1Jaj, hogy borított felhőt haragjában Ádonáj Tzion leányára!
Az égből a földre dobta Yiszrá’El ékességét,
és nem gondolt lábai zsámolyára haragja napján.
2Elnyelte Ádonáj, és nem kímélte Yá’ákov összes hajlékát.
Lerombolta haragjában Yáhu’Dáh leányának erődítményeit,
földre döntötte,
meggyalázta a királyságot és vezéreit.
3Letörte izzó haragjában Yiszrá’El minden szarvát,
visszafordította jobbját az ellenség elől,
és lángolt Yá’ákovban, mint lángoló tűz,
amely emészt körös-körül.
4Megfeszítette íját, mint ellenség,
odaállította jobbját, mint támadó,
és megölt mindent, ami a szemnek kívánatos volt.
Tzion leányának sátrában
tűzként öntötte ki haragját.
5Olyan lett Ádonáj, mint ellenség:
elnyelte Yiszrá’Elt,
elnyelte minden palotáját,
elpusztította erődítményeit,
és megsokasította Yáhu’Dáh leányában a panaszt és a jajt.
6Erőszakkal lerántotta, mint kertet, sövényét,
elpusztította kijelölt helyét.
Feledésbe juttatott Yahuwah a Tzionon ünnepet és Shábátot,
és haragja bosszújában megvetett királyt és Kohent.
7Elvetette Ádonáj az oltárát,
megutálta Mikdáshát.
Az ellenség kezébe juttatta palotái falait.
Hangot hallattak Beit–Yahuwahban, mint ünnepnapon.
8Eltökélte Yahuwah, hogy lerombolja Tzion leányának várfalát:
kifeszítette a mérőzsinórt,
nem fordította vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borította a sáncot és a várfalat,
együtt sorvadtak el.
9Földbe süllyedtek kapui,
elpusztította és összetörte zárait.
Királya és vezérei a pogányok közt vannak,
nincs Toráh,
prófétái sem találnak látomást Yahuwahtól.
10A földön ülnek, némán Tzion leányának vénei,
port hintettek fejükre,
zsákruhát öltöttek.
A földre hajtották fejüket Yerusháláyim szüzei.
11Elfogytak a könnyektől szemeim,
háborognak beleim,
a földre ömlött májam népem leányának romlása miatt,
mert elalélt csecsemő és kisded a város terein.
12Anyjuknak mondják:
Hol van gabona és bor?
miközben elalélnak, mint a sebesült, a város terein,
miközben kiömlik lelkük anyjuk ölébe.
13Mit hozzak föl tanúul melletted,
mihez hasonlítsalak, Yerusháláyim leánya?
Mihez mérjelek, hogy megvigasztaljalak, Tzion szűz leánya?
Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod,
ki gyógyíthat meg téged?
14Prófétáid hiábavalót és ízetlent láttak neked,
és nem leplezték le bűnödet,
hogy visszafordítsák fogságodat,
hanem hiábavaló és félrevezető terheket láttak neked.
15Összecsapták fölötted kezeiket mind, akik az úton járnak,
fölszisszentek és csóválták fejüket Yerusháláyim leánya fölött:
Ez az a város, amelyről azt mondták, hogy a szépség tökéletessége,
az egész föld öröme?
16Föltátották rád szájukat minden ellenségeid,
fölszisszentek és csikorgatták fogukat,
azt mondták:
Elnyeltük!
Bizony ez az a nap, amelyre vártunk,
elértük,
megláttuk!
17Megtette Yahuwah, amit eltervezett,
beteljesítette szavát,
amit elrendelt a régi idők napjaitól fogva:
rombolt, és nem kímélt,
és megörvendeztette fölötted az ellenséget,
fölemelte szorongatóid szarvát.
18Kiáltott szívük Ádonájhoz:
Tzion leányának várfala,
folyasd, mint a patak, könnyedet éjjel és nappal!
Ne adj nyugtot magadnak,
ne csillapodjon le szemed leánya!
19Kelj föl,
jajgass az éjszakában,
az őrváltások kezdetén!
Öntsd ki, mint a vizeket, szívedet
Ádonáj színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet csecsemőid lelkéért,
akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon.
20Lásd, Ádonáj, és tekints arra,
akivel így bántál!
Vajon megegyék-e az asszonyok méhük gyümölcsét,
a dédelgetett csecsemőket?
Vajon megöljék-e Ádonáj Mikdáshában a Kohent és a prófétát?
21A földön fekszenek az utcákon ifjú és vén,
szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el.
Megölted haragod napján,
mészároltál, nem kíméltél.
22Összehívtad, mint ünnepnapra, rettegéseimet körös-körül,
és nem volt Yahuwah haragja napján menekülő, sem megmaradó.
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokat ellenségem megsemmisítette.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve