Hívő kereszténynek nem kell, vagy inkább nem kellene magyarázni, hogy a ma látható zsidó államnak miként van létjogosultsága a próféciák tükrében. Sajnos mégis szükséges, mivel a magukat szellemi Izraelnek kikiáltó hamis keresztény irányzatok olyan hányadát képzik az össz-kersztényégnek, hogy továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni őket és harcolni kell értük, hogy végre erre is megnyíljon szemük.

A próféciákat elfogadó híveknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy miféle prófécia az, mely ilyen szintű szennyel és bűnökkel terhelt szajha országot enged létrejönni? Hogyan tekinthetjük a világ egyik legvilágiasabb és ateistább államát YHWH próféciáinak beteljesedésének?

Valóban jogos a kérdés, és ha valaki Szellemben van, és úgy tekint Erec országára hamar érzékeli, hogy nem a meghatódottság, sem a szellemi katartizmus vagy egyéb pozitív érzület járja át az embert.

Kié a Szent Föld

Le kell szögezni, hogy a Szent Föld kizárólagos tulajdonosa maga YHWH és nem a zsidó nép, vagy tágabb értelemben az Izraeliták, sem semmilyen más ember. Ez az egyetlen földrész, ahol eredendően, e-világ urának, Sátánnak nincs rendelkezési joga. YHWH akarata szerint pedig ezt a Földet a Választott Nép számára tartja fenn a kezdetektől, a végső időkig. Amikor akarata ellenére az engedetlen fiakat onnan időnként száműzni kényszerül, akkor egy-egy időre átengedi más népeknek.

Cionizmus

Röviden a cionizmus történetéről. Herzl Tivadar, a dohány utcai zsinagóga szomszédságában született pesti zsidó származású, de Bécsben élő és bécsi lapnak dolgozó németnyelvű újságíróként kiküldetésben járt Párizsban, amikor a híres Dreyfus ügy zajlott. Szemtanúja volt annak, amikor Dreyfus tisztet nagy nyilvánosság előtt megfosztották tisztségétől és rangjától, majd kardját is kettétörték, mert hazaárulással vádolták. Herzlt az döbbentette meg, hogy egy lihegő csőcselék néptömeg gyűlt össze a helyszínre és azt üvöltöztek, hogy: “halál a zsidóra”. Megdöbbent azon, hogy alig egy évszázaddal a francia forradalom és az emberi jogok kinyilvánítása után, a francia nép még ezen a primitívségi szinten tart. Ahogy később kiderült, Dreyfus keresztény tősgyökeres francia felettes tisztjei voltak a vétkesek, és egy magyar Eszterházy gróf közvetítésével juttatták el a francia hadsereg titkos iratait a német tisztekhez. Ők voltak a hazaárulók, akik egy zsidót kiszemeltek bűnbakként. Dreyfus megaláztatásának és a nép dühöngésének látványa hatására született meg akkor, Párizsban Herzl Tivadar elméjében a modern zsidó állam fogalma. Rájött, hogy kell egy ország, ahol önrendelkezünk, ahol hadsereggel meg tudjuk védeni magunkat és ahol békében tudunk élni egymás között.

A cionizmus Herzeltől máig hagyományosan ateista és szocialista szemléletű. Többségében hitehagyott, de identitásukban megmaradt zsidók vállalkozása, akik rájöttek még az oroszországi pogromokat és főként a holokausztot megelőző időszakban, hogy baj van, baj lesz, menni kell, vissza kell térni saját otthonunkba.

Ez következett be kicsit késve 1946-ban, amikor végül kikiáltották Izrael államát.

Anticionisták

Sokan tudják, hogy a világ legnagyobb anticionistái közé maguk zsidók, illetve hivatalosan vér szerint annak számító egyének tartoznak (pd. Soros György – Izraelben persona non grata-nak, nemkívánatosnak kinyilvánított személy, arab terrorista csoportok hivatalos támogatója – a vészkorszakban gyerekként a nácik nyomkereső “kutyájaként” működő spicli saját bevallása szerint is. Ő vezette oda náci gazdáit az elhurcolt zsidók lakásaira, hogy értéktárgyaikat lefoglalják, lásd az erről szóló interjús videókat a youtube-on.

Más zsidó anticionizmus is létezik, mely épp ellenkezőleg, nem ateista, hanem vallási alapú. Itt is a magyar származású zsidóság jeleskedik és ugrik ki az átlagból. A Szatmári ortodox irányzat alapjaiban elutasítja, hogy bárki ember zsidó államot alapítson a Szent Földön. Számukra egyedül a Messiás az, aki jogosult Izrael államát ismét életre kelteni. Addig semmilyen joga nincs erre semmilyen zsidónak. Azonban a területen élni szabad, sőt ajánlatos. Ők is a hazatérés próféciáján dolgoznak csak kicsit másképp, a politikát és adminisztratív oldalát a dolognak teljesen mellőzve. Ők azok, akik élvezik a cionista állam biztonsági rendszerét, katonai védelemét és szociális juttatásait, de se dolgozni, se szolgálni a hadseregben nem hajlandók. Pontosabban, munkába maguk helyett, saját feleségeiket küldik előszeretettel, amit az asszony legyen szíves az átlag 5-13 gyerek/család mellett megoldani, úgy, hogy a gyerekek is rendben legyenek, illetve a háztartás és a vacsora is kifogásolhatatlan maradjon.

A szatmári ortodoxia egyébként a világon a legelterjedtebb irányzat. Legfőbbképpen Antwerpen és New York városában találhatók nagyobb közösségek Izraelen kívül.

A szatmári irányzaton belül jött létre az un. neturei karta, a város védelmezői, akik nem csupán pacifista, hanem militáns és provokatív módon tiltakoznak Izrael állama ellen. Ők azok, akik palesztin zászlókba öltözve, izraeli zászlókat égetnek, miközben maguk is pénzelik az arab terrorista csoportokat, akik zsidó vért ontanak, illetve gyakran mutatkoznak Izrael legfőbb ellenségeinek vezéreivel. Ők azok, akik egy bizonyos törvény megszegése miatt elmennek a haza-, pontosabban a testvérárulásig, mely az államalapításnál is súlyosabb törvényszegés. Ők azok, akik világi zsidó vért ontanak indirekt módon és saját halott testvéreik vére tapad a kezükhöz. Ezért, saját törvényeik és az eredeti Parancsolatok szerint is, azonnali halálra kövezés járna. De ez a nyilvánvaló tény annyira nem képes tudatosodni bennük, amennyire az átlag judaista elvakultságnak a legszélsőségesebb fokán vannak.

Egy tisztességes ortodox akkor van önmagával összhangban, ha mérsékelt, nem gyilkos szándékú anticionista nézeteket vall. Izraeli zászló égetést pedig, ha nagyon nem bír ellenállni, nem az utcán, nagy nyilvánosság előtt végzi, mutatván a külsősöknek, mennyire megosztott népünk, hanem szűk családi körben.

Hazatérés parancsa/ígérete

Az Örökkévaló szemszögéből kell szemlélni ezt a kaotikus helyzetet, ahol emberileg igen nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert bár úgy tűnik, hogy senkinek, valójában mindenkinél van némi alapvető igazság, vagy legalábbis mentség a sok deviáns magatartásra.

Az Örökkévaló akaratából és a Szentély lerombolását követően 70 körül a zsidó nép megkezdte történelmének máig tartó leghosszasabb száműzetését. A próféciák szerint viszont, az idők végén a zsidóságnak haza kell térnie, mielőtt a Messiás visszajön.

Gondoljunk bele, hogy egy olyan néppel van dolgunk mely két szélsőségbe esett. Az egyik része, mely elhagyta vallásának gyakorlását, aki mérges Teremtőjére, mert engedte a sok szenvedést és nem igen szándékozik tovább vállalni azt a szellemi terhet, mely szerintük szenvedéseiket okozta.

Másfelől azokat a zsidókat találjuk, akik azt az elferdült és mesterségesen felfújt vallásosságot követik, mely nem engedte felismerniük Jézust messiásként, és akiknél ugyanazon üldöztetések és szenvedések azt eredményezték, hogy tovább fokozták vallásos tradícióik és emberi erőlködéseik, szokásaik iránti fanatizmust, hogy Elohim tetszését elnyerjék. Ő a stréber süket gyerek, aki mindent másképp, többet csinál, mint amit elvárnak tőle. Ő az, aki képes az Izraeli tikkasztó nyári hőségben, fekete kaftánban és subában szenvedni, mert “bölcs” rabbik 150 évvel korábban a szibériai télben egyszer kijelentették, hogy így kell öltözködni és mivel azóta nem szólt senki, hogy 40 fok felett, mi a teendő, inkább úgy marad, nehogy törvényt szegjen. És lehetne sorolni a sok ostobaságot… Mégis megható és szeretetre méltó, hiszen meggyőződése, hogy az Atya örömére teszi.

Egyértelmű, hogy egyik fél sem képviseli azt az eredeti szerepet, identitást és utat, melyet Elohim számukra kijelölt azt követően, hogy a Messiást nem ismerték fel Jesuában. Mégis érvényes az ígéret, a parancs, a prófécia, miszerint egy megadott időben haza kell térniük, mert a Nép elvetése sosem történt meg és sosem fog megtörténni (lásd: Róma 11, ha még mindig szükséges erre felhívni a figyelmet).

Képzeljük el, hogy egy Apa, elzavarja otthonról fiait, mert ezek nem bírják betartani az otthoni szabályokat. Majd mielőtt kiereszti őket, megparancsolja nekik, hogy napnyugta előtt térjenek haza, mert jön a veszedelem. A fiak egész nap bolyonghatnak, közülük van, aki még távolabb megy az atyai akarattól, mások pedig azokat már túlfűtött és túlbuzgó módon igyekszenek betartani, mégis mindkét fél idejében megérzi, hogy közeleg az éjszaka és nem lesz jó kint maradni a vadak és útonállók között. Ki-ki milyen indíttatásból és szándékkal, de haza fog rohanni, mert tudja, hogy ott lesz biztonságban. Az Atya ilyenkor csupán annak is örül, hogy egyáltalán hazatérnek és közelednek vissza hozzá. Ha nem is úgy, azzal a bűnbánattal, vagy megtisztulással, melyet remél, de hazatérnek, hogy életben maradjanak.

Izraelnek, mint világias, sok tekintetben Elohim ellenes erők által is befolyásolt államnak, legalább annyi előnye van, hogy a nyáj újból egyesül, így az Örökkévaló kimondott megengedő akarata, hogy akár ateista és szocialista indíttatásból jöjjön létre. Így azok, akik Izrael világiasságát kritizálják, jogosan teszik, csak éppen látásuk nincs arról, hogy van olyan zsidó, akinél ez másképp már nem is tudna működni. Kritizálás helyett pedig örvendeznie kellene, hogy legalább ezt az egy törvényt betartja: a hazatérés parancsát. Akik pedig Izraelt elfogadják, a másik végletbe esnek, ők a bűnöket, ha nem is fogadják el tudatos módon, de leplet húznak rá, úgy tesznek, mintha nem lenne, így hagyják továbbromlani a helyzetet.

A vallásos zsidóságnak pedig egyszer rá kell majd jönnie, hogy világi testvérei nagy része nem csupán az antiszemitizmus miatt távolodott el a hittől. Vannak közülük sokan, akik számára a teljesen életidegen mai zsidó vallás tanai és törvényei győzte meg identitásuknak felhagyásával. Józaneszű zsidók nem válnak ortodoxokká és ez nem hit kérdése, sőt. Akinek bármi fogalma van az Örökkévaló dolgairól, hamar rájön, hogy a rabbinikus judaizmus tele van olyan tanokkal, törvényekkel és elvárásokkal, ami vállalhatatlan, mind intellektuális, mind az eredeti tiszta szellemi értelemben! De mivel nincs más alternatíva, inkább kilép a világ pusztájába, talentumait pedig felhasználja arra, hogy sikeres legyen, hogy taníttassa gyermekeit, hogy ők is megéljenek a számukra idegen és ellenséges világban. A pénz nem boldogít, de valóbban jobb a semminél és sok esetbe igen nagy segítség. Ez a szemlélet emberileg érthető és ehhez ragaszkodnak a mai cionista állam vezetői is. Pénz kell és fegyver, amíg ezek megvannak, addig minden rendben van. Ez az ő bálványuk, jelenleg.

Palesztin kérdés

Palesztin nép állítólag nem létezik, de nem is ez az érdekes. Akár létezhetne, a filiszteusok szín tiszta leszármazottai is lehetnének, akkor is idegenek lennének a Szent Földön, ahogy az ókori vélt, vagy valós őseik is az eredetektől fogva idegenek és gyarmatosító behatolók voltak. Így nem igazán értem a vitát ezen a síkon és főként azt nem értem, hogy ezt az alapvető igazságot miért nem hirdeti senki a sok fecsegés és magyarázkodás helyett? 

Pontosabban palesztinok léteznek a római kor óta, mikor is a birodalom zsidótalanító működése odáig ment, hogy a Szent Földet palesztinává, a benne lakó zsidókat pedig palesztinokká nevezték át. A 30-as években íródott enciklopédiákban látható, hogy palesztinoknak nevezték a zsidó telepeseket, illetve palesztina zászlaja lényegében megegyezett a mai Izraeli zászlóval, Dávid csillaggal a közepén. Tehát, ha úgy tetszik, palesztinok léteznek, ez az egyik gúnynevünk több, mint 2000 éve.

De a palesztinnak nevezett arabok szemszögéből nem a filiszteusok, hanem inkább a kánaániták története az érdekesebb. Ahogy az első honfoglaláskor, Ráháb történetéből kiderül, az akkori lakosság, az ígéret földjének ókori albérlői sem örültek, amikor megjelentek az izraeliták. Ráháb szavaiból viszont tudjuk, hogy az izraeliták érkezése és birtokbavételi szándéka nem érte őket váratlanul. Értesült a nép a zsidók érkezéséről és rettegtek, ahogy olvashatjuk Józsué 2:9-11-ben.  

Sok ember ma is ingatlanba fektet. Belvárosi garzonokat vásárolnak, a ma még kiskorú gyermekeik majdani tanulmányainak és felnőtt életük megkezdésének könnyítése végett. Addig pedig kiadja, termelje vissza a kiadásokat, ne álljon üresen. Hasonló történik a Szent Földdel kapcsolatban is.

Az Örökkévaló akkor szólt. A kánaániták szívére adta, hogy eljött az idő. Bizonyára nem az idő eljövetelekor kapták az üzenetet, hanem őseiktől kezdődően, az összes generáció érezte, hogy ez a föld nem az övék, de egy időre használatba vehetik. Idegeneknek érezték bizonyára magukat mindvégig. Majd, amikor eljött az idő, hogy a Tulajdonos, saját immár felnőtt gyermekének adja át az ingatlant, az albérlők különböző módon reagáltak és közülük sokan lázadtak.

A mai időkben sincs másképpen. Az Örökkévaló nem veti el az arabságot. Hágár és Ishmael ígérete, amilyen mértékben a mai arabok az ő leszármazottaik, épp úgy érvényes, mint az Izraelnek tett ígéretek. Ne feledjük, nem vagyunk kiváltságos, privilégiumokat élvező, hanem csak választott nép. Kiválasztva, elkülönítve szolgálatra, mások szolgálatára és nem fordítva. Azonban minket is megillett a lakhatás joga, valahol a világon.

Tágabb értelemben, Krisztus által az arabokat is buzgón várjuk a nagycsaládban, annál is inkább, mert vér szerint is rokonaink. Nem kegyetlen módon dobja utcára az embereket az Úr. A kánaániták jó része bizonyára letelepedett odébb, ahol az ottani lakossággal összeolvadva, mai leszármazottaik talán az arab csoporthoz tartoznak. Élnek, csak máshol, másképpen, talán jobban. Olyan helyen, amit magukénak tudhattak és ahol otthon érezhetik magukat. Talán épp az ő sarjuk él ma jól meg a kőolajból. A palesztinnak utólag elnevezett arab csoport, mely a Szent Földön élt az utóbbi néhány évszázadban bizonyára megkapta volna ezt az új otthont, ha engedelmeskedik. Azok, akik végül átkerültek például Jordániába, úgy hagyták el az országot, hogy továbbra is követeléseik vannak, és azt várják, hogy visszafoglalják otthagyott helyüket, nem mondható, még rájuk sem, hogy Elohim parancsának engedelmesek lettek volna. Így most a terület mellett való kitartásuk miatt igen nagy veszélyben és egyértelműen átok alatt vannak. Az elengedést kell bennük kimunkálni, illetve a hitet, hogy ha YHWH valamit elvesz, akkor számukra jobbat ad a helyébe.

Nincs kétség, hogy YHWH Szelleme a zsidó telepesek előtt járt a 19. század végétől az állam megalapításán át, a mai napig. Így az ott élő népcsoportok, csakúgy, mint az akkori kánaániták megkapták az ultimátumot, hogy engedjék át a területet, nem a zsidóknak, hanem az egyetlen Tulajdonosnak, aki úgy rendelkezett, hogy a zsidó népet szállásolja el rajta. 

Elohim nem kidobni, elsöpörni szándékozik senkit, hanem új hazával áldhatta volna meg ezt a népet, mely most oly sok fejfájást okoz a világ számára. Mert bizonyára ők okozzák és nem a zsidók. Ha engedelmeskedtek volna, akkor bőségesen visszakapták volna azt, amit elveszítettek. Az idő eljött, és a zsidónak haza kell térnie, azért, hogy Krisztus visszajövetelének előkészülésképpen beteljesedjenek az összegyűjtetésről szóló próféciák. 

A zsidó hadsereg viszont nem ragadta meg a lehetőséget 40-50 évvel ezelőtt, amikor a világon senkit, az arabokon kívül, nem zavart volna, hogy arabokat arabokhoz küldjenek vissza igen határozott módon. Ma már szinte azért is bocsánatot vár el tőlünk a világ velük szemben, ha megpróbáljuk kikerülni a késszúrásaikat. Fegyveresen visszavágni a provokációnak pedig egyenesen bűncselekmények számít már. Hát itt tartunk.

Azt azonban semmiképp nem tagadom, hogy időnként embertelen bánásmódban részesülnek egyesek az ottani arabok közül. Hiszen háborús helyzetben bárkinek elborulhat az agya, ahogy mondják, és embertelen módon viselkedhet izraeli katona is. Főként azok, akik azok a keresztény oroszok leszármazottai, akik a rendszerváltás idején zsidónak hazudva magukat, jogtalanul telepedtek le a Szent Földön. Ők magukkal hozták a Magyarországon is többször tapasztalt és jól ismert orosz hadviselés “tapintatos” stílusát. Ez azonban nem menti fel az arabokat az alól, hogy maradásuk lázadáson alapszik, így a zsidó katonák későbbi túlkapásai bár gyakran elítélendők is lehetnek, mégsem igazolják az arabok jogát a földhöz.

Egyébként is az, aki folyamatosan provokál, ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb fejbe vágják, akár nagyobb erővel, mint amit a támadás megkövetelt volna. Újjal mutogatni ezek után pedig kimondottan aljas és cinikus cselekedet.

Elohim megáldotta volna őket bőséggel máshol, ahol amúgy is arabok élnek a számukra elkülönített több milliós négyzetkilométeres arab világ valamelyik pontján. Ha bárki számára viccesnek tűnne előző mondatom, ellenőrizze le maga: 13.150.000 km² az arab világ területe Marokkótól az Iráni határig, a földközi tengertől fekete Afrika határvonaláig. Ja, hogy a nagy része élhetetlen sivatag? A Szentföld is az volt, amíg ők éltek ott. A zsidók szinte csoda módon virágzó oázissá munkálták a terület nagy részét. Megfelelő életmóddal és nem csupán a kecskék legeltetésből, hanem a föld megművelésének hajlandósága által, akár a sivatag is kizöldell.

Úgy gondolom, felesleges taglalni miféle kicsinyes aljas szellemiség az mely sajnál egy zsebkendőnyi területet teljességében visszaengedni egy olyan népnek, akinek 2000 éve nincs hová mennie, és ostoba módon védelmezni egy ilyen óriási birtokkal rendelkező “kisebbséget”, hogy még osztozkodjunk velük a szinte semmin. Izrael jelenlegi területe 21.000 km². Ez nagyjából Pest, Bács kiskun és Jász Nagykun Szolnok megye együttes területe, mely jelenleg 6 millió zsidónak ad otthont és ahol további 3 millió arab tartózkodik. Ha azt vesszük, hogy a világban szétszórva élő hivatalos zsidók száma további 12 millió lelket tesz ki, nem számolva az összegyűjtetés alatt levő elveszett törzsek leszármazottairól, illetve Júda törzsének elveszett tagjairól, akik asszimilálva élnek szintén szétszórva, akkor egy nagyobb méretű összegyűjtetés esetén inkább szardíniáknak, mint zsidóknak fogjuk magunkat érezni odahaza. Ez esetben pedig az ottmaradt arabok, ha más nem, a szagunktól fognak odébbállni.

Valódi kazárok és hamis zsidók vagy fordítva

Alap jogunk a Földhöz abból fakad, hogy Jákob leszármazottainak, azaz zsidóknak valljuk magunkat, azon belül a megmaradt főként Júda és Benjámin törzseinek leszármazottainak. Egyes elméletek szerint azonban közép-Európa zsidó tömege nem Jákob, hanem betért Kazárok sarja. Egy másik írásomban erről bővebben írok. De röviden annyit erről az elméletről, hogy három lehetőség van, mely egyikét sem lehet kizárni. Az első, hogy az elmélet hamis és mindannyian Jákobtól származunk. A másik pedig, hogy csupán csak a Kazár fejedelemségek tértek át a zsidó vallásra, ahogy több zsidó és nem-zsidó történész is állítja.

A harmadik eset az, melyet érdekes módon több zsidó történész és génkutató is elfogad, hogy az elmélet teljesen igaz és Lengyelországtól, Magyarországon, Ukrajnán, Románián át egészen az orosz Ural hegységig letelepedett zsidók mind Kazáriából származnak.

És itt általában megáll az elmélkedés, majd mélyen hallgat az a zsidóság, akit érint, mivel elég cikin hangzik.

Kazária azonban Izrael királyságától észak felé néhány száz kilométerre fekvő terület. Mely elhelyezése pontosan megegyezik a deportált izraelita törzsekről szóló történelmi beszámolókkal. Ami igen gyanús szokott lenni, amikor valaki mély vonzalmat érez a zsidó nép iránt, oly annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy be is térjen. Ez nem a szabványos történet! Az emberiség a zsidókkal való kapcsolódása nem a kazárok lelkületét tükrözi általában, hanem inkább a kozákokét. Nem a vonzalom, hanem az iszonyat, nem betérni, hanem elűzni akarás a jellemző érzület. Vonzalom igen sok esetben akkor alakul ki, amikor azonos gének egymás közelségére aktivizálódnak. Ezt érezte bemerítő János is anyja méhében, mikor Mária Jesuával a méhében meglátogatta Erzsébetet.

Nem kijelentés által, nem szellemi látásból, hanem csupán matematikai szintű gondolkodás által erős a gyanúm, hogy ha a Kazár elmélet igaznak bizonyulna, akkor ki fog derülni, hogy a Kazárok, legalábbis többségük a 10 elhurcolt izraelita törzsek valamilyen összetételének és létszámának a kombinációjából származik. Így teljesedik be az összegyűjtetés próféciája, nem a mai értelemben vett utolsó időkben, hanem Jézus által, már saját korára is értve utolsó időkben, azaz, az utóbbi 2000 év folyamatában.

Annyi várna majd még ránk, hogy akik eddig azt gondoltuk, hogy Júda, vagy Benjámin, vagy Simeon, vagy akár Levi törzsétől származunk, mivel ez a négy maradt meg, sokunknál kiderül, hogy Gád, Asher, Iszakár, vagy egyéb ősatyától származunk valójában. Es nem Lea, vagy Ráchel az ősanyánk, hanem valamelyik szolgáló.

El Sáddáj működése a mai Izrael területén

Akinek még mindig kétségei vannak affelől, hogy a modern Izrael államának bármiféle köze lenne rég leírt próféciákhoz nézzen utána izraeli angol nyelvű forrásokban, mennyi valódi csodának voltak szemtanúi, illetve megélői izraeli zsidók, amikor háború, vagy épp az őket támadó rakéták elől menekültek. Röviden és csak a leggyakoribb eset: arab oldalról az utóbbi évtizedekben kilőtt több tizezer rakéta becsapódásaiban, oly jelentéktelen mértékű emberi veszteség volt, hogy a véletlennek, vagy a szerencsének tulajdonítani önmagában is vicc lenne.

A látszat és a többség akarata ellenére, aki a mai modern filiszteusokat akarja kicsi és sérülékeny Dávidnak, a zsidókat pedig gonosz Góliátnak feltüntetni, valójában a történet épp úgy fest, mint Saul uralkodása idején. Attól, hogy Izraelnek nagy az ütőereje, a világ legfejlettebb hadseregével rendelkezik, az óriás mégis az a palesztin és a mögötte egyre többen összesereglő emberek és államok, akik egyre inkább kétségbevonják a zsidó állam létjogosultságát.

A ma Dávidja még saját erejével is elbír az óriás Góliáttal, és abban bízik. De hamar eljön az idő, amikor hasonlóan az eredeti Dávidhoz, kizárólag a Seregek Urában bízva fogja végleg legyőzni az ellenséget.

Izrael szerepe az utolsó időkben

A zsidók össezgyűjtetésének helye, ahol kollektív módon ki lesz nekik nyilvánítva a Messiás valódi személyazonossága, amikor siratni fogják, mint az elsőszülött fiút.

Izrael állama az Antikrisztusnak is kiválasztott helyszíne. Hiszen ott fog felépülni az a gyalázatos templom, mely harmadik szentély néven az antikriszuts székhelye lesz. Ahol egyesíteni fogják, a világ vallásait, illetve ahol Jeruzsálem YHWH szerint oszthatatlan város, három részre fog szakadni. Ott fogják felépíteni azt a szobrot, mely előtt minden térdet meghajlásra kényszerítenek, mint Dániel idején.

Izrael továbbá a hely, ahol Góg és Magóg hábrúra összesereglik a millénium végén.

Jeruzsálem az a város, ahol a két tanú kivégzése, halála illetve fetámadása, majd menybemenetele még eljövendő esemény.

Nem a jelenlegi írás tárgya felsorolni mind azokat az eseményeket, melyek nem is valósulhatnának meg, amíg a zsidó nép vissza nem foglalja a Szent Földet. Később ez a téma is kidolgozásra kerül majd.

Zeev Shlomo

2021/04/30