1Eljött a király és Hámán inni Eszter királynéval. 2És szólt a király Eszterhez a második napon is, a bor lakomáján: Mi a kérésed, Eszter királyné? Megadatik neked. És mi a kívánságod? Az ország feléig is, és megtétetik. 3És felelt Eszter királyné, és mondta: Ha kegyet találtam szemeidben, ó király, és ha a királynak jónak tetszik, adassék nekem lelkem a kérésemre, és népem a kívánságomra. 4Mert eladattunk, én és népem, hogy elpusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek. És ha rabszolgáknak és rabnőknek adattunk volna el, hallgattam volna, mert a szorongató nem ér fel a király kárával. 5És szólt Ácháshverosh király, és mondta Eszter királynénak: Ki az, és hol van az, akit a szíve arra tölt, hogy így cselekedjék? 6És mondta Eszter: Egy szorongató és ellenséges férfi, ez a gonosz Hámán! És Hámán megrettent a király és a királyné színe előtt. 7És a király felkelt haragjában a bor lakomájáról, a palota kertje felé. Hámán pedig megállt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy elvégeztetett ellene a baj a király részéről. 8És a király visszatért a palota kertjéből a bor lakomájának házába, Hámán pedig ráborult a kerevetre, amelyen Eszter volt. És mondta a király: Még a királynét is leigázni nálam a házban?! A szó kijött a király szájából, és Hámán arcait befedték. 9És mondta Chárvonáh, egy a háremőrök közül, a király színe előtt: Íme, a fa is, amelyet Hámán készített Mordekhájnak, aki jót szólt a királyról, ott áll Hámán házában, ötven könyök magas. És mondta a király: Akasszátok őt rá! 10És felakasztották Hámánt a fára, amelyet Mordekhájnak készített elő. És a király haragja lecsillapodott.
Szójegyzék: Mordekháj (מָרְדֳּכַי – 𐤌𐤓𐤃𐤊𐤉) – hazatérővezető • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye