1Ismét tanítani kezdett a tenger partján, és nagy néptömeg gyülekezett hozzá, úgyhogy beszállt a hajóba, és a tengeren ült; az egész nép pedig a parton, a szárazon állt. 2És sok beszédre tanította őket példázataiban, és így csepegtette nekik tanítását: 3„Hallgassatok szám szavaira! Íme, kiment a magvető vetni, 4és történt vetés közben, hogy szétszórt a magból az út mellé, és jöttek az Egek madarai, és felették azt. 5És volt a magból, amely sziklás földre esett, ahol nem volt elég por, és sietve kihajtott, mivel nem volt mély földje; 6de amikor felragyogott a nap, megperzselődött, és kiszáradt, mert nem volt gyökere lent. 7És volt, amely a tövisek közé esett, és felnőttek a tövisek, és elnyelték, és nem hozott termést. 8És volt, amely a jó földrészbe esett, és termés gyümölcsét hozta, menvén ment és sokasodott, míg meghozta a harminc mértéket, a hatvan mértéket és a száz mértéket.” 9És mondta nekik: „Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”
10És amikor magában ült, odajöttek azok, akik hozzá ragaszkodtak a tizenkettővel együtt, és megkérdezték őt példázatai dolgáról. 11És mondta nekik: „Néktek adatott megismerni Elohim Királyságának titkait, de azoknak, akik kívül vannak, minden csak példázatokban adatik, 12azért, hogy látván lássanak, de ne tudjanak, és hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és megbocsáttassék nékik.”
13És mondta nekik: „Ha ezt a példázatot nem értitek, miként fogjátok érteni a többi példázatot? 14A magvető – nemde ő a Királyság igéjének magvetője. 15Akik az út mellett vannak: ezek azok, akik befogadják a magot, amikor hallják azt, ami mondatott nekik, de a Szátán sietve jön, és elveszi a beléjük vetett magot. 16És így a sziklás földrészbe vetett mag: ezek azok, akik sietve örömmel hallják a Királyság igéjét, 17de mivel nincs gyökerük a lelkükben, csak rövid pillanatig állnak meg, és azután, amikor bármi nyomorúság éri, és üldözik őket hitük igéje miatt, egy pillanat alatt elbuknak. 18És a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik hallják a Királyság igéjét, 19de e világ gondjai, a gazdagság csábításai és egyéb dolgok megkívánása jönnek, és elnyelik az igét, és az nem hoz hajtást. 20És a jó földrészbe vetett mag: ezek azok, akik hallják az igét, és elrejtik azt, míg termést terem: harminc mértéket, hatvan mértéket és száz mértéket.”
21És mondta nekik: „Vajon azért hozzák-e be a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá, és nem azért, hogy a Menoráhra emeljék? 22Mert nincs elrejtett dolog, amely fel ne tárulna, és nincs titkolt, amely napvilágra ne jönne. 23Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”
24És mondta nekik: „Adjátok szíveteket arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek is, sőt még ráadás is adatik néktek. 25Mert akinek van, annak adatik még, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”
26És mondta: „Olyan Elohim Királysága, mint az ember, aki magot vetett a földbe, 27azután elment aludni, és felkelt éjjel és nappal, a mag pedig sarjad és nő, ő pedig nem tudja, miként lett ez. 28Mert a föld magától hozza ki hajtását: először a szárat, azután a kalászt, azután a búzát a teli kalászban. 29És akkor siet, lendíti a sarlót az álló gabona termésére, mert beérett az aratás.”
30És folytatta, és mondta: „Mihez hasonlítsuk Elohim Királyságát, és milyen példázattal vessük egybe? 31Hasonlatossága a mustármaghoz: amely elvettetik a földbe, és kisebb minden magnál, amely a föld színén van, 32de miután elvetették, kihajt és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hoz ki, úgyhogy árnyékában fészkelhetnek az Egek madarai.”
33És sok ehhez hasonló példázatban csepegtette nekik szavát, amennyit elhordozni bírtak. 34És nem szólt nekik szót példázat nélkül, de amikor egyedül volt Tálmidimjaival, megmagyarázta nekik mindezeket a példázatokat.
35Azon a napon, estefelé, mondta nekik: „Kérlek, keljünk át a tenger túlsó partjára!” 36És elbocsátották a néptömeget, és átvitték őt abban a hajóban, amelyben azelőtt ült; más hajók is voltak körülötte. 37És forgószél és nagy vihar támadt a tengeren, és a hullámok beömlöttek a hajóba, úgyhogy az kezdett megtelni vizekkel. 38Ő pedig a hajó hátsó részében aludt, és a vánkosok voltak a feje alatt. És felébresztették őt, mondván: „Rábenu, hát nem törődsz vele, hogy elveszünk?” 39És felserkent, és megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Némulj el, csendesedj le!” És elhallgatott a szél, és nagy csendesség lett. 40Akkor mondta nekik: „Miért rettegtek ennyire? Hát még mindig nincs bennetek hit?” 41És nagy félelemmel féltek, és mondták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is figyelnek a hangjára?”
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Menoráh (מְנוֹרָה- 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – Lámpatartó – hétágú gyertyatartó • Rábenu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment
v