Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képezik az össz-kereszténységnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.
A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt elferdült országot enged létrejönni?
Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát Yahuwah próféciáinak beteljesedésének?
Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára, hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katarzis vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.
Kié a Szent Föld?
Le kell szögezni, hogy
a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga Yahuwah
és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. Yahuwah akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.
Cionizmus
Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzl megdöbbent azon, amikor egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten van.
Ahogy később kiderült, Dreyfusnak a keresztény és tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbaknak.
Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma.
Rájött, hogy kell egy ország, amivel mi rendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymással.
A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.
Ez következett be kicsit késve 19461-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.
Anticionisták
Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pl. egyes magyar származású üzletemberek, akik Izraelben persona non grata-nak: nem kívánatosnak kinyilvánított személyek, arab terrorista csoportok hivatalos támogatói – a vészkorszakban gyerekként nyomkereső spicliként működött, aki náci gazdáit odavezette az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják).
Más zsidó anticionizmus is létezik, mely éppen ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és tűnik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve.
Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik, mivel nekik a tanulás a dolguk a Talmud szerint. Ezek a nők pedig polgári munkájuk mellett még egy átlag 7-10 fős háztartást is el kell, hogy lássanak. Ez minden zsidó ortodox irányzatra jellemző, nem csak a Szatmárira!
A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Izraelen kívül Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségeik.
A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, a város védelmezői, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvér-árulásig, mely az illegitim államalapításnál is sokkal súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik zsidókként, világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz.
Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. A vallásos zsidónak saját szemszögéből valóban elfogadhatatlan a cionista állam ebben a formában. Amíg Yahushua által nem szabadul a judaizmus rabságából, addig joga van ezt hinni és így van összhangban a hitével. És ha nem bírná ki Izraeli zászló égetés nélkül, akkor mindezt megteheti szűk családi körben, a nyilvánosság és kamerák szemétől távol, hiszen egyik alapszabályunk, hogy az egymás közötti viszályainkat nem tárjuk ki mások elé.
Hazatérés parancsa/ígérete
Yahuwah szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél (mármint a zsidó feleknél természetesen) van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.
Elohim akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését.
A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki neheztel Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.
Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Yahushua-t messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék.
Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és shtreimel-ben, azaz subában szenvedni, mert „bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok felett esetleg viseletet kellene váltani, inkább úgy marad, nehogy törvényt szegjen. És lehetne sorolni a sok felesleget.
Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.
Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Yahushua-ban. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert
a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni
(lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).
Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekeznek betartani, mert érzi, hogy rosszat tett, az apa neheztel rá, így jó kisfiút igyekszik játszani odakint. Ez a két ellentétes gyerek mégis idejében megérzi, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között.
Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak. Aztán, majd ha ismét rájuk zárja az ajtót, elbánik majd velük kedve szerint.
Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így
Yahuwah kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre.
Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják tovább romlani a helyzetet.
A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől.
Vannak közülük sokan, akiket a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuk felhagyásával.
Józan eszű zsidók nem válnak ortodoxokká, hanem inkább elmegy Nóbel díjat szerezni, vagy rosszab esetben bankot alapítani. És ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van Elohim dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóban jobb a semminél és sok esetben igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.
Palesztin kérdés
Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne is, a filiszteusok szín tiszta leszármazottjai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Innentől fogva a sok fecsegés és magyarázkodás a témában értelmét veszti.
Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén.
Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, és azok mi vagyunk zsidók.
Ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.
De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul.
Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegett, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.
Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.
Elohim akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezhette, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.
A mai időkben sincs másképpen. Elohim nem veti el az arab népet. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottjaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép.
Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva.
Azonban minket is megillet a lakhatás joga valahol a világon.
Tágabb értelemben, a Messiás által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket Elohim.
A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak.
Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha Yahuwah valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.
Nincs kétség, hogy Yahuwah Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta.
Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek.
Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy
a Messiás visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjttetésről szóló próféciák.
A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Amikor a templomdomb visszafoglalták, kicsit túl korán fújták meg a sófárt, vagy legalább is azért kellett volna megfújni, hogy a megvan, de a lényeg még hátra van. A mai napig ennek isszuk a levét. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig már egyenesen bűncselekmények számít. Itt tartunk.
Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárki elveszítheti a türelmét, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai, bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.
Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb visszaütnek, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna.
Ujjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet. Főként olyanoktól, akik direkt saját gyermekeik óvodái és korházai alá rejtik el az elpusztítani való fegyvereiket, hogy rá lehessen fogni az izraeli védekező hadseregre, hogy tudatosan ártatlanokat és gyerekeket gyilkol.
Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott.
A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét.
Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetéséből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.
Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes és aljas szellemiség az,a mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartanak el. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottjait, illetve Júda törzsének elveszett tagjait, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén előreláthatólag úgy fogjuk magunkat érezni odahaza, mint szardíniák egy konzervdobozban. Ez esetben pedig a még mindig ottmaradt arabok, ha más miatt nem is, de az illatunk miatt bizonyára odébb fognak állni.
Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva
Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottjainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt, főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottjainak. Egyes elméletek szerint azonban Közép-Európa zsidó közössége nem Jákob, hanem a betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Júdától származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.
A harmadik eset az, amelyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók, mind Kazáriából származnak.
És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég kellemetlenül hangzik.
Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezzen arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet!
Az emberiségnek, a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző reakció.
Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak.
Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Mária Yeshua-val a méhében meglátogatta Erzsébetet.
Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Yahushua által, már saját korára is vonatkoztatott utolsó időktől kezdődően, azaz, az utóbbi 2000 év folyamán. Láss erről bőveb információt az: Izrael törzseinek összegyűjtetése c. írásunkban.
Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, Benjámin, Simeon, vagy akár Levi törzséből származunk, mivel ez a négy maradt meg valójában, sokunknál kiderül, hogy inkább Gád, Asher, Iszakár, vagy más az ősatyánk. Nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem akár valamelyik szolgálóleány.
El Sáddáj működése a mai Izrael területén
Akinek még mindig kétségei vannak afelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne a rég leírt próféciákhoz, nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaikor, oly kis mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.
A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávid-ként feltüntetni, a nagy gonosz zsidó Góliáttal szemben, nem látja be, hogy
valójában a történet épp ugyanúgy fest, mint Saul uralkodása idején.
Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis és továbbra is a palesztin és a mögötte összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbe vonják a zsidó állam létjogosultságát.
A ma Dávidja, saját erejével elbír az óriás Góliáttal, és ebben az erőben bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Yahuwah-jában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.
Izrael szerepe az utolsó időkben
A Szent Föld a zsidók összegyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút. (Zakariás 12:10)
Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikrisztus székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem – Yahuwah szerint oszthatatlan város – három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, amely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.
Izrael továbbá az a hely, ahol a világ seregei összegyűlnek, hogy elpusztítsák a zsidókat Har Meggidó-nál, azaz Armageddon-nál, majd ezer évvel később, hasonlóan gyűlik majd össze Góg és Magóg a végső háborúra a millennium végén.
Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála, illetve feltámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.
Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet.
Senki ne gondolja, hogy ez a visszatérés tökéletes rendben, legnagyobb egyetértésben, szeretetben és harmóniában fog végbe menni, tiszteletben tartva minden egyes népcsoportot és azok vallási érdekeit, hagyományait és elképzeléseit.
Minden szülés fájdalmakkal jár.
A próféciák nem tartalmaznak olyan ígéretet, hogy visszatérésünk kielégít majd minden keresztény és egyéb csoportok modern igényeit. Annyi van leírva, hogy visszatérünk, akár tetszik egyeseknek, akár nem, csakúgy, mint az első alkalommal Józsué kíséretében. Aki nem bír elvonatkoztatni az emberi igazságérzületektől és megítélésektől, hamar beleesik abba a csapdába, melyet az ellenség állított számára: ellenszegülni Yahuwah akarata és próféciái ellen.
Egy ilyen hiba súlyos átokként és bénító méregként gátolja meg a hívő keresztényt, hogy betöltse, saját helyén és a zsidóság kiegészítő társaként azt a szerepet és azokat a próféciákat, melyeknek ő lenne egyik főszereplője.
A kereszténység zsidó szerető kisebbségi részét pedig óvatosságra intenek ezek a szavak. Mert minden csapdának létezik egy ellenpólusa, mely annak tükörképe és másik véglete, gyakran még veszedelmesebb, mint az első, hiszen a szeretet és elfogadás nevében működik. Ne védjünk vakon mindent, csak azért, mert zsidó címkét hordoz. Az elvakult elfogadás mérge szintén szolgálatod bénulását okozza csakúgy, mint zsidókritikus testvéreid elutasítása esetében.
Lásd még: Sátán zsinagógája, Antiszemitizmus és keresztényellenesség
VIDEO VÁLTOZAT