A Pusztai Szent Sátor

A következő írásban arról lesz szó, hogy mi is a pusztai sátor, minek a mintája és az arnyéka. A pusztai Szent Sátor azon túl, hogy a Messiás Teste, az ebben a Szentélyben szolgáló újjászületett Lévita papok saját testei is.

Nem tudjátok-e, hogy ti Elohim hajléka vagytok, és Ruách Elohim lakozik bennetek?

Korintim álef 3:16 [1Korinthus 3:16]

Lásd még: Korintim álef 6:19 [1Korinthus 6:19]

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az Eredeti Mennybéli Szentély, Yeshuá HáMáshiách [Jézus Krisztus] Teste, melyben Ő maga Yeshuá főpapként szolgál, mi, a jobb kezei, a segédei, a Leviták, ennek az eredeti Szentélynek a kisebb kivetítései és képviselői vagyunk itt a földön.

A minta, amelyet Mosheh [Mózes] láthatott, és amely alapján a Pusztai Sátor épült, nem más volt, mint a Messiás teste. A Tabernákulum minden jelképe a Messiásra, személyére, jellemzőire, szolgálatára és dicsőségére utal.

„Beszélek veled a két kerub közül” – mondja Yáhuwáh

Yáhuwáh azt mondta Moshehnek, hogy ezentúl a kerubok közül fog vele beszélni és felfedni parancsolatait. Shemot 25:22 [2Mózes 25:22]

A frigyládát két arkangyal szárnya borította be. Két arkangyal védi a parancsolatot, két oszlop, vagy két kő lényegében, amelyek közül Yáhuwáh beszél.
Yáhuwáh temploma az apostolok és a próféták két oszlopán vagy alapján nyugszik, és maga Yeshuá a Messiás a sarokkő.

Ezért nem vagytok többé jövevények és lakók, hanem a város polgárai a szentek között, és Elohim házának fiai. Felépülve a Shlichim és a Nevi'im alapjaira, ahol Yeshuá HáMáshiách lett a sarokkővé.

Efeszim 2:19-20 [Efézus 2:19-20]

Amikor Yeshuá elváltozott, és Mosheh megjelent Törvényként – az apostoli szolgálat lényegeként –, a másik oldalon pedig Eli’Yáhu [Illés], a prófétai küldetés fő képviselőjeként, Yeshuá fejedelmeként jelent meg és tanúi vagyunk annak az angyali háromság újraegyesítésének, amelyet Helel (Lucifer) – a fényességes – bukása tört meg, így lett belőle Sátán, a vádló (Mátit’Yáhu 17 [Máté 17] – Márkosz 9 [Márk 9] – Lukász 9 [Lukács 9])


Maga Yáhuwáh, mint a Messiás (Krisztus), a Fiú szerepében elfoglalja a bukott arkangyal által hagyott üres helyet, és megszólal, ami azt jelenti, hogy a törvényre és a prófétákra támaszkodva saját Igéjével terjeszti dicsőségének fényét immár Saját maga, mivel az aki erre volt hivatott elhagyta helyét. Bár Mosheh akkoriban emberi megjelenésében, csak külső tanúja volt a sátor építésének, de a két kerub nem más, mint Mikhá’El [Mihály] és Gávri’El [Gábriel] arkangyal, akik a frigyládát díszítik és őrzik. Ott, mint az Olajfák hegyén a színeváltozáskor, csak a két kerub között és kizárólagos jelenlétében jelenik meg a Messiás. Ezeknek a keruboknak (apostoli és prófétai alapköveknek) kiegészítő szolgálata által szól Yáhuwáh. Ott felemelkedik hangja, hogy elmondja az Igét, amely testté lett Yeshuá-ban, abban, aki a felkent Messiás.

A felkent Messiás pedig nem külön személy, nem három entitásból az egyik, hanem az Egyetlen Elohim [Isten] egyik fő megjelenési formája, mely mindig is benne foglaltatott Yáhuwáh-ban és nem elválasztható tőle. Ez a fúziós egyesülés hasonló ahhoz a kezdeti ádámi állapothoz, amikor az első Ember, Ádám, magába foglalta a férfit és a nőt is, akit később elkülönítettek, kiválasztottak belőle és Cháváhnak [Évának] neveztek el. Történt mindez, mert itt is a helyzet megkövetelte, hogy kijöjjön önmagából, így az ember nőies tulajdonsága megtestesült, hogy segítőtársa és társasága legyen a férfias oldalának.

A szentháromság, mely három személyt farag az Egy Elohim-ból, valóban eretnek tanítás. Azonban tartózkodjon bárki, attól hogy ebből a hamisságból a másik végletbe essen és unitárius, illetve egyéb Yeshuát, a Messiást egyszerű teremtménnyé, vagy arkangyallá degradálja.

Illetve Yáhuwáh-t a Megváltó és a Pártfogó/Vígasztaló attributumaitól megfosztó, még annál is eretnekebb és kárhoztató tanításokba essen.

Amikor Helel, Elohim Fényességét visszatükröző arkangyal még a helyén volt, akkor is már a már örök időktől fogva Benne volt minden hiánynak a pótlásának a hatalma és lehetősége. Yáhuwáh, mint megmentő: Yeshuá, a Fiú szerepének addig nem kellett aktivizálódnia, amíg minden teremtett lény, angyal és főangyal a helyén volt és ellátta saját funkcióját, betöltötte szerepét. Az a lehetőség, hogy Yáhuwáh megment, ami héberül úgy hangzik, hogy Yeshuá, mindig is benne volt. Az első teremtett világnak, az Ő Királyságában nem kellett volna hibának keletkeznie. De ha mégis megtörténne, és meg is történt a szabad akarat miatt, akkor Elohim ereje természetesen képes mindent helyrehozni. A bukott főangyal helyét maga Yáhuwáh, maga Elohim foglalta el, a Fiú minőségében, szerepkörében. Nem külön teremtmény, hanem Yáhuwáh külön képessége, mérhetetlen sokszínűségének egyik legfőbb megnyilvánulási formája. Yeshuá a Megváltó, a helyreállító, a gyógyító és maga a Teremtő tulajdonsága az Egy Elohim-nak!
Kihívok bárkit, hogy mutasson nekem egy olyan részletet az Írásokból, ahol bárki ember vagy próféta látomásban három, vagy kettő embert + galambot látott volna ülni egy Királyi székben! Minden alkalommal kizárólag Egy Elohim jelent meg, az Atya-Fiú-Ruách HáKodesh-t egyaránt magában foglalva.
Lást még: Szentháromság vagy Szent hármasság?


Szentély felépülése és helyreállása

Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és testvérét, Yochánánt, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És elváltozott a szemük előtt: Arcai fénylettek, mint a nap, ruhái pedig fehérlettek, mint a fény. És látták Mosheht és Eli'Yáhut, és íme, beszélgettek vele. És megszólalt Kefá, és ezt mondta Yeshuának: "Ádoni, jó nekünk itt laknunk. Ha akarod a te Nefeshedben, készítsünk itt három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yáhunak." Még beszélt, és íme, ragyogó felhő borult rájuk, és íme, hang kiáltott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvét lelte a Nefeshem, rá hallgassatok!" Amikor a Tálmidim ezt hallották, arcukra borultak, és igen megfélemlettek. Ekkor odalépett Yeshuá, megérintette őket, és ezt mondta: "Keljetek fel, és ne féljetek!" És fölemelték szemeiket, és nem láttak senkit, csak Yeshuát egyedül.
Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Yeshuá, mondván: "Senkinek se mondjátok el a látomást, amíg fel nem támad Ben HáÁdám a halottak közül."

Mátit'Yáhu 17:1-9 [Máté 17:1-9]

Ez az esemény a Mennyei Templom tökéletes szolgálatának a helyreállításának a pillanata.

Kefash (Kefá [Péter]), Yakov (Yá’ákov [Jakab]) és Yohanan (Yochánán [János]), betekintést nyertek a Mennyei Szentély egyik részletébe, a Szentek Szentjébe. Itt maga Yáhuwáh Szava: a Fiú áll a Szövetség ládája felett és a két kérub közül Szól hozzánk.

Mi bennünk is, mint ennek a Szentélynek a földi árnyékai és képviselői, szíveinkbe vésett és égetett tűzlánggá vált törvény táblák felett és közül szólal meg Ruách HáKodesh [Szent Szellem], hogy belülről vezettessünk.

Eliyahu (Eli’Yáhu) visszatért

Ahogy olvasható Mátit’Yáhu 17 [Máté 17] folytatásaként:

És megkérdezték tőle Tálmidimai, mondván: "Miért mondják az Szofrim, hogy Eli'Yáhunak kell előbb eljönnie?" És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: "Eli'Yáhu bizony eljön elsőként, hogy helyreállítson mindent. Ám mondom nektek, hogy Eli'Yáhu már eljött, és nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak; így fog Ben HáÁdám is szenvedni az ő kezeik alatt." Akkor megértették a Tálmidim, hogy a Bemerítő Yochánánról szólt nekik.

Mátit'Yáhu 17:10-13 [Máté 17:10-13]

Az imént olvasott evangéliumi szakaszból kiderül számunkra egy igen érdekes jelenség, mellyel sokan nem igen tudnak mit kezdeni a kereszténységen belül. Azáltal, hogy Yeshuá kijelenti, illetve egy régebbi próféciát erősít meg, miszerint Eliyahunak (Eli’Yáhu) el kell jönnie, úgy fest, mintha a Megváltó valamiféle reinkarnált emberről tenne tanúbizonyságot. Ez az ígéret nem más, mint az Ószövetség utolsó mondata, mely előre jelzi a Messiás eljövetelét, azáltal, hogy a Próféták prófétája, a legnagyobb hírnök, ismét megjelenik, azaz Eliyahu elküldetik meg egyszer.

Íme, én elküldöm hozzátok Eli'Yáhu prófétát, mielőtt eljön Yáhuwáhnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz téríti, és a fiak szívét az atyáikhoz - hogy el ne jöjjek, és átok alá ne vessem a Országot.

Málákhi 3:23-24 [Malakiás 3:23-24]

Yohanan, aki bemerített, volt a kiáltó szó a pusztába, aki a fiak szívét az atyákhoz fordítja. Hogyan lehetséges az, hogy egy „ember” ismét eljön?

Yeshuá ezek szerint híve volt, az általunk súlyosan okkultnak tartott un. reinkarnációnak esetleg?

Úgy tűnik, hogy igen. De ahogy jeleztem az imént, Eli’Yáhu idézőjelben volt csupán ember. Itt is meg kell érteni, hogy az ellenség még a reinkarnáció témával kapcsolatban sem talált ki semmit saját maga. Ő csupán fogja az eredetit és valami csavar által, elferdíti, illetve leszűkíti, vagy ebben az esetben kitágítja és el akarja hitetni az emberiséggel, hogy mindenki újjászületik a földre valamilyen formában és akár a végtelenségig. Erre a kereszténység ellenreakciója a teljes tagadás, ami által sajnos csorbul a prófétai látásuk bizonyos bibliai igazságokkal és törvényszerűségekkel kapcsolatban. Illetve azt az érzést tudja támasztani, illetve vádolni Elohim szavát, hogy ellentmondásban van, esetleg a sátáni reinkarnáció elmélet visszaigazolásaként tűnteti fel Yeshuá ezen szavai által. Felhasználja a Messiás kijelentéseit arra, hogy a saját hamis elméletét igazolja, melyet sajnos nem csak a távol-keleti vallások és egyéb okkult tudomány hirdet és vall, hanem sajnos maga a rabbinikus judaizmus is!

A minden emberre kiterjesztett reinkarnációs elméletek az Evangélium üzenetétől és a Megváltás szükségszerűségétől igyekeznek megfosztani a megtévesztett embereket. Mert valóban hazugság az, hogy te, meg én, vagy bárki ember bármilyen formában reinkarnálódna. Ez a hazugság az egészben.
Az ember csak egyszer születik a fizikai világba. Ez időszak alatt, lehetősége van, helyreállítani közös őseink, Ádám és Cháváh hibáját saját magára nézve azáltal, hogy az Elohim Bárányának kiontott Vérét elfogadja bűnei bocsánatára, így helyreáll kapcsolata az Atyával. Nincsenek további esélyek, földi életből következő földi életbe, hogy mindenféle jócselekedet által jó jegyeket gyűjtsünk, így kegyelmet nyerve általuk.
Nekünk azonban végre ezt a hazugságot le kell lepleznünk és helyreállítani az eredeti verzióját minden elrabolt igazságnak az esetében is. Be kell látnunk, hogy igenis vannak, akik reinkarnálódni tudnak Elohim akarata szerint.

Olyan fejedelemségekről van szó, melyek Ő mellette vannak és Őt szolgálják, és melyeket Ő maga, saját akarata és terve alapján elküld a földre emberi testben, nőtől, és az ő esetükben, férfitől is megfoganva és megszületve, hogy elvégezzenek egy olyan magasztos feladatot, melyet mezei, halandó emberre bízni nem lehetséges.

A Malachim (hírnökök), azaz angyalok, Shaliachim (küldöttek), akiket egy bizonyos feladat elvégzésére emberi formát és testet kapnak, hogy véghez vigyék missziójukat. Hasonlóan ahhoz, ahogy Yáhuwáh saját magát is Fiú-ként közénk küldte, az Ő esetében, csak biológiai anyától születve, hogy a világ legnagyobb misszióját végrehajtsa. Így a reinkarnáció az ő esetükben lehetséges, mivel nem azért jönnek közénk, hogy eldőljön, üdvözülnek-e vagy sem, rendezik-e a Bárány Vére által a kapcsolatukat az Atyával vagy sem, hiszen alap elrendelt helyüket a lázadás idején megtartották és az Elohim mellett való maradást választották még a világ teremtése előtt.
Ilyen küldötteket természetesen az ellentábornak is jogában áll időnként elküldeni. Így démonok és maga a sátán is a világra születnek, testben megjelennek, hogy elvégezzék gonosz küldetésüket, azon túl, hogy embereket is képesek megszállni.

Így láthatunk Eliyahu esetében, egy „embert”, aki a Bibliában kétszer jelenik meg ugyanazzal a fizikai tulajdonsággal, beleértve ruházatát, életmódját és étrendjét. Eli’Yáhu, mint bőrszíjakkal övezett állatszőrbe öltözött, a pusztában és barlangokban élő, sáskákkal és egyéb – amúgy kóser bogarakkal táplálkozó „vadember-ként” jelenik meg. Egy olyan ember, akinek Yeshuá-hoz hasonlóan, szemmel láthatóan nincs semmije ezen a földön, azaz nincs sok köze hozzá, mert máshová tartozik.

Továbbá és visszatérve Malákiás könyv végéhez, érdekes megfigyelni, hogy e-két utolsó mondatot megelőzve, még Eli’Yáhu előtt, a 4. versben Elohim egy másik személyre és az által közvetített üzenetre is felhívja még figyelmünket:

Emlékezzetek szolgámnak, Moshehnak a Toráhjára, amelyet általa parancsoltam a Choreven egész Yiszrá'Elnek - rendelkezéseket és törvényeket!

Málákhi 3:22 [Malakiás 3:22]

Ismét párhuzamba helyezve, illetve egy helyen van említve a két nagy személy, Eli’Yáhu és Mosheh. A kettő mindig együtt jelenik meg. Az édenkertet elzáró két angyal, a szövetségládát takaró két kérub, Yeshuá-t körbevevő két fejedelemség, illetve feltehetően a hónapokon belül nyilvánosságra lépő két tanú is nem más lesz, mint a másodszor, harmadszor, vagy sokadszor emberi testben megszületett két fejedelemség utolsó küldetése a földön.

Miután felismertük e két személy különlegességét és angyali lényegét, talán ideje lenne megnéznünk, hogy az Ige alapján, nincs-e utalás arra, hogy ez a két emberbőrbe bújtatott angyal, valójában kicsoda? Mi a személyazonosságuk, illetve elárulja-e Elohim a kinyilatkoztatott Igéjében, mi a neve ennek a két kérubnak?

Mosheh / Mikhá’El – Illés / Gávri’El

Még mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, jelzem, hogy nem soron kívüli oktalan és felesleges fejtegetés ezt a témát kutatni. Ha egyszer valami az Igében áll, annak a megértését, további összefüggések meglátását, illetve a kinyilatkoztatott Szót hivatott alátámasztani és megerősíteni. Segít jobban megérteni magát a Messiás lényegét, szerepét azáltal, hogy Elohim Országának a szellemi összetevőit látjuk és a fejedelmi rangokba egy kicsi betekintést nyerünk. Aki ezt okkultnak titulálja, tudja meg, hogy az okkult a rejtett, árnyékban tartott dolgot jelenti. Ami pedig a Bibliában rejtve, azaz „okkultálva” van, annak a napvilágra hozatala, magának a Világ Világosságnak, az Igének és annak tekintélyének a megerősítése az emberek szeme előtt. Azért fontos ez, hogy mélyebb ismeretünk és bizalmunk legyen a kinyilatkoztatott Igében, hiszen a mai időkben egyre nagyobb támadások érik, ilyen-olyan plusz és hamis iratok bukkannak fel, melyek teljesen ellentmondanak az eddig ismert írásokkal. Sok hívő embert is súlyosan megingatnak ezek a jelenségek hitüknek a legmélyében, a Bibliaba vetett hitükben.
De nézzük is meg, miként kaptam meg, prófétai látás és igei alátámasztás által a következő üzenetet.

Azután megmutatta nekem Yáhu'Shuáht, a Kohen Gádolt, aki Málákh Yáhuwáh előtt állt, meg a Szátánt, aki jobbja felől állt, hogy vádolja őt. És így szólt Yáhuwáh a Szátánhoz: Dorgáljon meg téged Yáhuwáh, Szátán, és dorgáljon meg téged Yáhuwáh, aki kiválasztotta Yerusháláyimot! Nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?

Zekhár'Yáh 3:1-2 [Zakariás 3:1-2]

Zekhár’Yáh 3 [Zakariás 3] fejezetében olvashatjuk Yáhu’Shuáh [Józsué] – Yeshuá főpap tárgyalását. Sátán vádolja Őt, Yáhuwáh Angyala pedig így szólt hozzá: „Dorgáljon meg téged Yáhuwáh!” (Zekhár’Yáh 3:2 [Zakariás 3:2])

Yáhuwáh angyala több alkalommal megjelenik, és általában egyetértés van abban, hogy a Messiás így nyilatkoztatja ki magát a Megváltás ideje előtt. Az Úr angyalaként fordított, valójában Yáhuwáh Angyala, mindig és mindenkor a Messiás-t, azaz görög nevén Krisztust jelképezi, illetve konkrétan róla van szó. Például amikor megjelenik Sámson szüleinek, és nem fedi fel valódi nevét, mert az csodálatos.
Zakariásnál tehát azt látjuk, hogy a Messiás védi Yáhu’Shuáh főpapot, aki szennyes ruhában volt és Yáhuwáh előtt áll. Yáhu’Shuáh, azaz Yeshuá az eredeti héberben, itt jelenik meg a keresztáldozat után, amikor magára vette a világ bűneit és megáll az ítélőszék előtt. Bemocskolta magát másokért, mint ahogy azt korábban a főpapok tették a vörös tehén feláldozásakor, amikor magukra vették a nép tisztátlanságait a törvény elrendelése szerint.


A Messiás – a felkent Király – védelmezi Yeshuá-t – a Főpapot. Itt látjuk a Messiást, aki dualista formában nyilvánul meg. Két további karakterre oszlik a Szent – nem háromság, hanem – Hármasság egyik fő alkotó eleme. A Fiú szerepkör és megnyilvánulási forma, mint Elohim hármasságának egyik alkotó eleme, további két különváló szerepet tölt be. Két külön funkciót tölt be a Legfelsőbb Bíróság előtt: a Messiás (mint Felkent Király) és Yeshuá (mint Cohen HaGadol – a Főpap és Megváltó Málki-Tzedek [Melkisédek] rendje szerint).

Lényegében azt látjuk, hogy a Messiás, megvédi Yeshuá-t a Sátán vádlásaival szemben.

Illetve azt olvassuk, hogy: És mondá Yáhuwáh a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yáhuwáh, te Sátán; dorgáljon meg Yáhuwáh… Itt is érteni kell a Hármasság lényegét, mivel Egy azonos Elohim szól különböző helyről és szerepkörből, hogy magát védje és igazolja.

Yáhuwáh Angyala (a Messiás), mint Szellem, megvédi Yeshuá főpapot, aki épp most halt meg emberi testben a kereszten.

Ha ezt megértettük, akkor menjünk tovább és emlékezzünk, hogy Judás levelében ugyanezt a történetet találjuk csak kicsit más szereplőkkel. A Messiás helyén Mikhá’El arkangyalt találjuk, aki ugyanannak a Sátánnak a vádjai ellen védi, nem Yeshuá-t, hanem Mosheht.

Pedig Mikhá'El, a Málákhim nagy fejedelme, amikor a Szátánnal perlekedett, Mosheh teste felett vitatkozva, nem mert arcátlan szót szólni ellene az ítéletben, hanem csak ennyit mondott: dorgáljon meg téged Yáhuwáh.

Yáhu'Dáh 1:9 [Júdás 1:9]

Itt már nem Yáhuwáh mondja, hogy dorgáljon meg Yáhuwáh, hanem Mikhá’El követve Urának, a Messiásnak Yáhuwáh-nak a példáját, amiről olvasunk Zachariásnál, ő is átengedi az ítélet jogát a Mindenhatónak. Bár tudjuk, hogy a végső és végzetes döfést, mely megöli a sárkányt, pontosan ez a Mikhá’El arkangyal fogja megadni.

Elég kézenfekvőnek tűnik talán?

Jósua/Yeshuá emberi képe és megnyilvánulása a Messiás-nak, akkor
Mosheh pedig az előzőhöz hasonlóan a földön emberi testben megjelent Mihály/Mikael

A tanítványok, akik Yeshuá-t kísérték színeváltozása pillanatában, első látásra felismerték Mosheht és Eli’Yáhut évszázadokkal e próféták elragadtatása után. Abban az időben, amikor sem a festészet, sem a fotózás nem létezett, illetve nem volt megengedett, honnan tudhatták volna, hogy Mosheht és Eli’Yáhut látják? Amit láttak, az a két fő próféta szelleme volt, és így felismerték őket. Volt egy szellemi látásuk, amely lehetővé tette számukra, hogy felismerjék azt a testi megnyilvánulást, amelyen a két főangyal megjelent világunkban.

Maguk a tanítványok, mint emberek, a két arkangyal emberi formáját tudták csak megnevezni és értelmezni, melyen keresztül ezek sok évszázaddal korábban megjelentek a földön, mert ekkor a tanítványok még nem voltak ők maguk sem szellemben, hiszen Ruách HáKodesh még nem küldetett el a földre. Nekünk azonban, ez a szellemi látás, már megadatik, ezért érdemes beszélni róla és belátni azt, ami szemünk előtt áll.

Ne feledjük azt sem, hogy a zsidóság Mikhá’El Arkangyallal azonosítja a pusztában előttünk vonuló nappal felhőt, éjszaka pedig tűzoszlopot alkotó jelenséget. Az újszövetségi népek pedig, velünk, messiási zsidókkal együtt, inkább úgy látjuk, hogy Yáhuwáh Angyala vonult akkor Mosheh és a Nép előtt, azaz Yeshuá HáMáshiách.
Két okát látom annak, hogy Mikhá’Elt és nem Krisztust, a Messiást ismerték fel abban a tűzoszlopban. Az egyik, az, hogy alapjából a zsidó nép nagyobbik része továbbra is lepel alá van száműzve, így bármi kérdésben, ami a valódi Messiást illeti, vakok és nem láthatják meg Őt. A másik pedig az, hogy lényegében Mikhá’El is ott volt. Közvetlen a tűzoszlop mögött, a Messiás és a Nép között közvetítőként, akkor emberi testbe zárva és száműzve, küldetésben. Amikor a nép az oszlopra tekintett, akkor maguk előtt látták Mosheht is, aki előttük haladt.

Íme, én Málákhot küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet előkészítettem. Vigyázz előtte, és hallgass szavára! Ne lázadj ellene, mert nem fogja megbocsátani hitszegéseteket, hiszen az én Nevem van benne.

Shemot 23:20-21 [2Mózes 23:20-21]

Ahogy az előző heti parashatban (Mishpatim) olvashattuk, megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy ki ez az angyal, aki a nép előtt haladt. Yeshuá az egyetlen, akinek van hatalma megbocsátani vagy nem, és csak Őbenne találhatjuk meg az Örökkévaló nevét: Yáhuwáh-t. Bár Mikhá’El arkangyal is jelen volt Mosheh személyében, és ez az oka annak, hogy a zsidóság őt azonosítja ezzel az angyallal, hiszen Michael valóban mindig is a választott nép egyik fő őrzője volt közvetlenül a Messiás után.

Amikor a hajnalcsillag lehullott, vele együtt az égbolt csillagainak harmada is lehullott. A Sátánt, mint arkangyalt, kétségtelenül azok az angyali seregek követték, akik eredetileg is az ő parancsnoksága alatt álltak. Yeshá’Yáhu 14:12 [Ézsaiás 14:12], Yechezk’El 28:11-19 [Ezékiel 28:11-19]


Bármilyen zsidó, keresztény vagy más képzeletbeli fantáziálás, hamis Énókh és egyéb gnosztikus könyvek bármennyire is igyekeznek bizonygatni, hogy négy, hét, tíz vagy még több arkangyal létezne, valójában csak három arkangyal létezik, illetve ma már inkább kettő, mert az egyik elhagyta a helyét.

A Biblia csak két fő fejedelemséget említ, Michaelt és Gabrielt.

Az összes többi Raphael, Uriel és más fantázianév – sőt kimondottan káromló nevek, ahogy kifejtem majd jövendő Apokríf iratok c. írásomban – csak emberi találmány, vagy még rosszabb, inkább az emberen keresztül még idegen szellemiségek megtévesztő tevékenysége áll. Esetleg létező fejedelemségek hamis és maguk által kitalált káromló nevei, de nem arkangyalok, hanem alacsonyabb rangúak a mennyei hierarchiában. Ezek igenis káromló nevek – tekintettel arra, hogy olyan tulajdonságokat vesznek fel, amelyek a Mindenható kizárólagos tulajdonát képezik, mint például a gyógyítás (Raphael), amely a megváltás és teremtés, az újrateremtés egyik formája, és ez kizárólag Yáhuwáh jogköre. Valamint Uriel azaz Elohim Fénye, amely tulajdonság nem ruházható át Yáhuwáh-ról valamelyik teremtményére, mert akkor Elohim elveszítené azt. Innentől fogva lássuk be, hogy semmiképpen sem lehetnek az ilyen káromló kijelentésekkel teli tűzdelt írások Ruách HáKodesh-től származó kinyilatkoztatásokat.
Ha lennének más magasabb rangú szellemi fejedelemségek, a Biblia minden bizonnyal megemlítette volna őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szellemi hatalmasságok létezése önmagában megköveteli említésüket, már csak tiszteletbeli okokból is. A rang kötelez. Elohim közvetlen munkatársai ezek, akiket semmiképp nem rejt véka alá, ha léteznek. Olyan teremtmények ezek akik olyan nagy horderejű küldetéseket hajtanak végre, melyek a Szentírásban való említése elkerülhetetlen, ennek kimaradása teljesen elképzelhetetlen.

Yeshuá színeváltozásának története az Olajfák hegyén, és ahol találkozott Moshehvel és Eli’Yáhuval, erről tanúskodik. A három arkangyal közül egy megbukott és többeket magával vitt a veszedelembe. A másik kettő, Mikhá’El és Gávri’El megmaradt. Elohim, mint Messiás, foglalja el azt a helyet, amelyet Helel a fényességes üresen hagyott, akiből Sátán lett (vádló/ellenfél).

Ahogy Yeshuá mondja: Én vagyok a világ világossága…

Sátán és démonjai bukása és kivettetése után nem teremtett Elohim új fejedelemségeket a helyükre. Helel helyét Ő maga, mint Fiú veszi át, a többiek helyét pedig másképp oldja meg. A Világ Világossága saját maga veszi át annak a helyét, aki korábban ugyanezt a Világosságot, Elohim dicsőségét tükrözte.
E tények teljes ismeretében talán odáig is eljuthatunk, hogy megtaláljuk a választ arra a kérdésre, hogy ki a két tanú, akik az idők végén megjelennek és akik minden bizonnyal már a világban vannak és néhány hónapon belül színre is lépnek. Illetve talán most már választ tudunk adni arra a legősibb és legzsigeribb kérdésre is, amelyet az emberiség valaha is feltett magának: Miért teremtette meg Elohim az embert?

A válasz a következőben: B-Résith / B-kezdet / B-terv, illetve: Behelyettesítő teológia / Miért van az ember?

VIDEO VÁLTOZAT