Az Evangélium üzenete Elohim szeretetének és kegyelmének örömhíre, amely a bűnbe esett emberiség megváltásáról szól. Az Örökkévaló az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, hogy vele közösségben éljen. Azonban az ember engedetlensége, a bűn által megszakadt ez a kapcsolat, ami halált és ítéletet hozott a világra.
Elohim azonban nem hagyta az embert reménytelen állapotban:
Elküldte egyszülött Fiát, Yeshua HaMashiah-t, aki tökéletesen bűntelen életet élt, meghalt a kereszten az emberiség bűneiért, és harmadnapon feltámadt, legyőzve a halált. Az Ő áldozata által mindaz, aki hit által elfogadja ezt a kegyelmet, bűnbocsánatot, a bűntől való szabadulást, Örök Életet és földi életének egy új kezdetét nyerheti el.
Tanításunk célja azonban nemcsak az Evangélium hirdetése, hanem annak mélyebb értelmezése és megértése is. Fontos megértenünk például, miért volt tiltott a tudás fájának gyümölcse az Édenben, és miért választotta az Örökkévaló, hogy az emberiség csak a Megváltón keresztül találhat vissza Hozzá. Ezen kérdések megválaszolása segít megérteni tervének teljességét és az Evangélium igazi mélységét.
Mit kell tenned, hogy befogadd ezt az ajándékot?
BŰNBÁNAT: Amikor MEGTÉREK, felismerem, hogy bűnös vagyok, és őszintén elfordulok ezektől, és a szabadulást kérem tőlük, Attól, aki egyedül felhatalmazott e-kegyelembe részesíteni engem.
HIT YESHUA-BAN: Amikor elfogadom azt és hiszek abban, hogy Ő Elohim Fia, aki helyettem szenvedett és feltámadt, hogy Új és Örök Életet adjon nekem.
BEMERÍTKEZÉS: Amikor a vízkeresztség során az óemberem meghal és eltemettetik, a bűneim megbocsáttatnak, és új emberként támadok fel a Messiással Yahushua-val.
BETÖLTEKEZÉS: amikor engedem, hogy a megígért Pártfogó a szívembe költözzön. Ruach HaKodesh működteti tovább bennem az Ő akaratát, törvényét. Ő ad erőt ahhoz, hogy szabadon, győztesen éljek Yahushua tanítványaként és tisztít engem tovább belülről a MEGSZENTELŐDÉS által amíg el nem jön értem.
Az üzenet célja: Nemcsak megbocsátást nyerni, hanem új életben járni, amelyet Elohim tervezett el számodra. Ez az élet magában foglalja a gyógyulást, szabadulást a démoni kötelékekből, és azt, hogy te is másokat tanítvánnyá tegyél, ahogyan az elsők tették az Apostolok cselekedeteiben. Ez nem holmi vasárnapi (vagy akár szombati) templomi szertartásokon való részvétel, hanem egy állandó és mindennapi belső ünnep, egy mindent megváltoztató életforma.
Az evangélium nem vallás, hanem ÉLET: egy helyreállt élő kapcsolat a Teremtővel, amely megváltoztatja a szívedet, a gondolkodásodat és az életedet.
Sokan gyakran nem értik, miért kell ekkora büntetést elszenvednie az emberiségnek egy nyomorult gyümölcs elfogyasztása miatt. Nem értik, miért volt ez az aktus ennyire fontos Elohim szemében, mitől olyan megbocsáthatatlan hiba egy gyümölcsbe való belekóstolás?
„Hangsúlyoznunk kell, hogy NEM a „mindenben szerető és elfogadó, kegyes jézust” hirdetjük. Nem azt az egyoldalú és hiányos képet mutatjuk Urunkról, amit a többség, akik a maguk lagymatag és puha képmására torzítják a Megváltó személyét és nem az Ő ábrázatára igyekezenek változni ők maguk. Mi arról a Messiás Királyról szólunk, aki – bár még mindig Kegyelmes és Hosszútűrő is – de leginkább Igazságos és aki hamarosan visszatér, hogy ez Igazság szerint megítélje mindazokat, akik hidegek, vagy akár ilyen langyosak maradtak.
De menjünk ennél kicsit mélyebbre
Ádám vétkezett, ezért halálra lett ítélve. Ez a bűn egy bűnös állapotba taszította az emberiséget, ahol Sátánnak rendelkezési joga van a bűnös ember felett.
Ádám utódai, mi magunk, mind be vagyunk szennyezve a bűn által, és nincs senki közülünk, aki nem vétkezett volna Yahuwah törvényei ellen (mely 2 fő törvénybe foglalható, majd 10 továbbiban kifejtésre került, illetve még 650-700 rendeletben részleteződik).
Az ember képtelennek bizonyult betartani a törvényt. Gondolatban folyamatosan bűnben úszott a legrendezetebb vallásos ember is, ezért megjelent maga az Ige, a Törvény és Testté lett értünk, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Meghalt a bűnös helyett, Az aki bűntelen volt.
Mert vérontás nélkül, nincsen bűnbocsánat sem kiengesztelődés.
Az evangelizálás szolgálata itt általában meg szokott állni. Mást nem tudnak nyújtani az Elohim-ot és megoldást kereső embernek. Így is sokan megtérnek, tovább lépnek, újjá is születnek, sőt betöltekeznek majd élik tanítványi életüket, ki-ki a maga engedelmességi szintjén és elhívásának mértéke szerint.
Ennél azonban több eszközt kaptunk Urunktól Yeshua-tól, ahogy azt olvashatjuk a Lukács evangéliuma 9. és 10. fejezetekben, melyek az Apostolok idején még működtek és aktívan használták. Erre bővebben kicsit később visszatérek.
Az Evangélium arról szól, hogy kiengesztel a Fiú az Atyával. Ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy a törvényt, mint megoldást és gyógyszert a bűn ellen, többé nem kőtáblákon, vagy papíron nyújtja át az emberiségnek, hanem a Jeremiás-i prófécia beteljesedéseként közvetlenül a szíveinkbe akarja vésni és belülről kibontani és működtetni azt. Ez az Újjászületés, a Betöltekezés és a Megszentelődés kikerülhetetlen része és summája.
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja Yahuwah –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól Yahuwah. Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja Yahuwah –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg Yahuwah-t! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja Yahuwah –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.Jeremiás 31:31-34
A teremtés céljáról röviden
Ahogy más írásaimban is elmondom, a föld és azon belül főként az ember, egy olyan bukott világban teremtetett meg, ahol már káosz, azaz rendetlenség és sötétség uralkodott (TohuVaBohu). A B-réshit, kezdetben héber szó kezdő második betűje is arra utal, hogy a tökéletesen megalkotott világban, a tökéletesen megalkotott társak közül, egy fő és több alacsonyabb rendű angyal fellázadt Teremtőjük ellen. Ez a váratlan helyzet megkövetelte Elohim-tól, hogy elkülönítsen egy helyet, ahová ezeket a lázadókat száműzni lehet, amíg a velük szemben folytatott harc be nem fejeződik, illetve amíg perük és az ebből fakadó ítélet, majd annak végrehajtása meg nem történik.
Hellel (a fényességes, azaz Elohim világosságát visszatükröző főangyal) és társai a Shedimek (a felfuvalkodottak), mai ismert nevükön és titulusukon: Sátán és démonjai, lényegében párbajra hívták az Atyát és úgy gondolták valami oknál fogva, hogy helyét el tudják foglalni. Az ember, ahogy már több írásomban levezettem, ezeknek a bukott angyaloknak a behelyettesítésére teremtetett, hiszen Elohim Országa, mely tökéletesen meg lett teremtve, egy időre tökéletlenné vált, mely helyzetet orvosolni kell és az eredeti rendet és felépítést helyreállítani, restaurálni, vagy reformálni – azaz újjáalakítani szükséges.
Fel kell ismernünk, hogy azzal ellentétben, amit évszázadok óta hirdetnek nekünk, nem vagyunk holmi – még a porszemnél is jelentéktelenebb – kozmikus baleset. Nem egy végtelen fizikai univerzumhalmaz egyik eldugott zugának vagyunk lakói, akik évmilliók alatt fejlődtünk ki gerinctelen csúszómászókból és baktériumokból és főként nem egy idegen civilizáció földi kísérletének a sarjai, ahogy több hamis tudomány és egyéb űrkutatónak nevezett szélhámos hazudja nekünk évtizedek óta.
Mi egy igen pontos céllal és módszerrel megtervezett életforma vagyunk, akik a látható világ központja, célja, koronája vagyunk és semmi kevesebb ennél. (A föld jellegéről nem is beszélve, de erről külön majd inkább más tanításban szólok később). A valódi – megfigyelésen alapuló – tudományok egyre inkább és pontosabban bizonyítani tudják hivatalosan elismert módszerek tucatjaival, hogy Elohim valós és létező! (lásd pd. egyik utóbbi kreacionista dokumentumfilmet: A bárka és a Sötétség – The Ark and the Darkness – jelenleg, csak magyar felirattal elérhető, klikelj rá – és az olvasás végén máris elkezdheted nézni).
Fontos a bukás történetét összefoglalni még mielőtt megpróbáljuk megérteni, miről is szólt Éva és Ádám tiltott gyümölcsének elfogyasztása. A témában több keresztény tanító megközelítette a lényeget, mégis, ezeknek az előzményeknek a ismerethiányában – amiről most beszéltünk – nem sikerült a gyökeréig eljutniuk.
Tudjuk és gyakran hallottuk, hogy Ádám és Éva bűne alapvetően nem más, mint az engedetlenség. Elohim, akkor még egyetlen szabályának, törvényének sem tudtak eleget tenni. A bűn elkövetésének pillanatában nem is az volt a lényeges, hogy az milyen ajtókat nyit majd meg előttük, hanem a puszta engedetlenség!
A kígyó Évát arra vette rá, hogy az ember, ugyanazt a bűnt kövesse el, amit ő és társai korábban.
„Olyanok lesztek, mint Elohim”
Ebben a mondatban találjuk a lényeget. A lázadás, melyet Hellel és társai tudatosan, Yahuwah színe előtt követtek el, azt most szeretnék, ha az ember is elkövetné – bár az ő esetében tudatlanul és Yahuwah „háta mögött”. Így a saját lázadó lényegük magját beleültetik az emberbe, mint egyfajta saját pecsétet, mely által tulajdoni jogot kapnak személyük felett.
Ez a sátáni pecsét az ember szívében az a halálos állapot, mely távol tartja őt a Teremtőtől és ma már a Megváltótól is. Az a sötét erőknek a célja, hogy az embert mindvégig megtartsák ebben a távoli állapotban, hogy a végén hadisarcként, trófeaként magukkal vihessék az örök kárhozatba, nehogy helyeiket elfoglalhassák az Örök Királyságban, ahonnan ők végérvényesen kiestek.
De ezen alap engedetlenségen túl:
Az ember bűnbeesésének a lényege nem más, mint a TUDÁSiránti vágy
Annak a tudása, hogy Elohim jelenlétében való élés helyett, lehet más utat is járni.
Lehet az engedelmesség és a gyermeki szív és naivitás helyett, az emberi tudatosságot, az engedetlenséget választani, azaz saját utunkat követni, életünk saját urának lenni és minden problémát saját erőből és okosságból megpróbálni megoldani.
Továbbá, az a TUDÁS volt a tudás fájának a gyümölcsébe elrejtve, hogy lehetnek olyanok mint Elohim. Nem Elohim maga, ahogy ez a szándék vezérelte a bukott szellemi lényeket, hanem csak olyan lenni, mint Elohim. Nem helyette, hanem mellette, vele párhuzamosan, ahogy maga a kígyó is sugallta Évának: „Olyanok lesztek mint Ő, jó és rossznak tudói.”
Ezen a ponton úgy tűnik, hogy az Ember nem is akarta birtokolni ugyanazt a hatalmat, mint az Atya, hanem csak ugyanazt a tudatosságot és bölcsességet akarták megszerezni ami Neki van.
Az ember vétke így érthetően sokkal kisebb, mint Sátáné és démonjaié, hiszen ez utóbbiak közvetlenül Yahuwah-ra és az Ő trónjára törtek felindulásuk által. Az ember, „csak” olyan szeretett volna lenne, mint az Atya, akkor is, ha ez olyan cselekedet által kellett, hogy megtörténjen, amit az Örökkévaló megtiltott nekik.
A TUDÁS (a jó és a rossz tudása) lényegében annak a tudása, hogy van egy másik út, mint Elohim útja: egy emberi út, az ember útja, amikor saját útját járja, amikor csak önmagában bízik és hagyatkozik. Eddig csak a jót ismerték, ezért a jónak, mint fogalomnak semmi értelme és jelentősége nem volt, mivel alap állapot volt, nem volt ellentét, ami kontrasztba hozta volna, kiemelte volna állapotukat valami más fajta tudatossággal és állapottal szemben. Onnantól vált a megszokott állapot jóvá, amint a rossznak engedtek és abba bele is estek. Engedelmesség és gyermeki szeretet az Atya iránt.
Ekkor és ezért vették észre és szégyellték, hogy semmilyen ruhát nem viseltek.
A jó mindenekelőtt az Atya iránti engedelmesség és feltétel nélküli szeretet állapotot jelenti. Ebből az állapotból fakadnak azok az áldások és jó következmények, melyeket érdekközpontú és számító emberi felfogásunk elsősorban jónak tekint: bőség, jólét, egészség, védelem éhségtől, szomjúságtól, hidegtől, melegtől, bárminemű bajtól, szenvedéstől, legyen az testi-lelki, vagy szellemi, illetve magától a haláltól. Ezt tekintjük jónak, mert ez az érdekünk, hogy ezek meglegyenek nekünk.
Ezek az ajándékok valójában csupán csodálatos következményei egy sokkal nemesebb és fontosabb ténynek. Ez a tény nem más, mint az a biztos TUDÁS, hogy megbékéltünk Atyánkkal. Tudjuk, hogy nemcsak szeret minket, hanem nem okozunk Neki többé semmilyen fájdalmat és a hűtlengégeink, elpártolásaink a tenger mélyén vannak, már nem emlékszik meg rájuk.
Ez az egyetlen TUDÁS, amelyre szükségünk van az Életben!
Legnagyobb jutalmunk valójában nem is a saját örök életünk, hanem annak tudata, hogy személyesen már nem vagyunk Atyánk szenvedésének és bánatának forrása. Ezt még annál is nagyobb örömnek kellene éreznünk, mint látni saját magunkat feltámadni a halálból. A legnagyobb öröm az ember számára látni a Mennyei Atyánk arcán az Örömöt és a vigaszt, amit megtérésünk, visszatérésünk és feltámadásunk okoz Számára.
Valószínűleg olyan érzés ez, mint amit Ábrahám érezhetett, amikor az angyal az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy feláldozza Izsákot. Ez az érzés, amit Jákob is átélt, amikor újra találkozott Józseffel, akit évtizedek óta halottnak hitt. Ezt tapasztalja a példabeszédben szereplő gazdag ember is, amikor a tékozló fiú végre hazatért. És ezt érzi Mennyei Atyánk, mindenekelőtt akkor, amikor Yeshua, az ő egyetlen Fia feltámadt a halálból, de akkor is, amikor valamelyikünk meghal Vele, hogy fel is támadjon Általa.
A megromlott teremtés újjászületése, a helyreállított Teremtés.
Tehát a legnagyobb örömünk az evangélium üzenetében mindenekelőtt annak az örömnek kell lennie, hogy felfogjuk, milyen örömet szerez Atyánknak saját újjászületésünk és engedelmességünk. Hasonló ez, mint amikor átéljük azt, hogy jobb ajándékot adni, mint kapni.
Én személy szerint ezt a dolgot már nagyon fiatalon, 7-8 éves korom körül értettem meg. Egy nap, amikor a földi apámmal sétáltam a bolhapiacon Brüsszel belvárosában, alig néhány lépésre születésem helyszínétől, vett nekem egy léggömböt. Néhány perccel később a lufi kipukkadt, mert akaratlanul is nekinyomtam egy kiállított régi bútor sarkának. Ekkor nem is annyira a játék elvesztése érintett meg, hanem apám arca. Láttam az örömöt, amit érzett, amikor átadta nekem, és amikor a léggömb kipukkad, arckifejezése megtelt szomorúsággal.
Ő soha nem tudta ezt meg, de abban a pillanatban nem azért kezdtem el sírni, mert elveszettnek tartottam a játékomat, hanem mert láttam apám arcán azt a mély csalódást és szomorúságot, amit neki okozott az én szomorúságom. Végül visszamentünk az árushoz és kaptam egy új lufit, amire aztán jobban odafigyeltem.
A Megváltás lényege
Ahogy látjuk, az ősbűn zsoldja a halál.
Ádám és Éva ekkor állat bőrt kaptak az Atyától:
ésazt a testet, melyben máig sínylődik az ember, mely öregszik, megbetegszik, majd végül meghal és ismét porrá lesz.
A halál azonban nem állt be azonnal, hanem egy fokozatos leépülési folyamat indult el, mely addig nem létezett és az összes fizikai törvényével együtt megszületett: az IDŐ:
Ez az IDŐ, szinonimája a halálnak, de egyben a kegyelemnek is.
Hiszen a halál lehetett volna azonnali, az emberiség viszont egy visszaszámlált halálos állapotra lett ítélve, mely idő alatt van alkalma rendezni elromlott állapotát az Atyával. Már a legelső percben megjelenik Elohim türelme és kegyelme (ahogy bővebben kifejtem az Élet és halál kérdése írásban).
Yahuwah eredetileg tökéletes világában, mint Teremtő – Ő önmagában hordozta egy esetleges hiba, vagy bukás helyreállításának, és újrateremtésének a lehetőségét is.
YAHUWAH, aki Megment héberül úgy hangzik: YAHUSHUA
YESHUA ennek a jövő idejű, azaz még be nem végzett változata, az ígéret formája, amíg még emberi testben volt. Ezt az ígéretet kapta a zsidó nép és azon keresztül az teljes emberiség, amikor Józsefnek kijelenti Gábriel Arkangyal: Fiat szül, és nevezd őt Yeshua-nak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Máté 1:21
Yeshua/Yahushua sosem volt teremtmény, hanem maga a Teremtő keze, az Örökkévaló jobb keze. Nem külön személy, hanem Egyetlen személynek egyik fő atribútuma, szerepe, tulajdonsága. Erről is bőven beszélek a Szentháromság vagy Szent hármasság? című írásban.
Az Evangélium lényege tehát nem más, mint eljutni az Első Ádámtól, aki cselekedete által kimondta: Tudni akarok, saját sorsom felől dönteni akarok, problémáimat saját magam akarom megoldani – az utolsó Ádámig: Yeshua HaMashiah-ig. Az elsőtől származunk test szerint, amely miatt mi is halálra vagyunk ítélve. Ha pedig újjászületünk az utolsó által, aki ezt a halált legyőzte, mi magunk is visszanyerjük az eredeti halhatatlansági állapotunkat, mely visszajövetelekor érvénybe is lép.
Mi pedig, mint ennek az Ádámnak a leszármazottjai – a köztes Ádámok – ahogy haladunk a bukott és az egyre romlottabb, elviselhetetlenebb világban, előbb-utóbb szívünkben meg kell születnie annak az elhatározásnak, hogy: elegem van saját életemből, nem akarok többet tudni, hányingerem van a világtól, annak tudásától és önmagamtól semmit sem érek, nem tudom megmenteni magamat.
Ha nem is értem még, mi a bűn lényege, annak rám gyakorolt halálos állapotát viszont éreznem kell. Észre kell vennünk, hogy az egyre növekvő emberi tudás és haladás, nemhogy jobb életet biztosítana, ahogy évezredeken át gondoltuk, hanem egyre nyomorultabbá válunk szellemileg, lelkileg és még testileg is, mint történelmünk korábbi és fejletlenebb ideiben.
Az Evangélium akkor fogan meg valaki szívébe, amint feladja saját magát és meghalni kíván Elohim bárányával együtt a kereszten.
Ez az alap kiinduló pont, még a személyes bűneink listázása előtt is, amikor az ember a bűn állapotára ébred, melyben élünk, beleszületünk és ázunk, mint haldokló hajótöröttek az óceán közepén.
Az, aki megérett a Megváltásra nem a mosolygós, a sikeres, a boldog és „kiegyensúlyozott” ember, hanem a megtört szívű, a depressziós, a függősében sínylődő, vagy kimondottan az öngyilkosság gondolatával küszködő ember. Az, aki nem érintett valamelyik ezek az érzületek, vagy állapotok közül, az nem érzi a bűntől, a bűnös állapottól való szabadulásnak a szükségét.
Az oly elterjedt öngyilkossági vágyat ravaszul helyre kell tenni. Igen, haljunk meg! De a világnak és önmagunknak, de a testünket ne bántsuk – mert ez esetben embergyilkosságot követnénk el. Még magunk felett és életünk felett sem rendelkezünk. Szellemben, óemberünket adjuk át halálra, hogy többé ne a sátán uralma alatt legyünk, hanem a Messiás Yahushua uralma alatt, aki teremtett bennünket. Saját testünk meggyilkolása a bűn további és végleges megpecsételése lenne, mely által már menthetetlenekké válnánk. Pontosan ezt akarja a Sátán és ezért súgja neked folyamatosan. Minél korábban magával visz, annál biztosabb a dolga.
Aki erre a pontra nem jutott el a szívében, aki ezt a bukott és halálraítélt állapotot nem ismerte fel magában és maga körül, és ebből szabadulni nem vágyik … az ilyen felé ne is vesztegessük az időnket és az Evangéliumot – nem mint gyöngyöket, hanem, mint ezüstöt – ne dobd oda, a disznók elé. Aki ebben a trágya világban jól érzi magát, csak disznó lehet szellemi értelemben és nem a békesség embere. Az ilyenek hemperegjenek tovább saját okádékukban, te pedig még a port is verd le lábadról.
Az Evangélium lényegét, mi szolgáló emberek nem tudjuk eljuttatni az emberek szíveibe, ha azok előre nincsenek felszántva. Az, aki pedig jól feltalálja magát ebben a világban, aki viszonylag jól megállja ott helyét és ki van vele békülve, annak szíve nincsen előkészítve arra, hogy be tudja fogadni az élet magját. Így értjük meg, hogy miért könnyebb egy tevének átjutni a tű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Elohim Országába.Mert a világ szeretete egyfajta gazdagság. De az Evangélium ott kezdődik, ahol az egyén saját szívében felismeri veszett állapotát és ebből szabadulni vágyik. Ekkor jöhetünk mi az Evangélium további részeivel és végső megoldásával:
Yeshua HaMashiah és az Ő áldozata a mi bűneinkért.
A többi lépcsőfokokat szükségtelen részletesen megismételni: de ekkor következik be a bűnbánat szembesülsz saját egyéni bűneiddel, melyről nem Ádám, Éva, de még csak nem is a Sátán a valódi felelős, hanem mi magunk, mint egyének! Majd jön a vágy, hogy valaki, a Főpap, lemossa rólunk ezeket a szennyeket bemerítkezésünk által, majd belénk is költözzön és feltöltse szívünket Szellemével – amikor a két lángnyelv, mint megelevenedett törvénytáblák el kezd belevésődni saját szellemünkbe. Ekkor születünk újjá, szabadulunk a bűntől és azok következményeitől, függőségeinktől, terheltségeinktől, lelki és akár testi betegségeinktől – démonoktól szabadulunk, majd végül megkapjuk a Szellemi és Kegyelmi ajándékokat (nyelvek fajtái – prófétálás – gyógyítás – pásztorolás – apostoli – tanítói kenet, – majd a Szellem gyümölcseit is: a jóságot, igazságot, türelmet, kegyességet, stb), egyszóval a Szeretet törvényét.
Ne Elohim-ot vádold, ne Őt tartsd felelősnek a saját és a világ szenvedéseiért és igazságtalanságaiért.
Ő, már őseinket, az első emberpárt is figyelmeztette, hogy mit tegyen és mit ne. A „Meg kell hallniuk” ítélet nem Elohim miatt és nem az Ő akarata volt, hanem, ha megnyitják ezt az ajtót, akkor már Sátánnak joga, hogy ő, mint maga a halál, beléjük léphet! Ha Sátán bukása után, Elohim azonnal megöli és egyből új lényeket teremt helyettük, akkor nem alkotta volna meg az első emberpárt, amelytől származol. Akkor te sem lennél, hiszen nem lenne rád szükség. Az, hogy itt vagy, egy lehetőség, a te lehetőséged, neked van rá szükséged, nem Neki. Ez a lehetőség bár már a legelején el lett rontva, erről elsősorban a kígyó, majd Ádám, majd Éva tehet – ebben a sorrendben – Elohim, semmilyen szinten nem felelős ezért. Ő szólt és figyelmeztetett, adott szabad akaratot és ezt a szabad akaratot az ember rosszra használta fel és mégsem hallgattak rá. Te sem, mi sem vagyunk felelősek, de ha mi lettünk volna Ádám és Éva helyében, ki mondhatja magáról, hogy nem hibáztunk volna ugyanúgy, mint ők? Tehát őket sem hibáztassuk lényegében!
Az emberiség értse végre meg, hogy Elohim nem kegyetlen, hanem a semmiből – a porból – bennünket a legmagasabbra akar emelni, ha engedelmesen elfogadjuk felénk nyújtott Jobb Kezét, Yeshua-t, aki mindebből ki akar és ki tud minket menteni és örök békességre vinni. Arra a békességre, melyet őseink élveztek Édenben. Sőt az Édennél még nagyobb magaslatokra szánt bennünket, azokra a nekünk félre rakott és megtisztított helyekre, ahonnan a lázadó angyalok egykor kiestek.
Ezt a témát is bőven kifejtem több írásomban. Azt, hogy Ki valójában Yeshua: a testté lett Ige, mi az Olaj lámpásainkban: Ruach HaKodesh – a Szent Szellem. Yahuwah Szellemének a lényege mennyire választható el a Megváltói szerepétől, a Fiútól, mely az Ige? Semennyire!
Mert az Olaj = Szent Szellem = a Messiás = az Ige = a Próféták és a Törvény
A megszentelődés, maga az Olaj, a Szent Szellem növekedése, azaz a Törvény működésének kiteljesedése bennünk.
Mert semmi olyan dolog nincs a világon a Parancsolatokon kívül, mely a feljebb említett kegyelmi és Szellemi ajándékok és annak gyümölcseinek megjelenését és működését eredményezhetné. És ezek a Parancsolatok nem mások, mint a Szeretet két nagy törvényének a kibővített 10, majd további 613-700 magyarázó parancsolata és azok bennünk és általunk való működése.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohim-odat teljes szívedből, lelkedből és elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Az olaj, maga a Szent Szellem, a Messiás, az Ige, a próféták és a törvény. Ők mind összefüggenek és elválaszthatatlanok. Ők alkotják a megszentelődés alapját, ami Ruach HaKodesh bennünk való működése és növekedése. Ez a növekedés a Törvény működésének fokozatos beteljesülését jelenti belső lényünkben, ahogy a Szellem belülről alakít át bennünket.
Az újjászületés a tanítványság kezdete – egy élethosszig tartó megszentelődési folyamat, melynek a parancsolatok aktiválása az alapja
Ezért végzetes az a felfogás, miszerint a Törvényt a Kegyelem eltörölte. Azok, akik ilyen dolgokat hirdetnek és hisznek, magát a Megváltás gyökerét tiporják meg, mely által akadályozzák, hogy teljes mértékben működjön bennük a Kegyelem.
Ez az oka annak is, hogy sokan, akik újjászülettek, megrekednek tanítványságukban, fokozatosan elvesztik szellemi életerejüket. Javarészt ezekről a személyekkel szól a Jelenések könyvének jól ismert figyelmeztetése: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Elohim-om előtt. Jelenések 3:1
A parancsolatok pontosan azért adattak, hogy ellensúlyozzák a rossznak tudását, és folyamatosan a jó irányába tereljék az emberiség figyelmét. Mert valóban, Ádám óta a JÓ ismerete semmi más, mint Elohim törvényeinek ismerete
Ettől a pillanattól kezdve a legfőbb felelősségünk nem csupán az, hogy tanítványokká tegyünk másokat is, hanem mindenekelőtt az, hogy biztosítsuk a megszentelődés folyamatának folyamatos működését magunkban, így ezt a példát mutatva, azokban is akik felé szolgálunk. Ez az engedelmességen és hiten alapuló út lehetővé teszi, hogy a Ruach HaKodesh felépítse bennünk a szellemi Templomot, amely által Yahuwah jelenlétének edényeivé válhatunk.
Ez a személyes belső fejlődés megköveteli, hogy a Messiást egyre mélyebben és alaposabban megismerjük. E törekvés által válhatunk egyre bölcsebb szüzekké – és maradhatunk is azok –, akik felkészülten várják a Vőlegény visszatérését.
Nem elegendő egyszerűen elindulni ezen az úton. Az elhívás arra szól, hogy kitartsunk és állhatatosak maradjunk mindaddig, amíg Yahushua, a Vőlegény, vissza nem tér, hogy magához vegyen minket. Ez a tartós hűség az újjászületés valódi lényege – nem egyszeri eseményként, hanem a Szellem által végbemenő átalakulás és megújulás dinamikus és folyamatos folyamataként.
Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez.
Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, vagy hozzáadunk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.
Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.
YHWH / יהוה / YaHuWaH
A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a harmadik parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.
Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt beleesnénk a betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,
mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést
Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek akarjuk érezni ettől magunkat, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük, hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal, hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.
Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!
A héber betűk számértékkel isbírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.
Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt
melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.
Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH – YaHuShuah).
YESHUA
Valóban ezt a Nevet kapta meg földi anyjától születésénél Gábriel utasítására, hiszen akkor abban a kontextusban: Ő fogja megmenteni az Ő népét a bűneitől. (Máté 1:21). Azonban nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet már nem a jövőbeli formájában illene használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.
ה
A Megváltó-nak ezzel a betűvel kiegészített neve, már a jelen időnek, illetve az állandó és örök időnek a grammatikai jele. Miért gondolja bárki újjászületett ember, hogy ebből a névből, mely minden név felett való, ki lehet hagyni
azt a ה betűt, mely Ábrám és Száráj nevébe is belekerült az Örök Szövetség és Élet jeléül?
Így maradt YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában az Ószövetségben (amikor a babiloni fogság után a nép hazatér és a újjáépülő templomon belül egy Yeshua-nak nevezett személy, Zorobabellel együtt újjáépítik az oltárt is), és aminek jelentése: Yahuwah meg fog menteni, ahogy születésekor a Váltságmű ígéreteként megkapta. Úgy gondolom, hogy amikor olyan embereknek beszélünk Róla, akik még nem ismerik Őt, így is kell hívnunk, mert akkor arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy az ígéret még nem teljesedett be bennünk, nincsenek még megváltva. Illetve, amikor Mesterünk földi életpályájáról, szolgálatáról beszélünk, amikor még Yeshua volt, mindenki számára, akkor is így érdemes megtartani az Ő Nevét. Azonban ha újjászülettünk a Őbenne, a Messiásban, megkaptuk a Szent Szellemet és úgy szólunk Róla, mint Mesterünkről, Urunkról, Vőlegényünkről, akkor nevének már főként a jelen/az állandó és örök formáját illene használnunk.
Születésekor a Yeshua nevet kapja, amikor pedig a váltásgművet követően megjelenik az ítélőszék előtt a világ bűneitől beszennyezett ruhában Zakariás látomása szerint, ott már Yahushua nevén szerepel, mert: Beteljesedett! Itt már nem az ígéret, a jövő idejű ragozás van, hanem érvénybe lép és örök, az állandó, a jelen idejű igeragozás: Yahuwah Megment(ett). (a magyar fordítás Jósua főpapként fordította).
Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van, amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme– Jel– Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, amely tartalomtól valahol megfosztották:
ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉGJELE
ש
További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin). Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon, zsidó otthonok ajtófélfáin.
Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is, illetve egyben a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.
YaHuShuah, Elohim bárányának nevének szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.
Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket, amelyeket Ő megadott saját maga megnevezésére, azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani, adott esetben a zeusz és egyéb pogány szellemi főfejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theosz/Dios/Deusz – Je-Sus/Heil-Zeus)
Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ez a másik iránt tanúsított tiszteletlenség jelének minősülne és sokakat megsértene. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?
A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:
Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét – Józsefet (Yossef)-, saját hasznára és használatára.
A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét,Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.
Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát ieszusszá, hogy tovább tiszteljék általuk régi főbálványaikat.
Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza szintén tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek). Persze ezek sem teljesen az eredeti formájukban.
Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának kitűnő példái ezek.
Jézus
Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is, amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.
Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Ieszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.
Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:
A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve
Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.
A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.
Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, mert ami következik ezek után, több, mint csupán hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót!?
És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy
a görög gematria szerint, ieszusz gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.
Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς névhez, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.
Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel. Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lép néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára is akár.
Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségnek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!
És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.
Nem az a lényeg, hogy eddig, miként hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.
Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.
Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik Isten–Jézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.
Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.
Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy Ruach HaKodesh – a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét, hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet, hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.
És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Ruach HaKodesh-nek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.
Elohim / אלוהים
Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon
Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is). Mert a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.
Theosz-Zeusz
Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theosz szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theosz-Zeusz.
Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, a zeuszból derivált szavakat használni Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.
Nos az első görög hívek – az előbb említett ieszusz problémához hasonlóan – valószínű idegenkedtek bármilyen héber kifejezéstől, amit nem tudtak mihez kötni, hiszen új volt számukra, és jónak látták ezt a titulust is „érthetőbbé”, szájukhoz-szívükhöz „közelebbé” tenni azáltal, hogy a saját mitológiájukból fakadó és kialakuló nefilimek és bukott angyalok hamis nevét használják továbbra is megtérésüket követően.
Ebből a Theosz-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.
A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.
ǥuđán / God
Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.
Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozat–kiöntés.
Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a MindenhatóElohim elnevezésére, ahogy mások is tették.
Isten / Ishtar
A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítássá. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor, továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.
A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.
Női szerelem, termékenység, néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.
Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természetimádó és természet gyógyászati körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.
Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzása már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására?
Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a matriarchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-éval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének és személyének hamisított felhasználásával.
Allah / Elah
Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-banhívő arabok viszont már léteztek, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítjarövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.
Ex-pasik?
Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy
a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!
És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás – Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.
A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:
Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?
Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.
Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként nekem is ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetnem, ahogy azt sokan teszik is, akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?
Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!
Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemétazáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.
A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Megvan-e a Szent Szellem, az Élő Törvény, és azon belül ez a téma? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát?
Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük.
Yahuwah/Elohim/YahuShuahSzelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig a balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.
Pál is Theos-t használt?
Azonnal felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért szerepelhetne a görög eredetiben a Theos kifejezés Elohim helyett, ha ezzel a kifejezéssel bármi probléma lenne szellemi síkon? Pál leveleiben végig ez a kifejezés szerepel. Ő is ezt a szót használta!
Ez a jelenség esetleg arra utalna, hogy az Újszövetség mégsem görögül íródott volna, csupán későbbi fordítások azok az iratok, melyeket eredetiként állítottak be eddig? Több olyan biblia kutató is felbukkant az utóbbi években, akik azt állítják, hogy héber, esetleg arameus nyelven írták az eredeti szöveget, a görög csupán későbbi fordítás. Így érthető lenne, miért változhatott át Elohim Theosszá. Bár ilyen egyszerű lenne a megoldás. Sajnos ennél bonyolultab.
Meggyőződésem, hogy az Újszövetség bizonyos részei héberül, mások görögül íródtak vegyesen. Ahogy az Üdvösség ígérete is az eredeti héber népről egy időre áttevődött a gyűjtő nevén Görögökre, azaz a többi Nemzetre.
Úgy érzem, hogy Máté, Márk és János evangéliuma valóban nem íródhatott eredetileg más nyelven, mint héberül.
Hiszen az Evangélium is először zsidóhoz szólt, ezért zsidó nyelven volt szükségszerű, hogy először megjelenjen a világban. Továbbá ezek az emberek, nem görög tudásukról voltak híresek. Egyszerű halász emberek voltak, akik az elnyomó hatalom nyelvén nem valószínű, hogy olyan szinten tudtak, hogy ilyen horderejű írásokat legyenek képesek megfogalmazni. Ez akkor is igaz, ha Máté és Márk valamilyen szinten már hellenizált zsidó családokból származtak, ahogy erre a „kereszt” nevük is utal.
Lukács viszont már görög volt, betért prozelita. Az ő Evangéliuma már íródhatott görögül, hiszen nem csupán az anyanyelve volt, hanem az Üdvtörténet stafétabotját ebben az időszakban, a zsidók visszautasítása miatt, Elohim már kezdte átadni a „Görögök”, azaz a Nemzetek kezébe egy időre, amíg számuk be nem telik. Így szimbolikusan az egyik Evangélium görög nyelven való megfogalmazása által Elohim erős jelet állíthatott az emberiség elé, amivel jelezte, hogy mostantól az ajtó megnyílik nem-zsidók felé is.
Pál, ellentétben evangélista elődeivel, egy magas tudású és igen tanult ember volt, aki nem csupán római polgár volt, hanem a birodalom keleti részének nyelvét is tökéletesen beszélte. (Ne feledjük, hogy Tarsus-ban született). Amikor olyan gyülekezeteknek ír, akiknek tagjai többségben nem-zsidó emberekből áll, továbbá anyanyelvük görög, nem kérdés, hogy Pál nem fogja őket héberül megfogalmazott levelekkel traktálni, hogy majd esetleg a google-el, vagy egyéb ember fordítóval megoldják az értelmezésüket. Gondolkozzanak kicsit el ezen a kizárólag csak héberül megírt Újszövetség elméletnek hívei. Kézenfekvő, hogy azt a nyelvet fogja közvetítőként használni, melyet közösen beszélnek és értenek.
Ezért a két elmélet, miszerint az Újszövetség csupán csak görögül, vagy csak héberül íródott, két elvetendő szélsőség, az igazság ismét valahol a kettő között rejlik.
Ezért úgy gondolom, hogy az Újszövetség nagy része igenis görögül íródott eredetileg, de nem csak görögül.
Azonban, azok a kéziratok, ahol a görög „eredetiben” Elohim helyett a Theos kifejezés áll, (illetve ieszusz, Yeshua helyett) bizonyára későbbi átírások
Emlékezzünk, miként reagált Pál, amikor, miután betértek Likóniába Barabással, és miután a helyiek, amint megtapasztalták a két apostol által történő csodákat és jeleket, isteneknek mondták őket, Pál-t Hermésszel azonosították, Barabást pedig Zeusszal és állatokat készültek feláldozni a tiszteletükre. Pál ekkor széttépte ruháját, a gyász jelképeként előttük. Tönkre tette egyetlen vagyonát, egyetlen védő eszközét, ami naptól, esőtől, széltől, homokvihartól és esti fagyoktól védte, azért, mert tudatlanságban szenvedő szellemben kisded pogány emberek, jóhiszeműen isteneknek mondták azokat, akik az Örömhírt hozták nekik.
Miként lett volna képes egy ilyen buzgó ember későbbi leveleiben az Elohim kifejezést lecserélni egy olyanra, mely egyértelműen Zeus nevének a derivált változata?
Elképzelhetetlen, hogy egy olyan derék és hű szolgája a Messiásnak, mint Pál engedte volna a Mindenható titulusát ilyen szintre degradálni, csupán azért, hogy kedvébe járjon az újonnan megtérőknek, csak azért, hogy az újjonan megtértek jobban értsék, hogy miről van szó. Teljesen irracionális és debil elképzelés! Igenis alap elvárás, hogy miután megismerted, el is fogadd és használd az Örökkévaló EREDETI nevét, és titulusait, ahogy Ő maga az eredetektől megfogalmazta. Nem kívánság műsor az Ő megszólításának módja. A szellemben gyermek pedig becézheti szíve tisztasága szerint az Atyát, de ahogy szellemben növekszünk, illik a gyermeki hablatyolásainkat fokozatosan elhagyni és felnőtt módjára viselkedni tiszteletünk jeléül.
Ezért kinek-kinek tudnia kell, milyen korban van. Ez az írás egy felszólítás azok számára, akik már szellemben elég stabilan állnak ahhoz, hogy a régi nevek jelentőségét felfogják és bátran kezdjék használni az eredetit a hamisak elhagyásával. Biztatás arra, hogy amit érzel belülről, azt nyíltan és bátran vállald, akkor is, ha tudod, hogy igen nagy az ellenszél és igen kevesen fognak ezért megdicsérni téged, sőt testvéreid vissza fognak utasítani és akár üldözni is fognak majd. Nem ítélem el az istenezőket, ha tudatlanságból és gyermeki szívvel teszik, de mint minden törvények el kell, hogy jöjjön az ideje, mikor Ruach HaKodesh utasítására, helyre kell állnia az eredeti nevek használatának is.
Yahwé
Befejezésül és tovább biztatás gyanánt meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.
Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, ki van mondva mindkét esetben. Yahuwéh, Yahuwah, igazából csak egy utolsó magánhangzó a különbség.
Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Jelenések 3:9
Sokan próbálták fejtegetni, kik lehetnek vajon ezek a hamis zsidók, akikről Yahuwah/Yahushua beszél Jánosnak. Ez a bibliai mondat, a zsidó nép kiválasztottsága ellen felhasznált leggyakoribb eszköz és fegyver. Sokan érthetetlenül állnak a sokkoló kifejezés előtt és nem igen foglalkozik a témával olyan, akinek hite nem a zsidó nép elvetésében gyökerezik. Az alábbiakban felsorolom, kik hogyan értelmezték eddig ezt a kijelentést, illetve felsorolom, hogy melyek azok az emberek, csoportok, akikről minden bizonnyal elmondható, hogy ők azok, rájuk vonatkozik ez a titulus.
A kérdést, mint minden mást, ami az Írásokban található nem érdemes túlbonyolítani és túlfilozofálni.
Hiszen Yahuwah kijelentett Szava emberekhez szól, egyszerű emberekhez, megértéséhez nem kell diploma, de még a 8 általános sem. Így felesleges fejtegetés helyett, térjünk vissza magához a nyers szöveghez.
Mit akar kifejezni? Egész egyszerűen azt, hogy lesznek,
vannak emberek, akik zsidónak mondják magukat, vagy annak számítanak, de nem azok, hanem az ellenség szolgái.
Továbbá hangsúlyozni kell, hogy az, aki ilyen “zsinagógához” tartozik, még nem a kárhozat fia. Ugyanis legtöbbjük – merem remélni – megtévesztés alatt álló ember, aki remélhetőleg időben megtér tévelygéséből. Mindig a kisebbség az, mely eredendően zsigeri romlottságból cselekszik és sorsa eleve elrendelt.
Hagyományos keresztény álláspont
A kereszténység legáltalánosabb álláspontja, hogy a Sátán zsinagógája egyszerűen a ma, magukat zsidóknak nevező, a judaizmus vallását követő egyének. Az emberek többsége úgy gondolja, vagy szeretné gondolni, hogy azokról van itt szó, akiknek ősei valamikor a választott néphez tartoztak, majd miután Yeshua-t megtagadták és keresztre feszítették, elvetésben részesültek és azóta a Sátánt szolgálják.
Valahol logikus és érthető is lehet ez a gondolatmenet, hiszen való igaz, hogy alapjából Sátán uralma alatt van mindenki, aki a Messiást tagadja.
Egy kivétel ez alól, maga a választott nép nagy része, akik nem hamis uralom alatt, sem elvetésben, hanem karantén állapotban van.
Minden bizonnyal előnyös zsidónak lenni, ezért is, mert egy időre a Messiás nélkül is különös védettséget élveznek a Sátán hatalma ellen Yahuwah-tól. Minden meg nem váltott teremtményen valamilyen szinten ott van Yahuwah megóvó keze, hiszen az élet nem is maradhatna fenn a világban máskülönben. De ez a védettség fokozottan érvényes az elsődlegesen kiválasztott népre nézve a Sinai hegynél kötött szövetség által.
Világi antiszemita álláspont
A világi antiszemiták pedig azonos állásponton vannak, mint a keresztény antiszemiták. A mai Izrael államának létjogosultságát is, többek között a már általam is tárgyalt kazár és összeesküvés elmélettel igyekeznek tagadni. És bár igen jelentős igazságalapja van annak, amit mondanak, mégis rossz hír számukra, hogy vádjaik a zsidóság egy igen vékony rétegére vonatkoznak. Így az általuk várva várt igazságszolgáltatás és ítélet, a zsidóságon belül azt a szűk réteget fogja csupán utolérni, illetve azokat, akik a zsidóság többi részét vakon gyűlölték amazok miatt, azaz épp őket, akik ezt várják.
Ezek az emberek azok, akik bár visszautasítják a bibliai kinyilatkoztatásokat, Yahuwah Szavát és a Messiás Vérét,mégis előszeretettel sajátítanak ki részleteket a Bibliából, amint azok az alattomos terveiket látszanak alátámasztani.
Mindkét antiszemitizmus lényege, hogy a zsidó nép kiválasztottságát kisajátítsa magának a vádló fél. Hamis kiválasztottságuk, nem teszi-e őket hamis zsidókká, így esetleg ők (is) beleesnek a feljebb említett hamis zsinagóga tagjai közé? Hiszen sokak közülük ki is mondják: “mi vagyunk a lelki zsidók”.
Zsidószerető keresztény álláspont
Másik véglet, mikor a zsidó oly bálvánnyá válik, hogy keresztény hívek szinte már betérnek a Messiás-tagadó judaizmusban, annyira, hogy szinte már azt gondolják, a zsidó identitás nagyobb biztosíték az örök életre, mint maga a Messiás vére. Ők a Sátán zsinagógája témájáról nem is beszélnek, kerülik, hiszen legfőbb bálványukat, a zsidót vonja kérdőre. Közülük igen sok egyén van, akik ebbe a kategóriába sorolhatók, mivel Krisztus maszkjában az antikrisztusi erőket szolgálják, akár akaratlanul is. Nem a keresztények beolttatásán dolgoznak, hanem
hamis és felületes vallásos hagyományok és külsőségek által tovább gyilkolják őket szellemben.
Továbbra, léteznek jól ismert keresztény hamis tanítók is, akik azt állítják, hogy a zsidóknak elég a régi szövetségük az üdvösséghez. Ez határozottan olyan kijelentés, amely kizárólag a Sátán papjainak szájából jöhet ki.
Gyakran és hamisan zsidóknak neveznek bárkit, aki ilyen társasághoz csatlakozik messiáshívő gyülekezet név alatt. Valóban, ugyanazt teszik, mint a zsidó gyűlölők, csak épp szeretetből. Ők is folyamatosan hangoztatják, hogy szívben-lélekben zsidóknak érzik magukat. Zsidóknak vallják magukat, de nem azok, egyértelműen, belesnek ők is ebbe a kategóriában.
Sőt, létezik, vagy inkább létezett – szerencsére csak – Magyarországon olyan fokozottan elvetemedett, magát egyszerre messiási és zsidónak valló társaság, aki már nyíltan megtagadta a Megváltó személyét alapjaiban meghatározó tények igaz voltát. Tudok tanokról, melyek tagadják, hogy Yeshua valódi szűztől és a Szent Szellem által fogant, azaz azt állítják, hogy József a biológiai apja. Tagadják, hogy a keresztre feszítés áldozat lett volna, illetve tagadják, hogy a Messiás drága vére szövetség és bűnök bocsánatára ontatott ki. Semmi más nem történt az ő esetükben, mint hogy sérüléseik és kereszténygyűlöletük, a rendezetlenül megélt identitás és az ezekből fakadó kisebbségi komplexus, már oly szintre fokozódik, hogy nem csak azt bontják vissza, ami valóban felesleges, hanem alaphittételeknek is úgy támadnak neki, hogy önmagukat zárják ki a Kegyelemből és a Szent Szellem megsértésének bűnét is elkövetik. Addig kiabálnak, hogy végre valaki felfigyeljen rájuk, már akkorát akarnak mondani, hogy valaki észrevegye őket, hogy már abba is beletipornak, ami mindig is Szent és igaz tan volt. Talán észre sem veszik, hogy már rég megtagadták azt, akit eredetileg szolgálni véltek. Róluk is beszélt Pál a következőképpen:
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki nektek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Galaták 1:8-9
Választott Nép
Ahogy egy korábbi írásomban kifejtem, amit/akit Yahuwah kiválaszt, azt automatikusan kiválasztja az ellenség is. Amit zsidóellenes embertársaink szoktak emlegetni, hogy a zsidó Sátán választott népe, valahol sajnos igaz, csakhogy, azzal a csúsztatással és szándékkal, mellyel ők állítják, teljesen hamis a dolog,
hiszen továbbra is és elsősorban Yahuwah Népe IS marad mind e-közben.
Sátán kisajátítani akarja az emberiséget, azon belül, mindazokat, akik valamely két szövetség által Elohim népének tagjai: a zsidó a hórebi szövetség által és az Egyház, a Messiás vére által.
Zsidó összeesküvés elméletet erősítő zsidók
Sátán zsinagógája, minden olyan zsidó vérrel rendelkező pénzoligarcha, aki a mammont szolgálja szívvel-lélekkel.
Aki nem Jeruzsálembe vágyik haza, hanem Babiloni szétszóratásában meggyökerezve a világi nézeteket tartja törvénynek.
Ezek között vannak azok, akik akár tudatosan is feláldozták lelküket valamely eszme, szabadkőműves irányzat, vagy kimondottan az ördög oltárán. Közöttük többen harcolnak, minden ellen, ami zsidó-keresztény gyökérű. Sokan közülük annak ellenére, hogy zsidó származásúak, a rasszizmus elleni harc ürügyén, hevesen küzdenek a vallás és a kommunitarizmus minden formája ellen, hogy egységes, homogén és individualista, a tudományba vetett hiten alapuló globális emberi fajt fejlesszenek ki. Harcolnak Izrael állama ellen. Nyíltan, vagy burkoltan. Azaz engedik létezni a zsidó államot, de amennyire van rá hatalmuk, irányításuk alatt is igyekeznek tartani azt. Így érthetjük meg az összefonódásokat a cionizmus és egyes sötét társaságok között. Ki van nekik szolgáltatva politikai, hadügyi és gazdasági nyomás által, mint egy prostituált, aki kuncsaftjaiból él.
Hiszen ma Izrael inkább az amerikai barátjában és saját idomaiban, azaz fegyveriben bízik, mint Elohim-ban. Bár ez a bizalom kezd egyre inkább Elohim irányába eltolódni. A végső átbillenés pedig Armageddonnál fog megtörténni, amikor még az USA is ott fog állni Izraellel szemben az ígéret szerint.
Vallásos zsidók
De Sátán zsinagógájának tagjait megtaláljuk azok között is, akik vallásos zsidókként egyre nagyobb kitartással és arcátlansággal nyíltan támadják Yeshua személyét és Messiási rangját. Akik nem elégszenek meg talmudjaik és tradícióik hiábavaló elemezgetésével – ami legalább az identitásukat megóvja, amíg Yahushua vissza nem jön, hogy az ő szemüket is megnyissa – hanem folyamatosan becsmérlik és gyalázzák az Ő nevét
oly mértékben nem engedi lelkiismeretüket nyugodni az Ő személye.
Az interneten már alig találsz olyan “rabbit” és annak tanítását, aki sokáig bírná Yeshua személyének a megemlítése nélkül. Előbb-utóbb kényszert éreznek, hogy rossz színbe tüntessék fel és bizonygassák, hogy miért nem lehetett a Messiás. Ha pszichológus lennék, pozitívan állnék a jelenség előtt, hiszen amit az ember próbál magában elfojtani, arról beszél folyton tagadó módban. Azonban pedagógus a végzettségem, és bár tudom, hogy van ebben is igazság, nekem egy fokkal borúsabb érzéseim vannak mindezek hallatán.
Ahogy Yahushua idejében is a vezető papokhoz és farizeusokhoz szólva kijelentette Megváltónk, hogy a Sátán az Atyjuk (János 8:44), úgy ma is,
nem a hétköznapi ember/zsidó/ortodox zsidó az, aki a gondot okozza,
hanem a szellemi vezetők, a bölcsnek tartott „rabbik”.
Ilyen kulcsfontosságú pozícióban nem enged akárkit az ördög, hanem az általa “megbízható”, a hamis judaizmusnak elkötelezettebb egyéneit fogja előszeretettel felhasználni és a nép tanítói szerepével felruházni. Mivel, mint tudjuk, a világ feletti hatalmi joggal rendelkezik. Így a papi és rabbinikus székek felett is rendelkezési joga van természetesen, a világ összes intézményes vallási irányzat esetében, így a zsidóság felett is. Ezek a főemberek tehát, szintén a Sátán zsinagógája, hiszen ők azok, akik felelősek a nép tanításáért és szellemi állapotáért, ők azok, akik Yeshua ellen tanítanak olyanokat, akiket talán nem is zavarna különösképpen az Ő személye, ha ezek nem beszélnének ellene. Ők azok, akik a Messiás-tól egyre távolabb vezetik a zsidó híveket, és akik nélkül ez utóbbiak közül ki tudja hányan ismerték volna már fel Yeshua-ban a valódi Messiást. Bár ezek a hamis tanítók között is vélhetően a legtöbben megtévesztett, megváltandó egyszerű emberek, de bizonyára szép számmal lehetnek azok is, kik sorsa gyakran születésük előtt meg volt pecsételve. Olyanok, mint az akkori farizeusok és szadduceusok, akik pontosan tudták, hogy ki ellen szólnak és akik vélhetően már ott voltak az ősi lázadás idején, amikor Hellel-el (sátánnal) együtt egyenesen Yahuwah szemébe mondták, hogy nem kérnek belőle. Most pedig emberi formában ők is megjelennek közöttünk és pusztítják az emberiséget szellemben, közöttük kiváltképpen a zsidókat.
Egész egyszerűen, az ő esetükben sátán zsinagógájához tartozik mindenki, aki egyre hangosabban ordítja a mai napig is: “Feszítsd meg!, illetve Barabást akarjuk!” Bármilyen mértékben is felelős az a kereszténység, mely jézus nevében és kereszttel a kezében gyilkolta, égette, elűzte őseinket, az a zsidó, aki ma tudatosan lázad, és annál inkább lázad, ahogy az idő közeleg, Yeshua Messiási volta ellen, az a sátán zsinagógájának tekinthető.
De ismétlem: többségük nem zsigerileg tagjai, belső romlottságból adódóan, hanem csapdába esett foglyai, ketrecbe zárva, mint a galambok.
A judaizmuson belül azonban igen sokan vannak olyanok, akik inkább csendben maradnak. Nem tudhatják, így inkább bölcsen hallgatnak, nehogy kiderüljön, hogy mégis Ő volt az Igaz és ezért bűnhődniük kellene.
Ők azok, akik hasonlóak Gamáliel-hez az Apostolok Cselekedeteiből,
aki figyelmeztette a főtanácsot, hogy az apostolokat ne üldözzék, mert ha kiderülne, hogy Yahuwah-tól van a dolog, akkor lázadóknak bizonyulnának, ha pedig nem Tőle való, úgyis letűnik magától (ApCsel 5:34-39). Merem remélni, hogy ma a zsidók túlnyomó többsége olyan, mint Gamaliel. Akik inkább csendben várnak és nem szólnak semmit. Nem káromolják Yesua-t, bár minden okuk megvolna rá, tekintettel arra, amit a kereszténység az ő nevében elkövetett népünk ellen az évszázadok során. Ma is vannak ilyen zsidók, akik várnak és inkább nem szólnak, nem ítélkeznek. Ők alkotják azt a zsidó maradékot, akiknek visszaoltatása az eredeti gyökérbe hamarosan megtörténik. Addig pedig meg van nekik engedve, hogy langyosak legyenek, azért, hogy ne vétkezzenek. Bár elég valószínű, hogy a menthetetlen zsidók aránya, annál jóval nagyobb, mint gondolnám és már rég tudjuk a pontos számát az ősi próféciákból. Tudvalevő, hogy rövid éveken belül, a zsidóság egy harmada ismét elpusztul. Talán pont tőluk fogja megtisztítani Elohim a teljes népet, hogy kicsit később ismét beteljesedjen egy másik prófécia, miszerint Izrael teljessége üdvözül?Nem tudnám ezt határozottan kijelenteni, nem vagyok bizonyos benne, de igen gyanús a dolog.
Nem vallásos zsidók
A mai zsidók túlnyomó többsége és különösen az izraeliek hisznek Elohimban, de nem követnek semmilyen vallási irányzatot. Megtagadják az ortodoxia minden formáját, és szabadon gyakorolják hitüket, legfeljebb csak nagyobb ünnepeken járnak zsinagógába. Ezek az emberek valamilyen szinten tisztelik a rabbinikus tanításokat, mert még nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól, csak annyiban vetik magukat tanaik alá, amennyiben józan eszük megengedi. Ezek a zsidók olyanok, mint a fentebb említettek, vagy Gamáliel, nem állnak tudatosan a Messiás-ellenesek oldalára. Ezek a zsidók mérhetetlenül toleránsak, ezért nem támadják Yeshua-t sem, hanem ugyanúgy tisztelik őt, mint bármely más vallású prófétát. Részei a langyos maradéknak ők is, amelynek megvan az az óriási előnye, hogy már javarészt megtisztultak a rabbinikus rárakódásoktól.
Utolsó földi szentély
A leglátványosabb és legegyértelműbb zsinagógája a Sátánnak természetesen az a templom, ami harmadik szentélyként hamarosan felépül Jeruzsálemben és ahol a már előkészületben álló hamis antikrisztusi papok csak arra várnak, hogy az áldozati rendet újból beindítsák.
Újabb áldozatok sorozata kezdődik meg nemsokára. Ez nem más, mint maga Elohim Bárányának a meggyalázása. Ez az a bizonyos meggyalázás, melyet Yahuwah meggátolt azáltal, hogy az előző Szentélyt engedte lerombolni a rómaiak által.
A zsidó népnek még tudatlanságból sem engedte meg, hogy a Bárány áldozata után bármilyen áldozatot bemutasson.
Még a rabbinikus irodalom és történészek is rögzítették, mindazokat a furcsa jelenségeket, melyek az utolsó szentély idején megjelentek pontosan Yeshua kereszthalálától kezdődően egészen a lerombolásáig. Az első jelről mi is tudunk: a kárpit kettéhasadt. Azonban kevesen tudják, de kb. 30-tól 70-ig, a Szentély ajtaja, minden éjszaka „magától” kinyílt. Továbbá, Yom Kippur idején a sors, minden esetben és negyven éven keresztül, a baloldalon álló bakra esett, melyet Azázelnek eresztettek ki a pusztába. Továbbá, ezen a Yom Kippuri napon egy bizonyos vérrel bekent karmazsin színű zsinór, többé nem fehéredett ki, ahogy azt korábban Yahuwah megadta a népnek, visszajelzésként, hogy elfogadta a nép bűneiért felkínált áldozatot. És végül a Menóra mécsesei szintén, mindennap kialudtak negyven éven keresztül, akárhogyan is próbálták a levita papok ezt megakadályozni. Yeshua elvetésének hibáját ilyen látványos és egyértelmű módon jelezte a népnek, mely a mai napig leirva található a rabbinikus irodalomban. Nincs tehát mentségük.
De visszatérve saját időnkbe, amikor felépül az utolsó templom, lesznek zsidók, akik még akkor is az Antikrisztus mellett állnak majd ki, amikor nyilvánvaló lesz az Írásokat ismerők számára, hogy nem az lehet a messiás, aki annak mondja majd magát (ő sem, mivel közben még mindig nem ismerik majd fel Yeshua-ban az igazit). A harmadik templomban olyan dolgok történnek majd, ami egy valódi ortodox zsidó számára egyértelmű jelzés lesz, hogy ezeken nem vehet részt. Illetve leleplezi az Antikrisztus hamis voltát is előttük. Sokakat nem fog tudni megtéveszteni. Ekkor óriási csalódás éri majd ezt a zsidó maradékot, hiszen eleinte ők is elhitték, hogy végre megérkezett az oly régóta várt messiás és a templom. Az ellenség nem korlátlan hatalmú.
A harcban Yahuwah-nak is vannak ellentámadásra használandó igen meggyőző fegyverei és védő eszközei, melyek közül a leghatásosabb maga az Ige, mint védőpajzs.
Az egyik ilyen esemény, amire gondolok az, hogy a jelenlegi papok, akik ki vannak jelölve a majdani templom áldozati rend újbóli megindítására, már most leszögezik, hogy ez a templom már mindenkié lesz, nem csak a zsidókké. Áldozni fognak a pápa, dalai és imámok láma jelenlétébe és együtt imádkoznak majd velük a világ békéjéért. Ott lesz minden vallás legfőbb vezetője és annak képviselői egy nagy ökumenikus színjáték folyamatos megrendezésében. Továbbá fel lesz állítva egy szobor, az Antikrisztus képére, mely előtt minden térdnek meg kell majd hajolnia a próféciák szerint, és aminek felállítása pillanatában, a híveknek el kell hagyniuk a várost a figyelmeztetés szerint.
Amikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot – melyról Dániel próféta szólt – ott állni, ahol nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre.
Márk 13:14
Egyértelmű, hogy a puritánabb ortodoxok be sem teszik majd lábukat ilyen cirkuszba és irtózatos szellemi megtörésen fognak keresztül menni, hiszen egyszerre csalódnak majd a várva várt 3. templomban és a messiásban.
Ennek a nagy csalódásnak a végkifejlete maga a valódi Messiás felismerése lesz.
Nem tudom, nincs mélyebb látásom azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenthet majd valójában a Jelenések hamis zsinagógájaként leírt intézménye. Talán ennyi, de lehet, hogy ennél összetettebb. Annyi számomra egyértelmű, hogy a feljebb említett démoni uralom alatt szolgáló hamis zsidók már rég köztünk vannak, és rég akként lehet őket elkönyvelni. Felismerésük pedig egyre sürgetőbb, ahogy haladunk a hamis megváltó megérkezése felé.
Ezek nem zsidók, mert legfeljebb csak a testükön hordozzák a körülmetélés jelét, gyakran már ott sem, szívük pedig kövér és romlott, semmiképp sem körülmetélt. Nem zsidó, mert a mi Népünknél – kivéve a cionistákat – a vérszerinti származás nem elegendő kritérium.
Kizárólag a Szellemben való zsidó kötődés teszi a vérszerinti zsidót valódi izraelitává.
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van
Róma 2:28
Vagy egyszerűen nem zsidó valaki, mert vérében sem az, a-nélkül pedig nincs Izrael még szívben-lélekben sem, vagy más csak akkor lesz újra zsidó, ha a szívét végre ugyanúgy körülmetélik, mint a hímvesszőjét. Aki pedig vér szerint és szívben is zsidó, bár még Yeshua-t nem fogadta el, de nem is lázad ellene és az Atyát viszont ismeri, és tiszta szívből szereti, azt senki ne merje Sátán népének mondani, mert ez esetben Yahuwah szeme fényére tör.
Senkinek nem tisztje külsösként, venni a bátorságot, hogy kritizáljon, belekontárkodjon és beleszóljon akár saját apja idősebb testvérével ápolt viszonyába! Ha valami nem tartozik rád, vigyázz, nehogy beleszólj! Addig kívánd, hogy az Atya elfenekelje idősebb testvéredet, amíg végül téged fog jól elverni helyette!
Sátán gyülekezete
De Sátánnak nemcsak hamis zsinagógája van, hanem hamis “keresztény” templomai is vannak. Akik Krisztusinak mondják magukat, de nem azok. Akik egyházaikkal és keresztény plusz és hamis törvényeikkel szintén leplet borítanak a Megváltót kereső emberek szemére, ahogy zsidó oldalon is történik. Akik képesek még Yeshua személyéből Jézus-bálványt csinálni, nem csak fa- és kőfaragás által, hanem hamis evangéliumok hirdetése által, mint például a siker és gazdagság evangéliuma, illetve a törvény tiprása által.
De vannak keresztény midrásh-filmek is, ahol ezoterikus páparajongó szakállas pofák eljátszák neked, hogy jézus mit csinált és mit mondott két evangéliumi kijelentés között. A Midrásh a zsidó irodalom azon része, mely kipótolja a Tóra-ban található „hiányosságokat”, és kitalálják az egyes szereplőknek, ősatyáknak, milyen is volt az életük azon túl, amit az Ige kinyilatkoztat róluk. „Chosen”, azaz kiválasztott. Ami a sorozatot illeti, mindenképp a sátán kiválasztott eszköze, hogy jól összekavarja a fejedben az evangélium üzenetét és ismeretét. Ennél sátánibb művet a Messiás Teste ellen, mint ez a film, Nagy Konstantin egyház alapítása óta nem tapasztaltam. Minden film, ahol szerencsétlen ember-színészek próbálják megjeleníteni a Megváltót, így saját arcvonásait ráerőltetik emberek milliárdjai elméjében, már önmagában egy rendkívül problematikus kérdés, de ez a sorozat túllép minden eddigi határon!
Sátán kereszténységéről még igen sokat lehetne mondani, a különböző hamis tanok és szekták, a törvénytiprás/elvetése és a Szent Szellem valódi ajándékainak a hamis használata és degradálása. De ezekről szól tanításaim igen jelentős része, nem tartom fontosnak, itt külön kifejteni, megismételni őket.
Mi hol tartunk?
Sátán zsinagógája lényegében mindenki, aki a Választott Nép lejáratásán dolgozik, tudatosan, vagy tudatlanul és talán nem csak belülről, azaz vérszerinti zsidóra értendő. Mindannyian beleeshetünk ebbe a kategóriába, kérdés, hogy időben ráébredünk-e, hogy miben kell sürgősen módosítani szellemi állapotunkon, álláspontunkon. A Sátán zsinagógájához való tartozás még nem a kárhozat önmagában. Van belőle is szabadulás, leleplezésük pedig egyben a benne levő emberek megmentését kell, hogy szolgálja.
Alapvetően az ördög zsinagógája szimbolizálja és összesíti mindazokat, akik úgy vélik, hogy birtokában vannak a végső igazságnak és ennek fényében üldözik a Messiás igaz követőit.
Ami biztos, hogy már nincs sok idő hátra, hogy teljes képet kapjuk erről a misztériumról is.
Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képezik az össz-kereszténységnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.
A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt elferdült országot enged létrejönni?
Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát Yahuwah próféciáinak beteljesedésének?
Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára, hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katarzis vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.
Kié a Szent Föld?
Le kell szögezni, hogy
a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga Yahuwah
és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. Yahuwah akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.
Cionizmus
Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzl megdöbbent azon, amikor egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten van.
Ahogy később kiderült, Dreyfusnak a keresztény és tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbaknak.
Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma.
Rájött, hogy kell egy ország, amivel mi rendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymással.
A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.
Ez következett be kicsit késve 19461-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.
Anticionisták
Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pl. egyes magyar származású üzletemberek, akik Izraelben persona non grata-nak: nem kívánatosnak kinyilvánított személyek, arab terrorista csoportok hivatalos támogatói – a vészkorszakban gyerekként nyomkereső spicliként működött, aki náci gazdáit odavezette az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják).
Más zsidó anticionizmus is létezik, mely éppen ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és tűnik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve.
Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik, mivel nekik a tanulás a dolguk a Talmud szerint. Ezek a nők pedig polgári munkájuk mellett még egy átlag 7-10 fős háztartást is el kell, hogy lássanak. Ez minden zsidó ortodox irányzatra jellemző, nem csak a Szatmárira!
A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Izraelen kívül Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségeik.
A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, „a város védelmezői”, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvér-árulásig, mely az illegitim államalapításnál is sokkal súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik zsidókként, világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz.
Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. A vallásos zsidónak saját szemszögéből valóban elfogadhatatlan a cionista állam ebben a formában. Amíg Yahushua által nem szabadul a judaizmus rabságából, addig joga van ezt hinni és így van összhangban a hitével. És ha nem bírná ki Izraeli zászló égetés nélkül, akkor mindezt megteheti szűk családi körben, a nyilvánosság és kamerák szemétől távol, hiszen egyik alapszabályunk, hogy az egymás közötti viszályainkat nem tárjuk ki mások elé.
Hazatérés parancsa/ígérete
Yahuwah szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél (mármint a zsidó feleknél természetesen) van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.
Elohim akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését.
A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki neheztel Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.
Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Yahushua-t messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék.
Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és shtreimel-ben, azaz subában szenvedni, mert „bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok feletti izraeli hőségben esetleg viseletet kellene váltani, inkább úgy marad, nehogy törvényt és tradiciót megszegjen. És lehetne sorolni a sok felesleget.
Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.
Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Yahushua-ban. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert
a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni
(lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).
Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Nem bír velük és elege van belőlük. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekeznek betartani, mert érzi, hogy rosszat tett, az apa neheztel rá, így jó kisfiút igyekszik játszani odakint. Ez a két ellentétes gyerek mégis idejében megérzi – ki-ki a maga helyén, ahová került-, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között.
Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak. Aztán, majd ha ismét rájuk zárja az ajtót, elbánik majd velük kedve szerint.
Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így
Yahuwah kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre.
Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják tovább romlani a helyzetet.
A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől.
Vannak közülük sokan, akiket a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuk felhagyásával.
Józan eszű zsidók nem válnak ortodoxokká, hanem inkább elmegy Nóbel díjat szerezni, vagy rosszab esetben bankot alapítani. És ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van Elohim dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóban jobb a semminél és sok esetben igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.
Palesztin kérdés
Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne is, a filiszteusok szín tiszta leszármazottjai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Innentől fogva a sok fecsegés és magyarázkodás a témában értelmét veszti.
Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén.
Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, és azok mi vagyunk zsidók.
Ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.
De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul.
Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegett, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.
Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.
Elohim akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezhette, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.
A mai időkben sincs másképpen. Elohim nem veti el az arab népet. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottjaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép.
Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva.
Azonban minket is megillet a lakhatás joga valahol a világon.
Tágabb értelemben, a Messiás által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket Elohim.
A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak.
Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha Yahuwah valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.
Nincs kétség, hogy Yahuwah Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta.
Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek.
Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy
a Messiás visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjttetésről szóló próféciák.
A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Amikor a templomdomb visszafoglalták, kicsit túl korán fújták meg a sófárt, vagy legalább is azért kellett volna megfújni, hogy a megvan, de a lényeg még hátra van. A mai napig ennek isszuk a levét. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig már egyenesen bűncselekmények számít. Itt tartunk.
Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárki elveszítheti a türelmét, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai, bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.
Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb visszaütnek, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna.
Ujjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet. Főként olyanoktól, akik direkt saját gyermekeik óvodái és korházai alá rejtik el az elpusztítani való fegyvereiket, hogy rá lehessen fogni az izraeli védekező hadseregre, hogy tudatosan ártatlanokat és gyerekeket gyilkol.
Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott.
A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét.
Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetéséből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.
Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes és aljas szellemiség az,a mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartanak el. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottjait, illetve Júda törzsének elveszett tagjait, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén előreláthatólag úgy fogjuk magunkat érezni odahaza, mint szardíniák egy konzervdobozban. Ez esetben pedig a még mindig ottmaradt arabok, ha más miatt nem is, de az illatunk miatt bizonyára odébb fognak állni.
Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva
Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottjainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt, főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottjainak. Egyes elméletek szerint azonban Közép-Európa zsidó közössége nem Jákob, hanem a betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Júdától származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.
A harmadik eset az, amelyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók, mind Kazáriából származnak.
És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég kellemetlenül hangzik.
Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezzen arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet!
Az emberiségnek, a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző reakció.
Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak.
Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Myriam-Mária Yeshua-val a méhében meglátogatta Erzsébetet.
Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Yahushua által, már saját korára is vonatkoztatott utolsó időktől kezdődően, azaz, az utóbbi 2000 év folyamán. Láss erről bőveb információt az: Izrael törzseinek összegyűjtetése c. írásunkban.
Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, Benjámin, Simeon, vagy akár Levi törzséből származunk, mivel ez a négy maradt meg valójában, sokunknál kiderül, hogy inkább Gád, Asher, Iszakár, vagy más az ősatyánk. Nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem akár valamelyik szolgálóleány.
El Sáddáj működése a mai Izrael területén
Akinek még mindig kétségei vannak afelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne a rég leírt próféciákhoz, nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaikor, oly kis mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.
A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávid-ként feltüntetni, a nagy gonosz zsidó Góliáttal szemben, nem látja be, hogy
valójában a történet épp ugyanúgy fest, mint Saul uralkodása idején.
Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis és továbbra is a palesztin és a mögötte összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát.
A ma Dávidja, saját erejével elbír az óriás Góliáttal, és ebben az erőben bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Yahuwah-jában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.
Izrael szerepe az utolsó időkben
A Szent Föld a zsidók összegyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút. (Zakariás 12:10)
Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikrisztus székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem – Yahuwah szerint oszthatatlan város – három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, amely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.
Izrael továbbá az a hely, ahol a világ seregei összegyűlnek, hogy elpusztítsák a zsidókat Har Meggidó-nál, azaz Armageddon-nál, majd ezer évvel később, hasonlóan gyűlik majd össze Góg és Magóg a végső háborúra a millennium végén.
Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála, illetve feltámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.
Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet.
Senki ne gondolja, hogy ez a visszatérés tökéletes rendben, legnagyobb egyetértésben, szeretetben és harmóniában fog végbe menni, tiszteletben tartva minden egyes népcsoportot és azok vallási érdekeit, hagyományait és elképzeléseit.
Minden szülés fájdalmakkal jár.
A próféciák nem tartalmaznak olyan ígéretet, hogy visszatérésünk kielégít majd minden keresztény és egyéb csoportok modern igényeit. Annyi van leírva, hogy visszatérünk, akár tetszik egyeseknek, akár nem, csakúgy, mint az első alkalommal Józsué kíséretében. Aki nem bír elvonatkoztatni az emberi igazságérzületektől és megítélésektől, hamar beleesik abba a csapdába, melyet az ellenség állított számára: ellenszegülni Yahuwah akarata és próféciái ellen.
Egy ilyen hiba súlyos átokként és bénító méregként gátolja meg a hívő keresztényt, hogy betöltse, saját helyén és a zsidóság kiegészítő társaként azt a szerepet és azokat a próféciákat, melyeknek ő lenne egyik főszereplője.
A kereszténység zsidó szerető kisebbségi részét pedig óvatosságra intenek ezek a szavak. Mert minden csapdának létezik egy ellenpólusa, mely annak tükörképe és másik véglete, gyakran még veszedelmesebb, mint az első, hiszen a szeretet és elfogadás nevében működik. Ne védjünk vakon mindent, csak azért, mert zsidó címkét hordoz. Az elvakult elfogadás mérge szintén szolgálatod bénulását okozza csakúgy, mint zsidókritikus testvéreid elutasítása esetében.
Izraelben léteznek vallásos zsidó csoportok, akik célul tűzték ki, hogy a próféciákat beteljesítik, kicsit felgyorsítják. Kutatásaik alapján a világ több pontján találkoztak olyan népcsoportokkal, akik az izraelita törzseknek a leszármazottjainak tartják magukat, szokásaikban és tradícióikban pedig több olyan elem és jelenség található meg, ami kimondottan a zsidó vallás előírásaira utal: szombatfogadás péntek esténként, a menstruációs nőktől való elkülönülés, stb.
Ez a fajta összegyűjtetés valós és jogos, hiszen maga a genetika tudománya is megerősíti ezen csoportok izraelita vérvonalát, így nem kétséges, hogy a próféciák beteljesedése ezen a síkon is folyik.
Azonban tudnunk kell, hogy mindez csak a felület, mondhatni, hogy az utolsó simítások csupán, amikor a nép legtávolabbra került egyéneinek felkutatása történik. A teljes izraelita nép összegyűjtetése egy jóval korábban elkezdődött folyamat, mely akkor indult meg, amikor a szentélyt a római seregek lerombolták és a maradék judeai törzsek végső száműzetésüket elkezdték.
Kikből állt a 2000 éve elűzött zsidó nép?
Kevesen említik meg, hogy a Szentély lerombolása és a kiűzetés idején nem kettő, hanem négy törzs volt még jelen Judea területén.
Simeonnem tűnt el, hanem korábban beolvadt Judába.
Identitását elveszítette, de maguk a tagok máig köztünk vannak, a zsidó nép alkotórészei.
Hasonlóan, ahogy később ez Benjámin törzzsel is történt, a kiűzetéstől kezdődően fokozatosan sorvadt el tudatában, a törzsi identitása és lassan beolvadt a zsidó néppé alakuló Juda-(Simeon)-Levi (maradék)- és saját maga Benjámin csoportosulásba.
Levi törzsének a tagjai már a honfoglalástól kezdődően szétszóratásba került a többi törzsek közé, ahol tucatnyi városokban (menedékvárosokban) tömörültek, ahogy a Jákób által kihirdetett áldás és ígéret megjövendölte. Így Simeon, Júda és Benjámin területén is éltek Leviták, illetve nem kizárt, hogy a többi törzs deportálása idején sok levita egyszerűen lejjebb telepedett Júda és talán főként Benjámin területére, mely magábafoglalja Jeruzsálemet.
Azért is gondolom, hogy a többi Levitákból csak kevesebb tagot vihettek el a 10 törzzsel, mert a mai zsidóságon belül megmaradt Koheniták száma igen nagy. Saját tapasztalatom alapján, a magyarországi zsidóságnál feltűnően magas a számuk. Arról is ismerhetőek fel, hogy a felvett családi neveknél igyekeztek megőrizni a kezdő k-, c-, vagy cs- betűt. De az is lehetséges, hogy a Koheniták, mint a főpapi nemzetség, alapjából szaporulatában is többlet áldást kapott az Örökkévalótól, így a 2000 év folyamán erőteljesebben felfutott arányuk száma a többiekhez képest. Erről nincs tudásom/látásom, csak a tapasztalatom alapján figyeltem meg.
Mégis 10 törzs tűnt el!
Ahogy látjuk, minimum 3 törzs szinte teljes egészében megmaradt a mai napig, csupán csak egymásba olvadtak, így a zsidóságon belül senki sem tudhatja még, hogy Júda, Benjámin vagy Simeon a felmenője. Ha valóban 3, illetve Levi maradékával – mely tartalmazza az előbb említett kohéneket – 4 törzs maradt meg, akkor maga Yahuwah a próféták által miért említ mégis 10 „elveszett” törzset?
Tudjuk, hogy József törzse alapjából Efraimra és Menasszéra osztódott ketté.
Így nem 12, hanem máris 13 törzsről beszélünk.
Továbbá maga Menasszé is kettévált a Jordán partjainál. A törzs egyik része a folyó keleti partján maradt Gád és Ruben törzsével, a másik része pedig átkelt a Jordánon és elfoglalta jogos helyét a Szentföldön.
Tehát összesen 12 törzsből, egy feleződött, majd ennek egyik fele továbbfeleződött, így kapunk összesen 14 csoportot.
Így a mai zsidóság, mely Benjámin és Júda teljességéből, ez utóbbiba pedig szintén teljességében beolvadt Simeon és mellettük Levi maradékán túl valóban 10 törzs létezik szerte a világban, akik összegyűjtetésre várnak. Pontosabban az összegyűjtetés észrevétlenül történik és már rég folyamatban van. Nem a kortárs rabbik kezdeményezése által indult meg ennek a próféciának a beteljesedése, hanem már 2000 éve folyik miután megjelent a világban a végső és egyetlen Főrabbink, a Melkisédek rendje szerint!
2000 év óta tartó folyamat?
Úgy vélem, hogy az eredetileg Juda-Simeon-Benjámin-Levi maradékból álló zsidó néphez a századok folyamán csatlakozó csoportok, akár egész törzsek, vagy népek, könnyen lehetnek azoknak a 10 elhurcolt törzseknek a leszármazottjai, akiket a Perzsák magukkal vittek északkelet irányba az Izraeli királyságból.
A ma élő zsidó „bölcsek” szerint a Szentföldön való összegyűjtetést követően az Örökkévaló kinyilvánítja minden zsidó számára, hogy melyik törzsből származik. Ez egy talmudi-rabbinikus prófécia, mely bár nem szerepel a Szentírásokban explicit módon, de kivételesen figyelembe veszem, mert prófétikus tartalommal bír és minden bizonnyal erre is sor kerülhet, talán már a látható világban is.
Az izraelita vér, mint minden más vérvonal, magához vonzza szellemben azokat, akikben közösen benne van. Aki volt külföldi Magyar, vagy csupán Magyar külföldön, talán tapasztalta már, hogy megszólalás nélkül is valakiben felismerte a közös népcsoporthoz-kulturához való vonzódást, illetve, amikor kiderült, sokkal nagyobb lelkesedéssel ismerkedett meg test-vérével, mint ha egyszerűen az anyaország területén találkoztak volna.
A vér úgy működik, mint egy mágnes.
Ahogy a mágnes magához vonzza a rokon anyagból készült tárgyakat, az egyes fémtárgyakat, úgy az izraelitákat magához vonzotta
a száműzött mozgó júdeabeli mágnes több mint 2000 éves bolyongása során.
Ezek a visszacsatolt részecskék azóta is az alkotó részei a ma zsidó gyűjtőnéven ismert népcsoportnak. Csupán az eredeti és pontosabb törzsi identitásukról nincs még fogalmuk-fogalmunk. Úgy tűnik, hogy akiket ma zsidóknak nevezünk, azok valójában vegyesen nem Júda (és benne Benjámin-Levi-Simeon), hanem Júdán túl, az összes törzsnek a leszármazottjai lehetnek.
Kazár elmélet
Antiszemita embertársaink kedvenc témája és elmélete: a Kazár elmélet, miszerint a közép és kelet európai zsidók nem Júdeai törzsekből származó izraeliták leszármazottjai, hanem a Kazár birodalom szkíta népének judaizálása során hozzáadódott tömeg sarja.
Az azóta kialakult genetika tudomány sajnos nem tisztázta ezt a kérdést. Hiszen maguk az Izraeli zsidó génkutatók is megosztottak abban, hogy a Német-Osztrák-Lengyel-Magyar-Román-Bolgár-Ukrán-Orosz-Litván tájakról származó zsidók DNS-ében talált alkotóelemek valóban az izraelita származásra utalnak és azt bizonyítják, vagy sem.
Magam is hallottam sokat Kazár elméletekről és tagadhatatlan, hogy ez az egyébként ősmagyarsággal rokonságában álló szkíta népcsoport judaizált valamikor a római birodalom bukásának idején. Állítólag Árpád fejedelemnek felesége is egy prozelita kazár herceg lánya volt. Érdekes belegondolni, hogy ez esetben az 5 árpád házi katolikus „szent”, zsidó ősanyától származik. Igaz, hogy zsidó származású szentből a római egyház már azelőtt is rég bővelkedett, hiszen szinte minden bibliai zsidó szereplőt kanonizáltak, de hogy még a magyar szentek is valamilyen szinten azok…!
Sokan úgy vélik, hogy bár kazár betérés valóban történt, kizárólag a vezetői réteg, a kazár nemességre volt jellemző és nem terjedt ki a népre.
Nem kizárt, hogy
mégis az antiszemitáknak van igazuk és akár saját zsidó őseimnek is több köze van a kazár néphez, mint Júda törzséhez.
Azonban a kazárok betérése nem biztos, hogy véletlen. Nézzük csak meg, kik ezek a kazárok, hol helyezkedett el birodalmuk? Valahol a fekete és a kaszpi tenger között, a mai orosz, grúz és örmény területeken, Izraeltől észak-keletre. Pontosan az a térség, amerre a perzsák elvitték a törzseket.
A jól ismert Magyar zsidó Arthur Koestler által írt könyv a 13 törzsről talán igen csak rátapintott a lényegre. Koestlernek, a zsidó szellem öngyilkossági kísérlete, egészen váratlan profetikus fordulatot vehet és megdöbbentő igazságot fog nagy valószínűséggel felfedni előttünk a közeljövőben. Ha egyáltalán kiderül, hogy a kazár elmélet valóban igaz, illetve nagyobb tömegeket érintett.
Talán a modern zsidó állam mai elnevezése: Izrael, melyet a többségében ashkenázi európai zsidó holokauszt túlélők szavaztak meg, prófétikusan szintén erre az izraelita származásra utalna? Logikusabb lett volna ismét Júdeának elnevezni a területet, mely nevet viselt utoljára, mielőtt száműzték onnan a választott nép maradékát. Mégis az Izrael név mellett döntöttek.
Igen nagy esély van arra, hogy a később Kazária névvel illetett terület az a gyűjtőhely volt, ahová a perzsák száműzték a deportált izraelita törzseket.
Innen majd sokan továbbmentek, amint bizonyítja az izraelita származású apróbb közösségek Ázsiá és Afrika szerte, melyek az utóbbi évtizedekben kerültek napvilágra.
A kazárok betérésének irracionalitása!
Egyes történészek azt állítják, hogy a kazárok diplomáciai okokból kénytelenek voltak választani, és elfogadni a három nagy monoteista vallás egyikét. És mivel az egyik oldalon a keresztény világ állt, amellyel nem voltak túl jó kapcsolataik, a másik oldalon pedig az iszlám világ, amely nem volt sokkal szimpatikusabb a szemükben, mint az első, logikusan a zsidó vallást választották, egyfajta diplomáciai húzás, mely fenntartotta a semlegességüket és a status quot a térségben.
Miféle ostoba ötlet szülhetett ilyen elméletet a történészek fejében? Miért lett volna érdekük egy kicsi, jelentéktelen vallás felvétele, amely katonailag rendkívül gyenge a korábban említett két nagyhatalomhoz képest? Tudván a két szellemiségnek (a névleges kereszténységnek és az iszlámnak) zsigeri ellenségeskedését az eredetileg kiválasztott néppel szemben, akinek elsőszülöttségi helyére pályáznak a mai napig mindketten (Eszau és Ishmael) ?
Miért nem engedhették meg maguknak, hogy megőrizzék pogány vallásukat, és ne változtassanak semmin? Még akkor is, ha ez azt jelentette volna, hogy mindkét oldalról nyomást fognak rájuk gyakorolni, akár a pogányság, akár egy olyan vallás miatt, amely még nagyobb gyűlöletet szított volna ellenük a két felemelkedő nagyhatalom részéről?
Arról nem is beszélve, hogy ezek a kazárok a hunok-kunok, a magyarok, a tatárok és a többi -ár végződésű népek közvetlen rokonai. Azaz egy rendkívül harcias, bátor és erős nép. A puszta nevük hallatára a szomszéd népek a gatyáikba csináltak. Valóban politikai okok miatt kénytelenek lettek volna új vallást felvenni ezek a tekintélyes, nagyhatalmú emberek? Erősen kétlem! És még akkor sem, ha esetleg meggyengültek volna és az erejük elfogyott volna. Az e-fajta népek inkább választják a halált, mint az alávetettséget, csak úgy, mint az észak-amerikai indiánok – akik egyébként szintén rokon és szkíta nép -, és akiket soha nem lehetett rabszolgává tenni, mert inkább harcoltak az utolsó emberig, mintsem alávessék magukat a fehér embernek.
Képzeljünk el egy barbár népet dicsőségük, gazdagságuk és hatalmuk csúcsán, akik egy maroknyi júdeai menekülttel találkoznak, akiket száműztek földjükről. Ezek a szerényen öltözött júdeaiak, ünnepi ruhákban felöltözött fejedelemségek előtt jelennek meg, és ez utóbbiaknak semmi más nem jut az eszükbe, semmi más érzés nem üt beléjük, mint egy ellenállhatatlan vágy, hogy áttérjenek ezeknek a lúzereknek a vallására, akiknek ráadásul most rombolták le a szentélyét!? Van egy csepp racionalizmus egy ilyen történetben? Láttunk már ilyet az emberiség történetében, kivéve estetleg néhány viccben, vagy vígjátékban, de még ott se nagyon? Mintha ma a migránsok láttán Orbán Viktor ellenállhatatlan késztetést érezne arra, hogy elhagyja magyar miniszterelnöki posztját, áttérjen az iszlám hitre, és az ő maga által felépíttetett vaskerítés túloldalán táborokban telepedjen le új tesóival!
És ha az elméletem olyan debil és groteszknek tűnhet is, mint egy Marx-fívér vagy egy Woody Allen film, akkor sem mondhatok mást, mint: „Nincs más magyarázat erre!”
További „törzsek”
További erős gyanúim vannak bizonyos népek, népcsoportokkal kapcsolatban, akik szintén ezen a területen élnek a mai napig, a mai Kaukázus és észak Arábia területén, és helyzetüknél fogva, az üldöztetési szintjüknek köszönhetően, erős gyanakvásra adnak okot.
Miért gyűlöli annyira a török az örményt, hogy vele szemben is holokausztot követ el, sőt a mai napig Jeruzsálem egyik negyedét örmény negyednek neveznek, a török erőszak elől menekülő keresztény örmény odatelepedők után?
De beszélhetnénk még a kurdokról is, akik nem sorolhatók és nem tartoznak sehová. Muzulmán hitük és vallásuk ellenére igen jó kapcsolatokat ápolnak a modern zsidó állammal, bizonyára nem csupán azért, mert onnan kapják a fegyvereiket, hogy az előbb említett török ellen védekezzen, bár ez utóbbi tény nyilvánvalóan megerősíti a szimpátiát, hanem bizonyára más okai is lehetnek.
A palesztinnak nevezett közel-keleti araboknál is lehetnek még meglepetések. Már több, mint egy alkalommal történt, hogy egy palesztin arabot zsidónak néztem (illetve fordítva). Egyes történészek szerint a palesztinok is korábban visszatért izraeliták, akiket az iszlám magával szippantott időközben, így elveszítették identitástudatukat. De hangsúlyozom: Itt is legyünk óvatosak, bizonyára messze nem az egész társaságra igaz, csupán a palesztin gyűjtőnéven futó egyének egy része lehet valóban érintett szerintem is.
Továbbá lehetne beszélni a drúzokról és a szamaritánusokról, kik alapjából izraelita származásúaknak vallják magukat.
Illetve ismert még az afgán Pashtun népcsoport esete, akik hagyomány szerint izraelita törzsek leszármazottainak tekintik magukat, legalábbis a többségük. A tálibok között is igen sok pashtun származású harcos van, akik tudatukban egyszerre izraeliták és szélsőséges iszlamisták. Izraelita származásukat bizonyára nem fitogtatják a nem pashtun társaik előtt, de ők maguk többnyire tudatában vannak vele, akár tetszik nekik, akár nem.
Júda elveszett törzse
Gyakran megfeledkezünk arról az apróságról is, hogy bár Júda törzse az, amely minden időket átvészelt és amely sosem veszítette el globálisan az identitását, mégis léteznek Júda törzséből levált személyek, akár egész csoportok, akiknél megszakadt – egy időre – a törzsükkel/népükkel való összeköttetés, így identitásuk is feledésbe merült.
Ilyen nagy valószínűséggel például a Szábeusok/Mandeusok esete. Egy főként Irakban élő, ma már emigrációba kényszerült 200-300 ezer fős etno-vallási csoport. Ők a Babilóniában maradt Júdabéliek azon csoportját alkotta, akik nem csupán ellenkeztek visszatérni a Szent földre, hanem a zsidó vallásukat és identitásukat is meg akarták változtatni. Az arab történészeknek ez a hivatalos álláspontja ezzel a néppel kapcsolatban. Később bemerítő János tanítványai csatlakoztak hozzájuk, akik Júdeából elmenekültek azok után, hogy János fejét vették. Az Újszövetségből egyszer csak eltűnnek és valójában senki sem tudja mi történt velük. A legtöbb történész és teológus talán logikusnak tartja, hogy csatlakozhattak Yeshua tanítványaihoz, de maguk a Szábeusok számolnak be arról, hogy ezek a tanítványok nem csatlakoztak amazokhoz, hanem elmenekültek Babilónia területére, ahol valamilyen úton-módon egy idő után hozzájuk csatlakoztak. Ezt az információt személyes ismerettségből szereztük, maguktól iraki Szábeusoktól.
Európa másik végén pedig, egyes genetikai kutatások kimutatták, hogy az ibériai félsziget mai lakosságának egy ötöde az inkvizíció idején, a katolicizmust magukra kényszerítő zsidók leszármazottjai.
Nem beszélve azokról a számtalan asszimilálódott zsidóról, akik nem tudják és/vagy tagadják identitásukat és akiknél ez rendeződött már, vagy fog a közel jövőben és akiknél az izraelita vérvonalhoz tartozás gyakran ellenállást, szégyent vagy akár nyílt zsidógyűlöletet vált/váltott ki.
Hamis fekete héber izraeliták
Magyarországon talán kissé ismeretlen ez a fogalom, azonban egy terjedő és pusztító jelenség, mely a fekete emberek világában igen nagy kárt okoz. A Fekete héber izraeliták egy olyan mozgalom, amelynek követői úgy vélik, hogy ők a bibliai izraeliták leszármazottai. Ez a közösség az afroamerikaiak körében alakult ki az Egyesült Államokban több, mint egy évszázada. A mozgalom tagjai gyakran hangoztatják, hogy a fekete afrikaiak az eredeti izraeliták, és vissza kell térniük az ókori zsidó vallási és kulturális gyökerekhez.
Ennek hívei többsége úgy véli, hogy az askenázi és szefárd zsidók nem az eredeti izraeliták leszármazottai, hanem későbbi betelepülők vagy betért prozeliták. Szerintük az igazi izraeliták a fekete afrikai népek, különösen azok, akik az afrikai diaszpóra részeként kerültek Amerikába. Ezt azokkal a próféciákkal igyekszenek alátámasztjani, miszerint az utolsó időkben hajókon hozza vissza Izrael fiait és leányait a föld négy sarkából. Ezt ők úgy értelmezik, hogy az afrikai rabszolga kereskedelem idején beteljesedett prófécia, mely azt bizonyítja, hogy róluk szól és ők az izraeliták. Nos, a próféciák épp ellenkezőleg szólnak. A rabszolgaságból és a fogságból viszi haza a szabadságra az elveszett törzseket, nem fordítva. De ez csak egy a sok ellentmondás közül, nem is szeretném itt taglalni ezeket, csak rámutatni figyelmeztetésként ennek az elméletnek a hamisságára, hogy akik benne raboskodnak, azok jöjjenek ki, akár hajóval, de főként szellemi értelemben.
Néhány csoport kifejezetten vitatja a mai zsidó közösségek zsidóságának érvényességét, és azt állítja, hogy a bibliai zsidók fekete bőrűek voltak.
Lényegében a rabszolgasors és az évszázados sérülések, melyet a fehér embertől el kellett szenvedniük, kompenzálásként kialakult egyesekben a fekete felsőbbrendűség érzet és egy hamis kiválasztottság identitás.
Nem más ez, mint a feketékre szabott modern behelyettesítő teológia, melynek egyetlen célja, nem a valódi Izrael lerombolása, hanem az ebben az elméletben hívők végleges megsemmisítése, először is identitásbeli szinten, majd akár szellemi szinten is.
Állításaikat, hogy ők az eredeti zsidók, főként az 5Mózes 28:68 versére alapozzák, amelyre folyton rámutatnak: Visszavisz téged Yahuwah Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem fogod többé látni. Ott majd áruljátok magatokat ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen. És itt felmerül a kérdés: tudnak ezek az emberek olvasni angolul vagy bármilyen más nyelven amin olvassák ezt a verset, akár héberül is? Visszahoztak közülük bárkit „Egyiptomba” a mai napig, amikor megpróbálták volna eladni magukat a helyieknek, akik pedig nem kértek már belőlük? Amerikába hurcolták el őket, ahol a fehérek sajnos valóban azt akarták, hogy a rabszolgáik legyenek. A diaszpórában élő zsidóság viszont ismét „Egyiptomba” került, de senkinek nem kellettünk. 2OOO évig próbáltunk asszimilálódni és a nemzetek részévé válni, de nem kértek belőlünk. Előbb-utóbb elűztek, vagy meggyilkoltak bennünket. Ez a történelmi tény! Továbbá a kiválasztott nép összegyűjtéséről szóló több prófécia arról beszél, hogy teveháton, hajókon, szekereken gyűjtetnek össze Jeruzsálembe, a Szentföldre a föld négy sarkáról. VISSZA a Szentföldre és nem Egyiptomba! Ez látható a 19. század közepe és főként 1948, Izrael államának újjászületése óta.
Nem csupán történelmi alapja nincs a dolognak, de az évszázadok folyamán és főként az elmúlt évszázadban tapasztalt jelek, csodák és próféciák beteljesedései mindenre mutatnak, csak arra nem amit ők állítanak. Elohim keze ugyanis annyira látványosan hordozza és védelmezi a valódi zsidóság identitását, ami vitathatatlan, ahogy taglalom az Izrael állama és cionizmus, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásokban.
Továbbá nem olvasták ezek az emberek az Énekek énekét, a Királyok Könyvét, Sámuel könyvét vagy a Krónikákat? Amikor maga Sába királynője bizonyos kisebbrendűségi komplexussal kéri, hogy a jeruzsálemi lányok ne mosolyogjanak a bőrszíne láttán stb… Valamint Dávid leírása, amikor Sámuel először látja? Vörös haj, pirospozsgás arc stb…? Sehol semmilyen fekete bőr, vagy nagyon göndör haj.
Azért is tartom fontosnak megemlíteni ezt a jelenséget a magyar közönség előtt, mert léteznek ma Magyarországon igen nagy okos írástudó-farizeus, aki Bibliával a kezében ezt a téveszmét terjesztik fehér-bőrű magyarokként, miközben a hivatalos és valódi zsidóságot hamisnak titulálják.
Ahogy mindjárt látni fogjuk léteznek fekete bőrű izraeliták, de semmiképp sem vonatkozik ez a származás minden fekete bőrűre, vagy azokra, akiket Amerikába deportáltak rabszolgáknak. A fekete bőrű zsidók eredetileg sémiták, akik keveredés és mutációk által az évezredek folyamán befeketedtek és nem fordítva. Minden antropológus és biológus tudja, hogy nem a bőr színe a fő kritérium, amely meghatározza a vérvonalat.
Összegyűjtetés folyamatban Izrael államában
Az összegyűjtetés másik, és látványosabb, mondhatni hivatalos síkon is folyik. Vallásos izraeli csoportok léteznek, akik végig kutatják a világ tájait, keresve, mind történelmi, mint genetikai alapokon az elveszett törzsek leszármazottjait. Így olvashatunk arról, hogy épp Kínából szállítottak vissza Erec-be több tucatnyi Benei Menasse (Menassé fiait), akiket valahol közép Ázsiában találtak meg. Más törzsekből származókra pedig fekete Afrikában: Szudánban, Elefántcsontparton vagy épp Dél-Afrikában találnak rá. Ezek a csoportok évszázadok óta a társadalom peremén élnek, részben zsidó szokásaik vannak, azon belül is részben eredeti Mózesi törvényeket tartanak, azonban érdekes módon poszt-babiloni judaista elemeket is átvettek valahonnan. Ez utóbbi tény a hagyományos zsidóság számára megerősítő „bizonyítéknak” számít arra vonatkozóan, hogy a szóbeli tant nem Babiloniából, hanem a Sinai hegyi kinyilatkoztatás részének tartják, melyet Mózes közvetlenül kapott volna az Örökkévalótól. Az én olvasatomban egyértelművé teszi, hogy az évszázadok folyamán arra járó vándor judaista zsidókkal találkoztak, akiktől eltanulták az „újításokat” és semmiképp nem bizonyítja a Tórához hozzáadott talmudista irodalom „isteni” ihletettségét. De ennek az írásnak nem ez az apropója.
Ezek az ázsiai és afrikai izraeliták vérvonala visszavezethető Jákobhoz, sőt mindegyik népcsoporton belül akadtak olyanok, akik Áron, főpapi leszármazottjai, kohének. Ezt maga a genetika erősíti meg.
Így találkozunk olyanokkal, akik eddig nem voltak közöttünk és külsejüket illetően tökéletes fekete afrikai, indiai, vagy éppen vágott szemű kelet ázsiai-nak kinéző izraeliták.
Kétségtelen, hogy az összegyűjtetés, ezen a síkon is érvényes és folyamatban van. Azonban a próféciák alapján, miszerint az utolsó időkben gyűjtetik össze a nép, nem csupán az utolsó évtizedekre, vagy évekre vonatkozik. Minden bizonnyal az utolsó idők az a korszak, ami Messiásunk idejében elkezdődött. Hiszen a kinyilatkoztatások alapján Yeshua saját kortársai figyelmét arra hívta fel, hogy az utolsó idők már akkor elkezdődtek.
A kegyelmi korszak bő 2000 éve, maga az utolsó idők, mely folyamán az izraelita törzsek összegyűjtése észrevétlenül, a legnagyobb diszkrécióban és csendben javarészt végbement.
Sokak, főként keresztények és palesztin aktivisták igyekeznek azonosítani az Izraelbe, főként Kelet-Európából visszatérő zsidókat a Jelenések könyvében említett hamis zsidókkal, a sátán zsinagógájával. Erről a témáról írok egy másik tanításban és valóban igen sok valódi, származásilag zsidó tartozik ebbe a csoportba. Azonban egyre inkább arra mutatnak a jelek, hogy a kazárok is a deportált izraeliták leszármazottjai és az Izraelbe telepedett európai zsidók tömegei csak arra várnak, hogy ígéret szerint újraéledjen bennük az eredeti törzsi identitás.
Ahogy máshol írom a sátán zsinagógájához való tartozás közülük csak azokra vonatkozik, akik főként szellemben ferdültek el olyan mértékben, hogy zsidó maszkban a sátán érdekeit képviselik, tudatosan, vagy tudat alatt. A sátán zsidó szolgái, bár jelen vannak a cionizmusban, zsidó ortodoxiában, de még a kereszténységben is, mégsem e-csoportok egészére vonatkozik, csupán egy kis töredéke, mely épp elég nagy kárt tesz, hogy rajtuk kívül az egész közösséget megutáltassák mások által.
Jelek felismerésének fontossága
Fontos jelezni, amikor bizonyos próféciák – amire sokan várnak – már a beteljesedés fázisban vannak. Hiszen amikor egy próféciának a megvalósulása folyamatban van, vagy már végbe is ment és ezt nem veszik észre azok akik várják,
akkor a következő jeleket és a további próféciák bekövetkezését sem fogják felismerni.
Nem fogadnak el látható folyamatokat maguk körül prófétikus eseményként, mert megtanulták, hogy előtte másnak kell megtörténnie. Ha pedig a szerintük soron levő prófécia beteljesedését nem képesek felismerni, akkor nem fogják a következőket sem, mert leragadtak annak a várásánál, mely rég megtörtént.
A zsidó állam újjáéledése egy fontos jel, de azon belül, ha belátjuk, hogy a zsidók összes törzse már javarészt összegyűjtetett, akkor könnyebben felfogjuk, hogy az idők mennyire közel vannak.
Annyira, hogy az Antikrisztus, nem csupán jelen van valahol a világban, hanem tudni is lehet, hogy kiről van szó egészen pontosan. Azt is tudni, hogy az a bizonyos 7 éves szerződés, amit megerősít majd a nemzetekkel, milyen köpenyben és címszó alatt fog megvalósulni a dánieli látás szerint. : Klímacsúcsok, Cop 28, Károly Király.
És miközben hamarosan nyilvánosságra hozza a világ előtt, hogy Dávid trónjának leszármazottja, így megtévesztheti a zsidóság jelentős részét, akik elfogadják őt Messiásnak, azt is tudhatjuk róla, hogy valójában ő sem a Júda törzséből származik, hanem a Dán törzséből, ahogyan az antikrisztusról szóló próféciák megjövendölik. Több történész szerint, Dán törzséből pedig sokan kerültek Wales területére, amelynek az antikrisztus nemrég hercege volt évtizedeken át.
Mert miközben várunk valaminek a beteljesedésére, és nem vesszük észre, hogy már megtörtént, vagy legalább is, mint ebben az esetben igen előrehaladott fázisban van a végbemenetele, nem ismerjük fel a következő soron levő események megjelenését, hiszen nem fogadjuk el időszerűségüket.
Egy másik folyamatban levő összegyűjtetés
Közben zajlik és befejeződik egy másik csoport összegyűjtése, a Messiás Teste, ami a népbeliekből álló Egyházat jelenti, és a próféciákban szimbolikusan az Efraim nevével azonosítanak. Annak ellenére, amit sokan hallottak és tanítottak, Júda nem azonos a zsidókkal, míg Izrael a nemzeteket képviseli. Júda a déli törzseket, Izrael pedig az északi izraelita törzseket szimbolizálja.
Ha nem vagy zsidó, és még nem kötötted meg a szövetséget Krisztussal, akkor fontos tudnod, hogy az összegyűjtés ígérete most nem kizárólag a zsidóságra vonatkozik, hanem rád is sor kerül, és kiemelt prioritásban vagy! Yeshua, a Messiás kereszthalála által már 2000 éve zajlik a Népek összegyűjtésének folyamata és ennek az idővonalnak a befejezése néhány rövid év vagy akár hónap kérdése is lehet. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, és ne utasítsd el azt az Evangéliumot, amelyet valószínűleg már többen hirdettek neked.
Ha zsidó vagy, akkor rád is vonatkozik ez a felhívás. Bár neked még van némi időd a megtérésre, amikor az egész nép végül felismeri Yeshua-ban a Messiást az ígéret szerint, azért ne késlekedj, és szabadulj meg minél előbb a hamis hagyományoktól és a Messiás-tagadó judaizmustól. Ha már elkezdődött benned a felismerés, hogy ki is valójában a Messiás, és vonakodsz cselekedni az esetleges közösségi vagy családi nyomás miatt, akkor csak nehezebb lesz a következő időszakot átvészelni, a nyomorúság korszakát, melynek küszöbén állunk.
Az is igaz rád, hogy a Szövetség és a védelem azokra vonatkozik, akik nyíltan megvallják azt a nevet, akiben hisznek: Yeshua.
Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van. Máté 10:32-33
Ádám minden fiára vonatkozik ez: a bűn felismerése és megvetése. Ezután elfogadva a Megváltót visszanyerjük Shalom-unkat, békességünket az Atyával, majd Ruach HaKodesh, a Szent Szellem által elkezdődik megszentelődésünk folyamata, és így részesülünk az örök életben Yahushua, Elohim bárányának vére által.
