1A karmesternek, Yedutunnak: Dávid zsoltára.
2Ezt mondtam: Megőrzöm útjaimat,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel.
Megőrzöm számnak zabláját,
amíg a gonosz előttem áll.
3Elnémultam csendben,
hallgattam a jóról is,
és fájdalmam fölkavarodott.
4Fölforrósodott szívem belsőmben,
tűnődésemben tűz gyúlt ki,
nyelvemmel szóltam:
5Add tudtomra, Yahuwah, végemet,
és napjaim mértékét, mennyi az,
hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
6Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
és életem időtartama mint semmi előtted.
Bizony merő lehelet minden Ádám, bárhogy is áll.
(Szelá.)
7Bizony árnyképként jár-kel az ember,
bizony lehelet miatt zajonganak,
fölhalmoz,
de nem tudja,
ki gyűjti be azokat.
8És most, mit vártam, Ádonáj?
Várakozásom benned van.
9Minden vétkemtől szabadíts meg,
ne tégy a bolond gyalázatává!
10Elnémultam,
nem nyitom ki számat,
mert te cselekedted.
11Vedd le rólam csapásodat,
kezed csapásától elenyésztem én.
12Bűn miatti fenyítésekkel megfeddted az embert,
és szétmállasztottad, mint a moly, azt, ami drága neki.
Bizony merő lehelet minden Ádám.
(Szelá.)
13Halld meg imádságomat, Yahuwah,
és segélykiáltásomra figyelj,
könnyeimre ne légy néma!
Mert jövevény vagyok nálad,
zsellér, mint minden ősöm.
14Fordítsd el rólam tekinteted, hadd derüljek föl,
mielőtt elmegyek,
és nem leszek többé.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Ger (גֵּר – 𐤂𐤓) – Jövevény/Idegen • Hevel (הֶבֶל – 𐤄𐤁𐤋) – Lehelet/Pára/Hiábavalóság • Szelá (סֶלָה – 𐤎𐤋𐤄) – Zenei szünet/Állj meg és gondolkodj! • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tosáv (תּוֹשָׁב – 𐤕𐤅𐤔𐤁) – Zsellér/Lakó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yedutun (יְדוּתוּן – 𐤉𐤃𐤅𐤕𐤅𐤍) – Dicsérő/Hálálkodó