Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, Yahuwah-nak, a te Elohimodnak oltára mellé, amelyet készítesz magadnak.

5Mózes 16:21

Van-e olyan keresztény gyülekezet/templom, ahol ne lenne látható az oltár mellett egy feldíszített fenyőfa, amikor elérkezik a Bacchanália, vagy a Szaturnália ünnepének az ideje: új nevén a Karácsony?

Karácsony ünnepének sötét oldaláról és pogány gyökereiről úgy gondolom, hogy nem kell túl sok szót ejteni, hiszen már csak azok számára nem köztudott, akik tudatosan lázadnak és kitartanak a Messiás helyett, vagy Vele összemosva, megrögzült tradícióik mellett.

Azok közül, akik még mindig keresztény ünnepnek tekintik a karácsonyt, legalább csak az a féktelen világi őrjöngés zavarná őket, mely november közepétől a tetőpontig december 25-ig dúl világszerte. Bizonyára vannak ilyenek is, és talán úgy gondolják, hogy a pogányok, azaz nem hívők Yahushua születésnapját gyalázzák ezáltal. Közben nem veszik észre, hogy ez az ünnep mindig is pogány volt és az ő birtokuk, így jogosan őrjöngenek materialista ámokfutásukban. Nekünk kellene a Messiás bizonyságát és a világrajövetelét megtisztítani ettől a szennytől, valahogy másképp, máskor beszélni róla.

Karácsony ünnepének semmi köze Yahushua születéséhez,

mert nem akkor született, nem tudjuk mikor, de annyi biztos, hogy biblikus ünnepkor, hiszen az üdvtörténet nagy eseményei mind kizárólag ilyen ünnepeken teljesedtek be. De ez esetben ezt sem fontos tudni, hogy melyik. Yahuwah szemmel láthatóan nem közölte születésének az időpontját, ezért nem is kell ezzel foglalkoznunk. Azért nem tartotta fontosnak megőrizni ennek az eseménynek az emléknapját, nehogy a kisded Yahushuanál ragadjunk le, sem a Jézus-ember képénél, hogy aztán ember-bálványt csináljunk a Megváltóról, aki bár emberként is megjelent, ma mégsem ez a megjelenési formája jellemző számunkra:

Hanem a feltámadott Yahushua HaMashiah Főpap és Király Örök mivoltát fogadjuk el és aszerint tekintsünk Rá.

A Karácsony nem szól másról, mint a legfőbb pogány ünnepnek a „kereszténnyé” tételéről. A római birodalom összemosó politikájának egyik legfőbb megnyilvánulása, mely eszközzel könnyebben rá tudta venni a különböző népet, kik képezték birodalmukat, hogy elfogadják az új vallást. Nem történt ez másképp a Vasárnapra való áttérés esetén, illetve az Elohim és Yahuwah neveknek a lecserélésénél Theos/Zeus/Deusz/Got/Ishtár/Isten és egyéb pogány szellemi fejedelemségek neveire sem.

Érdemes lenne a máig karácsonyozó hívőknek megállni egy pillanatra és mindezeknek a kérdéseknek a helyretételét kérni Urunktól a Messiástól. Mert bár továbbra sem üdvkérdés, mindaddig amíg az ember félrevezetettségből, tudatlanságból teszik, így tiszta szívből.

De miként testben is, úgy szellemben is szükséges, hogy előbb-utóbb felnőjünk.

Más szavakkal: engedni kell, hogy a Szent Szellem folytassa bennünk a megszentelődést, a reformálódást, azáltal, hogy az eredeti rendet fokozatosan helyreállítja szíveinkben.

Ha nem foglalkozunk, nem akarunk foglalkozni ezekkel a „részlet kérdésekkel”, kevert szellemiségben kezdünk élni. Ilyenkor a Szent Szellemmel való betöltekezést lassan felváltja valami más szellemnek a más fajta működése, amely akár hasonlítani is fog az eredetire, de messzire vezet attól. Így láthatunk embereket díszített karácsonyfák alatt nyelveken szólni ajándékokkal teli kezekkel.

Elohim Szelleme pedig nem alkalmaz erőt és hatalmat, hogy befolyásolja szabad akaratunkat. Ha nincs már fül hallásra, nincs már szem látásra, hátralép és várakozik. Ha pedig te kitartasz emberi hagyományaid és elképzeléseid mellett, ajtót nyitsz az ezeket működtető fejedelemségeknek, akik elhitetik majd veled, hogy továbbra is a Szent Szellem vezet téged. Fontos ezért:

Minden percben kijelenteni és elfogadni a Messiás egyedüli uralmát magunkban és magunk felett,

hogy folytatódhasson és beteljesedjen a Reformáció!

Lásd még: Ünnepek a Messiásban, Szombat / Vasárnap