Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez.
Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.
Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.
YHWH / יהוה / YaHuWaH
A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a második parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.
Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt bele esnénk betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,
mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést
Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek érezzük magunkat tőle, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.
Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!
A héber betűk számértékkel isbírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.
Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt
melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.
Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH – YaHuShuah).
ה
Érthetetlen, hogy mi alapján gondolhatta bárki, hogy a Megváltó később kinyilatkoztatott Nevéből ezt a ה betűt kiszedje/eltakarja? Főként miután Ábrahám esetéből tudjuk, hogy épp ez a ה (hé) betű, melyet utólag kapott a nevének közepében volt a jele a szövetségnek. Miből gondolta bárki, hogy ugyanezt a
ה (hé)-betűt kiveheti a MEGVÁLTÓ nevéből?
Így lett YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában, és aminek jelentése: Ő meg fog menteni. Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik még nem ismerik Őt, talán hívhatják is ígyakár. De nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet nem lenne szabad jövőbeli formájában használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.
Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme– Jel– Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, mely tartalomtól valahol megfosztották:
ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉGJELE
ש
További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin) betű. Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon.
Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is és a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.
YaHuShuah Elohim bárányának a nevének szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.
Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket amelyeket ő megadott saját maga megnevezésére azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani adott esetben a zeusz főpogány szellemi fejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theos/Dios/Deusz – Je-Sus/Heil-Zeus)
Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ezt a másik iránti tisztelet hiányának minősülne, illetve sértődöttséghez vezetne. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?
A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:
Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét, saját hasznára és használatára.
A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét,Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.
Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát iesusszá, hogy tovább tiszteljék velük régi főbálványaikat.
Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek).
Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának egy kitűnő példája ez.
Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.
Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Yeszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.
Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:
A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve
Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.
A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.
Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, de ami következik ezek után, már csak hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót !?
És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy
a görög gematria szerint, iesus gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.
Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.
Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel? Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lep néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua, volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára.
Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségenek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!
És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.
Nem az a lényeg, hogy eddig hogy hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.
Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.
Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik Isten–Jézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.
Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.
Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.
És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Szent Szellemnek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.
Elohim / אלוהים
Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon.
Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is), melyekben a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.
Theos-Zeus
Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theos szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theos-Zeus.
Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, hogy a zeuszból derivált szavakat használja Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.
Ebből a Theos-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.
A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.
ǥuđán / God
Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.
Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozat–kiöntés.
Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a MindenhatóElohim elnevezésére, ahogy mások is tették.
Isten / Ishtar
A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítás. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.
A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.
Női szerelem termékenység néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.
Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természet gyógyászi körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.
Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzásá már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására.
Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a mátriárchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-jéval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének felhasználásával.
Allah / Elah
Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-banhívő arabok igen, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítjarövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.
Ex-pasik?
Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy
a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!
És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás – Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.
A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:
Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?
Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.
Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetni, ahogy azt sokan teszik is akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?
Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!
Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemétazáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.
A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát? Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük. Yahuwah/Elohim/YahuShuahSzelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.
Yahwé
Befejezésül meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.
Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, az ki van mondva. Yahuwéh, Yahuwah, igazából, csak egy utolsó magánhangzó a különbség.
Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Jelenések 3:9
Sokan próbálták fejtegetni, kik lehetnek vajon ezek a hamis zsidók, akikről Yahuwah/Yahushua beszél Jánosnak. A zsidó nép kiválasztottsága ellen felhasznált leggyakoribb eszköz és kijelentés. Sokan érthetetlenül állnak a sokkoló kifejezés előtt és nem igen foglalkozik a témával olyan, akinek hite nem a zsidó nép elvetésében gyökerezik. Az alábbiakban felsorolom, kik hogyan értelmezték eddig ezt a kijelentést, illetve felsorolom, hogy melyek azok az emberek, csoportok, akikről minden bizonnyal elmondható, hogy azok.
A kérdést, mint minden mást, ami az Írásokban található nem érdemes túlbonyolítani és túlfilozofálni.
Hiszen Yahuwah kijelentett Szava emberekhez szól, egyszerű emberekhez, megértéséhez nem kell diploma, de még a 8 általános sem. Így felesleges fejtegetés helyett, térjünk vissza magához a nyers szöveghez.
Mit akar kifejezni? Egész egyszerűen azt, hogy lesznek,
vannak emberek, akik zsidónak mondják magukat, vagy annak számítanak, de nem azok, hanem az ellenség szolgái.
Továbbá hangsúlyozni kell, hogy az, aki ilyen “zsinagógához” tartozik, még nem a kárhozat fia. Ugyanis legtöbbjük – merem remélni – megtévesztés alatt álló ember, aki remélhetőleg időben megtér tévelygéséből. Mindig a kisebbség az, mely eredendően zsigeri romlottságból cselekszik.
Hagyományos keresztény álláspont
A kereszténység legáltalánosabb álláspontja, hogy a Sátán zsinagógája egyszerűen a ma, magukat zsidóknak nevező, a judaizmus vallását követő egyének. Az emberek többsége úgy gondolja, vagy szeretné gondolni, hogy azokról van itt szó, akiknek ősei valamikor a választott néphez tartoztak, majd miután Yahushua-t megtagadták és keresztre feszítették, elvetésben részesültek és azóta a Sátánt szolgálják.
Valahol logikus és érthető is lehet ez a gondolatmenet, hiszen való igaz, hogy alapjából Sátán uralma alatt van mindenki, aki a Messiást tagadja.
Egy kivétel ez alól, maga a választott nép nagy része, akik nem hamis uralom alatt, sem elvetésben, hanem karantén állapotban vannak.
Minden bizonnyal előnyös zsidónak lenni, ezért is, mert egy időre a Messiás nélkül is különös védettséget élveznek a Sátán hatalma ellen Yahuwah-tól. Minden meg nem váltott teremtményen valamilyen szinten ott van az Yahuwah megóvó keze, hiszen az élet nem is maradhatna fenn a világban máskülönben. De ezt a védettséget az eredeti hórebi szövetség által élvezi fokozottan az elsődlegesen kiválasztott nép.
Világi antiszemita álláspont
A világi antiszemiták pedig azonos állásponton vannak, mint a keresztény antiszemiták. A mai Izrael államának létjogosultságát is, többek között a már általam is tárgyalt kazár és összeesküvés elmélettel igyekeznek tagadni. És bár igen jelentős igazságalapja van annak, amit mondanak, mégis rossz hír számukra, hogy vádjaik a zsidóság egy igen vékony rétegére vonatkozik.
Ezek az emberek azok, akik bár visszautasítják a bibliai kinyilatkoztatásokat, Yahuwah Szavát és a Messiás Vérét,mégis előszeretettel sajátítanak ki részleteket a Bibliából, amint azok az alattomos terveiket látszanak alátámasztani.
Mindkét antiszemitizmus lényege, hogy a zsidó nép kiválasztottságát kisajátítsa magának a vádló fél. Hamis kiválasztottságuk, nem teszi-e őket hamis zsidókká, így esetleg pont ők (is) beleesnek a feljebb említett hamis zsinagóga tagjai közé? Hiszen sokak közülük ki is mondják: “mi vagyunk a lelki zsidók”.
Zsidószerető keresztény álláspont
Másik véglet, mikor a zsidó oly bálvánnyá válik, hogy keresztény hívek szinte már betérnek a a Messiás-tagadó judaizmusban, annyira, hogy szinte már azt gondolják, a zsidó identitás nagyobb biztosíték az örök életre, mint maga a Messiás vére. Ők a Sátán zsinagógája témájáról nem is beszélnek, kerülik, hiszen legfőbb bálványukat, a zsidót vonja kérdőre. Közülük igen sok egyén van, akik ebbe a kategóriába sorolhatók, mivel Krisztus maszkjában az antikrisztusi erőket szolgálják, akár akaratlanul is. Nem a keresztények beolttatásán dolgoznak, hanem
hamis és felületes vallásos hagyományok és külsőségek által tovább gyilkolják őket szellemben.
Gyakran és hamisan zsidóknak neveznek bárkit, aki ilyen társasághoz csatlakozik. Zsidóknak vallják magukat, de nem azok, egyértelműen, belesnek ők is ebbe a körbe.
Sőt, létezik, vagy inkább létezett Magyarországon olyan fokozottan elvetemedett, magát egyszerre messiási és zsidónak valló társaság, aki már nyíltan megtagadta a Megváltó személyét alapjaiban meghatározó tények igaz voltát. Tudok tanokról, melyek tagadják, hogy Yahushua valódi szűztől és a Szent Szellem által fogant, azaz azt állítják, hogy József a biológiai apja. Tagadják, hogy a keresztre feszítés áldozat lett volna, illetve tagadják, hogy a Messiás drága vére szövetség és bűnök bocsánatára ontatott ki. Semmi más nem történt az ő esetükben, mint hogy sérüléseik és kereszténygyűlöletük, a rendezetlenül megélt identitás és az ezekből fakadó kisebbségi komplexus, már oly szintre fokozódik, hogy nem csak azt bontják vissza, ami valóban felesleges, hanem alaphittételeknek is úgy támadnak neki, hogy önmagukat zárják ki a Kegyelemből és a Szent Szellem megsértésének bűnét is elkövetik. Addig kiabálnak, hogy végre valaki felfigyeljen rájuk, már akkorát akarnak mondani, hogy valaki észrevegye őket, hogy már abba is beletipornak, ami mindig is Szent és igaz tan volt. Talán észre sem veszik, hogy már rég megtagadták azt, akit eredetileg szolgálni véltek. Róluk is beszélt Pál a következőképpen:
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Galaták 1:8-9
Választott Nép
Ahogy egy korábbi írásomban kifejtem, amit/akit Yahuwah kiválaszt, azt automatikusan kiválasztja az ellenség is. Amit zsidóellenes embertársaink szoktak emlegetni, hogy a zsidó Sátán választott népe, valahol sajnos igaz, csakhogy, azzal a csúsztatással és szándékkal, mellyel ők állítják, teljesen hamis a dolog,
hiszen továbbra is és elsősorban Yahuwah Népe IS marad mind e-közben.
Sátán kisajátítani akarja az emberiséget, azon belül, mindazokat, akik valamely két szövetség által Elohim népének tagjai: a zsidó a hórebi szövetség által és az Egyház, a Messiás vére által.
Zsidó összeesküvés elméletet erősítő zsidók
Sátán zsinagógája, minden olyan zsidó vérrel rendelkező pénzoligarcha, aki a mammont szolgálja szívvel-lélekkel.
Aki nem Jeruzsálembe vágyik haza, hanem Babiloni szétszóratásában meggyökerezve a világi nézeteket tartja törvénynek.
Ezek között vannak azok, akik akár tudatosan is feláldozták lelküket valamely eszme, szabadkőműves irányzat, vagy kimondottan az ördög oltárán. Közöttük többen harcolnak, minden ellen, ami zsidó-keresztény gyökerű. Harcolnak Izrael állama ellen. Nyíltan, vagy burkoltan. Azaz engedik élni, de ők akarnak irányítani. Így érthetjük meg az összefonódásokat a cionizmus és egyes sötét társaságok között. Ki van nekik szolgáltatva politikai és gazdasági nyomás által, mint egy prostituált, aki kuncsaftjaiból él.
Vallásos zsidók
De Sátán zsinagógájának tagjait megtaláljuk azok között is, akik vallásos zsidókként egyre nagyobb kitartással és arcátlansággal nyíltan támadják Yahushua személyét és Messiási rangját. Akik nem elégszenek meg talmudjaik és tradícióik hiábavaló elemezgetésével – ami legalább az identitásukat megóvja, amíg az Úr vissza nem jön, hogy az ő szemüket is megnyissa – hanem folyamatosan becsmérlik és gyalázzák az Yahushua nevét,
oly mértékben nem engedi lelkiismeretüket nyugodni az Ő személye.
Az interneten nem találni olyan “rabbi” tanítását, aki sokáig bírná Yahushua nevének a meg nem említését. Előbb-utóbb kényszert éreznek, hogy rossz színbe tüntessék fel és bizonygassák, hogy miért nem lehetett a Messiás. Ha pszichológus lennék, pozitívan állnék a jelenség előtt, hiszen amit az ember próbál magában elfojtani, arról beszél folyton tagadó módban. Azonban pedagógus a végzettségem, és bár tudom, hogy van ebben is igazság, sajnos egy fokkal borúsabb érzéseim vannak mindezek hallatán.
Ahogy Yahushua idejében is a vezető papokhoz és farizeusokhoz szólva kijelentette Megváltónk, hogy a Sátán az Atyjuk (János 8:44), úgy ma is,
nem a hétköznapi ember/zsidó/ortodox zsidó az, aki a gondot okozza,
hanem a szellemi vezetők, a bölcsnek tartott „rabbik”.
Ilyen kulcsfontosságú pozícióban nem enged akárkit az ördög, hanem az általa “megbízható”, a hamis judaizmusnak elkötelezettebb egyéneit fogja előszeretettel felhasználni és a nép tanítói szerepével felruházni. Ők is a Sátán zsinagógája, hiszen ők azok, akik felelősek a nép tanításáért és szellemi állapotáért, ők azok, akik Yahushua ellen tanítanak olyanokat, akiket talán nem is zavarna különösképpen Yahushua személye. Ők azok, akik a Messiás-tól egyre távolabb vezetik a zsidó híveket, és akik nélkül ez utóbbiak közül ki tudja hányan ismerték volna már fel Yahushua-ban a valódi Messiást. Bár ezek a hamis tanítók között is vélhetően a legtöbben megtévesztett, megváltandó egyszerű emberi lelkek, de bizonyára szép számmal lehetnek azok is, kik sorsa gyakran születésük előtt meg volt pecsételve. Olyanok, mint az akkori farizeusok és szadduceusok, akik pontosan tudták, hogy ki ellen szólnak.
Egész egyszerűen, az ő esetükben sátán zsinagógájához tartozik mindenki, aki egyre hangosabban ordítja a mai napig is: “Feszítsd meg!, illetve Barabást akarjuk!” Bármilyen mértékben is felelős az a kereszténység, mely Yahushua nevében és kereszttel a kezében gyilkolta, égette, elűzte őseinket, az a zsidó, aki ma tudatosan lázad, és annál inkább lázad, ahogy az idő közeleg, Yahushua Messiási volta ellen, a sátán zsinagógájának tekinthető.
A judaizmuson belül azonban igen sokan vannak olyanok, akik inkább csendben maradnak. Nem tudhatják, így inkább bölcsen hallgatnak, nehogy kiderüljön, hogy mégis Ő volt az Igaz és ezért bűnhődniük kellene.
Ők azok, akik hasonlóak Gamáliel-hez az Apostolok Cselekedeteiből,
aki figyelmeztette a főtanácsot, hogy az apostolokat ne üldözzék, mert ha kiderülne, hogy Yahuwah-tól van a dolog, akkor lázadóknak bizonyulnának, ha pedig nem Tőle való, úgyis letűnik magától (ApCsel 5:34-39). Ma is vannak ilyen zsidók, akik várnak és inkább nem szólnak, nem ítélkeznek. Ők alkotják azt a zsidó maradékot, akiknek visszaolttatása az eredeti gyökérbe hamarosan megtörténik. Addig pedig meg van nekik engedve, hogy langyosak legyenek, azért, hogy ne vétkezzenek.
Nem vallásos zsidók
A mai zsidók túlnyomó többsége és különösen az izraeliek hisznek Elohimban, de nem követnek semmilyen vallási irányzatot. Megtagadják az ortodoxia minden formáját, és szabadon gyakorolják hitüket, legfeljebb csak nagyobb ünnepeken járnak zsinagógába. Ezek az emberek valamilyen szinten tisztelik a rabbinikus tanításokat, mert még nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól, csak annyiban vetik magukat tanaik alá, amennyiben józan eszük megengedi. Ezek a zsidók olyanok, mint a fentebb említettek, nem állnak tudatosan a Messiás-ellenesek oldalára. Ezek a zsidók mérhetetlenül toleránsak, ezért nem támadják Yahushua-t, hanem ugyanúgy tisztelik őt, mint bármely más vallású prófétát. Részei a langyos maradéknak ők is, amelynek megvan az az előnye, hogy már javarészt megtisztultak a rabbinikus rárakódásoktól.
Utolsó földi szentély
A leglátványosabb és legegyértelműbb zsinagógája a Sátánnak természetesen az a templom, ami harmadik szentélyként hamarosan felépül Jeruzsálemben és ahol a már előkészületben álló hamis antikrisztusi papok csak arra várnak, hogy az áldozati rendet újból beindítsák.
Újabb áldozatok sorozata kezdődik meg nemsokára. Ez nem más, mint maga Yahuwah Bárányának a meggyalázása. Ez az a bizonyos meggyalázás, melyet Yahuwah meggátolt azáltal, hogy az előző Szentélyt engedte lerombolni a rómaiak által.
A zsidó népnek még tudatlanságból sem engedte meg, hogy a Bárány áldozata után bármilyen áldozatot mutasson be a nép.
Lesznek zsidók, akik még akkor is az Antikrisztus mellett állnak majd ki, amikor nyilvánvaló lesz az Írásokat ismerők számára, hogy nem lehet ő sem a messiás (ő sem, mivel közben még mindig nem ismerik majd fel Yahushua-ban az igazit). A harmadik templomban olyan dolgok történnek majd, ami egy valódi ortodox zsidó számára egyértelműen kizárja majd, hogy részt vegyenek azon, így az Antikrisztus is lelepleződik előttük. Sokakat nem fog tudni megtéveszteni. Ekkor óriási csalódás éri majd ezt a zsidó maradékot, hiszen eleinte ők is elhitték, hogy végre megérkezett az oly régóta várt messiás. Az ellenség nem korlátlan hatalmú.
A harcban Yahuwah-nak is vannak ellentámadásra használandó igen meggyőző fegyverei és védő eszközei, melyek közül a leghatásosabb maga az Ige, mint védőpajzs.
Az egyik ilyen esemény, amire gondolok az, hogy a jelenlegi papok, akik ki vannak jelölve a majdani templom áldozati rendjét újbóli megindítására, már most leszögezik, hogy ez a templom már mindenkié lesz, nem csak a zsidóké. Áldozni fognak a pápa és dalai láma jelenlétébe és együtt imádkoznak majd velük a világ békéjéért. Ott lesz minden vallás legfőbb vezetője és annak képviselői egy nagy ökumenikus színjáték folyamatos megrendezésében. Továbbá fel lesz állítva egy szobor, az Antikrisztus képére, mely előtt minden térdnek meg kell majd hajolnia a próféciák szerint, és aminek felállítása pillanatában, a híveknek el kell hagyniuk a várost a figyelmeztetés szerint.
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Márk 13:14
Egyértelmű, hogy a puritánabb ortodoxok be sem teszik majd lábukat ilyen cirkuszba és irtózatos szellemi megtörésen fognak keresztül menni, hiszen egyszerre csalódnak majd a várva várt 3. templomban és a messiásban.
Ennek a nagy csalódásnak a végkifejlete maga a valódi Messiás felismerése lesz.
Nem tudom, nincs mélyebb látásom azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenthet majd valójában a Jelenések hamis zsinagógájaként leírt intézménye. Talán ennyi, de lehet, hogy ennél összetettebb. Annyi számomra egyértelmű, hogy a feljebb említett démoni uralom alatt szolgáló hamis zsidók már rég köztünk vannak, és rég akként lehet őket elkönyvelni. Felismerésük pedig egyre sürgősebb, ahogy haladunk a hamis megváltó megérkezése felé.
Ezek nem zsidók, mert legfeljebb csak a testükön hordozzák a körülmetélés jelét, gyakran már ott sem, szívük pedig kövér és romlott. Nem zsidó, mert a mi Népünknél – kivéve a cionistákat – a vérszerinti származás nem elegendő kritérium.
Kizárólag a Szellemben való zsidó kötődés teszi a vérszerinti zsidót valódi izraelitává.
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van
Róma 2:28
Vagy egyszerűen nem zsidó valaki, mert vérében sem az, a-nélkül pedig nincs Izrael még szívben-lélekben sem. Aki pedig vér szerint és szívben is zsidó, bár még Yahushua-t nem fogadta el, de nem is lázad ellene és az Atyát viszont ismeri, és tiszta szívből szereti, azt senki ne merje Sátán népének mondani, mert ez esetben Yahuwah szeme fényére tör.
Senkinek nem tisztje külsősként, venni a bátorságot, hogy kritizáljon, belekontárkodjon és beleszóljon saját apja idősebb testvérével ápolt viszonyába!
Sátán gyülekezete
De Sátánnak nemcsak hamis zsinagógája van, hanem hamis “keresztény” templomai is vannak. Akik Krisztusinak mondják magukat, de nem azok. Akik egyházaikkal és keresztény plusz és hamis törvényeikkel szintén leplet borítanak a Megváltót kereső emberek szemére, ahogy zsidó oldalon is történik. Akik képesek még Yahushua személyéből Jézus-bálványt csinálni, nem csak fa- és kőfaragás által.
Mi hol tartunk?
Sátán zsinagógája lényegében mindenki, aki a Választott Nép lejáratásán dolgozik, tudatosan, vagy tudatlanul és talán nem csak belülről, azaz vérszerinti zsidóra értendő. Mindannyiunk beleeshetünk ebbe a kategóriába, kérdés, hogy időben ráébredünk-e, hogy miben kell sürgősen módosítani szellemi állapotunkon, álláspontunkon. A Sátán zsinagógájához való tartozás még nem a kárhozat önmagában. Van belőle is szabadulás, leleplezésük pedig egyben a benne levő emberek szabadulását kell, hogy szolgálja.
Alapvetően az ördög zsinagógája szimbolizálja és összesíti mindazokat, akik úgy vélik, hogy birtokában vannak a végső igazságnak és ennek fényében üldözik a Messiás igaz követőit.
Ami biztos, hogy már nincs sok idő hátra, hogy teljes képet kapjuk erről a misztériumról is.
Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képezik az össz-kereszténységnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.
A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt elferdült országot enged létrejönni?
Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát Yahuwah próféciáinak beteljesedésének?
Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára, hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katarzis vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.
Kié a Szent Föld
Le kell szögezni, hogy
a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga Yahuwah
és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. Yahuwah akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.
Cionizmus
Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzlt megdöbbent azon, amikor egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten van.
Ahogy később kiderült, Dreyfus keresztény tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbaknak.
Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma.
Rájött, hogy kell egy ország, amivel mi rendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymással.
A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.
Ez következett be kicsit késve 1946-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.
Anticionisták
Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pl. egyes magyar származású üzletemberek, akik Izraelben persona non grata-nak: nem kívánatosnak kinyilvánított személyek, arab terrorista csoportok hivatalos támogatói – a vészkorszakban gyerekként nyomkereső spicliként működött, aki náci gazdáit odavezette az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják).
Más zsidó anticionizmus is létezik, mely éppen ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és tűnik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve.
Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik, mivel nekik a tanulás a dolguk. Ezek a nők pedig polgári munkájuk mellett még egy átlag 7-10 fős háztartást is el kell, hogy lássanak.
A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Izraelen kívül Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségeik.
A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, a város védelmezői, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvér-árulásig, mely az illegitim államalapításnál is súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz.
Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. A vallásos zsidónak saját szemszögéből valóban elfogadhatatlan a cionista állam ebben a formában. Amíg Yahushua által nem szabadul a judaizmus rabságából, addig joga van ezt hinni és így van összhangban a hitével. És ha nem bírná ki Izraeli zászló égetés nélkül, akkor mindezt megteheti szűk családi körben, a nyilvánosság és kamerák szemétől távol, hiszen egyik alapszabályunk, hogy az egymás közötti viszályainkat nem tárjuk ki mások elé.
Hazatérés parancsa/ígérete
Yahuwah szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.
Elohim akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését.
A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki neheztel Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.
Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Yahushua-t messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék.
Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és subában szenvedni, mert „bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok felett esetleg viseletet kellene váltani, inkább úgy marad, nehogy törvényt szegjen. És lehetne sorolni a sok felesleget.
Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.
Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Yahushua-ban. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert
a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni
(lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).
Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekeznek betartani, mégis mindkét fél idejében megérzi, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között.
Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak.
Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így
Yahuwah kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre.
Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják tovább romlani a helyzetet.
A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől.
Vannak közülük sokan, akiket a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuk felhagyásával.
Józan eszű zsidók nem válnak ortodoxokká és ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van Elohim dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóban jobb a semminél és sok esetben igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.
Palesztin kérdés
Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne is, a filiszteusok szín tiszta leszármazottjai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Innentől fogva a sok fecsegés és magyarázkodás a témában értelmét veszti.
Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén.
Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, és azok mi vagyunk zsidók.
Ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.
De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul.
Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegett, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.
Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.
Elohim akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezte, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.
A mai időkben sincs másképpen. Elohim nem veti el az arab népet. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottjaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép.
Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva.
Azonban minket is megillet a lakhatás joga valahol a világon.
Tágabb értelemben, a Messiás által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket Elohim.
A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak.
Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha Yahuwah valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.
Nincs kétség, hogy Yahuwah Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta.
Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek.
Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy
a Messiás visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjttetésről szóló próféciák.
A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig már egyenesen bűncselekmények számít. Itt tartunk.
Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárkinek elveszítheti a türelmét, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Főként azok, akik azoknak a nem zsidó oroszoknak a leszármazottjai, akik a rendszerváltás idején zsidónak hazudva magukat, jogtalanul telepedtek le a Szent Földön. Ők magukkal hozták a Magyarországon is többször tapasztalt és jól ismert orosz hadviselés „tapintatos” stílusát. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai, bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.
Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb visszaütnek, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna.
Ujjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet.
Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott.
A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét.
Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetéséből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.
Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes és aljas szellemiség az,a mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartózkodik. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottjait, illetve Júda törzsének elveszett tagjait, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén úgy fogjuk magunkat érezni odahaza, mint a szardínia a konzervdobozban. Ez esetben pedig az ottmaradt arabok, ha más miatt nem, az illatunk miatt fognak odébbállni.
Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva
Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottjainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt, főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottjainak. Egyes elméletek szerint azonban Közép-Európa zsidó közössége nem Jákob, hanem a betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Jákobtól származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.
A harmadik eset az, amelyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók, mind Kazáriából származnak.
És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég kellemetlenül hangzik.
Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezzen arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet!
Az emberiségnek, a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző reakció.
Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak.
Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Mária Yahushua-val a méhében meglátogatta Erzsébetet.
Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Yahushua által, már saját korára is vonatkoztatott utolsó időkben, azaz, az utóbbi 2000 év folyamán.
Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, Benjámin, Simeon, vagy akár Levi törzséből származunk, mivel ez a négy maradt meg valójában, sokunknál kiderül, hogy inkább Gád, Asher, Iszakár, vagy más az ősatyánk. Nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem valamelyik szolgálóleány.
El Sáddáj működése a mai Izrael területén
Akinek még mindig kétségei vannak afelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne rég leírt próféciákhoz, nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaikor, oly kis mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.
A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávidnak, a zsidókat pedig gonosz Góliátnak feltüntetni,
valójában a történet épp ugyanúgy fest, mint Saul uralkodása idején.
Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis a palesztin és a mögötte összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát.
A ma Dávidja, saját erejével elbír az óriás Góliáttal, és abban bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Yahuwah-jában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.
Izrael szerepe az utolsó időkben
A Szent Föld a zsidók összegyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút. (Zakariás 12:10)
Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikrisztus székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem – Yahuwah szerint oszthatatlan város – három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, amely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.
Izrael továbbá a hely, ahol Góg és Magóg háborúra összesereglik a millennium végén.
Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála, illetve feltámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.
Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet.
Senki ne gondolja, hogy ez a visszatérés tökéletes rendben, legnagyobb egyetértésben, szeretetben és harmóniában fog végbe menni, tiszteletben tartva minden egyes népcsoportot és vallás érdekeit, hagyományait és elképzeléseit.
Minden szülés fájdalmakkal jár.
A próféciák nem tartalmaznak olyan ígéretet, hogy visszatérésünk kielégít majd minden keresztény és egyéb csoportok elvárásait. Annyi van leírva, hogy visszatérünk, akár tetszik egyeseknek, akár nem, csakúgy, mint az első alkalommal Józsué kíséretében. Aki nem bír elvonatkoztatni az emberi igazságérzületektől és megítélésektől, hamar beleesik abba a csapdába, melyet az ellenség állított számára: ellenszegülni Yahuwah akarata és próféciái ellen.
Egy ilyen hiba súlyos átokként és bénító méregként gátolja meg a hívő keresztényt, hogy betöltse, saját helyén és a zsidóság kiegészítő társaként azt a szerepet és azokat a próféciákat, melyeknek ő lenne egyik főszereplője.
A kereszténység zsidó szerető kisebbségi részét pedig óvatosságra intenek ezek a szavak. Mert minden csapdának létezik egy ellentéte, mely annak tükörképe és másik véglete, gyakran még veszedelmesebb, mint az első, hiszen a szeretet és elfogadás nevében működik. Ne védjünk vakon mindent, csak azért, mert zsidó címkét hordoz. Az elvakult elfogadás mérge szintén szolgálatod bénulását okozza csakúgy, mint zsidókritikus testvéreid elutasítása esetében.
Talán különös a cím, mivel a kettőt nem igen szokták egybe kezelni, sőt a másodikat igen ritkán tárgyalják. Számomra nem azért fontos mindkét fogalmat együtt tárgyalni, mert mindkét csoporthoz tartozom, hanem sokkal inkább, mert az ellenség fokozottan támadja elsősorban mindazt, ami Yahuwah-é, és mivel mindkét nép Ő általa választott, párhuzamosan, ugyanabból a forrásból és eszközökkel folyik ellenük a támadás.
Az antiszemitizmus elemzésénél, már az első lépéseknél hibába esik mindkét fél, antiszemiták és antifasiszták egyaránt. Emberi, társadalmi, történelmi, politikai és gazdasági szemszögből vizsgálják a problémát. De még, ha valaki vallási szempontból közelíti is meg a témát, az is általában hiányos.
Szép számmal vannak a zsidóságon belül igen jó, de sajnos, igen rossz példák is.
Az egyik fél az egyik aspektust, a másik a másikat hangsúlyozza ki, kinek-kinek az érdeke szerint. Ideje volna olyan emberek felszólalását is hallani, akiknek sem a zsidógyűlölet, sem azok elvakult hamis szeretete nem motivál, hanem kizárólag az Igazság.
Az antiszemitizmus egy igen sokat, sőt túltárgyalt téma, aminek erőltetése épp a fogalom fokozását szolgálja. Ugyanis bármilyen súlyos volt történelmünk során az ellenünk folyó gyűlölet és annak következményei, a 90-es évektől a mai napig tartó folyamatos és vízözön-szerű zsidó “siránkozás” nem igen a mártírok emlékét és a saját jobb jövőnket szolgálja, hanem épp ellenkezőleg. Zsidóként gondolkodva pedig alapjából nem érthető, hogy bajunkat, fájdalmunkat miért kell ilyen szinten szappanoperává degradálni és gyászunkat, mint gyöngyöket a disznók elé szórni, amit a tapasztalat is igazol, hogy megtaposnak velünk együtt. A disznó szót értsd az aljas és gyűlöletteli szellemiségekre, melyek sokakat uralnak.
Továbbá vannak más és a sajátunkat megelőző holokausztok a történelemben, melyek feledésbe merültek. Mikor készült valaha film az örmények irtásáról a törökök által, vagy a belga kongóban lemészárolt 5 millió afrikairól, akik bár nem a gyűlölet áldozatai lettek, hanem egy elmezavarodott király adminisztratív hóbortjának estek áldozatul. De beszélhetnék Európa talán első és legrégibb népirtásáról, amikor szintén török kard által az ősmagyar lakosság 2/3-át eltörölték, szinte a történelemkönyvekből is.
Az antiszemitizmus gyökereiről és okairól igen sokat olvashatunk az interneten. Az írások szinte mind vagy az egyik, vagy a másik fél érdekeit képviselik, egyoldalúan. Antiszemita oldalon természetesen relativizálják és igyekeznek bizonygatni jogosságát, a másik oldalon pedig a másik véglet az uralkodó szemlélet és a legkisebb kritikára is antiszemitizmussal vádolnak vissza. Sokan gondolhatják, hogy magam is zsidóként és a honlapunk jellege miatt egyértelműen ez utóbbi kategóriának az álláspontjait fogom tükrözni. Nem így lesz.
Magam részéről, mint minden más témában is kizárólag Yahuwah igazsága az egyetlen mérce, ami szerint bármit vizsgálni és kijelenteni merészelek. Az antiszemitizmus témája, ahogy ma, a két szembenálló oldal tálalja tévútra és további széthúzáshoz vezet. Ahhoz, hogy ezt a témát tisztán lássuk, kizárólag Yahuwah szemszögét lehet figyelembe venni. Ki kell szakadni abból a kétdimenziós, jobb/balliberális csőlátásból, ami az igazságtól eltávolít, és nem rendezi a zsidó kérdést.
Yahuwah álláspontja pedig nyilvánvaló a Szentírásban. Örök szövetség és hűség Elohim részéről, azonban büntetés, száműzetés és átok azok számára, akik eltávolodnak. (Ebal/Garizim). Igazságos Atyaként, gyermekeit sosem fogja meggyűlölni és elvetni. Ezek elpártolása pedig következményeket vonzanak maguk után. A rossz következmények pedig jelek a gyermek számára, hogy rossz úton jár, ily módon meg legyen a lehetősége, hogy hosszútávon visszatérjen az engedelmesség útjára és végül győztesen jöjjön ki.
Az antiszemitizmus gyökere
Az antiszemitizmus valódi és egyetlen gyökere maga Sátán.
A gyökér az, hogy az ellenség mindent és elsősorban azt gyűlöli ami Yahuwah-é. Így, a két választott nép – az elsőszülött, a zsidó, illetve a második, a Népbeli, aki a Messiás-ban újjászületett tényleges és nem csupán névleges keresztény – az a két embercsoport, akit Sátán a leginkább gyűlöl és támad. És nem csak gyűlöli, hanem igyekszik magának kisajátítani, saját tervei kivitelezésében felhasználni, egymás ellen fordítani és a kívülállók számára ellenszenvessé tenni.
Sátán választott népei
Amint sokan tudjuk, Elohim majma mindent majmol, ami Elohim-é! Így ne lepődjön meg senki azon az állításon, hogy ha a zsidó nép Elohim választott népe, akkor automatikusan Sátán választott népe is. Ez azt jelenti, hogy fokozottan meg fogja környékezni mindazokat, akik Yahuwah-val szövetségben vannak, hiszen, akik nincsenek, azok vele vannak szövetségben, azokért nem kell harcolnia.
Ennek célja egyszerű. Minél több embert kell meggyőznie arról, hogy ami Elohim-é, ami Vele kapcsolatos, sőt önmagát Elohim-ot egyszerűen kerülni érdemes.
Így járatja le a zsidóságot és a kereszténységet egymás szemében és a világ előtt is.
Mivel sem a zsidóság nagy része nincs a Messiás-ban, sem a kereszténység többsége nincs újjászületve Őbenne, hanem külső rajongói csupán, így egymás gyűlöletének keltése által mélyebben meggyökerezteti mindkét felet abban a Yahushua-val, vagy Yahushua nélküli vallásosság állapotában, amiben vannak.
A zsidóság ellen tanúsított keresztény magatartás: szidalmazások, korábbi üldöztetések és behelyettesítő teológiája, illetve bálvány seregével megfűszerezett Yahushua kultusza csak megerősíti a választott népet a Messiás tagadásában. És fordítva, a talmudi túlkapások és elferdülések nem szolgálják a kereszténységnek, az eredeti gyökérbe való beoltását.
A zsidó és vallásos keresztény nem jön rá, hogy vissza kellene térni az eredeti bibliai forráshoz, Igéhez és felhagyni a talmudi és keresztény egyházi rárakódásokkal, hogy
Yahushua valódi lényegét végre megértsék. Azt, amely kiteljesedett Shavuot-kor Jeruzsálemben feltámadása után 50 nappal.
A lejáratás eszközei
Ahhoz, hogy a valódi zsidóságot gyűlöletessé tegye, az ellenség a világ legősibb taktikáját használja: a lejáratást.
Közülünk, származásuknál fogva zsidónak számító embereket saját uralma alá vesz, vagy közvetlenül zsidó testben születnek meg fejedelemségek, akik működésük által az egész népre rossz fényt vetnek.
Az emberek pszichológiai működése alapvetően az egyszerűsítésre törekszik igen primitív módon. Ha fehérként Afrikába járva látok egy bennszülöttet megenni a szomszédját, akkor hazatérve azt fogom hirdetni, hogy az afrikaiak mind kannibálok, oda ne is menjen senki, sőt lehet, hogy a baj megelőzése érdekében a “legokosabb” lenne előre megszabadulni tőlük mielőtt mindannyiunkat felfalnak.
Így születtek meg az inkvizíciók, pogromok, egészen a nácik végső megoldásáig.
A mi zsidó “kannibáljaink” azok, akik már a hamis zsidó hagyományokhoz sem kötődnek, akik más szellemi uralmat tudatosan fogadnak el. Itt nem kimondottan a buddhizmusban, hinduizmusban, vagy akár a kereszténységben, vagy bármilyen más vallásban feloldódott zsidókra gondolok, hanem azokra, akik konkrétan valamilyen nyíltan, vagy burkoltan antikrisztusi szabadkőműves társasághoz tartoznak, vagy az ebben gyökerező világnézeteket vallják és szolgálják.
Ismerjük azokat az egyéneket, családokat, dinasztiákat, akik a mammon teljes szolgálatában valódi pénzbirodalmakat építettek fel és világuralomra törekednek egyre-inkább. Ez a teljes zsidósághoz képest egy igen apró kisebbség, de a kár amelyet okoznak igen nagy.
Ők azok, akiknek az egész életük az antiszemitizmus gerjesztésére és az Antikrisztus eljövetelének az előkészületére van szentelve.
Ők azok, akik minden harmadik hollywoodi filmet a Soá-ról forgatnak, akik saját népük véréből élnek, mint vámpírok és keselyűk, miközben a népek tömegéiben gerjesztik a frusztrációt a bűntudat mesterséges gerjesztése által. Teszik ezt úgy, hogy a vészkorszakban annyiban voltak érintettek ők és őseik, amennyiben értesültek róla rádión keresztül a védett USA-ban.
Közös őseink vannak vér szerint, azonban közös Teremtőnkhöz és Urunkhoz már nincs közük, egyesek esetében soha nem is volt születésük előtt-től fogva.
De vannak a múltból jól bevált teljesen hamis, némely pedig sajnos valóság alapon fekvő elméletek is:
Vérvád
Európában a 19. században jól ismert és bevált módszere az akkori tudatos antiszemitáknak, amivel a zsidók iránti ellenszenvet tudták gerjeszteni szélesebb körben. Természetesen a legostobább talmudi törvény sem szólít fel semmilyen zsidót, hogy embert öljön, sőt gyereket, illetve, hogy annak véréből bármiféle ételt készítsen. Igen nagy ismerethiányra vall, ha bárki elhiszi arról a zsidóságról, aki a vérfogyasztás tilalmát vér komolyan veszi, hogy épp vérrel fogja megfűszerezni azt a pászkát, mely a nép és Elohim közötti kapcsolat egyik szimbóluma.
Ennek a vádnak, semmilyen igazságalapja nincs és sosem volt.
A híres magyarországi esetnél is kiderült, hogy az áldozat egyik férfirokona volt a vétkes, és bár ezt a bíróság bebizonyította, léteznek még tanult, írni-olvasni tudó, diplomás azonban aljas érdekektől motivált emberek, akik ezzel a rég lezárt esettel igyekeznek tovább gerjeszteni a zsidóellenességet.
Talmudi elferdülések
Gyakran vádolják a zsidó irodalmat, rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel. Az ezt bizonyító kijelentések bőven megtalálhatóak valóban. A népek folyamatos évezredes ellenséges fellépése a zsidó néppel szemben sokunkban nem igen az irántuk érzett szimpátiát generálta. A kiválasztottsági státuszt, mint minden más kérdést a zsidó irodalom ferdítve és emberi síkra degradálva hirdeti és elemzi. Így nem meglepő, hogy bántalmazott és kisebbségi komplexusban szenvedő népként a zsidóság is igyekszik kompenzálni frusztrációit. A pszichológia ezt a folyamatot rég ismeri és vizsgálja. Talán kevésbé mondja ki, hogy nem csupán az egyéneknél fordulhat elő, hanem egész közösségek, népcsoportok és nemzeteknél is működik. Szellemben azonban semmiképp sem elfogadható semmilyen zsidó felsőbbrendűségi érzés és tudat.
A kiválasztottság bennünket nem egyeduralkodó királyokká tesz, akiket a többiek szolgálnak teljes alárendeltséggel, hanem ahogy egy másik írásomban is szerepel, szolgálatra lettünk kiválasztva. (Lásd: Választott nép?).
Ahogy Yahushua is a legnagyobbként a legkisebb szerepét vette fel, mikor tanítványai lábát megmosta. Azért tette, hogy mindig emlékezzünk, és soha ne szálljon dicsőség a fejünkbe. A kiválasztottság nem más, mint elsőszülöttség. Idősebb testvérként, bennünket a kisebb testvérek nem hogy szolgálnak, hanem nekünk vannak kötelességeink velük szemben. A szülőket segítve, mi is terelgetjük, etetjük, tisztába tesszük akár, főzünk, pakolunk utánuk, egyszóval neveljük a szülők jobbkezeiként az utánunk érkezőket. Amit mi már tudunk, azt azonnal továbbadjuk – tovább kellene, kellett volna adni. Kiválasztottságunk kizárólag így értelmezhető.
A hagyományos zsidóság ebből a szerepből egy időre kiesett, ezért nem is kérhető ez számon rajtuk a Messiás elvetése és annak felismerése közötti időszakban. Ez viszont nem mentség arra a bűnükre, hogy kiválasztottságuknak elferdült értelmezésével a Népek dühét és gyűlöletét fokozzák, egyszóval az antiszemitizmust táplálják.
Az ellenség továbbá, az amúgy is alapjaiban antikrisztusi zsidó irodalomba becsempészte a pedofília lejárató eszközét is. Akárhogy is próbálja szépítgetni és magyarázgatni az ellenkezőjét a zsidóság, a talmud egyes részeiben olvasható, miként és milyen körülmények között engedélyezett a dolog. A Talmud számtalan „bölcs és egyéb rabbinak” az élet dolgairól és a törvényről alkotott elképzeléseit tartalmazza. Úgy tűnik, hogy súlyosan elferdült „rabbik” irományait is bevették és azóta sem jutott eszébe senkinek törölni. Ez a zsidóság számára egy olyan szennyfolt, amivel szemben érthetetlenül áll a többség és a dolgot vagy kimagyarázzák, átértelmezik, vagy egyszerűen elhallgatják. De még olyan egyének is léteznek, akik mindezt tanítják a nyilvánosság előtt.
A rabbinikus irodalomban elrejtett ilyen szélsőségesen nyílt aberráltság pedig legyen szembesülés a zsidók számára, hogy miféle gyökere van a Mishna, Talmud, Guemarra, Zohar és egyéb rabbinikus irodalomnak.
Világ összeesküvés elmélete
Ami valójában nem elmélet, hanem egyre nyilvánvalóbb valóság. Ahogy feljebb említettem, az ellenség népünk tagjait is használja e tervének kivitelezésében, de számuk az összes összeesküvőkhöz képest elenyésző. Több köztük a megkeresztelt, mint a körülmetélt. Mégis elsősorban a zsidó származásúak vannak előtérben, ők ülnek a legelőkelőbb székekben, róluk beszélnek és őket látni a legtöbbet. Lényegében úgy fest, hoyg ők mozgatják a leginkább a cérnákat. Valóban értékes tudással és
3500 éves túlélési ösztönnel és élettapasztalattal megáldott nép vagyunk,
akik remekül tudunk szolgálni bármilyen ügyet, legyen az jó, vagy rossz, Yahuwah szolgálata, vagy akár az Antikrisztusé. A probléma itt is az általánosítás, melyet olyan röpiratok is megerősíteni igyekeznek, mint a jól ismert, egyértelműen valamilyen kozák által megfogalmazott “Cion bölcsek jegyzőkönyve”. Az írás olyan stílusban, szellemiségben és terjedelemben íródott (néhány oldal csupán), mely igen távol áll a zsidó gondolkodástól. Az irat nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy elhitesse a népekkel, hogy az össz-zsidó nép világuralomra tör.
Kereszténység lejáratása
A jó értelemben vett keresztény fogalom a rossz értelemben vett kereszténységgé fokozása ugyanígy folyik 2000 éve.
Manapság itt is a pedofília az egyik leginkább használt eszköz, amivel az ellenség igyekszik lejáratni a valódi Egyházat. A csupán külsejükben és felületesen kereszténynek látszó bálványimádó papok elferdüléseiről úgy gondolom, hogy felesleges több szót ejteni, mindenki számára ismeretes.
A probléma azonban túlmutat azon, hogy saját egyházukat lejáratják, hiszen alapjából a Messiás Teste elleni merényletként hozta létre a római egyházat az ellenség. A probléma az, hogy a külsős, köztük a zsidók is, nem tesz semmilyen különbséget keresztény és keresztyén között. Az efféle botrányos hírek hallatán valóban nem fog a zsidó vagy akár az iszlámhívő, vagy bárki más, késztetést érezni, hogy betérjen egy keresztény közösségbe, hogy a Megváltóról, az Evangéliumról halljon.
Tudnunk kell, hogy a zsidó és egyéb nem keresztény csoportok számára a katolicizmus és a többi keresztény felekezet egy és elválaszthatatlanul ugyanaz (ahogy a mi oldalunkról, többségünk sem igen tesz különbséget mondjuk szunita és siita iszlám között). Így maga az Egyház, a Messiás Testének a tekintélyét is rombolja mindaz, aki Yahushua papjának beállított személyként bármi bűnt elkövet. Óriási és további merényletsorozatok ezek a Messiás Teste ellen!
Ezért szükséges a valódi Egyháznak folyton tovább reformálódnia, hogy végleg leválassza magát a római szellemiségről,
hogy a külsős emberek meglássák rajtunk keresztül, hogyan néz ki a valódi Egyház: a Messiás Teste,
többek között maguk a katolikus hívek.
De nincs szükség sorolni a többi és gyakrabban használt eszközöket, bűnöket és azok emlékeit: behelyettesítő teológia, inkvizíció, keresztes háborúk, pogromok, holokauszt, stb…, melyek nem éppen a zsidók a Messiás-hoz való megtérését szolgálják.
De merénylet a Messiás Teste ellen az is, amikor felekezetek egymással nem testvéri, hanem háborús viszonyban állnak. Miként vágyna, akár egy katolikus arra, hogy a reformáció útján elinduljon,
amikor azt látja, hogy csak viszály és káosz uralkodik a mi oldalunkon?
Érthető, hogy sokan a meglevő egyházuk, bár hamis, de emberileg mégis békét tükröző bálványhalmazban maradnak inkább és sok esetben talán jobban is teszik. A protestánsok pedig addig ütik egymást, amíg kifulladva a római egyház mindenkit kibékítő ökumenikus szárnyai alá nem menekülnek, így megtagadva mindent, amit a reformáció Elohim-szerinti módon valaha adott a világnak.
Véleményem szerint ez utóbbi folyamatok a legsúlyosabb keresztényellenes eszközök amióta a reformáció megindult.
Létezik-e jogos antiszemitizmus?
Egyértelműen igen. Az előzőekben leírt valóságok alapján, bárkinek van még kétsége efelől? Vannak “jó antiszemiták”. Illetve pontosabban
nincs jó antiszemitizmus, viszont antiszemitizmus származhat jó gyökérből is és jó is származhat az antiszemitizmusból.
De ez is kizárólag a célpont számára, a zsidó számára igaz. Akiből jön, az mindig átok alá helyezi magát általa.
Számunkra zsidóknak az antiszemitizmus egy bibliai ígéret: a betegség szimptómája, egy jel, mely által láthatjuk hányadán vagyunk valójában.
A Tórában Mózesen keresztül megkaptuk az ígéretet, hogy amint eltávolodunk Yahuwah akaratától és törvényétől, üldözni fognak bennünket az idegen népek. Utolérnek átkok és betegségek, melyek az Ebal hegyen lettek kihirdetve. Természetesen nem mindegy az ellenfél szemszögéből, hogy milyen indulattal és miként üldöz bennünket. De vannak antiszemiták, akik egy hajszálunkat sem mernék meggörbíteni, annyira tisztelik a másik embert és nincs bennük alapvetően zsigeri gyűlölet, illetve gyilkos indulat, hanem a gyűlölet rájuk rakódik, akkor, amikor például ránk tekintenek.
Mikor történik ez?
Mondjuk akkor, amikor egy nem-zsidó a saját szívébe vésett Elohim törvényei szerint keresi az Igazságot, mely Igazság ránk lett bízva. Azonban amikor ránk tekint, azt látja, hogy
nem csak a Tórát visszük, hanem egyéb emberi törvényeket,
talmudokat, mishnákat, melyek gyakran oly ostobák és aljasak, hogy Elohim-nak tulajdonítani őket önmagában az Ő káromlását jelenti. Ez pedig sérti a tisztaszívűek lelkiismeretét és emiatt merőben csökken az irántunk érzett szimpátia.
Vagy még rosszabb, amikor
már a Tórát sem visszük magunkkal és ilyenkor az a kérdés, hogy minek vagyunk egyáltalán?
De még ennél is rosszabb, amikor nem csak elhagyjuk a Tórát, hanem ki is dobjuk, meggyalázzuk azáltal, hogy
épp az ellenkező tanokat hirdetjük.
Ilyen a görög gyökerű demokrácia, a szabadosság széles skálája, evés, ivás, drogozás, szexuális elhajlások pártolása, hirdetése, erőltetése.
Ez történik, amikor zsidóként, zsinagóga helyett mindenféle nép parlamentjeiben székelsz, és onnan szónokolsz.
Nem a Tóra tanait hirdeted, hanem azzal ellentétes, világi nézeteket. Ilyen eset az is, amikor szombaton, zsinagóga helyett kimész az Andrássy-ra és felvonultatod a melegeket és egyéb transzvesztitákat a gojok orra alatt, miközben ők csak egy jót szerettek volna sétálni családjukkal/gyerekeikkel és nem biztos, hogy ebben az “örömteli” látványban szerettek volna részesülni kora tavasszal.
Amikor bár nem vagy nyíltan és tudatosan szabadkőműves, de annak szellemiségét elfogadod és bábjaként szolgálsz neki, mondván soha többé holokausztot és erőszakot, mindenkit-mindenáron vakon fogadjunk el és fogadtassuk el mindenkivel.
Magam is ismerek olyan „rabbit” aki Szombaton vígan felolvassa a Tórából héber nyelven, hogyan kell megkövezni azt, aki férfiként férfivel hál, majd vasárnaptól péntekig folyamatosan posztolja a melegek házasságát pártoló cikkeket. De az előbb említett Gay Pride (and Prejudice) menet magyarországi szervezője is zsidó származású, ismét remek reklám népünk számára!
Mindeközben az ellenség önfeledt örömben ujjong, hiszen
a holokausztot te magad viszed végbe saját magadban
és a legsúlyosabb szinten, szellemben.
És van még az az eset is, amikor vakon védünk egyes kisebbségeket és azok jogait, miközben kötelességet nem várunk el tőlük. Tesszük ezt úgy, hogy a jó kis biztonságos és kisebbség-mentes zsidó negyedeinkből kiszólunk és lefasitázunk olyan többségi társadalomhoz tartozó embereket, akik valamilyen szinten fellépnek, kritizálnak, panaszkodnak egyes népcsoportok egyes tagjai ellen.
Hitler anno csak testben volt képes gyilkolni bennünket. Azonban az általa hátrahagyott sérülések, mely által sokak a nácizmustól a másik végletbe sordródtak, tovább él és gyilkolja a zsidót belülről. Ezt a máig tartó romboló hatását senki nem tárgyalja.
Azért háborodnak fel, mert ki vannak szolgáltatva és kénytelenek együtt élni olyanokkal, akik léhasága, lustasága, dolgozni nem akarása és bűnözése már szinte pokollá változtatta az életüket. Ezek ellen, a többséghez tartozókat nem védi sem a politika, sem kézzelfogható törvény, így a rendőrség sem. A körzetekben, ahol élnek, gyakran ők vannak kisebbségben a hivatalos kisebbséggel szemben. Amikor pedig megelégelik a folyamatos zajt, lopást, stb. és szólni mernek az érintetteknek, majd ennek hatására eléjük áll egy több fős család, vagy társaság, ki védi meg őket velük szemben? Fogalmad nincs milyen köztük élni, de leszólod ezeket az áldozatokat, akik nem tehetnek másképp, mert nincs elég anyagi forrásuk, hogy kitörjenek a gettókból, putrivá vált élettereikből.
Majd csodálkozol, hogy ezek az emberek viszonzásul nem igen szimpatizálnak a fajtánkkal?
Csodálkozunk, hogy áramot vezetnek be a kerítésekbe, milíciákat, önvédelmi csoportokat és gárdákat hoznak létre? Nem a mi felelősségünk is valahol? És ki beszél arról, hogy talán a cigányság feltörekvő és tisztességes részének, azaz e kisebbség nagyobb részének árt ez az egész a leginkább, akiknek iszonyatosan nehéz személyük elfogadtatása, bár szeretnének a társadalom elismert és megbecsült tagjai lenni?
Ugyanez a helyzet a migráns kérdéssel. Ha beteszi ide az iszlám a lábát, garantáltan az antiszemita támadások fognak elsőként és főként megjelenni. Addig állj ki az érdekeikért, amíg előbb-utóbb saját arcodba robbannak. De akinek még mindig kétségei vannak afelől, mekkora veszélyeket rejt magában a féktelen és tömeges migráció, szívesen adok személyesen felvilágosítást bárkinek, akit érdekel.
Jómagam egy bevándorló negyedben nőttem fel Brüsszel belvárosában. 20 éves tapasztalatomat a témában szívesen megosztom bárkivel, aki még kételkedne. A „mi környékünkhöz” képest Józsefváros bármelyik része hasonló egy óvoda udvarához. Gyerekkoromban emlékszem, amikor már nem is rendőrök, hanem a belga hadsereg páncélosai parkoltak az utca közepén a házunk előtt, mert meg kellett fékezni a lázongásokat.
És talán alig túlzok, ha azt mondom, hogy egymagam többet hallottam a: „büdös zsidó” jellegű szitkozódásokat odakint utcán, iskolában, vagy bárhol, mint az 1945 óta Magyarországon született zsidók összessége idehaza. Nem nekem szólt, hiszen én akkor még inkognitóban voltam.
Ha ezekbe jól belegondolunk, hamar rá kell jönnünk, hogy igenis van jogos antiszemitizmus, amiről kizárólag magunk tehetünk. Ez az a fajta, amely jelzésként megjelenik, hogy a mindenféle világi szédültség után a kijózanulás folyamata elindulhasson. Ez az antiszemitizmus olyan, mint amikor az orvos kijelenti, hogy baj van. Nem jó hallani, de amíg nem történik meg, a gyógyulás folyamata meg sem tudna indulni. Ezt az ígéretet kaptuk Mózesen keresztül. Ideje felismerni és a helyén kezelni és nem mindenben a másikat tartani felelősnek folyamatosan az antiszemita vád mögé bújva.
Ez a fajta “jó” antiszemitizmus azonban kizárólag a zsidó számára számít jónak. Sátán legfőbb akarata, hogy gyűlölj mindent, ami Yahuwah-é. És ne gondold, hogy a zsidó bármiféle elferdülése téged feljogosít arra, hogy gyűlöld őt, akkor sem, ha ez számára ígéret a gyógyulás elindulásához.
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Lukács 17:1
Ide is vonatkozik!
Ne ess csapdába. Sem a gyűlölet csapdájába, sem a túlzott elfogadás csapdájába. Mint minden más embernél is, a zsidóra fokozottan igaz, hogy ha gyűlölöd a másikat, akit Elohim teremtet, akkor átok alá helyezed magadat. Gyűlölni kell, de kizárólag az emberben levő bűnt. Meg kell tanulni és
elkérni Yahuwah-tól, hogy szeretni tudjuk a bűnöst, miközben nem hagysz fel a bűn gyűlölésével.
Ez igen nehéz dolog, ezt is kizárólag a Szent Szellem tudja működtetni bennünk.
Zsigeri antiszemitizmus
Az előzővel szemben létezik az a fajta, amit én zsigeri antiszemitizmusnak nevezek. Amikor teljesen mindegy, hogy a zsidó mit csinál, vagy mit nem, mennyire rendezett a kapcsolata Elohim-mal, de még, ha a Messiás-ban újjá is születtél, minden esetben a vesztedet akarja! Létezik az a fajta gyűlölet, mely végleges és korlátlan és kimondottan démoni gyökerű.
Vannak démonok által megszállt emberek, de vannak emberré vált démonok is. Az elsőknél van lehetőség szabadulásra és megtisztulásra, a másiknál eleve elrendeltség van, nem sima emberekről van szó.
Tudni kell azonban, hogy
a zsidó nép kiválasztottságát tömeges bizonyíték támasztja alá.
Ezek ellen csak az ima és Yahuwah keze tud megvédeni. Ilyen gyökerű volt természetesen minden olyan történelmi esemény, amely a zsidóságot bántani, elpusztítani szándékozta Ezsau-tól, Hámán, a Kozákok és Hitleren keresztül, egészen máig.
Azt a különös elohimi gondviselést, melyben részesülünk, nem csupán az Ószövetségben leírtak bizonyítják, hanem az is, hogy a Megváltó közülünk való volt, illetve az, hogy kis létszámunk és történelmi nehézségeink ellenére, máig megvagyunk.
A Messiás megtagadását követően, népünk nagy része karanténba lett helyezve és nem elvetve.
A Messiás vére rajtunk volt és lesz, ahogy egyesek akkor kimondták Pilátus előtt, mindaddig, amíg egyénenként ezt a vért el nem fogadjuk bűneink bocsánatára és újjá nem születünk általa.
Még mindig tagadja bárki, hogy csoda a puszta létezésünk? Még mindig vannak, akik helyettünk magukat tartják a valódi zsidóknak, akár testben, akár szellemben? Ki az, aki még mindig nem értette meg, hogy máig való túlélésünk teljesen irracionális tény. Vakság, vagy ostobaság, vagy a feljebb említett zsigeriség? Mindegyikből a Messiás képes egyedül kihozni, mint ahogy a zsidóságot is, a mindenféle elferdüléséből.
3500 éve, szinte 50 évenként próbálnak kiirtani, megsemmisíteni, száműzni bennünket, mégis megmaradunk.
A világ egyik legkisebb létszámú népe, ennyi ide-oda hurcolással és ellene elkövetett merénylet után, lehetetlen történelmi és szociológiai szempontból, hogy megmaradjon ennyi időn keresztül. Egyetlen nép létezik rajtunk kívül, mely annyi idős, mint mi, a Kínaiak. Ők a másik véglet és túlélésük záloga éppen a mérhetetlen létszámuk. Teljesen érthető az ő esetükben ez az időskor, mi pedig éppen az ellenkezője vagyunk, azaz emberileg nézve, rég el kellett volna tűnnünk a Föld felszínéről.
Aki nem látja be mindezt, kérjen látást és szabadulást a Messiástól,
mert többek között, antiszemita sem lesz a Mennyeknek Országában,
még, akkor sem, ha igen jó oka is volt rá, hogy az legyen.
Filoszemitizmus
Amint azt korábban említettem, minden vak és humanista álláspont a szélsőségesség egy másik formája, amely generálja és szítja az antiszemitizmust és a gyűlöletet.
A filoszemitizmus, a zsidó mindenáron történő védelme, szintén a gyűlölet forrása, sőt néha a zsidó identitás gyilkosává is válik, mivel nem talál más és jobb megoldást a gyűlölet elleni küzdelemre, mint az identitás(ok), a kommunitarizmus minden formájának a felszámolása. Így minden embert a világ individualista polgárává igyekszik alakítani ezzel többek között megölvén a zsidó identitást is.
Sok filoszemita tagadja a zsidó nemzet létezését, úgy tekint rá, mint a történelem találmányát, amely szerintük a primitív vallási hagyományok szüleménye.
A zsidók védelmezőinek jó része (köztük sokan maguk is zsidók) innentől fogva rosszabbak, mint az antiszemiták, mert az utóbbiak legalább nem tagadják a zsidó nép létezését. A maguk részéről, a filoszemiták az antiszemitizmus megszüntetésére törekednek azáltal, hogy meg akarják szüntetni magát a szemitizmust, azaz a zsidó identitást. Ez a törekvés a legalaposabb és legszélsőségesebb antiszemita támadás, amit el lehet képzelni. Ahogy korábban jeleztem a Holokausztnál is pusztítóbb a tevékenységük, mivel elsősorban szellemi síkon gyilkol:
Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!
Máté 10:28
Mikor hagyunk fel azzal, hogy minden zsidót egy kosárba teszünk, még a filoszemita és az antirasszista oldalon is: amikor az antiszemiták antitéziseiként kijelentjük, hogy minden zsidó szent és jó? Mindaddig, amíg nem teszünk különbséget és nem határolódunk el azoktól, akik bár testben azok, de a zsidó szellemhez már annyi közük van, mint Ferenc pápának, hogyan várhatnánk ezt el az antiszemitáktól?
Mert az antiszemitáknak vannak vádjaik, amelyek jogosak egyes zsidók esetében, mint például bankárok és más pénzügyi mágnásokkal szemben, de ez utóbbiakon keresztül az egész zsidó közösséget vádolják. Másrészt a zsidók védelmezői és maguk a zsidók az egész zsidó közösséget védik, beleértve azokat is, akikkel szemben jogosak a tömeges manipuláció vádjai.
Azzal, hogy túl sokat akarunk védekezni és figyelmen kívül hagyni a köztünk lévő romlott egyéneket, egyrészt azt érjük el, hogy az emberek nem tesznek különbséget köztünk, továbbá azt, hogy magunk is megromlunk a végén.Mert a csend beleegyezés, és aki ilyeneket véd, ha tudatlanul is teszi, az ő bálványaikat szolgálja.
Anticionizmus
Az antiszemitizmus legújabb és legdivatosabb változata, az anticionizmus. Azért is érdekes mutánsa a korábbi változatoknak, mert sokkal szélesebb körben fertőz, nem csak több korosztályt, hanem minden társadalmi réteget és világnézetet elér.
Ez a fajta már magával tudja ragadni a humanista és bal-liberális beállítottságú embereket is, akik korábban nem voltak fogékonyak a klasszikus, eredeti antiszemitizmusra. Sőt, zsidók, azon belül az Izraelben született és élők között is terjed. Az ok hasonló, mint feljebb említettem a szegény-elesett kisebbségek elfogult és elvakult féktelen védelmezése esetében. Ez a téma már a következő írásomban kerül kifejtésre: Izrael állama és Cionizmus, ami a jelenlegi írás egyfajta folytatása.
A szamár jóval kevésbé ostoba és agresszív, mint ahogy azt néhány mítosz elhitetni szeretné velünk. Sok tudományos kutatás és megfigyelés, illetve szamár tenyésztők beszámolói egészen más képet adnak erről a jószágról, mely még nem is olyan rég egyik kiemelkedő haszonállatunk volt.
Csökönyös, idióta, tudatlan, rosszindulatú…
Néhány példa a sok negatív jelzőből, melyet alkalmaznak rá. Sokat gúnyolják nagy fülei miatt. Egyszóval nagyon sok szamárságot hallani arról az állatról, mely az emberiség egyik legfőbb segítője volt évezredeken át. A motorizáció után néhány évtizeddel szinte feledésbe merült, és már csak néhány lealacsonyító kifejezésben bukkan fel a hétköznapi életünkben. Azonban egy fegyelmezett, a leghálátlanabb és alattomosabb munkákra befogható szorgos jószágról van szó, mely társ és segítőtárs volt sokak számára a legnagyobb nyomorban. Ebből a nyomorból is származnak azok a lekicsinylő jelzők, melyekkel utólag megillették egyik leghűségesebb bajtársunkat.
Szamár, mint bűnbak
Mindezen jelzők ellenére, emlékeznünk kell, hogy a szamárpad, vagy szamár sapka, melyet a rossz gyerekekre tettek, eredetileg nem a diák kigúnyolására szolgált, hanem épp, hogy a szamár jó tulajdonságait próbálták ily módon átadni a hiányos gyereknek babonás módon. A szamarat, gyengéd, jól nevelt, másokra odafigyelő, összeszedett és racionálisan gondolkodó állatként tartották számon a régi pedagógusok, melyet követendő példaként állítottak a gyerekek elé.
Rúgni nagyon ritkán szokott és akkor nagyon jó oka is van rá. A lóval ellentétben, csak veszély esetén és védekezésből teszi. Nagyon balszerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valakit véletlenül megrúgjon egy szamár. Szintén ritka, hogy szamarak egymást bántsák. Miközben a lovakat javasolt szétválasztani, mikor kiosztják nekik a fejadagot, a szamarakat nyugodtan lehet közösen etetni. Az ennivalót körbeállják és osztozkodva szépen elfogyasztják együtt a kapott eleséget. Csupán versengő hímek szoktak összecsapni egy bájos nőstény kegyeiért, illetve rossz körülmények között tartott és bántalmazott egyedek válhatnak agresszívvá az emberrel szemben.
Általánosságban véve, a szamár egy gyengéd állat, mely szereti a társaságot. Nagyon szereti a gyerekeket és nagy igénye van a szeretetre, melyet, ha megadnak neki, százszorosan viszonoz.
Közösségi és érzelmileg intelligens
Amennyiben tehetik a szamarak közösségben élnek. Ezt a közösségi életet a kicsi akkor kezdi el, mikor 23 napos korában, az anya a közösség elé viszi bemutatásra. 6-10 hónapos szoptatás alatt, megtanulja a másokkal való élést. Mivel a szamár ösztönösen gondviselő, az anyán kívül, a közösség többi tagja is aktívan részt vesz a csikók nevelésében.
A lovakkal ellentétben, ahol ránézésre is hamar kiderül, hogy melyik egyed a vezető egyéniség a csordán belül,
a szamaraknál egyenjogúság van.
Már egészen kicsi koruktól fogva hiányzik belőlük az a versengés a tekintély megszerzéséhez, mely szinte minden állatnál és az emberek többségénél megfigyelhető. Előfordul azonban, hogy egy idősebb hím egyfajta “öreg bölcs” szerepet töltsön be és valamilyen formában fellépjen, ha netán konfliktus helyzet alakulna ki két csődör között. Az idős egyedeket nagy tisztelet övezi és az újonnan érkezőket pedig sokkal gördülékenyebben fogadják be, mint ahogyan azt a lovak teszik egymás között.
Összegezve, a szamár csoportok egységes családként működnek, ahol mindenki figyel a másikra és felelősséget vállal a közösségért. A tisztelet és higgadtság a közöttük levő kapcsolatokban pedig veleszületett és el is várt magatartás.
Félreértett jószág
Állatszakértők sokkal intelligensebb állatnak tartják a szamarat a lónál, mivel nagyobb egyéniséggel rendelkezik. Etológusok megfigyelése alapján a szamár sokkal kevésbé alárendelt állat, mint a ló. Társadalmi rendszere azonban sokkal gördülékenyebbé teszi és könnyebben alkalmazkodik az új helyzetekhez.
Feltételezett csökönyösségének a gyökerénél pedig épp egy magas fokú megfontoltság áll.
Mikor nem hajlandó továbblépni és megáll, visszahúzza gazdáját és a világért nem képes engedelmeskedni az emberi parancsnak, azt azért teszi, mert veszélyt észlel. A szamár nem hajlandó csúszós, saras, lápos talajra lépni, ha nem biztos benne, hogy ki tud jönni belőle. Lábával is azért ütögeti a talajt, hogy annak szilárdságát tesztelje, és nem azért mert hisztizik.
Mielőtt fejest ugrana valamerre, a szamár leáll és gondolkodik, megfontolja lépéseit és dönt.
Intelligenciája, óvatossága és erős személyisége miatt lázadónak állították be.
A ló bezzeg, nem fél, ugrik, vágtázik, a csatatérre és aknamezőre is beviszi gazdáját, ha az azt parancsolja neki. A szamár ellenkezőleg, saját és gazdája életét fontosabbnak tartja ez utóbbi parancsainál. A szamár egyébként sosem fog engedelmeskedni despota embereknek.Engedelmeskedik, azért, mert szeret valakit, mert megjutalmazni akarja, jót akar vele tenni, feltéve, ha kölcsönösen érzi azt az alaptiszteletet, mely egy állatot is megillet. Engedelmeskedik annak az embernek, melyet saját családja tagjának tekint. De beleszól abba, amit kérnek tőle, mert figyelmes, óvatos, saját maga érdekében, de szintén és talán főleg, a gazdája érdekében.
A hűség egyik jelképe
Annyira figyelmes, hogy ha elmegy sétálni néhány emberrel és a csoportból bárki lemarad, megáll és bevárja mielőtt továbbhaladna. Akkor is megáll, ha valami leesik a hátáról. Gazdája csomagjait nem hagyja őrizetlenül. Gondoljunk csak bele, hogy a ló még akkor sem áll meg minden esetben, mikor saját gazdája esik le a hátáról!
Azt is megfigyelték, hogy taktikázik céljai eléréséhez. Addig járja körbe a bekerített legelőt, amíg meg nem találja az a rést, ahol ki tud szökni. Ravasz taktikákat agyal ki, hogy el tudjon szökni és meglátogatni szívének választottját.
3000 évet szolgált türelmesen az emberiségnek.
A robbanó motor feltalálása óta, azonban kicsit visszaszorult a szerepe. Azonban még mindig nagy szolgálatot tesz a beteg gyermekek lelki ápolásában. Mivel a szamárháton való utazás kizárja a versenyt, így a versengést, ahogy ez a lónál alap eset, a visszahúzódóbb, vagy éppen fogyatékos gyermekeknél is hamar kialakul a bizalom, mivel érzik, hogy nincs a szamárnak semmilyen elvárása az ember iránt.
Elohim és ember közötti kapocs
Világi szemmel nézve a szamár nem igazán a siker jelképe.
Tudtommal, nem szerepel egyetlen nemzet zászlaján, címerén vagy bármilyen jelképén. Ha viszont az Ige tükrébe vizsgáljuk a témát
érdekes szerepet tölt be a szamár a Bibliában.
Egyik első és leglátványosabb megjelenése Bálám történetében olvasható, mikor gazdájával ellentétben, a szamár látta angyalát és nem mert továbbmenni. A bevezetőbe leírt világi tapasztalatok pontosan tükrözik ennek a történetnek a lényegét.
A szamárnak volt látása.
A szamár tisztelettudóan és óvatosságból nem ment tovább, mert tudta, hogy ott halál várna gazdájára. Gazdája dührohamban verni kezdi az óvatos és szelíd állatot, melyet Yahuwah még azzal a megtisztelő természetfeletti képességgel is átmenetileg megáld, hogy engedi megszólalni. Sehol a Bibliában semmilyen földi állat nem szólalt meg Bálám szamarán kívül. Mikor egy állat az emberi ostobaság leleplezése végett emberi tulajdonságot kap, hogy ítéletként embert megalázzon.
Szamárcsonttal verte meg Sámson is a filiszteusokat. De később, ennél még nagyobb megtiszteltetésben is részese lesz.
A szamár több törvényben is szerepel, utalván fontosságára a zsidó népen belül. Isszakár törzsnek is szamár a jelképe, hisz maga Jákób mondja a törzsről, hogy erős csontú szamár. Ábrahám szamár kíséretében ment fel a Mória hegyre feláldozni Izsák fiát. Szamárra rakta fel Mózes feleségét és fiát, mikor visszaindult Egyiptom felé, de Yahushua is szamárháton utazott ugyanoda, mikor Józseffel és Máriával menekülésre kényszerült Heródes dühe elől. Később pedig a szamár betöltötte történelme legnagyobb szerepét, mikor beteljesedett a prófécia, miszerint a Király szamárháton ülve vonul be Jeruzsálembe.
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
János 12:25
Elohim szamarai vagyunk
A szamár, egy a sok állat közül.
Nem a legszebb, nem a legnemesebb fajta. Mégis igen fontos szereplője az üdvtörténetnek.
A tevével együtt nagy szerepet töltött be a hordozásba, utazásba, munkába. A zsidó népnek, mint Yahuwah Igéjének hordozójának, egyfajta szimbóluma. Az a nép, mely nem a legszebb, sok esetben hosszabb az orra és nagyobb a füle, nem lehet befogni, nem lehet rabszolgát csinálni belőle, nem használható emberi érdekek és hatalom megszerzésére, és nem lehet rávenni merész lépésekre, ha azok ellenkeznek azzal a törvénnyel, ami mélyen belénk lett vésve a Sinai hegyénél.
Yahuwah a zsidó népet hasonló szolgálatra adta a népeknek, mint a szamarat, vagy a tevét az emberiségnek. Egy óvatos, engedelmes és megfontolt teherhordó, mely magát Yahushua-t, az Ő szavát és Igéjét viszi és hozza a népek számára. Olyan helyre nem megy, ahol veszélybe kerülhet a rakomány vagy az élete, olyan talajra nem lép, ahol az, amit rábíztak, más érdekeket szolgálna, vagy sárba esne és megszentségtelenítve lenne. Embert is csak akkor szolgál, ha az adott ember nem saját zsarnoki céljaira akarja használni talentumait.
Furcsa és szokatlan viselkedését tudatosan félremagyarázzák, és jó tulajdonságait kifordítják kontextusukból, hogy ellene fordítsák és vádolják gyakran épp az ellenkezővel.
A zsidó az a szamár, melynek hátán megjelent a világban a Megváltó, hisz közülünk való volt, Júda törzséből, Dávid leszármazottja. A zsidó az a Bálám szamara, aki bár nem ismeri még Yahushua-t, mégis korábban meglátja az úton és nagyobb alázattal van iránta, mint a rajta ülő pogány próféta, aki Yahuwah-val beszél, akár még Yahushua nevében is.
Tanúság pedig a zsidónak mindebből, hogy csak így tovább: légy szamár, vidd Yahuwah Igéjét és tűrd a lovak imádóinak átkozódásait.
