1Ászáf tanítókölteménye.
Figyelj, népem, tanításomra,
hajtsátok fületeket
szám mondásaira!
2Példázatra nyitom számat,
rejtélyeket árasztok elő ősidőből,
3amiket hallottunk és megismertünk,
és őseink elbeszélték nekünk.
4Nem titkoljuk el fiaik elől,
az utolsó nemzedéknek elbeszélve
Yahuwah dicséreteit
és erejét,
és csodáit,
amelyeket cselekedett.
5Bizonyságot állított fel Yá’ákovban,
és tanítást helyezett Yiszrá’Elbe,
amit megparancsolt őseinknek,
hogy megismertessék fiaikkal,
6hogy megtudja az utolsó nemzedék,
a fiak, akik megszületnek,
fölkeljenek és elbeszéljék fiaiknak,
7és Elohimba vessék bizodalmukat,
és ne felejtsék el El tetteit,
és parancsolatait megtartsák,
8és ne legyenek olyanok, mint őseik,
dacos és lázadó nemzedék,
nemzedék, amely nem készítette el szívét,
és Ruácha nem volt hű Elhez.
9Efráyim fiai, az íjjal fölfegyverzett íjászok,
meghátráltak a harc napján.
10Nem tartották meg Elohim szövetségét,
és vonakodtak tanításában járni.
11És elfelejtették tetteit
és csodáit,
amelyeket láttatott velük.
12Őseik előtt csodát művelt
Mitzráyim földjén,
Tzoán mezején.
13Tengert hasított ketté,
s átvezette őket,
és gátként állította meg a vizeket.
14És felhővel vezette őket nappal,
és egész éjjel tűz fényével.
15Sziklákat hasított a pusztában,
és itatta őket, mint a nagy mélységekből.
16És patakokat fakasztott a kősziklából,
és folyamokként vezette le a vizeket.
17De még tovább is vétkeztek ellene,
lázadva Elyon ellen a szárazságban.
18És próbára tették Elt szívükben,
eledelt kérve Nefeshüknek.
19És Elohim ellen szóltak,
ezt mondták:
Tud-e El asztalt teríteni a pusztában?
20Íme, ráütött a kősziklára,
és vizek folytak,
és patakok áradtak,
de tud-e kenyeret is adni,
vagy húst készíteni népének?
21Ezért, amikor meghallotta Yahuwah, felháborodott,
és tűz lobbant fel Yá’ákov ellen,
és harag is szállt fel Yiszrá’El ellen,
22mert nem hittek Elohimban,
és nem bíztak szabadításában.
23És parancsot adott a fellegeknek fentről,
és az Egek kapuit megnyitotta.
24És Mánt hullatott rájuk eledelül,
és az Egek gabonáját adta nekik.
25Hatalmasok kenyerét ette az ember,
eleséget küldött nekik jóllakásig.
26Keleti szelet indított az Egeken,
és déli szelet hajtott erejével.
27És húst hullatott rájuk, mint a port,
és szárnyas madarat, mint a tengerek fövényét.
28És táboruk közepébe hullatta,
hajlékaik köré.
29És ettek,
és igen jóllaktak,
és amire vágyakoztak, megadta nekik.
30Nem fordultak el vágyaiktól,
még szájukban volt az ételük,
31amikor Elohim haragja felszállt ellenük,
és megölte legkövérebbjeiket,
és Yiszrá’El ifjait leterítette.
32Mindezek után is még vétkeztek,
és nem hittek csodáiban.
33És elenyésztette napjaikat hiábavalóságban,
és esztendeiket rettegésben.
34Ha öldökölte őket, akkor keresték őt,
és visszatértek és Elt kutatták kora reggel.
35És megemlékeztek arról,
hogy Elohim a Tzurjuk,
és a El Elyon a Go’éljuk.
36De csábították őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.
37És szívük nem volt szilárd vele,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
38De ő irgalmas,
engesztelést szerez a bűnért,
és nem pusztít,
és sokszor visszafordítja haragját,
és nem ébreszti fel egész indulatát.
39És megemlékezett arról,
hogy ők hús,
Ruách, amely elmegy
és nem tér vissza.
40Hányszor lázadtak ellene a pusztában,
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41És újra meg újra próbára tették Elt,
és Yiszrá’El Kedoshát sértették.
42Nem emlékeztek kezére,
a napra,
amelyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43amikor jeleit tette Mitzráyimban,
és csodajeleit Tzoán mezején.
44És vérré változtatta folyóikat,
és patakjaikat, hogy ne ihassanak.
45Bögölyrajt bocsátott rájuk,
és felfalta őket,
és békát,
és romlást hozott rájuk.
46És a cserebogárnak adta termésüket,
és munkájukat a sáskának.
47Jégesővel ölte meg szőlőjüket,
és fügefáikat fagyos záporral.
48És jégesőnek adta át állataikat,
és jószágaikat villámoknak.
49Rájuk bocsátotta izzó haragját,
dühöt,
háborgást
és nyomorúságot,
gonosz málákhim küldöttségét.
50Ösvényt egyengetett haragjának,
nem kímélte meg a haláltól Nefeshüket,
és életüket dögvésznek adta át.
51És megvert minden elsőszülöttet Mitzráyimban,
az erő zsengéjét Chám sátraiban.
52És elindította népét, mint a juhokat,
és terelte őket, mint nyájat a pusztában.
53És vezette őket biztonságban,
és nem rettegtek,
de ellenségeiket a tenger borította el.
54És elvitte őket szent határához,
ehhez a hegyhez,
amelyet jobbja szerzett.
55És kiűzött előlük népeket,
és mérőzsinórral kiosztotta nekik az örökséget,
és sátraikban telepítette le Yiszrá’El törzseit.
56De próbára tették és lázadtak Elohim Elyon ellen,
és bizonyságait nem tartották meg.
57És elpártoltak és hűtlenkedtek, mint őseik,
elfordultak, mint a csalárd íj.
58És magaslataikkal haragra ingerelték,
és bálványszobraikkal féltékenységre indították.
59Elohim meghallotta és felháborodott,
és nagyon megvetette Yiszrá’Elt.
60És elhagyta Shiloh hajlékát,
a sátrat,
amelyben az Ádám közt lakott.
61És fogságba adta erejét,
és ékességét a szorongató kezébe.
62És fegyvernek adta át népét,
és örökségére felháborodott.
63Ifjait tűz emésztette meg,
és szüzeit nem dicsérték.
64Kohenjai fegyver által estek el,
és özvegyei nem sirathatták őket.
65És felébredt, mint az alvó, Ádonáj,
mint a bortól ujjongó hős,
66és hátba verte szorongatóit,
örök gyalázatot adott nekik.
67És megvetette Yoszef sátrát,
és Efráyim törzsét nem választotta,
68de kiválasztotta Yáhu’Dáh törzsét,
a Tzion hegyét,
amelyet szeret.
69És magaslatokként építette fel Mikdáshát,
mint a földet, amelyet örökre megalapozott.
70És kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elvette őt a juhaklokból.
71A szoptatós juhok mögül hozta el,
hogy pásztorolja Yá’ákovot, népét,
és Yiszrá’Elt, örökségét.
72És pásztorolta őket szíve teljességével,
és tenyerei értelmével vezette őket.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ászáf (אָסָף – 𐤀𐤎𐤐) – Összegyűjtő • Chám (חָם – 𐤇𐤌) – Forró/Heves • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Elyon (עֶלְיוֹן – 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – Felséges/Legfelsőbb • Go’él (גֹּאֵל – 𐤂𐤀𐤋) – Megváltó/Vérbosszuló rokon • Kedosh (קָדוֹשׁ – 𐤒𐤃𐤅𐤔) – Szent • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Mán (מָן – 𐤌𐤍) – Manna/Mi ez? • Másál (מָשָׁל – 𐤌𐤔𐤋) – Példázat/Hasonlat • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shiloh (שִׁילֹה – 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Tzoán (צֹעַן – 𐤑𐤏𐤍) – Indulás • Tzur (צוּר – 𐤑𐤅𐤓) – Kőszikla – Midyán fejedelme • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon