Mikor bemész arra a földre, amelyet Yahuwah, a te Elohimod ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző! 5Mózes 18:9-11
A Tórában többször olvassuk a törvény miszerint tilos gyerekeinket átvinni a tűzön, vagy feláldozni a Moloch-nak. Ismét, mit kezdjünk ma a Messiásban ezzel a törvénnyel? Hogyan teljesíti be Yeshua az életünkben, ha egyáltalán engedjük? Mi Moloch szellemisége, ami gyerekeinket veszélyeztetné és megölheti szellemi értelemben, mint akit meg, vagy inkább kiégettek, hogy a mai kor jelenségeihez és betegségeihez igazodjunk nyelvezetileg is?
Alapjából mi az a jelenség, ami ma egy hívő családba beférkőzik és ami által észrevétlenül átviszik a saját gyerekeiket a tűzön? Milyen hiányosság van jelen sokaknál mely gyerekeikben fokozatosan kialakítja a vonzalmat és nyitottságot a jövendőmondó, igéző, jelmagyarázó, varázsló és más okkult praktikák iránt?
Egyetlen szóban: az Engedékenység! Amikor gyengeségből, gyávaságból, vagy megalkuvásból fakadóan, vagy egyszerűen mert belefáradtak és félnek, hogy farizeusnak titulálják őket, sok keresztény szülő úgy látja, hogy: „Szegény gyereknek elég nehéz hívőként a világ gyerekei között élni így is! Miért ne lehetnek neki is okos telefonja, miért ne internetezhetne szíve szerint, amit csak akar és korlátlanul? Miért ne ünnepelhetné azt, amit mindenki más, miért ne díszíthetne karácsonyfát, játszhatna butító és erőszakos játékokat és nézhetne/hallgathatna mindenféle primitív és gyakran okkult ostoba filmeket/zenéket is?”
Jöttek már ki saját gyerekeim keresztény gyülekezetek gyermekmegőrző szobáiból istentisztelet alatt, mondván, hogy nem akarnak ott maradni. Vagy mindenki saját okos telefonjával játszik – az enyéimnek nincsen természetesen -, vagy olyan rajzfilmet tesznek be nekik, ami mindenről szól, csak épp nem az Evangéliumról. Mégcsak nem is semleges, így nézhető is lehetne, hanem telve boszorkányokkal, varázslással, ördögökkel, jelen esetben: „Magyar Népmesék”. Saját gyermekeim ilyenkor fogják magukat és kijönnek, mert ez nem érdekli őket, nem az ő világuk. Pedig ott maradhattak volna. Nem kényszerből jöttek ki, hiszen magam mondtam, hogy menjenek be, gondolván, hogy ott jó dolguk lesz. Hát tévedtem. Szerencsére ők viszont nem. Hála Elohim-nak, már most a bennük működő Ruach HaKodesh kitessékelte őket onnan, ahogy rövidesen minket is az egész társaságból, ahol amúgy is csak időleges látogatók voltunk, szolgálat céljából, melyet természetesen el is utasítottak, mondanom sem kell.
Hogyan sikerült ezt elérnünk?
Az engedelmesség által. Engedelmesség a Messiásnak, akiben ez a feljebb említett törvény beteljesül. Amikor úgy tiltasz, hogy a gyerek érzi, hogy ott van mögötte a szellemi tartalmasság. Nem farizeusságból, vallásosságból, hanem mert él a szülőben a törvény. Úgy, hogy valamennyit engedünk nekik beletekinteni a lángoló kemencébe, de el is magyarázzuk nekik miként égetik meg magukat, ha túl közel mennek hozzá. Így maguk is meggyőződnek, hogy semmiről nem maradnak le és nem fognak titokban utánamenni, amint hátat fordítunk nekik és alkalmuk adódik rá.
Ilyenkor ezt a törvényt kell kérnünk, hogy Ruach HaKodesh működtesse bennünk.
Ennek a parancsolatnak vannak még a Szent Írásokban további visszhangjai, emlékeztető figyelmezetései Salamontól. A példabeszédek tartalmazzák a kövekező bölcsességeket, melyet manapság nem igen divat hirdetni:
Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól. Példabeszédek 22:6
A gyermek szívéhez oda van kötve a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi azt tőle. Példabeszédek 22:15
Ne vond meg a gyermektől a fenyítést: ha megvered vesszővel, nem hal bele. Mert megvered ugyan vesszővel, de lelkét kiragadod a Seolból. Példabeszédek 23:13-14
Nehéz a mai világban ezeket az irányvonalakat betartani, hiszen még a keresztény prédikátorok is gyakran mást tanítanak már. Magam is világi gyerek voltam. Sok mindennel szennyeztek be, amivel nem kellett volna. Ha bármit meg is kell ismernie az embernek, az „általános műveltség” kedvéért, illetve azért, hogy ellene harcoljon, ahhoz nem muszáj mindent végig nézni és megélni. A trágyáról az ember megkóstolás nélkül is tudja, hogy nem igen lehet finom ízre.
De a mi esetünkben, amiről itt beszélünk nem is verésről van szó. Hanem erős elszántságról és következetességről a szülők részéről. Épp azért, hogy ne kelljen feleslegesen a mi hiányosságaink és engedetlenségeink miatt később esetleg határozottabban fellépni gyerekeinkkel szemben, amikor már talán késő.
Egy kis szigor és kitartás azt eredményezi, hogy a gyerekeknek nem lesz igényük semmilyen világi aberrációra és igénytelenségre. Feltéve, ha az ember Szellemben van és nem a törvény száraz és betű szerinti követése mozgatja. Tiltani szükséges, de mindig kiegészítve azzal, hogy amiről most lemaradnak, azt lássák maguk is, milyen károkat okoznak kortársaikban. Ezt saját szemükkel is láthatják (kapzsiság, gonoszság, önzés, kiégett és üres tekintetek, terheltség, stb.). Kicsit érdemes bemutatni nekik, hogy miről „maradnak le”, de fel kell nekik kínálni helyette a sokkal tartalmasabb és értelmesebb alternatívákat – mert természetesen vannak jó filmek, jó programmok és nem csak vallási témákban. TV helyett elég egy számítógép, melyen a szülő cenzúrázva tudja válogatni, hogy mit nézet velük. Semmi esetre sem megengedve nekik, hogy korlátlanúl használják az internetet.
Keresztény családoknál megfigyelhető a következő jelenség: Gyerekeik, bár ismerik Yeshua–t – csak más néven-, de mivel szüleik ugyanazokat a cselekedeteket megengedik nekik mint a világiak, még annál is súlyosabb lelkiállapotba kerülnek sokszor, mint amazok.
A világi gyerekeknek nincsen ellenpéldájuk arra, hogy amit tesznek, néznek, az nem jó, ezért természetesnek tűnik számukra. A keresztény gyerek viszont érzi, hogy valami ellentmondás van a-között, amit a szülő a szájával vall és a-között, amit tesz és amit számára megenged. Ezért sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásban és tudathasadásban szenved, mint a hitetlen kortársai.
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy neoprotestáns gyülekezetben is, amelyet újjászületett, betöltekezett emberek közössége alkot – legalábbis többségükben, legalábbis merem remélni – megjelennek a különféle démonikus megszállás látványos megnyilvánulásai, a depresszió, az önbántalmazás és egyéb lelki betegségek a gyerekek körében. Feljebb említett filmek, zenék magukban hordozzák a démonvilág erőit, amelyek elérik őket, sőt, sajnos konkrétan démonizálttá is válhatnak nézésük, hallgatásuk által (mint a vérfogyasztás esetében, lásd egy korábbi videómat). A túl korai és házasságon kívüli nemi érintkezés engedélyezéséről nem is beszélve. A 3Mózes 18.21-ben ez a törvény-tiltás a paráznaság különböző formáinál kerül említésre! Ilyenkor semmi más nem történik, minthogy
gyerekeiket emésztő tűzön engedik át engedékenységből saját hívő szüleik és meg is emészti őket.
Az iskola is ilyen mélyen fertőző közeg, ahol csak nagyon pontos és szellemi vezetés és betakarás feltételével tud egy gyerek tiszta maradni attól, ami ott folyik. Nem csak a felesleges, vagy akár káros tananyagra kell gondolni, hanem a sok démonizált családból származó gyerek, akiknek a deviáns magatartását saját gyerekeinknek el kell szenvedniük. Ezek ellen ma már, rajtam kívül, pedagógus nem igen lép fel. Ha pedig igen, ahogy velem szokott történni, az számoljon azzal, hogy tanévről tanévre új intézményt kell keresnie, mert a szakma nem pártolja a fegyelmet és rendet fenntartani akaró kollégákat, hanem egy-két feljebb említett terhelt szülő panaszára, a tanév végén elbocsátják.
Jó lenne több élő hitű megújult keresztényiskola, vagy magántanulói lehetőség, pontos tantervekkel. Eddig ez farizeusságnak tűnhetett, de nézzünk körül a rohamosan leépülő, egyre erőszakosabb és szexuálisan aberrált világra az erőltetett homokos propagandájával együtt, az idő már eljött, amikor ez szükségszerűvé vált.
Ez a probléma is úgy tudna megoldódni, ha hívő közösségeink szerkezete és működése tökéletesen megegyezne az Apostolok cselekedeteiben leírtakkal. Mivel mindenünk közös lenne, közel is lennénk egymáshoz, gyerekeink oktatása közösségen belül megoldható lenne, illetve valóban azt tanulnák, ami életrevaló és nem arra kondicionálnák őket már kora gyermekkortól, hogy képzett kis rabszolgái legyenek a mammon-rendszernek, mely terjedőben van továbbra is.
Lásd még: A vérfogyasztás tilalma, Nem lesz semmid és mégis boldog leszel
VIDEO VÁLTOZAT