1És történt, amikor közeledtek, hogy bemenjenek Yerusháláyimba, Beit-Pági és Beit-Ányáh mellett, az Olajfák hegyénél, hogy elküldött kettőt Tálmidimjai közül, 2és így szólt hozzájuk: „Menjetek az átellenben levő faluba, és amint odaértek, találtok majd magatok előtt egy megkötött szamárcsikót, amelyen nem ült/lovagolt ember: oldjátok el azt, és hozzátok ide hozzám. 3És ha valaki azt mondja nektek: Miért tesztek ilyet? – akkor mondjátok: az Úr rendelte azt szükségére, és akkor sietve visszaküldi ide.” 4El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót megkötve kívül a kapunál, a források nyílásánál, és eloldották azt. 5És az ott álló emberek közül néhányan így szóltak hozzájuk: „Miért tesztek ilyet, hogy eloldjátok a szamárcsikót?” 6Ők pedig úgy feleltek nekik, ahogyan Yeshuá megparancsolta, és azok hagyták őket. 7És elvitték a szamárcsikót Yeshuához, ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá. 8És sokan felsőruháikat terítették az útra, más emberek pedig fák gallyait terítették lábaihoz, amelyeket a mezőn vágtak. 9És akik előtte mentek, az utána jövőkkel együtt feleltek és kiáltották: „Hosha-Ná! Áldott, aki jön Yahuwah nevében! 10Áldott a mi atyánk, Dávid Királysága, amely jön Yahuwah nevében! Hosha-Ná a magasság Egekeiben!” 11És bement Yeshuá Yerusháláyimba, a Beit-HáMikdáshba, és megnézett mindent, ami ott volt körös-körül, és estefelé kiment Beit-Ányáhba a tizenkettővel.
12És történt másnap, amikor kijöttek Beit-Ányáhból, hogy megéhezett. 13És meglátott egy fügefát messziről, amely leveleket hajtott, és odament megnézni, talál-e rajta ennivaló gyümölcsöt; de amikor odaért hozzá, nem talált rajta semmit, csak leveleket egyedül, mert a fügék ideje még nem jött el. 14És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Ne egyék többé ember gyümölcsödből, mostantól mindörökké.” És Tálmidimjai hallották ezt a szót.
15És elérkeztek Yerusháláyimba, és bement Yeshuá a Beit-HáMikdáshba, és kezdte kiűzni onnan az árusokat és a vevőket, és a pénzváltók asztalait felforgatta, és a galambárusok ülőhelyeit. 16És nem engedte senkinek, hogy edényt vigyen át a Mikdáshon. 17És tanította őket, mondván: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” 18És a Kohánim fejei és a Szofrim hallották, és cselt szőttek ellene, hogy elveszítsék, mert féltek arcától, mivel az egész nép álmélkodott tanításán. 19És nap mint nap, amikor beesteledett, kiment a városon kívülre.
20És történt reggel, amikor elmentek mellette, hogy meglátták a fügefát, hogy kiszáradt ágától egészen gyökeréig. 21És visszaemlékezett Kefá, és így szólt hozzá: „Rábi, íme, kiszáradt a fügefa, amelyet megátkoztál.” 22És felelt Yeshuá, és így szólt hozzájuk: „Bírjatok/ápoljatok hitet Elohimban! 23Ámen, mondom nektek, minden ember, aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tenger közepébe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amint mondta, az úgy lesz neki. 24Ezért mondom nektek: mindarra, amit kértek és imádkoztok, bízzatok, hogy meglesz nektek, és úgy lesz. 25És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg minden embernek azt, amivel vétkezett ellenetek, hogy a ti Ábátok is, aki az Egekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket. 26De ha ti nem bocsátotok meg, a ti Ábátok sem, aki az Egekben van, bocsátja meg nektek vétkeiteket.”
27És visszatértek, és elérkeztek Yerusháláyimba, és történt, hogy ő körüljárt a Mikdáshban, és odamentek hozzá a Kohánim fejei, a Szofrim és a vének, 28és így szóltak hozzá: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket, és ki adta neked ezt a felhatalmazást, hogy ilyeneket tegyél?” 29És így szólt Yeshuá hozzájuk: „Kérdezek tőletek egy dolgot, és adjatok nekem feleletet, és akkor megmondom nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket. 30Yochánán bemerítése – kinek a szájából való volt a parancsolata: az Egekből vagy Ádám fiaiból? Adjatok nekem feleletet.” 31És ők latolgatták elméjükben, mondván: „Ha azt mondjuk: az Egekből, azt fogja mondani: És miért nem hittetek neki? 32Ha pedig azt mondjuk: Ádám fiaiból” – féltek a néptől, mert mindnyájan hűséges prófétának tartották Yochánánt. 33És feleltek Yeshuának, és így szóltak: „Nem tudjuk.” És így szólt hozzájuk Yeshuá: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket.”
Szójegyzék: Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Beit-HáMikdásh (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ- 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי- 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hosha-Ná (הוֹשַׁע־נָא- 𐤄𐤅𐤔𐤏-𐤍𐤀) – kérünk, szabadíts meg!; üdvözlő-kiáltás • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Mikdásh (מִקְדָּשׁ- 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János