Aki leüt egy embert, és az meghal, halállal lakoljon. 2Móz 21,12

Az általunk sokat hallott, sokszor olvasott, a halálbüntetésről szóló Igék gyakran zavarodottságot, érthetetlenséget, és feszültséget okoznak a mai hívő emberekben. A külvilágban hirdetett egyre nagyobb szabadosság és hamis kegyelmen kívül – amik sajnos szintén gyakran befolyásolják YHWH-val megélt kapcsolatunkat –

ezek a kegyetlennek tűnő törvények látszólag teljesen ellentmondanak, a Megváltónk szavaival.

Azonban a felszültség és zavarodottság YHWH-nek jelző hangjaként ott cseng mindenki fülében, aki igazán keresi YHWH útját és az engedelmesség felé halad. Ezt lehet akár ”lelkiismeretnek” nevezni, azonban maradjunk a Szent Szellem kifejezésnél.
Amikor János 8: 1-11-ben olvasunk a parázna asszony történetéről,

Jesua szavai nem írják felül a törvényt,

miszerint megkövezést érdemelne, hanem kijelenti, hogy az vesse rá a követ, aki sosem vétkezet.

Ezzel a mondattal jelentette ki Jesua a Messiás Király, Krisztus egyedüli uralmát. Ezzel a mondattal

hatályba léptette Jesua HaMassiah főpapi és ítélő bírói jogköre,

amit ezennel visszavett az emberektől.
YHWH által kapott törvények szerint, a közösség bíráit ruházta fel YHWH a Messiási korszak előtt, hogy ítéletet mondjanak ki és hajtsanak végre embereken. Azonban már akkor sem volt egy önös és öncélú bíráskodás, hanem egy YHWH-től kapott feladat, ahol a megbízott ember szigorúan és pártatlanul, háttérbe szorulva, mint ember, csakis YHWH szavát közvetítette, és olykor, szükség esetén végre is hajtatta az ítéletet YHWH Parancsolatai szerint.

Mint az előző két Szentélyben, a Törvényrend nem változott, csak az ítélet végrehajtása más síkra terelődött. És mivel

a Harmadik Templom, Krisztus Teste immáron Szellemi Szentélyként működik,

melyben egyetlen Kohenita Főpapunk maga Jesua HaMassiah, az ítélet végrehajtásával kizárólag Ő rendelkezik.
Még Jesua is kijelenti ebben az Igében, hogy még Ő sem ítéli el az asszonyt, hiszen Jesuaként, még nem lépet abba a fázisba, amikor minden hatalmat megkapva az Atyától, felkent Krisztusként, Főbíróként jön vissza ítélni és elpusztítani a ellenszegülőket. A kegyelem ideje tart és van lehetőség életben maradni halálos bűn elkövetése után is, azonban valaminek, valakinek mégis meg kell halnia. Kinek? Először is a Báránynak, mint engesztelő áldozat, illetve a bennünk levő óembernek.

Az vesse rá az első követ aki sosem vétkezett

Jesua ezen kijelentésével elzavarta az ítélkező tömeget a helyszínről és megmentette a parázna asszony fizikai életét. De mi történt itt valójában? Nem volt ott senki, aki sosem vétkezett? Az ott álló emberek közül egy sem valóban, mivel egyetlen ember sem bűntelen. De ott volt maga Jesua is, akiről tudjuk, hogy bűntelen volt. Ezzel a kijelentésével magára utalt és mint az Atyának tökéletesen engedelmeskedő Fiú, ezzel a kijelentésével saját magát kötelezte arra, hogy ezt a törvényt betartsa, az ítéletet pedig végrehajtsa.

Jézus volt az aki az első követ dobta rá a parázna asszonyra

Ahogy említettük az imént, nem fizikai értelemben, hanem szellemben, a Megváltóval való találkozás hatására az asszony szíve bűnbánatra gyulladt, ami lehetővé tette, hogy a Messiás Jesua megkövezze, azaz megölje benne az óembert.

Ennek az asszonynak még meg kellett élnie Jesua keresztrefeszítését, hogy valóban érvénybe lépjen Vére által a helyettesítő áldozat, mikoris a Megváltó meghal saját bűneinkért mi helyettünk, viszont magával ragadva óemberünket, hogy Új Teremtéssé születhessünk Őbenne.

Mit kezdjünk hát a halálbüntetéssel?

A bűn létező és ható.

A bűnt leleplezni, megítélni csak a törvény képes a Szent Szellem által.

Kegyelmet kapni rá, szintén csak a megítélés után lehetséges. Igen, aki bűnben van, a halál fia/lánya. Tudnunk kell a törvény szerint, hogy egy adott emberben levő szellemiség a hordozója halálát bizonyítja és képviseli, sőt a halál jogával rendelkezik felette. Ezért figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy veszélyben vannak, előbb-utóbb a sátán érvényesíti jogait életeikben, hiszen valahol behódoltak neki, így hatalma van életeik felett. Tudnom kell, hogy ha bűnös vagyok, nem hogy érvényes a törvény, hanem halálra ítélésem nélkül, és halálom nélkül nem is kaphatok rá kegyelmet.

Ha nem halok meg, mint óember, sosem kel életre bennem az újember,

amit Krisztus tud feltámasztani. Ez természetesen nem a fizikai halálomat jelenti, hanem a régi szellemiségnek meg kell halnia, hogy új teremtésként újjászülessek Krisztus Testében. (Azonban a bűnben való tudatos maradás, még a fizikai halálomat is előbb-utóbb előidézheti).

Szükséges hát tudnunk, hogy milyen törvény által érdemelnénk a halált, vagy más büntetést, hogy ennek tükrében képesek legyünk odajárulni Főpapunkhoz kegyelemért.


Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. (Jn 12: 24)

Hogyan hirdessünk törvényt és ítéletet ítélkezés nélkül?

Tudnom kell, YHWH-től kapott érzékenység/látás által, hogy kivel lehetek szellemi közösségben. A halált hordozó, vagy bármilyen bűnt hordozó ember, könnyen megfertőzhet engem is, ha toleránsan leplet borítok rá, humanista módon kijelentve, hogy semmi közöm hozzá, és YHWH-nak csak egyetlen arcát hirdetem vakon mondván: YHWH Szeretet! Szabad, sőt kötelességem felismerni a bűnt 

YHWH törvényének ismerte által, melyet a Szent Szellem a Shavuoti/Pünkösdi beteljesedett prófécia által hús-szívembe vésődött,

nehogy engem és a rám bízottakat megfertőzze. Azonban a szolgálat mások felé, és felebarátom szeretete annyiban kötelez, hogy pálcát törni felette, ítélkezni és kárhoztatni bár valóban tilos számomra, viszont hirdetni a törvényt a kegyelem lehetőségével együtt kötelességem. Kapumnak mindig nyitva kell lennie, azonban vigyázat, meddig engedem be a másikat szennyesen. Lábat kötelességem megmosni, mielőtt bárkit beljebb, testvéri közösségbe beengedek sátramba, de a fejét, sőt a testét csak a Főpap tudja megtisztítani.

A farizeusság (részben) ismeri a törvényt, amivel YHWH/Krisztus helyett nekiront másoknak.

A törvényt egészében kell ismerni, hogy látást kapjak a másik felé,

hol tudok szolgálni, milyen Szó és Ige tudja őt megérinteni-megmenteni, hogy az ítélet után, azonnal mentőövként ott legyen Krisztus kegyelme és a szabadulás lehetősége.

Lásd még: Az idegen uralom alatt levők halálbűntetése

Sipos Szabó Richard – 2008/09/29

AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA

Pin It on Pinterest

Share This