1Vajon nem hadiszolgálat-e a halandónak a földön,
és napjai nem olyanok-e, mint a napszámos napjai?
2Mint a rabszolga, aki az árnyékra eped,
és mint a napszámos, aki a munkabérét várja,
3úgy kaptam örökségül a hiábavalóság hónapjait,
és gyötrelmes éjszakákat mértek ki nekem.
4Ha lefekszem, azt mondom: Mikor kelek fel?
de elnyúlik az este, és tele vagyok hánykolódással hajnalig.
5Húsom férget és porgöröngyöt öltött magára,
bőröm összezárul, majd újból felfakad.
6Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,
és remény híján múlnak el.
7Emlékezz, hogy szél az életeim,
nem tér vissza szemeim, hogy jót lássanak.
8Nem lát meg engem a látó szem,
szemeid rajtam, de már nem vagyok.
9Elenyészik a felhő és elmegy,
úgy nem jön fel, aki leszáll a She’olba.
10Nem tér vissza többé házába,
és nem ismeri fel többé a helye.
11Én is — nem tartóztatom meg a számat,
beszélni fogok szellemem szorultságában,
panaszkodni fogok Nefeshem keserűségében.
12Tenger vagyok-e, vagy tengeri szörny,
hogy őrséget állítasz ellenem?
13Amikor azt mondom: megvigasztal a fekhelyem,
panaszomban enyhít a heverőm,
14akkor álmokkal rémítesz,
és látomásokkal rettentesz engem.
15Inkább választja a fojtogatást Nefeshem,
a halált, mint csontjaimat.
16Megvetettem — nem élek örökké!
Hagyj fel velem, mert lehelet a napjaim!
17Micsoda a halandó, hogy ily nagyra tartod,
és hogy ráhelyezed a szívedet,
18és számon kéred minden reggel,
minden pillanatban próbára teszed?
19Meddig nem fordítod el rólam a tekinteted,
nem engedsz el, míg lenyelem a nyálamat?
20Vétkeztem — mit tegyek neked, emberek őrzője?
Miért tettél magadnak céltáblává,
hogy teher legyek magamnak?
21És miért nem bocsátod meg vétkemet,
és nem viszed el bűnömet?
Mert most a porba fekszem le,
és hajnalban keresel engem, de már nem vagyok.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Élő lélek/Élet/Önmaga • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye