Talán különös a cím, mivel a kettőt nem igen szokták egybe kezelni, sőt a másodikat igen ritkán tárgyalják. Számomra nem azért fontos mindkét fogalmat együtt tárgyalni, mert mindkét csoporthoz tartozom, hanem sokkal inkább, mert az ellenség fokozottan támadja elsősorban mindazt, ami Yahuwah-é, és mivel mindkét nép Ő általa választott, párhuzamosan, ugyanabból a forrásból és eszközökkel folyik ellenük a támadás.
Az antiszemitizmus elemzésénél, már az első lépéseknél hibába esik mindkét fél, antiszemiták és antifasiszták egyaránt. Emberi, társadalmi, történelmi, politikai és gazdasági szemszögből vizsgálják a problémát. De még, ha valaki vallási szempontból közelíti is meg a témát, az is általában hiányos.
Szép számmal vannak a zsidóságon belül igen jó, de sajnos, igen rossz példák is.
Az egyik fél az egyik aspektust, a másik a másikat hangsúlyozza ki, kinek-kinek az érdeke szerint. Ideje volna olyan emberek felszólalását is hallani, akiknek sem a zsidógyűlölet, sem azok elvakult hamis szeretete nem motivál, hanem kizárólag az Igazság.
Az antiszemitizmus egy igen sokat tárgyalt – sőt túltárgyalt téma, aminek erőltetése épp a fogalom fokozását szolgálja. Ugyanis bármilyen súlyos volt történelmünk során az ellenünk folyó gyűlölet és annak következményei, a 90-es évektől a mai napig tartó folyamatos és vízözön-szerű zsidó “siránkozás” nem igen a mártírok emlékét és a saját jobb jövőnket szolgálja, hanem épp ellenkezőleg. Zsidóként gondolkodva pedig alapjából nem érthető, hogy bajunkat, fájdalmunkat miért kell ilyen szinten szappanoperává degradálni és gyászunkat, mint gyöngyöket a disznók elé szórni, amit a tapasztalat is igazol, hogy megtaposnak velünk együtt. A disznó szót értsd az aljas és gyűlöletteli szellemiségekre, melyek sokakat uralnak.
Továbbá vannak más és a sajátunkat megelőző holokausztok a történelemben, melyek feledésbe merültek. Mikor készült valaha film az örmények irtásáról a törökök által, vagy a belga kongóban lemészárolt 5 millió afrikairól, akik bár nem a gyűlölet áldozatai lettek, hanem egy elmezavarodott király adminisztratív hóbortjának estek áldozatul. De beszélhetnék Európa talán első és legrégibb népirtásáról, amikor szintén török kard által az ősmagyar lakosság 2/3-át eltörölték, szinte a történelem könyvekből is.
Az antiszemitizmus gyökereiről és okairól igen sokat olvashatunk az interneten. Az írások szinte mind vagy az egyik, vagy a másik fél érdekeit képviselik, egyoldalúan. Antiszemita oldalon természetesen relativizálják és igyekeznek bizonygatni jogosságát, a másik oldalon pedig a másik véglet az uralkodó szemlélet és a legkisebb kritikára is antiszemitizmussal vádolnak vissza. Sokan gondolhatják, hogy magam is zsidóként, és a honlapunk jellege miatt, egyértelműen ez utóbbi kategóriának az álláspontjait fogom tükrözni. Nem így lesz.
Magam részéről, mint minden más témában is kizárólag Yahuwah igazsága az egyetlen mérce, ami szerint bármit vizsgálni és kijelenteni merek. Az antiszemitizmus témája, ahogy ma, a két szembenálló oldal tálalja, tévútra és további széthúzáshoz vezet. Ahhoz, hogy ezt a témát tisztán lássuk, kizárólag Yahuwah szemszögét lehet figyelembe venni. Ki kell szakadni abból a kétdimenziós, jobb/balliberális csőlátásból, ami az igazságtól eltávolít, és nem rendezi a zsidó kérdést.
Yahuwah álláspontja pedig nyilvánvaló a Szentírásban. Örök szövetség és hűség Elohim részéről, azonban büntetés, száműzetés és átok azok számára, akik eltávolodnak. (Ebal/Garizim). Igazságos Atyaként, gyermekeit sosem fogja meggyűlölni és elvetni. Ezek elpártolása pedig következményeket vonzanak maguk után. A rossz következmények pedig jelek a gyermek számára, hogy rossz úton jár, ily módon megadva a lehetőséget, hogy hosszútávon visszatérjen az engedelmesség útjára és végül győztesen jöjjön ki.
Az antiszemitizmus gyökere
Az antiszemitizmus valódi és egyetlen gyökere maga Sátán.
A gyökér az, hogy az ellenség mindent és elsősorban azt gyűlöli ami Yahuwah-é. Így, a két választott nép – az elsőszülött, a zsidó, illetve a második, a Népbeli, aki a Messiás-ban újjászületett, tényleges és nem csupán névleges keresztény – az a két embercsoport, akit Sátán a leginkább gyűlöl és támad. És nem csak gyűlöli, hanem igyekszik magának kisajátítani, saját tervei kivitelezésében felhasználni, egymás ellen fordítani és a kívülállók számára ellenszenvessé tenni.
Sátán választott népei
Amint sokan tudjuk, Elohim majma mindent majmol, ami Elohim-é! Így ne lepődjön meg senki azon az állításon, hogy ha a zsidó nép Elohim választott népe, akkor automatikusan Sátán választott népe is. Ez azt jelenti, hogy fokozottan meg fogja környékezni mindazokat, akik Yahuwah-val szövetségben vannak, hiszen, akik nincsenek, azok vele vannak szövetségben, azokért nem kell harcolnia.
Ennek célja egyszerű. Minél több embert kell meggyőznie arról, hogy ami Elohim-é, ami Vele kapcsolatos, sőt önmagát Elohim-ot egyszerűen kerülni érdemes.
Így járatja le a zsidóságot és a kereszténységet egymás szemében és a világ előtt is.
Mivel sem a zsidóság nagy része nincs a Messiás-ban, sem a kereszténység többsége nincs újjászületve Őbenne, hanem külső rajongói csupán, így egymás gyűlöletének keltése által mélyebben meggyökerezteti mindkét felet abban a Yahushua-val, vagy Yahushua nélküli vallásosság állapotában, amiben vannak.
A zsidóság ellen tanúsított keresztény magatartás: szidalmazások, korábbi üldöztetések és behelyettesítő teológiája, illetve bálvány seregével megfűszerezett Jézus kultusza csak megerősíti a választott népet a Messiás tagadásában. És fordítva, a talmudi túlkapások és elferdülések nem szolgálják a kereszténységnek az eredeti gyökérbe való beoltását.
A zsidó és vallásos keresztény nem jön rá, hogy vissza kellene térni az eredeti bibliai forráshoz, Igéhez és felhagyni a talmudi és keresztény egyházi rárakódásokkal, hogy
Yahushua valódi lényegét végre megértsék. Azt, amely kiteljesedett Shavuot-kor Jeruzsálemben feltámadása után 50 nappal.
A lejáratás eszközei
Ahhoz, hogy a valódi zsidóságot gyűlöletessé tegye, az ellenség a világ legősibb taktikáját használja: a lejáratást.
Közülünk, származásuknál fogva zsidónak számító embereket saját uralma alá vesz, vagy közvetlenül zsidó testben születnek meg fejedelemségek, akik működésük által az egész népre rossz fényt vetnek.
Az emberek pszichológiai működése alapvetően az egyszerűsítésre törekszik, igen primitív módon. Ha fehérként Afrikában járva látok egy bennszülöttet megenni a szomszédját, akkor hazatérve azt fogom hirdetni, hogy az afrikaiak mind kannibálok, oda ne is menjen senki, sőt lehet, hogy a baj megelőzése érdekében a “legokosabb” lenne előre megszabadulni tőlük mielőtt mindannyiunkat felfalnak.
Így születtek meg az inkvizíciók, pogromok, egészen a nácik végső megoldásáig.
A mi zsidó “kannibáljaink” azok, akik már a hamis zsidó hagyományokhoz sem kötődnek, akik más szellemi uralmat tudatosan fogadnak el. Itt nem kimondottan a buddhizmusban, hinduizmusban, vagy akár a kereszténységben, vagy bármilyen más vallásban feloldódott zsidókra gondolok, hanem azokra, akik konkrétan valamilyen nyíltan, vagy burkoltan antikrisztusi szabadkőműves társasághoz tartoznak, vagy az ebben gyökerező világnézeteket vallják és szolgálják.
Ismerjük azokat az egyéneket, családokat, dinasztiákat, akik a mammon teljes szolgálatában valódi pénzbirodalmakat építettek fel és világuralomra törekednek egyre-inkább. Ez a teljes zsidósághoz képest egy igen apró kisebbség, de a kár amelyet okoznak igen nagy.
Ők azok, akiknek az egész életük az antiszemitizmus gerjesztésére és az Antikrisztus eljövetelének az előkészítésére van szentelve.
Ők azok, akik minden harmadik hollywoodi filmet a Soá-ról forgatják, akik saját népük véréből élnek, mint vámpírok és keselyűk, miközben a népek tömegéiben gerjesztik a frusztrációt a bűntudat mesterséges gerjesztése által. Teszik ezt úgy, hogy a vészkorszakban annyiban voltak érintettek ők és őseik, amennyiben értesültek róla rádión keresztül a védett USA-ban.
Közös őseink vannak vér szerint, azonban közös Teremtőnkhöz és Urunkhoz már nincs közük, egyesek esetében soha nem is volt, születésük előtt-től fogva.
De vannak a múltból jól bevált teljesen hamis, némely pedig sajnos valóság alapon fekvő elméletek is:
Vérvád
Európában a 19. században jól ismert és bevált módszere az akkori tudatos antiszemitáknak, amivel a zsidók iránti ellenszenvet tudták gerjeszteni szélesebb körben. Természetesen a legostobább talmudi törvény sem szólít fel semmilyen zsidót, hogy embert öljön, sőt gyereket, illetve, hogy annak véréből bármiféle ételt készítsen. Igen nagy ismerethiányra vall, ha bárki elhiszi arról a zsidóságról, aki a vérfogyasztás tilalmát vér komolyan veszi, hogy éppen vérrel fogja megfűszerezni azt a pászkát, mely a nép és Elohim közötti kapcsolat egyik szimbóluma.
Ennek a vádnak, semmilyen igazságalapja nincs és sosem volt.
A híres magyarországi esetnél is kiderült, hogy az áldozat egyik férfirokona volt a vétkes, és bár ezt a bíróság bebizonyította, léteznek még tanult, írni-olvasni tudó, diplomás azonban aljas érdekektől motivált emberek, akik ezzel a rég lezárt esettel igyekeznek tovább gerjeszteni a zsidóellenességet.
Talmudi elferdülések
Gyakran vádolják a zsidó irodalmat rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel. Az ezt bizonyító kijelentések bőven megtalálhatóak valóban. A népek folyamatos évezredes ellenséges fellépése a zsidó néppel szemben sokunkban nem igen az irántuk érzett szimpátiát generálta. A kiválasztottsági státuszt, mint minden más kérdést, a zsidó irodalom ferdítve és emberi síkra degradálva hirdeti és elemzi. Így nem meglepő, hogy bántalmazott és kisebbségi komplexusban szenvedő népként a zsidóság is igyekszik kompenzálni frusztrációit. A pszichológia ezt a folyamatot rég ismeri és vizsgálja. Talán kevésbé mondja ki, hogy nem csupán az egyéneknél fordulhat elő, hanem egész közösségek, népcsoportok és nemzeteknél is működik. Szellemben azonban semmiképp sem elfogadható semmilyen zsidó felsőbbrendűségi érzés és tudat.
A kiválasztottság bennünket nem egyeduralkodó királyokká tesz, akiket a többiek szolgálnak teljes alárendeltséggel, hanem ahogy egy másik írásomban is szerepel, szolgálatra lettünk kiválasztva. (Lásd: Választott nép?).
Ahogy Yahushua is a legnagyobbként a legkisebb szerepét vette fel, mikor tanítványai lábát megmosta. Azért tette, hogy mindig emlékezzünk, és soha ne szálljon dicsőség a fejünkbe. A kiválasztottság nem más, mint elsőszülöttség. Idősebb testvérként, bennünket a kisebb testvérek nem hogy szolgálnak, hanem nekünk vannak kötelességeink velük szemben. A szülőket segítve, mi is terelgetjük, etetjük, tisztába tesszük akár, főzünk, pakolunk utánuk, egyszóval neveljük a szülők jobbkezeiként az utánunk érkezőket. Amit mi már tudunk, azt azonnal továbbadjuk – tovább kellene, kellett volna adni. Kiválasztottságunk kizárólag így értelmezhető.
A hagyományos zsidóság ebből a szerepből egy időre kiesett, ezért nem is kérhető ez számon rajtuk a Messiás elvetése és annak felismerése közötti időszakban. Ez viszont nem mentség arra a bűnükre, hogy kiválasztottságuknak elferdült értelmezésével a Népek dühét és gyűlöletét fokozzák, egyszóval az antiszemitizmust táplálják.
Az ellenség továbbá, az amúgy is alapjaiban antikrisztusi zsidó irodalomba becsempészte a pedofília lejárató eszközét is. Akárhogy is próbálja szépítgetni és magyarázgatni az ellenkezőjét a zsidóság, a talmud egyes részeiben olvasható, miként és milyen körülmények között engedélyezett a dolog. A Talmud számtalan „bölcs és egyéb rabbinak” az élet dolgairól és a törvényről alkotott elképzeléseit tartalmazza. Úgy tűnik, hogy súlyosan elferdült „rabbik” irományait is bevették és azóta sem jutott eszébe senkinek törölni. Ez a zsidóság számára egy olyan szennyfolt, amivel szemben érthetetlenül áll a többség és a dolgot vagy kimagyarázzák, átértelmezik, vagy egyszerűen elhallgatják. De még olyan egyének is léteznek, akik mindezt tanítják a nyilvánosság előtt.
A rabbinikus irodalomban elrejtett ilyen szélsőségesen nyílt aberráltság pedig legyen szembesülés a zsidók számára, hogy miféle gyökere van a Mishna, Talmud, Guemarra, Zohar és egyéb rabbinikus irodalomnak.
Világ összeesküvés elmélete
Ami valójában nem elmélet, hanem egyre nyilvánvalóbb valóság. Ahogy feljebb említettem, az ellenség népünk tagjait is használja e tervének kivitelezésében, de számuk az összes összeesküvőhöz képest elenyésző. Több köztük a megkeresztelt, mint a körülmetélt. Mégis elsősorban a zsidó származásúak vannak előtérben, ők ülnek a legelőkelőbb székekben, róluk beszélnek és őket látni a legtöbbet. Lényegében úgy fest, hogy ők mozgatják a leginkább a cérnákat. Valóban értékes tudással és
3500 éves túlélési ösztönnel és élettapasztalattal megáldott nép vagyunk,
akik remekül tudunk szolgálni bármilyen ügyet, legyen az jó, vagy rossz, Yahuwah szolgálata, vagy akár az Antikrisztusé. A probléma itt is az általánosítás, melyet olyan röpiratok is megerősíteni igyekeznek, mint a jól ismert, egyértelműen valamilyen kozák által megfogalmazott “Cion bölcsek jegyzőkönyve”. Az írás olyan stílusban, szellemiségben és terjedelemben íródott (néhány oldal csupán), mely igen távol áll a zsidó gondolkodástól. Az irat nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy elhitesse a népekkel, hogy az össz-zsidó nép világuralomra tör.
Kereszténység lejáratása
A jó értelemben vett keresztény fogalom a rossz értelemben vett kereszténységgé fokozása ugyanígy folyik 2000 éve.
Manapság itt is a pedofília az egyik leginkább használt eszköz, amivel az ellenség igyekszik lejáratni a valódi Egyházat. A csupán külsejükben és felületesen kereszténynek látszó bálványimádó papok elferdüléseiről úgy gondolom, hogy felesleges több szót ejteni, mindenki számára ismeretes.
A probléma azonban túlmutat azon, hogy saját egyházukat lejáratják, hiszen alapjából a Messiás Teste elleni merényletként hozta létre a római egyházat az ellenség. A probléma az, hogy a külsős, köztük a zsidók is, nem tesznek semmilyen különbséget keresztény és keresztyén között. Az efféle botrányos hírek hallatán valóban nem fog a zsidó vagy akár az iszlámhívő, vagy bárki más, késztetést érezni, hogy betérjen egy keresztény közösségbe, hogy a Megváltóról, az Evangéliumról halljon.
Tudnunk kell, hogy a zsidó és egyéb, nem keresztény csoportok számára a katolicizmus és a többi keresztény felekezet egy és elválaszthatatlanul ugyanaz (ahogy a mi oldalunkról, többségünk sem igen tesz különbséget mondjuk szunita és siita iszlám között). Így maga az Egyház, a Messiás Testének a tekintélyét is rombolja mindaz, aki Yahushua papjának beállított személyként bármi bűnt elkövet. Óriási és további merényletsorozatok ezek a Messiás Teste ellen!
Ezért szükséges a valódi Egyháznak folyton tovább reformálódnia, hogy végleg leválassza magát a római szellemiségről,
hogy a külsős emberek meglássák rajtunk keresztül, hogyan néz ki a valódi Egyház: a Messiás Teste,
többek között maguk a katolikus hívek.
De nincs szükség sorolni a többi és gyakrabban használt eszközöket, bűnöket és azok emlékeit: behelyettesítő teológia, inkvizíció, keresztes háborúk, pogromok, holokauszt, stb…, melyek nem éppen a zsidók a Messiás-hoz való megtérését szolgálják.
De merénylet a Messiás Teste ellen az is, amikor felekezetek egymással nem testvéri, hanem háborús viszonyban állnak. Miként vágyna, akár egy katolikus arra, hogy a reformáció útján elinduljon,
amikor azt látja, hogy csak viszály és káosz uralkodik a mi oldalunkon?
Érthető, hogy sokan a meglevő egyházuk, bár hamis, de emberileg mégis békét tükröző bálványhalmazában maradnak inkább és sok esetben talán jobban is teszik. A protestánsok pedig addig ütik egymást, amíg kifulladva, a római egyház mindenkit kibékítő ökumenikus szárnyai alá nem menekülnek, így megtagadva mindent, amit a reformáció Elohim-szerinti módon valaha adott a világnak.
Véleményem szerint ez utóbbi folyamatok a legsúlyosabb keresztényellenes eszközök amióta a reformáció megindult.
Létezik-e jogos antiszemitizmus?
Egyértelműen igen. Az előzőekben leírt valóságok alapján, bárkinek van még kétsége efelől? Vannak “jó antiszemiták”. Illetve pontosabban
nincs jó antiszemitizmus, viszont antiszemitizmus származhat jó gyökérből is és jó is származhat az antiszemitizmusból.
De ez is kizárólag a célpont számára, a zsidó számára igaz. Akiből jön, az mindig átok alá helyezi magát általa.
Számunkra, zsidóknak az antiszemitizmus egy bibliai ígéret: a betegség szimptómája, egy jel, mely által láthatjuk hányadán állunk valójában.
A Tórában Mózesen keresztül megkaptuk az ígéretet, hogy amint eltávolodunk Yahuwah akaratától és törvényétől, üldözni fognak bennünket az idegen népek. Utolérnek átkok és betegségek, melyek az Ebal hegyen lettek kihirdetve. Természetesen nem mindegy az ellenfél szemszögéből, hogy milyen indulattal és miként üldöz bennünket. De vannak antiszemiták, akik egy hajszálunkat sem mernék meggörbíteni, annyira tisztelik a másik embert és nincs bennük alapvetően zsigeri gyűlölet, illetve gyilkos indulat, hanem a gyűlölet rájuk rakódik akkor, amikor például ránk tekintenek.
Mikor történik ez?
Mondjuk akkor, amikor egy nem-zsidó a saját szívébe vésett Elohim törvényei szerint keresi az Igazságot, mely Igazság ránk lett bízva. Azonban amikor ránk tekint, azt látja, hogy
nem csak a Tórát visszük, hanem egyéb emberi törvényeket,
talmudokat, mishnákat, melyek gyakran oly ostobák és aljasak, hogy Elohim-nak tulajdonítani őket önmagában az Ő káromlását jelenti. Ez pedig sérti a tisztaszívűek lelkiismeretét és emiatt merőben csökken az irántunk érzett szimpátia.
Vagy még rosszabb, amikor
már a Tórát sem visszük magunkkal és ilyenkor az a kérdés, hogy minek vagyunk egyáltalán?
De még ennél is rosszabb, amikor nem csak elhagyjuk a Tórát, hanem ki is dobjuk, meggyalázzuk azáltal, hogy
épp az ellenkező tanokat hirdetjük.
Ilyen a görög gyökerű demokrácia, a szabadosság széles skálája, evés, ivás, drogozás, szexuális elhajlások pártolása, hirdetése, erőltetése.
Ez történik, amikor zsidóként, zsinagóga helyett mindenféle nép parlamentjeiben székelsz, és onnan szónokolsz.
Nem a Tóra tanait hirdeted, hanem azzal ellentétes, világi nézeteket. Ilyen eset az is, amikor szombaton, zsinagóga helyett kimész az Andrássy-ra és felvonultatod a melegeket és egyéb transzvesztitákat a gojok orra alatt, miközben ők csak egy jót szeretnének sétálni családjukkal/gyerekeikkel és nem biztos, hogy ebben az “örömteli” látványban akarnak részesülni kora tavasszal.
Amikor, bár nem vagy nyíltan és tudatosan szabadkőműves, de annak szellemiségét elfogadod és bábjaként szolgálsz neki, mondván soha többé holokausztot és erőszakot, mindenkit-mindenáron vakon fogadjunk el és fogadtassunk el mindenkivel.
Magam is ismerek olyan „rabbit”, aki Szombaton vígan felolvassa a Tórából héber nyelven, hogyan kell megkövezni azt, aki férfiként férfivel hál, majd vasárnaptól péntekig folyamatosan posztolja a melegek házasságát pártoló cikkeket. De az előbb említett Gay Pride (and Prejudice) menet magyarországi szervezője is zsidó származású, ismét remek reklám népünk számára!
Mindeközben az ellenség önfeledt örömmel ujjong, hiszen
a holokausztot te magad viszed végbe saját magadban
és a legsúlyosabb szinten, szellemben.
Hitler anno csak testben volt képes gyilkolni bennünket. Azonban az általa hátrahagyott sérülések, mely által sokak a nácizmustól a másik végletbe sordródtak, tovább él és gyilkolja a zsidót belülről. Ezt a máig tartó romboló hatását senki nem tárgyalja.
És van még az az eset is, amikor vakon védünk egyes kisebbségeket és azok jogait, miközben kötelességet nem várunk el tőlük. Tesszük ezt úgy, hogy a jó kis biztonságos és kisebbség-mentes zsidó negyedeinkből kiszólunk és lefasitázunk olyan többségi társadalomhoz tartozó embereket, akik valamilyen szinten fellépnek, kritizálnak, panaszkodnak egyes népcsoportok egyes tagjai ellen.
Azért háborodnak fel, mert ki vannak szolgáltatva és kénytelenek együtt élni olyanokkal, akik léhasága, lustasága, dolgozni nem akarása és bűnözése már szinte pokollá változtatta az életüket. Ezek ellen, a többséghez tartozókat nem védi sem a politika, sem kézzelfogható törvény, így a rendőrség sem. A körzetekben, ahol élnek, gyakran ők vannak kisebbségben a hivatalos kisebbséggel szemben. Amikor pedig megelégelik a folyamatos zajt, lopást, stb. és szólni mernek az érintetteknek, majd szembenéznek egy több fős családdal, vagy társasággal, akik gyakran fenyegetően veszik a kritikát, ki védi meg őket velük szemben? Fogalmad nincs milyen köztük élni, de leszólod ezeket az áldozatokat, akik nem tehetnek másképp, mert nincs elég anyagi forrásuk, hogy kitörjenek a gettókból, putrivá vált élettereikből.
Majd csodálkozol, hogy ezek az emberek viszonzásul nem igen szimpatizálnak a fajtánkkal?
Csodálkozunk, hogy áramot vezetnek be a kerítésekbe, milíciákat, önvédelmi csoportokat és gárdákat hoznak létre? Nem a mi felelősségünk is valahol? És ki beszél arról, hogy talán a cigányság feltörekvő és tisztességes részének, azaz e kisebbség nagyobb részének árt ez az egész a leginkább, akiknek iszonyatosan nehéz személyük elfogadtatása, bár szeretnének a társadalom elismert és megbecsült tagjai lenni?
Ugyanez a helyzet a migráns kérdéssel. Ha beteszi ide az iszlám a lábát, garantáltan az antiszemita támadások fognak elsőként és főként megjelenni. Addig állj ki az érdekeikért, amíg előbb-utóbb saját arcodba robbannak. De akinek még mindig kétségei vannak afelől, mekkora veszélyeket rejt magában a féktelen és tömeges migráció, szívesen adok személyesen felvilágosítást bárkinek, akit érdekel.
Jómagam egy bevándorló negyedben nőttem fel Brüsszel belvárosában. 20 éves tapasztalatomat a témában szívesen megosztom bárkivel, aki még kételkedne. A „mi környékünkhöz” képest Józsefváros bármelyik része hasonló egy óvoda udvarához. Gyerekkoromban emlékszem, amikor már nem is rendőrök, hanem a belga hadsereg páncélosai parkoltak az utca közepén a házunk előtt, mert meg kellett fékezni a lázongásokat.
És talán alig túlzok, ha azt mondom, hogy egymagam többet hallottam a: „büdös zsidó” jellegű szitkozódásokat odakint utcán, iskolában, vagy bárhol, mint az 1945 óta Magyarországon született zsidók összessége idehaza. Nem nekem szólt, hiszen én akkor még inkognitóban voltam.
Ha ezekbe jól belegondolunk, hamar rá kell jönnünk, hogy igenis van jogos antiszemitizmus, amiről kizárólag magunk tehetünk. Ez az a fajta, amely jelzésként megjelenik, hogy a mindenféle világi szédültség után a kijózanulás folyamata elindulhasson. Ez az antiszemitizmus olyan, mint amikor az orvos kijelenti, hogy baj van. Nem jó hallani, de amíg ki nem mondatik, a gyógyulás folyamata meg sem tudna indulni. Ezt az ígéretet kaptuk Mózesen keresztül. Ideje felismerni és a helyén kezelni és nem mindenben a másikat tartani felelősnek, folyamatosan az antiszemita vád mögé bújva.
Ez a fajta “jó” antiszemitizmus azonban kizárólag a zsidó számára számít jónak. Sátán legfőbb akarata, hogy gyűlölj mindent, ami Elohim-é. És ne gondold, hogy a zsidó bármiféle elferdülése téged feljogosít arra, hogy gyűlöld őt, akkor sem, ha ez számára ígéret a gyógyulás elindulásához.
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Lukács 17:1
Ide is vonatkozik!
Ne ess csapdába. Sem a gyűlölet csapdájába, sem a túlzott elfogadás csapdájába. Mint minden más embernél is, a zsidóra fokozottan igaz, hogy ha gyűlölöd a másikat, akit Elohim teremtet, akkor átok alá helyezed magadat. Gyűlölni kell, de kizárólag az emberben levő bűnt. Meg kell tanulni és
elkérni Yahuwah-tól, hogy szeretni tudjuk a bűnöst, miközben nem hagysz fel a bűn gyűlölésével.
Ez igen nehéz dolog, ezt is kizárólag a Ruach HaKodesh, a Szent Szellem tudja működtetni bennünk.
Zsigeri antiszemitizmus
Az előzővel szemben létezik az a fajta, amit én zsigeri antiszemitizmusnak nevezek. Amikor teljesen mindegy, hogy a zsidó mit csinál, vagy mit nem, mennyire rendezett a kapcsolata Elohim-mal, de még, ha a Messiás-ban újjá is születtél, minden esetben a vesztedet akarja! Létezik az a fajta gyűlölet, mely végleges és korlátlan és kimondottan démoni gyökerű.
Vannak démonok által megszállt emberek, de vannak emberré vált démonok is. Az elsőknél van lehetőség szabadulásra és megtisztulásra, a másiknál eleve elrendeltség van, nem sima emberekről van szó.
Tudni kell azonban, hogy
a zsidó nép kiválasztottságát tömeges bizonyíték támasztja alá.
A zsigeri/démonikus antiszemitizmus ellen csak az ima és Yahuwah keze tud megvédeni. Ilyen gyökerű volt természetesen minden olyan történelmi esemény, amely a zsidóságot bántani, elpusztítani szándékozta Ezsau-tól, Hámán, a Kozákok és Hitleren keresztül, egészen máig a Hamasz és társai-íg.
Azt a különös elohimi gondviselést, melyben részesülünk, nem csupán az Ószövetségben leírtak bizonyítják, hanem az is, hogy a Megváltó közülünk való volt, illetve az, hogy kis létszámunk és történelmi nehézségeink ellenére, máig megvagyunk.
A Messiás megtagadását követően, népünk nagy része karanténba lett helyezve és nem elvetve.
A Messiás vére rajtunk volt és lesz, ahogy egyesek akkor kimondták Pilátus előtt, mindaddig, amíg egyénenként ezt a vért el nem fogadjuk bűneink bocsánatára és újjá nem születünk általa.
Még mindig tagadja bárki, hogy csoda a puszta létezésünk? Még mindig vannak, akik helyettünk magukat tartják a valódi zsidóknak, akár testben, akár szellemben? Ki az, aki még mindig nem értette meg, hogy máig való túlélésünk teljesen irracionális tény. Vakság, vagy ostobaság, vagy a feljebb említett zsigeriség? Mindegyikből a Messiás képes egyedül kihozni, mint ahogy a zsidóságot is, a mindenféle elferdüléséből.
3500 éve, szinte 50 évenként próbálnak kiirtani, megsemmisíteni, száműzni bennünket, mégis megmaradunk.
A világ egyik legkisebb létszámú népe, ennyi ide-oda hurcolással és ellene elkövetett merénylet után, lehetetlen történelmi és szociológiai szempontból, hogy megmaradjon ilyen hosszú időn keresztül. Egyetlen nép létezik rajtunk kívül, mely annyi idős, mint mi, a Kínaiak. Ők a másik véglet és túlélésük záloga éppen a mérhetetlen létszámuk. Teljesen érthető az ő esetükben ez az időskor, mi pedig éppen az ellenkezője vagyunk, azaz emberileg nézve, rég el kellett volna tűnnünk a Föld felszínéről.
Egy Magyar fél év külföldi tartózkodásból visszatérve látogatóba, hozzáteszem, már akcentussal, vagy annak megjátszásával beszél, nemhogy kétezer év után vissza akarjon térni egy már rég letűnt és nem létező országba. Ez a bennünk működő ösztön semmiképp nem lehet emberi, kizárólag az Örökkévaló képes ilyen álladót fenntartani.
Aki nem látja be mindezt, kérjen látást és szabadulást a Messiástól,
mert többek között, antiszemita sem lesz a Mennyeknek Országában,
még, akkor sem, ha igen jó oka is volt rá, hogy az legyen.
Filoszemitizmus
Amint azt korábban említettem, minden vak és humanista álláspont a szélsőségesség egy másik formája, amely generálja és szítja az antiszemitizmust és a gyűlöletet.
A filoszemitizmus, a zsidó mindenáron történő védelme, szintén a gyűlölet forrása, sőt néha a zsidó identitás gyilkosává is válik, mivel nem talál más és jobb megoldást a gyűlölet elleni küzdelemre, mint az identitás(ok), azaz a kommunitarizmus minden formájának a felszámolását. Így minden embert a világ individualista polgárává igyekszik alakítani, ezzel többek között megölvén a zsidó identitást is.
Továbbá, sok filoszemita tagadja a zsidó nemzet létezését, úgy tekint rá, mint a történelem találmányát, amely szerintük a primitív vallási hagyományok szüleménye.
A zsidók védelmezőinek jó része (köztük sokan maguk is zsidók) innentől fogva rosszabbak, mint az antiszemiták, mert az utóbbiak legalább nem tagadják a zsidó nép létezését. A maguk részéről, a filoszemiták az antiszemitizmus megszüntetésére törekednek azáltal, hogy meg akarják szüntetni magát a szemitizmust, azaz a zsidó identitást. Ez a törekvés a legalaposabb és legszélsőségesebb antiszemita támadás, amit el lehet képzelni. Ahogy korábban jeleztem a Holokausztnál is pusztítóbb a tevékenységük, mivel elsősorban szellemi síkon gyilkol:
Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!
Máté 10:28
Mikor hagyunk fel azzal, hogy minden zsidót egy kalap alá veszünk, még a filoszemita és az antirasszista oldalon is: amikor az antiszemiták antitéziseiként kijelentjük, hogy minden zsidó szent és jó? Mindaddig, amíg nem teszünk különbséget és nem határolódunk el azoktól, akik bár testben azok, de a zsidó szellemhez már annyi közük van, mint Ferenc pápának, hogyan várhatnánk ezt el az antiszemitáktól?
Mert az antiszemitáknak vannak vádjaik, amelyek jogosak egyes zsidók esetében, mint például bankárok és más pénzügyi mágnásokkal szemben, de ez utóbbiakon keresztül az egész zsidó közösséget vádolják. Másrészt a zsidók védelmezői és maguk a zsidók az egész zsidó közösséget védik, beleértve azokat is, akikkel szemben jogosak a tömeges manipuláció vádjai.
Azzal, hogy túl sokat akarunk védekezni és figyelmen kívül hagyni a köztünk lévő romlott egyéneket, egyrészt azt érjük el, hogy az emberek nem tesznek különbséget köztünk, továbbá azt, hogy magunk is megromlunk a végén.Mert a csend beleegyezés, és aki ilyeneket véd, ha tudatlanul is teszi, az ő bálványaikat szolgálja és azok átka alá helyezi magát.
Anticionizmus
Az antiszemitizmus legújabb és legdivatosabb változata, az anticionizmus. Azért is érdekes mutánsa a korábbi változatoknak, mert sokkal szélesebb körben fertőz, nem csak több korosztályt, hanem minden társadalmi réteget és világnézetű embert elér.
Ez a fajta már magával tudja ragadni a humanista és bal-liberális beállítottságú egyéneket is, akik korábban nem voltak fogékonyak a klasszikus, eredeti antiszemitizmusra. Sőt, zsidók, azon belül az Izraelben született és élők között is terjed. Az ok hasonló, mint feljebb említettem a szegény-elesett kisebbségek elfogult és elvakult féktelen védelmezése esetében. Ez a téma már a következő írásomban kerül kifejtésre: Izrael állama és Cionizmus, ami a jelenlegi írás egyfajta folytatása.
A szamár jóval kevésbé ostoba és agresszív, mint ahogy azt néhány mítosz elhitetni szeretné velünk. Sok tudományos kutatás és megfigyelés, illetve szamár tenyésztők beszámolói egészen más képet adnak erről a jószágról, mely még nem is olyan rég egyik kiemelkedő haszonállatunk volt.
Csökönyös, idióta, tudatlan, rosszindulatú…
Néhány példa a sok negatív jelzőből, melyet alkalmaznak rá. Sokat gúnyolják nagy fülei miatt. Egyszóval nagyon sok szamárságot hallani arról az állatról, mely az emberiség egyik legfőbb segítője volt évezredeken át. A motorizáció után néhány évtizeddel szinte feledésbe merült, és már csak néhány lealacsonyító kifejezésben bukkan fel a hétköznapi életünkben. Azonban egy fegyelmezett, a leghálátlanabb és alattomosabb munkákra befogható szorgos jószágról van szó, mely társ és segítőtárs volt sokak számára a legnagyobb nyomorban. Ebből a nyomorból is származnak azok a lekicsinylő jelzők, melyekkel utólag megillették egyik leghűségesebb bajtársunkat.
Szamár, mint bűnbak
Mindezen jelzők ellenére, emlékeznünk kell, hogy a szamárpad, vagy szamár sapka, melyet a rossz gyerekekre tettek, eredetileg nem a diák kigúnyolására szolgált, hanem épp, hogy a szamár jó tulajdonságait próbálták ily módon átadni a hiányos gyereknek babonás módon. A szamarat, gyengéd, jól nevelt, másokra odafigyelő, összeszedett és racionálisan gondolkodó állatként tartották számon a régi pedagógusok, melyet követendő példaként állítottak a gyerekek elé.
Rúgni nagyon ritkán szokott és akkor nagyon jó oka is van rá. A lóval ellentétben, csak veszély esetén és védekezésből teszi. Nagyon balszerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valakit véletlenül megrúgjon egy szamár. Szintén ritka, hogy szamarak egymást bántsák. Miközben a lovakat javasolt szétválasztani, mikor kiosztják nekik a fejadagot, a szamarakat nyugodtan lehet közösen etetni. Az ennivalót körbeállják és osztozkodva szépen elfogyasztják együtt a kapott eleséget. Csupán versengő hímek szoktak összecsapni egy bájos nőstény kegyeiért, illetve rossz körülmények között tartott és bántalmazott egyedek válhatnak agresszívvá az emberrel szemben.
Általánosságban véve, a szamár egy gyengéd állat, mely szereti a társaságot. Nagyon szereti a gyerekeket és nagy igénye van a szeretetre, melyet, ha megadnak neki, százszorosan viszonoz.
Közösségi és érzelmileg intelligens
Amennyiben tehetik a szamarak közösségben élnek. Ezt a közösségi életet a kicsi akkor kezdi el, mikor 23 napos korában, az anya a közösség elé viszi bemutatásra. 6-10 hónapos szoptatás alatt, megtanulja a másokkal való élést. Mivel a szamár ösztönösen gondviselő, az anyán kívül, a közösség többi tagja is aktívan részt vesz a csikók nevelésében.
A lovakkal ellentétben, ahol ránézésre is hamar kiderül, hogy melyik egyed a vezető egyéniség a csordán belül,
a szamaraknál egyenjogúság van.
Már egészen kicsi koruktól fogva hiányzik belőlük az a versengés a tekintély megszerzéséhez, mely szinte minden állatnál és az emberek többségénél megfigyelhető. Előfordul azonban, hogy egy idősebb hím egyfajta “öreg bölcs” szerepet töltsön be és valamilyen formában fellépjen, ha netán konfliktus helyzet alakulna ki két csődör között. Az idős egyedeket nagy tisztelet övezi és az újonnan érkezőket pedig sokkal gördülékenyebben fogadják be, mint ahogyan azt a lovak teszik egymás között.
Összegezve, a szamár csoportok egységes családként működnek, ahol mindenki figyel a másikra és felelősséget vállal a közösségért. A tisztelet és higgadtság a közöttük levő kapcsolatokban pedig veleszületett és el is várt magatartás.
Félreértett jószág
Állatszakértők sokkal intelligensebb állatnak tartják a szamarat a lónál, mivel nagyobb egyéniséggel rendelkezik. Etológusok megfigyelése alapján a szamár sokkal kevésbé alárendelt állat, mint a ló. Társadalmi rendszere azonban sokkal gördülékenyebbé teszi és könnyebben alkalmazkodik az új helyzetekhez.
Feltételezett csökönyösségének a gyökerénél pedig épp egy magas fokú megfontoltság áll.
Mikor nem hajlandó továbblépni és megáll, visszahúzza gazdáját és a világért nem képes engedelmeskedni az emberi parancsnak, azt azért teszi, mert veszélyt észlel. A szamár nem hajlandó csúszós, saras, lápos talajra lépni, ha nem biztos benne, hogy ki tud jönni belőle. Lábával is azért ütögeti a talajt, hogy annak szilárdságát tesztelje, és nem azért mert hisztizik.
Mielőtt fejest ugrana valamerre, a szamár leáll és gondolkodik, megfontolja lépéseit és dönt.
Intelligenciája, óvatossága és erős személyisége miatt lázadónak állították be.
A ló bezzeg, nem fél, ugrik, vágtázik, a csatatérre és aknamezőre is beviszi gazdáját, ha az azt parancsolja neki. A szamár ellenkezőleg, saját és gazdája életét fontosabbnak tartja ez utóbbi parancsainál. A szamár egyébként sosem fog engedelmeskedni despota embereknek.Engedelmeskedik, azért, mert szeret valakit, mert megjutalmazni akarja, jót akar vele tenni, feltéve, ha kölcsönösen érzi azt az alaptiszteletet, mely egy állatot is megillet. Engedelmeskedik annak az embernek, melyet saját családja tagjának tekint. De beleszól abba, amit kérnek tőle, mert figyelmes, óvatos, saját maga érdekében, de szintén és talán főleg, a gazdája érdekében.
A hűség egyik jelképe
Annyira figyelmes, hogy ha elmegy sétálni néhány emberrel és a csoportból bárki lemarad, megáll és bevárja mielőtt továbbhaladna. Akkor is megáll, ha valami leesik a hátáról. Gazdája csomagjait nem hagyja őrizetlenül. Gondoljunk csak bele, hogy a ló még akkor sem áll meg minden esetben, mikor saját gazdája esik le a hátáról!
Azt is megfigyelték, hogy taktikázik céljai eléréséhez. Addig járja körbe a bekerített legelőt, amíg meg nem találja az a rést, ahol ki tud szökni. Ravasz taktikákat agyal ki, hogy el tudjon szökni és meglátogatni szívének választottját.
3000 évet szolgált türelmesen az emberiségnek.
A robbanó motor feltalálása óta, azonban kicsit visszaszorult a szerepe. Azonban még mindig nagy szolgálatot tesz a beteg gyermekek lelki ápolásában. Mivel a szamárháton való utazás kizárja a versenyt, így a versengést, ahogy ez a lónál alap eset, a visszahúzódóbb, vagy éppen fogyatékos gyermekeknél is hamar kialakul a bizalom, mivel érzik, hogy nincs a szamárnak semmilyen elvárása az ember iránt.
Elohim és ember közötti kapocs
Világi szemmel nézve a szamár nem igazán a siker jelképe.
Tudtommal, nem szerepel egyetlen nemzet zászlaján, címerén vagy bármilyen jelképén. Ha viszont az Ige tükrébe vizsgáljuk a témát
érdekes szerepet tölt be a szamár a Bibliában.
Egyik első és leglátványosabb megjelenése Bálám történetében olvasható, mikor gazdájával ellentétben, a szamár látta angyalát és nem mert továbbmenni. A bevezetőbe leírt világi tapasztalatok pontosan tükrözik ennek a történetnek a lényegét.
A szamárnak volt látása.
A szamár tisztelettudóan és óvatosságból nem ment tovább, mert tudta, hogy ott halál várna gazdájára. Gazdája dührohamban verni kezdi az óvatos és szelíd állatot, melyet Yahuwah még azzal a megtisztelő természetfeletti képességgel is átmenetileg megáld, hogy engedi megszólalni. Sehol a Bibliában semmilyen földi állat nem szólalt meg Bálám szamarán kívül. Mikor egy állat az emberi ostobaság leleplezése végett emberi tulajdonságot kap, hogy ítéletként embert megalázzon.
Szamárcsonttal verte meg Sámson is a filiszteusokat. De később, ennél még nagyobb megtiszteltetésben is részese lesz.
A szamár több törvényben is szerepel, utalván fontosságára a zsidó népen belül. Isszakár törzsnek is szamár a jelképe, hisz maga Jákób mondja a törzsről, hogy erős csontú szamár. Ábrahám szamár kíséretében ment fel a Mória hegyre feláldozni Izsák fiát. Szamárra rakta fel Mózes feleségét és fiát, mikor visszaindult Egyiptom felé, de Yahushua is szamárháton utazott ugyanoda, mikor Józseffel és Máriával menekülésre kényszerült Heródes dühe elől. Később pedig a szamár betöltötte történelme legnagyobb szerepét, mikor beteljesedett a prófécia, miszerint a Király szamárháton ülve vonul be Jeruzsálembe.
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
János 12:25
Elohim szamarai vagyunk
A szamár, egy a sok állat közül.
Nem a legszebb, nem a legnemesebb fajta. Mégis igen fontos szereplője az üdvtörténetnek.
A tevével együtt nagy szerepet töltött be a hordozásba, utazásba, munkába. A zsidó népnek, mint Yahuwah Igéjének hordozójának, egyfajta szimbóluma. Az a nép, mely nem a legszebb, sok esetben hosszabb az orra és nagyobb a füle, nem lehet befogni, nem lehet rabszolgát csinálni belőle, nem használható emberi érdekek és hatalom megszerzésére, és nem lehet rávenni merész lépésekre, ha azok ellenkeznek azzal a törvénnyel, ami mélyen belénk lett vésve a Sinai hegyénél.
Yahuwah a zsidó népet hasonló szolgálatra adta a népeknek, mint a szamarat, vagy a tevét az emberiségnek. Egy óvatos, engedelmes és megfontolt teherhordó, mely magát Yahushua-t, az Ő szavát és Igéjét viszi és hozza a népek számára. Olyan helyre nem megy, ahol veszélybe kerülhet a rakomány vagy az élete, olyan talajra nem lép, ahol az, amit rábíztak, más érdekeket szolgálna, vagy sárba esne és megszentségtelenítve lenne. Embert is csak akkor szolgál, ha az adott ember nem saját zsarnoki céljaira akarja használni talentumait.
Furcsa és szokatlan viselkedését tudatosan félremagyarázzák, és jó tulajdonságait kifordítják kontextusukból, hogy ellene fordítsák és vádolják gyakran épp az ellenkezővel.
A zsidó az a szamár, melynek hátán megjelent a világban a Megváltó, hisz közülünk való volt, Júda törzséből, Dávid leszármazottja. A zsidó az a Bálám szamara, aki bár nem ismeri még Yahushua-t, mégis korábban meglátja az úton és nagyobb alázattal van iránta, mint a rajta ülő pogány próféta, aki Yahuwah-val beszél, akár még Yahushua nevében is.
Tanúság pedig a zsidónak mindebből, hogy csak így tovább: légy szamár, vidd Yahuwah Igéjét és tűrd a lovak imádóinak átkozódásait.
Amikor hívő és nem hívő emberekkel szóba kerül a zsidóság témája, minden a legnagyobb rendjén szokott menni, mindaddig, amíg el nem hangzik az a kifejezés, hogy választott nép. Megfigyelhető, hogy az a bizonyos korszellemiség, mely minden embert egyenlővé, vagy inkább egyformává akar tenni, az a démoni terv, amit globalizációnak is lehet nevezni, miszerint el kell törölni minden népi és faji különbözőséget és tulajdonságot, egyszer csak kitör, ennek a szónak a hallatán. A legérdekesebb ebben, hogy épp azok teszik a leginkább, akik magukat az említett globalizáció ősellenségeinek tartják.
A szokásos vádak elhangoznak ilyenkor, hogy:
“mit képzel magáról bárki, hogy választott néppé nevezi ki önmagát?”.
Olyat is hallani, hogy: “Ti ezt mondjátok magatokról, de mások is annak tartják saját népüket, többek között a magyarok is. Így mitől lenne nektek igazatok mással szemben? Yahuwah pedig nem személyválogató, hanem mindenkit egyformán szeret”.
Úgy gondolom, jól ismertek a vádak és védekezési érvek mindannyiunk számára. A napokban két olyan ember is kérdezett tőlem a zsidósággal kapcsolatban, akik feltűnően elutasították a választott nép státuszát. Egyikük hitetlen, azaz nem vallja a Messiás-t személyes megváltójaként, de van egy természetbeli istenhite. A másik pedig egy keresztyén egyház oszlopos híve, aki a Messiás-t vallja és a Bibliát olvassa. Ebben az esetben szomorúan kellett szembesülnöm, hogy
magukat hívőknek tituláló emberek mennyire tudatosan veszik semmibe Yahuwah kijelentéseit, akaratát, egyszóval az Igét.
Ráadásul egy olyan egyháznak a tagjáról van szó, ahol az Ószövetség egy fokkal elfogadottabb és olvasottabb más keresztyén felekezetekhez képest.
A kiválasztottság kifejezésének pedig a héberben egészen más értelmezése van, mint a világ nyelveiben. Az európai, görög-római és feudális gyökerű szellem, a kiválasztottságot egyenlővé teszi az uralkodással, a zsarnokoskodással, a semmittevéssel és a mások kihasználásával. Fontos tudni, hogy Yahuwah a szavakat nem azzal a töltettel adta, mellyel később, a különböző pogány szellemiségek átértelmezték.
Elohim a zsidó népet szolgálatra választotta ki.
Arra a szolgálatra, melybe ma bevont más népekből valókat is a Messiás által. Egy olyan kiválasztottság ez, mely mások felé Yahuwah Igéjét és Megváltását hirdeti. De nemcsak hirdeti, hanem türelmesen szolgál mások iránt.
Kiválasztotta Izráelt, hogy a törvény ismeretét vigye a világ összes népe felé.
Ez nem, hogy uralkodásra jogosítana fel bennünket, hanem inkább egyfajta szülői, vagy inkább idősebb testvéri feladattal ruházza fel Izráelt. Nem kiváltság, hanem óriási teher és felelősség.
Amint egy idősebb testvér is gondoskodik a kisebbről, eteti-itatja, tisztán tartja, járni és beszélni tanítja, megmutatja mi a különbség jó és rossz között, úgy a zsidó nép is arra lett kiválasztva, hogy a más népekből valók, mint fiatalabb testvérek nevelésében aktív részt vegyen az Atya segítőjeként.
Legnagyobb példa erre, amikor Yahushua megmossa tanítványai lábát.
Ezzel mutatta meg a Kiválasztottság esszenciáját. Ő, a legfőbb kiválasztott, lealacsonyodott a tanítványainak lábai elé, hogy megmossa őket, a szennytől megtisztítsa őket, azaz szolgáljon feléljük. Bár Péter is zsidó volt, akkor ő maga hasonlóan értetlenkedett Yahushua szokatlan magatartásán, mint ma azok, akik gőggel és különcködéssel vádolják a zsidó népet, mikor saját kiválasztottságukra mernek utalást tenni.
Yahushua is kiválasztott volt a kiválasztottak között.
Ezért nem fogadták be őt azok, akik a nép felett főpapi szerepben voltak sok esetben törvénytelen módon. Az akkori főpapok hasonlóan a mai antiszemitákhoz, saját vélt kiválasztottságuk védelmében elutasították a valódi kiválasztottat.
Kicsit profán módon, a minket kritizáló embereknek talán nem is bibliai igével, hanem egy játékfilm egyik mondatával tudnám összefoglalni, hogy milyen is a kiválasztottsági státusz, ha annyira irigylik tőlünk:
Tudom, hogy mi vagyunk a választott nép, de néha nem választhatnál valaki mást is?
(idézet a hegedűs a háztetőn c. filmből). Ez a mondat a filmben akkor hangzik el, amikor a falusi rendőr közli a főszereplővel, hogy készüljenek fel, mert nemsokára pogromot kell végrehajtaniuk a faluban, cári rendelet szerint.
Mert a zsidó nép valóban azért zárkózott be fokozatosan magába, mert Yahuwah hírét, más népek nem fogadták tártkezekkel, sőt leggyakrabban a zsidók, azaz a futárok üldözésével válaszoltak. Amit pedig mások szegregációnak és gőgnek látnak bennünk épp egy védekezési eszköz, hogy többet ne kelljen szenvedni azért, mert Yahuwah pecsétje a homlokunkon van.
Aki pedig kiválasztott akar lenni, nem zsidóként, annak meg van erre a lehetősége.
Épp erre hív Yahuwah mindenkit. Erre pedig kizárólag a Messiás vére jogosít. Azonban tudnia kell, hogy kiválasztott nem lehet, ha Yahuwah teljes igéjét el nem fogadja, így azon belül Izráel kiválasztottságát is. Nem leszel sosem a család teljes értékű és elfogadott tagja, ha idősebb testvéredet megveted és gyűlölöd, mert ő előbb született, előbb látta meg az Atyát, előbb kapta meg Tőle a tanítást és utasítást.
Ezek után lehet, hasonló, bár nem teljesen azonos kiválasztottságban része, hogy segédkezzen idősebb testvérként az új jövevények irányába.
Zsidónak hasonló módon: amíg az Elsőszülöttet, a Messiást, a nálad kiválasztottabbat nem ismered fel Yahushua-ban, te sem fogsz tudni mit kezdeni magaddal és zsidóságoddal Yahuwah tervében.
Yahushua olyan idősebb és elsőszülött testvérünk, akit odáig vitt irántunk érzett szeretete, hogy az Atyánál saját magát feladta a mi bűneinkért és helyettünk elszenvedte a büntetést.
A napokban érkezett egy véleménykérés egy külföldi hívő férfitől, aki egy „keresztény tudakozó” vagy -kereső honlapot szerkeszt. Egy körültekintő és komoly emberről van szó, aki nagyon átvizsgál mindent mielőtt hirdetné a nagy közönségnek. Ő is azok a hívők közé tartozik, akik érzik a romlott gyökerek, illetve a gyökértelenség állapotát és
tudatosan elindultak a zsidók felé az eredeti forrást felkutatni.
Egy tucatnyi hagyományos és messiáshívő zsidó honlapnak a címét csatolta az e-témával foglalkozó rovatába. Megkért, hogy nézzem át és szűrjem meg, hogy melyek a biblikusak és melyek nem.
A probléma a szokásos volt!
Mindegyik honlapon jelen volt, és hangsúlyozottan hirdették a judaizmus tanításait. A hagyományos zsidó lapokon természetes okokból, de sajnos az un. „messiáshívő” közösségek lapjain az eredeti tiszta törvény: a Tóra, csak egy volt a sok felsorolt „szent” könyvek között.
Mi történik valójában?
Amikor elindul valami, amikor megkezdődik egy prófécia beteljesedése, amikor a vissza-, és beolttatás ígéretének látható jelei feltörnek, az ellenség utolsó erejéig mindent megtesz, hogy a valódit hamisítva egy, bár hasonló, de teljesen más, felületes és lelki irányba terelje a jóhiszemű, indulásra vágyó kereső tömegeket.
Elohim tervét nem tudja meghiúsítani, de bizony képes késleltetni azt, illetve sokakat magával rántani.
Ott állsz a sivatag közepén, már kijöttél Egyiptomból, a kiszáradás végső fázisa fenyeget, elindulsz a kút felé, de rád zúdítja a sátán a hamisság felületes kis szitáló esőjét, hogy ideig-óráig felfrissülj, és ne érezd a szomjúságot. Magadra veszed a táliszt és a kippát, megtartod az ünnepeket és elvagy, de a kimeríthetetlen kútnak életet adó vízéhez viszont már nem jutsz el. Magához a Messiás-ig nem jutsz el, aki mindent magába foglal a Teremtés könyvének első betűjétől a Jelenések utolsó pontjáig, az egyetlen valódi kút és gyökér, amit a zsidó nép kapott meg először. Az eszközök és külsőségek hamis és felületes használatán, illetve nagy százalékban hamis identitás hazudásán túl, még egy igen nagy probléma rejlik e-közösségeken belül:
Mi a zsidó gyökér?
Honlapjainkon nagyon sok írás és hallható igeszolgálat foglalkozik már ezzel a témakörrel. Most nem szeretnék mélységeibe belemenni, csak felhívni a figyelmet pár alapkérdésre a Judaizmussal kapcsolatban. Hisz a Judaizmus antikrisztusi erő azoknak, akik nem beleszülettek, viszont mentőöv azok számára, akiket az asszimiláció halálos veszélye fenyegeti a 2000 éves diaszpórában.
Sokáig magam is azt hirdettem, hogy a zsidó gyökér nem más, mint az Ószövetség. Majd egy idő után Ruach HaKodesh felnyitotta a szememet arra tényre, hogy az eredeti gyökér, melybe Görög és Zsidó be kell, hogy olttasson az Ezékiel 37:16-17 próféciája szerint sok más próféciával együtt, az Shavuot-kor teljesedett be. Azon a Pünkösdön, amikor Ruach HaKodesh kitöltetésével az Ó és Új-szövetség egységben lépett érvénybe és bevésetett a tanítványok szívébe teljes és oszthatatlan Igeként. Ez az esemény számunkra bármikor megismétlődik és megtörténik, mint örök és folytonos Ünnep.
Az Ószövetség csak ennek a csúcspontnak az Ígérete volt és találkozási pontunk zsidó és nem-zsidó, amikor a végleges Szentély, a Messiás Teste ugyanazon Szent Szellem által bennünk felépül.
Mi a Judaizmus?
Egy komplex tanrendszer, melynek az alapja Yahuwah-nak a Sinai hegyén kinyilatkoztatott Igéje, Törvénye. Erre épül rá a különféle „rabbik” elméletei arról, hogy hogyan lehet a törvényt még tökéletesebben betartani. Úgy vélik, hogy Mózes kapott Yahuwah-tól olyan törvényeket, melyeket nem kellett leírnia, ez az un. „szájhagyomány” vagy „szóbeli tan”, melyek szerepelnek a Talmud, a Misna és a Gemara könyvsorozataiba. Nem másról beszélünk, mint a farizeusok törvényrendjéről, amely ellen maga Yahushua HaMashiah is harcolt, mikor szembeszállt a főpapokkal.
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Yahushua–hoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át Yahuwah parancsolatját a ti rendeléseitek által?
Máté 15, 1-3
Ezek azok a törvények melyek képezik azt a bizonyos leplet, melyről Ézsaiás beszélt, ami által egy időre Yahuwah „karanténba” zárta az Ő Népét (mert emberi törvényekben is bíztak), azért, hogy ajtót nyisson a más népekből valóknak.
Mire és kinek jó, mire és kinek nem?
Ez az a judaizmus, ami a világ viharos tengerén mentőövként szolgál azok számára, akik már viselik derekukon, azonban egy kimondottan veszélyes és halálos fegyver azok számára, akik süllyednek, és akiknek már nem mentőövek után kellene kapálóznia, hanem rég tudniuk kellene a vízen járni, de jobb híján legalább úszni.
Hiszen a Rabbi, a Mesterünk ott van és hív folyamatosan, hogy hitben lépjünk és ne emberi megoldásokba kapaszkodva vészeljük át az élet viharjait.
Ő meg akar tanítani vízen járni és nem úszógumikkal gyerekeskedni. Azonban tudjuk, hogy a mentőöv eredetileg nem gumiból, hanem olyan keményfából készült, amit, ha a hajótörött fejéhez dobnak, úgy behorpad tőle, hogy pont amiatt veszik oda a tengerbe.
Egy deci vodka is más-más hatást vált ki attól függően, hogy egy szaharai beduin issza, vagy egy Szibériai szláv ember. Az első napokig ki nem józanodna tőle, hisz génjeibe nincsen beépítve az a védekező rendszer, ami az alkohol sejteket feldolgozza, a másik pedig pont ennek a kis adag méregnek köszönhetően fogja jobban elviselni és túlélni a szélsőséges teleket, anélkül, hogy különösebben lerészegedne tőle, mert ősei évezredek óta isszák.
A Judaizmus tehát Yahuwah akarata ellen volt, de egy időre megengedő akarata lett Népe számára, amíg a pogányok ideje le nem jár.
Hisz a „hagyomány”, ha mást nem is, de olyan erős kötelék, ami legalább az identitást nem engedi elveszni, hogy a nyáj szét ne széledjen, amíg a Pásztor maga nem jön vissza és épít új és végleges kerítést Népe köré.
Tehát két fronton támad a sátán. A zsidótól el akarja venni mentőövét, hogy ugyanazzal fejbe vágja a keresztényeket.
A zsidó ne legyen zsidó, olvadjon be bármely nagy egyházba, vagy gyülekezetbe, vagy bármilyen világi eszmébe és egyéb folyamokba; a keresztény pedig a beolttatás helyett vegyen fel egy hamis identitást és vesse magát alá olyan felesleges törvényeknek, melyek még inkább vakká teszi az eddig általa elvetett és el nem ismert Yahuwah eredeti törvényéire nézve.
A judaizmus ebben a legkiválóbb eszköz.
Külön beszélhetnék azokról a judaista irányzatokról, melyek az eredeti törvényt is már megcsapolták, illetve a kabbala és más pogány spiritiszta fertőzöttséggel bírnak. A kabbala okkult rejtelmeibe való beavatás, már csak következménye és következő lépése a hamis úton való elindulásnak. Azért nem kívánom tárgyalni ezt az esetet, mert úgy vélem, hogy aki keresztényként már ahhoz is hozzányúl, már nem a tudatlanság és félrevezetettség kategóriájába esik, hanem ott már a tudatos lázadásnak a szellemisége tör elő.
A Pesszach-i ünnepek felé közeledve, mikor világszerte milliónyi – bár jóhiszemű és jóindulatú, de hamis és felületes – megünneplésre készülődik sok hívő ember, kívánom valamennyiük számára, hogy találja meg a helyét annál a Széder esti asztalnál, amely mindenki számára meg van terítve és ahol valóban nincsen értékbeli különbség görög és zsidó, nő és férfi között, egy azonos és kizárólagos uralom alatt Yahushua HaMashiah-ban.
Szolgálatunk egyik igen fontos része, amikor a vissza és beolttatás próféciájáról beszélünk, zsidóként is a törvény ismertetése és tanítása más népek felé, ez küldetésünk alapköve.
Gyakran szó esik arról, hogyan érvényesül és teljesedik be a törvény ma a Messiás Teste számára, hogyan értendő, és mi a szellemi tartalma az ős parancsolatoknak. Ebben az írásban kivételesen nem a Messiás Testéről lesz szó (vagyis csak részben), hanem sokkal inkább arról, hogy a mai zsidóságon belül, hogyan élik meg a Tóra törvényeit, amikor se Szentély, se papság nem létezik már.
Mint sokszor említettük a Törvény, mely örök érvényű csupán csak annyiban változott meg a Messiás trónra lépésekor, hogy a végrehajtási jog többé nem emberek, hanem a Király kezében van. Nem olyan rég ütötte meg a fülemet, mikor egy mai levita (zsinagógában szolgáló tanító) szájából elhangzott, hogy ma a törvényt szellemben kell értelmezni. Mivel nincs se Szentély, se papság, ezért ma már kizárólag Yahuwah kezében van minden.
A Messiás-ban hívők számára ez a kijelentés természetes, vagyis annak kellene lennie, hiszen alapja hitünknek, azonban nagyon érdekes az, hogy a lepel alatt levő nép mennyire tudja azokat a törvényszerűségeket, amit gyakran még a Messiás Teste, nem hogy nem tud, de tudomást sem akar róla venni és általában még tagad is.
Néhány példa:
1. Időszámítás után 70 óta, mikor a római seregek lerombolták a második Szentélyt, a zsidóság nem áldoz! Minden áldozati renddel kapcsolatos törvényt érvénytelennek tart egy ideig, amíg a Szentély újra fel nem épül, illetve az áldozatokat imával helyettesíti, mint szellemi áldozat. Érdekes megfigyelni, hogy a keresztfaáldozat után, mikor is paranccsá vált, hogy a Messiás áldozata után semmilyen véres áldozatot senki többé ne hozzon, a Szentély lerombolása által ezt az új rendeletet a zsidóság 70 óta betartja csakúgy, mint a Messiás Teste. Mind a Zsidóság, mind a történészek úgy tartják, hogy az áldozati rend felfüggesztése a második Szentély lerombolásának időpontjával egyezik, de kérdés az is számomra, hogy a Szentélyen belül levő kárpit kettéhasadása után, egy ilyen jellegű rendkívüli eset után, volt-e még bármilyen tényleges áldozat a Szentélyben a Golgota és 70 között?
2. A szétszórattatást követően megszűnt a Bírák intézménye is, a Szanhedrin, vagy főtanács. Megszűnt az az intézmény, melyet Yahuwah rendelt el Mózesnek, hogy az Ő törvényeit emberek hajtsák végre és ítélkezzenek peres ügyekben. A mai Izraelben, mikor összegyűlt és hazatelepedett a nép egy része, számos kísérletet tettek a vallásos zsidók és bölcsek, hogy helyreállítsák a bírákat. Azonban a mai napig nem tudtak dűlőre jutni, hisz többségük szerint a Bírák intézményét kizárólag a Messiás fogja helyreállítani amikor, eljön.
3. A zsidó nép három részre van osztva. A kohének, a leviták és a népbeliek: Izrael. A kohének, vagy főpapok, kik Lévi törzséből származtak a szellemi munkában voltak foglalatosak, ők tanították a népet Yahuwah törvényeire és végezték a Szentélyben a szolgálatokat. Közvetlenül mellettük voltak a leviták, akik szintén a Szentélyben szolgáltak, és segítették a kohének munkáját. És volt a nép többi tagja Izrael. Mind szellemi, mind lelki és fizikai szinten megvoltak a munkásai Yahuwah-nak a népen belül.
Pontos törvényekbe volt foglalva, hogy a kohenitáknak és a levitáknak mi a jussuk, miből éljenek és élhetnek, illetve hogyan részesülhetnek az adományokból és az áldozatokból, hogy saját és családjuk megélhetése biztosítva legyen. Különösen a kohenitáknak járó áldozatok törvényei érdekesek, hisz nekik még a levitáknak járó adományokból is jutott valamennyi. A Levitának is kötelező volt minden tizedet leadni és adakozni, ami egyenesen a mellette szolgáló kohénnek járt.
A zsidóság ezeket a törvényeket mai napig betartja. Félreteszi a kohénnek járó adományokat és tizedeket, azonban nem juttatja el senkinek, hanem megsemmisíti. Nem adják oda a helyi rabbinak, vagy más bölcsnek, mivel ma a diaszpórában nem lehet pontosan tudni ki az igaz kohenita származása szerint. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elégetik a fizetésük egy tizedét, hanem inkább az élelmiszerekre vonatkozik. Tészta kemencébe dobása barhesz sütésnél.
A Messiási kort megélők tudják, hogy a népnek e-hármas felosztása a Messiás Testében már módosult. A Kohén, a főpap ma már nem ember, hanem maga Yahushua HaMashiah, aki végzi a szolgálatot a Szentélyben, a Messiás Testében. Minden adomány és tized a Szentélyt kell, hogy szolgálja, így a már egyetlen fő Kohén kezébe tehetjük mindezt.
Lepel
A Zsidóságot a Mindenható úgy vezeti a Szövetség és Ígéret szerint, hogy bármilyen engedetlenségből vétkezett azáltal, hogy elutasította a Megváltót megengedő akaratából, nem engedi, hogy vétkezzen a Törvény ellen. Nem tudatosan, mintegy szellemi vezetést követve, a zsidó ösztönösen betartja a Törvényt, úgy ahogy azt betartaná, mintha első körben elfogadta volna a Messiást. Az Atya és a Fiú egyesült Szelleme áthat a vékonyka leplen. Mivel az Atya Szelleme Önmagával nem hasonulhat meg, törvényszerűen nem engedélyezi, hogy a Messiás Szelleme és parancsai ellen tegyen az a Nép, amelyik továbbra is Általa él és működik.
A Messiás, ki az Yahuwah Angyalaként végigkíséri a Választott Népet történelmén keresztül, számtalan helyen szerepel a Bibliában. Ő volt az, aki kivezette a Népet Egyiptomból, aki megjelent számos prófétának és más elhívott, kihívott embernek. Ő volt az is, aki már a teremtés előtt ott volt, és akinek hasonlatosságára a Teremtő megalkotta az embert. Illetve a Messiás várása az egyik legfontosabb eleme a zsidó identitás és lét fenntartásának.
Elohim Népe tehát a Messiást igen jól ismeri, hiszen mindig vele volt. Azonban ez az ismeret kizárólag Szellemi síkon történik. Évezredes vezetés, szabadítás, tisztítás és egyéb csodák folytán, a zsidó nép szellemben mindig is találkozott a Messiással. Ezen túl, a lepelnek van egy érdekes tulajdonsága: bármennyire eltakar, titokban tart, rejt valamit vagy valakit, minden más tulajdonságát viszont megmutatja. A leplen keresztül kivehető az alak, a forma, a méretek, sőt mivel nem szigetel, az illatok is áthatnak és szinte átengedi a melegség teljességét.
Felmerül hát a kérdés, hogy a leplen keresztül, a szellemit érző és ismerő nép, aki Yahuwah akaratából nem lát, de van rá ígérete, hogy kinyílik szeme; mennyivel van rosszabb és veszélyesebb helyzetben azzal szemben, aki bár leplet nem kapott, mégis önként magára húzta a testiség leplét nem engedvén a Yahushua emberképet végre Messiás-ként, azaz felkent Messiás Királyként szellemben uralkodni életében?
Milyen az állapota annak, aki még mindig egy szakállas germán félisten képében képzeli el Elohim-ot, míg Ő már rég Szellemi Testben levő uralkodó Király. Mert a torinói és egyéb bolognai vagy római rongyokon túl is létezik számos más hamis lepel. Ellenben a zsidóság Elohim-ot semmilyen más formában nem tudja elképzelni, mint Szellemi Testben. Ők azok, akik egyszer majd szintén megtudják, hogy 2000 évvel ezelőtt Izrael földjén tényleg megjelent emberi testben is, és valószínűleg még szakálla is volt Neki, de ária arcvonásai már aligha.
Pál és a lepel
De most inkább folytatnám Pál szavaival, illetve pontosabban Ézsaiás szavaival, melyeket Pál megismételt a következőképpen, és ami arról a bizonyos lepelről, illetve annak okáról szól: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az, Yahuwah–nak ez idvezítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidókmagok között sokat vetekedve. Apostolok Cselekedetei 28: 27-29
ÉS
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Messiás–ban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Mikor pedig megtér Yahuwah–hoz, lehull a lepel. Yahuwah pedig a Szellem; és a hol Yahuwah–nak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig Yahuwah–nak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint Yahuwah–nak Szellemétől. 2Korintus 3:13-18
Bár a nép bűne és engedetlensége vezetett ehhez az ítélethez, mégis Yahuwah kijelentett akaratáról olvashatunk mindkét küldött szava által. A Zsidó Nép, Yahuwah akaratából nem Ismerhette fel a Messiást akkor, kivéve néhány kiválasztottat. Azonban, hogy Yahuwah ígérete beteljesedjen, miszerint elsőként zsidóknak, a Messiásnak zsidóként a zsidók között és főként a zsidók felé szolgálva kellett megjelennie a világban. A magot elsőként ott közöttük kellett elvetnie Yahuwah-nak, hogy onnan induljon el a más népek felé.
A zsidó népnek Yahuwah a Messiás megjelenését ígérte az idők végén. Ez így is lesz. Nekik Egyszer fog eljönni, ígéret szerint, akkor, amikor számunkra már másodjára és utoljára jön. A Messiást, mint fiát Szellemben való megérkezését fogja már megélni zsidó nép. Számára így adatott, bár Yahuwah nem eredeti terv szerint, de az ember engedetlensége miatt Yahuwah kénytelen módosítani olykor. A Messiás eljövetelét ígérte meg az idők végén, azonban a többi népnek elhanyagolása miatt kénytelen volt Ő maga megjelenni, hogy személyesen utánuk menjen. Ekkor történt meg az Adventi csoda, mikor az Ige testté lett.
A pogány népeknek küldetett ez ídvezítése… mert a zsidók nem tanították fiatalabb testvéreiket, mivel azok Elohim és Törvénye miatt folyton üldözték, bántalmazták és elzavarták a zsidót, aki ezt megelégelve, magára zárkózott, gettósodott saját védelme érdekében.
Igen, van egy nép, amely saját hibájából, és ez által Elohim akaratából egy időre lepel alá helyeztetett azért, hogy egy másik nép szintén egyenrangú és egyenjogú Elohim Népévé fogadtassék. Van egy Izrael, mely paráznává vált, és akinek Yahuwah ígérete szerint paráznasága megbocsáttatik egy napon. Ezért eljött egy másik Népnek az ideje, annak a Népnek, amely már az eleve beteljesedett Ígéret ismeretével és ajándékával kezdhette szolgálatát. Mint Jeremiás prófétánál, Izraelnek ma is van egy húga, egy Júda kinek tudnia kellene… (Jer. 5), hisz ő már nem lepel alatt, hanem szemtől szemben látta a megváltást, és ismerhette.
De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
Jeremiás 2Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja Yahuwah. És monda nékem Yahuwah: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda. Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja Yahuwah, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja Yahuwah, nem haragszom mindörökké.
Az elpártolt Izrael és a hitszegő húga megítélése nem azonos. A vétek és a hamisság nem azonos. Úgy, mint a tudatlanságból, gondatlanságból elkövetett bűn is más ítélet alá esik, mint az előre eltervelt, vagy az ismert Igazság elleni nyílt lázadás.
Annak, akinek Elohim már felajánlotta a Pártfogót, Ruach HaKodesht, a Szent Szellemet, az Atya és a Fiú Egy Szellemét, az már nem káromolhatja sem az Atyát sem a Fiút, mert innentől fogva nem tudatlanságból vétkezne, hanem tudatosan lázadna.
Nehezen húzzuk le magunkról a lepleket, hiszen félünk a hidegtől, attól, hogy mi lesz utána. Nem merünk lépni, mert félünk az ismeretlentől. Azonban maga Yahuwah Országa az, ami ott vár a hamis lepel mögött, ahol sem a vihar, sem a fagy többé nem érhet el bennünket. A hamis leplek ideig- óráig valamiféle kis meleget biztosítanak, de a végső nagy vihartól már képtelenek megmenteni.
Yahuwah két Népe viszont kizárólag csak akkor fog egy Testben egyesülni, ha a soron levő leveszi magáról az antropomorf (az ember-isten) hamis leplét a szeméről. Akkor történhet csak meg, hogy az a Nép, amelyik tudja, hogy Yahuwah és Messiása Szellem, meg fogja ismerni személyazonosságát, és a lepel is végre megszűnik.
Csak akkor lesz teljes az összegyűjttetés.
Azonban soraimat ismét az ApCsel zárómondatával zárnám:
És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve. ApostolokCselekedetei 28:29
Megbotránkozva távoztak el az akkori zsidók, hiszen nem tudták elképzelni, hogy Yahuwah a pogányokhoz lehajoljon. De ki az, aki ma ugyanilyen méltatlankodva távozik fordított helyzetben, amikor már zöldell a fügefa?
