1A karmesternek: Mizmor Dávidtól.
2Halld meg, Elohim, hangomat panaszomban,
ellenség rettenetétől óvd életemet!
3Rejts el a gonosztevők titkos tanácsától,
az álnokságot cselekvők zajongásától,
4akik élesítették nyelvüket, mint a kardot,
kifeszítették nyilukat — keserű szót —,
5hogy rejtekekben lőjenek a feddhetetlenre;
hirtelen lőnek rá, és nem félnek.
6Megerősítik maguknak a gonosz szót,
arról beszélnek, hogyan rejtsenek el csapdákat;
azt mondják: Ki látja őket?
7Álnokságokat kutatnak ki,
befejeztük a jól kikutatott kikutatást —
és az ember belseje és szíve mély.
8De Elohim nyilat lőtt rájuk,
hirtelen lettek sebeik.
9Megbuktatták őt — ellenük fordult saját nyelvük;
fejét csóválja mindenki, aki látja őket.
10És félt minden ember,
és hirdették Elohim cselekedetét,
és művét megértették.
11Örül a Tzádik Yáhuwáhban,
és nála talált oltalmat,
és dicsekednek mind a szív egyenesei.
Szójegyzék: Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mizmor (מִזְמוֹר – 𐤌𐤆𐤌𐤅𐤓) – Zsoltár/Dal/Dicsőítés • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tám (תָּם – 𐤕𐤌) – Feddhetetlen/Tökéletes • Tzádik (צַדִּיק – 𐤑𐤃𐤉𐤒) – Igaz ember • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve