1És visszafordultam én, és láttam mindazokat az elnyomásokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt: és íme, az elnyomottak könnye, és nincs nekik vigasztalójuk; és elnyomóik keze felől erő, és nincs nekik vigasztalójuk. 2És dicsértem én a halottakat, akik már meghaltak, jobban, mint az élőket, akik még életben vannak. 3De mindkettőjüknél jobb az, aki még nem is volt, aki nem látta azt a gonosz cselekedetet, amelyet elkövetnek a nap alatt.
4És láttam én minden fáradozást és minden ügyes munkát, hogy az ember irigysége a társa felől van. Ez is hiábavalóság és szélkergetés. 5Az ostoba összefonja kezeit, és a saját húsát eszi. 6Jobb egy tenyérnyi nyugalommal, mint két marok fáradozással és szélkergetéssel.
7És visszafordultam én, és láttam hiábavalóságot a nap alatt: 8Van egy, és nincs második, sem fia, sem testvére nincs neki, és nincs vége minden fáradozásának, szeme sem lakik jól gazdagsággal: és kiért fáradozom én, és vonom meg lelkemtől a jót? Ez is hiábavalóság és rossz foglalkozás. 9Jobb a kettő, mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradozásukban. 10Mert ha elesnek, az egyik fölemeli a társát; de jaj annak az egynek, aki elesik, és nincs második, hogy fölemelje. 11Éppígy, ha ketten fekszenek, melegük van nekik; de az egynek hogyan lehet melege? 12És ha valaki megtámadja az egyet, a kettő ellene áll; és a háromszálú fonál nem szakad el egyhamar.
13Jobb a szegény és bölcs gyermek a vén és ostoba királynál, aki nem tudja, hogyan óvják már. 14Mert a foglyok házából jött ki, hogy uralkodjék, mert királyságában is szegénynek született. 15Láttam minden élőt, akik járnak-kelnek a nap alatt, a második gyermekkel, aki amannak helyébe áll. 16Nincs vége az egész népnek, mindazoknak, akik előttük voltak; az utánuk jövők sem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és szélkergetés.