1A nép pedig olyan volt, mint akik panaszkodnak a rossz miatt Yahuwah füle hallatára. Yahuwah meghallotta, és föllángolt a haragja. Fölgyulladt ellenük Yahuwah tüze, és emésztette a tábor szélét. 2Ekkor a nép Moshehhez kiáltott, Mosheh pedig imádkozott Yahuwahhoz, és alábbhagyott a tűz. 3Ezért nevezte el azt a helyet Tav’eráhnak, mert fölgyulladt ellenük Yahuwah tüze.
4A közöttük levő gyülevész nép pedig kívánsággal kívánkozott, és Yiszrá’El fiai is újra sírtak, és ezt mondták: Ki ad nekünk húst enni? 5Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Mitzráyimban, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára. 6Most pedig elszáradt a Nefeshünk, semmi sincs, csak a Mán van a szemünk előtt.
7A Mán olyan volt, mint a koriandermag, és a kinézete olyan, mint a bdellium kinézete. 8A nép szétszéledt, és összegyűjtötte; kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos sütemény íze. 9Amikor éjjel leszállt a harmat a táborra, leszállt rá a Mán is.
10Mosheh meghallotta, hogy a nép nemzetségenként sír, mindenki a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt Yahuwah haragja, és Mosheh szemében is rossz volt ez. 11Mosheh ezt mondta Yahuwahnak: Miért tettél rosszat szolgáddal, és miért nem találtam kegyelmet a szemedben, hogy rám raktad ennek az egész népnek a terhét? 12Vajon én fogantam-e ezt az egész népet, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Vidd az öledben, ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértél atyáinak? 13Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Mert így sírnak rám: Adj nekünk húst, hadd együnk! 14Nem bírom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 15Ha pedig így bánsz velem, ölj meg, kérlek, ölj meg, ha kegyelmet találtam a szemedben, hogy ne lássam a nyomorúságomat!
16Yahuwah ezt mondta Moshehnek: Gyűjts össze nekem hetven férfit Yiszrá’El vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és felügyelői, és vidd őket az Ohel Mo’edhez ➣ a Találkozás Sátrához, és álljanak ott veled. 17Akkor leszállok, és beszélek ott veled, és elveszek abból a Ruáchból, amely rajtad van, és rájuk teszem, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. 18A népnek pedig mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst esztek, mert sírtatok Yahuwah fülébe, mondván: Ki ad nekünk húst enni? Hiszen jó dolgunk volt Mitzráyimban! Ezért Yahuwah ad nektek húst, és ehettek. 19Nem egy napig esztek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig, 20hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön az orrotokból, és undorrá nem lesz nektek, mivel megvetettétek Yahuwaht, aki köztetek van, és sírtatok előtte, mondván: Miért is jöttünk ki Mitzráyimból? 21Mosheh ezt mondta: Hatszázezer gyalogos ez a nép, amelynek közepében vagyok, és te azt mondod: Húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig? 22Vajon juhokat és marhákat vágjanak-e nekik, hogy elég legyen nekik? Vagy a tenger minden halát gyűjtsék-e össze nekik, hogy elég legyen nekik? 23Yahuwah pedig ezt mondta Moshehnek: Vajon megrövidült-e Yahuwah keze? Most majd meglátod, beteljesedik-e a szavam, vagy sem.
24Mosheh kiment, és elmondta a népnek Yahuwah szavait, és összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. 25Yahuwah leszállt a felhőben, és beszélt hozzá, és elvett abból a Ruáchból, amely rajta volt, és a hetven férfi vénre tette. És amint megnyugodott rajtuk a Ruách, prófétáltak, de nem folytatták. 26De két férfi a táborban maradt: az egyiknek Eldád volt a neve, a másiknak Medád volt a neve, és rajtuk is megnyugodott a Ruách — mert ők az összeírottak között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz —, és prófétáltak a táborban. 27Egy ifjú elfutott, és jelentette Moshehnek, és ezt mondta: Eldád és Medád prófétálnak a táborban! 28Megszólalt Yáhu’Shuáh, Nun fia, Mosheh szolgája ifjúságától fogva, és ezt mondta: uram, Mosheh, tiltsd meg nekik! 29Mosheh ezt mondta neki: Te értem buzgólkodsz? Bárcsak Yahuwah egész népe próféta volna, és rájuk tenné Yahuwah a Ruáchját! 30Azután Mosheh visszahúzódott a táborba, ő és Yiszrá’El vénei.
31Akkor szél támadt Yahuwahtól, és fürjeket sodort a tenger felől, és lehullatta a táborra, mintegy egynapi járásra innen, és egynapi járásra onnan, a tábor körül, és mintegy két könyöknyire a föld színe fölött. 32A nép fölkelt azon az egész napon és egész éjjel, és az egész másnapon, és gyűjtötték a fürjet — a legkevesebbet gyűjtő is tíz chomert gyűjtött —, és kiteregették maguknak szerteszét a tábor körül. 33A hús még a foguk között volt, még el sem fogyott, amikor Yahuwah haragja föllángolt a nép ellen, és megverte Yahuwah a népet igen nagy csapással. 34Azt a helyet Kivrot HáTá’áváhnak nevezte el, mert ott temették el a kívánkozó népet. 35Kivrot HáTá’áváhból elindult a nép Chátzerot felé, és Chátzerotban voltak.
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chátzerot (חֲצֵרוֹת – 𐤇𐤑𐤓𐤅𐤕) – Udvarok • Chomer (חֹמֶר – 𐤇𐤌𐤓) – Űrmérték száraz anyaghoz • Kivrot HáTá’áváh (קִבְרוֹת הַתַּאֲוָה – 𐤒𐤁𐤓𐤅𐤕 𐤄𐤕𐤀𐤅𐤄) – A kívánság sírjai • Mán (מָן – 𐤌𐤍) – Manna/Mi ez? • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ohel Mo’ed (אֹהֶל מוֹעֵד – 𐤀𐤄𐤋 𐤌𐤅𐤏𐤃) – Találkozás Sátra – Yahuwah jelenlétének helye • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Tav’eráh (תַּבְעֵרָה – 𐤕𐤁𐤏𐤓𐤄) – Égés • Yáhu’Shuáh (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa