Élet és halál kérdése
A bűneset óta, nem kérdés az emberiség számára, hogy életét vesztette ott az Édenkert határvonalán. Még az ateisták is érzik és saját szemükkel láthatják a halál jelenlétét a teremtett világ minden apró részletében.
Mióta Elohim kiűzte Ádámot és Évát a ma látható világba, az ember minden törekvése egyetlen egy fő célt szolgál: a halál leküzdése. Jelzi ezt számunkra az is, hogy Yahuwah kijelenti:
…de nehogy kinyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék belőle és örökké éljen, kiűzte tehát őt az Yahuwah Elohim az Éden kertjéből, hogy művelje a földet amelyből vétetett.”
1Móz. 3: 22-23
Az emberiség fő motivációja tehát a halál elleni küzdelem, de legalább annak idejének kitolása. Addig is igyekszik az életét minél szebbé, élettelibbé, elviselhetőbbé tenni. Ehhez különböző eszközöket talál ki, így a munka helyett, a szórakozás minden formáját és annak legkülönbözőbb segédeszközeit: zene, tudatmódosító szerek, testi-lelki falánkság, lakomák és paráznaság. Lényegében elmondható, hogy ami mozgatja a teremtett világot az a fennmaradás, a jólét és a hosszú élet visszaszerzése.
Egyszóval az ember ösztönösen és szűntelen a saját megváltásán fáradozik.
Földi életünk pedig nem más, mint az a halálos állapot, melybe az ember, bűne következményeként száműzte magát. Yahuwah kegyelme pedig az, hogy a valódi, végleges és megérdemelt halálbüntetés nem hajtatik végre azonnal, hanem ennek a köztes állapotnak, amit földi életnek nevezünk épp az a lényege, hogy megtaláljuk a visszautat az Élethez, a Kegyelmet a Messiás által. Amit egyesek purgatóriumnak neveznek az éppen a mai “élő” állapotunk.
A purgatórium azonban nem más, mint az az idő, melyet idelent azért kaptunk, hogy megtaláljuk a visszautat az Atyához.
Sok fizikus is keresi a választ arra a kérdésre, mi az IDŐ?
Az idő megjelenése a világban maga a halál felé való visszaszámlálás és egyben a Kegyelem elfogadásának a türelmi megnyilvánulása.
Ezt az utat kínálta fel nekünk Yahuwah, mikor egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, örök élete legyen, hogy amikor lejár az idő, a homokóra és nem lesz többé, mi legyünk a-nélkül is, mint örök lények.
Sok ember azonban, Yahuwah kegyetlenségének tartja, hogy egy “egyszerű” almaharapás miatt, ilyen súlyos helyzetbe került az emberiség. Nem értik, hogy
Elohim miért enged ennyi szenvedést a világban,
miért engedi, hogy az emberek sanyargassák egymást, az erős kegyetlenkedjen a gyengén és ártatlanok szenvedjenek ok nélkül. Ezek a kérdések mindenkiben felmerülnek, hitetlenekben és hívőkben egyaránt.
Elfeledkeztünk arról, – szellemben, lélekben pedig fel sem tudjuk már fogni – hogy,
ami akkor történt az Éden kertben, azonnali halállal és végleges megsemmisítéssel járt volna.
Elohim akkori, és máig tartó kegyelmét annyira természetes állapotnak gondoljuk, hogy már nem is tartjuk kegyelemnek, hanem valami alanyi jogon járó alap állapotnak.
A halál fuvallata azonban mégis érezhető. Nem saját bűnük következményének tartják, hanem Yahuwah kegyetlenségének tartják. Így az emberek többsége saját útját járja, hogy leküzdje végzetét. Az élvezetek habzsolása, a hedonizmus, a szabadosság, a tudomány és gyógymódok tűnnek számukra a legkézenfekvőbbnek. Mivel Yahuwah Igéje szembesíti az embert halálos állapotának felelősségével, többségük lázadással válaszol és inkább a könnyebbséget kínáló, önmegváltó eszközök sokaságának valamelyikéhez folyamodik.
A bálványokon levő hamis és rövidtávú megváltó ezüstjét és aranyozott dicsőségét választják Yahuwah dicsősége és a Messiás megváltó ereje helyett.
Az ember Elohim-ot okolja élete elvesztése miatt, ezért haraggal elfordul tőle és más, emberi megoldás felé fordul. Az ember, mely számtalan hamisságot kieszel magának és melynek száma egy embernek száma a háromszor hatos, ami igencsak hiányos.
Hasonló folyamatokat figyelhetünk meg, ha saját gyermekkorunkra gondolunk vissza. Hányszor ellenkeztünk apánk szavával, minek következményeként leszidtak bennünket. Nem a szülőre haragudtunk? Holott verést érdemeltünk volna és eltiltást.
Ezeket nem mindig hajtották végre rajtunk különböző okokból. Általában csak jóval később jövünk arra rá, hogy neki volt igaza és hogy nagyobb büntetést is kaphattunk volna egy-egy lázadásunkért.
A gyermekkori emlékeink is jelként segíthetnek nekünk időben meghozni a jó döntést míg testben élünk. Melyik megváltást választjuk, az emberét halálra, vagy a Messiás-ét Életre.
Lásd még: B-Résith / B-kezdet / B-terv
AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA