1És megérkezett a két Málákh Sz’domba este, Lot pedig Sz’dom kapujában ült. Lot meglátta őket, fölkelt eléjük, és arccal a földre borult. 2És ezt mondta: Íme, kérlek, Ádonáj, térjetek be szolgátok házába, töltsétek az éjszakát, és mossátok meg lábatokat; reggel majd fölkeltek, és mentek utatokra. De azt mondták: Nem, hanem a téren töltjük az éjszakát. 3De ő nagyon unszolta őket, és betértek hozzá, és bementek házába; és lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek.
4Még mielőtt lefeküdtek, és a város férfiai, a Sz’domi férfiak körülfogták a házat, ifjútól öregig, az egész nép, mindenfelől. 5És kiáltottak Lotnak, és azt mondták neki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek ma éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket! 6És kiment hozzájuk Lot az ajtó elé, az ajtót pedig bezárta maga mögött, 7és ezt mondta: Ne, kérlek, testvéreim, ne tegyetek rosszat! 8Íme, kérlek, van két leányom, akik nem ismertek férfit; hadd hozzam ki őket hozzátok, és tegyetek velük, ami jó a szemetekben; csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mert azért jöttek hajlékom árnyékába. 9De azt mondták: Eredj odébb! És azt mondták: Ez az egy jött ide jövevénynek, és ítélvén ítél? Most rosszabbat teszünk veled, mint velük! És erősen szorongatták a férfit, Lotot, és odanyomultak, hogy betörjék az ajtót. 10De a férfiak kinyújtották kezeiket, és behúzták Lotot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták. 11A férfiakat pedig, akik a ház bejáratánál voltak, vakságokkal verték meg, kicsinytől nagyig, úgyhogy elfáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.
12És azt mondták a férfiak Lotnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vőt, fiaidat, leányaidat, és mindenkit, aki a tiéd a városban, vigyél ki erről a helyről! 13Mert mi elpusztítjuk ezt a helyet, mert nagyra nőtt a miattuk szóló jajkiáltás Yahuwah arcai előtt, és elküldött minket Yahuwah, hogy elpusztítsuk. 14És kiment Lot, és beszélt vőivel, akik leányait vették, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert elpusztítja Yahuwah a várost! De olyan volt vői szemében, mint aki tréfál.
15És amint a hajnal fölkelt, sürgették a Málákhim Lotot, mondván: Kelj föl, fogd feleségedet és két itt lévő leányodat, hogy el ne söpörtess a város bűnében! 16De ő tétovázott, és a férfiak megragadták kezét, feleségének kezét és két leányának kezét, mert Yahuwah könyörült rajta; és kivitték, és letették a városon kívül. 17És amikor kivitték őket a szabadba, az mondta: Menekülj a Nefeshedért! Ne tekints hátad mögé, és ne állj meg az egész környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne pusztulj! 18De Lot azt mondta nekik: Ne, kérlek, uram! 19Íme, kérlek, szolgád kedvességet talált szemedben, és naggyá tetted hűségszeretetedet, amelyet velem cselekedtél, hogy életben tartsd Nefeshemet; én pedig nem tudok a hegyre menekülni, hogy utol ne érjen a veszedelem, és meghaljak. 20Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda fussak, és kicsi az; hadd meneküljek oda – hiszen kicsi az –, és életben marad Nefeshem. 21És azt mondta neki: Íme, fölemeltem arcaidat ebben a dologban is, hogy nem forgatom föl a várost, amelyről beszéltél. 22Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz. Ezért hívták a város nevét Tzo’árnak.
23A nap fölkelt a föld fölött, és Lot Tzo’árba ért. 24És Yahuwah kénkövet és tüzet esőztetett Sz’domra és Emoráhra – Yahuwahtól, az Egekből. 25És fölforgatta azokat a városokat, az egész környéket, a városok minden lakóját és a föld növényzetét. 26És hátratekintett a felesége mögüle, és sóoszloppá vált.
27És korán reggel fölkelt Ávráhám, arra a helyre, ahol Yahuwah arcai előtt állt. 28És letekintett Sz’dom és Emoráh arcai felé, és a környék egész földjének arcai felé, és látta, hogy íme, fölszállt a föld füstje, mint a kemence füstje. 29És történt, amikor Elohim elpusztította a környék városait, megemlékezett Elohim Ávráhámról, és elküldte Lotot a felforgatás közepéből, amikor felforgatta a városokat, amelyekben Lot lakott.
30És fölment Lot Tzo’árból, és a hegyen telepedett le, és két leánya vele, mert félt Tzo’árban lakni; és egy barlangban lakott, ő és két leánya. 31És azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs férfi a földön, hogy bejöjjön hozzánk az egész föld útja szerint. 32Gyere, itassuk apánkat borral, és háljunk vele, és tartsunk életben apánktól magot! 33És itatták apjukat borral azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és apjával hált; és ő nem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. 34És történt másnap, hogy a nagyobbik azt mondta a kisebbiknek: Íme, tegnap éjjel apámmal háltam; itassuk borral ma éjjel is, és menj be, hálj vele, és tartsunk életben apánktól magot! 35És itatták azon az éjszakán is apjukat borral, és fölkelt a kisebbik, és vele hált; és ő nem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. 36És teherbe esett Lot két leánya az apjuktól. 37És szült a nagyobbik fiút, és Moávnak nevezte el; ő Moáv atyja a mai napig. 38És a kisebbik is fiút szült, és Ben-Áminak nevezte el; ő Ámon fiainak atyja a mai napig.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ámon (עַמּוֹן – 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Nép/Népből való – Lót leszármazottai • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Ben-Ámi (בֶּן־עַמִּי – 𐤁𐤍𐤏𐤌𐤉) – Népem fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Emoráh (עֲמֹרָה – 𐤏𐤌𐤓𐤄) – Gomorra/Ámoráh/Beszélő • Lot (לוֹט – 𐤋𐤅𐤈) – Fátyol/Takaró • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tzo’ár (צוֹעַר – 𐤑𐤅𐤏𐤓) – Kicsiny/Jelentéktelen • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve