1Korán reggel fölkelt Yerubá’ál, azaz Gid’on, és az egész nép, amely vele volt, és tábort ütöttek a Chárod forrásánál. Midyán tábora pedig tőle északra volt, a Moreh-halomnál, a völgyben. 2Akkor ezt mondta Yahuwah Gid’onnak: Túl sok a nép, amely veled van, semhogy a kezükbe adnám Midyánt, különben így dicsekedne ellenem Yiszrá’El: A saját kezem szabadított meg engem! 3Most azért kiáltsd ki a nép füleibe ezt: Aki fél és reszket, térjen vissza, és menjen el a Gil’ád hegyétől! És visszatért a népből huszonkétezer, tízezren pedig megmaradtak.
4Majd ezt mondta Yahuwah Gid’onnak: Még mindig sok a nép. Vezesd le őket a vizekhez, és ott majd megrostálom őket neked. És így lesz: akiről azt mondom neked, hogy ez menjen veled, az menjen veled; és mindenki, akiről azt mondom neked, hogy ez ne menjen veled, az ne menjen. 5Levezette tehát a népet a vizekhez, és ezt mondta Yahuwah Gid’onnak: Mindenkit, aki a nyelvével nyaldossa a vizeket, ahogyan a kutya nyaldos, állítsd külön; és mindenkit, aki a térdeire térdelve iszik. 6És azoknak a száma, akik kezeikkel a szájukhoz emelve nyaldostak, háromszáz férfi volt; a nép egész maradéka pedig a térdeire térdelve ivott vizeket. 7Akkor ezt mondta Yahuwah Gid’onnak: A háromszáz férfival, akik nyaldostak, szabadítlak meg benneteket, és adom Midyánt a kezedbe; a nép egész maradéka pedig menjen el, mindenki a maga helyére! 8Magukhoz vették hát a nép útravalóját a kezükbe, és a Shofárjaikat, és Yiszrá’El minden férfiát elküldte, mindenkit a maga sátraihoz, csak a háromszáz férfit tartotta meg. Midyán tábora pedig alatta volt a völgyben.
9És történt azon az éjszakán, hogy ezt mondta neki Yahuwah: Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adtam azt! 10De ha félsz lemenni, menj le te és Puráh, a legényed, a táborhoz; 11és hallgasd meg, mit beszélnek, és azután megerősödnek a kezeid, és lemész a táborba! Lement tehát ő és Puráh, a legénye, a táborban lévő sorakozók széléhez. 12Midyán és Ámálek és a Kelet fiai mind elterültek a völgyben, oly sokan, mint a sáska; és tevéiknek nem volt száma, oly sokan, mint a föveny, amely a tenger partján van. 13Amikor Gid’on odaért, íme, egy férfi épp egy álmot mesélt el a társának, és ezt mondta: Íme, álmot álmodtam: egy sült árpakenyér gördült Midyán táborába, és eljutott a sátorig, és megütötte azt, hogy ledőlt; felfordította felülre, és összedőlt a sátor. 14Felelt a társa, és ezt mondta: Nem más ez, mint a Yiszrá’Eli férfinak, Gid’onnak, Yoásh fiának a kardja; a kezébe adta Elohim Midyánt és az egész tábort.
15És történt, hogy amikor Gid’on meghallotta az álom elbeszélését és a megfejtését, leborult; majd visszatért Yiszrá’El táborába, és ezt mondta: Keljetek föl, mert a kezeitekbe adta Yahuwah Midyán táborát! 16És három csapatra osztotta a háromszáz férfit, és Shofárokat adott mindnyájuk kezeibe, meg üres korsókat, és fáklyákat a korsók belsejébe. 17És ezt mondta nekik: Engem nézzetek, és aszerint cselekedjetek! Íme, én elérem a tábor szélét, és úgy lesz: ahogy én cselekszem, úgy cselekedjetek! 18Amikor megfújom a Shofárt, én és mindenki, aki velem van, akkor fújjátok meg ti is a Shofárokat az egész tábor körül, és kiáltsátok: Yahuwahért és Gid’onért!
19Megérkezett Gid’on és a száz férfi, aki vele volt, a tábor széléhez a középső őrség fejénél – épp csak fölállították az őröket –, és megfújták a Shofárokat, és összetörték a korsókat, amelyek a kezeikben voltak. 20Megfújta a három csapat a Shofárokat, és összetörték a korsókat; bal kezeikben fogták a fáklyákat, jobb kezeikben pedig a Shofárokat, hogy fújják, és kiáltották: Kard Yahuwahért és Gid’onért! 21És megálltak, mindenki a maga helyén, a tábor körül; az egész tábor pedig futott, és kiáltozva menekültek. 22Megfújta a háromszáz Shofárt, és Yahuwah mindenki kardját a társa ellen fordította, az egész táborban; és menekült a tábor Beit-Shitáhig, Tzererá felé, az Ável-Mecholáh partjáig, Tábát mellett. 23És összegyűltek Yiszrá’El férfiai Náftáliból és Ásherből és az egész Menáshehből, és üldözték Midyánt. 24És követeket küldött Gid’on Efráyim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le Midyán elé, és foglaljátok el előlük a vizeket Beit-Báráhig és a Yárdent! Összegyűlt hát Efráyim minden férfia, és elfoglalták a vizeket Beit-Báráhig és a Yárdent. 25Elfogták Midyán két vezérét, Orevet és Ze’evet, és megölték Orevet az Orev szikláján, Ze’evet pedig megölték a Ze’ev présházánál; és üldözték Midyánt, Orev és Ze’ev fejét pedig elvitték Gid’onhoz a Yárdenen túlra.
Szójegyzék: Ámálek (עֲמָלֵק – 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Völgy népe/Nyaló nép – Eszáv leszármazottja • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ásher (אָשֵׁר – 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá’ákov fia • Ável-Mecholáh (אָבֵל מְחוֹלָה – 𐤀𐤁𐤋 𐤌𐤇𐤅𐤋𐤄) – tánc rétje – helynév a Yárden völgyében • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Beit-Báráh (בֵּית בָּרָה – 𐤁𐤉𐤕 𐤁𐤓𐤄) – „gabona/választás háza” – átkelőhely a Yárdennél • Beit-Shitáh (בֵּית הַשִּׁטָּה – 𐤁𐤉𐤕 𐤄𐤔𐤈𐤄) – „akácia háza” – helynév • Chárod (חֲרֹד – 𐤇𐤓𐤃) – „remegés/félelem” – forrás, ahol Gid’on tábort ütött • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gid’on (גִּדְעוֹן – 𐤂𐤃𐤏𐤅𐤍) – Favágó/Pusztító • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Vizek • Menásheh (מְנַשֶּׁה – 𐤌𐤍𐤔𐤄) – Manassé/Feledtető – Yoszef elsőszülött fia • Midyán (מִדְיָן – 𐤌𐤃𐤉𐤍) – Viszály/Ítélet • Moreh (מוֹרֶה – 𐤌𐤅𐤓𐤄) – Tanító/Útmutató – domb a Yizre’el völgyében • Náftáli (נַפְתָּלִי – 𐤍𐤐𐤕𐤋𐤉) – Küzdelmem – Yá’ákov fia • Orev (עֹרֵב – 𐤏𐤓𐤁) – „holló” – midyáni vezér • Puráh (פֻּרָה – 𐤐𐤓𐤄) – „ág/fiatal hajtás” – Gid’on legénye • Shofár (שׁוֹפָר – 𐤔𐤅𐤐𐤓) – Kosszarv-kürt – rituális kürt és csatakürt • Tábát (טַבָּת – 𐤈𐤁𐤕) – helynév a Yárden völgyében • Tzererá (צְרֵרָה – 𐤑𐤓𐤓𐤄) – helynév • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerubá’ál (יְרֻבַּעַל – 𐤉𐤓𐤁𐤏𐤋) – „pereljen vele a Bá’ál” – Gid’on mellékneve (6:32) • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoásh (יוֹאָשׁ – 𐤉𐤅𐤀𐤔) – Yahuwah tüze • Ze’ev (זְאֵב – 𐤆𐤀𐤁) – „farkas” – midyáni vezér