A zsidóság számára ma napig érthetetlen rejtély, hogy a Szentírás, Elohim szava miért kezdődik az abécé második betűjével a ב-tel (bet). Számukra teljesen logikátlan, hogy az első szó, első betűje ne az א aleffal kezdődjön, hiszen az eredetek eredetéről szól – elvileg – a leírás. Ez a kérdés valóban felmerülhet bárki számára és jogos a gyanakvás, hogy itt mintha valami nem stimmelne.

Bár igaz, hogy önmagában a betű veszélyes lehet, mégis jó tudni, hogy YHWH szavának, melyet héber nyelven rögzítettek, minden egyes betűje, azok kombinációja és szám-értéke további mély értelmezést és üzeneteket tartalmaz. Ezeket a tartalmakat kinek, mikor, milyen formában érdemes, vagy nem érdemes fejtegetni, most részlet kérdés. A lényeg, hogy van és ez tény.

Mert egyébként az Elohim szó épp aleffel kezdődik. Miért nem saját megnevezésével kezdi az elbeszélést: “Elohim teremtette kezdetben, vagy Elohim, kezdetben, teremtette, stb.” Egyeseknek furcsának tűnhet ez a felvetés, de a zsidóságot ez valóban ősidők óta foglalkoztatja és Krisztusban számunkra is érdekes kérdés.

A judaizmus által adott válaszokat erre a kérdésre most átugorjuk és inkább azzal foglalkozunk, hogy miben van jelentősége ennek a látszólag apró kis “hibának” az Üdvtörténet és a Megváltás szempontjából?

Miben lett teremtve a Föld és az Ember?

A választ pedig a következő szavakban kapjuk meg : Tohu VáBohu (magyar fordításban sötétség, mélység, pusztaság – egyszóval sótét káosz) uralkodott a teremtett föld felett.

Hogyan is lehet, hogy ahol eredetileg csak Elohim létezik, ott bármilyen formában sötétség és káosz megférjen maga a Tökéletesség és az Örökkévalóság mellett?

Akkor – ha lehet idősíkot jelző kifejezést használni ebben az esetben -, amikor csak Ő volt és semmi, senki más, kizárt, hogy bármiféle tohu vagy bohu létezett volna Tőle függetlenül és rajta kívül.

a B-réshit kifejezés nem más, mint annak a jelzése, hogy egy B-tervnek a megteremtésének vagyunk szemtanúi és részesei

Ahogy az ember megváltása sem volt benne az eredeti tervben, hanem örök élete volt és amint bebizonyította volna, hogy ellen tud állni a kígyó sziszegéseinek és a tiltott tudás kísértésének, egy idő után, az Ember megelőlegezett halhatatlansága örökérvényűvé vált volna.

Mégis megtörtént, aminek nem kellett volna és bűnbe esett már az első emberpár. Ezért kellett YHWH-nak személyesen megjelennie a Fiú alakjában, megszületnie nőtől és emberi testet ölteni, hogy áldozati Bárányként a vérét kiontsa és elszenvedje helyettünk az ítéletet, hogy aki hisz Őbenne, Örök Élete legyen. Látni tehát, hogy az ember bűnbeesése miatt kellett elindítani a Megváltás Művét is.

Hasonló B-tervekkel van tele az egész Szentírás, lényegében az egész erről szól. Káin megölte Ábelt, ezért később Séth-el kellett helyettesíteni, hogy tovább haladjon a tiszta vérvonal. B-terv volt Noé utáni kegyelmi időnek kitolása. B-tervek voltak a száműzetések a törvényszegés következményeként. B-tervekkel volt teli Jákób élete és még lehetne sorolni.

A nép és emberiség folyamatos lázadása mindig arra készteti YHWH, hogy hatalmas kegyelmében, mindig hozzáigazítson egy kicsit, több időt ad, további türelmet tanúsít és az eseményeket is úgy igazítja, hogy végül a hozzá visszatérő ember javát szolgálják.

Az eredeti Teremtett Világ csak tökéletes lehetett

Amikor Elohim megteremtette saját országán belül az Őt körülvevő segítőtársakat, mindazokat a szellemi hatalmasságokat, fejedelemségeket és egyéb lényeket, amelyeket gyűjtőnevükön angyaloknak nevezünk, akkor minden tökéletesség, örökkévalóság és csupa fényesség volt. Nem volt sehol semmi sem sötét, sem keszekusza, ahová Világosságot, azaz Krisztust utólag be kellett volna emelnie. Az Atya-Fiú-Szent Szellem egyetlen Elohim-ként gyönyörködött saját teremtményein, ezek között azon az egy igen magasztoson is, aki később megváltozik.

A mi világunk teremtésének a történetét megelőzte egy másik teremtés történet, melyről nem számol be a Biblia, mégis tudhatunk róla, mivel több prófécia is utal ezekre az ősi szellemvilágbeli időkre. Továbbá azért is tudhatjuk, mert amit olvasunk 1Mózes első soraiban nem ilyen állapotokat ír le. Itt már valami sötét és zűrzavaros állapot beállt és ebbe látjuk Teremtőnket beleszólni, a földet és annak egét megteremteni, majd áthozni Világosságát, Krisztust.

Amit a mi Teremtőnk eredetileg alkotott, az maga a Tökély volt, e-felől nem lehet kétségünk.

Van egy tökéletes Világ, egy Királyság, ahol a Király megteremtette a szintén tökéletes alattvalóit, mivel Ő mint Tökéletesség, képtelen lenne mást teremteni, mint ami szintén tökéletes.

A bukás, mely következménye a Tohu VáBohu

Elohim Országa tehát nem lehetett más csak tökéletes. Ilyen tökéletes teremtmény volt maga Helel is – latin nevén Lucifer – a nem a fényhordozó, hanem a fényes / fényt legfeljebb visszatükröző – a három arkangyal közül az egyik, aki végül saját szabad akaratából és önimádatában fellázadt és elhatározta, hogy elfoglalja YHWH trónját, hogy uralkodhasson helyette. Vele együtt az angyali seregek harmada követte. Ezek is eredetileg tökéletes és örök angyali teremtmények voltak. Belőlük lett végül a Sátán (támadó/vádló/ellenséges) és a démonok, héberül shedim-ek (a felfuvalkodottak). Ézsaiás 14:12-14

Ekkor egy igen tragikus törés keletkezett abban a tökéletes világban, ahol többé ezek a lázadók már nem maradhattak meg. Ezeknek a bukott angyaloknak nem volt többé helyük a Mennyeknek Országában, ezért ki kellett őket vetni valahová, de ez a valahová nem létezett, nem volt betervezve.

Egy olyan külön dimenziót kellett létrehozni, melyben YHWH nem volt jelen. Ekkor keletkezett – egy időre – a Tohu VáBohu “légtere”.

YHWH megtehette volna, hogy azonnal megsemmisíti az ellenszegülőket, valahogy mégsem ez történt. Miért?, nem lehet tudni pontosan, de sejteni igen. De lényegében nem meglepő, hogy ilyen pusztító lázadással szemben még mindig valamiféle türelmet tanúsít. Atyánk itt is egyfajta tökéletes “úriember” módjára viselkedik, aki ilyen helyzetben bizony, nem felindulásból cselekszik és lesújt, hanem időpontot ad kihívójának, hogy tisztességes módon egyenlő fegyverekkel megküzdhessenek. Megadta az esélyt kihívójának, hogy bizonyítani tudjon, valóban le tudja-e győzni Őt?

A Föld szerepe

Ehhez a párbajhoz már csak egy helyszínt kellett megjelölni és ez a helyszín maga a Sátán országa volt, a sötétség és káosz birodalma, azon belül pedig egy terület és egy tét hiányzott.

Ekkor teremtette meg Elohim a Földet, mint kűzdőteret és rajta az embert, mint tétet, melyért folyik a küzdelem.

Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után YHWH eredetileg Tökéletes Országában.

Egy ilyen puccskísérlet esetén az emberek között nem kérdés, hogy milyen következményekkel jár, ahogy a történelem során többször szemtanúi lehettünk. A bukott pucskisérlőket ilyenkor hatálytalanul kivégzik, helyükre pedig új személyeket jelölnek ki, akik helyettesítik a fellázadt régi elvtársaikat. A pucskísérlők pedig általában katonák szoktak lenni, akiknek megvan hozzá a kellő fegyverzetük, illetve akik az uralomhoz legközelebb álló személyek.

Elohim azonban nem ember és nem a-ként gondolkodik. A lázadókat nem erővel és nem hatalommal akarja legyőzni, hanem épp az Ő gyengesége által akarja bemutatni, hogy így is hatalmasabb, mint az ellenség amikor ez teljes erejének és hatalmának a birtokában van.

Az Örökkévaló ellenségének birodalmába lép és ott, az ember megteremtése által, az emberen keresztül, annak szabadakaratának szintjén szándékozik legyőzni a Sátánt. Végül nem is egyenlő fegyverrel, hanem felajánlja az ellenségnek, hogy nála sokkal szerényebb eszköz által fog megküzdeni.

Elohim azért teremti meg ekkor az embert, hogy az ember szabad akaratának színterén győzze le a Sátánt.

A föld ennek a kaotikus világnak a közepébe lett megteremtve, mint egy sakktábla, hogy a nagy küzdelem színtereként szolgáljon. A tét és pedig az ember. Ezt az embert, ha sikerül megkísértenie és megtartani a bűnbe mindvégig, Sátán viszi magával az örök kárhozatba. Azonban, ha az embernek sikerül megmaradni (vagy visszatérni) az eredeti bűntelen állapotba, akkor elnyeri az örök életet.

A Bűneset és a Megoldás

Visszatérve a teremtéshez, a történet folytatását jól ismerjük. Az ember már az első lépéseknél megbukik. Ugyanis, a teremtett világ felett hatalmat kapott a Sátán és az azon belül, az elkülönített Mennyország részecske, az Éden kertbe is volt szabad bejárása. Így jelent meg kígyóként Évának, hogy kísértésbe ejtse.

Az ember ezzel a cselekedetével nem csak elszakította magát a Teremtő közvetlen kapcsolatától és ítélte magát halálra, hanem felhatalmazta sátánt, hogy magával ragadja abba a fizikai világba, ahol a halál és idő folyamata elvezeti az embert az első – a test halálához – majd a második – a szellem halálához – feltéve, ha a sátán mindvégig megtévesztésben tudja tartani az embert a bűn uralma alatt és távol a Megváltó személyétől.

Attól a Megváltótól, aki a Názáreti Jesua HaMasiah, aki az egyetlen út vissza az Atyához.

Ő az, aki vére által a bűntől megszabadítja az embert és keresztáldozata által egyidőben az ősi kígyó végleges kivégzését végezte el a látható idősíkon.

Az ember célja

Azon túl amit eddig tudunk, mely szerint az ember a tét és érte folyik a küzdelem a két hatalom között, az ember teremtésének van még egy sokkal mélyebb értelme és célja. Ha ezt megértjük, akkor máris megválaszoltuk a világ legősibb és legzsigeribb kérdését, melyet valaha feltett az ember:

“kik vagyunk és miért vagyunk?”

Ahogy korábban leírtuk:

Az angyalok 1/3-ának bukása űrt hagyott maga után YHWH eredetileg Tökéletes Országában. A Mennyei Királyság ebben a 2/3-os állapotban nem maradhat, mivel átmenetileg tökéletlenné vált.

YHWH nem semmisítette meg azonnal a lázadókat és egy ujjcsenttintéssel nem teremtett helyettük új szellemi fejedelemségeket és egyéb angyalokat. Legalábbis addig nem teszi, amíg a küzdelem véget nem ér.

De nem is fogja annak kimenetelkor sem. Ugyanis a helyettesítőket már rég megteremtette, ami nem más, mint az Emberiség megváltott része.

az Ember, Krisztus Megváltásának következményeként, az Örök Életbe belépve a bukott angyalok helyét foglalja el

Így pótolja végül YHWH, azt az űrt, amit mindenképp pótolni kell, hogy ismét Teljességre jusson vissza az Ő Királysága.

Sátán, mint fejedelem és démoni serege helyett, Krisztus, mint Király, maga YHWH Fiúként foglalja el Helel helyét, az üdvözült emberi seregek pedig a démonok helyébe lépnek.

Most már talán megértjük, hogy a világunk és az ember teremtésének mi a valódi célja. Megértjük azt az ellentmondást is, hogy amit Elohim teremt az eredetileg nem lehet tökéletlen. Ő nem teremt sötétséget, űrt és halált. Hanem amit eredetileg tökéletesen megteremtett, Helel-ból lett Halál lázadása által és aki Fényesség angyala volt megszülte a sötétséget, mely addig nem létező fogalom volt.

Látjuk, hogy az angyaloknál is volt egy “idő”, amikor az időtlen Királyságban a tökéletes teremtményeknek is megvolt a szabad akaratuk arra, hogy eldöntsék, engedelmesek maradnak örökre a Teremtő iránt, vagy más utat választanak. Mivel ez utóbbi történt, szükség volt egy B-Tervre: Ezek vagyunk mi!

YHWH nem teremtett újat, hogy Helel/Sátán helyét pótolja. Felajánlotta Önmagát a Fiúban, Krisztusban, hogy belépjen az üresen maradt helyére. Ezt láthatták saját szemükkel a tanítványok, amikor Jézus elváltozott és megjelent Illés és Mózes között, mint a harmadik fejedelemség/főangyal helyébe lépve. Mózes és Illés nem más, mint Mihály és Gábriel arkangyal. Erről bővebben majd egy későbbi írásban. TERUMAH

Az apostolok (Mózes – törvény) és a próféták (Illés) alappillérein épült fel az az Egyház – Krisztus Teste – melynek feje Jesua HaMasiah

aki a Világosság, mely pótolja a fényességes hiányát. Akik pedig Benne újjászületünk, az Ő Teste, mi lépünk helyébe annak az 1/3-os angyali seregnek, akiket a Sátán magával rántott a pusztulásba.

Így értjük meg miként fogunk mi, emberek, angyalokat megítélni 1Kor 3:6 szerint. Az ítélet többek között az lesz számukra, hogy meglátják a világ egyik leggyengébb, legkisebb, legjelentéktelenebb teremtményét, az embert, saját otthagyott helyüket elfoglalni. Nincs számukra ennél megalázóbb ítélet és ezért gyűlölnek bennünket ennyire.

Ezek a felismerések pedig azért fontosak, hogy még nagyobb hittel, meggyőződéssel és céltudattal fussunk tovább Krisztusban a Cél felé. Jobban értjük azt is miért volt fontos YHWH-nak Fiúként és emberként magát megüresítve eljönni a világra, hogy megmentsen ily módon bennünket. Így kell nekünk is futnunk, nem erővel, sem hatalommal, hanem YHWH Szellemével betöltekezve.

Z.Shlomo/2017/10/13

Pin It on Pinterest

Share This