1És mondta nékik: „Ámen, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják kijönni Elohim Királyságát hatalommal.”
2Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és felvitte őket egy magas hegyre, csak őket külön, és elváltozott a szemük előtt. 3Ruhái tündököltek és fehérré lettek, nincs ruhamosó a földön, aki olyan fehérre tudna ruhákat mosni, mint azok. 4És íme, Eli’Yáhu és Mosheh jelentek meg nekik, amint beszélgettek Yeshuával. 5Kefá felelt és mondta Yeshuának: „Rábi, jó nekünk itt laknunk; csináljunk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak.” 6Mert nem tudta, mit szóljon, mert rettegés és félelem esett rájuk. 7És íme, felhő borult rájuk, és hang jött ki a felhőből, mondva: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” 8És hirtelen körültekintettek, és nem láttak többé senkit, csak Yeshuáát egyedül velük.
9És lőn, amint lejöttek a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amíg fel nem támad Ben HáÁdám a halottak közül. 10Ők pedig megőrizték a beszédet a szívükben, és tanakodtak maguk között, mi az a feltámadás a halottak közül. 11És megkérdezték őt, mondva: „Miért mondják az Szofrim, hogy Eli’Yáhunak előbb kell eljönnie?” 12Ő pedig mondta nekik: „Eli’Yáhu valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. És amint meg van írva Ben HáÁdámról, úgy ő is arra rendeltetett, hogy meggyötörtessék és összezúzassék és kivágattassék az élők földjéből. 13De mondom néktek, hogy Eli’Yáhu már el is jött, és úgy tettek vele, ahogyan akaratuk volt, ahogy meg van írva róla.”
14És lőn, amint a többi tanítvány közelébe értek, sok népet láttak körülöttük, és Szofrimot, akik vitatkoztak velük. 15És az egész nép, amint meglátta őt, megdöbbent és elálmélkodott, és odafutottak és békességet kívántak neki. 16Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?” 17És felelt neki egy a népből: „Rábi, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van, mely rettegéssel gyötri; 18és amikor megragadja, leteperi őt, és csorgatja a nyálát, és csikorgatja a fogait, amíg elszárad az ereje. És szóltam Tálmidimjaidnak, hogy űzzék ki, de nem bírták.” 19Ő pedig felelt és mondta nekik: „Ó, hűtlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak titeket? Hozzátok őt elém ide!” 20És elé hozták őt; és amint meglátta őt a szellem, megragadta őt, ragadván és tépve, és a földre esett és fetrengett a nyálában. 21És megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy ez hozzátapadt?” Ő pedig mondta: „Ifjúsága napjaitól. 22És sokszor vetette tűzbe és vizekbe, hogy elpusztítsa; de ha kezed Elohimnak hatalmában áll valamit tenni, könyörülj meg rajtunk és segíts nekünk!” 23És mondta neki Yeshuá: „Ha kezed Elohimnak hatalmában áll a hitre — annak, aki hisz, minden dolog meglesz.”
24És felkiáltott a gyermek apja, és mondta könnyek között: „Íme, hiszek, uram; segíts a hithiányosnak, olyannak, mint én!” 25És látta Yeshuá, hogy a sokaság egyre gyűl és sokasodik, és ráförmedt a tisztátalan szellemre, mondva: „Te néma és süket szellem, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé, bemenvén!” 26És felkiáltott, és megtépte lelkét haragjában, és kiment; a fiú pedig olyan maradt, mint a halott, úgyhogy sokan mondták: kimúlt. 27Yeshuá pedig megfogta a kezét, és felemelte őt, és felkelt. 28És lőn, amint hazaért, megkérdezték őt Tálmidimjai, ők maguk vele lévén: „Mi miért nem bírtuk kiűzni?” 29És mondta nekik: „Az ilyen fajta rossz szellem semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjttel.”
30És elmentek onnan, és átkeltek Gálilon, és nem akarta, hogy ott bárki megtudja. 31Mert idejét Tálmidimjai oktatásának szentelte, és arra, hogy eléjük tárja, miként adatik Ben HáÁdám emberek kezébe, akik megölik őt, és miután megöletett, a harmadik napon feltámad és él. 32Ők pedig nem értették a beszédét, és féltek őt megkérdezni.
33És megérkeztek Kfár-Náchumba; és amikor a házban volt, megkérdezte őket: „Miféle perlekedés és beszéd volt köztetek az úton?” 34De nem feleltek semmit, mert azon vitáztak egymás közt az úton, hogy ki a legnagyobb közöttük. 35És leült, és odahívta a tizenkettőt, és mondta nekik: „Aki első akar lenni, legyen mindenki között utolsó és mindenki szolgája.” 36És vett egy gyermeket, és közéjük állította, és miután átölelte, mondta nekik: 37„Aki egyet befogad az ilyen gyermekek közül az én nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem annak arcát, aki engem küldött.”
38És mondta neki Yochánán: „Rábi, láttunk egy embert, aki rossz szellemeket űz ki a te nevedben, és eltiltottuk őt a cselekedetétől, mert nem követett minket.” 39És mondta Yeshuá: „Ne tiltsátok el őt, mert nincsen senki, aki csodákat tesz az én nevemben, és aztán visszafordulna, hogy rosszat szóljon ellenem. 40Mert az az ember, aki nincs ellenünk, az mellettünk van.
41És mindenki, aki egy pohár vizeket ad nektek inni az én nevemben azért, mert a Máshiách-éi vagytok — Ámen, mondom néktek, nem vész el a jutalma. 42És mindenki, aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43És ha a kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka kézzel bemenni az életekre, mint hogy két kezed legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely örökké ég, 44ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. 45És ha a lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka lábbal bemenni az életekre, mint hogy két lábad legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely nem alszik el, 46ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. 47És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt; jobb neked egy szemmel bemenni Elohim Királyságába, mint hogy két szemed legyen, és a Gei-Hinomba vettessél, 48ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el.
49Mert minden ember tűzzel sózatik meg, mint ahogy minden áldozat sóval sózatik meg. 50Jó a só; de ha a só íze elszáll, mivel adjátok meg az ízét? Tartsátok meg a sót magatok között, és a békességet ember és testvére között.”
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gei-Hinom (גֵּיהִנֹּם- 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם- 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Petrosz (פֶּטְרֹוס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János