Yoszef [József] pásztor a pásztorok közt
A Vájjésev [Vájjéseb] hetiszakasz (Berésit 37–40 [1Mózes 37–40]) Yoszef történetének kezdetét mondja el.
Yoszef történetének kezdetén kiderül, hogy apja, Yá’ákov [Jákob] szolgáitól származó fiairól hoz haza rossz híreket. Már az első mondatoknál az az érzése támad a legtöbb embernek, hogy nem egy túl pozitív személy, hiszen úgy tűnhet, hogy Yoszef egy kis elkényeztetett apa kedvence, aki besúgót játszik szegény testvérei kárára. Érdemes már itt az elején tisztázni és fejünkbe vésni, hogy Yá’ákov az, aki erre a célra küldi ki fiát a mezőkre, valószínűleg, mert ismeri a többi fiát és tudja, hogy sajnos felügyeletre szorulnak.
Yá’ákov sok hibát követett el, hisz ember volt, fiatalember, tele életerővel és férfi hormonnal, ami gyakran olyan lépésekre késztette őt, melyek késleltették Yáhuwáh akaratának beteljesedését. Azonban, Yoszefnél úgy érzem, hogy elérkeztünk egy olyan állapothoz, ahol az öregedő, és így jóval tapasztaltabb és bölcsebb Yá’ákov, már egyre tisztábban látja saját elhívásának lényegét és Yáhuwáh tervét vele és családjával kapcsolatban. Meglátásom szerint
nem követ el hibát azáltal, hogy Yoszeffel másképp bánik, és jobban szereti.
Nem azért szerette jobban, mert attól a bizonyos feleségétől származott, akit egyedül szeretett igazán Yá’ákov [Jákób], hanem azért, mert Yoszef kiválasztottsága, csak úgy, mint Yá’ákovnál Eszáv [Ézsaú] testvérével szemben, nem egy emberi döntésen alapszik.
Nem Rivkáh [Rebeka] és Yitzchák [Izsák] döntötte el, hogy Yá’ákov a kedvenc, hanem Yáhuwáh akaratából történik. Ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy a 12 fiúgyerek közül Yoszef, Yáhuwáh akaratából egy elkülönített személy, egy olyan küldött a küldöttek között, akinek pásztori szerepet kell betöltenie a szintén pásztor testvérei között.
A pásztorok is egy nyájat alkotnak, Yáhuwáh nyáját, akik olykor szétszélednek, illetve a rájuk bízott nyájjal nem úgy sáfárkodnak, ahogy kellene.
Yáhuwáh így küldte egyetlen Fiát Yeshuá HáMáshiáchot Népe közé, hogy számot adjon helyzetükről és összegyűjtse őket. Ezért gyűlölték meg sokan, mert a választott népen belül a Választott volt, akinek különös, közelibb és bensőségesebb kapcsolata volt az Atyával.
Yá’ákov ez esetben tökéletesen Yáhuwáh szerinti módon cselekedett, mikor kivételezett fiával és testvérei után küldte cifra ruhába öltözve. Hiszen épp a testvérek érdekében tette. Ne széledjenek szét és ne tegyenek olyat, amiért büntetés vagy akármilyen rossz következmény járna. Ezt a gondviselést utasították vissza testvérei, mikor Yoszefet elvetették, ugye ismerős a történet?!
Yoszef álmai
Két alkalommal álmodik Yoszef olyat, amivel még apját, Yá’ákovot is felbőszíti. Egyik álma kévékről szól, a másik pedig égitestekről. Yoszef kévéje előtt meghajolnak testvérei kévéi, illetve a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előtte.
Az álmok beteljesedése szemmel láthatóan nem késik. Nem sokkal ezután olvassuk, hogy Fáraó-helyetteseként,
Yoszef fogadja éhező testvéreit, akik leborulnak lábai előtt.
A testvérek kévéi, meghajoltak Yoszef kévéje előtt. Mikor elfogyott a búzájuk és éhínség tört ki, Yoszef félretett gabonájáért mentek és leborultak testvérük lába elé.
Ez azonban csak az első álom beteljesedése.
Atyja, Yá’ákov nem borul le Yoszef elé a bibliai történetírás folyamán, sőt anyja Ráchel [Ráhel] nem is tudna leborulni előtte, hisz már az álom keletkezését megelőzően meghalt.
Hogyan teljesedik hát be az a profetikus álma Yoszefnek, hogy a nap és a hold, azaz szülei, illetve tizenegy csillag, összes testvére leborul előtte?
A beteljesedés nem a látható világban történik. Hanem akkor, amikor
Yá’ákov és Ráchel személye találkozik a Megváltóval, Yeshuá HáMáshiách-hal
akkor borul le mindenki Előtte. Testvérei leborulása viszont nem csupán a 11 személyre vonatkozik, hanem azok leszármazottjaira.
A 11 törzs, azaz Yiszrá’El [Izrael] népe, és természetesen saját ivadéka is, az a bizonyos 144.000 üdvözült lélek, akik leborulnak felismert Messiásuk, Yeshuá HáMáshiách előtt az éveken belül megtörténő végső Yom Kippur napján.
Emberileg valóban megbotránkoztatónak hat, főleg ebben az ókori zsidó kontextusban, mikor egy gyermek kijelenti, hogy apját és anyát látta lábai elé leborulni álomban. Yá’ákov is felháborodik ezen, mégis emlékezetében tartotta a dolgot, ahogy olvassuk, mint aki tudta, hogy valahol mégis igaza lesz a gyermeknek. De talán itt értjük meg azt az ellentétet, amit maga Yeshuá magyarázott a farizeusoknak, arról,
hogyan lehet Ő Dávidnak fia és ura egyben?
Egyszerűen így, ahogy maga Yoszef, mint a Messiás előképe, hivatása egy olyan Hatalomnak a képviselete volt, ami előtt még egy Yá’ákovnak is le kell borulnia. Bár testi, fizikai értelemben Dávid az atyja, azaz felmenője Yeshuá-nak testi értelemben, hiszen Myriam is Dávid sarja, nem csak Yoszef (Yeshuá nevelőapja), szellemben mégis a Messiás és az Úr mindenekfelett.
Yeshuá HáMáshiách-nak számos előképe volt a Bibliában, mint maga Mosheh [Mózes] is. Azonban Yoszef volt az a személy, aki a legtökéletesebb módon képviselte a Messiás szentségét. Yoszef volt a legkevésbé emberi és élete egész folyamán, az egyetlen olyan bibliai személy, aki nem követett el hibát, vagy engedetlenséget.
Azt a Názáreti Yeshuá-t vetítette előre, akit testvérei hasonló módon elvetettek, akit nem 20, hanem 30 ezüstért árult el valaki közülük, és akinek lábai elé, Yá’ákov is, Ráchel is leborult és borul le folyamatosan.
Zsidóból egyiptomi, egyiptomiból zsidó
Yoszef mai szóval élve zsidóként, de pontosabban fogalmazva Izraelitaként jött a világra. (A zsidó név csak a második szentély lerombolása után jött létre és azt a megmaradt Júdeában élő népet, zömével Yáhu’Dáh [Júda] törzséből valókat jellemzi, akik a Szentély lerombolása után száműzetésre kényszerültek).
Testvérei bűne miatt azonban egy olyan helyzetbe kényszerült, mikor is Yáhuwáh megengedő akaratából egy időre más köntösbe, más identitásba kerül.
testvérei számára adatott, hogy Yoszef látása, bölcsessége, Yáhuwáh iránti hűsége és tisztasága által szolgálni tudja őket és ügyelni rájuk.
Ők azonban ezt visszautasították. Így egy időre rábízta az akkori világ egyik legpogányabb népére, Mitzráyimra [Egyiptomra]. Mitzráyim meglátta benne a hatalmat és erőt, megtetszett neki és megvásárolta magának. Használta saját javára, miközben bár inkább érdekből, de szerette és tisztelte Őt a maga emberi módján. Oly annyira volt ez igaz, hogy a pogány világuk legfőbb méltósággá nevezték ki, akiben látták az áldások örök forrását.
Yeshuá HáMáshiách elvetése után ugyanez a folyamat ment végbe. Egy olyan világegyház vásárolta meg magának a jogot, hogy a Messiást hirdesse – saját szájízük szerint -, ahol a meglevő Fáraó mellett, vagy inkább alatt egy fokkal, nagy tisztelettel és emberi szeretettel fordulnak többek között az Egy igaz Yáhuwáh Fiához. Hogy kik ezek a fáraók, nem nehéz kitalálni, a hamis szűz Miryám [Mária] démonjától kezdve, az összes szenten és egyéb intézményes egyházakon keresztül, lényegében a Pápák és azok kisebb akár protestáns utánzatai, aki a Messiás helytartójának hazudva magukat, épp Jézus nevével a szájukon uralkodnak fáraókként emberek milliárdjain.
Josefhez hasonlóan egy másik ruhát, egy másik arcot és még egy másik személyazonosságot is kapott, azáltal, hogy átnevezték iesus-nak. Ne tévesszen meg senkit!, mert itt nem egyszerűen a katolikus egyházról van szó, bár ez utóbbi a karmester. Itt egy sokkal szélesebb körű megtévesztésről van szó, amely túlmutat Róma határain, és amely felölel minden spirituális áramlatot, még sok „ultrareformált” keresztényt is. A szakállas, sápadt arcú isten ikonjai, szobrai és más, gyakran karizmatikus megnyilvánulásai mind a Messiás valódi személyének meghamisításai. (Mint például a Megváltónkat megtestesítő különféle színészek, különösen az evangéliumon túlmutató és azt felhígító Chosen nevezetű sorozat, ami egyfajta keresztény Midrásh-nak mondható). Az ökumenizmus ma kétségtelenül a legnagyobb akadálya a Messiás személyének és lényegének a felismerésében.
A lényeg, hogy látunk egy zsidót, aki egyiptomi főméltóság lett. Majd e-zsidó által,
Yoszef által vonult be a nép Mitzráyimba.
Később a rabság évszázadai után Yáhuwáh küld egy másik embert, aki egyiptomi főméltóságként kezdi életét, majd a végén ismét visszatér népéhez és eredeti identitásához,
hogy végül kivezesse népét a hamis uralom alól: ez volt Mosheh.
2000 évvel ezelőtt is hasonló történt. Amikor Yeshuá-t elvetették, másoknak eladták, akik javarészt idegen érdekekre használták fel. De Yáhuwáh mindig felkínálja és küldi a Messiás Szellemét, hogy a hamis bálványkultuszból valódi megváltás és szabadulás legyen. Így történik az, hogy sokan
a fán függő holttest hamis kultuszából eljutnak a Messiás uralkodó Szelleméig, amely által új életet kapnak.
A bíbor színű palástot is, Urunk halála előtt a római katonáktól kapta. Az Ő, Yáhuwáh-tól kapott cifra ruhája pedig fehér, mint a hó.
A mai zsidóság ismeri és látja Yeshuá-t, mint Jézust az egyiptomi, vagy inkább római helytartót.
Számukra Ő most idegennek számít, és félelmet kelt bennük, hisz 2000 éve az Ő nevében üldözik és gyilkolják őket. Az éhínség azonban már kezdi figyelmüket feléje irányítani. Mint akkor Yá’ákové, ma már az Atya hangja szól nekik, hogy induljanak oda, ahol most tartózkodik. Nézzék meg, azt az Egy személyt, akit a pogány egyiptomiak a hatalom élére tettek, hiszen valóban van nála gabona és életet adó eledel. Ezt az Eledelt most még csak egyiptomi alattvalói fogyasztják, vegyítve vérrel, disznóval és egyéb tisztátalan élelmiszerekkel, de ha ti is odamentek hozzá végre, ismét kóser kosztot tudtok majd készíteni belőle, hogy az egyiptomi is megtisztulhasson kevert szellemiségeitől.
Az Ő szava az Új Szövetségben tartalmazza mindannak a beteljesedését, ami a Tanakh-ban (Ószövetség) ígéretként áll, és amire évezredek óta éhezik a választott nép.
Yá’ákov nem azért küldte Mitzráyimban fiait, hogy egyiptomivá váljanak, hanem hogy életben maradjanak. Majd, mikor alázattal lábai elé borulnak végre, felfedi személyazonosságát és akkor válik ismét azzá az izraelita Józseffé, aki volt. Így küldetését teljesítette és identitását végül visszanyerte.
Következő hetiszakasz: MIKKÉC
VIDEO VÁLTOZAT