1Én a Sháron nárcisza vagyok,
a völgyek lilioma.
2Mint liliom a tövisek közt,
úgy kedvesem a lányok közt.
3Mint almafa az erdő fái közt,
úgy szerelmesem a fiúk közt.
Árnyékában vágytam ülni,
és gyümölcse édes ínyemnek.
4Elvitt engem a bor házába,
és zászlaja fölöttem szerelem.
5Erősítsetek meg szőlőlepényekkel,
üdítsetek fel almákkal,
mert a szerelem betege vagyok én.
6Balja a fejem alatt,
és jobbja átölel engem.
7Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
Ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!
8Szerelmesem hangja!
Íme, jön,
szökellve a hegyeken,
ugrálva a halmokon.
9Hasonló szerelmesem a gazellához,
vagy a szarvasok borjához.
Íme, ott áll falunk mögött,
tekintget az ablakokon át,
pillant a rácsokon át.
10Megszólalt szerelmesem, és mondta nekem:
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!
11Mert íme, a tél elmúlt,
az eső elvonult, elment.
12A virágok megjelentek a földön,
az éneklés ideje elérkezett,
és a gerle hangja hallatszik földünkön.
13A fügefa kihajtotta éretlen fügéit,
és a szőlők, virágzásban, illatot adtak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!
14Galambom, a szikla hasadékaiban,
a lépcsős szikla rejtekében,
láttasd velem arcaidat,
hallasd velem hangodat,
mert hangod kellemes,
és arcod bájos!
15Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat,
melyek pusztítják a szőlőket,
mert szőlőink virágzásban vannak!
16Szerelmesem enyém, és én az övé,
aki a liliomok közt legeltet.
17Amíg fú a nap szellője,
és elfutnak az árnyak,
fordulj meg, hasonulj, szerelmesem, a gazellához,
vagy a szarvasok borjához
a Beter hegyein.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Sháron (שָׁרוֹן – 𐤔𐤓𐤅𐤍) – Egyenes/Sík – parti síkság