1Huszonöt éves korában lett király Ámátzjáhu, és huszonkilenc évig uralkodott Yerusháláyimban. Anyja neve Yáhu’Adán volt, Yerusháláyimből származott. 2Azt tette, ami helyes Yahuwah szemeiben, de nem teljes szívvel. 3És történt, amikor megszilárdult fölötte a királyság, megölte szolgáit, akik megverték a királyt, az apját. 4De a fiaikat nem ölte meg, mert így van megírva a törvényben, Mosheh könyvében, amit Yahuwah megparancsolt, mondván: Ne haljanak meg apák a fiakért, és fiak ne haljanak meg az apákért, hanem mindenki a maga vétkéért haljon meg.
5Azután összegyűjtötte Ámátzjáhu Yáhu’Dáht, és felállította őket atyáik háza szerint, ezredesek és századosok élére, egész Yáhu’Dáhban és BenYáminban. És megszámlálta őket húszévestől fölfelé, és háromszázezer válogatott, hadba vonuló, kopját és pajzsot fogó embert talált köztük. 6És fogadott Yiszrá’Elből százezer vitéz harcost száz kikár ezüstért. 7De Elohim embere eljött hozzá, mondván: Ó király, ne menjen veled Yiszrá’El serege, mert nincs Yahuwah Yiszrá’Ellel, minden Efráyim fiával. 8Hanem menj te, cselekedj, légy erős a harcra; elbuktat téged Elohim az ellenség előtt, mert van erő Elohimnál segíteni és elbuktatni. 9És mondta Ámátzjáhu Elohim emberének: De mit tegyünk a száz kikárral, amit a Yiszrá’Eli csapatnak adtam? És mondta Elohim embere: Van Yahuwahnak miből adni neked annál többet. 10És különválasztotta őket Ámátzjáhu — a csapatot, amely Efráyimból jött hozzá —, hogy menjenek a helyükre. De nagyon fellángolt a haragjuk Yáhu’Dáh ellen, és haragra gyúlva tértek vissza a helyükre. 11Ámátzjáhu pedig megerősödött, vezette népét, elment a Só-völgybe, és levágott Széír fiai közül tízezret. 12És tízezret élve fogtak el Yáhu’Dáh fiai, fölvitték őket a szikla tetejére, és letaszították őket a szikla tetejéről, és mindnyájan összezúzódtak. 13A csapat fiai pedig, akiket visszafordított Ámátzjáhu, hogy ne menjenek vele a harcba, rátörtek Yáhu’Dáh városaira Shomrontól Beit-Choronig, levágtak közülük háromezret, és nagy zsákmányt zsákmányoltak.
14És történt, miután Ámátzjáhu visszatért az Edomiak megverése után, elhozta Széír fiainak elohimát, felállította azokat magának elohimul, és előttük borult le, és nekik tömjénezett. 15Ezért fellángolt Yahuwah haragja Ámátzjáhu ellen, és prófétát küldött hozzá, aki mondta neki: Miért folyamodtál a nép elohimához, akik nem mentették meg népüket a te kezedből? 16És történt, amint beszélt hozzá, mondta neki: Vajon tanácsadóul tettünk-e téged a királynak? Hagyd abba! Miért verjenek meg? És a próféta abbahagyta, de mondta: Tudom, hogy elhatározta Elohim, hogy elpusztítson téged, mert ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.
17És tanácsot tartott Ámátzjáhu, Yáhu’Dáh királya, és üzenetet küldött Yoáshnak, Yáhu’Ácház fiának, Yehu fiának, Yiszrá’El királyának, mondván: Jöjj, lássuk egymás arcait! 18És Yoásh, Yiszrá’El királya üzenetet küldött Ámátzjáhunak, Yáhu’Dáh királyának, mondván: A Levánoni bogáncs üzenetet küldött a Levánoni cédrusnak, mondván: Add leányodat a fiamnak feleségül! De arra ment a Levánoni mező vadja, és eltaposta a bogáncsot. 19Azt mondtad: Íme, megverted Edomot, és szíved fölemelt téged a dicsekvésre. Most maradj otthon! Miért ingerled magad a bajra, hogy elessél te és Yáhu’Dáh veled? 20De nem hallgatott Ámátzjáhu, mert Elohimtól volt ez, hogy kézbe adja őket, mert Edom elohimához folyamodtak.
21És fölvonult Yoásh, Yiszrá’El királya, és egymás arcát látták, ő és Ámátzjáhu, Yáhu’Dáh királya, a Yáhu’Dáhi Beit-Shemesnél. 22És megveretett Yáhu’Dáh Yiszrá’El előtt, és elmenekültek, mindenki a sátraiba. 23És Ámátzjáhut, Yáhu’Dáh királyát, Yoásh fiát, Yáhu’Ácház fiát elfogta Yoásh, Yiszrá’El királya Beit-Shemesnél, elvitte Yerusháláyimba, és lerombolt Yerusháláyim falából az Efráyimkaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyököt. 24És az összes aranyat és ezüstöt és minden eszközt, amit Elohim házában talált Óbéd-Edómnál, és a királyi ház kincseit, és a túszokat — és visszatért Shomronba.
25És élt Ámátzjáhu, Yoásh fia, Yáhu’Dáh királya, Yoáshnak, Yáhu’Ácház fiának, Yiszrá’El királyának halála után tizenöt évet. 26Ámátzjáhu egyéb dolgai, az elsők és az utolsók, íme, nincsenek-e megírva a Yáhu’Dáh és Yiszrá’El királyairól szóló könyvben? 27És attól az időtől fogva, hogy eltért Ámátzjáhu Yahuwah mögül, összeesküvést szőttek ellene Yerusháláyimban, és Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és megölték ott. 28És fölvitték őt a lovakon, és eltemették atyái mellé Yáhu’Dáh városában.
Szójegyzék: Ámátzjáhu (אֲמַצְיָהוּ – 𐤀𐤌𐤑𐤉𐤄𐤅) – Amácjáhu, Yah erős • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Ácház (יְהוֹאָחָז – 𐤉𐤄𐤅𐤀𐤇𐤆) – JoÁcház, Yah megragadta • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoásh (יוֹאָשׁ – 𐤉𐤅𐤀𐤔) – Yahuwah tüze • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany