ézsaút, ha nem is szeretetét, de legalább szimpátiáját, békéjét. Felajánl neki saját Yahuwah-tól kapott vagyonából egy részt, hogy ezzel hódoljon testvérének. Majd végső megoldásként Jákob készül egy esetleges összeütközésre is, hisz neki is voltak fegyveresei.
Amint olvashatjuk, Ézsaú valami oknál fogva teljesen elérzékenyedik, és mikor találkozik bátyával, meglátja annak feleségeit és gyermekeit és sírva összeborulnak. Valóban Yahuwah, hasonló módon, mint korábban Lábánnál, Ézsaúban is elvégezte, hogy Jákobot ne bántsa. Yahuwah oltalmazó keze rajta volt Ézsaún, hogy Jákobot megvédje fivére bosszújától.
Az ellenség azonban nem adja meg könnyen magát és a végsőkig próbálkozik. Felajánlja Jákobnak, hogy együtt menjenek és csatlakozzon Jákob embereivel, családjával és jószágaival őhozzá. Jákob ezt az ajánlatot visszautasítja.
Ekkor megkéri, hogy legalább néhányan, az ő emberei közül kísérjék őket tovább útjukon. Jákob ezt is visszautasítja.
Itt is látszik, mennyire nem engedi el tervét az ellenfél és mindent megtesz, hogy csapdába ejtse az embert. Ha már nem csatlakozik hozzá, legyen egy folyamatos rálátása a másik élettérébe.
Ézsaú végül beletörődött, hogy apjától csak másodlagos áldást kapott. Jákob helyzetének láttán, belátja, hogy mégis jobb számára az, amit végül kapott.
Amikor testvérével találkozik, 20 éves rabságából szabadul éppen, ahol napszámosként robotolt saját rokonánál Lábánnál. Ézsaúnak vagyona nem robotolásból származott, nem kemény munka eredményeként. Nem tudatja velünk a Biblia, de nem nehéz elképzelni, hogyan szerezhette meg vagyonát. Ézsaú világi ember és így a világban érzi jól magát, ott, ahol lehet vadászni, portyázni és könnyen megszerzett javakhoz jutni. Számára Jákob útja megvetendő és szánalmas.
Nem érti, mert nem értheti, hogy Jákob, Izsáktól kapott áldása nem a gyors sikeren és az azonnali látványos meggazdagodásról szól. Nem is biztos, hogy maga Jákob életében teljesedik be. Sokkal mélyebb és hosszabb távú tervről van szó. Jákob áldása egy egész népre és örök időkre szól.
A hívő ember számára a legnagyobb áldás, ha leszármazottjai élvezik hite gyümölcsét és adják tovább a szellemi örökséget, illetve kamatoztatják azt. A világi Ézsaú számára a jó áldás viszont, amit ő maga azonnal élvezhet, leszármazottjai csak addig fontosak, amíg saját tekintélyét növelik. A gyermek sajnos gyakran csak addig érték, amíg a szülő dicsekedni tud vele, szépsége, okossága, ereje, egészsége, vagy bármilyen eredménye miatt.
Számunkra azonban az a valódi ajándék, amikor látjuk munkánk gyümölcseit leszármazottjainkon. Amikor szolgálatunk és példánk által az Örökkévaló és Messiása uralma alatt maradnak tovább felnöttként saját gyerekeink és maguk is adják tovább akár ezer íziglen.
Következő hetiszakasz: VÁJJÉSEB
Szerző: Sipos Richard | nov 8, 2013 | Berésith
Jákob álma
Jákob, fivére haragja elől menekülve elérkezik egy helyre, ahol lefekszik aludni. Fog egy követ a hely kövei közül és álmot lát. Egy létra jelenik meg neki, mely az égig ér, és amin angyalok járnak fel és alá. Jákob nagy bajban van, menekül, valószínűleg fél is. A nagy megpróbáltatás jeleként egy kő az egyedüli kényelme a puszta közepén. Semmi sátor, semmi puha párna, semmilyen kényelmes ágy, hanem a hely kövei közül egy kő, mint egyedüli vánkos. Ki van hangsúlyozva, hogy a hely kövei közül. Mikor vándorutunkon haladunk, sosem a régiek, a múlt kérdései a fontosak. Mi van ott ahonnan jöttünk, mi lesz később. Szolgálati útjaink arról szólnak, hogy ahol, és amikor épp vagyunk térben és időben, ott milyen bűnök vannak, milyen gondok és megoldandó problémák. A mi felmenő imáink hordozzák magukban a megoldást is, hisz az angyalok nem csak fel, hanem alá is jártak. Az ima lényege és egyben a zsidó esti imának a mintája, Jákob, Elohim-mal való kommunikációja. Jákob ekkor beszélt Yahuwah-hoz és Yahuwah választ adott neki az angyalok közvetítésével.
Kérdésre felelet, problémára megoldás, panaszra vigasz, fájdalomra gyógyulás.
Yahuwah biztosítja, hogy vele lesz és gondot visel rá. Jákob ekkor oltárt épít, olajjal felkent oltárt és fogadalmat tesz szövetségük megpecsételéseként.
Jákob megpróbáltatása
Yahuwah-val való találkozása után, valamilyen oknál fogva Jákob mégis rabságba keveredik. Pontosabban idegen uralom alá. Ott más törvények uralkodnak. Két fajta más törvény. Az egyik típus, amely különösen nem ütközik Yahuwah törvényével és józan paraszti ésszel gondolkodva kimondottan jogosnak is tűnhet. Lábán kimondja, hogy nem szokás náluk a kisebbik lányt korábban megházasítani, mint az idősebbiket. Ez, egy apa felől, egy kimondottan gondoskodó, leányait védelmező cselekedet.
A másik típusú törvény, az önzésen alapuló, a másikat kizsigerelő és semmibe vevő szélhámos. Mikor ezt az alap törvényszerűséget, tudatosan nem közli Jákobbal, hogy később, erre a gondoskodó atyai kötelességére hivatkozva még több hasznot húzhasson igazságtalanul jóhiszemű unokaöccséből. Kétszer hét évet szolgál egy olyan embernél, aki vérszerinti rokona volt, anyjának, Rebekának bátyja. Lábán személye épp olyan kiemelkedő, mint húgáé, csak hogy az alattomosságban és a kapzsiságban.
Az ellentétes pólusok, itt is megnyilvánulnak, mint oly sok más esetben a Bibliában.
(Káin-Ábel, Jákob- Ézsaú stb)
Nem tudni, hogy Yahuwah miért engedi Jákobot egy ilyen áldatlan helyzetbe. Miért engedi, hogy keményen szolgáljon 14 évig, majd még 6 év ráadással kelljen még megszerezni külön a vagyonát, azt is egy “csalás” révén. Nincs szándékomban találgatni, azonban Jákob szolgálata nyilvánvalóan részben egy próba volt, egy felkészítés, egy olyan kohó, ahol Jákob bizonyára sok felesleges salak és emberitől tisztult meg.
Magam is tapasztalom, hogy Yahuwah akaratából vagyok néha olyan helyeken, ahol szolgálnom, dolgoznom kell valamennyi ideig, és sorozatos igazságtalanságok érnek. Lábán mindig ott van valahol és valamilyen formában. Nem mindig olyan tudatosan alattomos, mint Jákob nagybátyja, de gondolkodásának, humanizmusának, vagy bármilyen egyéb emberi törvényrendjének köszönhetően, olyan jogtalanságoknak, igazságtalanságoknak, egyszóval bűnök működésének add teret, hogy valóban nagy kérdéseim vannak időnkét Yahuwah iránt. “Nem Te akartad, hogy idejöjjek? Nem Te adtad, a csodával határos módon, ezt a munkahelyet, szolgálati területet? Mégis miért kell ilyen mértékű törvénytelenségeknek a tanúja és elszenvedője lennem?”
Ekkor érkezik el a pillanat, mikor jobb csendben maradni és nem harcolni a helyszínen és osztani az észt, beszélni arról, hogy mit hogyan kellene csinálni, mert a hívő, törvényt ismerő ember, sokat tudna tanítani az ilyenekről. Ha mégis ezt teszi, emberileg, akkor a bűnt nem csak tapasztalnia kell, hanem az összes átok is rázúdul, hisz a bűnös ember, saját kis kialakult világában, nem tűri, hogy a beosztott, az új, kioktassa arról, amihez végül semmi köze sincs. Jobb szótlanul tűrni egy ideig és imádkozni. Küldeni Yahuwah felé imáinkat, hogy jöjjön a felelet, illetve Yahuwah serege jöjjön szembe velünk, ahogy Jákobbal is szembejöttek, hogy maga rendezze körülöttünk a dolgokat, Ő változtasson azon, amin kell, vagy bennünk rendezzen olyan dolgokat, mint az elvárás, a jobban tudom mint ők, mert hívő vagyok, Yahuwah embere, és egyéb gőgös dolgokat.
Jákob a vagyonszerző
Yahuwah szintén álomba utasítja Jákobot arra, hogyan szerezze meg vagyonát a foltos és csíkos juhok és kecskét történetén keresztül.
Itt sem csalás történt, mivel maga Yahuwah adja az ötletet,
hanem már maga a Mindenható avatkozik bele abba az igazságtalanságba, amiben Jákob hosszú évek óta szenved. Miután Jákobnak látványosan elszaporodnak nyájai, Lábán haragra lobban. Ekkor Yahuwah szól neki is. Szól annak, akivel nem áll kapcsolatban, akivel nincs szövetsége, akivel nincs folyamatos beszélő viszonyban, sőt azzal, aki az ellenség uralma alatt áll. Kéri, hogy se jót se rosszat ne tegyen Jákobbal.
Érdekes, hogy miért nem tehet vele jót, hisz a jóban mi a rossz?
Az, ami a világ számára “jó”, Yahuwah számára talán épp a legrosszabb, rosszabb, mint maga a rossz. Jákob számára a legnagyobb átok mindezek után még az lett volna, ha adóssá válik egy olyan gerinctelen embernek, mint Lábán. Külön áldás, hogy ebből a helyzetből úgy jön ki Elohim embere, az ellenségtől úgy válik el, hogy semmi tartozása nincs irányába, sőt inkább az ellenség tartozik neki.
Nagyapja, Ábrahám is így vált el Szodoma királyától, mikor maga mondta ki (itt ráadásul konkrét utasítása nélkül), hogy semmit nem fogad el tőle, nehogy azt mondhassa, hogy nem Elohim-nak, hanem embernek köszönheti a vagyonát.
Néha számunkra is nagyon csábító, mikor egy hosszú rabság után, akár joggal elvárjuk, hogy valami kárpótlást kapjunk a gonosz ellenségtől. Ilyenkor jó tudni, hogy igazi kárpótlás, igazi áldást kizárólag az Örökkévaló Yahuwah-tól várhatunk. Lehet, hogy ez a kárpótlás mégis embertől származik valamilyen szinten, mint Jákob esetében a juhok és a kecskék, melyek mind Lábán meglevő állataitól születtek, azonban úgy rendezi Elohim a dolgokat, hogy nem a meglevőből, hanem annak különös felhasználása által lényegében a meglevő tőkét felhasználva és befektetve a kamatot szedi le és adja át saját emberének. Egy olyan befektetés és kamat, amire eredeti tulajdonosa amúgy sem tett volna szert, így nem mondhatja, hogy kárt szenvedett ezért.
Magam is megdöbbenek azon, hogy ennyi idő után még egyáltalán kell írni Jákob ártatlanságáról és szükséges rehabilitálni személyét szinte minden ember előtt.
Az Írás annyira egyértelmű, hogy magam sem tudom elhinni, hogy több ezer éve, emberek száz milliói, akár nem zsidó, de még zsidó oldalon is, egy az egybe átvette az ezsau-i retorikát, miszerint Jákob összes búját-baját ellene fordítják vádként. A történetet olvasva hogyan alakul ki bárkiben a csaló fogalma Jákobra nézve.
Jákob mindig is tiszta és becsületes szándékú volt.
Egy óriási hibája volt, talán őt jobban jellemezte, mint bármilyen más személyt a Bibliában: mélységesen emberi volt és gyakran követett el hibát, melynek igen súlyos árat fizetett.
Jákob hamis szövetsége
Ahogy apjánál, nagyapjánál is láthattuk, Jákob ugyanabba a hibába esik, mint ősei korábban.
Amikor már mindennek vége, mikor a szabadulás határán állnak, az idegen uralom alól való távozásának pillanata előtt néhány perccel, jön az ellenség, és ha már visszatartani nem tud, mert maga Yahuwah kényszeríti, megkörnyékez és fogást keres az emberi gyengeségben, félelmekben.
Nem tágít, jön, és ha már nem maradsz szolgája, legyen veled egyenrangú, kössél szövetséget vele. Sőt olyan szövetséget, hogy nem fogod megtámadni soha.
Ha az ellenséget nem tartom ellenségnek, akkor nem válok magam is azzá?
Legitimálom azt a bűnt, megtűröm, ami ellen nekem küzdenem kellene, Yahuwah akarata szerint? Ha megfogadom, hogy nem támadom meg, mi van, ha közben elfoglalja azt a területet, amit az Atya nekem ígért és nem távozik onnan?
Ismét Yahuwah szövetségébe ütköző hamis szövetség köttetett Jákob és Lábán között, ahogy Izsák, vagy Ábrahám és Abimélek között. Jákob, 20 éves szolgálat után, mikor apósa nem csak feleségeit, hanem fiait is sajátjának tekinti, már nagyon belefáradhatott a küzdelembe. Közben ott lobogott mindig is Ézsaú emléke, akivel tudta, hogy előbb utóbb szembesülnie kell, ráadásul bármikor életére törhetett volna. Beleesett egy hibába és nem küzdött a végsőkig.
Megtérésünk és újjászületésünk közötti időszakban, nekünk is vannak ehhez hasonló hamis szövetségkötéseink. A tudatlanság idejét azonban Yahuwah elnézi és kérhetjük, hogy kegyelmezzen és törje meg ezeket a kötelékeket és semmisítse meg azokat. Tegye semmissé és érvénytelenné őket, azért, hogy mehessünk az elrendelt utunkon tovább. Ne feledjük, hogy Jákob itt még nem volt Izráel.
Ráhel két arca
Ráhel szép arcú és szép alakú volt. Rebeka első megjelenésére visszaemlékezve, egészen másképp hangzik e-következő ősanyánkról való beszámoló. Rebekát egy idős szolga találta meg. Egy olyan ember, aki valószínűséggel, már nem úgy nézett a nőkre, mint egy fiatal facér férfi, amilyen ekkor Jákob volt.
Ábrahám szolgája szintén szépségről számol be, azonban ez a szépség egészen más jellegű lehetett. Magam is tapasztalom, ahogy idősödöm, hogy mennyire más szemmel nézem az ellenkező nemet és mennyire más lett a szépség fogalma bennem. Az öreg Eliézer nem volt már “érdekelt” a női szépségben, és bár
Rebeka biztosan nagyon szép volt fizikailag is, elsősorban jellemének szépsége volt szembetűnő.
Ráhelnél ilyen jellegű szépségről nincsen szó.
A héber szövegben két különböző szó áll, amit a fordítók széppel oldottak meg mindkét esetben. Azonban a tov nem egyenlő a jafa-val. Ez utóbbi a külső szépségre utal, az első jelentése pedig az, hogy jó, jóságos.
Rebeka tov volt, Ráhel pedig jafa.
Ráhel, története végén, mielőtt otthagyná az atyai házat, magával viszi apja bálványait. Jákob tudatlanul megátkozza azt az embert, aki a szobrokat ellopta nem tudván, hogy szeretett felesége volt a vétkes. Jákob átka utol is éri feleségét, aki Benjámin születésébe belehal. Az úton halt meg és bár nem voltak túl messze a családi sírhelytől Makpéla barlangjától, ahol Ábrahám és Sára majd később pedig Izsák, Rebeka, Lea és maga Jákob földi maradványai is kerülnek majd, mégsem vitte oda eltemetni kedvenc hitvesét.
Ráhel elkövetett egy hibát. Nem előre, hanem hátratekintett, nem tisztult meg a múlttól, nem ragaszkodott kizárólag férje Elohim-jához. Azonban elhívását betöltötte, megszülte Józsefet és Benjámint, de nem láthatta fiait felnőni és betölteni saját feladatukat. Tudjuk azt is József későbbi álmából, hogy ő, mint a hold, leborult József előtt, pontosabban az előtt, akinek József előképe volt, azaz Yahushua HaMashiah. József kijelentette nekünk, hogy a szellemvilágban Ráhel bálványait elhagyván, leborul az egyetlen Király előtt, így bejutott ő is oda, ahová mindannyian vágyunk haza-, vagy betérni. Mégis veszélyes egy olyan személyt túlértékelni, aki földi élete során nem mutatott túlságosan követendő példát az utódok számára.
Jákob után, ismét egy hamis kép, amit érdemes helyére tenni. Jákobbal ellentétben, akit bemocskolnak, túlértékelik Ráhel személyét. Miért? Mert férfiak írják a történelmet, azok pedig mindig bedőlnek a női szépségnek.
A zsidóság többsége, aki Júdától származik, Ráhel sírját mai napig meglátogatja, lányait tízezrével nevezik el róla évente, miközben többségüknek semmi köze sincs hozzá, hacsak valaki nem származik Benjámintól. Mégis alig, ha van zsidó, aki jelenleg teljes bizonyossággal ezt kijelenthetné. Jelen állás szerint, a mai zsidóság elsöprő többsége Júda sarja.
Így valahogy a valódi ősanyánkkal kellene egy kicsit többet foglalkozni, azaz Leával.
Ezt a nevet viszont összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben említik, adják leányaiknak, stb…
Mint Mária esetében a egyes keresztény egyházaknál, érdemes lenne minden túlértékelt személyt levenni talapzatáról és kellő tisztelettel a méltó helyére visszahelyezni, nehogy félrevezetőek legyenek és emberi kultuszba torkolljon tiszteletük.
Következő hetiszakasz: VÁJJISLÁCH
Szerző: Sipos Richard | okt 25, 2013 | Berésith
Rebeka az áldott asszony
Rebeka nélkül Ábrahám öröksége aligha jutott volna el Jákobhoz és így a 12 ősatyához. Izsák egy időre “kivonta magát a forgalomból”, ezért feleségének át kellett vennie az irányítást. Nem Jezabel volt, hisz nem saját szándékából tette. Hanem azért, mert a mellette levő férfi, akit neki kötelessége volt támogatni, meggyengült és nem töltötte be egy időre azt a szerepet, amit Yahuwah-tól kapott. Izsák szeme elhomályosodott.
A vakság pedig az esetek többségében, bűn következménye.
Valóban, Izsák nem azt a fiát szerette, akit Yahuwah szeretett. Ézsaút tisztelte, csodálta, ereje és “férfiassága” miatt. Ézsaút viszont Yahuwah gyűlölte. Világi szemmel tekintett sikeres fiára és ez a világi szemszög lehetett az a szög szemeiben, mely világtalanságát okozta. Rebeka személye, mint áldás itt teljesedik ki. Képes egy óriási “bűnt” elkövetni, egy olyan dolgot művelni, ami ugyanazzal a világi szemmel, mint amellyel férje rossz fiát szemlélte, csalásnak számít. Férjét megcsalta. Azt a férjét, aki egy időre nem volt teljesen Yahuwah szolgálatában. De pontosabban Izsákban azt csalta meg, ami a betegségét okozta. Valójában épp ezzel a cselekedetével nyilvánította ki legnagyobb hűségét férje iránt. Rebeka nem veszítette el szellemi látását és Yahuwah kegyelemből őáltala engedi véghez vinni azt a tervet, amit Izsák elvetett. Tökéletesen törvényesen járt el és képviselte Yahuwah akaratát. Rebeka és Jákob fia voltak azok, akik meg voltak csalva Izsák vakságát előidéző idegen szellemiség által.
Jákob csaló?
Hasonló módon, mint anyja esetében, Jákob sem volt sosem csaló. A neve, minden hiedelem és félrefordítás ellenére nem csalót, hanem “sarkon fogót” jelent (egyes források szerint még azt is jelenti, hogy “ Yahuwah kedvezzen”, vagy “furfangos”). Az a mondat, hogy: “Nem méltán hívják-é őt Jákobnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet” egy olyan kijelentés, amit épp az a sátáni csúsztató szellem mondat ki Ézsaú küldöncével, aki Évát hasonló fondorlattal húzta csőbe korábban. Bár a Szentírásban szerepel, mégsem szent ez az állítás. A Biblia néhol az ellenség szavát is ugyanúgy közli, mint a Magasságosét!
Jákob, testvérének sarkát fogva jött a világra. Ezzel a cselekedetével bizonyára jelezni akart valamit. Lesz még megbeszélni valójuk.
A két gyermek tusakodott anyjuk méhében. Vajon miért? Ki tusakodott a másikkal és milyen célból?
Yahuwah-nál van egy rend amitől, ha úgy tetszik Neki, néha eltekint és kivételez. Az elsőszülöttségi jog a zsidó szellemnek egyik alappillére. Néhány esetben azonban Yahuwah nem az elsőszülöttön keresztül továbbítja az örökséget, hanem gyakran épp a kicsi, a gyenge, a megvetett személy által mutatja be nagyságát. Így történt ez többek között Dávid esetében is. Itt, Jákobnál, nem tudni biztosan, hogy melyik gyereknek kellett volna Yahuwah eredeti akarata szerint megszületnie. De elképzelhető, hogy Jákobnak kellett volna elsőnek a világra jönnie, és hogy Ézsaú ez ellen lázadt, már az anyaméhben. Testi fölényét már ott felhasználva beelőzte bátyját. Jákob ezért jelezhette felé és a külvilág számára, hogy: “ezt még megbeszéljük”. Semmi más nem történt a tál lencse történetnél, mint ennek a megbeszélésnek a beteljesedése. Ézsaú megpróbálta kiszorítani bátyját az örökségből csecsemőkorban testi ereje által, most pedig pont a testiségét kihasználva,
Jákob nagy bölcsességgel, egyszerűen visszaszerzi azt, ami neki jár elohimi jog és predesztináció szerint.
Azonban nem megy ez ilyen könnyen. Az Ézsaú-féle emberek szavára semmit nem lehet alapozni. Természetes, hogy esze ágában nem volt Ézsaúnak betartani a szavát és átadni elsőszülöttségi jogát fiútestvérének. Ezért kellett Rebeka segítségével megrendezni Izsák megtévesztését. Hisz Ézsaú tusakodhat, mégis egyedül Atyjuknak van joga kiosztani az áldásokat.
Yahuwah mégis tudta és megengedte ezt a megelőzést, hisz előre jelenti anyjuknak mikor sírva fordul Hozzá, hogy miért viselős, ha gyermekei már a méhében tusakodnak: „Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, az egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” 1Móz 25,23. Yahuwah valami miatt, próbaként megengedte, hogy az Ő küldöttjét beelőzze az ellenség küldöttje. Talán Izsák hajlama a világi dolgok iránt – hiszen Eszau fiáért rajongott később, testi ereje és sikerei miatt -, már ekkor ajtót nyitott arra, hogy ne Yahuwah eredeti terve érvényesüljön. Hasonlóan, magát Izsák születését is megelőzte egy hasonló ellenségeskedő testvér születése, szüleinek, emberi ötleteiknek következményeként.
Jákob ellen még a zsidóság is
Zsidó tanításokban is időnként hallani, hogy ősatyánkat, Jákobot csalónak nevezik. A világ első antiszemitája, Ézsaú tomboló ereje még Jákob leszármazottjait is gyakran megcsalja. Valóban nagy hiba.
Jákobot lehet önfejűnek, vagy csökönyösnek nevezni, azonban a csaló jelző ismét csúsztatás és hamis vád.
Ideje lenne tehát rehabilitálni nemcsak Rebeka, hanem sokkal inkább Jákob személyét is. Talán így sokan rájönnének arra, hogy mi is, ki is a zsidó. Nem egy másokon élősködő éhező ravasz róka, hanem egy olyan nép, amelyet mások folyamatosan ki akarnak forgatni örökségéből, miközben épp azzal vádolják, amivel ellene vétenek. Nem szándékozom taglalni ennek a folyamatnak mai legklasszikusabb formáját, amikor Izrael és annak hadseregének “borzalmas” bűneit hamisítják elénk. De megfigyelhető minden korban, kicsit módosított formában ez az égbekiáltó hazugság.
Legszebb bizonyítéka annak, hogy az elsőszülöttségi áldást Yahuwah Jákobnak szánta, magában az áldás szövegében rejlik: “Fiamnak illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Yahuwah. Adjon neked Yahuwah az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőségesen gabonát és bort…” 1Móz 27: 27-28. Mikor megnyílik Izsák szája, nem ura annak, amit mond, nincs köze hozzá, csupán közvetít. Ekkor bizony Yahuwah Szelleme szól. Hogyan is áldhatta volna meg Ézsaú fiát ilyen szavakkal, mikor neki soha semmi köze nem volt a vetéshez, aratáshoz, bárminemű mezőgazdasági tevékenységhez. Ézsaú vadász volt, és ha Izsák emberileg áldott volna, inkább vadakról, prédákról és zsákmányról beszélt volna. Mit kezdhetett volna ő gabonával, borral, föld kövérségével és harmattal?
Yahuwah-t megsegítő jó szándékú ember
Jákob csak egyszer volt csaló, amikor Rebeka nyomására becsapta Izsákot
Jelleme azonban messze mégsem ennyire egyszerű és tökéletes, mivel Jákobnál kifejezetten jelen volt az emberi igazságszolgáltató hajlam. Később olvassuk is Hóseásnál, hogy Yahuwah-nak mégsem tetszett a sarkon fogás története:
“Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákobot az ő útjai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött Yahuwah-val.” Hóseás 12: 2-3
Úgy látszik, hogy Jákobnak nem lett volna szüksége saját kezűleg jelezni Yahuwah eredeti akaratát. Hagynia kellett volna, hogy maga Yahuwah lépjen és rendezze úgy a dolgokat, hogy ígérete és akarata a maga idejében érvényre jusson. Ebben is azt az ősi hibát érzékelem, amikor az ember maga mellett tudja Yahuwah-t, tudja tervét is az ő életében és kicsit rásegít, megsürgeti, illetve kérkedik vele az ellenség előtt.
De ennek a mélyen emberi jellemnek, mely mindent megpróbál megoldani saját erejéből a legelképesztőbb példája, amikor Rebeka és Jákób Yahuwah tervének a megvédését olyan szinten kézbevezsik, hogy hazudnak és becsapják Izsákot, az ősatyát. Bármennyire nem volt akkor Izsák a helyén, hiszen nem azt a fiát szerette, akit Elohim, hanem épp a másikat, akit pedig Elohim gyűlölt. Ennek a szellemi vakságának következménye, hogy fizikailag is megvakult és ezt a gyengeséget kihasználta felesége és fia. A cselekedet bármennyire dicséretes, hisz a jó ügyet szolgálta, mégis csak emberi szemszögből bizonyul jó megoldásnak. Nem kellett volna inkább térdre esniük, megtépni ruháikat, zsákba öltözniük, hamut szórni a fejükre, böjtölni, bármit, amit nagy bajban szokás tenni és főleg könyörögni, hogy Yahuwah avatkozzon be valamilyen módon?
Nem vadászni ment-e Ézsaú? Ézsaú nem mondta-e már ki jóval korábban, amikor ezt az elsőszülöttségi jogot eladta fivérének, hogy : Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? 1Móz 25:32. Ekkor vajon nem saját sorsáról prófétált-e, nem saját magát átkozta-e meg Jákób javára?
Ha nem lépnek emberi bölcsességük szerint, lehet, hogy Ézsaúval ezúttal a vad végzett volna és nem fordítva. Így megkímélték volna magukat attól, hogy Ézsaú túlélése által, Jákobnak folyamatosan menekülnie és rettegnie kelljen, hogy mikor éri utol fivérének bosszúja. Nem beszélve Ézsaú máig jelenlevő és bajt okozó leszármazottairól.
Lásd még: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS
