Majd azt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amelyeket cselekszenek. Akkor bevitt Yahuwah háza kapujának a bejáratához, amely északra van, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammúzt siratták. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Még más, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni. És bevitt engem Yahuwah házának belső udvarába, és íme, Yahuwah templomának bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, akik hátukkal Yahuwah templomának és arcukkal kelet felé fordultak, és kelet felé leborulva imádták a Napot. Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Hát nem volt elég, hogy Júda háza ilyen utálatosságokat cselekedett, amilyeneket itt cselekedtek? Még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Íme, hogy tartják a vesszőt az orrukhoz! Én is haragom szerint cselekszem, nem fog szánakozni szemem, és nem kímélem őket. Ha nagy hangosan kiáltanak is hozzám, akkor sem hallgatom meg őket. Ezékiel 8:13-17

Korábbi írásaink kiegészítőjeként, ahol már taglaltuk a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos szellemi problémákat és romlott gyökereket, szeretném kicsit bővebben kifejteni, mi ennek az ünnepnek a történelmi és pogány háttere. Lásd: A „szent fa” tilalma

Legjobb esetben is a nyájak pásztorai rábízzák az emberek lelkiismeretére, hogy hívő-újjászületett keresztyénként mit kezdjenek ezzel az ünneppel. Egyfajta Pilátusi gyávasággal: mosom kezem, te döntesz, nem foglalok álláspontot, így nem dobál meg senki. A továbbiakban leírtak alapján én most már kifejezetten arra biztatom azokat, akik Szellemben vannak és a Szent Szellemmel valamikor betöltekeztek, hogy ne a lelkiismeretükre, hanem a gyomrukra hagyatkozzanak, azzal kapcsolatban, hogy mostantól miként viszonyulnak ehhez a súlyosan sötét és hamis ünnephez.

Nagy Konstantin merényletének egyik fő aktusa volt, a világ legfőbb pogány ünnepének a keresztyénesítése, azaz, a keresztyénségbe való átmenekítése. Az új birodalmi vallás széleskörű elfogadtatása érdekében elengedhetetlen lépés volt a lázadások és ellenállások elkerüléséhez a meglevő közös nagy ünnep megtartása. A római egyház megalapítása által a Messiás Teste ellen valaha elkövetett legnagyobb támadás fő eszköze szokás szerint: az összemosás, más szóval, az asszimiláció.

Téli napforduló ünnepe

Ősi magyar nyelven Karacsun-nak nevezett, minden népnél igen nagy ünnepnek számított a világosság térhódításának a visszatérése az év legsötétebb napján. Innentől számolva a világosság elkezd erősödni és teret hódítani a sötétséggel szemben. Mondhatnánk, hogy ennél a pontnál születik újjá a világosság, melynek tetőpontja a nyári napforduló.

Remek szimbólum ez Yahushua, a világ Megváltójának születésének a megünnepléséhez, hiszen valóban sokan ilyenkor a világ Világosságának a földre születését ünneplik. Mondhatni, hogy tökéletesen adja magát a helyzet, ahhoz, hogy a kettőt össze lehessen mosni.

A Szent Írás azonban nem jelzi, hogy pontosan mikor született Yahushua, és főként arra nem adott sosem utasítást Elohim, hogy bárkinek a születésnapját, így saját Magáét megünnepeljék az emberek. Nem tudni, hogy miért ennyire tabu ez a téma Elohim szerint és az eredeti zsidó hagyományok szerint, de a helyzet így áll, ha tetszik, ha nem. (valószínű, az önbálvnyozás kerülése miatt nem kerül megünneplésre az egyének születésének a napja).

Már önmagában gond a parancsolatokhoz, így az ünnepekhez való hozzátevés, de még súlyosbítja a helyzetet az, hogy

a legaljasabb szellemiségek ünnepének a napját jelölték ki a Legszentebb megszületésének a megemlékezéséhez,

ráadásul az összes régi pogány szimbólum megtartása mellett.

Ennek az ünnepnek a valódi és mély gyökere nem más, mint az emberek ösztönös törekvése arra, hogy a legsötétebb időszakban mindenféle esemény által felvidítsák csüggedt kedélyüket.

Mielőtt bárki beleesne abba a hibába, hogy azzal magyarázza ki saját viszonyát ehhez az ünnephez, hogy Elohim mindent megtisztít és nekünk bármit szabad a Messiásban, gondolkozzunk el, vajon miért van szükségünk megtartani egy olyan napot, melyet a pogány világ a legfontosabbnak tart. Nem akarunk kilógni, konfliktusba kerülni, további kiközösítésbe részesülni? A kérdés lényegében ugyanaz, mint a Shabbatról a Vasárnapra való áttérés esetében. Lásd: Szombat / Vasárnap

Karácsony: a Nap és egyéb istenek ünnepe

Lássuk a legfőbb példáit annak, hogy ezekben a napokban, mely népek, mely idegen szellemiségeket ünnepelték:

Nimród / Tammúz

Nimród jelentése: fel fog lázadni. Nimród, akit szarvas-nak is neveztek, a napistennek adta ki magát. Mindenféle orgiákat és ember-áldozatokkal egybekötött ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, ahol a „tetőpont” a gyerekek máglyán való feláldozása volt. Innen származik a szinte minden országban megtalálható, az asztalokon fahasábot idéző sütemények, mint a magyar bejgli.

Nimród saját anyját Szemiramisz-t vette feleségül, mely frigyből született Tammúz egy december 25-ei napon. A népi hagyomány szerint Tammúz, Nimród reinkarnációja, aki végül egy erdőben halt meg, majd holttestéből fenyőfa nőtt ki, mely tövében minden év december 25-e körül ajándékokat rakott le a túlvilágról a nép számára.

Nimródot a művészetekben gyakran anyja, Szemiramisz ölében ülő kisdedként ábrázolják, mely nem más, mint a Szűz Mária kultusz gyökere.

Szaturnusz

Őt is december 25-én ünnepelték a szaturnália névre keresztelt ünnepsorozaton. Itt az emberáldozatokat felváltották a halálkimenetelű gladiátoros játékok, melyek ezen az ünnepsorozaton fokozott számban kerültek megrendezésre. Egy egész hónapon át tartó orgiákkal, evés-ivással teli öröm és őrjöngő ünnepsorozattal hódoltak neki. Köztük a Juvenalia kimondottan az ifjúságot, a gyerekeket és a termékenységet ünnepelte. Felsőbb körökben, a római uralkodói réteg Mithra kultuszt ápolt.

Szaturnuszt gyakran kaszával és égi szekérrel ábrázolták. Itt még a Télapó rénszarvasai helyett, nem más, mint a kígyó volt a hajtó állat. Szaturnusz, akit a görögök Chronos-nak neveztek, volt az a fejedelemség, aki a mitológia szerint saját fiát megette, nehogy trónjára törjön. Ez nem más, mint

a Sátán szimbóluma, aki a lehető legfiatalabb el akarja pusztítani szellemben az embert, nehogy elfoglalja az ő és démonjai üresen maradt helyét a mennyekben, azáltal, hogy visszatalálna az Atyához a Messiás Yeshuán keresztül

Szaturnusz emléke közvetlenül a Télapó álcája mögé bújva működik a mai napig.

Többiek

Sokáig lehetne sorolni hány idegen, a fény és a Nappal összefüggésbe hozható szellemiséget ünnepeltek és máig ünnepelnek az emberek ezeken a napokon. Néhány fő példát említenék:

Ré/Ra/Oziris, Mithra, Helios/Dionysos, Sol Invictus, Luca, …

A római merénylet, melyre gyakran hivatkozom, amikor Nagy Konstantin mindent meghamisító, megmásító és összemosó igyekezetében a legfőbb ünnepbe nemes egyszerűséggel beinkorporálta Yeshua, a Megváltó születésnapjának a megünneplését. Mondhatnánk angolosan, hogy a Sun ünneplése „helyébe” beiktatta a Son megünneplését. (azaz Sun – Nap-ról, Son-ra Fiú-ra).

Néhány rövid év, a viszonylagos megtisztulás évei voltak: Az amerikai keresztyének tiltották a karácsony ünneplését a 19. sz-ig. Tudjuk, hogy a megújult keresztények tömegei emigráltak Amerikába. A reformáció ezt a kérdést egyszer a múltban már rendezte. Később marketing és kapitalista érdekek okából visszaállították az ünnepet, ami visszahatott a keresztyén közösségekre, akik valamiféle hiányt kezdtek el érezni a leghidegebb időszakban.

Gyerekeidet áldozod fel Moloch-nak?

Emberek milliói elhitetik gyermekeikkel, hogy létezik egy fehér szakállas, piros ruhába öltözött kedves idős cukros bácsi az Atya képébe bújva, aki a gyerekek cselekedetei alapján megjutalmazza őket ajándékkal, ha jól viselkedtek, vagy krampusszal és virgáccsal, ha rosszul. Elhitetik velük, hogy levelet, sőt akár imát is lehet intézni feléje, hogy elnyerjék kegyeit. Ekkor vajon mi történik szellemi értelemben?

Miféle bálványnak vezetik neki saját gyermekeiket az emberek?

Nem az történik, hogy már kora gyermekkorban bálványimádáshoz és bálvány alkotáshoz való hozzászoktatás történik?

Továbbá,

milyen kép alakul ki a gyermekben Elohim-ról,

ha már ilyen korán arra biztatják, hogy kérjen tőle mindenféle szép ajándékot, legyen vele kedves és akkor megkapja azt, amit kér tőle. Nem ezt nevezzük vallásosságnak, vagy akár farizeusságnak? Cselekedeteim alapján kapom az üdvösséget, vagy sem?

Csodálkozunk, hogy olyan nagy azon hívők száma, akik a Megváltóban továbbra is csak ajándékokat hozó, immár áldást és pénzt osztogató kis Jézus bálványt látnak?

Az effajta idegen bálványok felállítása, illetve Yahushua-ról/az Atyáról alakított hamis képhez való vezetés, nem más,

mint szellemben feláldozni gyerekeinket a Moloch tűzében!

Ahogy más gyermekáldozati tilalomról szóló írásomban is említem, minden egyes megalkuvás a világgal, mind egy fajta szellemi áldozat, gyermekeink szellemi megégetése, aminek súlyos következményei lehetnek egész életükre nézve. Lásd: Ne kövessük a világot

TOVÁBBÁ: Figyeljük meg, milyen reakciója van szinte az összes kisgyereknek, amikor először odaviszik egy Télapónak beöltözött férfi ölébe. Torkuk szakadtából sírnak, sokan nem is értik, hogy miért. Majd évről-évre visszajárva hozzá, a gyerek megnő, hozzászokik, majd egy idő után már nem sír. Talán a kisgyerek első találkozásnál érzi ezt a szellemi áldozatot és fertőt, melynek nem akar részese lenni és ezért zokog? Néha tényleg az a benyomásunk, hogy ezek a szegény kicsik belülről érzik a lángok elviselhetetlen melegét, amelyek megpróbálják belülről megégetni őket.

Yahuwah Szelleme / Ruach HaKodesh törje meg és törölje el mindazokat a szellemi átkokat, amelyek ezekből a kényszerű találkozásokból fakadnak minden olyan ember életében, akiknek gyermekkorukban részt kellett venniük az e-fajta spirituális beavatási szertatásokon!

A reformáció kezdete után több, mint 500 évvel, ma, amikor a 7 utolsó év küszöbén állunk, még mindig a karácsony és az ehhez hasonló cirkuszokról kell írni a hívő keresztényeknek!? Az antikrisztus heteken belül készül megerősíteni a szerződést a nemeztek összességével, miközben te, Jézus tanítványaként, még mindig erre a szellemi órgiára készülsz!? (Cop28, Abu-Dhabi – 2023 november 30 – december 12)

Még mindig kérdés?

Senki se áltassa magát, akinek nincsen gyereke. Akik maguk ünnepelnek, esetleg a párjukkal, felnőtt rokonsággal, barátokkal. Ez az ünnep a Sátán dicsőítéséről szól, ami minden esetben kihat az ünneplő szellemi állapotára, ezáltal a Megváltójával és az Atyával való személyes kapcsolatára is.

Az ellenséget nem érdekli, hiszel-e benne vagy sem, a karácsony minden esetben az ő szentségtelen ünnepe marad.

Egy ilyen cirkusz elfogadása erősen befolyásolja azoknak az embereknek a lelki állapotát, akik alávetik magukat annak, vagy akik nem figyelmeztetnek a veszélyeire. A keresztények esetében ez a fajta ünnepség erősen befolyásolja személyes kapcsolatukat a Megváltóval és az Atyával, és még tovább fokozza a már sok esetben igen torz képüket Elohim-ról.

Yahushua-nak nem áll szándékában ennek az ünnepnek a rothadt gyökerét megtisztítani. A rothadtat ki kell ásni, lemetszeni és tűzre dobni. A tisztátalan szellemiségek akkor is működnek, ha mi nem gondolunk rájuk, akkor is, ha nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni róluk. Működtetjük őket a cselekedeteink által. De mint ahogy másban is igaz, úgy ebben is, a tudatlanság korát elnézi Yahuwah, az Örökkévaló. A felismerést követően azonban könnyen átcsúszhatunk a tudatos ellenszegülés és lázadás állapotába, ha nem tisztítjuk meg magunkat attól félve, hogy még inkább kilógunk a sorból, mint eddig. Ez a fajta gyáva és langymatag magatartás előbb-utóbb utolérhet bennünket, és drámai következményekkel járhat.

Ha pedig túl keménynek véli bárki szavaimat, ajánlom, hogy olvassa tovább Ezékiel-ben ezt a történetet, könyvének a 8. és 9. fejezeteiben.

Hamis ünnepek Yahushua javára

Legyünk ravaszak és lássuk, hogy mire tudjuk felhasználni az ellenség hamisságait. Mert, a karácsony ünnepe egy dologra igen jó lehet:

a kisded Jézus-ra még megemlékező hitetlenek felé való szolgálatra.

Megváltónk Yahushua HaMashiah születésére és minden más eseményre, ami Vele kapcsolatos, lehetőségünk van, bármikor megemlékezni. Az ünnepek, akár igazak, akár hamisak, számunkra lehetőség, hogy bizonyságot tegyünk arról a Megváltóról, akit még sokan nem ismernek, vagy csak ebben a kezdetleges formában.

Szolgálat lehetősége azért, hogy következő évben már semmilyen hamis ünnepet ne tartsanak meg, mivel Újjászületésük által már belépnek ők is az Örök Ünnepek Szentélyébe: a Messiás Testébe.

Lásd még: Ünnepek a Messiásban, Újév: Amikor a Messiás megszületett!, A „szent fa” tilalma

Boldog karácsony helyett, további áldott reformáció kívánva.

VIDEO VÁLTOZAT