És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek. És vive engem Yahuwah háza kapujának bejáratához, amely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván Tammúzt. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni. És bevive engem Yahuwah házának belső pitvarába, és ímé Yahuwah templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal Yahuwah templomára és orcájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a Napot. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, amilyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Ezékiel 8:13-17

Korábbi írásaink kiegészítőjeként, ahol már taglaltuk a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos szellemi problémákat és romlott gyökereket, szeretném kicsit bővebben összefoglalni, mi ennek az ünnepnek a történelmi és pogány háttere. Lásd: A „szent fa” tilalma

Legjobb esetben is a nyájak pásztorai rábízzák az emberek lelkiismeretére, hogy hívő-újjászületett keresztyénként mit kezdenek ezzel az ünneppel. Egyfajta Pilátusi gyávasággal: mosom kezem, te döntesz, nem foglalok álláspontot, így nem dobál meg senki. A továbbiakban leírtak alapján én most már kifejezetten arra biztatom azokat, akik Szellemben vannak és a Szent Szellemmel valamikor betöltekeztek, hogy ne a lelkiismeretükre, hanem a gyomrukra hagyatkozzanak, azzal kapcsolatban, hogy jövő évtől miként viszonyulnak ehhez a súlyosan sötét és hamis ünnephez.

Nagy Konstantin merényletének egyik fő aktusa volt, a világ legfőbb pogány ünnepének a keresztyénesítése, azaz, a keresztyénségbe való átmenekítése. Az új birodalmi vallás széleskörű elfogadtatása érdekében elengedhetetlen lépés volt a lázadások és ellenállások elkerüléséhez a meglevő közös nagy ünnep megtartása: összemosása.

Téli napforduló ünnepe

Ősi magyar nyelven Karacsun. Minden népnél igen nagy ünnepnek számított a világosság térhódításának a visszatérése az év legsötétebb napján. Innentől számolva a világosság elkezd erősödni és teret hódítani a sötétségen. Mondhatnánk, hogy ennél a pontnál születik újjá a világosság, melynek tetőpontja a nyári napforduló.

Remek szimbóluma ez Yahushua, a világ Megváltójának születésének a megünnepléséhez, hiszen valóban sokan ilyenkor a világ Világosságának a földre születését ünneplik. Mondhatni, hogy tökéletesen adja magát a helyzet, ahhoz, hogy a kettőt össze lehessen mosni.

A Szent Írás azonban nem jelzi, hogy pontosan mikor született Yahushua, és főként arra nem adott sosem utasítást Elohim, hogy bárkinek a születésnapját, így saját Magáét megünnepeljék az emberek. Nem tudni, hogy miért ennyire tabu ez a téma Elohim szerint és az eredeti zsidó hagyományok szerint, de a helyzet így áll, ha tetszik, ha nem.

Már önmagában gond a parancsolatokhoz, így az ünnepekhez való hozzátevés, de még súlyosbítja a helyzetet az, hogy

a legaljasabb szellemiségek ünnepének a napját jelölték ki a Legszentebb megszületésének a megemlékezéséhez,

ráadásul az összes régi pogány szimbólum megtartása mellett.

Ennek az ünnepnek a valódi és mély gyökere nem más, mint az emberek ösztönös törekvése arra, hogy a legsötétebb időszakban mindenféle esemény által felvidítsák csüggedt kedélyüket.

Mielőtt bárki beleesne abba a hibába, hogy azzal magyarázza ki saját viszonyát ehhez az ünnephez, hogy Elohim mindent megtisztít és nekünk bármit szabad a Messiásban, gondolkozzunk el, vajon miért van szükségünk megtartani egy olyan napot, melyet a pogány világ a legfontosabbnak tart. Nem akarunk kilógni, konfliktusba kerülni, további kiközösítésbe részesülni? A kérdés lényegében ugyanaz, mint a Shabbatról a Vasárnapra való áttérés esetében. Lásd: Szombat / Vasárnap

Karácsony: a Nap és egyéb istenek ünnepe

Lássuk a legfőbb példáit annak, hogy ezekben a napokban, mely népek, mely idegen szellemiségeket ünnepelték:

Nimród / Tammúz

Nimród jelentése: fel fog lázadni. Nimród, akit szarvas-nak is neveztek, a napistennek adta ki magát. Mindenféle orgiákat és ember-áldozatokkal egybekötött ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, ahol a „legmagasztosabbnak” a saját gyermek tűzrevitele számított.

Nimród saját anyját Szemiramisz-t vette feleségül, mely frigyből született Tammúz egy december 25-ei napon. A népi hagyomány szerint Tammúz, Nimród reinkarnációja, aki végül egy erdőben halt meg, majd holttestéből fenyőfa nőtt ki, mely tövében minden év december 25-e körül ajándékokat rakott le a túlvilágról a nép számára.

Nimródot a művészetekben gyakran anyja, Szemiramisz ölében ülő kisdedként ábrázolják, mely nem más, mint a Szűz Mária kultusz gyökere.

Szaturnusz

Őt is 25-én ünnepelték. Emberáldozatot az ilyenkor szokásos fokozott számban végbemenő halálkimenetelű gladiátoros játékok váltották fel. Egy egész hónapon át tartó orgiákkal, evés-ivással teli öröm és őrjöngő ünnepsorozattal hódoltak neki. Köztük a Juvenalia kimondottan az ifjúságot, a gyerekeket és a termékenységet ünnepelte. Felsőbb körökben, a római uralkodói réteg Mithra kultuszt ápolt.

Szaturnuszt gyakran kaszával és égi szekérrel ábrázolták. Itt még a Télapó rénszarvasai helyett, nem más, mint a kígyó volt a hajtó állat. Szaturnusz, a római Chronos, volt az a fejedelemség, aki a mitológia szerint saját fiát megette, nehogy trónjára törjön. Szaturnusz emléke közvetlenül a Télapó álcája mögé bújt.

Többiek

Sokáig lehetne sorolni hány idegen, a fény és a Nappal összefüggésbe hozható szellemiséget ünnepeltek és máig ünnepelnek az emberek ezeken a napokon. Néhány fő példát említenék:

Ré/Ra/Oziris, Mithra, Helios/Dionysos, Sol Invictus, Luca, …

A római merénylet, melyre gyakran hivatkozom, mikor Nagy Konstantin mindent meghamisító, megmásító és összemosó igyekezetében a legfőbb ünnepbe nemes egyszerűséggel beinkorporálta Yahushua születésnapjának a megünneplését. Mondhatnánk angolosan, hogy a Sun ünneplése „helyébe” beiktatta a Son megünneplését.

Néhány rövid év, a viszonylagos megtisztulás évei voltak: Az amerikai keresztyének tiltották a karácsony ünneplését a 19. sz-ig. Tudjuk, hogy a megújult keresztények tömegei emigráltak Amerikába. A reformáció ezt a kérdést egyszer a múltban már rendezte. Később marketing és kapitalista érdekek okából visszaállították az ünnepet, ami visszahatott a keresztyén közösségekre, akik valamiféle hiányt kezdtek el érezni a leghidegebb időszakban.

Gyerekeidet áldozod fel Moloch-nak?

Emberek milliói elhitetik gyermekeikkel, hogy létezik egy fehér szakállas, piros ruhában öltözött kedves idős cukros bácsi az Atya képébe bújva, aki a gyerekek cselekedetei alapján megjutalmazza őket ajándékkal, ha jól viselkedtek, vagy krampusszal és virgáccsal, ha rosszul. Elhitetik velük, hogy levelet, sőt akár imát is lehet intézni feléje, hogy elnyerjék kegyeit. Ekkor vajon mi történik szellemi értelemben?

Miféle bálványnak vezetik neki saját gyermekeiket emberek?

Nem már kora gyermekkorban bálványimádáshoz és bálvány alkotáshoz való hozzászoktatás történik?

Továbbá,

milyen kép alakul ki a gyermekben Elohim-ról,

ha már ilyen korán arra biztatják, hogy kérjen tőle mindenféle szép ajándékot, legyen vele kedves és akkor megkapja azt. Nem ezt nevezzük vallásosságnak, vagy akár farizeusságnak? Cselekedeteim alapján kapom az üdvösséget, vagy sem?

Csodálkozunk, hogy olyan nagy azon hívők száma, akik a Megváltóban továbbra is csak ajándékokat hozó, immár áldást és pénzt osztogató kis Jézus bálványt látják?

Az effajta idegen bálványok felállítása, illetve Yahushua-ról/az Atyáról alakított hamis képhez való vezetés, nem más,

mint szellemben feláldozni gyerekeinket a Moloch tűzében!

Ahogy más gyermekáldozati tilalomról szóló írásomban is említem, minden egyes megalkuvás a világgal, mind egy fajta szellemi áldozat, gyermekeink szellemi megégetése, aminek súlyos következményei lehetnek egész életükre nézve. Lásd: Ne kövessük a világot

Figyeljük meg, milyen reakciója van szinte az összes kisgyereknek, amikor először odaviszik egy Télapónak beöltözött férfi ölébe. Torkuk szakadtából sírnak, sokan nem is értik, hogy miért. Majd évről-évre visszajárva hozzá, a gyerek megnő, hozzászokik, majd egy idő után már nem sír. Talán a kisgyerek első találkozásnál érzi ezt a szellemi áldozatot és fertőt, melynek nem akar részese lenni és ezért zokog?

Még mindig kérdés?

Senki se áltassa magát, akinek nincsen gyereke. Akik maguk ünnepelnek, esetleg a párjukkal, felnőtt rokonsággal, barátokkal. Ez az ünnep a Sátán dicsőítéséről szól, ami minden esetben kihat az ünneplő szellemi állapotára, ezáltal a Megváltójával és az Atyával való személyes kapcsolatára is.

Az ellenséget nem érdekli, hiszel-e benne vagy sem, a karácsony mindenesetre az ő szentségtelen ünnepe marad.

Egy ilyen cirkusz elfogadása erősen befolyásolja azoknak az embereknek a lelki állapotát, akik alávetik magukat annak, vagy akik nem figyelmeztetnek a veszélyeire. A keresztények esetében ez a fajta ünnepség erősen befolyásolja személyes kapcsolatukat a Megváltóval és az Atyával, és még tovább fokozza a már sok esetben igen torz képüket Elohim-ról.

Ennek az ünnepnek a rothadt gyökerét nem áll szándékában Yahushua-nak megtisztítani. A rothadtat ki kell ásni, lemetszeni és tűzre dobni. A tisztátalan szellemiségek akkor is működnek, ha mi nem gondolunk rájuk, akkor is, ha nem tudunk róluk. Működtetjük őket a cselekedeteink által. De mint ahogy másban is igaz, úgy ebben is, a tudatlanság korát elnézi Yahuwah, az Örökkévaló. A felismerést követően azonban könnyen átcsúszhatunk a tudatos ellenszegülés és lázadás állapotába.

Ajánlom Ezékiel könyvének a 8. és 9. fejezeteinek a tovább olvasását.

Hamis ünnepek Yahushua javára

Ravaszok legyünk és lássuk mit kezdhetünk a hamissal. Karácsony ünnepe egyetlen egy dologra jó:

a kisded Jézus-ra még megemlékező hitetlenek felé való szolgálatra.

Megváltónk Yahushua HaMashiah születésére és minden más eseményre, ami Vele kapcsolatos, lehetőségünk van, bármikor megemlékezni. Az ünnepek, akár igazak, akár hamisak, számunkra lehetőség, hogy bizonyságot tegyünk arról a Megváltóról, akit még sokan nem ismernek, vagy csak ebben a kezdetleges formában.

Szolgálat lehetősége azért, hogy következő évben már semmilyen hamis ünnepet ne tartsanak meg, mivel Újjászületésük által már belépnek ők is az Örök Ünnepek Szentélyébe: a Messiás Testébe.

Lásd még: Ünnepek a Messiásban, Újév: Amikor a Messiás megszületett!, A „szent fa” tilalma

Boldog karácsony helyett, további áldott reformáció kívánva.