1Küldd kenyered a vizek színére,
mert a napok sokaságában megtalálod azt!
2Adj részt hétnek, sőt nyolcnak is,
mert nem tudod,
milyen rossz lesz a földön!
3Ha megtelnek a fellegek,
esőt öntenek a földre.
És ha esik a fa délre, vagy ha északra,
a helyen, ahol esik a fa, ott lesz.
4Aki a szelet figyeli, nem vet,
és aki a fellegeket nézi, nem arat.
5Ahogyan nem ismered, mi a szél útja,
mint ahogyan a csontok keletkezését a viselős méhében,
úgy nem ismered Elohim munkáját,
aki mindent megtesz.
6Reggel vesd el a magodat,
és estére se pihentesd a kezeidet,
mert nem tudod, melyik sikerül:
ez, vagy amaz,
vagy mind a kettő együtt lesz jó.
7És édes a világosság,
és jó a szemeknek látni a napot.
8Mert ha sok évet él az Ádám,
mindben örüljön,
de emlékezzen a sötétség napjaira,
mert sok lesz:
minden, ami jön, hiábavalóság.
9Örülj, ifjú, ifjúságodban,
és tegyen jót veled a szíved ifjúkorod napjaiban,
és járj szíved útjain és szemeid látása szerint!
De tudd meg, hogy mindezekért Elohim ítéletre visz téged!
10És távolítsd el a bosszúságot szívedből,
és vidd el a rosszat húsodtól,
mert az ifjúkor és a feketeség hiábavalóság.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim