1És meghallotta Láván fiainak szavait, akik ezt mondták: Elvette Yá’ákov mindazt, ami atyánké volt, és atyánkéból szerezte mind ezt a gazdagságot. 2És látta Yá’ákov Láván arcait, és íme, nem volt vele olyan, mint tegnap és tegnapelőtt. 3És ezt mondta Yahuwah Yá’ákovnak: Térj vissza atyáid földjére és szülőföldedre, és veled leszek. 4És elküldött Yá’ákov, és hívatta Ráchelt és Leáht a mezőre, a nyájához, 5és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcait, hogy nem olyanok irántam, mint tegnap és tegnapelőtt; de atyám Elohimja velem volt. 6És ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátokat. 7De atyátok rászedett engem, és megváltoztatta béremet tízszer; de Elohim nem engedte neki, hogy rosszat tegyen velem. 8Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; és ha így szólt: A csíkosak lesznek a béred, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. 9És elvette Elohim atyátok jószágát, és nekem adta. 10És történt a nyáj párzásának idején, hogy fölemeltem szemeimet, és láttam álomban, és íme, a nyájra fölhágó bakok csíkosak, pettyesek és tarkák.
11És ezt mondta nekem Málákh Elohim álomban: Yá’ákov! És ezt mondtam: Itt vagyok. 12És ezt mondta: Emeld föl, kérlek, szemeidet, és lásd: minden, a nyájra fölhágó bak csíkos, pettyes és tarka; mert láttam mindazt, amit Láván tesz veled. 13Én vagyok Beit-El Elje, ahol szent oszlopot kentél föl, ahol fogadalmat tettél nekem fogadalommal. Most kelj föl, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre.
14És felelt Ráchel és Leáh, és ezt mondták neki: Van-e még részünk és örökségünk atyánk házában? 15Nemde idegeneknek számítunk neki, hiszen eladott bennünket, és emésztvén fölemésztette pénzünket is? 16Mert mind a gazdagság, amelyet Elohim elvett atyánktól, a mienk és fiainké. Most tehát mindent, amit Elohim mondott neked, tedd meg.
17És fölkelt Yá’ákov, és föltette fiait és feleségeit a tevékre. 18És elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amelyet összegyűjtött, szerzeménye jószágát, amelyet összegyűjtött Pádán-Árámban, hogy elmenjen atyjához, Yitzchákhoz, Kená’án földjére. 19Láván pedig elment juhait nyírni, és ellopta Ráchel a Teráfimot, amely atyjáé volt. 20És kilopta magát Yá’ákov az Árámi Láván szívéből azzal, hogy nem mondta meg neki, hogy menekül. 21És megszökött ő és mindene, ami az övé volt; és fölkelt, és átkelt a folyamon, és arcait Gil’ád hegysége felé fordította.
22És megmondták Lávánnak a harmadik napon, hogy megszökött Yá’ákov. 23És maga mellé vette testvéreit, és üldözte őt hét napi járóföldön át, és utolérte őt a Gil’ád hegységénél. 24És eljött Elohim az Árámi Lávánhoz az éjszakai álomban, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig.
25És utolérte Láván Yá’ákovot; Yá’ákov pedig fölverte sátrát a hegyen, és Láván is fölverte testvéreivel a Gil’ád hegységén. 26És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Mit tettél, hogy kiloptad szívemet, és elhajtottad leányaimat, mint kard foglyait? 27Miért rejtőztél el, hogy megszökj, és kiloptad magad tőlem, és nem mondtad meg nekem? Hiszen elbocsátottalak volna örömmel és énekekkel, dobbal és citerával. 28És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Most balgán cselekedtél, hogy ezt tetted. 29Volna erő kezemben, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Elohimja az elmúlt éjjel ezt mondta nekem, mondván: Vigyázz magadra, nehogy szólj Yá’ákovnak jótól rosszig. 30És most: elmenvén elmentél, mert vágyakozván vágyakoztál atyád háza után – de miért loptad el az elohimomat? 31És felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mert féltem, mert azt mondtam: nehogy elragadd leányaidat tőlem. 32Akinél megtalálod elohimodat, az ne maradjon életben; testvéreink előtt ismerd föl, mi van nálam, és vidd el magadnak. Yá’ákov ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el azokat. 33És bement Láván Yá’ákov sátrába és Leáh sátrába és a két szolgálóleány sátrába, de nem találta; és kijött Leáh sátrából, és bement Ráchel sátrába. 34Ráchel pedig fogta a Teráfimot, és betette a teve nyergébe, és ráült. És végigtapogatta Láván az egész sátrat, de nem találta. 35És ezt mondta atyjának: Ne gerjedjen harag uram szemeiben, hogy nem tudok fölkelni előtted, mert asszonyok módja van rajtam. És kutatott, de nem találta a Teráfimot.
36És haragra gerjedt Yá’ákov, és pörölt Lávánnal; és felelt Yá’ákov, és ezt mondta Lávánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél engem? 37Hogy végigtapogattad minden holmimat, mit találtál házad minden holmijából? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, és döntsenek ők kettőnk között. 38Ez húsz év, hogy nálad vagyok; juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 39A széttépettet nem vittem hozzád, én magam viseltem kárát; kezemtől követelted azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel. 40Voltam: nappal megemésztett a hőség, és a fagy éjjel, és elszállt álmom szemeimből. 41Ez nekem húsz év a házadban: szolgáltalak tizennégy évet két leányodért, és hat évet nyájadért, és megváltoztattad béremet tízszer. 42Ha atyám Elohimja, Ávráhám Elohimja és Yitzchák félelme nem lett volna velem, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Nyomorúságomat és kezeim fáradságát látta Elohim, és ítéletet tett az elmúlt éjjel.
43És felelt Láván, és ezt mondta Yá’ákovnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimnak mit tehetnék ma, vagy fiaiknak, akiket szültek? 44És most jöjj, kössünk szövetséget, én és te, és legyen tanúvá köztem és közted. 45És fogott Yá’ákov egy követ, és fölállította szent oszlopként. 46És ezt mondta Yá’ákov testvéreinek: Szedjetek köveket! És köveket vettek, és kőrakást csináltak, és ettek ott a kőrakáson. 47És elnevezte azt Láván Yegár-Száhádutának, Yá’ákov pedig elnevezte Gál-Ednek. 48És ezt mondta Láván: Ez a kőrakás tanú köztem és közted ma. Ezért nevezte el Gál-Ednek, 49és Mitzpáhnak, mert ezt mondta: Őrködjék Yahuwah köztem és közted, amikor elrejtőzünk, ki-ki a társa elől. 50Ha sanyargatod leányaimat, és ha feleségeket veszel leányaim mellé – nincs ember velünk, lásd, Elohim a tanú köztem és közted. 51És ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Íme, ez a kőrakás, és íme, a szent oszlop, amelyet fölállítottam köztem és közted. 52Tanú ez a kőrakás, és tanú a szent oszlop, hogy én nem megyek át hozzád e kőrakáson túlra, és hogy te nem jössz át hozzám e kőrakáson és e szent oszlopon túlra rosszra. 53Ávráhám Elohimja és Náchor elohimja ítéljenek köztünk, atyjuk elohimja. És megesküdött Yá’ákov atyja, Yitzchák Félelmére. 54És vágott Yá’ákov áldozatot a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret; és ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55És korán reggel fölkelt Láván, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; és elment, és visszatért Láván a maga helyére.
Szójegyzék: Árámi (אֲרַמִּי – 𐤀𐤓𐤌𐤉) – Arámból való/Árám népe • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gál-Ed (גַּלְעֵד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – Tanúhalom (גַּל halom + עֵד tanú); Gileád • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Leáh (לֵאָה – 𐤋𐤀𐤄) – Fáradt/Tehén • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzpáh (מִצְפָּה – 𐤌𐤑𐤐𐤄) – őrhely/őrtorony – gyülekezési hely Gil’ádban • Náchor (נָחוֹר – 𐤍𐤇𐤅𐤓) – Horkoló/Szuszogó – Ávráhám testvére, Terách fia • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם – 𐤐𐤃𐤍 𐤀𐤓𐤌) – Árám mezeje • Ráchel (רָחֵל – 𐤓𐤇𐤋) – Ráhel/Anyajuh • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Teráfim (תְּרָפִים – 𐤕𐤓𐤐𐤉𐤌) – Házi bálványok/jósló figurák • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yegár-Száhádutá (יְגַר שָׂהֲדוּתָא – 𐤉𐤂𐤓 𐤔𐤄𐤃𐤅𐤕𐤀) – Tanúhalom (arámi) • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog