1Yá’ákov azon a földön lakott, ahol apja jövevényként élt, Kená’án földjén. 2Ezek Yá’ákov nemzedékei. Yoszef, tizenhét éves fiú, testvéreivel a nyájat legeltette, és ő legény volt Bilháh fiaival és Zilpáh fiaival, apja feleségeivel; és Yoszef elvitte rossz hírüket apjukhoz. 3 Yiszrá’El pedig minden fiánál jobban szerette Yoszefet, mert öregségének fia volt neki; és [hosszú] csíkos tunikát csinált neki. 4Testvérei látták, hogy apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, és meggyűlölték, és nem bírtak vele Shálommal szólni.
5Yoszef álmot álmodott, és elmondta testvéreinek, és még tovább gyűlölték őt. 6Ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, amelyet álmodtam. 7Íme, kévéket kötöttünk a mező közepén, és íme, fölkelt az én kévém, és állva is maradt; és íme, körülállták a ti kévéitek, és leborultak az én kévém előtt. 8Testvérei azt mondták neki: Vajon királyként akarsz királykodni rajtunk, vagy uralkodva uralkodni fogsz fölöttünk? És még tovább gyűlölték őt álmaiért és beszédeiért.
9Még másik álmot is álmodott, és elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam, és íme, a nap, a hold és tizenegy csillag leborultak előttem. 10És elbeszélte apjának és testvéreinek; apja pedig megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajon eljövünk-e, én meg anyád és testvéreid, hogy leboruljunk előtted a földre? 11testvérei megirigyelték őt, apja pedig megőrizte a dolgot.
12Testvérei elmentek, hogy apjuk nyáját Shekhemben legeltessék. 13Yiszrá’El ezt mondta Yoszefnek: Nemde testvéreid Shekhemben legeltetnek? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk! Ő azt mondta neki: Itt vagyok. 14Azt mondta neki: Menj el, kérlek, nézd meg testvéreid Shálomját és a nyáj Shálomját, és hozz nekem vissza szót. És elküldte Chevron völgyéből, és ő Shekhembe ment.
15Egy ember pedig rátalált, és íme, a mezőn bolyongott; és megkérdezte tőle az ember, mondván: Mit keresel? 16Ő azt mondta: testvéreimet keresem; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek? 17Az ember azt mondta: Elvonultak innen, mert hallottam, amikor azt mondták: Menjünk Dotánba. Yoszef testvérei után ment, és megtalálta őket Dotánban. 18Meglátták őt messziről, és mielőtt a közelükbe ért volna, ármánykodtak ellene, hogy megöljék. 19Ezt mondták egyik a másiknak: Íme, jön amaz álmok ura! 20Most hát gyertek, öljük meg, és dobjuk az egyik kútba, és mondjuk: gonosz vadállat ette meg; majd meglátjuk, mik lesznek az álmai.
21Ruven meghallotta, és kimentette őt a kezeikből, és ezt mondta: Ne üssük őt Nefeshre! 22Ruven azt is mondta nekik: Ne ontsatok vért! Dobjátok ebbe a kútba, amely a pusztában van, de kezet ne emeljetek rá! Azért, hogy kimentse őt a kezeikből, hogy visszajuttassa apjához.
23És történt, amikor Yoszef testvéreihez ért, hogy lehúzták Yoszefről a tunikáját, a hosszú tunikát, amely rajta volt. 24És fogták őt, és bedobták a kútba; a kút pedig üres volt, nem voltak benne vízek.
25Azután leültek kenyeret enni, és fölemelték szemüket, és láttak, és íme, egy Yishmá’Eli karaván jött Gil’ád felől, és tevéik fűszergyantát, balzsamot és ladánumot hordoztak; mentek, hogy levigyék Mitzráyimba. 26Yáhu’Dáh ezt mondta testvéreinek: Mi haszon, ha megöljük testvérünket, és elfödjük a vérét? 27Gyertek, adjuk el őt a Yishmá’Elinek, de kezünk ne legyen rajta, mert testvérünk ő, a mi húsunk; és hallgattak rá testvérei. 28És elmentek arra Midyáni kereskedő emberek, és kihúzták és fölhozták Yoszefet a kútból, és eladták Yoszefet a Yishmá’Elinek húsz keszefért; azok pedig elvitték Yoszefet Mitzráyimba. 29Ruven visszatért a kúthoz, és íme, Yoszef nem volt a kútban, és megszaggatta ruháit. 30Visszatért testvéreihez, és ezt mondta: A gyermek nincs meg, és én, hová menjek én?
31És fogták Yoszef tunikáját, levágtak egy kecskebakot, és a tunikát a vérbe mártották. 32És elküldték a hosszú tunikát, és elvitték apjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk; ismerd fel, kérünk, fiad tunikája-e vagy sem. 33Ő felismerte, és ezt mondta: Fiam tunikája! Gonosz vadállat ette meg, széttépve széttépték Yoszefet! 34Yá’ákov megszaggatta felsőruháit, zsákot tett a derekára, és gyászolta fiát sok napon át. 35Minden fia és minden leánya fölkelt, hogy vigasztalja, de ő nem akart vigasztalódni, és ezt mondta: Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a She’olba. Így siratta őt az apja.
36És a Medánim pedig eladták őt Mitzráyimba Potifárnak, Pár’oh főemberének, a testőrök parancsnokának.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bilháh (בִּלְהָה – 𐤁𐤋𐤄𐤄) – Rémület/Együgyű • Chevron (חֶבְרוֹן – 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – Szövetség/Társulás – ősatyák városa • Dotán (דֹתָן – 𐤃𐤕𐤍) – Két kút • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Medán (מְדָן – 𐤌𐤃𐤍) – vita/per • Medánim (מְּדָנִ֔ים 𐤌𐤃𐤉𐤍 – ) – Midyánim/Midianita/Viszály/Ítélet • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Pászim (פַּסִּים – 𐤐𐤎𐤌) – Cifra/Díszített/Csíkos/Hosszú ujjú (bizonytalan jelentésű) • Potifár (פּוֹטִיפַר – 𐤐𐤅𐤈𐤉𐤐𐤓) – Ráh ajándéka • Ruven (רְאוּבֵן – 𐤓𐤀𐤅𐤁𐤍) – Lássátok, fiú! – Yá’ákov elsőszülöttje • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Shekhem (שְׁכֶם – 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Háton visz – város Efráyim hegyén • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל – 𐤉𐤔𐤌𐤏𐤀𐤋) – Elohim meghallgat • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Zilpáh (זִלְפָּה – 𐤆𐤋𐤐𐤄) – Csepp/Folyás