A napokban érkezett egy véleménykérés egy külföldi hívő férfitől, aki egy „keresztény tudakozó” vagy -kereső honlapot szerkeszt. Egy körültekintő és komoly emberről van szó, aki nagyon átvizsgál mindent mielőtt hirdetné a nagy közönségnek. Ő is azon hívők közé tartozik, akik érzik a romlott gyökerek, illetve a gyökértelenség állapotát és

tudatosan elindultak a zsidók felé az eredeti forrást felkutatni.

Egy tucatnyi hagyományos és messiáshívő zsidó honlapnak a címét csatolta az e-témával foglalkozó rovatába. Mivel ismeri munkásságunkat és megbízik bennünk, megkért, hogy nézzem át és szűrjem meg, hogy melyek a biblikusak és melyek nem.

A probléma a szokásos volt!

Mindegyik honlapon jelen volt és hangsúlyosan hirdették a judaizmus tanításait. A hagyományos zsidó lapokon természetes okokból, de sajnos az un. „messiáshívő” közösségek lapjain is az eredeti tiszta törvény: a Tóra, csak egy volt a sok felsorolt „szent” könyvek között. (Talmud, Misna, Guemarra stb…)

Mi történik valójában?

Amikor elindul valami, amikor megkezdődik egy prófécia beteljesedése, amikor a vissza-, és beoltatás ígéretének látható jelei feltörnek, az ellenség utolsó erejéig mindent megtesz, hogy a valódit hamisítva egy, bár hasonló, de mégis teljesen más, felületes és lelki irányba terelje a jóhiszemű, továbbhaladni vágyó kereső tömegeket. 

Elohim tervét nem tudja meghiúsítani, de viszont képes késleltetni azt, illetve sokakat magával rántani.

Ott állsz a sivatag közepén, már kijöttél Egyiptomból, a kiszáradás végső fázisa fenyeget, hisz annyira hiányoznak az éltet adó tanítások keresztény körökben, elindulsz a kút felé, de a sátán rád zúdítja a hamisság felületes kis szitáló esőjét, hogy ideig-óráig felfrissülj, és ne érezd a szomjúságot. Magadra veszed a táliszt és a kippát, megtartod az ünnepeket és elvagy, de a kimeríthetetlen kútnak az életet adó vízéhez már nem jutsz el. Magához a Messiás-ig nem jutsz el, aki mindent magába foglal a Teremtés könyvének első betűjétől a Jelenések utolsó pontjáig, az egyetlen valódi kút és gyökér, amelyet a zsidó nép kapott meg először.
Az eszközök és külsőségek hamis és felületes használatán, illetve nagy százalékban hamis identitás hazudásán túl, még egy igen nagy probléma rejlik e-közösségeken belül.

Mi a zsidó gyökér?

Sokáig magam is úgy láttam és azt hirdettem, hogy a zsidó gyökér természetesen nem más, mint az Ószövetség, azon belül a Tóra, melynek atommagja pedig nem más, mint a Törvény. És ez így is van, csakhogy önmagában és ebben a formában teljesen hiányos és halott. Majd egy idő után Ruach HaKodesh felnyitotta a szememet arra tényre, hogy az eredeti gyökér, melybe Görögnek és Zsidónak be kell oltatniuk az Ezékiel 37:16-17 próféciája – és sok más prófécia szerint, az valójában Shavuot-kor teljesedett be. Azon a Pünkösdön, amikor Ruach HaKodesh kitöltetésével az Ó és Új-szövetség egységben lépett érvénybe és bevésetett a tanítványok szívébe teljes és oszthatatlan Igeként.

A gyökér tehát nem önmangában a Tóra, vagy a Tanakh (Ószövetség), hanem az, melynek ez utóbbiak az irott változatai voltak az árnyékai voltak csupán. A gyökér nem más, mint a Megelevenedett és Élő Tóra és Tanakh, a testté lett Ige (Yeshua HaMashiah) és ezen belül konkrétabban: amikor a két kőtábla kettős lángnyelvekké változott és a tanítványok feje felett megjelentek, hogy közvetlenül a szíveikbe vésődjenek.

A zsidó gyökér tehát nem a Tóra, nem az Ószövetség és nem a Törvény önmagukban, hanem az, amit ez utóbbiak előrevetitettek.

Azok az igéretek, melyek a kőtáblákon, eredeti héber megfogalmazásukban, jövő idejű ragozással szerepelnek és nem felszólitó módban, azaz nem tiltások voltak. Igéretek voltak, hogy Tisztelni fogod, Szeretni fogod, Nem fogsz ezt-azt, rosszat tenni mások ellen, stb… mert ha bennem (Yahushuah-ban) újjászületsz, azaz a szívedbe költözök és benned élek, akkor a gondolataid csirájánál fogom kiírtani a bűnt törvényem által, azaz magam által, azáltal, hogy jelen vagyok benned. Nem fogod többé kívánni, azt tenni, ami rossz, ami démoni, vagy csupén csak emberi és testi.

A közös gyökér maga a Messiás, akinek a testébe beoltatunk. Az az Újjászületés, mely megszabadit mindazoktól a démoni és emberi ösztönök erőitől, melyek bűnt nemzenek az emberekben.

Ez az esemény, a beteljesedett Shavuot személyes életünkben, melyet mindenki, az év bármely napján megélhet, amikor bűnbánatra jut, bemerítkezik és Ruach HaKodesh-sel betöltekezik.

Találkozási pontunk tehát, ahol a két ág összeforr a Messiás kezében – Júda/Izrael és Ephraim/Görögök – az Apostolok Cselekedeteiben található pont. Amikor Yeshua keresztrefeszitésén, a halálán, feltámadásán és mennybemenetelén túl, szükséges, hogy megkapjuk a megigért Vigasztalót is, – az Ő Szellemét – mely az egész Megváltás folyamatának a záróköve és amely nélkül az Újjászületés, igy az Üdvösség nem is lenne lehetséges.
Záróköve ez a Megváltásnak, alapköve viszont saját magunk számára mint a Szent Szellem templomai.

Az Ószövetség csak ennek a csúcspontnak az Ígérete volt. Közös és eredeti gyökerünk zsidónak és nem-zsidónak, ez az Shavuot-i ünnep, amikor a végleges Szentély, a Messiás Teste ugyanazon Szent Szellem által bennünk el kezd felépülni.

Mi a Judaizmus?

De most térjünk vissza a Judaizmusra, a hamisra, a babilonira, mivel ez az írás egy figyelmeztetője ennek a nagy megtévesztésnek és hamisítványnak, mely az előbb leírt Igaz gyökér helyett próbál pusztító gazként terjedni és gyilkolni az Egyházban.

A judaizmus egy komplex tanrendszer, melynek az alapja Yahuwah-nak a Sinai hegyén kinyilatkoztatott Igéje, Törvénye. Erre épül rá a különféle „rabbik” elméletei arról, hogy hogyan lehet a törvényt még tökéletesebben betartani. Úgy vélik, hogy Mózes kapott Yahuwah-tól olyan törvényeket, melyeket nem kellett leírnia, ez az un. „szájhagyomány” vagy „szóbeli tan”, melyek szerepelnek a Talmud, a Misna és a Gemara könyvsorozataiba. Nem másról beszélünk, mint a farizeusok törvényrendjéről, amely ellen maga Yeshua HaMashiah is harcolt, mikor szembeszállt a főpapokkal.

Akkor írástudók és farizeusok jöttek Yeshua–hoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelve mondta nekik: Ti meg miért hágjátok át Yahuwah parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Máté 15:1-3

Hogyan keletkezett?

Júda nemzetségének első számüzetése babilóniában igen nagy lelki és szellemi törést okozott a nép számára. Ennek a tragédiának hatására, az akkori vallási vezetők, a rabbik – akkor még valóban annak is számítottak hivatalosan is – emberileg próbálták megoldani a problémát, hogy többé sose kelljen ilyet megélniük a jövőben. A számüzetés hatására, nem hogy szellemi helyreállás nem történt, hanem további eltávolodás az eredeti Törvénytől. Jóhiszeműen kitaláltak mindenféle módszert és szokást, melyek által a tórai törvényt könnyebben be tudják tartani és érthetőbbé tenni az emberek számára. Szerettek volna egy olyan rendszert kitalálni, mely biztosítja azt, hogy többé ne szegjék meg a törvényt, így ne kelljen ismét számüzetésbe kerülniük.

Ekkor indult el egy un. szóbeli tanrendszer megfogalmazása, melyet szájhagyományként apáról fiúra adtak át és amely az évszázadok során csak növekedett, szaporodott, …parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi…, ugye emlékezünk ahogy egyik próféta elődünk is figyelmeztett rá – ez pontossan erről szólt – és amelyek végül írásos rögzítésre kerültek a második nagy számüzetés – a római számüzetés idején, a középkorban.

A vallási vezetők úgy tudták rávenni a népet, hogy elfogadják ezeket az új tanokat, hogy elkezdték azt az állhirt terjeszteni, hogy ez a szóbeli tan annak a kinyilatkoztatásnak a része volt, melyet Mózes kapott a Sináj hegyen Elohim-tól, és melyet külön nem kellett leírnia, csak szájról-szájra, generációról-generációra átadni. Addig-addig terjesztették ezt a hírt, amíg kihalt az a generáció, aki születésétől fogva tudta, hogy ilyenről szó sem volt. A végén pedig nem maradt élő tanúja annak, hogy ezek a hagyományok ott Babilóniába születtek és nem a Szináj hegyen lettek kinyilatkoztatva.
Azaz nem Elohim-i eredetűek, hanem Elohim törvényeinek egyfajta emberi értelmezése, kommentálása, illetve kibővítése. Ez az alap igazság a rabbinikus judaizmussal kapcsolatban és ezt érdemes alapjából szem előtt tartanunk, amikor a témát érintjuk.

Ez a törvény meghosszabbítás nem más, mint a törvény eltorzítása is egyben, melynek közvetlen következménye, hogy az eredeti törvényt egyre homályosabban látják és értelmezik, mint amikor egy egyre vastagodó leplet tesznek rá az ember szemére. Ez a lepel gátolta meg őket, hogy felismerjék Yeshua-ban a testté lett Törvényt, vagy Igét, amikor megjelent előttük. E-miatt halálra engedték és adták át, melynek közvetlen következménye volt a Szentély lerombolása 40 évvel későb, majd az a száműzetés, mely a mai napig tart.

A tervük tehát nem vállt be. Nemhogy további száműzetéseket nem tudták meggátolni, hanem a babilonihoz képest egy jóval hosszabb szézszóratást is eredményezett, illetve és főként azt, hogy magát a Messiást tudatlanul meggyalázták és bűnrészeseivé lettek a kivégzésében. Tudatlanul, mivel a nép vakságát a vallási vezetőik idézték elő. A korábbi vezetők voltak ezért a felelősök, mivel kitalálták ezt a hamis rendszert, illetve a kortárs vezetőik is, mivel fenntartották, továbbművelték és gyakorolták rajtuk ennek hamis szellemi uralmát.

A judaista irodalomhoz olyan művek is tartoznak, amelyek nemcsak a parancsolatokat, hanem magát a Tóra történetét is továbbfejlesztik. A Midrás néven futó könyvsorozat tartalmazza ezeket, ahol ugyanezek a „nagy bölcsek”, kitalálják nekünk, hogyan is nézhetett ki pátriárkáink élete azon kívül, amit Elohim közöl nekünk velük kapcsolatban az Ószövetségben. Kicsit olyan, mint Mózes kissé idealizált története, amelyet az 1950-es évek híres hollywoodi filmjében láthatunk: „A 10 parancsolat”, ahol a Midrásból is merítettek, hogy romantikusabbá tegyék a történetet. Az ilyen művek folyamatos olvasása és tanulmányozása azt eredményezi, hogy egyre kevésbé tudjuk megkülönböztetni az eredetit az irodalmitól és a kitalált változattól.

Így a bibliai történetek olyan mértékben felhígulnak elménkben, hogy a végén már nem tudjuk megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól.

Ugyanezt a hatást érik el az apokrif iratok olvasása is, amelyeket kivétel nélkül nyilvánvalóan nem ugyanaz a Szellem ihletett, mint a Biblia 66 kanonizált könyvét. De ez egy későbbi tanítás tárgya lesz.

Ehhez hasonlóan a manapság nagyon divatossá vált keresztény midrás típusú sorozat, a „Chosen”, ahol Yeshua-t amellett, hogy egy jézus nevű szakállas bálvány képére degradálják ismét és már sokadik alkalommal kicsi és nagy képernyőn egyaránt, odáíg el merészkedik menni, hogy az evangéliumot ledegradálja és felhígítsa azáltal, hogy meghosszabbítja annak tartalmát-történeteit. Így a felületes keresztények fejében, akik egyáltalán hajlamosak az ilyen típusú szappanoperákat nézni, az evangélium üzenetét még inkább széttrobbantják elméikben, hogy még annál is kevésbbé tudják az továbbadni másoknak és még erőtlenebb legyen a tanúságuk, mint amilyen eddig is volt.

Mert ne tévessze meg magát senki, ahogy a zsidókál van judaizmus, úgy a pogányokból lett keresztényeknél van egy ennél még súlyosabb és máíg ki nem gyomlált tanrendszer: a paganizmus, mely terjedelme és pusztító ereje még a judaizmusnál is jóval nagyobb és melyel ellentétben semmilyen még kevés pozitív hatásáról sem tudok beszámolni.

Ez a poganizmus, ahogy nevezem, összefoglava nem más, mint a római egyház romlott gyökere, annak minden hamis tanával, bálványával és ünnepével, és amellyektől a protestáns irányzatok még mindig igen fertőzöttek, akármilyen neo-nak, és megújjúltaknak is vallják magukat.

Néhány szóban tehát ennyit a rabbinikus judaizmusról, ha esetleg még mindig nem lenne tiszta valakinek a szemében, hogy egyáltalán bármiféle probléma lenne vele. Illetve innentől fogva mindenki eldöntheti, hogy milyen fokú érdeklődést tanusít a jövőben, amikor egy mai „rabbi” bármilyen témával kapcsolatban kinyitja a száját. Mert bár sok dolog még mindig tiszta és eredeti, de kevertsége miatt, jobban teszi mindenki, ha távol tartja magát tőle. Yeshua-ban hívőként ne hallgass semmi kevertet, zsinagógába pedig el se menj – ha nem vagy zsidó alapjából semmi keresni valód nincs ezeken a helyeken – illetve semmi olyanba ne kóstolj bele, ami nem a te kosztod és ami nem az eredeti recept szerint készült.

A judaizmus szellemi eledelként hasonló mondjuk ahhoz a tejbegrízhez, melybe a cukron túl egy jó nagy evőkanálnyi ecetet is beleöntöttek. Ha nekik ez ízlik, mert megszokták, hát egyék. Sőt, ahogy mindjárt kifejtem, akinek a gyomra erre van ráállva, az továbbra is fogyassza, addig sem hall éhen. Egy zsidó aki ebbe születik bele, identitásának záloga, amíg a Messiás meg nem szabadítja őket tőle. De te ne fogyaszd el. Mert legjobb esetben is csak kihánynád. Felesleges.

A te hamis keresztény rabbijaidnak az elíztelenedett és olcsó kajája miatt, ne fordulj a zsidó kotyvasztó mesterek bár többnyire eredeti recept szerint elkészített, de elrontott, fertőző és megemészthetetlen pacsmagaikkhoz.

Ezek azok a törvények melyek képezik azt a bizonyos leplet, melyről Ézsaiás beszélt, ami által egy időre Yahuwah „karanténba” zárta az Ő Népét (mert emberi törvényekben is bíztak), azért, hogy ajtót nyisson a más népekből valóknak és nem azért, hogy még te is az alá menekülj.

Összegezve, a Judaizmus antikrisztusi erő azok számára, akik nem beleszülettek, viszont mentőöv azok számára, akiket az asszimiláció halálos veszélye fenyegeti a 2000 éves diaszpórában.

Mentőöv a zsidó számára / Halálos méreg a többiekre nézve

Ez az a judaizmus, ami a világ viharos tengerén mentőövként szolgál azok számára, akik már viselik derekukon, azonban kimondottan veszélyes és halálos fegyver azok számára, akik süllyednek, és akiknek már nem mentőövek után kellene kapálózniuk, hanem rég tudniuk kellene a vízen járni, de legalább is úszni.

Hiszen A Rabbi, A Mesterünk ott van és hív folyamatosan, hogy hitben lépjünk és ne emberi megoldásokba kapaszkodva vészeljük át az élet viharjait.

Ő meg akar tanítani téged vízen járni és nem úszógumikkal bohóckodni. Azonban tudjuk, hogy a mentőöv eredetileg nem gumiból, hanem olyan keményfából készült, amit, ha a hajótörött fejéhez dobnak, úgy behorpad tőle a koponyája, hogy épp amiatt veszik oda a tengerbe.

Egy deci vodka is más-más hatást vált ki attól függően, hogy egy szaharai beduin issza, vagy egy Szibériai kozák földműves. Az első, napokig ki nem józanodna tőle, hisz génjeibe nincsen beépítve az a védekező rendszer, ami az alkohol sejteket feldolgozza, a másik pedig pont ennek a kis adag méregnek köszönhetően fogja jobban elviselni és túlélni a szélsőséges teleket, anélkül, hogy különösebben lerészegedne tőle, mert ősei évezredek óta isszák.

Egy olyan méreg ez, mely nem árt annak, akinek kis gyerek kora óta fokozatosan adagolják, így szervezete hozzászokik, majd végül egyre nagyobb adagokat képes elviselni, minden különösebb tünet nélkül. Hasonló adag, más számára akár azonnali halált is okozhat.

A Judaizmus tehát Yahuwah akarata ellen volt, de egy időre megengedő akarata lett Népe számára, amíg a pogányok ideje le nem jár.

Hisz a „hagyomány”, olyan erős kötelék, ami legalább az identitást nem engedi elveszni, hogy a nyáj szét ne széledjen, amíg a Pásztor maga nem jön vissza és épít új és végleges kerítést Népe köré.

A drogfüggőtől sem vonjuk meg egyik napról a másikra az adag heroinját, mert az elvonás tünetei akár szíve végleges leállásást is eredményezheti. Az elvonás leggyakrabban egy lassan és fokozatosan zajló folyamat. Ebben az esetben, például, mint amikor egy vallásos zsidó elkezd az enyémhez hasonló tanításokat olvasni vagy hallgatni, és fokozatosan elhagyja a felesleget, mielőtt elérkezne a bentről fakadó bűnbánatra, amely a két keresztséghez elvezetheti (a víz és a tűz/szellem) mely által végül megköti a Szövetséget a Messiással.

További előnye a judaizmusnak

Az identitás megtartásán túl, a rabbinikus irodalomnak még egy igen nagy előnyt tulajdonítok: A Talmud rögzítette mindazokat a Szentély-beli „relytélyes” eseményeket, melyeknek a zsidók tanúi voltak Yeshua keresztrefeszítése és a Templom relombolása közötti 40 évíg tartó időszakban. Egyfajta folyamatos és máíg számukra meglelhető erős bizonyíték arra nézve, hogy igen nagy hiba volt a Názáreti Rabbi elutasítása. Halálakor történt kárpít kettéhasadásán túl és azt követően 40 évíg minden éjszaka „magától” kinyílt a Templom kapúja, elaludtak a Menóra gyertyái, Yom Kippur-kor minden évben a baloldali kosra esett a sorsvetés 40-szer egymás után – aki matematikus tudja ennek a valószínűségnek a lehetetlenségét, ez kicsivel több, mint egy az ezer milliárdhoz (1/1 099 511 627 776). Illetve ugyanezeken a Yom Kippurokon ott maradt jobboldali bak vérével átitatott len zsinor, melyet nem küldtek ki Azázelnak, hanem feláldozták az oltáron, ebben a negyven évben többé nem fehéredett ki, mint azelőtt és annak jeléül, hogy engesztelő áldozatát a népnek elfogadta a Mindenható.
Ezt az eseménysorozatot a Babilóniai Talmud, a Tractate Yoma 39b meséli el – azok számára, akik még benne vannak!

De azok számára, akik nem születtek bele ebbe a tanrendszerben, mert alapjából nem zsidók, vagy az asszimilációnak köszönhetően kibújtak alóla egy ideje, tudatosítanunk kell magunkat veszélyeiről:

Hiszen két fronton támad a sátán. A zsidótól el akarja venni mentőövét, hogy ugyanazzal fejbe vágja a keresztényt.

A zsidó ne legyen zsidó, olvadjon be bármely nagy egyházba, vagy gyülekezetbe, vagy bármilyen világi eszmébe és egyéb folyamokba; a keresztény pedig a beoltatás helyett vegyen fel egy hamis identitást és vesse magát alá olyan felesleges törvényeknek, melyek még inkább vakká teszi az általa eddig is elvetett és el nem ismert Yahuwah eredeti törvényéire nézve.

A judaizmus ebben a két fronton romboló harcban a legkiválóbb eszköz.

Beszélhetnénk még a judaizmus sokszor erősen spiritiszta jellegéről is. Ez főként a Kabbalában és a reinkarnációba vetett hitükben nyilvánul meg. Habár, ahogy egy másik írásomban beszámolok róla, reinkarnáció létezik, de ez nem embereknek szól, hanem küldött szellemi fejedelemségeknek, mint Illés/Yohanan (bemerítő János) esetében. Lásd: Shabbat TERUMAH írásomban.
Beszélhetünk arról is, hogy a rabbinikus irodalomban kimondottan rasszista, illetve deviáns kijelentéseket is tartalmaz, de ezeket a témákat szintén egy másik írásban érintem, amelyeket megtalálsz az: Antiszemitizmus és keresztényellenesség c. írásomban és videómban.

Igen röviden kimondható, hogy a rabbinikus irodalom olyan mélyen emberi, gyakran ostoba, olykor deviáns kijelentéseket tartalmaz, hogy ezeket „Elohimtől ihletettnek” tekinteni, önmagában Elohim káromlását vonja magával!
Az a keresztény, aki a judaizmus csapdájába esik, még mindig olyan hiba, amelyből ki lehet gyógyítani, de ha beleesik a Kabbala kísértésébe, a lázadás szelleme egyértelműen átveszi az irányítást az ember felett.

És ne csapja be magát senki. A judaizmussal való folyamatos közösségvállalás a Messiás Yeshua-ban vetett hited folyamatos és fokozódó tagadását jelenti. Az ebbe való betérés pedig egyenesen a megtagadását feltételezi. Ami már újjászületett hívek esetén nem más, mint a Szent Szellem tudatos káromlása.

Az ünnepek felé közeledve, mikor világszerte milliónyi – bár jóhiszemű és jóindulatú, de hamis és felületes – megünneplésre készülődik sok hívő ember, kívánom valamennyiük számára, hogy találja meg a helyét annál a Széder esti asztalnál, amely mindenki számára meg van terítve és ahol valóban nincsen értékbeli különbség görög és zsidó, nő és férfi között, egy azonos és kizárólagos uralom alatt: Yahushua HaMashiah hatalma alatt.

Lásd még: Lepel és messiási kor

AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA