1Két nap volt Peszách és Chág HáMátzot ➣ a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe előtt; és a Kohánim vezetői és az Szofrim keresték, hogyan fogják el őt csellel, és öljék meg; 2de ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép körében.”
3És amikor Beit-Ányáhban a leprás Shim’on házában asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, és kezében alabástrom edény volt valódi nárduskenettel, igen drága: feltörte az alabástrom edényt, és ráöntötte azt Yeshuá fejére. 4De rossznak tűnt a dolog néhányuk szemében az ott ülők közül, és ezt mondták magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? 5Hiszen jó lett volna ezt pénzért adni, értéke szerint, több, mint háromszáz denáryonért, és árát szétosztani a szegényeknek.” És morgolódtak ellene. 6De Yeshuá ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, engem azonban nem találtok mindig magatok előtt. 8Megtette, amit keze talált: megelőzte és megkente a testemet a temetésre. 9Ámen, mondom nektek, hogy minden helyen, ahol csak hirdetik az Örömhírt az egész földön, elmondják majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.”
10És Yáhu’Dáh Ish-K’riyot, egy a tizenkettő közül, elment a Kohánim vezetőihez, hogy kezükbe adja őt. 11És amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig alkalmat keresett, hogy kiadja őt.
12És a kovásztalan kenyerek első napján, a Peszáchi áldozat idején, ezt mondták neki Tálmidimjai: „Hol akarod, hogy elmenjünk és elkészítsük neked, hogy megedd a Peszáchot?” 13És elküldött kettőt Tálmidimjai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14és ahova bemegy, mondjátok ott a ház gazdájának: Így szól a mi Mesterünk: Hol van a vendégszobám, ahol megehetem Tálmidimjaimmal a Peszáchot? 15Ő pedig mutat nektek egy nagy emeleti termet, párnákkal kibélelve, mindennel berendezve: ott készítsétek el nekünk.” 16És kimentek a Tálmidim, és a városba értek, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.
17És amikor este lett, odament a tizenkettővel; 18és amíg lakomájukban ettek, ezt mondta Yeshuá: „Ámen, mondom nektek, hogy egy közületek, aki velem eszik, kiad engem.” 19És nagyon elszomorodtak, és mondták neki, mindegyikük közülük: „Talán én vagyok? Nemde?” – és egy másik mondta: „Talán én vagyok? Nemde?” 20Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kezét a tálba. 21Íme, Ben HáÁdám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot az életét keresők kezébe adja: jó lett volna annak az embernek, ha nem jött volna ki a méhből.”
22És amíg ettek, vette Yeshuá a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” 23És vette a poharat, áldást mondott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, 24és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely kiontatik sokakért. 25Ámen, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom belőle Elohim Királyságában.”
26És elénekelték a Hálelt, és kimentek a Hár HáZeitim-re. 27És ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, mindnyájan elbotlotok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok. 28De feltámadásom után a halottakból előttetek megyek Gálilba.” 29És ezt mondta neki Kefá: „Ha mindnyájan elbotlanak is benned, én nem botlom el.” 30És ezt mondta neki Yeshuá: „Ámen, mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” 31Ő azonban még nagyobb hévvel mondta: „Ha veled kell is meghalnom, akkor sem tagadlak meg téged.” És így beszéltek mindnyájan is.
32És bekerített helyre értek, amelynek neve Gát-Shemenáh, és ezt mondta Tálmidimjainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” 33És magával vitte Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és kezdett összetörni és elszörnyedni, 34és ezt mondta nekik: „Keserű a Nefeshem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” 35És egy kissé tovább ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges a dolog, múljék el róla az óra. 36És ezt mondta: „Ábá, Atyám! Íme, mindent megtehetsz: vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom szerint, hanem ahogyan te akartad.” 37És jött, és alva találta őket, és ezt mondta Kefának: „Shim’on, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” 39És ismét elment, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 40És visszatért, és ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek; és nem tudták, mit feleljenek neki. 41És harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: „Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat — elég nektek! Eljött az óra! Íme, átadatik Ben HáÁdám a bűnösök kezébe. 42Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki kiad engem.”
43Még beszélt, amikor Yáhu’Dáh, egy a tizenkettő közül, hirtelen megjött, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a Kohánim vezetőitől, az Szofrimtól és a vénektől. 44Az árulója pedig jelet adott nekik, mondva: „Az az ember, akit megcsókolok, ő az: fogjátok el, és vigyétek el őrizet alatt.” 45És jött, és hirtelen hozzálépett, és ezt mondta: „Rábi! Rábi!” – és megcsókolta őt. 46Azok pedig rátették kezeiket, és elfogták őt. 47És egy az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta fülét. 48És megszólalt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem? 49Nap nap után ültem nálatok tanítani a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de hogy beteljesedjenek az Írások, így tettetek.” 50És a Tálmidim mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. 51És egy ifjú követte őt, aki lenvászon inget viselt meztelen testén: és elfogták őt, 52de ő kezükben hagyta ingét, és meztelenül elmenekült.
53És Yeshuát a Kohen Gádolhoz vitték, és összegyűltek ellene a Kohánim vezetői mind, a vének és az Szofrim. 54És Kefá távolról követte őt, be egészen a Kohen Gádol udvarába, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55A Kohánim vezetői pedig az egész Szenhedrinnel együtt tanúvallomást kerestek Yeshuá ellen, hogy halálra adják őt; de nem találtak. 56Mert sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, de vallomásuk nem egyezett. 57És előálltak némely emberek, és hamis tanúvallomást tettek ellene, mondva: 58„Mi hallottuk őt, amint ezt mondta: Én lerombolom ezt a Heikhált, amely kezek műve, és három nap alatt másikat építek, amely nem kezek műve.” 59De még ebben sem egyezett vallomásuk együttesen. 60És felállt a Kohen Gádol közöttük, és megkérdezte Yeshuát, mondva: „Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek ellened tanúsítanak?” 61Ő azonban hallgatott, és nem felelt semmit. Ismét megkérdezte őt a Kohen Gádol, és ezt mondta neki: „Te vagy-e a Máshiách, az Áldottnak Fia?” 62És ezt mondta Yeshuá: „Én vagyok, és látni fogjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az Egek felhőiben.” 63És a Kohen Gádol megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok káromlását. Mi a ti véleményetek?” És mindnyájan elítélték őt, hogy halálos ítélet jár neki. 65És némelyek elkezdtek köpdösni rá, betakarni arcait, ütlegelni őt ököllel, és ezt mondták neki: „Prófétálj nekünk!” És a szolgák arculcsapásokkal fogadták őt.
66És amikor Kefá lenn volt az udvaron, odajött a Kohen Gádol házából egy a szolgálóleányok közül. 67És meglátta Kefát, amint melegedett, ránézett arcára, és ezt mondta: „Te is a Nátzráti Yeshuával voltál.” 68Ő azonban tagadta, mondva: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69És a szolgálóleány meglátta őt ismét, és újra mondta az ott állóknak: „Ez egy közülük.” 70De ő ismét tagadta. És kis idő múlva az ott állók ismét mondták Kefának: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Gálili vagy te, és beszéded olyan, mint az övék.” 71És elkezdett átkozódni és esküdözni, mondva: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” 72És másodszor szólalt meg a kakas. És eszébe jutott Kefának a szó, amelyet Yeshuá mondott neki: „Mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” És szívére vette, és sírt.
Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת- 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • denáryon (דִּינָר- 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüstpénz, napszám-egység • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gát-Shemenáh (גַּתשְׁמֵנָה- 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤄) – olajsajtó • Hálel (הַלֵּל- 𐤄𐤋𐤋) – dicséret – a Zsoltárok (113–118) ünnepi éneke • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdásh (מִקְדָּשׁ- 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szenhedrin (סַנְהֶדְרִין- 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – főtanács • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János