1És történt, amikor bement, hogy átment Yericho útján. 2És jött egy ember, neve Zákháy, a vámszedők feje, és gazdag ember volt. 3És kereste, hogy lássa Yeshuát, milyen az alakja, de nem tudta a nép miatt, mert alacsony termetű volt. 4És előre futott, és felment egy szikomorfára, hogy lássa őt, mert arra az útra menendő volt. 5És Yeshuá arra a helyre ért, és felemelte szemeit, és meglátta őt, és így szólt hozzá: „Zákháy, siess, jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6És sietett és lejött, és befogadta őt a házába, szíve örömével. 7És zúgolódtak mindnyájan, akik látták, mondván: „Bűnös ember házához tért be megszállni.” 8És előállt Zákháy, és így szólt HáÁdonhoz: „Lásd, Ádoni, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha kizsákmányoltam valakit valamiben, négyszeresét adom vissza neki.” 9És így szólt hozzá Yeshuá: „Ma lett szabadítás ennek a háznak, mivelhogy ő is Ávráhám fia. 10Mert a Ben HáÁdám azért jött, hogy keresse és megszabadítsa az elveszettet.”
11És amikor ezeket a szavakat hallották, hozzátett, és példázatot mondott nekik, mert közel volt Yerusháláyimhoz, és ők azt gondolták, hogy hamar megnyilvánul Elohim Királysága. 12És így szólt: „Egy nemes ember távoli országba ment, hogy királyságot szerezzen magának, és visszatérjen. 13És hívta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz Mánt, és így szólt hozzájuk: Kereskedjetek ezzel, amíg eljövök. 14De városának emberei gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 15És történt, miután visszatért, és a királyság szilárdan a kezében volt, parancsolta, hogy hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy lássa, mit szerzett kiki a kereskedésével. 16És jött az első, és így szólt: Ádoni, a mánod, melyet nekem adtál, tíz Mánt hozott nyereségül. 17És így szólt hozzá: Jól tetted, jó szolga, mivel a kevés pénzben hű voltál, légy hatalmas mától tíz város fölött. 18És jött a második, és így szólt: Ádoni, a Mánod, melyet nekem adtál, öt Mánt hozott nyereségül. 19És így szólt ehhez is: És te légy öt város fölött. 20És egy közülük jött, és így szólt: Itt van neked, Ádoni, a Mánod, melyet nekem adtál, melyet kendőbe kötve őriztem. 21Mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem tettél le, és aratod, amit nem vetettél. 22És így szólt hozzá: A te szád szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga! Vajon nem tudtad, hogy kemény ember vagyok, elveszem, amit nem tettem le, és aratom, amit nem vetettem? 23És miért nem adtad a pénzemet a pénzváltóknak, hogy én, amikor megjövök, kamatostul szerezzem meg azt? 24És így szólt az ott állókhoz: Vegyétek el kezéből a Mánt, és adjátok annak, akinek tíz Mánja van. 25És így szóltak hozzá: Ádonénu, hiszen annak van tíz Mánja! 26Mondom nektek: minden embernek, akinek van, adatik még, és akinek nincs, attól elvétetik még az is, ami a kezében van. 27De ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg őket előttem.”
28És miután ezeket a szavakat elmondta, előttük ment, és felment Yerusháláyim felé. 29És történt, amikor közel ért Beit-Págihoz és Beit-Ánányáhhoz, a hegyhez, melyet Hár HáZeitim [Olajfák hegyének] neveznek, elküldött kettőt Tálmidimai közül, mondván: 30„Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor odaértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és hozzátok ide. 31És ha valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – így szóljatok hozzá: HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” 32És elmentek a követek, és úgy találtak, ahogyan szólt hozzájuk. 33És miközben eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” 34És így feleltek: „HáÁdon jelölte ki a maga szükségére.” 35És elhozták azt Yeshuához, és rátették ruháikat a szamárcsikóra, és felültették rá Yeshuát. 36És felült és ment, és ők leterítették ruháikat az útra. 37És történt, amikor közel ért a Hár HáZeitim lejtőjéhez, hogy elkezdte Tálmidimainak egész sokasága áldani Elohimot örömmel és ujjongó hanggal mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, mondván: 38„Áldott a király, aki Yáhuwáh nevében jön! Shálom az Egekben, és dicsőség a magasságokban!” 39És néhány ember a Perushim közül, akik a nép között voltak, így szóltak hozzá: „Rábi, dorgáld meg Tálmidimaidat!” 40És felelt és így szólt: „Íme, mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
41És közel ért, és meglátta a várost, és sírt fölötte, mondván: 42„Bár tudtad volna te is ezen a napodon, honnan jön a te Shálomod! De most el van rejtve a te szemeid elől. 43Mert íme, napok jönnek rád, és ellenségeid sáncot öntenek körülötted, és körülvesznek, és szorongatnak téged mindenfelől; 44és porig zúznak téged és fiaidat benned, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
45És bement a Heikhálba, és elkezdte kiűzni belőle azokat, akik ott árultak. 46És így szólt hozzájuk: „Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” 47És nap mint nap tanított a Heikhálban. De a Kohánim fejei és a Szofrim és a nép vezérei azon voltak, hogy elveszítsék őt; 48de nem találták meg, mit tegyenek, mert az egész nép ragaszkodott hozzá, hogy hallgassa őt.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Ánányáh (בֵּיתעֲנָנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי – 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים – 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Mán (מָן – 𐤌𐤍) – Manna/Mi ez? • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yericho (יְרִיחוֹ – 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El első hadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment •
Zákháy (זַכַּי – 𐤆𐤊𐤉) – Tiszta/Ártatlan