1Ávi’Melekh, Yerubá’ál fia elment Shekhembe anyja testvéreihez, és szólt hozzájuk, meg anyja apja házának egész nemzetségéhez, mondván: 2Beszéljetek, kérlek, Shekhem összes polgárának füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik rajtatok, Yerubá’ál összes fia, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok? Emlékezzetek meg arról, hogy csontotok és húsotok vagyok én! 3Anyja testvérei elbeszélték róla mindezeket a szavakat Shekhem összes polgárának füle hallatára, és Ávi’Melekh felé hajlott a szívük, mert ezt mondták: testvérünk ő. 4Adtak neki hetven ezüstöt a Bá’ál-Berit házából, Ávi’Melekh pedig üres és vakmerő embereket bérelt fel rajtuk, és követték őt. 5Elment apja házába, Ofráhba, és meggyilkolta testvéreit, Yerubá’ál fiait, hetven férfit egyetlen kövön; de megmaradt Yotám, Yerubá’ál legkisebb fia, mert elrejtőzött. 6Összegyűltek Shekhem összes polgára meg egész Beit-Millo, elmentek és királlyá tették Ávi’Melekhet az emlékoszlop tölgyfájánál, amely Shekhemben volt. 7Hírül adták ezt Yotámnak, ő pedig elment, megállt a Gerizim-hegy csúcsán, fölemelte hangját, kiáltott, és ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, Shekhem polgárai, hogy rátok is hallgasson Elohim!
8Elmenvén elmentek a fák,
hogy királyt kenjenek föl maguknak.
Mondták az olajfának:
Uralkodj fölöttünk!
9De azt mondta nekik az olajfa:
Hagyjam el olajomat,
amellyel engem elohimot és embereket dicsőítenek,
és menjek hajladozni a fák fölött?
10Ekkor a fák a fügefának mondták:
Jöjj te, uralkodj fölöttünk!
11De azt mondta nekik a fügefa:
Hagyjam el édességemet
meg jó gyümölcsömet,
és menjek hajladozni a fák fölött?
12Majd a fák a szőlőnek mondták:
Jöjj te, uralkodj fölöttünk!
13De azt mondta nekik a szőlő:
Hagyjam el mustomat,
amely megörvendezteti elohimot és embereket,
és menjek hajladozni a fák fölött?
14Végül mind a fák azt mondták a tüskebokornak:
Jöjj te, uralkodj fölöttünk!
15A tüskebokor azt mondta a fáknak:
Ha igazán engem kentek föl királyotokká,
jöjjetek, keressetek menedéket árnyékomban;
ha pedig nem,
akkor tűz csap ki a tüskebokorból,
és megemészti a Levánon cédrusait!
16Most tehát, ha igazán és feddhetetlenül cselekedtetek, amikor királlyá tettétek Ávi’Melekhet, és ha jót cselekedtetek Yerubá’állal és házával, és ha kezei tette szerint cselekedtetek vele — 17hiszen értetek harcolt apám, és kockára vetette életét, és kimentett benneteket Midyán kezéből, 18ti pedig fölkeltetek ma apám háza ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egyetlen kövön, és királlyá tettétek Ávi’Melekhet, szolgálólánya fiát, Shekhem polgárai fölött, mivel testvéretek ő — 19ha tehát igazán és feddhetetlenül cselekedtetek Yerubá’állal és házával ezen a napon, akkor örüljetek Ávi’Melekhnek, és örüljön ő is nektek! 20De ha nem, akkor tűz csap ki Ávi’Melekhből, és megemészti Shekhem polgárait meg Beit-Millot, és tűz csap ki Shekhem polgáraiból meg Beit-Milloból, és megemészti Ávi’Melekhet! 21Ezután elmenekült Yotám, futva elment Be’erbe, és ott telepedett le, testvére, Ávi’Melekh elől.
22Ávi’Melekh három évig uralkodott Yiszrá’El fölött. 23Elohim pedig gonosz szellemet küldött Ávi’Melekh és Shekhem polgárai közé, és Shekhem polgárai hűtlenül cselekedtek Ávi’Melekh ellen, 24hogy eljöjjön a Yerubá’ál hetven fia ellen elkövetett erőszak, és hogy vérüket Ávi’Melekhre, testvérükre tegyék, aki meggyilkolta őket, és Shekhem polgáraira, akik megerősítették kezeit, hogy meggyilkolja testvéreit. 25Shekhem polgárai lesben állókat állítottak ellene a hegyek tetejére, és kiraboltak mindenkit, aki elhaladt mellettük az úton; és hírül adták ezt Ávi’Melekhnek.
26Eljött Gá’ál, Eved fia, testvéreivel együtt, és átköltöztek Shekhembe; és Shekhem polgárai megbíztak benne. 27Kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek elohimuk házába, ettek, ittak, és megátkozták Ávi’Melekhet. 28Gá’ál, Eved fia ezt mondta: Ki Ávi’Melekh, és ki Shekhem, hogy szolgáljunk neki? Nemde Yerubá’ál fia, Zevul meg a helytartója? Szolgáljátok Shekhem atyjának, Chámornak az embereit! Miért szolgáljuk őt mi? 29Bárcsak e nép a kezemben volna, akkor eltávolítanám Ávi’Melekhet! És ezt mondta Ávi’Melekhnek: Sokasítsd meg seregedet, és jöjj ki! 30Amikor Zevul, a város parancsnoka meghallotta Gá’álnak, Eved fiának szavait, fölgerjedt a haragja. 31Követeket küldött Ávi’Melekhhez Tormáhba ezzel: Íme, Gá’ál, Eved fia és testvérei Shekhembe jöttek, és íme, fellázítják ellened a várost. 32Most tehát kelj föl éjjel, te és a néped, amely veled van, és állj lesbe a mezőn. 33És reggel, mihelyt fölkel a nap, kelj korán, és törj rá a városra; és íme, amikor ő meg a vele levő nép kijönnek ellened, cselekedj vele úgy, ahogy kezed eléri.
34Fölkelt Ávi’Melekh meg az egész nép, amely vele volt, éjjel, és lesbe álltak Shekhem ellen négy csapatban. 35Kijött Gá’ál, Eved fia, és megállt a város kapujának bejáratánál; és fölkelt Ávi’Melekh meg a vele levő nép a leshelyről. 36Gá’ál meglátta a népet, és azt mondta Zevulnak: Íme, nép vonul le a hegyek tetejéről! Zevul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát látod embereknek. 37De Gá’ál megint csak szólt, és ezt mondta: Íme, nép vonul le a föld köldöke felől, és egy csapat a Jósok Tölgye útja felől jön. 38Akkor Zevul ezt mondta neki: Hol van most a szád, amellyel ezt mondtad: Ki Ávi’Melekh, hogy szolgáljunk neki? Nemde ez az a nép, amelyet megvetettél? Vonulj ki most, és harcolj vele! 39Gá’ál kivonult Shekhem polgárai élén, és harcolt Ávi’Melekhkel. 40Ávi’Melekh üldözte őt, ő pedig elmenekült előle, és sokan estek el halálra sebzetten egészen a kapu bejáratáig. 41Ávi’Melekh Árumáhban maradt, Zevul pedig elűzte Gá’ált és testvéreit, hogy ne lakhassanak Shekhemben.
42Másnap a nép kiment a mezőre, és hírül adták ezt Ávi’Melekhnek. 43Ő pedig vette a népet, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn; és látta, hogy íme, a nép kijön a városból, fölkelt ellenük, és megverte őket. 44Ávi’Melekh meg a vele levő csapatok előretörtek, és megálltak a város kapujának bejáratánál; a két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és megverték őket. 45Ávi’Melekh egész nap harcolt a város ellen, bevette a várost, a benne levő népet pedig megölte; lerombolta a várost, és bevetette sóval. 46Meghallották ezt Shekhem tornyának összes polgárai, és bementek El-Berit házának erődkamrájába. 47Hírül adták Ávi’Melekhnek, hogy Shekhem tornyának összes polgárai összegyűltek. 48Ávi’Melekh fölment a Tzálmon-hegyre, ő meg az egész nép, amely vele volt; és Ávi’Melekh fejszéket vett kezébe, levágott egy faágat, fölvette, vállára tette, és azt mondta a vele levő népnek: Amit láttatok, hogy tettem, hamar tegyétek azt ti is, mint én! 49Levágott tehát az egész nép is, mindenki egy ágat, követték Ávi’Melekhet, az erődkamrára rakták, és rájuk gyújtották az erődkamrát tűzzel; így meghaltak Shekhem tornyának összes emberei is, mintegy ezer férfi és nő.
50Ávi’Melekh azután Tevetzbe ment, tábort ütött Tevetz ellen, és bevette azt. 51Erős torony volt a város közepén; oda menekült minden férfi és nő, a város összes polgára, magukra zárták, és fölmentek a torony tetejére. 52Ávi’Melekh a toronyig nyomult, harcolt ellene, és odalépett a torony bejáratához, hogy fölgyújtsa tűzzel. 53De egy asszony egy felső malomkövet dobott Ávi’Melekh fejére, és összezúzta koponyáját. 54Az sietve hívta fegyverhordozó legényét, és ezt mondta neki: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg őt! A legénye keresztülszúrta, és meghalt. 55Amikor a Yiszrá’El-beli férfiak látták, hogy Ávi’Melekh meghalt, elment mindenki a maga helyére. 56Így térítette vissza Elohim Ávi’Melekh gonoszságát, amelyet apja ellen cselekedett, amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57Shekhem embereinek minden gonoszságát is fejükre térítette Elohim, és rájuk jött Yotámnak, Yerubá’ál fiának átka.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Árumáh (אֲרוּמָה – 𐤀𐤓𐤅𐤌𐤄) – „felemelt/magaslat” – helynév • Ávi’Melekh (אֲבִימֶלֶךְ – 𐤀𐤁𐤉𐤌𐤋𐤊) – Apám a király – Gid’on fia ágyasától • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Bá’ál-Berit (בַּעַל בְּרִית – 𐤁𐤏𐤋 𐤁𐤓𐤉𐤕) – szövetség-Bá’álja – pogány Elohimség Shekhemben • Be’er (בְּאֵר – 𐤁𐤀𐤓) – Kút – város Yáhu’Dáhban • Beit-Millo (בֵּית מִלּוֹא – 𐤁𐤉𐤕 𐤌𐤋𐤅𐤀) – „Millo háza”/töltés-/erőd-háza – Shekhem fellegvár-negyede • Chámor (חֲמוֹר – 𐤇𐤌𐤅𐤓) – Szamár – Shekhem atyja, pogány kánaáni fejedelem • El-Berit (אֵל בְּרִית – 𐤀𐤋 𐤁𐤓𐤉𐤕) – „Szövetség Elje” – kánaáni bálvány Shekhemben • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eved (עֶבֶד – 𐤏𐤁𐤃) – Szolga/Rabszolga – Gá’ál apja • Gá’ál (גָּאַל – 𐤂𐤀𐤋) – Megváltani/Kiváltani • Gerizim (גְּרִזִּים – 𐤂𐤓𐤆𐤉𐤌) – levágottak/sziklás hely – az áldás hegye Shekhem mellett • Gid’on (גִּדְעוֹן – 𐤂𐤃𐤏𐤅𐤍) – Favágó/Pusztító • Jósok Tölgye (אֵלוֹן מְעוֹנְנִים – 𐤀𐤋𐤅𐤍 𐤌𐤏𐤅𐤍𐤍𐤉𐤌) – jósfa Shekhem mellett • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Levánon (לְבָנוֹן – 𐤋𐤁𐤍𐤅𐤍) – Fehér – a cédrusairól híres hegység – hegylánc északon • Midyán (מִדְיָן – 𐤌𐤃𐤉𐤍) – Viszály/Ítélet • Ofráh (עָפְרָה – 𐤏𐤐𐤓𐤄) – Őzike – város Menásheh területén, Gid’on szülőföldje • Shekhem (שְׁכֶם – 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Háton visz – város Efráyim hegyén • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tevetz (תֵּבֵץ – 𐤕𐤁𐤑) – ragyogás – város Shekhem közelében • Tormáh (תָּרְמָה – 𐤕𐤓𐤌𐤄) – „csalárdság/titokban” – helynév • Tzálmon (צַלְמוֹן – 𐤑𐤋𐤌𐤅𐤍) – „árnyékos” – hegy Shekhem közelében • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerubá’ál (יְרֻבַּעַל – 𐤉𐤓𐤁𐤏𐤋) – „pereljen vele a Bá’ál” – Gid’on mellékneve (6:32) • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yotám (יוֹתָם – 𐤉𐤅𐤕𐤌) – Yahuwah tökéletes – Yáhu’Dáh királya – Gid’on legkisebb fia • Záyit (זַיִת – 𐤆𐤉𐤕) – Olajbogyó/Olajfa • Zevul (זְבֻל – 𐤆𐤁𐤋) – „lakhely/magaslat” – Ávi’Melekh helytartója Shekhemben