1Példázatot is mondott nekik, hogy szüntelen kérleljék El arcait, és ne adjanak szünetet neki. 2Ezt mondta: „Volt egy bíró egy városban, aki Elohimot nem félte, és ember arca felé nem fordult. 3Volt ott a városban egy özvegyasszony is, és odament hozzá, mondván: Ítélj meg engem perlekedő ellenfelemmel szemben. 4De az nem akart hallgatni a szavára számos napon át, azután pedig így szólt szívében: Bár Elohimot nem félem, és ember arca felé nem fordulok, 5íme, megítélem ennek az özvegyasszonynak a perét, mivel terhemre van, és ne jöjjön, hogy nap nap után zaklasson engem beszédeivel. 6Most pedig halljátok, mit mond HáÁdón — HáÁdón kijelentése arról, amit a hitvány bíró mond. 7És Elohim ne perelné-e meg az ő választottainak perét, akik hozzá kiáltanak nappal és éjjel? És irgalma irántuk halogatna? 8Íme, mondom nektek, hogy sietve megperli az ő perüket. De a Ben HáÁdám, amikor eljön, talál-e hitet a föld színén?”
9Ezt a példázatot is mondta azoknak, akik bíznak önmagukban, hogy igazak ők, másokat pedig a szemükben semminek tartanak: 10„Két ember ment fel a Heikhálba imádkozni, az egyik Párush, a másik vámszedő. 11Odaállt a Párush, és így imádkozott e szavakkal: Hálát adok neked, Elohim, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember fia: erőszaktevők, álnokság fiai és házasságtörők, és nem is olyan, mint ez a vámszedő. 12Böjtölök kétszer egy héten, megtizedelem minden termésemet. 13A vámszedő pedig távolról állt, és nem merte felemelni szemeit a magasba, hanem a mellét verte, és így szólt: Könyörülj rajtam, Elohim, a hozzám hasonló vétkezőn. 14Íme, mondom nektek, hogy igaznak nyilvánítva tért vissza ez az ember a házába, nem úgy, mint amaz; mert aki kevélységében felmagasztalja magát, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik.”
15Vittek hozzá kisgyermekeket is, hogy rájuk tegye kezeit. Amikor a Tálmidim meglátták, rájuk szóltak. 16Yeshuá pedig magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké Elohim Királysága. 17Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint a kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
18És megkérdezte őt az egyik elöljáró, mondván: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet?” 19És így szólt hozzá Yeshuá: „Miért nevezel engem jónak? Nincs jó, csak egy: ő, Elohim. 20Te ismered a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” 21Ő pedig így szólt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” 22Amikor Yeshuá ezt hallotta, így szólt: „Egy híján vagy még: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; azután jöjj, és kövess engem.” 23De amikor ezeket hallotta, elszomorodott szívében, mert gazdagsága igen nagy volt. 24Yeshuá meglátta őt, és így szólt: „Milyen nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába. 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokának nyílásán, mint a gazdagnak bemenni Elohim Királyságába.” 26És így szóltak a hallgatók: „Hát akkor ki szabadulhat meg?” 27Ő pedig így szólt: „Ami lehetetlen az ember fiainak, az nem lehetetlen Elohimnak.”
28És így szólt Kefá: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” 29Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ámen, mondom nektek, hogy nincs ember, aki elhagyott házat, vagy feleséget, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket Elohim Királyságáért, 30aki ne kapná meg viszonzását sokszorosan ebben az időben, az eljövendőben pedig a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet.”
31Maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és mindaz a beszéd, amit a próféták keze megírt a Ben HáÁdámról, beteljesedik. 32Mert a pogányok kezébe adatik, és kicsúfolják, és gúnyt űznek vele, és arcába köpnek. 33Ostorokkal megfenyítik, azután megölik, és a harmadik napon feltámad.” 34De ők semmit sem értettek mindezekből, mert el volt rejtve a beszéd a szemeik elől, és nem tudták, mit mondott nekik.
35És történt, amikor közeledett, hogy Yerichohoz érjen, íme, egy vak ember ült az út mellett, és adományokat kéregetett. 36Hallotta az arra járó sokaság hangját, és kérdezősködött, mondván: „Mi ez?” 37Megmondták neki, hogy a Nátzráti Yeshuá megy arra. 38Ekkor kiáltott, mondván: „Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!” 39Az előtte járók rászóltak, hogy hallgattassák el, de ő még nagyobb erővel kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” 40Megállt Yeshuá, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá; és amikor közelébe ért, megkérdezte őt: 41„Mit kívánsz tőlem, hogy megtegyek neked?” Ő pedig így szólt: „Ádoni, hogy visszaadasd szemeim világát.” 42És így szólt hozzá Yeshuá: „Szemeid világa visszatér hozzád; hited megszabadított téged.” 43És hirtelen megnyíltak a szemei, és követte őt, dicsőséget adva Elohimnak; és látta az egész nép, és áldották Elohimot.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádón (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤍) – Úr/Az Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Petrosz (פֶּטְרֹוס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment