A Pusztai Szent Sátor

A következő írásban arról lesz szó, hogy mi is a pusztai sátor, minek a mintája és az arnyéka. A pusztai Szent Sátor azon túl, hogy a Messiás Teste, az ebben a Szentélyben szolgáló újjászületett Lévita papok saját testei is.

Nem tudjátok, hogy ti Elohim temploma vagytok, és Elohim Szelleme lakik bennetek? 1Korintus 3:16 és 6:19

Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az Eredeti Mennybéli Szentély, Yahushua HaMashia Teste, melyben Ő maga Yahushua főpapként szolgál, mi, a jobb kezei, a segédei, a Leviták, ennek az eredeti Szentélynek a kisebb kivetítései és képviselői vagyunk itt a földön.

A minta, amelyet Mózes láthatott, és amely alapján a Pusztai Sátor épült, nem más volt, mint a Messiás teste. A Tabernákulum minden jelképe a Messiásra, személyére, jellemzőire, szolgálatára és dicsőségére utal.

„Beszélek veled a két kerub közül” – mondja Yahuwah

Yahuwah azt mondta Mózesnek, hogy ezentúl a kerubok közül fog vele beszélni és felfedni parancsolatait. 2Mózes 25:22

A frigyládát két arkangyal szárnya borította be. Két arkangyal védi a parancsolatot, két oszlop, vagy két kő lényegében, amelyek közül Yahuwah beszél.
Yahuwah temploma az apostolok és a próféták két oszlopán vagy alapján nyugszik, és maga Yahushua a Messiás a sarokkő.

Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Elohim háza népe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Yahushua HaMashiah. Efézus 2: 19-20

Amikor Yeshua elváltozott, és Mózes megjelent Törvényként – az apostoli szolgálat lényegeként –, a másik oldalon pedig Illés, a prófétai küldetés fő képviselőjeként, Yahushua fejedelmeként jelent meg és tanúi vagyunk annak az angyali háromság újraegyesítésének, amelyet Helel (Lucifer) – a fényességes – bukása tört meg, így lett belőle Sátán, a vádló (Mt 17 – Mk 9 – Lk 9)


Maga Yahuwah, mint a Messiás (Krisztus), a Fiú szerepében elfoglalja a bukott arkangyal által hagyott üres helyet, és megszólal, ami azt jelenti, hogy a törvényre és a prófétákra támaszkodva saját Igéjével terjeszti dicsőségének fényét immár Saját maga, mivel az aki erre volt hivatott elhagyta helyét. Bár Mózes akkoriban emberi megjelenésében, csak külső tanúja volt a sátor építésének, de a két kerub nem más, mint Mihály és Gábriel arkangyal, akik a frigyládát díszítik és őrzik. Ott, mint az Olajfák hegyén a színeváltozáskor, csak a két kerub között és kizárólagos jelenlétében jelenik meg a Messiás. Ezeknek a keruboknak (apostoli és prófétai alapköveknek) kiegészítő szolgálata által szól Yahuwah. Ott felemelkedik hangja, hogy elmondja az Igét, amely testté lett Yahushua-ban, abban, aki a felkent Messiás.

A felkent Messiás pedig nem külön személy, nem három entitásból az egyik, hanem az Egyetlen Elohim egyik fő megjelenési formája, mely mindig is benne foglaltatott Yahuwah-ban és nem elválasztható tőle. Ez a fúziós egyesülés hasonló ahhoz a kezdeti ádámi állapothoz, amikor az első Ember, Ádám, magába foglalta a férfit és a nőt is, akit később elkülönítettek, kiválasztottak belőle és Évának neveztek el. Történt mindez, mert itt is a helyzet megkövetelte, hogy kijöjjön önmagából, így az ember nőies tulajdonsága megtestesült, hogy segítőtársa és társasága legyen a férfias oldalának.

A szentháromság, mely három személyt farag az Egy Elohim-ból, valóban eretnek tanítás. Azonban tartózkodjon bárki, attól hogy ebből a hamisságból a másik végletbe essen és unitárius, illetve egyéb Yahushuát, a Messiást egyszerű teremtménnyé, vagy arkangyallá degradálja.

Illetve Yahuwa-t a Megváltó és a Pártfogó/Vígasztaló attributumaitól megfosztó, még annál is eretnekebb és kárhoztató tanításokba essen.

Amikor Helel, Elohim Fényességét visszatükröző arkangyal még a helyén volt, akkor is már a már örök időktől fogva Benne volt minden hiánynak a pótlásának a hatalma és lehetősége. Yahuwah, mint megmentő: Yahushua, a Fiú szerepének addig nem kellett aktivizálódnia, amíg minden teremtett lény, angyal és főangyal a helyén volt és ellátta saját funkcióját, betöltötte szerepét. Az a lehetőség, hogy Yahuwah megment, ami héberül úgy hangzik, hogy YahuShua, mindig is benne volt. Az első teremtett világnak, az Ő Királyságában nem kellett volna hibának keletkeznie. De ha mégis megtörténne, és meg is történt a szabad akarat miatt, akkor Elohim ereje természetesen képes mindent helyrehozni. A bukott főangyal helyét maga Yahuwah, maga Elohim foglalta el, a Fiú minőségében, szerepkörében. Nem külön teremtmény, hanem Yahuwah külön képessége, mérhetetlen sokszínűségének egyik legfőbb megnyilvánulási formája. Yahushua a Megváltó, a helyreállító, a gyógyító és maga a Teremtő tulajdonsága az Egy Elohim-nak!
Kihívok bárkit, hogy mutasson nekem egy olyan részletet az Írásokból, ahol bárki ember vagy próféta látomásban három, vagy kettő embert + galambot látott volna ülni egy Királyi székben! Minden alkalommal kizárólag Egy Elohim jelent meg, az Atya-Fiú-Ruach HaKodesh-t egyaránt magában foglalva.
Lást még: Szentháromság vagy Szent hármasság?


Szentély felépülése és helyreállása

Hat nap múlva Yeshua magához vette Pétert (Kefash), Jakabot (Yaakov) és annak testvérét, Jánost (Yohanan), és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter (Kefash) pedig megszólalt, és azt mondta Yeshua-nak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek. De Yeshua hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek! Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Yeshua-t. Amikor a hegyről lejöttek, Yeshua megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Máté 17:1-9

Ez az esemény a Mennyei Templom tökéletes szolgálatának a helyreállításának a pillanata.

Kefash (Péter), Yakov (Jakab) és Yohanan (János), betekintést nyertek a Mennyei Szentély egyik részletébe, a Szentek Szentjébe. Itt maga Yahuwah Szava: a Fiú áll a Szövetség ládája felett és a két kérub közül Szól hozzánk.

Mi bennünk is, mint ennek a Szentélynek a földi árnyékai és képviselői, szíveinkbe vésett és égetett tűzlánggá vált törvény táblák felett és közül szólal meg Ruach HaKodesh, hogy belülről vezettessünk.

Eliyahu (Illés) visszatért

Ahogy olvasható Máté 17 folytatásaként:

És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő pedig azt felelte: Illés (Eliyahu) csak­ugyan eljön előbb, és mindent helyreállít. De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy bemerítő Jánosról (Yohananról) beszél. Máté 17:10-13

Az imént olvasott evangéliumi szakaszból kiderül számunkra egy igen érdekes jelenség, mellyel sokan nem igen tudnak mit kezdeni a kereszténységen belül. Azáltal, hogy Yeshua kijelenti, illetve egy régebbi próféciát erősít meg, miszerint Eliyahunak (Illés) el kell jönnie, úgy fest, mintha a Megváltó valamiféle reinkarnált emberről tenne tanúbizonyságot. Ez az ígéret nem más, mint az Ószövetség utolsó mondata, mely előre jelzi a Messiás eljövetelét, azáltal, hogy a Próféták prófétája, a legnagyobb hírnök, ismét megjelenik, azaz Eliyahu elküldetik meg egyszer.

Íme, elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Yahuwah nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljövök, átokkal ne sújtsam a földet. Malakiás 4:5-6

Yohanan, aki bemerített, volt a kiáltó szó a pusztába, aki a fiak szívét az atyákhoz fordítja. Hogyan lehetséges az, hogy egy „ember” ismét eljön?

Yeshua ezek szerint híve volt, az általunk súlyosan okkultnak tartott un. reinkarnációnak esetleg?

Úgy tűnik, hogy igen. De ahogy jeleztem az imént, Illés idézőjelben volt csupán ember. Itt is meg kell érteni, hogy az ellenség még a reinkarnáció témával kapcsolatban sem talált ki semmit saját maga. Ő csupán fogja az eredetit és valami csavar által, elferdíti, illetve leszűkíti, vagy ebben az esetben kitágítja és el akarja hitetni az emberiséggel, hogy mindenki újjászületik a földre valamilyen formában és akár a végtelenségig. Erre a kereszténység ellenreakciója a teljes tagadás, ami által sajnos csorbul a prófétai látásuk bizonyos bibliai igazságokkal és törvényszerűségekkel kapcsolatban. Illetve azt az érzést tudja támasztani, illetve vádolni Elohim szavát, hogy ellentmondásban van, esetleg a sátáni reinkarnáció elmélet visszaigazolásaként tűnteti fel Yeshua ezen szavai által. Felhasználja a Messiás kijelentéseit arra, hogy a saját hamis elméletét igazolja, melyet sajnos nem csak a távol-keleti vallások és egyéb okkult tudomány hirdet és vall, hanem sajnos maga a rabbinikus judaizmus is!

A minden emberre kiterjesztett reinkarnációs elméletek az Evangélium üzenetétől és a Megváltás szükségszerűségétől igyekeznek megfosztani a megtévesztett embereket. Mert valóban hazugság az, hogy te, meg én, vagy bárki ember bármilyen formában reinkarnálódna. Ez a hazugság az egészben.
Az ember csak egyszer születik a fizikai világba. Ez időszak alatt, lehetősége van, helyreállítani közös őseink, Ádám és Éva hibáját saját magára nézve azáltal, hogy az Elohim Bárányának kiontott Vérét elfogadja bűnei bocsánatára, így helyreáll kapcsolata az Atyával. Nincsenek további esélyek, földi életből következő földi életbe, hogy mindenféle jócselekedet által jó jegyeket gyűjtsünk, így kegyelmet nyerve általuk.
Nekünk azonban végre ezt a hazugságot le kell lepleznünk és helyreállítani az eredeti verzióját minden elrabolt igazságnak. Be kell látnunk, hogy igenis vannak, akik reinkarnálódni tudnak Elohim akarata szerint.

Olyan fejedelemségekről van szó, melyek Ő mellette vannak és Őt szolgálják, és melyeket Ő maga, saját akarata és terve alapján elküld a földre emberi testben, nőtől, és az ő esetükben, férfitől is megfoganva és megszületve, hogy elvégezzenek egy olyan magasztos feladatot, melyet mezei, halandó emberre bízni nem lehetséges.

A Malachim (hírnökök), azaz angyalok, Shaliachim (küldöttek), akiket egy bizonyos feladat elvégzésére emberi formát és testet kapnak, hogy véghez vigyék missziójukat. Hasonlóan ahhoz, ahogy Yahuwah saját magát is Fiú-ként közénk küldte, az Ő esetében, csak biológiai anyától születve, hogy a világ legnagyobb misszióját végrehajtsa. Így a reinkarnáció az ő esetükben lehetséges, mivel nem azért jönnek közénk, hogy eldőljön, üdvözülnek-e vagy sem, rendezik-e a Bárány Vére által a kapcsolatukat az Atyával vagy sem, hiszen alap elrendelt helyüket a lázadás idején megtartották és az Elohim mellett való maradást választották még a világ teremtése előtt.
Ilyen küldötteket természetesen az ellentábornak is jogában áll időnként elküldeni. Így démonok és maga a sátán is a világra születnek, testben megjelennek, hogy elvégezzék gonosz küldetésüket, azon túl, hogy embereket is képesek megszállni.

Így láthatunk Eliyahu esetében, egy „embert”, aki a Bibliában kétszer jelenik meg ugyanazzal a fizikai tulajdonsággal, beleértve ruházatát, életmódját és étrendjét. Illés, mint bőrszíjakkal övezett állatszőrbe öltözött, a pusztában és barlangokban élő, sáskákkal és egyéb – amúgy kóser bogarakkal táplálkozó „vadember-ként” jelenik meg. Egy olyan ember, akinek Yeshua-hoz hasonlóan, szemmel láthatóan nincs semmije ezen a földön, azaz nincs sok köze hozzá, mert máshová tartozik.

Továbbá és visszatérve Malákiás könyv végéhez, érdekes megfigyelni, hogy e-két utolsó mondatot megelőzve, még Illés előtt, a 4. versben Elohim egy másik személyre és az által közvetített üzenetre is felhívja még figyelmünket:

Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a tanításáról, a rendelkezésekről és parancsokról, amelyeket általa rendeltem a Hóreben egész Izráel számára! Malakiás 4:4

Ismét párhuzamba helyezve, illetve egy helyen van említve a két nagy személy, Illés és Mózes. A kettő mindig együtt jelenik meg. Az édenkertet elzáró két angyal, a szövetségládát takaró két kérub, Yeshua-t körbevevő két fejedelemség, illetve feltehetően a hónapokon belül nyilvánosságra lépő két tanú is nem más lesz, mint a másodszor, harmadszor, vagy sokadszor emberi testben megszületett két fejedelemség utolsó küldetése a földön.

Miután felismertük e két személy különlegességét és angyali lényegét, talán ideje lenne megnéznünk, hogy az Ige alapján, nincs-e utalás arra, hogy ez a két emberbőrbe bújtatott angyal, valójában kicsoda? Mi a személyazonosságuk, illetve elárulja-e Elohim a kinyilatkoztatott Igéjében, mi a neve ennek a két kérubnak?

Mózes / Mihály Illés / Gábriel

Még mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, jelzem, hogy nem soron kívüli oktalan és felesleges fejtegetés ezt a témát kutatni. Ha egyszer valami az Igében áll, annak a megértését, további összefüggések meglátását, illetve a kinyilatkoztatott Szót hivatott alátámasztani és megerősíteni. Segít jobban megérteni magát a Messiás lényegét, szerepét azáltal, hogy Elohim Országának a szellemi összetevőit látjuk és a fejedelmi rangokba egy kicsi betekintést nyerünk. Aki ezt okkultnak titulálja, tudja meg, hogy az okkult a rejtett, árnyékban tartott dolgot jelenti. Ami pedig a Bibliában rejtve, azaz „okkultálva” van, annak a napvilágra hozatala, magának a Világ Világosságnak, az Igének és annak tekintélyének a megerősítése az emberek szeme előtt. Azért fontos ez, hogy mélyebb ismeretünk és bizalmunk legyen a kinyilatkoztatott Igében, hiszen a mai időkben egyre nagyobb támadások érik, ilyen-olyan plusz és hamis iratok bukkannak fel, melyek teljesen ellentmondanak az eddig ismert írásokkal. Sok hívő embert is súlyosan megingatnak ezek a jelenségek hitüknek a legmélyében, a Bibliaba vetett hitükben.
De nézzük is meg, miként kaptam meg, prófétai látás és igei alátámasztás által a következő üzenetet.

Azután megmutatta nekem Jósuát (Yahushua-t), a főpapot, aki Yahuwah angyala előtt állt, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondta Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah

Zakariás 3:1-2

Zakariás 3. fejezetében olvashatjuk Józsué – Yahushua főpap tárgyalását. Sátán vádolja Őt, Yahuwah Angyala pedig így szólt hozzá: „Dorgáljon meg tégedet Yahuwah!”

Yahuwah angyala több alkalommal megjelenik, és általában egyetértés van abban, hogy a Messiás így nyilatkoztatja ki magát a Megváltás ideje előtt. Az Úr angyalaként fordított, valójában Yahuwah Angyala, mindig és mindenkor a Messiás-t, azaz görög nevén Krisztust jelképezi, illetve konkrétan róla van szó. Például amikor megjelenik Sámson szüleinek, és nem fedi fel valódi nevét, mert az csodálatos.
Zakariásnál tehát azt látjuk, hogy a Messiás védi Józsué főpapot, aki szennyes ruhában volt és Yahuwah előtt áll. Józsué, azaz Yahushua az eredeti héberben, itt jelenik meg a keresztáldozat után, amikor magára vette a világ bűneit és megáll az ítélőszék előtt. Bemocskolta magát másokért, mint ahogy azt korábban a főpapok tették a vörös tehén feláldozásakor, amikor magukra vették a nép tisztátlanságait a törvény elrendelése szerint.


A Messiás – a felkent Király – védelmezi Yahushua-t – a Főpapot. Itt látjuk a Messiást, aki dualista formában nyilvánul meg. Két további karakterre oszlik a Szent – nem háromság, hanem – Hármasság egyik fő alkotó eleme. A Fiú szerepkör és megnyilvánulási forma, mint Elohim hármasságának egyik alkotó eleme, további két különváló szerepet tölt be. Két külön funkciót tölt be a Legfelsőbb Bíróság előtt: a Messiás (mint Felkent Király) és Yahushua (mint Cohen HaGadol – a Főpap és Megváltó Melkisédek rendje szerint).

Lényegében azt látjuk, hogy a Messiás, megvédi Yahushua-t a Sátán vádlásaival szemben.

Illetve azt olvassuk, hogy: És mondá Yahuwah a Sátánnak: Dorgáljon meg téged Yahuwah, te Sátán; dorgáljon meg Yahuwah Itt is érteni kell a Hármasság lényegét, mivel Egy azonos Elohim szól különböző helyről és szerepkörből, hogy magát védje és igazolja.

Yahuwah Angyala (a Messiás), mint Szellem, megvédi Yahushua főpapot, aki épp most halt meg emberi testben a kereszten.

Ha ezt megértettük, akkor menjünk tovább és emlékezzünk, hogy Judás levelében ugyanezt a történetet találjuk csak kicsit más szereplőkkel. A Messiás helyén Mihály arkangyalt találjuk, aki ugyanannak a Sátánnak a vádjai ellen védi, nem Yahushua-t, hanem Mózest.


De még Mihály arkangyal is, amikor Mózes testéről vitatkozott az ördöggel, maga sem merte elítélni rágalmazásért, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged Yahuwah! Júdás 1:9

Itt már nem Yahuwah mondja, hogy dorgáljon meg Yahuwah, hanem Mihály követve Urának, a Messiásnak Yahuwah-nak a példáját, amiről olvasunk Zachariásnál, ő is átengedi az ítélet jogát a Mindenhatónak. Bár tudjuk, hogy a végső és végzetes döfést, mely megöli a sárkányt, pontosan ez a Mihály arkangyal fogja megadni.

Elég kézenfekvőnek tűnik talán?

Jósua/Yahushua emberi képe és megnyilvánulása a Messiás-nak, akkor
Mózes pedig az előzőhöz hasonlóan a földön emberi testben megjelent Mihály/Mikael

A tanítványok, akik Yahushua-t kísérték színeváltozása pillanatában, első látásra felismerték Mózest és Illést évszázadokkal e próféták elragadtatása után. Abban az időben, amikor sem a festészet, sem a fotózás nem létezett, illetve nem volt megengedett, honnan tudhatták volna, hogy Mózest és Illést látják? Amit láttak, az a két fő próféta szelleme volt, és így felismerték őket. Volt egy szellemi látásuk, amely lehetővé tette számukra, hogy felismerjék azt a testi megnyilvánulást, amelyen a két főangyal megjelent világunkban.

Maguk a tanítványok, mint emberek, a két arkangyal emberi formáját tudták csak megnevezni és értelmezni, melyen keresztül ezek sok évszázaddal korábban megjelentek a földön, mert ekkor a tanítványok még nem voltak ők maguk sem szellemben, hiszen Ruach HaKodesh még nem küldetett el a földre. Nekünk azonban, ez a szellemi látás, már megadatik, ezért érdemes beszélni róla és belátni azt, ami szemünk előtt áll.

Ne feledjük azt sem, hogy a zsidóság Mihály Arkangyallal azonosítja a pusztában előttünk vonuló nappal felhőt, éjszaka pedig tűzoszlopot alkotó jelenséget. Az újszövetségi népek pedig, velünk, messiási zsidókkal együtt, inkább úgy látjuk, hogy Yahuwah Angyala vonult akkor Mózes és a Nép előtt, azaz Yahushua HaMashiah.
Két okát látom annak, hogy Mihályt és nem Krisztust, a Messiást ismerték fel. Az egyik, az, hogy alapjából a zsidó nép nagyobbik része továbbra is lepel alá van száműzve, így bármi kérdésben, ami a valódi Messiást illeti, vakok és nem láthatják meg Őt. A másik pedig az, hogy lényegében Mihály is ott volt. Közvetlen a tűzoszlop mögött, a Messiás és a Nép között közvetítőként, akkor emberi testbe zárva és száműzve, küldetésben. Amikor a nép az oszlopra tekintett, akkor maguk előtt látták Mózest is, aki előttük haladt.

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne. 2Mózes 23:21

Ahogy az előző heti parashatban (Mishpatim) olvashattuk, megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy ki ez az angyal, aki a nép előtt haladt. Yahushua az egyetlen, akinek van hatalma megbocsátani vagy nem, és csak Őbenne találhatjuk meg az Örökkévaló nevét: Yahuwah-t. Bár Mihály arkangyal is jelen volt Mózes személyében, és ez az oka annak, hogy a zsidóság őt azonosítja ezzel az angyallal, hiszen Michael valóban mindig is a választott nép egyik fő őrzője volt közvetlenül a Messiás után.

Amikor a hajnalcsillag lehullott, vele együtt az égbolt csillagainak harmada is lehullott. A Sátánt, mint arkangyalt, kétségtelenül azok az angyali seregek követték, akik eredetileg is az ő parancsnoksága alatt álltak. Ézsaiás 14:12, Ezékiel 28:11-19


Bármilyen zsidó, keresztény vagy más képzeletbeli fantáziálás, hamis Énókh és egyéb gnosztikus könyvek bármennyire is igyekeznek bizonygatni, hogy négy, hét, tíz vagy még több arkangyal létezne, valójában csak három arkangyal létezik, illetve ma már inkább kettő, mert az egyik elhagyta a helyét.

A Biblia csak két fő fejedelemséget említ, Michaelt és Gabrielt.

Az összes többi Raphael, Uriel és más fantázianév – sőt kimondottan káromló nevek, ahogy kifejtem majd jövendő Apokríf iratok c. írásomban – csak emberi találmány, vagy még rosszabb, inkább az emberen keresztül még idegen szellemiségek megtévesztő tevékenysége. Esetleg létező fejedelemségek hamis és maguk által kitalált káromló nevei, de nem arkangyalok, hanem alacsonyabb rangúak a mennyei hierarchiában. Ezek igenis káromló nevek – tekintettel arra, hogy olyan tulajdonságokat vesznek fel, amelyek a Mindenható kizárólagos tulajdonát képezik, mint például a gyógyítás (Raphael), amely a megváltás és teremtés, az újrateremtés egyik formája, és ez kizárólag Yahuwah jogköre. Valamint Uriel azaz Elohim Fénye, amely tulajdonság nem ruházható át Yahuwah-ról valamelyik teremtményére, mert akkor Elohim elveszítené azt. Innentől fogva lássuk be, hogy semmiképpen sem lehetnek az ilyen káromló kijelentésekkel teli tűzdelt írások Ruach HaKodesh-től származó kinyilatkoztatásokat.
Ha lennének más magasabb rangú szellemi fejedelemségek, a Biblia minden bizonnyal megemlítette volna őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szellemi hatalmasságok létezése önmagában megköveteli említésüket, már csak tiszteletbeli okokból is. A rang kötelez. Elohim közvetlen munkatársai ezek, akiket semmiképp nem rejt véka alá, ha léteznek. Olyan teremtmények ezek akik olyan nagy horderejű küldetéseket hajtanak végre, melyek a Szentírásban való említése elkerülhetetlen, ennek kimaradása teljesen elképzelhetetlen.

Yahushua színeváltozásának története az Olajfák hegyén, és ahol találkozott Mózessel és Illéssel, erről tanúskodik. A három arkangyal közül egy megbukott és többeket magával vitt a veszedelembe. A másik kettő, Mihály és Gábriel megmaradt. Elohim, mint Messiás, foglalja el azt a helyet, amelyet Helel a fényességes üresen hagyott, akiből Sátán lett (vádló/ellenfél).

Ahogy Yahushua mondja: Én vagyok a világ világossága…

Sátán és démonjai bukása és kivettetése után nem teremtett Elohim új fejedelemségeket a helyükre. Helel helyét Ő maga, mint Fiú veszi át, a többiek helyét pedig másképp oldja meg. A Világ Világossága saját maga veszi át annak a helyét, aki korábban ugyanezt a Világosságot, Elohim dicsőségét tükrözte.
E tények teljes ismeretében talán odáig is eljuthatunk, hogy megtaláljuk a választ arra a kérdésre, hogy ki a két tanú, akik az idők végén megjelennek és akik minden bizonnyal már a világban vannak és néhány hónapon belül színre is lépnek. Illetve talán most már választ tudunk adni arra a legősibb és legzsigeribb kérdésre is, amelyet az emberiség valaha is feltett magának: Miért teremtette meg Elohim az embert?

A válasz a következőben: B-Résith / B-kezdet / B-terv, illetve: Behelyettesítő teológia / Miért van az ember?

Pin It on Pinterest

Share This