1És adatott nekem egy nád, a mérővesszőhöz hasonló, és megállt a Málákh és így szólt: „Kelj fel, és mérd meg Elohim Heikhálját, és a Mizbeáchot, és az ott imádkozók helyét; 2de a Heikhál külső udvarát vesd ki, és ne mérd meg azt, mert a Goyimnak adatott, és tapossák a szent várost negyvenkét hónapig. 3És adom az én Két Tanúmnak, és prófétálnak ezerkétszázhatvan napig, zsákba öltözve. 4Ezek a Két Olajfa és a Két Menoráh, amelyek a föld Elohimja előtt állnak. 5És ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket; halállal hal meg mindenki, aki rosszra törve akarja bántani őket. 6Nekik van erejük arra, hogy bezárják az Egeket, hogy ne legyen eső prófétálásuk minden napjában; és van erejük arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. 7És amikor bevégzik bizonyságtételüket, harcra kel ellenük a fenevad, amely feljön az alvilágból, fölébük kerekedik és megöli őket. 8És holttestük a nagy város utcáján hever, amelyet példázat nyelvén Sz’domnak és Mitzráyimnak neveznek, ahol az ő Ádonjukat is megfeszítették. 9És sokan a népek és a törzsek, a nyelvek és a Goyim közül látják az ő holttestüket három és fél napig, és nem engedik a holtakat sírba tenni. 10És a föld lakói örvendeznek rajtuk és vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a Két Próféta gyötörte a föld lakóit. 11És a három és fél nap elteltével az élet Ruáchja szállt beléjük Elohimtól, és lábaikra álltak, és Elohim rettegése szállt mindazokra, akik látták őket. 12És hallottak egy nagy hangot, amely így szólt hozzájuk az Egekből: „Jöjjetek fel ide!” És felmentek a felhőben az Egekbe, és ellenségeik szemei látták. 13És nagy földrengés támadt abban az időben, és a város tizedrésze ledőlt, és hétezer ember pusztult el a földrengésben, név szerint számba véve, a megmaradtakat pedig reszketés fogta el, és dicsőséget adtak az Egek Elohimjának. 14A második jaj elmúlt; íme, a harmadik jaj hamar eljön.
15És megfújta a hetedik Málákh, és nagy hangok hallatszottak az Egekben, mondván: „A föld királysága a mi Ádonunké és az ő Máshiáchjáé lett, és ő uralkodik örökkön örökké”. 16És a huszonnégy Zekenim, akik Elohim előtt ülnek trónjaikon, arcaikra borultak és leborultak Elohim előtt, 17és így szóltak: „Hálát adunk neked, Yahuwah, Elohei Tzeváot, aki vagy és aki voltál és aki eljössz, hogy magadra öltötted nagy erődet, és uralkodsz. 18A Goyim háborogtak haragjuk felgerjedésében, míg eljött a te haragod heve és az ítélet napja a porban alvók fölött, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a Nevi’imnek és a Kedoshimnak, és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek a nagyokkal együtt, és hogy megrontsd a föld megrontóit.” 19Akkor megnyílt Elohim Mikdásha az Egekben, és megjelent ott az ő szövetségének ládája a szentélyében, és villámok cikáztak, és hangok, mennydörgések, rengés és nehéz jégeső.
Szójegyzék: Adon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr/Mester • Áron HáBrit (אֲרוֹן הַבְּרִית – 𐤀𐤓𐤅𐤍 𐤄𐤁𐤓𐤉𐤕) – A Szövetség Ládája • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El Sháddáj (אֵל שַׁדַּי – 𐤀𐤋𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Elohei Tzeváot (אֱלֹהֵי צְבָאוֹת – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek Elohimja • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goyim (גּוֹיִם – 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kedoshim (קְדוֹשִׁים – 𐤒𐤃𐤅𐤔𐤉𐤌) – Szentek • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Menorá (מְנוֹרָה – 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – Lámpás/Hétágú mécsestartó • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Mizbeách (מִזְבֵּחַ – 𐤌𐤆𐤁𐤇) – Oltár • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤉𐤌) – Próféták • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shofár (שׁוֹפָר – 𐤔𐤅𐤐𐤓) – Kosszarv-kürt – rituális kürt és csatakürt • Ssz’dom (סְדוֹם – 𐤎𐤃𐤅𐤌) – Szodoma • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Záyit (זַיִת – 𐤆𐤉𐤕) – Olajbogyó/Olajfa • Zekénim (זְקֵנִים – 𐤆𐤒𐤍𐤉𐤌) – Vének – a mennyei tanács tagjai