1Yeshuá megnyitotta száját példázatban, és ezt mondta nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körös-körül felásta, borsajtót vájt benne, tornyot épített a közepébe, átadta az őrzőknek, és messzi útra ment. 2A szüret idején elküldte szolgáját az őrzőkhöz, hogy átvegyen az őrzők kezéből a szőlő gyümölcséből. 3De megfogták őt, megverték, és üres kézzel küldték el. 4Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt megkövezték kövekkel, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. 5Még egyet küldött hozzájuk, és azt megölték, és így sok mást is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket megöltek. 6Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett, és őt küldte hozzájuk mindannyiuk után, mert ezt mondta: A fiamtól félni fognak. 7De azok az őrzők látták őt, és ezt mondták egymásnak: Íme az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8Megragadták őt, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a föld művelőit, szőlőjét pedig másoknak adja a kezébe. 10Vajon nem olvastátok azt az írást: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkővé; 11Yahuwahtól lett ez, csodálatos a mi szemeinkben?” 12Ekkor keresték, hogyan fogják el őt, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.
13Elküldtek hozzá embereket a Perushim közül és Hordosz emberei közül, hogy tőrbe csalják őt szavaiban. 14Odamentek, és ezt mondták neki: „Rábénu, tudjuk, hogy hűséges ember vagy, és nem rettegsz senki embertől, mert nem nézed a férfi arcát, hanem igazsággal tanítod Elohim útját. Helyes-e adót adni a császárnak vagy nem? Adjuk-e vagy ne adjuk?” 15De ő, látva képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy denárt, hadd lássam.” 16Hoztak egyet, és ő ezt mondta nekik: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig ezt mondták: „A császáré.” 17Yeshuá ezt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” És igen elcsodálkoztak rajta.
18Ekkor odamentek hozzá Tzádukim, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: 19„Rábénu, íme Mosheh ezt írta nekünk: Ha meghal valaki két testvér közül, és asszonyt hagy hátra, de nincs fia, akkor a sógora menjen be hozzá, és támasszon magot testvére nevére. 20Volt nálunk hét testvér. Az első közülük asszonyt vett magának, és meghalt, és nem hagyott magot maga után. 21A második elvette őt sógorként, és meghalt ő is, fiak nélkül, és ugyanígy a harmadik. 22Amíg mind a heten elvették őt, és meghaltak, és magot nem hagytak maguk után. Mindannyiuk után meghalt az asszony is. 23Most hát kié lesz közülük az asszony a feltámadásban, miután mind a hétnek a felesége volt?” 24Yeshuá ezt mondta nekik: „Nem ez-e a dolog, amiben tévelyegtek, hogy a Tórát nem ismeritek, sem El csodáit? 25Mert a halottak közül való feltámadásukkor nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az Egekre Málákhimjai. 26A halottak dolgáról pedig, hogy fölébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, amikor szólt hozzá a Elohim a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá’ákov Elohimja? 27Ő pedig nem a halottak Elohimja, hanem az élőké. Igen sokat tévelyegtek.”
28Ekkor odajött egy az Szofrim közül, és hallotta őket egymással vitázni, és látva, hogy jól megfelelt szavaikra, megkérdezte tőle: „Melyik az első mind a parancsolatok közül?” 29Yeshuá így felelt: „Az első ez: Halljad, Yiszrá’El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY. 30És szeresd Yahuwaht, a te Elohimodat teljes szívedből és teljes Nefeshedből és teljes tudásodból és teljes erődből; ez az első parancsolat. 31A második pedig ez: És szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs nagyobb parancsolat e kettőnél.” 32Az Szofer ezt mondta neki: „Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül; 33és szeretni őt teljes szívből és teljes tudásból és teljes Nefeshből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önmagát: ez nagyobb minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” 34Yeshuá pedig látta, hogy okosan felelt, és ezt mondta neki: „Íme nem vagy messze Elohim Királyságától.” És többé nem merészelt senki ember vitatkozni vele szavakkal attól a naptól fogva.
35És történt, amikor Yeshuá a Mikdashban tanított, megszólalt, és ezt mondta: „Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách Dávid Fia? 36Hiszen maga Dávid mondta a Ruách HáKodesh által: Így szól Yahuwah az én Ádonimnak: Ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává nem teszem. 37És ha Dávid Ádonnak hívja őt, hogyan lehet a Fia?” És a nép nagy része nagy gyönyörűséggel hallgatta szavait. 38Tanítását folytatva ezt mondta: „Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járnak-kelnek, és a Shálom-köszöntésben a tereken, 39az első ülőhelyekben a Beit-Kneszetekben és a megbecsült helyekben a lakomák házaiban; 40akik felemésztik az özvegyek házait, és szemmutogatásra szaporítják az imát: ezek azok, akikre ki lesz feszítve az ítélet mérőzsinórja kétszeresen.”
41És amikor Yeshuá a kincstár ládájával szemben ült, nézte a népet, amint pénzt dob bele, és sok gazdag sokat dobott. 42És egy szegény özvegyasszony odajött, és bedobott oda két fillért, ami egy negyed assze. 43Ekkor odahívta Tálmidimjait, és ezt mondta nekik: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, aki ide a kincstár ládájába dobott. 44Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő pedig a maga szükségéből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”
Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Denár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdash (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély – a szent építmény/hely • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog
1Yeshuá megnyitotta száját példázatban, és ezt mondta nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körös-körül felásta, borsajtót vájt benne, tornyot épített a közepébe, átadta az őrzőknek, és messzi útra ment. 2A szüret idején elküldte szolgáját az őrzőkhöz, hogy átvegyen az őrzők kezéből a szőlő gyümölcséből. 3De megfogták őt, megverték, és üres kézzel küldték el. 4Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt megkövezték kövekkel, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. 5Még egyet küldött hozzájuk, és azt megölték, és így sok mást is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket megöltek. 6Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett, és őt küldte hozzájuk mindannyiuk után, mert ezt mondta: A fiamtól félni fognak. 7De azok az őrzők látták őt, és ezt mondták egymásnak: Íme az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8Megragadták őt, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a föld művelőit, szőlőjét pedig másoknak adja a kezébe. 10Vajon nem olvastátok azt az írást: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkővé; 11Yahuwahtól lett ez, csodálatos a mi szemeinkben?” 12Ekkor keresték, hogyan fogják el őt, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.
13Elküldtek hozzá embereket a Perushim közül és Hordosz emberei közül, hogy tőrbe csalják őt szavaiban. 14Odamentek, és ezt mondták neki: „Rábénu, tudjuk, hogy hűséges ember vagy, és nem rettegsz senki embertől, mert nem nézed a férfi arcát, hanem igazsággal tanítod Elohim útját. Helyes-e adót adni a császárnak vagy nem? Adjuk-e vagy ne adjuk?” 15De ő, látva képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy denárt, hadd lássam.” 16Hoztak egyet, és ő ezt mondta nekik: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig ezt mondták: „A császáré.” 17Yeshuá ezt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” És igen elcsodálkoztak rajta.
18Ekkor odamentek hozzá Tzádukim, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: 19„Rábénu, íme Mosheh ezt írta nekünk: Ha meghal valaki két testvér közül, és asszonyt hagy hátra, de nincs fia, akkor a sógora menjen be hozzá, és támasszon magot testvére nevére. 20Volt nálunk hét testvér. Az első közülük asszonyt vett magának, és meghalt, és nem hagyott magot maga után. 21A második elvette őt sógorként, és meghalt ő is, fiak nélkül, és ugyanígy a harmadik. 22Amíg mind a heten elvették őt, és meghaltak, és magot nem hagytak maguk után. Mindannyiuk után meghalt az asszony is. 23Most hát kié lesz közülük az asszony a feltámadásban, miután mind a hétnek a felesége volt?” 24Yeshuá ezt mondta nekik: „Nem ez-e a dolog, amiben tévelyegtek, hogy a Tórát nem ismeritek, sem El csodáit? 25Mert a halottak közül való feltámadásukkor nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az Egekre Málákhimjai. 26A halottak dolgáról pedig, hogy fölébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, amikor szólt hozzá a Elohim a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá’ákov Elohimja? 27Ő pedig nem a halottak Elohimja, hanem az élőké. Igen sokat tévelyegtek.”
28Ekkor odajött egy az Szofrim közül, és hallotta őket egymással vitázni, és látva, hogy jól megfelelt szavaikra, megkérdezte tőle: „Melyik az első mind a parancsolatok közül?” 29Yeshuá így felelt: „Az első ez: Halljad, Yiszrá’El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY. 30És szeresd Yahuwaht, a te Elohimodat teljes szívedből és teljes Nefeshedből és teljes tudásodból és teljes erődből; ez az első parancsolat. 31A második pedig ez: És szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs nagyobb parancsolat e kettőnél.” 32Az Szofer ezt mondta neki: „Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül; 33és szeretni őt teljes szívből és teljes tudásból és teljes Nefeshből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önmagát: ez nagyobb minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” 34Yeshuá pedig látta, hogy okosan felelt, és ezt mondta neki: „Íme nem vagy messze Elohim Királyságától.” És többé nem merészelt senki ember vitatkozni vele szavakkal attól a naptól fogva.
35És történt, amikor Yeshuá a Mikdashban tanított, megszólalt, és ezt mondta: „Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách Dávid Fia? 36Hiszen maga Dávid mondta a Ruách HáKodesh által: Így szól Yahuwah az én Ádonimnak: Ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává nem teszem. 37És ha Dávid Ádonnak hívja őt, hogyan lehet a Fia?” És a nép nagy része nagy gyönyörűséggel hallgatta szavait. 38Tanítását folytatva ezt mondta: „Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járnak-kelnek, és a Shálom-köszöntésben a tereken, 39az első ülőhelyekben a Beit-Kneszetekben és a megbecsült helyekben a lakomák házaiban; 40akik felemésztik az özvegyek házait, és szemmutogatásra szaporítják az imát: ezek azok, akikre ki lesz feszítve az ítélet mérőzsinórja kétszeresen.”
41És amikor Yeshuá a kincstár ládájával szemben ült, nézte a népet, amint pénzt dob bele, és sok gazdag sokat dobott. 42És egy szegény özvegyasszony odajött, és bedobott oda két fillért, ami egy negyed assze. 43Ekkor odahívta Tálmidimjait, és ezt mondta nekik: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, aki ide a kincstár ládájába dobott. 44Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő pedig a maga szükségéből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”
Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Denár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdash (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély – a szent építmény/hely • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok