1Lőn azokban a napokban, hogy ismét nagy sokaság gyűlt össze hozzá, és nem volt náluk semmi étel, hogy betöltsék lelküket; ekkor Yeshuá magához hívta Tálmidimjait, és így szólt hozzájuk: 2„Tele vagyok irgalommal a nép iránt, mert már három napja állnak velem, és nincs mit enniük; 3és ha éhesen bocsátom el őket házaikhoz, elalélnak az úton, mert van köztük, aki messziről jött.” 4Tálmidimjai így feleltek neki: „Honnan szerezhetné valakinek a keze itt a pusztában, hogy ezeket kenyérrel jóllakassa?” 5Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét.” 6Ekkor megparancsolta a nép sokaságának, hogy üljenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, áldást mondott, megtörte, és Tálmidimjainak adta, hogy tegyék eléjük; ők pedig a nép sokasága elé tették. 7És volt náluk néhány kis haluk is, amelyek fölött áldást mondott, és szólt, hogy tegyék eléjük ezeket is. 8Ettek és jóllaktak, azután fölszedték a megmaradt darabokat, hét kosárral, 9Ők pedig mintegy négyezer férfi voltak, és azután elbocsátotta a népet. 10Akkor hajóba szállt Tálmidimjaival együtt, és elment Dálmánutá vidékére.
11Kijöttek a Perushim, és vitatkozni kezdtek vele, és hogy kísértsék őt, jelt kértek tőle az Egekből. 12Yeshuá felsóhajtott lelkének keserűségében, és így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Ámen, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” 13Ezzel otthagyta őket, és visszatérve ismét átkelt a hajóval a tenger túlsó partjára.
14De elfelejtettek úti élelmet venni magukkal, és nem volt náluk a hajóban, csak egyetlen kerek kenyér. 15És Yeshuá óvta őket, és így szólt: „Lássátok, óvakodjatok a Perushim kovászától és a Hordosz kovászától!” 16Erre tanakodni kezdtek egymással, mondván: „Azért, mert nincs nálunk kenyér.” 17Amikor ezt Yeshuá megtudta, így szólt hozzájuk: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? Hát nem értitek és nem fogjátok föl, és ennyire nehéz a szívetek? 18Van szemetek, és mégsem láttok, és van fületek, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? 19Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból? Így feleltek neki: „Tizenkettőt.” 20„És a hét kenyérből a négyezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból?” Ezt mondták neki: „Hetet.” 21Erre így szólt hozzájuk: „Hogyhogy még mindig nem fogjátok föl?”
22Megérkeztek Beit-Tzáydáhba, és egy vak embert vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg őt. 23Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a városon kívülre, azután köpött a szemeibe, rátette kezeit, és megkérdezte tőle, lát-e valamit. 24És fölemelte szemeit, és így szólt: „Látok embereket, mert úgy látom őket, mint járkáló fákat.” 25Akkor ismét rátette kezeit a szemeire, és megnyitotta azokat; ekkor meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26És hazaküldte őt, mondván: „Be ne menj a városba, és senkinek se mondj el semmit a városban!”
27Yeshuá pedig kiment onnan Tálmidimjaival együtt Keisárijá Filippi falvaiba; útközben megkérdezte Tálmidimjait, mondván: „Mit mondanak rólam az emberek: ki vagyok én?” 28Ők feleltek, és ezt mondták: „Bemerítő Yochánánnak, mások Eli’Yáhunak, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” 29Akkor megkérdezte őket, mondván: „Hát ti mit mondotok rólam: ki vagyok én?” Kefá felelt, és így szólt neki: „Te vagy a Máshiách.” 30Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne mondják el őfelőle. 31Akkor tanítani kezdte őket, mondván, hogy sok fájdalom vár Ben HáÁdámra, és a vének, a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de három nap végén feláll. 32Ezt a dolgot pedig világosan és jól megmondta. Erre Kefá magához vonta őt, és dorgálni kezdte szavakkal; 33de ő ide-oda fordult, Tálmidimjaira tekintett, és megdorgálta Kefát, mondván: „Távozz arcaim elől, Szátán, mert nem fogod fel azt, ami Elohimé, hanem azt, ami az Ádámé.”
34Ekkor magához hívta a népet és Tálmidimjait, és így szólt hozzájuk: „Aki utánam akar jönni, vesse el lelkét magától, vegye fel keresztjét, és jöjjön utánam. 35Mert aki meg akarja menteni lelkét, az kivágatik tőle, aki pedig kivágja lelkét énértem és az Örömhírért, megtalálja azt. 36Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, lelke pedig kivágatik tőle? 37Vagy mit adhat az ember lelkének váltságául? 38Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e hűtlen és vétkező nemzedékben, azt Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében az ő szent angyalaival.”
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Tzáydáh (בֵּיתצַיְדָא- 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dálmánutá (דַּלְמָנוּתָה- ) – helynév, azonosítása bizonytalan • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס- 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Keisárijá Filippi (קֵיסָרִיָּהפִילִיפִּי- ) – Filippi Cézáreája • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János