1És megérkeztek a tenger túlsó partjára, a Gerázi’im lakóhelyének helyére. 2Amikor kiszállt a hajóból, íme egy ember jött ki elébe a sírboltok közül, akit egy tisztátalan szellem gyötört, 3akinek lakása a sírboltok között volt, és többé senki sem tudta megkötözni, még lánccal sem. 4Mert sokszor megkötözték béklyókkal és láncokkal, de szétszaggatta a béklyókat és összetörte a láncokat, és nem volt erő egyetlen ember kezében sem, hogy megfékezze. 5És mindig, éjjel és nappal, a sírboltok és a hegyek között kiáltozott, és kövekkel tépte Nefeshét. 6És amikor távolról meglátta Yeshuát, odafutott és leborult előtte, 7és nagy hangon felkiáltott, és mondta: „Mi közöm hozzád, Yeshuá, Ben–El Elyon? Íme, Elohimra esketlek téged, ne gyötörj engem!” 8Mert ő ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan szellem, ebből az emberből!” 9És megkérdezte tőle, mondván: „Mi a neved?” És az így felelt: „Máchánáyim – Két Tábor a nevem, mert sokan vagyunk.” 10És nagyon kérlelte őt, hogy ne küldje el őket azon a vidéken kívülre. 11Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegy oldala felől legelt. 12És könyörögtek neki, mondván: „Küldj el minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13És megengedte nekik Yeshuá, és ezek a tisztátalan szellemek kijöttek, és bementek a disznókba; és az egész nyáj lerohant a meredeken a tengerbe, és mindnyájan, mintegy kétezren, belefulladtak a tengerbe. 14A disznók pásztorai pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a mezőre, és kijöttek a hely lakói, hogy lássák, mi történt. 15És odamentek Yeshuához, és meglátták az embert, a démonok lakhelyének birtokosát, Máchánáyim birtokosát, amint felöltözve ül, és elméje józan, és megfélemedtek. 16És akik saját szemükkel látták a dolgot, elbeszélték nekik, mi történt a démonok lakhelyének birtokosával és a disznónyájjal. 17És kezdték kérlelni őt, hogy menjen el a határukból. 18És amikor leszállt a hajóhoz, a démonok lakhelyének birtokosa esedezett hozzá, hogy mellette lehessen. 19De Yeshuá nem engedte meg neki, hanem ezt mondta neki: „Térj vissza házadhoz és szülőföldedhez, és add hírül nekik, mily nagy dolgot tett veled Yahuwah, és mily sokak az ő irgalmai irántad.” 20És elment, és kezdte hirdetni a Dekápoliszban, mit tett vele Yeshuá, és mindnyájan csodálkoztak.
21És Yeshuá visszatért, és átkelt a hajón a tenger túlsó partjára, és nagy sokaság gyűlt köré, és ő a tenger partján állt. 22És íme, eljött hozzá a Beit-Kneszet elöljárói közül egy, név szerint Yáir, és amikor meglátta őt, lába elé borult a földre, 23és nagyon esedezett hozzá, mondván: „Kislányom, a leányka a halál kapuihoz ért; jöjj hát, és tedd kezeidet rá, hogy meggyógyuljon és életben maradjon betegségéből.” 24És elment vele, és nagy sokaság ment utána, és szorongatták őt. 25És volt ott egy asszony, vérfolyásos, akinek vérfolyásának napjai tizenkét éven át tartottak, 26és sok fájdalmat viselt el különféle orvosok keze alatt, és mindenét, amije volt, elköltötte haszon nélkül, mert betegsége egyre súlyosbodott. 27Amikor hallott Yeshuá híréről, eljött a sokaság közé hátulról, és megérintette ruhájának szárnyát, 28mert ezt mondta szívében: „Ha csak megérintem is ruháit, megszabadulok.” 29És azonnal kiszáradt vérének forrása, és megérezte testében, hogy meggyógyult a csapásból. 30És Yeshuá azonnal megismerte Nefeshében, hogy erő áradt ki belőle, és megfordult a sokaság között, és mondta: „Ki érintette meg ruháimat?” 31És mondták neki Tálmidimjai: „Íme látod, hogy a sokaság szorongat téged körös-körül, és te azt kérded: ki érintette meg ruháimat?” 32És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt tette. 33Az asszony pedig félt és remegett, mert tudta, mi történt vele, és eljött, és leborult előtte a földre, és megmondta neki az igazságot. 34És mondta neki: „Leányom, a te hited megszabadított téged; menj el békességgel, és éljen Nefeshed betegségeidből.”
35Még beszélt, amikor a Beit-Kneszet elöljárójának házából emberek jöttek, és mondták: „Leányod meghalt; miért fárasztod még a Rábit?” 36Amikor Yeshuá meghallotta az elhangzott szót, mondta a Beit-Kneszet elöljárójának: „Ne félj, csak higgy!” 37És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefának, Yá’ákovnak és Yochánánnak, Yá’ákov testvérének. 38És megérkeztek a Beit-Kneszet elöljárójának házába, és látta a zűrzavart, a sírókat és a sok jajgatót. 39És bement, és mondta nekik: „Miért zajongtok és miért sírtok? A leányka nem halt meg, hanem alszik.” 40És kinevették őt, de ő kiküldte mindnyájukat a házból, és maga mellé vette a leány apját és anyját és azokat, akik vele voltak, és bement a szobába, ahol a leány volt. 41És megfogta a leány kezét, és mondta neki: „Tályetá kumi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj fel!” 42És a leányka azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt; és csodálkoztak csodálkozással csodálva. 43És erősen megparancsolta nekik és intette őket, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak neki enni.
Szójegyzék: Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Dekápolisz (דֶּכַּפּוֹלִיס – 𐤃𐤊𐤐𐤅𐤋𐤉𐤎) – Tízváros • El Elyon (אֵל עֶלְיוֹן – 𐤀𐤋 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – A Magasságos Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gerázi’im (גֵרַזִיִּים – 𐤂𐤓𐤆𐤉𐤉𐤌) – gerázi (gerasénus) népcsoport a Galileai-tó keleti partján • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tályetá kumi (טַלְיְתָא קוּמִי – arám – ) – leányka, kelj fel! • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yáir (יָאִיר – 𐤉𐤀𐤉𐤓) – megvilágosít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János