1Volt pedig egy beteg ember, neve El’ázár, Beit-Ányából, Miryám és testvére, Mártá lakóhelyéről. 2Ez az a Miryám, aki megkente HáÁdont illatos kenettel, és hajával megtörölte lábait: az ő testvére, El’ázár volt a beteg. 3A lánytestvérek elküldtek hozzá, mondván: „Ádoni, íme, akit szeret a lelked, beteg.” 4Yeshuá meghallotta, és ezt mondta: „Ez a betegség nem halálra van, hanem HáElohim dicsőségére, hogy általa megdicsőüljön Ben HáElohim.” 5És Yeshuá szerette Mártát és lánytestvérét és El’ázárt. 6És lett, amikor meghallotta, hogy beteg, késlekedett, és két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7és azután így szólt Tálmidimjaihoz: „Menjünk, és térjünk vissza Yáhu’Dáh földjére!” 8Tálmidimjai ezt mondták neki: „Rábink, hát nem most akartak megkövezni a Yáhu’dim, és te ismét oda térsz vissza?” 9Yeshuá így felelt: „Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 10de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne a világosság.” 11Ezeket beszélte, és azután ezt mondta nekik: „El’ázár, a mi barátunk alszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.” 12Tálmidimjai ezt felelték: „Ádoni, ha alszik, meggyógyul.” 13Yeshuá pedig a haláláról beszélt így, ők azonban azt gondolták, hogy az álomban való pihenéséről szól. 14Akkor Yeshuá világos beszéddel mondta nekik: „El’ázár meghalt, 15és örvendek tiértetek, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” 16T’omá, akit Didumosznak hívnak, ezt mondta Tálmidimotársainak: „Menjünk el mi is, és haljunk meg vele.”
17És megérkezett Yeshuá, és úgy találta, hogy az már négy napja fekszik a sírban. 18Beit-Ányá pedig közel volt Yerusháláyimhoz, mintegy tizenöt barázda-szántóföldnyire. 19És sok Yáhu’dim jött el Mártához és Miryámhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20És lett, amint Mártá meghallotta, hogy Yeshuá jön, kiment elébe, Miryám pedig a házban ült. 21És így szólt Mártá Yeshuához: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy mindazt, amit kérsz HáElohimtól, megadja neked HáElohim.” 23Yeshuá ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24Mártá így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” 25Yeshuá ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az életek; aki hisz énbennem, ha meg is hal, feltámad és él, 26és minden élő, aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt te?” 27Ő így szólt hozzá: „Igen, Ádoni, én hiszem, hogy te vagy a Máshiách, Ben HáElohim, aki eljön a világba.”
28És amikor ezt mondta, elment, és titokban hívta lánytestvérét, Miryámot, mondván: „Itt van a Rábi, és hív téged.” 29És az meghallotta, és felkelt, mint egy pillanat alatt, és odament hozzá. 30Yeshuá pedig még nem ért be a faluba, hanem még mindig azon a helyen állt, ahol Mártá találkozott vele. 31A Yáhu’dim pedig, akik vele voltak a házban és vigasztalták, amikor látták, hogy Miryám felkelt és hirtelen kiment, utánamentek, azt gondolva, hogy a sírhoz megy sírni ott. 32És Miryám odaért arra a helyre, ahol Yeshuá állt, és meglátta őt, és leborult a lábaihoz, és ezt mondta neki: „Ádoni, ha itt lettél volna velünk, nem halt volna meg a testvérem.”
33Amint Yeshuá látta őt sírni, és a Yáhu’dimat is, akik vele sírtak, megkeseredett a szelleme bensejében, és felkavarodott a szíve, 34és így szólt: „Hová temettétek őt?” Ők ezt mondták neki: „Jöjj, Ádonénu, és lásd.” 35Yeshuá sírt. 36A Yáhu’dim ezt mondták: „Lássátok, mily csodálatos a szeretete iránta!” 37Némelyek pedig közülük így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem volt képes megóvni ezt is a haláltól?”
38Yeshuá pedig lelke keserűségében a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt a száján. 39Yeshuá ezt mondta: „Hengerítsétek el a követ.” Mártá, az elhunyt lánytestvére így szólt hozzá: „Ádoni, már bűzlik, hiszen négy napja van ott.” 40Yeshuá ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked: ha hiszel, meglátod HáElohim dicsőségét?” 41És elhengerítették a követ, ahová a halottat helyezték, Yeshuá pedig felemelte szemeit a magasba, és ezt mondta: „Hálát adok neked, Ábám, hogy meghallgattál engem. 42És én tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem, de a körülöttem álló nép miatt szóltam így, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” 43És amikor így befejezte a beszédet, hangos szóval kiáltott: „El’ázár, kelj fel és jöjj ki!” 44És kijött a halott, kezei és lábai halotti pólyákkal megkötve, és arcai kendővel körülkötve. Yeshuá ezt mondta nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni.”
45És sokan a Yáhu’dim közül, akik eljöttek Miryámhoz, amikor látták, amit Yeshuá tett, hittek benne. 46Némelyek pedig közülük elmentek a Perushimhoz, és elmondták nekik, amit Yeshuá tett.
47És összegyűjtötték a Kohanim fejei és a Perushim a Szánhedrint, és így szóltak: „Mit tegyünk? Hiszen ez az ember sok jelt tesz. 48Ha ráhagyjuk, mint ma is, nemde mindnyájan hisznek majd benne, és jönnek a rómaiak, és elveszik helyünket és népünket.” 49Egyikük pedig, Káyáfá a neve, aki Kohen Gádol volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. 50És nem is fogjátok fel, hogy jobb nektek, ha egyetlen ember hal meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.” 51És nem a szívéből beszélt így, hanem mivel Kohen Gádol volt abban az évben, prófétált a szája által, hogy Yeshuá meg fog halni a népért; 52és nem csak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse HáElohim szétszórt fiait, és eggyé legyenek. 53És attól a naptól fogva együtt tanácskoztak róla, hogy megöljék.
54Ezért Yeshuá nem járt többé nyíltan a Yáhu’dim között, hanem elhúzódott onnan a pusztához közeli vidékre, egy városba, melynek neve Efráyim, és ott lakott Tálmidimjaival.
55És közeledett a Yáhu’dim Peszách-ünnepe, és sokan felmentek a vidékről Yerusháláyimba Peszách előtt, hogy ott megszenteljék magukat. 56És keresték Yeshuát, és így szóltak egymáshoz, a Beit-HáMikdáshban állva: „Mit forgattok a szívetekben? Vajon nem jön el az ünnepre?” 57A Kohanim fejei pedig és a Perushim parancsot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van a helye, jelentse be, hogy elfoghassák.
Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Ányá (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Beit-Ányáh/Szegények háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • El’ázár (אֶלְעָזָר – 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített – Aharon fia, a FőPap • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Futam (στάδιον – ) – kb. 185 méteres hosszmérték, görög-római futópálya hossza • Káyáfá (קַיָּפָא – 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kohanim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok, szolgálók (tsz.) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • T’omá/Didumosz (תְּאוֹמָא – 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment