Shá’ul [Pál] látszólagos ellentmondásairól

Pál apostol és a törvény viszonyát sokan ellentmondásnak látják, pedig Shá’ul tanítása teljes összhangban van a Toráhval és Yeshuá [Jézus] szavaival.

Shá’ul elemzését érdemes egy másik apostol, Kefá [Péter] szavaival kezdeni: 

És Ádoneinu hosszú tűrését szabadulásnak számítsátok, amint testvérünk, szeretett barátunk, Shá'ul is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint, és így ír minden levelében, amikor ezekről szól bennük; van bennük néhány nehezen érthető dolog, amelyeket az oktalanok és könnyelműek kiforgatnak, amint a többi Írást is, a maguk lelkének pusztulására.

Kefá bet 3:15-16 [2Péter 3:15-16]

Shá’ul nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.

Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már legalább egyszer az életben, hogy Shá’ul mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, mind Yeshuá kijelentéseivel, sőt saját magával is.

Azonban ki kell jelentenünk, hogy

NINCS és NEM LEHET ellentmondás

azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme, Ruách HáKodesh ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.

Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet borítani, hanem kitartóan kérni kell a választ ezekre a kardinális kérdésekre.

Mind zsidó, mind keresztyén oldalon megegyeznek Shá’ul személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:

Shá’ul az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.

Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.

Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem a legfőbb feladat betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yeshuá HáMáshiáchot nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.

Shá’ul e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi módon túlhangsúlyozva tévedésbe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.

Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yeshuá követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus, így nem tudtak a kettő között különbséget tenni.

Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.

Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon működik, nem hitből-szívből, hanem észből. Nem Yáhuwáh szeretetéből, hanem a rossz értelemben vett félelemből, a tőle való rettegésből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban láthatjuk. Sokan ma úgy engedelmeskednek a tórai parancsolatokhoz, mintha iszlámhívők lennének.

A másik pedig a Szent Szellemmel betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt, egyfajta ösztönös módon. 

Shá’ul egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas, erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.

Miért mond ellent Shá’ul Yeshuá-nak?
Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?

Van egy alapszabály, melyet érdemes mindig szem előtt tartani és betartani:

Ha bármilyen ellentmondás van Yeshuá szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yeshuá mond.

Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok az évszázadok folyamán. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Shá’ult megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yeshuá szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.

Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben

Shá’ul és Yeshuá sosem mondott ellent egymásnak.

Annyi többlet nehézség volt Shá’ul esetében, hogy Yeshuá-val ellentétben, Shá’ul üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yeshuá-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.

A Törvény halált nemz

A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, fájdalmat okozni, ha betűként tekintünk rá, de lehet vele étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.

Aki erőt is adott nekünk, hogy az új szövetség Kohánima legyünk, nem a betűk szerint, hanem a Ruách szerint; mert a betű megöl, a Ruách pedig megelevenít.

Korintim bet 3:6 [2Korinthus 3:6]

Ha pedig nem tanulod meg az Atyától, hogyan kell használni a Törvényt, kárt fogsz okozni magadban és másokban. Ha pedig elveted félelemből, vagy gyávaságból, Ő maga fog téged megítélni a végén. Azaz a Törvény maga.

A Törvény az Ige, az Ige pedig Testté lett. Aki nem hal meg óemberként és támad fel új-emberként Yeshuá-ban, az Igében, az Élő Törvényben, azt Yeshuá ítélete fogja utolérni, amikor visszajön.

Az erőtlenek kérdése

Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalmában rejlik, azaz a szellemi kiskorúságban. Shá’ul minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yeshuá-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.

Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,

az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa azt be, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném.

Ilyen esetben a szellemit betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb élő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán. 

A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre. 

Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom, amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a

MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.

Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yeshuá tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.

Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgál a főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyett, további, megmaradt vétkeinket végzi ki ezeknek az ősi törvényeknek a végrehajtása által.

Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.

Mert minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet. Hiszen, ahogy több más írásban is taglaltuk, a Törvény, ahogy a 10 Igében, vagy Parancsolatban olvassuk, ígéretekről van szó, nem felszólító módban íródtak eredeti héberben, hanem jövő időben: (ha Ő benne élünk és Ő mi bennünk), akkor nem fogsz lopni, ölni, csalni, paráználkodni …,mert nem lesz többé kedved hozzá.

Itt értjük meg Yeshuá szavait is, amikor a Törvény alól, nem hogy felment, hanem még egy magasabb fokozatra emeli azt. Amikor azt mondja, hogy nem elég megállnod a paráznaságot, hanem amikor már gondolati szinten megfogan a fejedben, már elkövetted azt a bűnt. Ő a gondolataid szintjén akarja már azonnal kiiktatni a bűnt, hogy ne is jusson eszedbe!

Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Az 5 alap törvényen túl, melyet Shá’ul beugróként felsorol nekünk a Má’ászei HáShlichim 15:29 [Apostolok cselekedetei 15:29]-ben (vér, vízbefulladt állat, bújaság, stb.) előbb-utóbb

kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mosheh [Mózes] 5 könyvében olvasunk.

Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.

Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttekként, Ruách HáKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint egy idő után már nem tanítjuk többé egymást (Yirmi’Yáhu 31:34 [Jeremiás 31:34] és Ivrim 8:11 [Zsidók 8:11]), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem. Példák leszünk egymásnak, megerősítő testvérek, de egy idő után tanítói nem lehetünk ugyanannak az embernek, ahogy magam sem lehetek saját gyermekeimnek az „apukája”, amikor elmúltak 30-40 évesek!

A lényeg: Addig ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruách HáKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejében, akkor hiába fáradoztam érte, vele együtt.

Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.

De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk az egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, ha továbbra is karácsonyozunk, isthárnak nevezzük Elohim-ot, nyulat-disznót eszünk, stb. Ezért már számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.

Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yeshuá-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.

A lényeg, hogy a Törvényt a Ruách HáKodesh juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.

Visszatérni a Tórához önmagában öngyilkosság. De vissza nem térni hozzá szintén ugyanúgy öngyilkosság. Shávuot/Pünkösd, azaz Ruách HáKodesh-sel való betöltekezés nélkül, annak megkerülésével visszanyúlni az Ószövetséghez, visszamenni a Tórához, halálba vezet. A Tórának szellemben kell Ruách HáKodesh által belénk vésődnie, majd ezután kezdünk ráeszmélni tudatunkkal is, hogy miként is működik a gyakorlatban, ami rég le van írva.

Más szóval, nekünk elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást és betöltekezést kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.

Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruách HáKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.

A témáról bővebben : Shá’ul és a Törvény 2,

Kapcsolódó írások: A Törvény Summája, Parancsolatok ma, Yeshuá HáMáshiách-ban

VIDEO VÁLTOZAT