Manapság egyre több olyan tanítás születik, igen komoly keresztény körökben, melyek tagadják a Szentháromság tanát. Az elején szögezzük le, hogy legfőbb érveléseikben, miszerint ez a kifejezés sehol nem szerepel a Szent Írásokban és kimondottan a római egyház köreiben került megfogalmazásra ebben a formájában teljesen igaz és jogos. A Bibliában sehol nem szerepel ez a kifejezés, semmilyen formában.
Vitathatatlan, hogy valami zűrzavar van a háttérben és a Szentháromságot, mint fogalmat esetleg azért is érdemes átgondolni, mert egy
3 személyes istenképet alakít ki az emberekben, holott semmiképp sincs 3 személy, hanem 1…Yahuwah Echad…, akinek viszont valóban 3 megnyilvánulási formája van, 3 különböző szerepben és feladatkörrel, illetve 3 módon jelenik meg és nyilatkoztatja ki Önmagát.
Elohim személyének a hármas számmal való megszorzása pontosan az egyik fő akadálya annak, hogy a zsidóság (és az iszlám) felismerje Yahushuát, mint Messiást, mert elképzelhetetlen számukra, hogy valaki azt jelentse ki nekik, hogy amit eddig Echad-nak, azaz Egy-nek neveztek, most hirtelen shalosh, azaz három legyen.
Sosem volt három személy, hanem az Egyetlen személynek három főbb tulajdonsága, szerepe, megnyilvánulási formája, kvalitása, stb. van!
Az ELOHIM héber kifejezés többes számú alakja is ezt a hármas szerepkört tükrözi és nem három külön személyt.
Az eddig általam hallott legjobb hasonlat, melyet a kereszténységen belül tanítanak, hogy szemléltessék ezt a kérdést, a víz hasonlata volt. Ahogy a víznek is három különböző halmazállapota létezik a fizikai törvények alapján: Légnemű (gőz) – Szilárd (jég) – Folyékony, mégis mindig víz marad, így Elohimnak is ehhez hasonló tulajdonságai vannak. Ez talán a legtökéletesebb hasonlat, mely közelebb viheti az embert az Örökkévaló esszenciájának megismeréséhez.
És azok közül, akiknek ez nem lenne elég és akiket az általam választott fenti illusztráció nem botránkoztatott meg, (3 az 1-ben Jacob’s kávéstasak) gondoljunk bele, hogy egy ilyen kávé elfogyasztásakor bár az alkotóelemei egybe vannak keverve a bögrénkben, mégis érezni mindhármat külön-külön, mely együttes jelenléte teljessé teszi az ízt. Többé el nem választható, mégis külön érzékelhető és, amint egy elem hiányzik belőle, íze is hiányossá válik.
Lehet szeretni a kávét cukor és/vagy tej nélkül,ez nem változat a személyek megítélésében,
azonban az Üdvösséghez, Elohim mindhárom alkotóelemének együttes működése szükséges az életünkben.
De ha csak a Megváltó személyét nézzük, Nála is további osztódások láthatók, hiszen maga a Messiás is egyfajta „szentkettőségnek” a jeleit mutatja. Yahushua, mint kegyelmes főpap külön szerep és feladatkör attól az uralkodó Messiástól, aki felkent Királyként hamarosan visszajön, hogy ítéletet hirdessen a világ felett.
Sokan nem értik, hiszen itt is ellentmondásoknak látszó kijelentések vannak erről a kérdésről a Bibliában, többek között Yahushua szájából:
„… az Atya nagyobb Nálam … az Atya jóbbjára ült … illetve beszélget az Atyával …”
Igen, mégis. Az ember is szokott saját magával beszélni és nem csak akkor, amikor már szenilis. Az Atya jobbjára való ülés nem más, mint Elohim jobb kezének lenni, annak a kéznek lenni, mely alkot és cselekszik. Nem külön test-személy-entitás.
Amikor pedig lejön közénk emberi formában, attól még nem szűnik meg létezni a szellemvilágban Elohim Országában, mint Atya, mint Yahuwah: hanem megüresíti önmagát és fogalmazzunk úgy, hogy két formában van jelen a világban, egyik szellemi ami mindenhol ott van, a másik fizikai, aki a Szent Földön akkor és arra a bizonyos időtartamra megjelent a világban, amíg vissza nem ment az eredeti és végleges helyére. Lásd még Zsidókhoz írt levél 2:9 – …Yeshua, aki egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál…
Zakariás próféta konkrétan elénk hoz egy olyan történetet a Szellemvilágból, ahol a Felkent Király megdorgálja az ellenséget, mert Yahushua Főpapot káromolja. Itt is látjuk, hogy Elohim Angyala (a Meissiás – Krisztus), valamilyen szinten különválik attól, aki Ő maga volt testben és itt járt közöttünk Yahushua-ként, Elohim bárányaként. Ő már ott, Elohim Országában továbbra is, külön szerepkörben folytatja szolgálatát az emberiség felé, mint Melkishédek rendje szerinti Főpap, miközben készül Felkent Messiásként visszatérni, hogy magához ragadja Menyasszonyát és elpusztítsa az ellene szegülőket.
Szentháromság, mint az Üdvösség három stációja
Mi 3, legfeljebb 4 dimenzió felfogására képes aggyal ellátott terem tmények vagyunk, nem tudjuk ezeket felfogni, hacsak egyeseknek közülünk meg nem mutatja szellemben Ruach HaKodesh.
Ami biztos, hogy az Üdvösség elnyeréséhez három stáción kell átmennie minden embernek:
1. Meg kell ismernünk a Fiút, hogy bűneink rendezve legyenek 2. Így az Atyával helyreáll a kapcsolatunk a Bárány Vére által 3. Majd a víz- és tűz- Szövetségen keresztül végül betöltekezünk Ruach HaKodesh-sel
E három lépés követi egymást és egyiket sem lehet kihagyni a sorból. Nem elég felismerni Yahushuaban a Messiást, engedelmeskednünk is kell neki és szövetséget kötni Vele a látható világban víz alámerüléssel, majd Szellemével való betöltekezés által.
És itt nem áll meg a dolog, hanem most kezdődik a lényeg. Amikor Ruach HaKodesh megkezdi bennünk a Templom felépítését, a megszentelődésünk, más szóval a Törvény és tágabb értelemben vett Elohim Igéjének a szívünkbe való vésése által.
Ez a Háromság Szent és kikerülhetetlen. Így, ebben a kontextusban valóban beszélhetünk Szentháromságról, mert Yahuwah mindhárom esszenciájának kell bennünk aktívnak lennie, hogy Megváltottak legyünk, azaz nevünk fel legyen írva az Élet könyvében. Ezt is lehet Szentháromságnak hívni.
Minden olyan elmélet és teológia, mely a Szentháromság fogalma által az Egyetlen Elohimot kívánja megsokszorosítani, az valóban tévtanítás.
Emberi felfogásunk
Elohim Hármassága egy olyan misztérium, melynek elmélkedésén sokan túl sok időt elfecsérelnek. Ha valami, az emberi érzékszerveinkkel nehezen felfogható kérdést túltárgyalunk, abból sok téves és buta következtetés születhet.
A magyar közönség talán emlékszik, akik elég idősek hozzá. Én magam is csak utólag ismertem meg a rajzfilmet, de saját korosztályom jól ismeri a Mézga Család sorozatát, melyben szerepelt egy földönkívüli lény, amit a főszereplő gyermek nagybátyja magával hozott vissza egyik űrutazásából, egy olyan világból, bolygóról, ahol egy két-dimenziós életforma alakult ki. Ezzel a földönkívülivel lehetett kommunikálni, hiszen hallotta az emberek hangját, viszont kizárólag csak a saját kétdimenziós létterét volt képes felfogni a többi érzékszervével, többek között a szemével. A gyerek gyakran próbálkozott elmagyarázni neki, milyen a három/négy dimenziós világ, de ennek megértésére képtelen volt az idegen vendég.
A Sátán akarata, hogy az emberben felébressze azt a fajta kényszerességet, hogy ne nyugodjon, amíg igen precízen és kimerítően meg nem határozza és meg nem érti mi Elohim teljessége.
Az ember azt érzi belülről, hogy neki kötelessége tudni és pontosan megérteni Elohim lényegét, mert ennek hiányában, akár az üdvössége is veszélyben forog.
Ne higgy ennek a súgásnak, nyugodj bele, mi csak emberek vagyunk és Elohim nem vár el tőlünk ilyen szintű szellemi felfogást és látást. Hanem azt várja el, hogy
azt a szellemi látást, amit személy szerint neked különített el, azaz Szentelt meg, azt elfogadd és működőképessé tegyed életedben.
Ilyen elsősorban a feljebb említett Hármas üdvösségi stáció amin gyermeki hittel és feltétel nélküli szeretettel át kell menned, majd ezt követően az engedelmességünk, amikor szolgálunk a bennünk működő és hozzánk szóló Elohim Szelleme, Ruach HaKodesh vezetése szerint.
Nem kell mindent tudnunk, csak azt, amit Elohim ki akar számunkra nyilatkoztatni. Bizonyos más alap igazságokat, néha ma még misztériumnak számító dolgokat pedig feltétel nélkül el kell fogadnunk, mindenféle agyalás és vita szellemisége nélkül. Hasonló módon, mint a gyerek, akit nagyon érdekel, hogy miként fogan és születik meg a kisbaba és mindenféle konkrétabb tudás és ismeret nélkül a szexualitásról, meg kell elégednie szüleinek a kevésbé részletes és kézzelfogható magyarázatával.
A gond mindig az, hogy az Atyát és a Fiút igyekszünk meghatározni, behatárolni, megmagyarázni Ruach HaKodesh mellőzése mellett. Holott kizárólag Ruach HaKodesh-el való betöltekezés által fogjuk egyre jobban megérteni az Atya és Fiú egységének lényegét, egyre mélyebben ahogy haladunk a Megszentelődés útján.
Teljességben mindezt csak akkor fogjuk megismerni, meglátni és megérteni, amikor elváltozunk és színről színre találkozunk Atyánkkal, Yahuwah-val.
János a Jelenések könyvében, szellemben való elragadásai során Elohim Országában minden alkalommal egy fehér hajú és szakállú, napfénybe borított arcú, izzó érc végtagokkal és szájából kétélű karddal fénylő EGYETLEN Elohim-mal találkozott és nem három tagú, vagy kettő + galamb katolikus szentháromság féle entitásokkal.
A víz hasonlatán túl az alábbi ábra is igen jól szemlélteti a lényeget.
Ábrahám találkozása a három „angyallal” egy olyan pillanat, amikor megjelenik előttünk Elohim-nak ez a hármas dimenziója. A többoldalú egyetlen Elohim, mint Világosság, megjelenik a földön egy embernek, áthatolva az égbolt vízburokján keresztül,
az Egyetlen Világosság három fő tulajdonsága megmutatozik, mint a szivárvány színei, melyek különválva láthatóvá lesznek, amint egy prizmán áthaladnak.
Így jelent meg Yahuwah innen a földről nézve három „angyalként” Ábrahám előtt, akiket ez utóbbi nem urak, hanem Úr, azaz Yahuwa-nak szólított, mint egyes számú személyt. (lásd: VÁJJÉRÁ c. írásomat, ahol bővebben beszélek erről a találkozásról).
Vitatkoznak sokan arról, amit ember felfogni nem tud. Közben nem vesszük észre, hogy a közöttünk levő Egységen kellene inkább dolgozni. Visszatérni a színtiszta Ígéhez és lerántani rólunk az emberi feleslegeket, melyek okozzák közöttünk a súrlódásokat. Mert közben az ellenség már építi a saját és hamis ökumenikus egységét, ahol minden bűn, felesleg és emberi tradíció megfér egymás mellett, Elohim meggyalázására.
A zsidóságnak babiloni gyökereitől, a kereszténységnek pedig a rómaiaktól kell végleg megtisztulnia, hogy egységben összeforrjanak Ruach HaKodesh kitöltekezése által, amikor mindkét nép végre felismeri a valódi Messiást, Yahushua-t.
Térjünk vissza a Shavuot-i Egyház alapítás Szellemi állapotához, hogy ezt az Egységet ismét megéljük, majd látásunk lesz mindannyiunknak Yahuwah személyéről és sokoldaluságáról.
Ekkor megszűnik minden hamis szakállas bálványimádás és a kereszténység végre képes lesz féltékennyé tenni idősebb és még tévelygő testvérét a zsidót, aki addig nem fog visszaközelíteni a Messiáshoz. Amíg Yeshuát egy közönséges szakállas bálvány szintjére alacsonyítod és akként imádod, egyetlen szellemileg egészséges zsidó nem fogja Messiásként elfogadni Őt. Ez szintén igaz az arab-muszlim unokatestvéreink esetében, akiknek szellemi látása és érzékenysége a Teremtő lényegével kapcsolatosan igen közel áll a miénkhez.
Szentnek lenni Elohim hármassága szerint
Szóval nincs Szentháromság, mint három különböző személy, hanem van egy Elohim, aki 3 fő alakban jelenik meg az emberek előtt.
Maga az Ember, aki három fő összetevőből áll (test-lélek és szellem), nem viselkedik és cselekszik egyformán minden helyzetben, környezetben és körülmények között. Az ember férj a feleségével, apa gyermekeivel, alkalmazott az irodában, fiú a szülei szemében, és a legjobb esetben tanítvány Yahushua előtt.
Az ember is különböző módon jelenhet meg és kommunikálhat mások előtt. Kommunikálni tud személyesen, akár telefonon vagy más médián keresztül, akár hagyományos levelezés/írások útján, mégis ugyanaz az egyetlen valaki marad.
Lényegében a Szentháromságban hívők is tévednek, mert megsokszorosítják Elohimot, a tagadók, pedig az Egyetlen Elohim-ot csonkítják meg egyes tagjaitól, szerepköreitől és sokszínűségétől, ami számunkra adatik az Élet visszanyerésére.
Egyszóval nagyobb a baj, mint gondolnánk.
Amikor a látható világban, fizikai módon jelenik meg, az a Fiú szerepköre. Nem külön személy, vagy teremtmény, hanem Yahuwah, aki Megment: Yahushua. Ilyenkor annyiban kisebb az Atyánál, ahogy a Fiú szokott fogalmazni, hogy kiüresíti Önmagát, hiszen le kell, hogy szálljon közénk, azaz le kell alacsonyodnia a mi szintünkre, emberi testet ölteni, hogy tapintható, látható és feláldozható legyen.
Hogy képzelhette eddig bárki, hogy Elohim teljessége beleférne egy max. 175 cm magas és 75 kg súlyú hús, vér és csont köpenybe?
De ennél még nagyobb kérdés, hogyan képzeli bárki, hogy a Világ Mindenségének ne lenne hatalma ahhoz, hogy egy ilyen max. 175 cm magas és 75 kg súlyú emberi köpenyben megjelenjen közöttünk?
Végtelen szeretetének jeleként, még a megaláztatást és a halált is elszenvedve méltatlan teremtményének keze által.
Amikor emberi formát ölt és lejön közénk felajánlani az Engesztelő Áldozatot, attól még nem szűnik meg létezni odafent Elohim Országában, mint Mindenható, hiszen akkor összeomlana az egész, ami lehetetlen. És ilyenkor, amikor az emberek megállnak annál az emberi formánál, aki a Fiú, akkor faragnak belőle egy szakállas iesus bálványt. Nem hiába jelent meg úgy, hogy ne ismerjék fel arcvonásairól feltámadása után (Márk 16:12). Ezzel is jelezni akarta, hogy Ő Szellem és ne az emberi – tökéletlen megjelenési formájára emlékezzenek, mert mostantól fogva, az Atya jobbján, azaz az Atya Jobbjaként, a cselekvő kezeként megszűnik fizikailag létezni a látható világban, és visszaalakul Szellemben Felkentté. Akit pedig felkennek, azt uralkodásra, azaz cselekvésre kenik fel, ahogy egy jobb kéz is elsőként lép működésbe alkotáshoz, munkához, teremtéshez és nem utolsó sorban: helyreállításhoz. Ez utóbbi elutasítása esetén pedig, ítéletre és annak az ítéletnek a végrehajtásához is felkenetik.
E-két mondatszakasz kikerülését kívánva minden olvasóimnak, engedjük Ruach HaKodesht elvégezni bennünk és az Egyházban a további helyreállásokat. Az idő közel, a Vőlegény már az ajtónál áll.
Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez.
Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, vagy hozzáadunk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.
Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.
YHWH / יהוה / YaHuWaH
A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a második parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.
Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt beleesnénk a betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,
mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést
Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek érezzük magunkat tőle, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük, hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal, hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.
Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!
A héber betűk számértékkel isbírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.
Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt
melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.
Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH – YaHuShuah).
YESHUA
Valóban ezt a Nevet kapta meg földi anyjától születésénél Gábriel utasítására, hiszen akkor abban a kontextusban: Ő fogja megmenteni az Ő népét a bűneitől. (Máté 1:21). Azonban nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet már nem a jövőbeli formájában illene használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.
ה
A Megváltó-nak ezzel a betűvel kiegészített neve, már a jelen időnek, illetve az állandó és örök időnek a grammatikai jele. Miért gondolja bárki újjászületett ember, hogy ebből a névből, mely minden név felett való, ki lehet hagyni
azt a ה betűt, mely Ábrám és Száráj nevébe is belekerült az Örök Szövetség és Élet jeléül?
Így maradt YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában, és aminek jelentése: Yahuwa meg fog menteni, ahogy születésekor a Váltásgmű ígéreteként megkapta. Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik még nem ismerik Őt, talán hívhatják is, amikor Róla beszélünk nekik mi is használhatjuk, azonban ha újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, nevének már főként a jelen/az állandó és örök formáját illene használnunk.
Születésekor a Yeshua nevet kapja, amikor pedig a váltásgművet követően megjelenik az ítélőszék előtt a világ bűneitől beszennyezett ruhában Zakariás látomása szerint, ott már Yahushua nevén szerepel, mert: Beteljesedett! Itt már nem az ígéret, a jövő idejű ragozás van, hanem érvénybe lép és örök, az állandó, a jelen idejű igeragozás: Yahuwah Megment(ett). (a magyar fordítás Jósua főpapként fordította).
Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van, amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme– Jel– Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, amely tartalomtól valahol megfosztották:
ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉGJELE
ש
További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin). Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon.
Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is és a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.
YaHuShuah, Elohim bárányának a neve szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.
Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket, amelyeket Ő megadott saját maga megnevezésére, azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani, adott esetben a zeusz és egyéb pogány szellemi főfejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theos/Dios/Deusz – Je-Sus/Heil-Zeus)
Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ez a másik iránt tanúsított tiszteletlenség jelének minősülne és sokakat megsértene. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?
A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:
Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét, saját hasznára és használatára.
A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét,Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.
Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát iesusszá, hogy tovább tiszteljék általuk régi főbálványaikat.
Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza szintén tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek).
Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának kitűnő példái ezek.
Jézus
Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is, amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.
Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Yeszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.
Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:
A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve
Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.
A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.
Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, de ami következik ezek után, már csak hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót!?
És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy
a görög gematria szerint, iesus gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.
Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς névhez, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.
Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel. Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lép néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára.
Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségnek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!
És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.
Nem az a lényeg, hogy eddig, miként hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.
Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.
Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik Isten–Jézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.
Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.
Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy Ruach HaKodesh – a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét, hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet, hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.
És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Ruach HaKodesh-nek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.
Elohim / אלוהים
Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon.
Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is), melyekben a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.
Theos-Zeus
Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theos szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theos-Zeus.
Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, hogy a zeuszból derivált szavakat használja Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.
Ebből a Theos-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.
A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.
ǥuđán / God
Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.
Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozat–kiöntés.
Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a MindenhatóElohim elnevezésére, ahogy mások is tették.
Isten / Ishtar
A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítás. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor, továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.
A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.
Női szerelem, termékenység, néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.
Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természet gyógyászi körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.
Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzása már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására.
Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a matriarchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-éval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének és személyének hamisított felhasználásával.
Allah / Elah
Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-banhívő arabok igen, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítjarövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.
Ex-pasik?
Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy
a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!
És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás – Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.
A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:
Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?
Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.
Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként nekem is ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetnem, ahogy azt sokan teszik is, akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?
Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!
Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemétazáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.
A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát? Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük. Yahuwah/Elohim/YahuShuahSzelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig a balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.
Pál is Theos-t használt?
Azonnal felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért szerepelhetne a görög eredetiben a Theos kifejezés Elohim helyett, ha ezzel a kifejezéssel bármi probléma lenne szellemi síkon? Pál leveleiben végig ez a kifejezés szerepel. Ő is ezt a szót használta!
Ez a jelenség esetleg arra utalna, hogy az Újszövetség mégsem görögül íródott volna, csupán későbbi fordítások azok az iratok, melyeket eredetiként állítottak be eddig? Több olyan biblia kutató is felbukkant az utóbbi években, akik azt állítják, hogy héber, esetleg arameus nyelven írták az eredeti szöveget, a görög csupán későbbi fordítás. Így érthető lenne, miért változhatott át Elohim Theosszá.
Meggyőződésem, hogy az Újszövetség bizonyos részei héberül, mások görögül íródtak vegyesen. Ahogy az Üdvösség ígérete is az eredeti héber népről egy időre áttevődött a gyűjtő nevén Görögökre, azaz a többi Nemzetre.
Meggyőződésem, hogy Máté, Márk és János evangéliuma valóban nem íródhatott eredetileg más nyelven, mint héberül.
Hiszen az Evangélium is először zsidóhoz szólt, ezért zsidó nyelven volt szükségszerű, hogy először megjelenjen a világban. Továbbá ezek az emberek, nem görög tudásukról voltak híresek. Egyszerű halász emberek voltak, akik az elnyomó hatalom nyelvén nem valószínű, hogy olyan szinten tudtak, hogy azon ilyen horderejű írásokat legyenek képesek megfogalmazni. Ez akkor is igaz, ha Máté és Márk valamilyen szinten már hellenizált zsidó családokból származtak, ahogy erre a „kereszt” nevük is utal.
Lukács viszont már görög volt, betért proselita. Az ő Evangéliuma már íródhatott görögül, hiszen nem csupán az anyanyelve volt, hanem az Üdvtörténet stafétabotját ebben az időszakban, a zsidók visszautasítása miatt, Elohim már kezdte átadni a „Görögök”, azaz a Nemzetek kezébe egy időre, amíg számuk be nem telik. Így szimbólikusan az egyik Evangélium görög nyelven való megfogalmazása által Elohim erős jelet állíthatott az emberiség elé, amivel jelezte, hogy mostantól az ajtó megnyílik nem-zsidók felé is.
Pál, ellentétben evangélista elődeivel, egy magas tudású és igen tanult ember volt, aki nem csupán római polgár volt, hanem a birodalom keleti részének nyelvét is tökéletesen beszélte. Amikor olyan gyülekezeteknek ír, akiknek tagjai többségben nem-zsidó emberekből áll, továbbá anyanyelvük görög, nem kérdés, hogy Pál nem fogja őket héberül megfogalmazott levelekkel traktálni, hogy majd esetleg a google-el, vagy egyéb ember fordítóval megoldják az értelmezésüket. Gondolkozzanak kicsit el ezen a kizárólag csak héberül megírt Újszövetség elméletnek hívei. Kézenfekvő, hogy azt a nyelvet fogja közvetítőként használni, melyet közösen beszélnek és értenek.
Ezért a két elmélet, miszerint az Újszövetség csupán csak görögül, vagy csak héberül íródott, két elventendő szélsőség, az igazság ismét valahol a kettő között rejlik.
Ezért úgy gondolom, hogy az Újszövetség nagy része igenis görögül íródott eredetileg, de nem csak görögül.
Azonban, azok a kéziratok, ahol a görög „eredetiben” Elohim helyett a Theos kifejezés áll, bizonyára későbbi átírások.
Emlékezzünk, miként reagált Pál, amikor, miután betértek Likóniába Barabással, ahol a helyiek, amint megtapasztalták a két apostol által történő csodákat és jeleket, isteneknek mondták őket, Pál-t Hermésszel azonosították, Barabást pedig Zeusszal és állatokat készültek feláldozni a tiszteletükre. Pál ekkor széttépte ruháját, a gyász jelképeként előttük. Tönkre tette egyetlen vagyonát, egyetlen védő eszközét, ami naptól, esőtől, széltől, homokvihartól és esti fagyoktól védte, azért, mert tudatlanságban szenvedő szellemben kisded pogány emberek, jóhiszeműen isteneknek mondták azokat, akik az Örömhírt hozták nekik.
Miként lett volna képes egy ilyen buzgó ember későbbi leveleiben az Elohim kifejezést lecserélni egy olyanra, mely egyértelműen Zeus nevének a derivált változata?
Elképzelhetetlen, hogy egy olyan derék és hű szolgája a Messiásnak, mint Pál engedte volna a Mindenható titulusát ilyen szintre degradálni, csupán azért, hogy kedvébe járjon az újonnan megtérőknek. Igenis alap elvárás, hogy miután megismerted, el is fogadd és használd az Örökkévaló EREDETI nevét, és titulusait, ahogy Ő maga az eredetektől megfogalmazta. Nem kívánság műsor az Ő megszólításának módja. A szellemben gyermek pedig becézheti szíve tisztasága szerint az Atyát, de ahogy szellemben növekszünk, illik a gyermeki hablatyolásainkat fokozatosan elhagyni és felnőtt módjára viselkedni tiszteletünk jeléül.
Ezért kinek-kinek tudnia kell, milyen korban van. Ez az írás egy felszólítás azok számára, akik már szellemben elég stabilan állnak ahhoz, hogy a régi nevek jelentőségét felfogják és bátran kezdjék használni az eredetit a hamisak elhagyásával. Biztatás arra, hogy amit érzel belülről, azt nyíltan és bátran vállald, akkor is, ha tudod, hogy igen nagy az ellenszél és igen kevesen fognak ezért megdicsérni téged, sőt testvérek akár üldözni, visszautasítani is kezdhetnek. Nem ítélem el az istenezőket, ha tudatlanságból és gyermeki szívvel teszik, de mint minden törvények el kell, hogy jöjjön az ideje, mikor Ruach HaKodesh utasítására, helyre kell állnia az eredeti nevek használatának is.
Yahwé
Befejezésül és tovább biztatás gyanánt meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.
Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, ki van mondva mindkét esetben. Yahuwéh, Yahuwah, igazából csak egy utolsó magánhangzó a különbség.
Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Jelenések 3:9
Sokan próbálták fejtegetni, kik lehetnek vajon ezek a hamis zsidók, akikről Yahuwah/Yahushua beszél Jánosnak. A zsidó nép kiválasztottsága ellen felhasznált leggyakoribb eszköz és kijelentés. Sokan érthetetlenül állnak a sokkoló kifejezés előtt és nem igen foglalkozik a témával olyan, akinek hite nem a zsidó nép elvetésében gyökerezik. Az alábbiakban felsorolom, kik hogyan értelmezték eddig ezt a kijelentést, illetve felsorolom, hogy melyek azok az emberek, csoportok, akikről minden bizonnyal elmondható, hogy azok.
A kérdést, mint minden mást, ami az Írásokban található nem érdemes túlbonyolítani és túlfilozofálni.
Hiszen Yahuwah kijelentett Szava emberekhez szól, egyszerű emberekhez, megértéséhez nem kell diploma, de még a 8 általános sem. Így felesleges fejtegetés helyett, térjünk vissza magához a nyers szöveghez.
Mit akar kifejezni? Egész egyszerűen azt, hogy lesznek,
vannak emberek, akik zsidónak mondják magukat, vagy annak számítanak, de nem azok, hanem az ellenség szolgái.
Továbbá hangsúlyozni kell, hogy az, aki ilyen “zsinagógához” tartozik, még nem a kárhozat fia. Ugyanis legtöbbjük – merem remélni – megtévesztés alatt álló ember, aki remélhetőleg időben megtér tévelygéséből. Mindig a kisebbség az, mely eredendően zsigeri romlottságból cselekszik.
Hagyományos keresztény álláspont
A kereszténység legáltalánosabb álláspontja, hogy a Sátán zsinagógája egyszerűen a ma, magukat zsidóknak nevező, a judaizmus vallását követő egyének. Az emberek többsége úgy gondolja, vagy szeretné gondolni, hogy azokról van itt szó, akiknek ősei valamikor a választott néphez tartoztak, majd miután Yahushua-t megtagadták és keresztre feszítették, elvetésben részesültek és azóta a Sátánt szolgálják.
Valahol logikus és érthető is lehet ez a gondolatmenet, hiszen való igaz, hogy alapjából Sátán uralma alatt van mindenki, aki a Messiást tagadja.
Egy kivétel ez alól, maga a választott nép nagy része, akik nem hamis uralom alatt, sem elvetésben, hanem karantén állapotban vannak.
Minden bizonnyal előnyös zsidónak lenni, ezért is, mert egy időre a Messiás nélkül is különös védettséget élveznek a Sátán hatalma ellen Yahuwah-tól. Minden meg nem váltott teremtményen valamilyen szinten ott van az Yahuwah megóvó keze, hiszen az élet nem is maradhatna fenn a világban máskülönben. De ezt a védettséget az eredeti hórebi szövetség által élvezi fokozottan az elsődlegesen kiválasztott nép.
Világi antiszemita álláspont
A világi antiszemiták pedig azonos állásponton vannak, mint a keresztény antiszemiták. A mai Izrael államának létjogosultságát is, többek között a már általam is tárgyalt kazár és összeesküvés elmélettel igyekeznek tagadni. És bár igen jelentős igazságalapja van annak, amit mondanak, mégis rossz hír számukra, hogy vádjaik a zsidóság egy igen vékony rétegére vonatkozik.
Ezek az emberek azok, akik bár visszautasítják a bibliai kinyilatkoztatásokat, Yahuwah Szavát és a Messiás Vérét,mégis előszeretettel sajátítanak ki részleteket a Bibliából, amint azok az alattomos terveiket látszanak alátámasztani.
Mindkét antiszemitizmus lényege, hogy a zsidó nép kiválasztottságát kisajátítsa magának a vádló fél. Hamis kiválasztottságuk, nem teszi-e őket hamis zsidókká, így esetleg pont ők (is) beleesnek a feljebb említett hamis zsinagóga tagjai közé? Hiszen sokak közülük ki is mondják: “mi vagyunk a lelki zsidók”.
Zsidószerető keresztény álláspont
Másik véglet, mikor a zsidó oly bálvánnyá válik, hogy keresztény hívek szinte már betérnek a a Messiás-tagadó judaizmusban, annyira, hogy szinte már azt gondolják, a zsidó identitás nagyobb biztosíték az örök életre, mint maga a Messiás vére. Ők a Sátán zsinagógája témájáról nem is beszélnek, kerülik, hiszen legfőbb bálványukat, a zsidót vonja kérdőre. Közülük igen sok egyén van, akik ebbe a kategóriába sorolhatók, mivel Krisztus maszkjában az antikrisztusi erőket szolgálják, akár akaratlanul is. Nem a keresztények beolttatásán dolgoznak, hanem
hamis és felületes vallásos hagyományok és külsőségek által tovább gyilkolják őket szellemben.
Gyakran és hamisan zsidóknak neveznek bárkit, aki ilyen társasághoz csatlakozik. Zsidóknak vallják magukat, de nem azok, egyértelműen, belesnek ők is ebbe a körbe.
Sőt, létezik, vagy inkább létezett Magyarországon olyan fokozottan elvetemedett, magát egyszerre messiási és zsidónak valló társaság, aki már nyíltan megtagadta a Megváltó személyét alapjaiban meghatározó tények igaz voltát. Tudok tanokról, melyek tagadják, hogy Yahushua valódi szűztől és a Szent Szellem által fogant, azaz azt állítják, hogy József a biológiai apja. Tagadják, hogy a keresztre feszítés áldozat lett volna, illetve tagadják, hogy a Messiás drága vére szövetség és bűnök bocsánatára ontatott ki. Semmi más nem történt az ő esetükben, mint hogy sérüléseik és kereszténygyűlöletük, a rendezetlenül megélt identitás és az ezekből fakadó kisebbségi komplexus, már oly szintre fokozódik, hogy nem csak azt bontják vissza, ami valóban felesleges, hanem alaphittételeknek is úgy támadnak neki, hogy önmagukat zárják ki a Kegyelemből és a Szent Szellem megsértésének bűnét is elkövetik. Addig kiabálnak, hogy végre valaki felfigyeljen rájuk, már akkorát akarnak mondani, hogy valaki észrevegye őket, hogy már abba is beletipornak, ami mindig is Szent és igaz tan volt. Talán észre sem veszik, hogy már rég megtagadták azt, akit eredetileg szolgálni véltek. Róluk is beszélt Pál a következőképpen:
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Galaták 1:8-9
Választott Nép
Ahogy egy korábbi írásomban kifejtem, amit/akit Yahuwah kiválaszt, azt automatikusan kiválasztja az ellenség is. Amit zsidóellenes embertársaink szoktak emlegetni, hogy a zsidó Sátán választott népe, valahol sajnos igaz, csakhogy, azzal a csúsztatással és szándékkal, mellyel ők állítják, teljesen hamis a dolog,
hiszen továbbra is és elsősorban Yahuwah Népe IS marad mind e-közben.
Sátán kisajátítani akarja az emberiséget, azon belül, mindazokat, akik valamely két szövetség által Elohim népének tagjai: a zsidó a hórebi szövetség által és az Egyház, a Messiás vére által.
Zsidó összeesküvés elméletet erősítő zsidók
Sátán zsinagógája, minden olyan zsidó vérrel rendelkező pénzoligarcha, aki a mammont szolgálja szívvel-lélekkel.
Aki nem Jeruzsálembe vágyik haza, hanem Babiloni szétszóratásában meggyökerezve a világi nézeteket tartja törvénynek.
Ezek között vannak azok, akik akár tudatosan is feláldozták lelküket valamely eszme, szabadkőműves irányzat, vagy kimondottan az ördög oltárán. Közöttük többen harcolnak, minden ellen, ami zsidó-keresztény gyökerű. Harcolnak Izrael állama ellen. Nyíltan, vagy burkoltan. Azaz engedik élni, de ők akarnak irányítani. Így érthetjük meg az összefonódásokat a cionizmus és egyes sötét társaságok között. Ki van nekik szolgáltatva politikai és gazdasági nyomás által, mint egy prostituált, aki kuncsaftjaiból él.
Vallásos zsidók
De Sátán zsinagógájának tagjait megtaláljuk azok között is, akik vallásos zsidókként egyre nagyobb kitartással és arcátlansággal nyíltan támadják Yahushua személyét és Messiási rangját. Akik nem elégszenek meg talmudjaik és tradícióik hiábavaló elemezgetésével – ami legalább az identitásukat megóvja, amíg az Úr vissza nem jön, hogy az ő szemüket is megnyissa – hanem folyamatosan becsmérlik és gyalázzák az Yahushua nevét,
oly mértékben nem engedi lelkiismeretüket nyugodni az Ő személye.
Az interneten nem találni olyan “rabbi” tanítását, aki sokáig bírná Yahushua nevének a meg nem említését. Előbb-utóbb kényszert éreznek, hogy rossz színbe tüntessék fel és bizonygassák, hogy miért nem lehetett a Messiás. Ha pszichológus lennék, pozitívan állnék a jelenség előtt, hiszen amit az ember próbál magában elfojtani, arról beszél folyton tagadó módban. Azonban pedagógus a végzettségem, és bár tudom, hogy van ebben is igazság, sajnos egy fokkal borúsabb érzéseim vannak mindezek hallatán.
Ahogy Yahushua idejében is a vezető papokhoz és farizeusokhoz szólva kijelentette Megváltónk, hogy a Sátán az Atyjuk (János 8:44), úgy ma is,
nem a hétköznapi ember/zsidó/ortodox zsidó az, aki a gondot okozza,
hanem a szellemi vezetők, a bölcsnek tartott „rabbik”.
Ilyen kulcsfontosságú pozícióban nem enged akárkit az ördög, hanem az általa “megbízható”, a hamis judaizmusnak elkötelezettebb egyéneit fogja előszeretettel felhasználni és a nép tanítói szerepével felruházni. Ők is a Sátán zsinagógája, hiszen ők azok, akik felelősek a nép tanításáért és szellemi állapotáért, ők azok, akik Yahushua ellen tanítanak olyanokat, akiket talán nem is zavarna különösképpen Yahushua személye. Ők azok, akik a Messiás-tól egyre távolabb vezetik a zsidó híveket, és akik nélkül ez utóbbiak közül ki tudja hányan ismerték volna már fel Yahushua-ban a valódi Messiást. Bár ezek a hamis tanítók között is vélhetően a legtöbben megtévesztett, megváltandó egyszerű emberi lelkek, de bizonyára szép számmal lehetnek azok is, kik sorsa gyakran születésük előtt meg volt pecsételve. Olyanok, mint az akkori farizeusok és szadduceusok, akik pontosan tudták, hogy ki ellen szólnak.
Egész egyszerűen, az ő esetükben sátán zsinagógájához tartozik mindenki, aki egyre hangosabban ordítja a mai napig is: “Feszítsd meg!, illetve Barabást akarjuk!” Bármilyen mértékben is felelős az a kereszténység, mely Yahushua nevében és kereszttel a kezében gyilkolta, égette, elűzte őseinket, az a zsidó, aki ma tudatosan lázad, és annál inkább lázad, ahogy az idő közeleg, Yahushua Messiási volta ellen, a sátán zsinagógájának tekinthető.
A judaizmuson belül azonban igen sokan vannak olyanok, akik inkább csendben maradnak. Nem tudhatják, így inkább bölcsen hallgatnak, nehogy kiderüljön, hogy mégis Ő volt az Igaz és ezért bűnhődniük kellene.
Ők azok, akik hasonlóak Gamáliel-hez az Apostolok Cselekedeteiből,
aki figyelmeztette a főtanácsot, hogy az apostolokat ne üldözzék, mert ha kiderülne, hogy Yahuwah-tól van a dolog, akkor lázadóknak bizonyulnának, ha pedig nem Tőle való, úgyis letűnik magától (ApCsel 5:34-39). Ma is vannak ilyen zsidók, akik várnak és inkább nem szólnak, nem ítélkeznek. Ők alkotják azt a zsidó maradékot, akiknek visszaolttatása az eredeti gyökérbe hamarosan megtörténik. Addig pedig meg van nekik engedve, hogy langyosak legyenek, azért, hogy ne vétkezzenek.
Nem vallásos zsidók
A mai zsidók túlnyomó többsége és különösen az izraeliek hisznek Elohimban, de nem követnek semmilyen vallási irányzatot. Megtagadják az ortodoxia minden formáját, és szabadon gyakorolják hitüket, legfeljebb csak nagyobb ünnepeken járnak zsinagógába. Ezek az emberek valamilyen szinten tisztelik a rabbinikus tanításokat, mert még nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól, csak annyiban vetik magukat tanaik alá, amennyiben józan eszük megengedi. Ezek a zsidók olyanok, mint a fentebb említettek, nem állnak tudatosan a Messiás-ellenesek oldalára. Ezek a zsidók mérhetetlenül toleránsak, ezért nem támadják Yahushua-t, hanem ugyanúgy tisztelik őt, mint bármely más vallású prófétát. Részei a langyos maradéknak ők is, amelynek megvan az az előnye, hogy már javarészt megtisztultak a rabbinikus rárakódásoktól.
Utolsó földi szentély
A leglátványosabb és legegyértelműbb zsinagógája a Sátánnak természetesen az a templom, ami harmadik szentélyként hamarosan felépül Jeruzsálemben és ahol a már előkészületben álló hamis antikrisztusi papok csak arra várnak, hogy az áldozati rendet újból beindítsák.
Újabb áldozatok sorozata kezdődik meg nemsokára. Ez nem más, mint maga Yahuwah Bárányának a meggyalázása. Ez az a bizonyos meggyalázás, melyet Yahuwah meggátolt azáltal, hogy az előző Szentélyt engedte lerombolni a rómaiak által.
A zsidó népnek még tudatlanságból sem engedte meg, hogy a Bárány áldozata után bármilyen áldozatot mutasson be a nép.
Lesznek zsidók, akik még akkor is az Antikrisztus mellett állnak majd ki, amikor nyilvánvaló lesz az Írásokat ismerők számára, hogy nem lehet ő sem a messiás (ő sem, mivel közben még mindig nem ismerik majd fel Yahushua-ban az igazit). A harmadik templomban olyan dolgok történnek majd, ami egy valódi ortodox zsidó számára egyértelműen kizárja majd, hogy részt vegyenek azon, így az Antikrisztus is lelepleződik előttük. Sokakat nem fog tudni megtéveszteni. Ekkor óriási csalódás éri majd ezt a zsidó maradékot, hiszen eleinte ők is elhitték, hogy végre megérkezett az oly régóta várt messiás. Az ellenség nem korlátlan hatalmú.
A harcban Yahuwah-nak is vannak ellentámadásra használandó igen meggyőző fegyverei és védő eszközei, melyek közül a leghatásosabb maga az Ige, mint védőpajzs.
Az egyik ilyen esemény, amire gondolok az, hogy a jelenlegi papok, akik ki vannak jelölve a majdani templom áldozati rendjét újbóli megindítására, már most leszögezik, hogy ez a templom már mindenkié lesz, nem csak a zsidóké. Áldozni fognak a pápa és dalai láma jelenlétébe és együtt imádkoznak majd velük a világ békéjéért. Ott lesz minden vallás legfőbb vezetője és annak képviselői egy nagy ökumenikus színjáték folyamatos megrendezésében. Továbbá fel lesz állítva egy szobor, az Antikrisztus képére, mely előtt minden térdnek meg kell majd hajolnia a próféciák szerint, és aminek felállítása pillanatában, a híveknek el kell hagyniuk a várost a figyelmeztetés szerint.
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Márk 13:14
Egyértelmű, hogy a puritánabb ortodoxok be sem teszik majd lábukat ilyen cirkuszba és irtózatos szellemi megtörésen fognak keresztül menni, hiszen egyszerre csalódnak majd a várva várt 3. templomban és a messiásban.
Ennek a nagy csalódásnak a végkifejlete maga a valódi Messiás felismerése lesz.
Nem tudom, nincs mélyebb látásom azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenthet majd valójában a Jelenések hamis zsinagógájaként leírt intézménye. Talán ennyi, de lehet, hogy ennél összetettebb. Annyi számomra egyértelmű, hogy a feljebb említett démoni uralom alatt szolgáló hamis zsidók már rég köztünk vannak, és rég akként lehet őket elkönyvelni. Felismerésük pedig egyre sürgősebb, ahogy haladunk a hamis megváltó megérkezése felé.
Ezek nem zsidók, mert legfeljebb csak a testükön hordozzák a körülmetélés jelét, gyakran már ott sem, szívük pedig kövér és romlott. Nem zsidó, mert a mi Népünknél – kivéve a cionistákat – a vérszerinti származás nem elegendő kritérium.
Kizárólag a Szellemben való zsidó kötődés teszi a vérszerinti zsidót valódi izraelitává.
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van
Róma 2:28
Vagy egyszerűen nem zsidó valaki, mert vérében sem az, a-nélkül pedig nincs Izrael még szívben-lélekben sem. Aki pedig vér szerint és szívben is zsidó, bár még Yahushua-t nem fogadta el, de nem is lázad ellene és az Atyát viszont ismeri, és tiszta szívből szereti, azt senki ne merje Sátán népének mondani, mert ez esetben Yahuwah szeme fényére tör.
Senkinek nem tisztje külsősként, venni a bátorságot, hogy kritizáljon, belekontárkodjon és beleszóljon saját apja idősebb testvérével ápolt viszonyába!
Sátán gyülekezete
De Sátánnak nemcsak hamis zsinagógája van, hanem hamis “keresztény” templomai is vannak. Akik Krisztusinak mondják magukat, de nem azok. Akik egyházaikkal és keresztény plusz és hamis törvényeikkel szintén leplet borítanak a Megváltót kereső emberek szemére, ahogy zsidó oldalon is történik. Akik képesek még Yahushua személyéből Jézus-bálványt csinálni, nem csak fa- és kőfaragás által.
Mi hol tartunk?
Sátán zsinagógája lényegében mindenki, aki a Választott Nép lejáratásán dolgozik, tudatosan, vagy tudatlanul és talán nem csak belülről, azaz vérszerinti zsidóra értendő. Mindannyiunk beleeshetünk ebbe a kategóriába, kérdés, hogy időben ráébredünk-e, hogy miben kell sürgősen módosítani szellemi állapotunkon, álláspontunkon. A Sátán zsinagógájához való tartozás még nem a kárhozat önmagában. Van belőle is szabadulás, leleplezésük pedig egyben a benne levő emberek szabadulását kell, hogy szolgálja.
Alapvetően az ördög zsinagógája szimbolizálja és összesíti mindazokat, akik úgy vélik, hogy birtokában vannak a végső igazságnak és ennek fényében üldözik a Messiás igaz követőit.
Ami biztos, hogy már nincs sok idő hátra, hogy teljes képet kapjuk erről a misztériumról is.
Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képezik az össz-kereszténységnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.
A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt elferdült országot enged létrejönni?
Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát Yahuwah próféciáinak beteljesedésének?
Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára, hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katarzis vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.
Kié a Szent Föld?
Le kell szögezni, hogy
a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga Yahuwah
és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. Yahuwah akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.
Cionizmus
Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzl megdöbbent azon, amikor egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten van.
Ahogy később kiderült, Dreyfusnak a keresztény és tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbaknak.
Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma.
Rájött, hogy kell egy ország, amivel mi rendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymással.
A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.
Ez következett be kicsit késve 19461-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.
Anticionisták
Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pl. egyes magyar származású üzletemberek, akik Izraelben persona non grata-nak: nem kívánatosnak kinyilvánított személyek, arab terrorista csoportok hivatalos támogatói – a vészkorszakban gyerekként nyomkereső spicliként működött, aki náci gazdáit odavezette az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják).
Más zsidó anticionizmus is létezik, mely éppen ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és tűnik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve.
Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik, mivel nekik a tanulás a dolguk a Talmud szerint. Ezek a nők pedig polgári munkájuk mellett még egy átlag 7-10 fős háztartást is el kell, hogy lássanak. Ez minden zsidó ortodox irányzatra jellemző, nem csak a Szatmárira!
A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Izraelen kívül Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségeik.
A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, a város védelmezői, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvér-árulásig, mely az illegitim államalapításnál is sokkal súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik zsidókként, világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz.
Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. A vallásos zsidónak saját szemszögéből valóban elfogadhatatlan a cionista állam ebben a formában. Amíg Yahushua által nem szabadul a judaizmus rabságából, addig joga van ezt hinni és így van összhangban a hitével. És ha nem bírná ki Izraeli zászló égetés nélkül, akkor mindezt megteheti szűk családi körben, a nyilvánosság és kamerák szemétől távol, hiszen egyik alapszabályunk, hogy az egymás közötti viszályainkat nem tárjuk ki mások elé.
Hazatérés parancsa/ígérete
Yahuwah szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél (mármint a zsidó feleknél természetesen) van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.
Elohim akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését.
A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki neheztel Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.
Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Yahushua-t messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék.
Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és shtreimel-ben, azaz subában szenvedni, mert „bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok felett esetleg viseletet kellene váltani, inkább úgy marad, nehogy törvényt szegjen. És lehetne sorolni a sok felesleget.
Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.
Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Yahushua-ban. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert
a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni
(lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).
Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekeznek betartani, mert érzi, hogy rosszat tett, az apa neheztel rá, így jó kisfiút igyekszik játszani odakint. Ez a két ellentétes gyerek mégis idejében megérzi, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között.
Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak. Aztán, majd ha ismét rájuk zárja az ajtót, elbánik majd velük kedve szerint.
Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így
Yahuwah kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre.
Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják tovább romlani a helyzetet.
A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől.
Vannak közülük sokan, akiket a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuk felhagyásával.
Józan eszű zsidók nem válnak ortodoxokká, hanem inkább elmegy Nóbel díjat szerezni, vagy rosszab esetben bankot alapítani. És ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van Elohim dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóban jobb a semminél és sok esetben igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.
Palesztin kérdés
Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne is, a filiszteusok szín tiszta leszármazottjai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Innentől fogva a sok fecsegés és magyarázkodás a témában értelmét veszti.
Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén.
Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, és azok mi vagyunk zsidók.
Ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.
De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul.
Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegett, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.
Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.
Elohim akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezhette, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.
A mai időkben sincs másképpen. Elohim nem veti el az arab népet. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottjaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép.
Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva.
Azonban minket is megillet a lakhatás joga valahol a világon.
Tágabb értelemben, a Messiás által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket Elohim.
A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak.
Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha Yahuwah valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.
Nincs kétség, hogy Yahuwah Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta.
Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek.
Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy
a Messiás visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjttetésről szóló próféciák.
A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Amikor a templomdomb visszafoglalták, kicsit túl korán fújták meg a sófárt, vagy legalább is azért kellett volna megfújni, hogy a megvan, de a lényeg még hátra van. A mai napig ennek isszuk a levét. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig már egyenesen bűncselekmények számít. Itt tartunk.
Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárki elveszítheti a türelmét, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai, bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.
Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb visszaütnek, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna.
Ujjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet. Főként olyanoktól, akik direkt saját gyermekeik óvodái és korházai alá rejtik el az elpusztítani való fegyvereiket, hogy rá lehessen fogni az izraeli védekező hadseregre, hogy tudatosan ártatlanokat és gyerekeket gyilkol.
Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott.
A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét.
Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetéséből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.
Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes és aljas szellemiség az,a mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartanak el. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottjait, illetve Júda törzsének elveszett tagjait, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén előreláthatólag úgy fogjuk magunkat érezni odahaza, mint szardíniák egy konzervdobozban. Ez esetben pedig a még mindig ottmaradt arabok, ha más miatt nem is, de az illatunk miatt bizonyára odébb fognak állni.
Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva
Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottjainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt, főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottjainak. Egyes elméletek szerint azonban Közép-Európa zsidó közössége nem Jákob, hanem a betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Júdától származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.
A harmadik eset az, amelyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók, mind Kazáriából származnak.
És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég kellemetlenül hangzik.
Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezzen arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet!
Az emberiségnek, a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző reakció.
Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak.
Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Mária Yeshua-val a méhében meglátogatta Erzsébetet.
Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Yahushua által, már saját korára is vonatkoztatott utolsó időktől kezdődően, azaz, az utóbbi 2000 év folyamán. Láss erről bőveb információt az: Izrael törzseinek összegyűjtetése c. írásunkban.
Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, Benjámin, Simeon, vagy akár Levi törzséből származunk, mivel ez a négy maradt meg valójában, sokunknál kiderül, hogy inkább Gád, Asher, Iszakár, vagy más az ősatyánk. Nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem akár valamelyik szolgálóleány.
El Sáddáj működése a mai Izrael területén
Akinek még mindig kétségei vannak afelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne a rég leírt próféciákhoz, nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaikor, oly kis mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.
A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávid-ként feltüntetni, a nagy gonosz zsidó Góliáttal szemben, nem látja be, hogy
valójában a történet épp ugyanúgy fest, mint Saul uralkodása idején.
Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis és továbbra is a palesztin és a mögötte összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát.
A ma Dávidja, saját erejével elbír az óriás Góliáttal, és ebben az erőben bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Yahuwah-jában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.
Izrael szerepe az utolsó időkben
A Szent Föld a zsidók összegyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút. (Zakariás 12:10)
Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikrisztus székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem – Yahuwah szerint oszthatatlan város – három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, amely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.
Izrael továbbá az a hely, ahol a világ seregei összegyűlnek, hogy elpusztítsák a zsidókat Har Meggidó-nál, azaz Armageddon-nál, majd ezer évvel később, hasonlóan gyűlik majd össze Góg és Magóg a végső háborúra a millennium végén.
Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála, illetve feltámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.
Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet.
Senki ne gondolja, hogy ez a visszatérés tökéletes rendben, legnagyobb egyetértésben, szeretetben és harmóniában fog végbe menni, tiszteletben tartva minden egyes népcsoportot és azok vallási érdekeit, hagyományait és elképzeléseit.
Minden szülés fájdalmakkal jár.
A próféciák nem tartalmaznak olyan ígéretet, hogy visszatérésünk kielégít majd minden keresztény és egyéb csoportok modern igényeit. Annyi van leírva, hogy visszatérünk, akár tetszik egyeseknek, akár nem, csakúgy, mint az első alkalommal Józsué kíséretében. Aki nem bír elvonatkoztatni az emberi igazságérzületektől és megítélésektől, hamar beleesik abba a csapdába, melyet az ellenség állított számára: ellenszegülni Yahuwah akarata és próféciái ellen.
Egy ilyen hiba súlyos átokként és bénító méregként gátolja meg a hívő keresztényt, hogy betöltse, saját helyén és a zsidóság kiegészítő társaként azt a szerepet és azokat a próféciákat, melyeknek ő lenne egyik főszereplője.
A kereszténység zsidó szerető kisebbségi részét pedig óvatosságra intenek ezek a szavak. Mert minden csapdának létezik egy ellenpólusa, mely annak tükörképe és másik véglete, gyakran még veszedelmesebb, mint az első, hiszen a szeretet és elfogadás nevében működik. Ne védjünk vakon mindent, csak azért, mert zsidó címkét hordoz. Az elvakult elfogadás mérge szintén szolgálatod bénulását okozza csakúgy, mint zsidókritikus testvéreid elutasítása esetében.
Izraelben léteznek vallásos zsidó csoportok, akik célul tűzték ki, hogy a próféciákat beteljesítik, kicsit felgyorsítják. Kutatásaik alapján a világ több pontján találkoztak olyan népcsoportokkal, akik az izraelita törzseknek a leszármazottjainak tartják magukat, szokásaikban és tradícióikban pedig több olyan elem és jelenség található meg, ami kimondottan a zsidó vallás előírásaira utal: szombatfogadás péntek esténként, a menstruációs nőktől való elkülönülés, stb.
Ez a fajta összegyűjtetés valós és jogos, hiszen maga a genetkika tudománya is megerősíti ezen csoportok izraelita vérvonalát, így nem kétséges, hogy a próféciák beteljesedése ezen a síkon is folyik.
Azonban tudnunk kell, hogy mindez csak a felület, mondhtani, hogy az utolsó simítások csupán, amikor a nép legtávolabbra került egyéneinek felkutatása történik. A teljes izraelita nép összegyűjtetése egy jóval korábban elkezdődött folyamat, mely akkor indult meg, amikor a szentélyt a római seregek lerombolták és a maradék judeai törzsek végső számüzetésüket elkezdték.
Kikből állt a 2000 éve elűzött zsidó nép?
Kevesen említik meg, hogy a Szentély lerombolása és a kiűzetés idején nem két, hanem négy törzs volt még jelen Judea területén.
Simeonnem tűnt el, hanem korábban beolvadt Judába.
Identitását elveszítette, de maguk a tagok máig köztünk vannak, a zsidó nép alkotórészei.
Hasonlóan, ahogy később ez Benjámin törzzsel is történt, a kiűzetéstől kezdődően fokozatosan sorvadt el tudatában, a törzsi identitása és lassan beolvadt a zsidó néppé alakuló Juda-(Simeon)-Levi (maradék)- és saját maga Benjámin csoportulásba.
Levi törzsének a tagjai már a honfoglalástól kezdődően szétszóratásba került a többi törzsek közé, ahol tucatnyi városokban (menedékvárosokban) tömörültek, ahogy a Jákób által kihirdetett áldás és ígéret megjövendölte. Így Simeon, Júda és Benjámin területén is éltek Leviták, illetve nem kizárt, hogy a többi törzs deportálása idején sok levita egyszerűen lejjebb telepedett le Júda és talán főként Benjámin területére, mely magába foglalja Jeruzsálem területét.
Azért is gondolom, hogy a többi Levitákból csak kevesebb tagot vihettek el a 10 törzzsel, mert a mai zsidóságon belül megmaradt Kohaniták száma igen magas. Saját tapasztalatom alapján, a magyarországi zsidóságnál feltűnően magas a számuk. Arról is ismerhetőek fel, hogy a felvett családi neveknél igyekeztek megőrizni a kezdő k-, c-, vagy cs- betűt. De az is lehetséges, hogy a Koheniták, mint a főpapi nemzetség, alapjából szaporulatában is többlet áldást kapott az Örökkévalótól, így a 2000 év folyamán erőteljesebben felfutott arányuk száma a többiekhez képest. Erről nincs tudásom/látásom, csak a tapasztalatom alapján figyeltem meg.
Mégis 10 törzs tűnt el!
Ahogy látjuk, minimum 3 törzs szinte teljes egészében megmaradt a mai napig, csupán csak egymásba olvadtak, így a zsidóságon belül senki sem tudhatja még, hogy Júda, Benjámin vagy Simeon a felmenője. Ha valóban 3, illetve Levi maradékával – mely tartalmazza az előbb említett kohéneket – 4 törzs maradt meg, akkor maga Yahuwah a próféták által miért említ mégis 10 „elveszett” törzset?
Tudjuk, hogy József törzse alapjából Efraimra és Menasszéra osztódott ketté.
Így nem 12, hanem már 13 törzsről beszélünk.
Továbbá maga Menasszé is kettévált a Jordán partjainál. A törzs egyik része a folyó keleti partján maradt Gád és Ruben törszével, a másik része pedig átkelt a Jordánon és elfoglalta jogos helyét a Szentföldön.
Tehát összesen 12 törzsből, egy feleződött, majd ennek egyik fele továbbfeleződött, így kapunk összesen 14 csoportot.
Így a mai zsidóság, mely Benjámin és Júda teljességéből, ez utóbbiba pedig szintén teljességében beolvadt Simeon és mellettük Levi maradékán túl valóban 10 törzs létezik szerte a világban, akik összegyűjtetésre várnak. Pontosabban az összegyűjtetés észrevétlenül történik és már rég a folyamatban van. Nem a kortárs rabbik kezdeményezése által indult meg ennek a próféciának a beteljesedése, hanem már 2000 éve folyik miután megjelent a világban a végső és egyetlen Főrabbink!
2000 év óta tartó folyamat?
Úgy vélem, hogy az eredetileg Juda-Siemon-Benjámin-Levi maradékból álló zsidó néphez a századok folyamán csatlakozó csoportok, akár egész törzsek, vagy népek, könnyen lehetnek azoknak a 10 elhurcolt törzseknek a leszármazottjai, akiket a Perzsák magukkal vittek északkelet irányba az Izraeli királyságból.
A ma élő zsidó „bölcsek” szerint a Szentföldön való összegyűjtetést követően az Örökkévaló kinyilvánítja minden zsidó számára, hogy melyik törzsből származik. Ez egy talmudi-rabbinikus prófécia, mely bár nem szerepel a Szentírásokban explicit módon, kivételesen figyelembe veszem, mert prófétikus tartalommal bír és minden bizonnyal erre is sor kerül, talán már a látható világban is.
Az izraelita vér, mint minden más vérvonal, magához vonzza szellemben azokat, akikben közösen benne van. Aki volt külföldi Magyar, vagy csupán Magyar külföldön, talán tapasztalta már, hogy megszólalás nélkül is valakiben felismerte a közös népcsoporthoz-kulturához való vonzódást, illetve, amikor kiderült, sokkal nagyobb lelkesedéssel ismerkedett meg test-vérével, mint ha egyszerűen az anyaország területén találkoztak volna.
A vér úgy működik, mint egy mágnes.
Ahogy a mágnes magához vonzza a rokon anyagból készült tárgyakat, az egyes fémtárgyakat, úgy az izraelitákat magához vonzotta
a száműzött mozgó júdeabeli mágnes több, mint 2000 éves bolyongása során.
Ezek a visszacsatolt részecskék azóta is az alkotó részei a ma zsidó gyűjtőnéven ismert népcsoportnak. Csupán az eredeti és pontosabb törzsi identitásukról nincs még fogalmuk-fogalmunk. Úgy tűnik, hogy akiket ma zsidóknak nevezünk, azok valójában vegyesen nem Júda (és benne Benjámin-Levi-Simeon), hanem Júdán túl, az összes törzsnek a leszármazottja.
Kazár elmélet
Antiszemita embertársaink kedvenc témája és elmélete: a Kazár elmélet, miszerint a közép és kelet európai zsidók nem Júdeai törzsekből származó izraeliták leszármazottjai, hanem a Kazár birodalom szkíta népének judaizálása során hozzáadódott tömeg sarja.
Az azóta kialakult genetika tudomány sajnos nem tisztázta ezt a kérdést. Hiszen maguk az Izraeli zsidó génkutatók is megosztottak abban, hogy a Német-Osztrák-Lengyel-Magyar-Román-Bolgár-Ukrán-Orosz-Litván tájakról származó zsidók DNS-ében talált alkotóelemek valóban az izraelita származásra utalnak és azt bizonyítják, vagy sem.
Magam is hallottam sokat Kazár elméletekről és tagadhatatlan, hogy ez az egyébként ősmagyarsággal rokonságában álló szkíta népcsoport judaizált valamikor a római birodalom bukásának idején. Állítólag Árpád fejedelemnek felesége is egy prozelita kazár herceg lánya volt. Érdekes belegondolni, hogy ez esetben az 5 árpád házi katolikus „szent”, zsidó ősanyától származik. Igaz, hogy zsidó származású szentből a római egyház már azelőtt is rég bővelkedett, de hogy még a magyar szentek is…!
Sokan úgy vélik, hogy bár kazár betérés valóban történt, kizárólag a vezetői réteg, a kazár nemességre volt jellemző és nem terjedt ki a népre.
Nem kizárt, hogy
mégis az antiszemitáknak van igazuk és akár saját zsidó őseimnek is több köze van a kazár néphez, mint Júda törzséhez.
Azonban a kazárok betérése nem biztos, hogy véletlen. Nézzük csak meg, kik ezek a kazárok, hol helyezkedett el birodalmunk? Valahol Törökország és Izrael területe között, Izraeltől északra. Pontosan az a térség, amerre a perzsák elvitték a törzseket.
A jól ismert Magyar zsidó Arthur Koestler által írt könyv a 13 törzsről talán igen csak rátapintott a lényegre. Koestler, a zsidó szellem öngyilkossági kísérlete, egészen váratlan profetikus fordulatot vehet és igazságot fog nagy valószínűséggel felfedni előttünk a közeljövőben.
Talán a modern zsidó állam mai elnevezése: Izrael, melyet a többségében ashkenázi európai zsidó holokauszt túlélők szavaztak meg, prófétikusan szintén erre az izraelita származásra utalna? Logikusabb lett volna ismét Júdeának elnevezni a területet, mely nevet viselt utoljára, mielőtt száműzték onnan a választott nép maradékát. Mégis az Izrael név mellett döntöttek.
Igen nagy esély van arra, hogy a később Kazária névvel illetett terület, a deportálás idején az a gyűjtőhely volt, ahová a perzsák száműzték a deportált izraelita törzseket.
Innen majd sokan továbbmentek, amint bizonyítja az izraelita származású apróbb közösségek Ázsiá és Afrika szerte, melyek az utóbbi évtizedekben kerültek napvilágra.
További „törzsek”
További erős gyanúim vannak bizonyos népek, népcsoportokkal kapcsolatban, akik szintén ezen a területen élnek a mai napig, a mai Kaukázus és észak Arábia területén, és helyzetüknél fogva, az üldöztetési szintjüknek köszönhetően, erős gyanakvásra adnak okot.
Miért gyűlöli annyira a török az örményt, hogy vele szemben is holokausztot követ el, sőt a mai napig Jeruzsálem egyik negyedét örmény negyednek neveznek, a török erőszak elől menekülő keresztény örmény odatelepedők után?
De beszélhetnénk még a kurdokról is, akik nem sorolhatók és nem tartoznak sehová. Muzulmán hitük és vallásuk ellenére igen jó kapcsolatokat ápolnak a modern zsidó állammal, bizonyára nem csupán azért, mert onnan kapják a fegyvereiket, hogy az előbb említett török ellen védekezzen, bár ez utóbbi tény nyilvánvalóan megerősíti a szimpátiát.
A palesztinnak nevezett közel-keleti araboknál is lehetnek még meglepetések. Már több, mint egy alkalommal történt, hogy egy palesztin arabot zsidónak néztem (illetve fordítva). Egyes történészek szerint a palesztinok is korábban visszatért izraeliták, akiket az iszlám magával szippantott időközben, így elveszítették identitástudatukat. Itt is legyünk óvatosak, bizonyára messze nem az egész társaságra igaz, csupán a palesztin gyűjtőnéven futó egyének egy része lehet érintett.
Továbbá lehetne beszélni a drúzokról és a szamaritánusokról, kik alapjából izraelita származásúaknak vallják magukat.
Illetve ismert még az afgán Pashtun népcsoport esete, akik hagyomány szerint izraelita törzsek leszármazottainak tekintik magukat, legalábbis a többségük. A tálibok között is igen sok pashtun származású harcos van, akik tudatukban egyszerre izraeliták és szélsőséges iszlamisták. Izraelita származásukat bizonyára nem fitogtatják nem pashtun társaik előtt, de ők maguk többnyire tudatában vannak vele, akár tetszik nekik, akár nem.
Júda elveszett törzse
Gyakran megfeledkezünk arról az apróságról is, hogy bár Júda törzse az, amely minden időket átvészelt és amely sosem veszítette el globálisan az identitását, mégis léteznek Júda törzséből levált személyek, akár egész csoportok, akiknél megszakadt – egy időre – a törzsükkel/népükkel való összeköttetés, így identitásuk is feledésbe merült.
Ilyen nagy valószínűséggel például a Szábeusok/Mandeusok esete. Egy főként Irakban élő, ma már emigrációba kényszerült 200-300 ezer fős etno-vallási csoport. Ők a Babilóniában maradt Júdabéliek azon csoportját alkotta, akik nem csupán ellenkeztek visszatérni a Szent földre, hanem a zsidó vallásukat és identitásukat is meg akarták változtatni. Később bemerítő János tanítványai csatlakoztak hozzájuk, akik az Újszövetségből egyszer csak eltűnnek és valójában maguk a Szábeusok azok, akik elmondásuk szerint csatlakoztak népükhöz, mivel valami oknál fogva odamenekültek János tanítványai, mesterük lefejezését követően (ez utóbbi információt személyes ismerettségből szereztem, magától egy Szábeustól).
Európa másik végén pedig, egyes genetikai kutatások kimutatták, hogy az ibériai félsziget mai lakosságának egy ötöde az inkvizíció idején, a katolicizmust magukra kényszerítő zsidók leszármazottjai.
Nem beszélve azokról a számtalan asszimilálódott zsidóról, akik nem tudják és/vagy tagadják identitásukat és akiknél ez rendeződött már, vagy fog a közel jövőben, mint például a saját esetem és akiknél az izraelita vérvonalhoz tartozás gyakran ellenállást, szégyent vagy akár nyílt zsidógyűlöletet vált ki.
Összegyűjtetés folyamatban Izrael államában
Az összegyűjtetés másik, és látványosabb, mondhatni hivatalos síkon is folyik. Vallásos izraeli csoportok léteznek, akik végig kutatják a világ tájait, keresve, mind történelmi, mint genetikai alapokon az elveszett törzsek leszármazottjait. Így olvashatunk arról, hogy épp Kínából szállítottak vissza Erec-be több tucatnyi Benei Menasse (Menassé fiait), akiket valahol közép Ázsiában találtak meg. Más törzsekből származókra pedig fekete Afrikában: Szudánban, Elefántcsontparton vagy épp Dél-Afrikában találnak rá. Ezek a csoportok évszázadok óta a társadalom peremén élnek, részben zsidó szokásaik vannak, azon belül is részben eredeti Mózesi törvényeket tartanak, azonban érdekes módon poszt-babiloni judaista elemeket is átvettek valahonnan. Ez utóbbi tény a hagyományos zsidóság számára megerősítő „bizonyítéknak” számít arra vonatkozóan, hogy a szóbeli tant nem Babiloniából, hanem a Sinai hegyi kinyilatkoztatás részének tartják, melyet Mózes közvetlenül kapott volna az Örökkévalótól. Az én olvasatomban egyértelművé teszi, hogy az évszázadok folyamán arra járó vándor judaista zsidókkal találkoztak, akiktől eltanulták az „újításokat” és semmiképp nem bizonyítja a Tórához hozzáadott talmudista irodalom „isteni” ihletettségét. De ennek az írásnak nem ez az apropója.
Ezek az ázsiai és afrikai izraeliták vérvonala visszavezethető Jákobhoz, sőt mindegyik népcsoporton belül akadtak olyanok, akik Áron, főpapi leszármazottjai, kohének. Ezt maga a genetika erősíti meg.
Így találkozunk olyanokkal, akik eddig nem voltak közöttünk és külsejüket illetően tökéletes fekete afrikai, indiai, vagy éppen vágott szemű kelet ázsiai-nak kinéző izraeliták.
Kétségtelen, hogy az összegyűjtetés, ezen a síkon is érvényes és folyamatban van. Azonban a próféciák alapján, miszerint az utolsó időkben gyűjtetik össze a nép, nem csupán az utolsó évtizedekre, vagy évekre vonatkozik. Minden bizonnyal az utolsó idők az a korszak, ami Messiásunk idejében elkezdődött. Hiszen a kinyilatkoztatások alapján Yahushua saját kortársai figyelmét arra hívta fel, hogy az utolsó idők már akkor elkezdődtek.
A kegyelmi korszak bő 2000 éve, maga az utolsó idők, mely folyamán az izraelita törzsek összegyűjtése észrevétlenül, a legnagyobb diszkrécióban és csendben, javarészt végbement.
Sokak, főként keresztények és palesztin aktivisták igyekeznek azonosítani az Izraelbe, főként Kelet-Európából visszatérő zsidókat a Jelenések könyvében említett hamis zsidókkal, a sátán zsinagógájával. Erről a témáról írok egy másik tanításban és valóban igen sok valódi, származásilag zsidó tartozik ebbe a csoportba. Azonban egyre inkább arra mutatnak a jelek, hogy a kazárok is a deportált izraeliták leszármazottjai és az Izraelbe telepedett európai zsidók tömegei csak arra várnak, hogy ígéret szerint újraéledjen bennük az eredeti törzsi identitás.
Ahogy máshol írom a sátán zsinagógájához való tartozás közülük csak azokra vonatkozik, akik főként szellemben ferdültek el olyan mértékben, hogy zsidó maszkban a sátán érdekeit képviselik, tudatosan, vagy tudat alatt. A sátán zsidó szolgái, bár jelen vannak a cionizmusban, zsidó ortodoxiában, de még a kereszténységben is, mégsem e-csoportok egészére vonatkozik, csupán egy kis töredéke, mely épp elég nagy kárt tesz, hogy többek között az egész közösséget megutáltassák mások által.
Jelek felismerésének fontossága
Fontos jelezni, amikor bizonyos próféciák, amire sokan várnak, már a beteljesedés fázisban vannak. Hiszen amikor egy próféciának a megvalósulása folyamatban van, vagy már végbe is ment és ezt nem veszik észre azok akik várják,
akkor a következő jeleket és a további próféciák bekövetkezését sem fogják felismerni.
Nem fogadnak el látható folyamatokat maguk körül prófétikus eseményként hiszen tudják, mert megtanulták, hogy előtte másnak is meg kell még történnie, amit csak várnak, de belátni azok megnyilvánulásait már nem képesek.
A zsidó állam újjáéledése egy fontos jel, de azon belül, ha belátjuk, hogy a zsidók összes törzse már javarészt már összegyűjtetett, akkor könnyebben felfogjuk, hogy az idők mennyire közel vannak.
Annyira, hogy az Antikrisztus, nem csupán jelen van valahol a világban, hanem tudni is lehet, hogy kiről van szó. Azt is tudni, hogy az a bizonyos 7 éves szerződés, amit megerősít majd a nemzetekkel, milyen köpenybe és címszó alatt fog megvalósulni a dánieli látás szerint? : Klímacsúcs, Abu-Dábi, Cop 28, Károly Király, 2023 december (bár lehet, hogy félévet csúsznak majd).
És amiközben hamarosan nyilvánosságra hozza a világ előtt, hogy Dávid trónjának leszármazottja, így megtévesztheti a zsidóság jelentős részét, akik elfogadják őt Messiásnak, azt is tudhatjuk róla, hogy valójában ő sem a Júda törzséből származik, hanem a Dán törzséből, ahogyan az antikrisztusról szóló próféciák megjövendölik. A Dán törzséből pedig sokan kerültek Wales területére, amelynek az antikrisztus nemrég hercege volt évtizedeken át.
Mert miközben várunk valaminek a beteljesedésére, és nem vesszük észre, hogy már megtörtént, vagy legalább is, mint ebben az esetben igen előrehaladott fázisban van a végbemenetele, akkor nem ismerjük fel a következő soron levő események megjelenését, hiszen nem fogadjuk el időszerűségüket.
Egy másik folyamatban levő összegyűjtetés
Közben zajlik és befejeződik egy másik csoport összegyűjtése, a Messiás Teste, ami a népbeliekből álló Egyházat jelenti, és a próféciákban szimbolikusan az Efraim nevével azonosítanak. Annak ellenére, amit sokan hallottak és tanítottak, Júda nem azonos a zsidókkal, míg Izrael a nemzeteket képviseli. Júda a déli törzseket, Izrael pedig az északi izraelita törzseket szimbolizálja.
Ha nem vagy zsidó, és még nem kötötted meg a szövetséget Krisztussal, akkor fontos tudnod, hogy az összegyűjtés ígérete most nem kizárólag a zsidóságra vonatkozik, hanem rád is sor kerül, és kiemelt prioritásban vagy! Yeshua, a Messiás, kereszthalála által már 2000 éve zajlik a Népek összegyűjtésének folyamata, és ennek az idővonalának a befejezése néhány rövid év vagy akár hónap kérdése is lehet. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, és ne utasítsd el azt az Evangéliumot, amelyet valószínűleg már többen hírdettek neked.
Ha zsidó vagy, akkor szintén rád is vonatkozik ez a felhívás. Bár neked még van némi időd a megtérésre, amikor az egész nép végül felismeri Yahushua-ban a Messiást az ígéret szerint, azért ne késlekedj, és szabadulj meg minél előbb a hamis hagyományoktól és a Messiás-tagadó judaizmustól. Ha már elkezdődött benned a felismerés, hogy ki is valójában a Messiás, és vonakodsz cselekedni az esetleges közösségi vagy családi nyomás miatt, akkor csak nehezebb lesz a következő időszakot átvészelni, a nyomorúság korszakát, melynek küszöbén állunk.
Az is igaz rád, hogy a Szövetség és a védelem azokra vonatkozik, akik nyíltan megvallják azt a nevet, akiben hisznek: Yeshua.
Ádám minden fiára vonatkozik ez: a bűn felismerése és megvetése. Ezután elfogadva a Megváltót, visszanyerjük Shalom-unkat, békességünket az Atyával, majd Ruach HaKodesh, a Szent Szellem által elkezdődik megszentelődésünk folyamata, és így részesülünk az örök életben Yahushua, Elohim bárányának vére által.
