1Mert gyermek volt Yiszrá’El, és megszerettem őt,
és Mitzráyimból hívtam ki fiamat.
2Ahogyan hívták őket, úgy mentek el előlük:
a Bá’áloknak áldoztak,
és a bálványoknak tömjéneztek.
3Pedig én tanítottam járni Efráyimot,
karjaira vettem őket, de ők nem tudták,
hogy én gyógyítottam meg őket.
4Ádám köteleivel vontam őket,
a szeretet kötelékeivel,
és olyan voltam nekik, mint akik felemelik az igát állkapcsaikról,
és felé hajoltam, ennem adtam neki.
5Nem tér vissza Mitzráyim földjére,
hanem Áshur lesz a királya,
mert vonakodtak visszatérni.
6Fegyver hull városaira,
és megemészti zárófáit, és felfalja őket,
terveik miatt.
7És népem habozva függ az énhozzám való visszatéréstől,
és a Magasztoshoz hívják őt,
de együtt sem emeli fel magát senki.
8Hogyan adnálak oda, Efráyim,
hogyan szolgáltatnálak ki, Yiszrá’El?
Hogyan adnálak oda, mint Ádmáht,
hogyan tennélek olyanná, mint Tzevoyim?
Megfordult bennem szívem,
együtt gerjedtek fel szánalmaim.
9Nem hajtom végre haragom hevét,
nem térek vissza, hogy elpusztítsam Efráyimot,
mert El vagyok én, és nem ember,
szent közötted,
és nem jövök indulattal.
10Yahuwah után mennek,
oroszlánként ordít majd,
mert ordítani fog, és remegve jönnek a fiak a tenger felől.
11Remegve jönnek, mint a madár, Mitzráyimból,
és mint a galamb, Áshur földjéről,
és letelepítem őket házaikba
így szól Yahuwah.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádmáh (אַדְמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – vörös föld; Kená’án elpusztított városa • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Áshur (אַשּׁוּר – 𐤀𐤔𐤅𐤓) – Áshur; az északi nagyhatalmú birodalom • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzevoyim (צְבֹיִים – 𐤑𐤁𐤉𐤉𐤌) – Gazellák – elpusztított város Sz’dom mellett • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa