1Yá’ákov látta, hogy van gabona Mitzráyimban, és ezt mondta Yá’ákov a fiainak: Miért néztek egymásra? 2És ezt mondta: Íme, hallottam, hogy van gabona Mitzráyimban; menjetek le oda, és vegyetek nekünk onnan, hogy éljünk és ne haljunk meg. 3Lement tehát Yoszef tíz testvére, hogy gabonát vegyenek Mitzráyimból. 4De BenYámint, Yoszef öccsét nem küldte el Yá’ákov a testvéreivel, mert azt mondta: nehogy baj érje. 5És eljöttek Yiszrá’El fiai gabonát venni az érkezők között, mert éhínség volt Kená’án földjén.
6Yoszef pedig az ország kormányzója volt; ő adott el gabonát a föld egész népének. És megérkeztek Yoszef testvérei, és arcokkal a földre borultak előtte. 7Yoszef meglátta a testvéreit, és felismerte őket, de idegennek tettette magát velük szemben, és keményen beszélt hozzájuk. Megkérdezte tőlük: Honnan jöttetek? Ők azt mondták: Kená’án földjéről, élelmet venni. 8Yoszef felismerte a testvéreit, ők azonban nem ismerték fel őt. 9És visszaemlékezett Yoszef az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok! 10De azok azt mondták neki: Nem, uram; a te szolgáid azért jöttek, hogy élelmet vegyenek. 11Mindnyájan egy ember fiai vagyunk; őszinték vagyunk, nem voltak kémek a te szolgáid. 12De ő azt mondta nekik: Nem! Bizony az ország meztelenségét jöttetek meglátni! 13Azok azt mondták: Tizenketten vagyunk, a te szolgáid, testvérek, egy ember fiai Kená’án földjén; és íme, a legkisebb most az apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. 14De Yoszef azt mondta nekik: Ez az, amit mondtam nektek: kémek vagytok! 15Ezzel tesztellek titeket: Pár’oh életére, nem mentek ki innen, csak ha idejön a legkisebb testvéretek! 16Küldjetek el magatok közül egyet, hogy elhozza a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok, hogy megvizsgáltassanak szavaitok, igaz-e veletek; ha pedig nem, Pár’oh életére, bizony kémek vagytok! 17És őrizetbe gyűjtötte őket három napra.
18A harmadik napon ezt mondta nekik Yoszef: Ezt tegyétek, és éltek, mert én HáElohimot félem! 19Ha őszinték vagytok, egyik testvéretek maradjon fogva az őrizetetek házában, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhsége miatt. 20A legkisebb testvéreteket pedig hozzátok el hozzám, hogy igaznak bizonyuljanak szavaitok, és ne haljatok meg. És úgy tettek. 21És ezt mondták egymásnak: Bizony vétkesek vagyunk a testvérünk miatt, mert láttuk Nefeshe szorongatását, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá; ezért jött ránk ez a szorongatás. 22És felelt nekik Ruven, ezt mondva: Nem szóltam-e nektek, mondván: ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rá, és íme, a vére is számon kéretik. 23Ők pedig nem tudták, hogy Yoszef érti, mert a tolmács volt közöttük. 24És elfordult tőlük, és sírt; majd visszafordult hozzájuk, és beszélt velük, és elvette közülük Shim’ont, és megkötöztette őt a szemük láttára.
25És megparancsolta Yoszef, hogy töltsék meg az edényeiket gabonával, és tegyék vissza mindegyiknek a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük. 26És feltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek onnan. 27És kinyitotta az egyik a zsákját, hogy abrakot adjon a szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét: íme, ott volt a zsákja szájában. 28És azt mondta a testvéreinek: Visszakerült a pénzem, és íme, itt van a zsákomban is! És kiment a szívük, és remegve fordultak egymáshoz, ezt mondva: Mit tett ez velünk Elohim?!
29És megérkeztek Yá’ákovhoz, az apjukhoz, Kená’án földjére, és elmondtak neki mindent, ami velük történt, ezt mondva: 30Keményen beszélt velünk az a férfi, az ország ura, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémlelnénk. 31De mi azt mondtuk neki: Őszinték vagyunk, nem voltunk kémek. 32Tizenketten vagyunk testvérek, apánk fiai; az egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig most az apánknál van Kená’án földjén. 33És azt mondta nekünk az a férfi, az ország ura: Ezzel tudom meg, hogy őszinték vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, házaitok éhsége miatt valót pedig vegyetek, és menjetek el. 34És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor megtudom, hogy nem kémek vagytok, hanem őszinték; a testvéreteket visszaadom nektek, és az országban kereskedhettek.
35És történt, amikor kiürítették a zsákjaikat, íme, mindegyiknek ott volt a pénzes zacskója a zsákjában; és látták a pénzes zacskóikat, ők is és az apjuk is, és megrettentek. 36És azt mondta nekik Yá’ákov, az apjuk: Megfosztottatok engem a gyermekeimtől! Yoszef nincs meg, Shim’on nincs meg, és BenYámint akarjátok elvinni; rám szakadt mindez! 37És szólt Ruven az apjához, ezt mondva: A két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza hozzád! Add a kezemre, és én visszahozom hozzád. 38De ő azt mondta: Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére meghalt, és ő egyedül maradt meg; ha baj éri az úton, amelyen jártok, akkor bánattal viszitek le ősz fejemet a She’olba.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kená’án (כְּנַעַן – 𐤊𐤍𐤏𐤍) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Ruven (רְאוּבֵן – 𐤓𐤀𐤅𐤁𐤍) – Lássátok, fiú! – Yá’ákov elsőszülöttje • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon