1Ezért tehát, szeretteim, mivel ezek az ígéretek a mieink, tisztítsuk meg lelkünket minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és emelkedjünk fel a szentségben, Elohim félelmében.
2Hordozzatok minket, kérlek: senkit nem nyomtunk el, senkit nem rontottunk meg, senkit nem csaltunk meg. 3És nem azért szólok, hogy vádoljalak titeket, hiszen előbb már mondtam, hogy megőrizve vagytok a szivünkben, hogy együtt haljunk és együtt éljünk. 4Ajkaim kívánsága nyomatékos felétek, és dicsekszem veletek igen nagyon; minden nyomorúságunkban betelve vagyok vigasztalással, és örömökkel csordultig jóllaktam.
5Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, nem volt békesség a testünkben, hanem nyomorúság minden oldalról: kívül kard, és a kamrákban rettegés. 6De a meghajlottakat felegyenesítő Elohim, aki támaszt adott nekünk Titusz keze által az ő megérkezésével; 7és nem csupán az ő megérkezésével, hanem a vigasztalásokkal is, amelyeket nálatok talált, amikor hírül adta nekünk szívetek vágyódását, kesergéseteket, és irántam való buzgóságotokat, úgyhogy ezáltal még növekedett az öröm a szívemben.
8És ha meg is szomorítottalak titeket a levelemmel, most nem bánom, jóllehet bántam akkor, látva, hogy az a levél megszomorított titeket egy ideig. 9De most örülök, nem a szomorúságotok miatt, hanem azért, mert szomorúságotok megtérésre vezetett, miután Elohim akarata szerint szomorodtatok meg, hogy semmiben ne legyen károtok a mi kezünk által. 10Mert a szomorúság, amely Elohim akarata szerint való, megtérésre és szabadulásra vezet, amely felől senki sem bánkódik; de a szomorúság, amely a világ útja szerint való, halálba vezet.
11Hát nem látjátok-e szomorúságotok gyümölcsét, amely Elohim akarata szerint való? Mert felébresztett titeket, hogy szorgoskodjatok dolgaink felől, sőt mentegetőzésre is, sőt méltatlankodásra, sőt félelemre, sőt szeretetre, sőt buzgóságra, sőt megtorlásra. Bebizonyítottátok, hogy tiszták voltatok mindenestől abban az ügyben. 12Ezért tehát, amikor írtam nektek, nem azért írtam annak okáért, aki a rosszat cselekedte, és nem is azért, aki a rosszat elszenvedte, hanem azért, hogy megmutassam nektek, mennyire aggódtok értünk a Elohim színe előtt.
13Ezért megvigasztalódtunk a ti vigasztalásotokkal; és sok örömmel jóllaktunk Titusz öröme miatt, mivel mindnyájan együtt megnyugtattátok az ő szellemét. 14És nem szégyenültem meg azzal, hogy dicsértelek titeket előtte; mert amint minden hozzátok intézett szavunk az igazság szava, úgy a dicséret szava is, amellyel dicsértelek titeket Titusz előtt, igaznak bizonyult. 15És az ő irgalma is felétek fordult még jobban, amikor visszaemlékezett rá, hogy mindnyájan együtt hallgattatok az ő szavára, és hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16És én örülök, hogy minden dologban bízhatom bennetek.
Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Titusz (טִיטוּס – 𐤈𐤉𐤈𐤅𐤎) – Titusz/tiszteletreméltó